A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-02-27 / 9. szám
A Jó PAazTOR 3. OLDAL Valamikor úgy hívták: a sóhajok háza. Egy és háromnegyed évszázad óta áll Budapest közepén. A város büszkeségének született s gyorsan a város szégyene lett, rosszhirü kórház volt egy időben, s egy keserű tollú hírlapíró azt irta róla a múlt század végén: — Gyógyászati karavánszeráj . . . Amikor megszületett, Pest-Budának harmincezer lakója volt s az “ispotálynak” százhúsz betegágya. Egy és háromnegyed évszázad alatt Budapest másfélmilliós nagyvárossá nőtt s a Rókus 620 ágyas kórházzá, amely belső berendezésében már igényes és modern intézmény, külsejében még tépett és időmarta, mint egy skót kastély. Falai közt több mint egymillió műtétre mosdottak be az orvosok fennállása óta, több mint hárommillió beteg nyögdécselt, gyógyult és haldoklott a termekben. Sötét korszakaival és gyógyult betegeinek légióival, akiket orvosai az életnek visszaadtak, hozzánőtt e városhoz, amely hálával és bánattal nézi a vén falakat, mint egy aggastyánt a családi karosszékben... "Altes Bürgespiial" A Rókus első éveit nem is kórházként élte. Egyszerű, szegényes ápolda volt, amelyben tehetetlen aggok várták a megváltó halált. Kórházi őse az “Altes Bürgespital” volt a Zöldfa és Bors utca sarkán épült “Régi polgári kórház”, amelynek elrettentő egészségügyi viszonyairól igazgatója, dr. Haffner Mihály külön tanulmányban számolt be. A fejlődő városnak ebben a kis, szűk, piszkos kórházában megesett, hogy hat beteg feküdt egy ágyon. Tisztaságról beszélni sem lehetett. Ezért azonban nem kell szégyenkeznünk, a kórházi viszonyok akkoriban egész Európában szörnyű képet mutattak. Zsúfolt betegszobák, szenny és embertelenség uralkodott e gyógyintézetekben, ahol pusztított a kórházi üszög és a halálozási arányszám néhol meghaladta az ötven százalékot. Haffner doktor tanulmányában összehasonlító adatokat is közöl. A világ egyik legöregebb kórházában, a párisi Hotel de Dieu ben, amelyet Landri püspök alapított 851-ben, éppoly visszataszító viszonyok uralkodtak, mint a frankfurti kórházban, a kor legnagyobb európai kórházában, amelyben a lehetetlen gyógyászati tényezők miatt évekig nem vállalt munkát képzett orvos. Egyedül az akkori Angliában voltak elviselhető kórházi állapotok, mert a modern és gazdag szigetország már a 15-ik század első felében törvénynyel szabályozta a kórházi közügyeket. A Gyöngyiyuk utcai ispotály A pest-budai magisztrátus évekig foglalkozott egy emberséges kórház építésének gondolatával. A Gyöngytyuk utca sarkán, a mai Gyulai Pál utcai Rókus-szárny helyén állt az aggok háza s abból szándékozták kiépíteni az első modern, pesti kórházat. 1794- ben a magisztrátus közadakozási felhívást intézett a város lakosságához, felszólítván a derék bürgereket, hogy adakozzanak pénzt és ajánljanak fel munkát korszerű kórház építésére. A cikornyás nyelvezetben fogalmazott felhívást dr. Véza Gábor királyi tanácsos, “országos feőorvos”, Kregár Mihály polgármester, Pály Péter “ispotályi gondviselő” Írták alá és kérték a város lakóit, hogy pénzbeli adományaikkal és munkafelajánlásaikkal Vass Jakab urat a városházán felkeresni ne késlekedjenek ...” A felszólítás le is szögezte, hogy a kórházat az 1711-ben, a pestisjárvány eltakarodásának emlékére épült Rókus-kápolna tőszomszédságában kívánják felépíteni. telket magánadakozásból szerezte meg a magisztrátus, ugyanaz a család adományozta, amely a kápolna telkét. Három esztendő alatt össze is gyűlt az alaptőke, amellyel el lehetett kezdeni az építkezést. Az adományozók sorát a király nyitotta meg a gyűjtői ven, arról azonban sehol semmi nyom nem tanúskodik, hogy a nemesi királyi gesztus megállt az adományozó Ívnél, vagy valóban befolyt volna a tekintélyes összeg. Annál inkább kitett magáért Pest-Buda népe. Ingyen munka A tervezést két neves pesti építész, Feszi György és Tuschl Sebestyén ingyen végezték el és ingyen vállalták azt is, hogy az egész építkezés mérnöki felügyeletét ellátják. Az alapkövet 1796 augusztus 30-án tették le egyházi ünnepségek keretében, amelyet a Rókus kápolnában tartottak. A két építész tervei és felügyelete mellett folyt a munka, kisebb-nagyobb zökkenőkkel. Hol a pénz és az anyag fogyott el, hol az önkéntes munkavállalók buzgalma. Mert a munkálatok nagy részét pest-budai ácsok, kőművesek, asztalosok és más mesteremberek vállalták és végezték egy krajcár fizetség nélkül. 1797 julius végére mégis elkészült az épület, ünnepélyes felavatására azonban csak 1798 május 28-án került sor mert hiányzott a berendezés, hiányzott a személyzet, márpedig Haffner doktor, az “Altes Bürgerspital” igazgató-főorvosa, akit az uj kórház igazgatójának szemeltek ki, magasra szabta az igényeket. ,Ez az ős-Rókus .méreteiben nem is hasonlított a maihoz, mert csak a Gyöngytyuk utcai szárnyat foglalta magába. A mai Rákóczi útra, az akkori Kerepesi útra néző front csak 1838-ban épült meg, amikor elhunyt a nemes gondolkodású Feszi György, a kórház egyik tervezője és építője s 92 ezer forintos hagyatékkal lehetővé tette a továbbépítést. Az 1798 május 28*án megnyílt kórház első betege Vida Ferenc húszéves “kispéczelly” szabósegéd volt, akit “belbetegséggel” vettek fel s aki 1798 augusztus 25-én gyógyultan távozott. Az első évben 813 betege volt a Rókusnak, abból 710 meggyógyult. Szerény fizetések Haffner doktor alapos munkát akart végezni az uj kórházban. Ez az európai műveltségű orvos konokul ragaszkodott hozzá, hogy a kórház az ő 175 oldalas javaslatában lefektetett tervek és szabályok szerint kezdje meg működését. Haffner doktor kiváló orvos és szervező lehetett, mert terjedelmes munkája a legaprólékosabb módon lefektette a kórházi szabályzatot. Gondoskodott ágyakról, ágyneműkről, edényekről, gyógyászati eszközökről, még az ebédre hivó csengő beszerzését és kezelését is külön pontban szabályozta. A első igazgató orvos szabta meg a fizetéseket és az ápolási dijakat is. Egy ápoló havi fizetését 10 rajnai forintban állapították meg Haffner javaslatára, a mosónő havi hat forintot kapott, a kórházi káplán havi 25 forintot. Ehhez képest az igazgató főorvos havi 65 forintos fizetése nem is volt magas jövedelem. Az ápolási és élelmezési költséget napi 6 krajcárban szabták meg, a fizető beteg napi 34 krajcárt fizetett, a külföldi beteg egy rajnai forintot. Az az asszony, vagy leányasszony, aki titokban kívánt szülni a Rókusbán, napi egy aranyat fizetett az ápolásért és — a titoktartásért. Semmelweis A Rókus kórház első megújhodása és igazi kórházi rangra emelkedése akkor következett be, amikor Semmelweis Ignác, a gyermekágyi láz kórokozójának felfedezője, a magyar orvostudomány egyik legnagyobb alakja került a kórház élére. Semmelweis 1851-től 1855-ig gyógyított a kórházban s európai tekintélye, hatalmas orvosi tudása, tiszteletreméltó egyénisége egy időre kiemelte a kórházat azok közül a szégyenletes viszonyok közül, amelyek közt addig sínylődött. Semmelweis munkássága olyan kórházi megújhodást teremtett, s olyan egészségügyi rangra emelte az akkori Rókust, hogy ma méltán sugárzik a neve a kórház homlokzatáról. A nagy orvos és felfedező után ismét nehéz korszak köszöntött a Rókusra. A fejlődő Pest kinőtte a rut építményt, amelynek örökös zsúfoltsága, a gyógyítás és betegápolás örökös nehézségei olyan rossz hírét költötték, hogy a pest-budai polgárság irtózni kezdett a kórháztól, amely évekig nem is volt más, mint az öngyilkosjelöltek és a balesetek áldozatainak szomorú otthona. Elmeosztálya is elavult, pedig a mindenre gondoló Haffner doktor alapitó szabályzatában e tragikus-sorsu lényekre is gondolt. Az elmeosztály betegszobáit csak kívülről lett volna szabad fűteni s a humanista Haffner elbocsáttatás terhe alatt megtiltotta az elmebetegek veréssel való “gyógykezelését”, ami akkoriban az egész világon divat volt. A Rókus "rejtelmei" Ez a rossz hir adta a tollat Kiss József kezébe, aki egy vértől csepegő és sötét bűnök árnyékától terhes rémregényt irt és adott ki “A Rókus kórház rejtelmei” címmel. Ez a ponyvahistória mérhetetlenül sokat ártott a Rókusnak, de az egész kórház ügyének. Az akkori olvasók ezrei, akik a vásári ponyván szerezték be szellemi szükségleteiket, szóról szóra elhitték a hátborzongató históriát. Szó volt ebben a rémregényben feltámadt tetszhalottakról, akik a hullakamrában arra tértek magukhoz, hogy valamelyik halottmosó életlen késsel nyiszálja az ujjúkat, hogy megkaparintsa a gyűrűt. Akadtak ebben a ponyvaregényekben elcserélt gyerekek, élve eltemetett emberek és a hátborzongatásnak a bűnügyi regényekből ellesett kellékei. Azok a jámbor és idős emberek, akik a kórházi elhaltakat készítették elő utolsó útjukra s szomorú foglalkozásuk lidérceit néhány pohár borral enyhítették a Stáhly utca és Gyulai Pál utca sarkán álló “Hullamosó” vendéglőben, egy időre számkivetettek és gyanús egyének lettek a rémregény jóvoltából. Álom , , , Sok baj és szegénység buktatóin haladt a Rókus évtizedekig. 1935-ben “A pesti városháza” cimü havi folyóirat is megszólal abban a nagy sajtókoncertben, amely sürgető hangon követeli a Rókus újjáépítését. A sajtóharsonák hangja azonban süket fülekre talált a városházán, ahol akkor választották polgármesterré Szendy Károlyt. A lap szerint négymillió pengő kellett volna ahhoz, hogy a Rókus valamelyest modern kór-A Wabash River áradása Indianában. A jeges áradat, amely 48 év óta a legmagasabb vízállást érte el, sok milliós károkat okozott. TESTÜNK LEGERŐSEBB SZERVE A GYOMOR - AMELY MEGFFELELŐ ELŐVIGYAZAT MELLET SZINTE “ELPUSZTÍTHATATLAN" A laikus számára a gyomor egy kényes szer, amelyet állandóan veszélyes savak zaklatnak és amely legkönnyebben esik áldozatul belső zavaroknak. Az orvosok pontosan az ediikezít áüitiik. A gyomor testünk leger .-erb szerve, szokatlanul izmos és és ellenaio. azon ki •. ü1 '»•«£bizható és keményen dugozó szerv." Ki.kín okoz l em y bajt, akkor is oak rövid időre és ha egy kis gondét J-..üdítünk rá, “halán érte”, mint Dr. Ricái.d Cart°r. a.: szág eg/k legjobb gy rnciszakértóie mondja. Emo« n-.k, szakértője mondja. Emberek, akik gyakran panaszkodnak “gyemorrontásról”’, sajátmaguknak köszönhetik bajukat. A gyomrot sokkal ritkábban támadja meg halálos betegség mint például a szivet vagy agyat, de viszont több zavart okoz életünkben. Érdemes néhány adatot tudni róla. A rejtélyes szerv A gyomornak rejtélye régóta csodálatra készteti az orvosokat. A gyomor egy savat választ ki, amely olyan erős, hogy ha bőrünkre esne egy csepp belőle, véres felhólyagzást okozna —- hogyan lehetséges hát, hogy nem rágja át a gyomorfalat? Az utóbbi években a gyomorral kapcsolatban néhány fontos és érdekes felfedezést tettek. Az első ezek közül az, hogy a gyomor sokkal kevesebb emésztést végez, mint a belek. A feltevés eddig az volt, hogy az étel már erősen megemésztett állapotban kerül a gyomorból a belekbe. De kiderült, hogy nem valamennyi étel. Bizonyos ételek emésztésének javarészét nem a gyomor végzi, hanem a belek. A másik meglepő felfedezés, hogy még gyomorbajos emberek — értve alatta gvomorfekélyeseket — úgyszólván minden ételt ehetnek, bármilyen fűszeres, feltéve, hogy gyakran és ikis menyiségben eszik. Ehhez azonban szükséges, hogy az illető teljes idegnyugalomban fogyaszsza el az ételt. Mert a gyomornak, ennek a rendkívül izmos és ellenálló szervnek legnagyobb ellensége az idegizgalom. Thomas Liftle gyomra Az orvostudomány egy Thomas Little nevű embernek van mérhetetlenül lekötelezve a gyomorról való ismereteiért. Ez a Thomas Little gyermek korában súlyos balesetet szenvedett, és egész életén át — tehát évtizedeken át — rendkívül költséges műtéteket és kezeléseket* hajtottak végre rajta ingyen, de viszonzásul meg kellett engednie, hogy a gyomrát állandóan megfigyeljék. Thomas Little hasfalában egy nyilás volt, amelyen át a gyomrát megfigyelés alatt lehetett tartani. Vagy 50 éven át figyelték és tanulmányozták, azzal a kikötéssel, hogy nevét nem hozzák nyilvánosságra. Little csak most halt meg és gyomra külön fejezet a belgyógyászat történetében. Thomas Little gyomra nyugodt állapotban halvány rózsaszínű volt. Étel szagára vagy láttára nem változott a szine, csak a savkiválasztás gyorsult. Izgalmak hatása alatt a gyomor szine vörösre fordult és tartós erős idegfeszültség alatt biboi'vörös lett. Ugyanakkor a gyomor belső falát bevonó finom hártya, amely megakadályozza, hogy a sav átrágja a gyomorfalat, meggyengült, vagyis mikroszkóppal látható foltok keletkeztek rajta. Ezeken a meggyengült pontokon a gyomorsav könnyebben átmarta a hártyát és emésztette a gyomorfalat. Fűszer és gyomorsav Bizvást mondhatjuk, hogy semmi, ami emészthető ételnek számit, nem olyan erős és maró, mint maga a gyomorsav. Egészséges gyomra ember nyugodt idegállapotban akár marékszámra ehetne feketeborsot, paprikát, ecetet, nem történne semmi baja a gyomrának. A gyomorsav mértéktelenül erősebb náluk. Rossz tulajdonsága az, hogy idegizgalom hatása alatt a gyomor a mirigyekből több savat vált ki, mint amennyire szüksége van, és ez a sav 1 — egyébként hydrocloric sav — ami ártalmas. Dacára a kutatásoknak, az orvosok még mindig nem tudják milyen fontos a gyomor. Például: lehet-e élni gyomor nélkül? Sok ember van, akinek műtét utján eltávolították a gyomrát és él. Nyilván való, hogy a belek veszik át teljesen a gyomor funkcióját. Még a gyomor nagyságát sem könnyű lemérni, mert folyton változtatja az alakját. Nyugodt állapotban, amikor nem emészt, úgy függ, mint egy petyhüdt zacskó és hossza 16 inch körül jár. Ha azonban étel kerül belé, vonagló mozgásokat végez — mintegy őrli is az ételt — és kigömbölyödik. Gyomorbajok kezeláso Gyomorbajok kezelésére két eszköz áll rendelkezésre, eltekintve a sebészi beavatkozástól. Az egyik a diéta, amelyben az elgondolás, az, hogy könnyen emészthető, ételekkel minél kevesebb munkát adjanak a gyomornak. A másik az idegcsillapitók alkalmazása, amely az idegek megnyugtatásával a gyomorfal ellenállását fokozza. . A gyomorsav — tehát vég- , eredményben a fekély — elleni legegyszerűbb védekezés módja az, hogy elég munkát adunk a gyomorsavnak. Vagyis gyakran eszünk és kis mennyiséget, úgy a savnak nincs ideje és alkalma a gyomorfalon dolgozni. A gyomorfekélyektől szenvedők vigasztalást találhatnak abban, hogy majdnem biztosan nem kapnak gyomor, rákot. Senki sem tudja miért van igy, de a gyomor rákok zöme a gyomor alsó, szinte teljesen savmentes részében keletkezik. A gyomor felső, erősen savas részében, ahol a duodenummal össze-. ért, csak nagyon ritkán keletkezik rák. EGY SZTÁR SZÜLETÉSE WASHINGTON. — A helybeli operatársulat tenoristája megbetegedett, mire Mallory Walker őrmester, egy műkedvelő énekes, aki szórakozásiból betanulta a szerepet, a tenorista helyett nagy sikerrel énekelt. A 23 éves őrmester, aki azelőtt sohasem énekelt operában, tökéletesen illeszkedett az együttesbe. házzá váljék, erre a négymillió pengőre azonban a városházi költségvetésben sem akadt fedezet. A folyóirat, amely a városházi urak működését kritika nélkül kisérte, annyit még megirt, hogy a magasépítési ügyosztály a téli hónapokban “magánszorgalomból” elkészítette a Rókus újjáépítésének terveit, de a tervek megvalósitása néhány hóbortos mérnök álma maradt fcsupán . . . mind e mai napig. A RÓKUS KÓRHÁZ Emlékezzünk a régiekről
