A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-03-06 / 10. szám
2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőbég és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Egy évre ________________$6.00 fél évre________________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year :_____________$6.00 Half Year _______________$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. NEM ÉLHETNEK PROPAGANDA NÉLKÜL Néhány héttel ezelőtt érdekes magyarországi riportot közöltek: Turkevén kilenc fiatal pár együttes esküvőn mondta ki a boldogitó igent. Hetedhét határra szóló muri volt, vigasság, falatozás és iddogálás estétől reggelig és reggeltől estig, és a megszámlálhatatlan két vagy három ezer vendég közt ott volt Dr. Münnich Ferenc miniszterelnök is, aki mind a kilenc párt megajándékozta és egyben megintette őket: ne felejtsék el, hogy a boldogságot, amelynek révébe eljutottak, a kommunizmusnak, a népidemokráciának köszönhetik. ízléstelen ünneprontás volt ez a politikai betolakodás, irtuk akkor. Azóta nagy késéssel befutottak szerkesztőségünkbe újabb budapesti lapok és az egyikből megtudtuk, hogy Münnich elvtárs nem az örömszülők vagy a jegyespárok meghivására ment el a turkevei nagy murira, hanem — a turkevei kolhoz vezető elvtársainak meghivására. Eszerint jóelőre kitervezett politikai tüntetéssé degradálták a turkevei kilences lakodalmat. Nem élhetnek propaganda nélkül. Budapesten, a külső Kerepesi utón, a múlt év októberében súlyos autóbaleset érte Malcev szovjet ezredest. Bevitték az Országos Traumatológiai Intézetbe, ahol súlyos koponyasérülést állapítottak meg és úgy látták, hogy életbenmaradásához alig van remény. Mégis mindent megtettek, a legmodernebb eszközökkel és gyógymódokkal kezelték, idegsebész megoperálta, a két héten át eszméletlenül fekvő beteget elektromos géppel lélegeztették, mélyhütést alkalmaztak és igy tovább, végül felgyógyult.': v nA-L:'..;. r Érdekes hir, nem mindennapi eset,, hogy két. hétig koponyatöréssel eszméletlen állapotban levő beteg életét sikerült megmenteni. De miért csinálnak ebből az orvosi hirből pfopagandapecsenyét? Mert nem tudnak propaganda nélkül élni. A Traumatológiai Intézetben a pesti lapok jelentése szerint bensőséges ünnepség zajlott le. Bojcov orosz ezredes, a szovjet parancsnokság képviselője köszönetét mondott Malcev ezredes életének megmentéséért az orvosoknak és ápolónőknek, akiknek fáradozása egyben a magyar-orosz barátság példája . . . MIT TANULJUNK? Csak saját benyomásainkat láttuk a minap megerősítve, mikor Adlai Stevenson, a kétszeres demokrata elnökjelölt megjegyezte, hogy “a sputnik hatása alatt most pedagógusaink azt hiszik, hogy a természettudomány az egyetlen fontos tantárgy a világon”. A természettudomány csakugyan fontos, és soha fontosabb nem volt, mint a mai technikai időkben, de “ha a világot igazán meg akarjuk érteni, nyelveket, történelmet, irodalmat, filozófiát, szociológiát egyaránt behatóan kell tanulmányozni”. Örülünk, hogy ez a figyelmeztetés elhangzott. Csakugyan, hogyan érthetnénk meg más népeket, ha nem ismerjük történelmüket vagy nyelvüket? Hogyan tudnánk következtetni akár barátaink, akár ellenségeink karakterére, ha nem tanulmányozzuk irodalmukat? Hogyan tudhatnék, milyen erők kormányozzák a világot, ha nem tudunk szociológiát, közgazdaságot? A következő évek fontosak, ha ugyan nem döntőek, lesznek a világ sorsának alakulásában. Soha az átalakulás oly gyors nem volt, mint napjainkban, amikor népek úgyszólván a kőkorszakból lépnek át az atomkorszakba. Az a generáció, amely most iskoláinkban nevelődik, lesz hivatva, hogy vezesse az országot, sőt az egész szabad világot. És ahhoz, hogy vezessen,.nemcsak technikai ismeretekre lesz szüksége, hanem egy tágabb látókörre — az egész világ ismeretére, amelyet vezetni akar. i** SUHANCOK ÁLMA Az úgynevezett régi jó időkben is szerettek “betyárt és pandúrt” játszani a gyerekek. Amerikában pedig cowboyt, indiánt játszottak, amig a TV, a rádió és a mozi nem hozták divatba a gangsztereket. , A játékot annyira komolyan vették a fiatalok, hogy a végén a nagyvárosokban komoly utcai harcokat vívnak egymással a különféle bandákba tömörült suhancok. Nem múlik el hét, hogy New York, Chicago, Los Angeles utcáin ne vernének félholtra valakit. Ráadásul rabolnak is és a fiatalkorú utcai gyerekekből szabályos gonosztevők lesznek. A Dodger volt baseball játékosának, Campanellá-PESTI FIGURÁK A RÉGI JÓ IDŐKBŐL ELŐKELŐ GAZEMBEREK - A REGI JÓ VILÁGBAN Az úri gazember típusában van valami imponáló, valami nem mindennapi vonás. Egyiknél-másiknál szinte elkábitó a helyzetek vakmerő felhasználása. Ezekkel szemben csodálkozással kell adózni az emberek könnyenhivésének. Mert ha a délceg s jó családból származó Marquis de La Rémé, igazi néven Klimm Béla, vagy a hercegi ágyból származó, előkelő Maiiolescu György elkápráztatják a társaságukat s tévedésbe ejtik kilétüket, illetőleg a velük érintkezőket, azt még meg tudjuk valahogyan magunknak magyarázni. De amikor a kampós orrú, ráncos bőrű, együgyü kinézésű Strassnoff Ignác a diplomata palástjában lép fel s főpapokat vezet az orruknál fogva, vagy amikor a rokkant műveletlen és esetlen Voigt Keresztély, aki egész életében cipők foldozásával foglalkozott, gárdatiszti fényes egyenruhában csípi el a készültséget s ráront a köpenicki elöljáróságra s elszedi a község pénzét, — ahhoz már a becsapottak részéről valami megfoghatatlan együgyüség és butaság szükséges. Az úri gazember típusában sok a romantika is. Mintha a nyalka Bogár Imrét, vagy a gavallér Renkó Kálmánt látnánk magunk előtt, de urnák átvedlett alakban. A cifra szűr és ráncos torkú csizma helyett frakk és lakkcipő a kosztüm. Hol születnek voltaképpen ezek az úri gonosztevők? Annak születnek-e, vagy az élet képezi ki őket a bűn hőseivé? Ezt a kérdést nehéz eldönteni. Némelyiknek homály fedi a származását, némelyikre ott akadunk rá először a mocsárban. Van közöttük olyan is, akinek á bölcsőjét fény vette körül, származása előkelő s kifogástalan. Csillogó gazdagságban tölti el fiatal éveit s amikor eltékozolta a vagyonát, akkor áll ki az országúira s lesz utonállóvá. Annyi bizonyos, hogy egy egész iskolát kell kijárnia, a benne rejlő képességeket csiszolnia és .művelnie, hogy átidomuljcn kalandorrá, nagysitlü szélhámossá. A modern úri kalandor az emberi hiszékenységre alapítja manővereit. Mi kell ehhez? Elsősorban egy kitűnő szabó, aki kifogástalan és elegáns ruhákat tud előállitani s a szerephez szükséges dekorációt meg tudja adni. Van akárhány kalandor, aki sikereit egyedül csak annak köszönhette, hogy jól választotta meg a szabóját. Ilyen volt például Hirsch, a berlini bétörőkirály. A.szerencse fia tehát, aki szabólegényből a frakkja révén miniszter lett, nem egészen költemény. A színpad, ahol fellép, az előkelő társaságok szalonja, elsőrendű szállodák s világfürdőhelyek. Az előkelő megjelenés megvan, ahhoz azonban név is kell. Annak is természetesen előkelőnek kell lenni. A szürke Klimm Bélát senki sem' veszi észre, de a Marquis de La Rémé névre mosolyra derülnek az arcok, kinyílnak a tenyerek s biztató sugarakat lövelnek a csillogó női szemek. A nagybajuszu Schiemangk be tudott volna-e férkőzni az előkelő hölgyek egész rajának a hajlandóságába, ha ezzel a névvel mutatkozik be s nem a sokkal csinosabb s előkelőbb gróf Passy néven s ha nem védi elegáns termetét a mesteri szabású ruha? Hogy az öltözködés mennyire fontos, mutatja egy | Berlinben elfogott betörő esete. A háztetőn találták a rendőrök s mert nem tudták elfogni, lelőtték. A halott betörő testét kifogástalanul elegáns ruha fedte, lábain fényes lakkcipő volt, mellette leesett cilindere hevert. Pedig csak egyszerű és közönséges betörő volt a szerencsétlen. Az úri gonosztevők, vagy kalandorok, vagy házasságszédelgők, vagy szállodatolvajok. A kalandorság, szélhámosság tág mező, belefér a köpenicki kapitány kiruccanásaitól kezdve a dr. Takács Zoltán bankógyártásáig. Magába foglalja sokszor a házasságszédelgést is, mert a kalandorok nem igen szokták kihagyni számításukból a könnyebben elcsavarható női nemet. A szállodatolvaj lás már közönségesebb mesterség, de azért megpróbálkozik vele az előkelő Manolescu is, gróf Ostrowskinak meg egyenesen specialitása. Kalandorok akadnak szép számmal a nők között is. A “nagy Teréz” klasszikus példánya lesz minden-, kor a női szélhámosoknak. Nemkülönben hatalmas kalandorszellem nyilvánult meg az orosz Tarnovszka grófnőben, a francia Steinhellnében s a mi, valamikor szép és elegáns Tihanyi Irmánkban. (Folytatása következik) DUPLA VAGY SEMMI Polónyi Géza, a független-' ségi és 48-as párt előkelő tagja nemcsak kiváló politikus volt, hanem agyafúrt ügyvéd hírében is állott. Ügyvédi sikerei egymást érték és egyik védencét mentették fel a másik után. Természetes tehát, hogy elsősorban őrá gondolt a Pesti Magyar Kereskedelmi Banknak a pénztárosa is, aki ötvenezer koronát sikkasztott és az a veszély fenyegette, hogy az ellenőrzés a legközelebbi napokban a sikkasztás nyomára jut. A bankpénztáros töredelmesen bevallotta a bűnét rokonainak, akik rögtön tisztában voltak, hogy itt csak egy ember segíthet: Polónyi Géza. A rokonság felkereste tehát Polónyit és előadta neki az esetet. Polónyi hosszasan gondolkodott, fel és alá járt gróf Károlyi utcai régimódi irodájában. Azután a reszkető rokonodhoz fordult: “Gondolják az urak, hogy a pénztáros ur még további ötvenezer koronát fog tudni sikkasztani, feltűnés nélkül?” A rokonok azonnal érintkezésbe léptek a sikkasztó pénztárossal, aki vállalkozott erre a feladatra. “Akkor jól van,----mondta Polónyi, — értesítsenek, ha a további sikkasztás megtörtént.” Két nap muiva Polónyi niegkapta az értesítést: az üjabb, a második Ötvenezer korona is ’el volt sikkasztva. Polónyi rövid határidőt tűzött ki és értesítette'a; rokonságot, hogy hozzák el az irodájába a második ötvenezer koronát, a dolog rendben van. A rokonság, most már a csontja velejéig remegő sikkasztóval együtt megjelent Polónyinál, aki nyugodtan átvette a pénzt. Csak nagy szünet után merte valaki megkérdezni, hogy mi történt, hogy jött rendbe a dolog? “Egészen egyszerűen úgy, — válaszolta nyugodta Polónyi, — hogy felkerestem a bank igazgatóságát és bejelentettem, hogy egyik pénztárosuk elsikkasztott százezer koronát. Elmondtam, hogy a sikkasztó családja, hogy a büntetéstől és a szégyentől megmeneküljenek: összegyűjtötte utolsó pénzét, ötvenezer koronát, ami éppen a sikkasztott összeg fele. A bank tehát a következő választás előtt áll: vagy elfogadja az elsikkasztott pénz felét és futni hagyja büntetlenül a sikkasztót, vagy pedig becsukatja a gazembert és nem kap egy fillért sem és elveszíti az egész sikkasztott összeget. A bank természetesen az előbbi megoldást választotta, elfogadta a felajánlott ötvenezer koronát és a pénztáros ur most nyugodtan hazamehet a családjával, nem lesz semmi baja.” SENKISEM SZERETTE Weiss Fülöpnek, a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank elnökének az volt a hire, hogy rossz ember. (Még kollégája, Hegedűs Lóránt is azt mondta róla: “Fülöp bácsi is békebeli rossz ember.”) Korrekt bankigazgató volt, de keményszívű, kérlelhetetlen, kíméletlen, rideg főnöke alkalmazottainak. Féltek is tőle, gyűlölték is. Weiss Fülöpnek az volt a szokása, hogy mikor a Kereskedelmi Bankból eltávozott, ebéd előtt rí-vid sétát tett a Dunápki ton, vagy a Belvárosban. Valamelyik délben, szokása szerint, kiment a bank palotájából és a forgalmas Fürdő-utcán1 egy hatalmas és villámgyorsan száguldó autóbusz majdnem elgázolta. Weiss Fülöp már majdnem a kerekek alá került, amikor két erélyes kéz hátulról megragadta és visszarántotta. Az “Elnök ur” a közvetlen halálból megmenekülve, hálásan tekintett vissza megmentjére, akiben a Kereskedelmi Bank ‘egyik hivatalnokát ismerte fel. “Köszönöm, igazán hálás vagyok Önnek, — mondotta szívélyesen, — nagyon szeretném méltó módon megjutalmazni Önt. Mondja meg, kérem, mit kíván?” “Arra kérem, — felelte a bankhivatalnok csöndesen, — hogy ne árulja el senkinek a bankban, hogy megmentettem az életét.” CSALHATATLAN A budapesti Magyar Színház Beöthy László igazgatósága alatt élte fénykorát. Volt ebben az időben a színháznak egy idősebb tagja, Vágó Béla, aki okos ember hírében állott és különösen arról volt nevezetes, hogy még a színházi próbák alatt, mikor a közönség még a színház tájékára sem jöhet, meg tudta mondani, hogy milyen sikerre számíthat a bemutatásra váró uj darab. A színház vezetőségének az ilyesmi nagyon fontos és Vágó erre a képességére büszke is volt. Sokkal jobb jósnak tartotta magát, miniamilyen színész volt. A Magyar Szinház Biró Lajos “A Sárga liliom” cimü vidéki történetének az előadására készült és Vágó Béla mindig ott ólálkodott ,a próbákon, ahol semmi dolga nem volt. “Tiszta bukás ez, igaz gató ur, — mondotta röviddel a bemutató előtt' Beöthy Lászlónak — nem lesz ennek a darabnak négy előadása.”1 Eljutottak a főpróbáig és á főpróba után Vágó megint felkereste az igazgatót. “Na* mi a véleménye, Vágó? —kérdezte tőle Beöthy László. “Megmondtam, — felelte Vágó — négy előadás. Másnap megvolt a bemutató és a darab óriási sikert aratott. Minden este adták, zsúfolt nézőtér előtt. A századik előadás után Beöthy nagy jubileumi vacsorát rendezett, amelyre természetesen Vágó is meg volt hiva. “Na, Vágó, — kérdezte tőle gúnyosan Beöthy, mikor a bankett előtt találkoztak, — hát most mit szól?! . . .” “Fenntartom! ... — felelte büszkén és öntudatosan a véleményére hiú Vágó. EGY FALUDI, KÉT FALUIM A budapesti Vígszínház igazgatójának, Faludi Gábornak volt két fia: Faludi Jenő és Faludi Sándor. Ikrek voltak és meglett férfi korukban is az összetévesztésig hasonlítottak egymáshoz Mind a ketten a Vígszínház vezetőségében foglaltak helyet és egész életük a színházban és környékén folyt le. Nos, a Lipótköruton, a Vígszínház közelében egy Blum nevű fodrász borbélyüzletet nyitott és a színházban hamar hire ment, hogy Blum kitünően borotvál. Faludi Jenő ezt meghallotta és másnap délben elment Blumhoz borotválkozni. Blum tudta, hogy a Vígszínház egyik igazgatója ül a borbélyszéken és különös gonddal borotvált. Faludi Jenő nagyon meg volt elégedve és elment. Blum nekiállott a többi vendégeinek és dolgozott rajtuk. . . . E’gy óra múlva újabb vendég jelenik meg, háromnapos szakállal, és leül a székibe, hogy borotválják meg. Blumnak gyökeret veil .a lába: hiszen ez Faludi igazgató ur volt, a Vígszínházból, aki az imént ment ki a boltjából és akit egy félórahosszat borotvált tükörsimára. Azt hitte, az ördög játszik vele. “De hiszen én az urat az előbb engedtem ki, simára borotválva!” — kiáltotta rémülten. “Ez igaz, —«'mondta az uj vendég, — de én, egy természeti csoda vagyok, nekem egy óra alatt megint kinő a szakállam.”- / Hosszú időbe telt, mig Blum borbély rájött a csoda nyitjára. Mert az uj vendég, természetesen, nem Faludi Jenő volt, hanem az ikertestvére, Faludi Sándor. HALLOTTA MÁR . . . ? . . . hogy Noah Webster több mint 20 éven át dolgozott nagy angol szótárán, amely minden mai angol szótárnak alapja Amerikában. . . . hogy tuberkulózisban még mindig körülbelül 25,000 ember hal meg évente Amerikában. . . . hogy az amerikai tengerész kapitány rangja magasabb, mint a hadsereg kapitányáé. . . . hogy általában a sárga virágok a legillatosabbak, a fehér virágok illata a legerősebb. A Jó Pásztor Verses Krónikája MEGÁLLT ÍZ ÓM Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Megállt az óra és a mutató Halotti csendben a hatosra néz. Az óra áll. mindig hat óra van, S bármit teszel, az inga meg nem indul És a finom üveglemez alatt Oly szótlanul nyugodt, mint a halott. Kit a koporsó ablakán teldntsz meg. Az óra áll. És száll a pillanat, Eltűnnek a napok, múlik az év, A század, ezred és az óra áll. Az illanó idő szivdobbanása Remegve lüktet által a szobán, S nincs rebbenés, nesz, csak holt némaság. A rémes éjfél csendje sem ilyen. Vár a kerék. S a roppant szerkezetből A poshadó tétlenség börtönéből. Az öröklét nyugodt fuvalma megcsap. Az óra áll, mindig hat óra van ... nak 15 éves fia David is igy lett gonosztevő. Előbb csak verekedett az utcákon, aztán, mint bandavezér, üzletekbe tört be, pénzt és árut lopott. Most, hogy rendőrkézre került és az egész amerikai sajtót foglalkoztatja a botrány, a szülők egy percre talán rádöbbennek, hogy miféle veszélynek teszik ki gyermekeiket, amikor elhanyagolják nevelésüket és nem törődnek azzal, hogy fiaik és leányaik éjfélutánig csavarognak házon kivül. A biró nem érti, mint lehetséges, hogy úgynevezett “jó házból való”, minden földi jóval ellátott gyerekek betöréssel szórakoznak. Dehát éppen ez az: otthon unatkoznak, izgalomra vágynak. A veszély érzete kielégülést nyújt nekik. A javítóintézetben majd elmélkedhetnek afölött, hogy az izgalom megérte-e, amit most fizetnek érte.
