A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-05-01 / 18. szám

Irta: TÖLGYEST MIHÁLY

— Ezt nem értem. Amennyire én tudom, a lordnak a te uralkodásod alatt is volt már több barátnője s a te állásodat egyik sem rendíthette meg. Egymásután mind eltűntek, te azonban maradtál Miért félsz tehát most?

— Azért, mert a legújabb favorit engem egyenesen ki akar túrni. És akkor többé nem segíthetlek

— több pénzt nem kaphatsz tőlem.

— Ezer mennykő, ez nem jó lenne. Eddig se adtál valami sokat, de mégis adtál. A legvégső szükségesetében mindig kiszorítottam belőled egy-egy fontot.

Lásd fiam, most rajtad áll, hogy ki ne potytyanjak.

— Én rajtam? Hogy-hogy? — kérdezte Armand csodálkozva.

— Te meggátolhatod.

— Már azt alig hiszem, — csóválta fejét Armand.

— Én semmit se tehetek ebben a dologban. -— De igen is tehetsz.

— Már megbocsáss anyám, de én egy kissé keményfejü vagyok. Legutóbb nagyon nehezen tudok íelíogni-walamit. Nem ösztönöznéd az emlékező tehetségemet néhány fonttal?

' — Erről majd később. Most egyebet akarok veled megbeszélni. Tudd meg tehát, hogy az a személy, kiről az imént beszéltem, tegnap Irlandba utazott a lordnak Cork mellett levő kastélyába.

—- Akkor hát mitől félsz, mama? — kérdezte Armand. Ha elment, akkor már nincs mitől tartanod.

— Sőt jobban félek tőle, mint valaha. Ez a személy el van tökélve befonni a lordot. Mindenkép azon van, hogy ő lordsága feleségül vegye őt. Ennek a megtörténtével első dolga lenne engem kidobni.

. — De honnét tudod te mindezt anyám?

— Egész magaviseleté elárulja, de maga is nem egyszer célzott rá. Nekünk tehát védekeznünk kell ellene. A Miss — mint mondottam, — a Cork niellett fekvő kastélyban fog ezentúl lakni teljes visszavonultságban.

— Képzelem, mennyire fog unatkozni, — szólt Armand.

— Eltaláltad. -— Jó lenne, ha oda mennél mulattatni őt.

— Már mint én? — kérdezte Armand gúnyosan.

— Hallod-e mama, ez eredeti ötlet. De vájjon legalább fiatal-e az a nő?

— Talán 20—22 éves.

— Szép-e?

— Elég szép, különösen a szeme. Te csinos fiú vagy, tán szerencsét próbálnál, mert én lehetetlennek tartom, hogy igazán szeresse a lordot.

— Hm, — dünnyögte Armand, — nem rossz gondolat. De ehhez pénz kell ám. Mindenekelőtt ki kell magamat staffirozni. Aztán meg gavallérosan kell ám élni.

— Nem fogok fukarkodni, fiam.

— Ezt már szeretem hallani. Ez legalább okos beszéd. De szólj, tni dolgom lesz nekem Irlandban? Csakugyan azt akarod, hogy udvaroljak annak a lánynak? Mi is a neve?

— Etelka.

— De hogyan került ő ide?

— A rokonság révén, fiam. A lordnak nagyanyja Lorántffyleány volt.

— Úgy, úgy, most már értem. Tehát rokona. És mégis azt mondod, hogy kedvese?

— Igen is mondom. A világ előtt azt nem mutatják, de én átlátok á szitán. Én már tudom, hogyan állanak.

— Hm, — mormogta Armand — és te most azt akarod, hogy figyelmét magamra vonjam, hogy megismerkedjem vele s esetleg meghódítsam őt?

— Oh dehogy akarom ezt. Ezzel vajmi keveset nyerünk.

— Miért nem nyernénk? — vetette ellen Armand. — Ha a lord megtudná, hogy mi értjük egymást, rögtön túladna rajta s akkor a te állásod ismét szilárd lenne.

— Nem, nem fiam. Előre látom, hogy ezzel nem jutnánk célhoz. Etelka olyan ravasz, mint a kígyó s mindjárt sejtene valamit. Egész más módhoz keli nekünk folyamodnunk. A legjobb mód az, hogy el kell őt tenni láb alól.

Armand meglepetve nézett rá.

— Igen, igen, — mondotta a lady. — A lord nem ment vele, ő tehát egyedül van. Ha valamikor, úgy most lehet legkönnyebben hozzá férni.

Armand gondolatokba merült.

— Nehéz feladat, — mondotta fejét csóválva.

— Erre nem vagyok elég üyyes.

— Kell is ide valami rendkívüli ügyesség. Csak egy kis bátorság.

— Jobb lesz anyám, ha adsz még egy fontot

— hidd el roppant szükségem van rá.

A Tó PÁS5 TOR

Lady Balmoral nagy nehezen adott neki Imég egy fontot. Hej, dehogy adott volna, ha most nem lenne úgy rászorulva a fiára.

— Át kell menned Cork városába, fiam, ott van nem messzire a várostól a lord birtoka.

— Cork igen kedves város, — felelt Armknd. — Ott jól lehet mulatni. Van ott egy-két fickó,»kikkel akkor ismerkedtem meg, mikor egy kis váltóhamisítás miatt vizsgálatifogságban voltam.

— Bitang, — támadt rá a lady, — oly cinikusan mondod ezt, mintha már nem is lenne szégyen, hogy valaki be volt zárva.- Armand vállat vont.

— Minden embert érhet baleset, — mondotta. — Ez ellen senki sincs biztosítva holta napjáig. Nálamnál sokkal különb emberek is oda kerültek már. Egyébiránt biztosittalak, nem fogok többé oda kerülni. Most már ki vagyok tanítva. Van ott két fickó, a fálszemü Jack és a négyujju Kardiff — ezek pénzért mindenre vállalkoznak. Lesz-e pénz mama?

— Ha lesz eredmény, lesz pénz is fiam.

.— Akkor jó, — ujjongott fel Armand. — Mondd meg hát, hol találhatom azt a hires magyaif szépséget? Ah, igaz, mondtad már hogy Cork várjosa mellett a lordnak ottani kastélyában van. Nagyon helyes. Azt hamar megtalálja az ember. De szólj marnám,* mi történjék vele?

— El kell őt onnét hozni s aztán úgy eltüntetni, hogy a lord soha többé rá ne akadhasson.

— Tehát nőrablás. Ez szép, — mormogta Armand. — Szöktetéshez talán jobban értenék, de rabláshoz? Huj, ez már nehezebb és kellemetlenebb.

— Semmi se nehéz, ha az ember igazán akarja. Te is könnyen megteheted, ha akarod.

— Talán igy gondolod, drága mama?

Olyan mozdulatot tett kezével, ami szúrást és vizbe dobást jelent.

A lady hallgatott.

— Vagy nem igy gondolod, mama?

— Én felőlem tehetsz vele, amit akarsz, — szólt végre a lady. — Az a fő, hogy eltűnjön a föld szinélől és nekem többé utamba ne állhasson.

— És miért kívánod ezt minden áron, anyám?

— Megmondtam már az okot. Állásomból előbbutóbb kiesem, ha ő a lord mellett marad.

— Tehát annyira félted ezt az állást? Lám most megint egyszer kisül a hamisságod. Valahányszor kértem tőled segítséget, mindig azzal mentegetődztél, hogy nincs pénzed és szidtad a lordot, aki olyan fukar és becsmérelted az állást, mely alig hoz valamit.

— De mégis csak állás, — szólt erre a lady. — Ha innét kitúrnak, másikat nem tudom mikor kapok. De mi lesz akkor belőlem és belőled?

— Nem tettél félre semmit, anyám? — kérdezte leselkedő tekintettel Armand.

— Lehetett is te miattad, — fakadt ki a lady. — Te kihúzol belőlem mindent az utolsó fillérig. Az a pár forint, amit félre tettem, rá fog menni erre a vállalkozásra — vájjon magadra vállalod-e?

— A te kedvedért megteszem mama. Ne mondhasd ismét, hogy rossz fiú vagyok. De most szedd ám össze az eszedet, hogy engem megérts.

— Jó, jó, beszélj csak.

— Tudd meg mama, hogy ez egyszer jól ki kell ám nyitnod az erszényedet.

— Kapsz még három fontot fiam.

— Haha, — kacagott fel Armand gúnyosan. — Még három fontot adnál, összesen tehát öt fontot?

— Nos? — kérdezte a fukar lady gúnyosan. — Nem elég az neked?

— Nem! — jelentette ki Armand kurtán. — Útiköltségre talán elég lenne, de ott élni, mig kedvező alkalom kínálkozik és társakat is bérelni — ehhez nem elég.

— Kellenek is ehhez távsak.

— Kellenek bizony, mert egyedül ilyesmit nem végezhet egy kezdő, aminő én vagyok.

— Ismerlek már, — mondotta a lady. — Azért beszélsz társakról, hogy többet követelhess.

Armand most már haragra lobbant.

— Ugyan anyám, hogyan lehet valaki ily nehéz fejű. Ha csak egy kicsit is gondolkoznál, be kellene látnod, hogy egyedül nem vállalkozhatok ilyesmire. Legalább is két társ kell ide. Ezek pedig ilyesmit nem tesznek ingyen, sőt jól megfizettetik magukat. Hány főből áll az ottani cselédség?

— Legalább is öten vagy hatan vannak, — felelt a lady.

— No lám, — szólt Armand. — Bajos egy olyan házba bejutni, melyet annyian őriznek. Társak tehát okvetlenül kellenek, ez pedig pénzbe kerül.

— Előre nem adok többet, mint éppen az útiköltséget. Ha én ennél többet adnék, akkor egyszeriben kereket oldanál, vagy ismét eljátszanád egy éjszaka. De ha csinos összeget helyezek kilátásba, akkor hiszem, hogy megteszed.

—- Mekkora lesz ez a csinos összeg? — kérdezte a vásott fiú leskelődő tekintettel.

A iady. gondolkozott, Látszott rajta, hogy mily nehezére esik neki kinyitni az erszényét.

— Voltakép úgy áll a dolog édes fiam, hogy neked erre saját érdekedből is vállalkoznod kellene. Mert mi lesz belőlünk, ha Miss Etelka kitúr éngem?

v. OLDAL

Armand jámbor pofát igyekezett vágni.

— Ami az én személyemet illeti, anyám, én a magam részéről ezzel az öt fonttal is beérem. Átlátom, hogy irántad való szeretetből és ragaszkodásból is kell valamit tenni — no meg az állás kedvéért is. De cinkostársakat nem lehet ingyen kapni. Ezektől nem lehet kívánni, hogy az állás kedvéért feláldozzák magukat.

— Jó jó, fiam. Ha meglesz, amit majd kívánok, akkor majd beszélek. A munkát úgyis csak akkor szokás díjazni, mikor már be van végezve.

„ — Ez szép beszéd. Mennyit szántál hát?

A lady hallgatott. Armand erre ismét méregbe

jött.

— Mindjárt itt hagylak s az egészből nem lesz semmi! — kiáltotta, — Az ilyenekben nem lehet megkívánni a munkát, aztán megugrani a fizetés elől. Világosan akarok tudni mindent.

— De előre úgy sem fizetek, — szólt a fukar lady.

— Nem is kell, de az embereknek tudniok kell, mennyire számíthatnak. Az ilyenben határozott alku kell. ‘

— Megeresztek hát — száz fontot, — *szólt a lady oly mozdulattal, mellyel mutatni akarta, menynyire megerőlteti magát.

— Ez kevés, — jelentette ki Armand szárazon.

— Micsoda? — kiáltott fel a lady szinte elrémülve. — Száz font neked kevés?-— Nekem nem lenne kevés, de ehhez legalább két ember kell s mindegyik legkevesebb ötven fontot fog követelni ... ha többet nem.

A lady összecsapta kezeit.

— Ennyit nem adhatok, mert nincs.

Csak azért beszélt igy, nehogy fia még nagyobb követelésekkel álljon elő.

Armand azonban már ismerte anyját s igy szólt:

— Ha nincs, akkor ne is kezdjük. Akinék elegendő téglája nines, ne kezdjen tornyot építeni. A viszontlátásra anyám.

— Menni akart, vagy legalább úgy tett, mintha menni akarna. A lady visszatartotta.

— Várj, fiam. Beszéljük meg a dolgot. Lásd, neked is takarékoskodnod kellene anyád pénzével. Mert minél többet kell kiadnom, annál kevesebb marad nekem és holtom után neked.

— Erről még most ne beszéljünk, — vágott viszsza Armand. — Arról van szó, hogy a Misst el kell távolítani s ezáltal állásodat megmenteni. Nos, azt a kétszáz fontot, amibe ez kerülne, nem tudnád te valahogy behozni később? Egyetlen nagyobb szállítás alkalmával könnyen csinálsz is. Ezt én nagyon jól tudom. Bolond is volnál, ha nem csinálnád. Mindezt szem előtt tartva kijelentem neked, drága mamám, hogy kétszáz fonton alól ezt a dolgot megcsinálni nem lehet. Ám ha gondolod, hogy lehet, akkor más embert kell megbízni.

— Nem, nem, fiam. Máshoz én nem fordulhatok.

— Akkor hát legyen meg a kétszáz font.

— Nem adhatok többet fiam, mint legfeljebb százötvenet s ezzel is nagyon megerőltetem magam.

— Nem, nem mamám. Adnod kell kétszáz fon;ot a cinkosok számára és az előleges kölségre öt fontot. Lám a magam személyére, milyen szerény vagyok.

— Isten neki, — mondta végre a lady. — Csak azért egyezem bele, mert már mennem kell. Láss hát munkához, fiam. Végezz el mindent jól és meglásd, elismeréssel leszek. De siessetek . . . mert három vagy négy nap múlva a lord is oda utazik. Akkor aztán nem tudom, mikép boldogultok.

Beszélgetésük csakhamar véget ért s mindegyikük más-más irányban eltávozott.

A palotába visszatérve, lady Balmoral nagy felindulásban találta az egész házat. Ahogy őt meglátták, mindjárt elébe is futottak.

— Az Istenért lady, siessen. Ő lordsága egy órája már, hogy keresteti s nagyon haragszik.

— No ez szép, — mondotta a lady. — Az embernek most már elmenni sem szabad hazulról.

Duzzogva ment a lordhoz.

— Hol volt, Viktoria? — támadt rá Parley.

— Egy barátnőmet látogattam meg.

— Ily szokatlan időben? Hisz már este van.

— Bocsánat, lord, eddig úgy volt, hogy időmmel szabadon rendelkezhettem.

— Jól van, — legyintett kezével a lord. — Csak azért hivattam, hogy valamit tudtára adjak.

— Rendelkezésére állok, lord.

— Kegyed Irlandba fog menni.

— Én? — kérdezte a lady határtalan csodálkozással.

— Igen, igen és pedig még ma. Ezért kerestettem olyan sürgősen.

— De lord . . .

— Én úgy kívánom.

A lady egy percig szótlanul bámult rá.

— Nem értem, — szólt végre. — Lordságod csak nem kívánhat ilyet?

— Nem is én, hanem Etelka kívánja.

A lady csaknem magán kívül lett a csodálkozástól.

— Ez lehetetlen.

(Folytatjuk)

I

A hét legjobb vicce

Az ügyvéd meglátogatj a védencét a tárgyalás előtt és megkérdezi tőle, hogyan kiván védekezni?

— Hát lehet itt védekezni, doktor ur, amikor a letartóztatáskor elvették a revolveremet?

HERTER

Miután Eisenhower elnök a beteg Dulles helyébe Christian Herter helyettes külügyminisztert nevezte ki külügyminiszternek, a szenátus ezt a kinevezést példátlan, tüntető gyorsasággal azonnal megerősítette egyhangú szavazással. Ily módon a szenátus mindkét pártja értésére adta Kruscsevnek, hogy a közeledő alkudozásoknál Amerika népe egyhangúlag Herter külügyminiszter mögött áll. És azt is tudják Moszkva urai, hogy Herter egyenes vonalban halad azon az utón, amelyet Dulles jelölt ki: Tapodtatnyit sem engedünk!

TÖBB MUNKA KANADÁBAN

OTTAWA — A munkanélküliség Kanadában február közepétől március 21-ig 12,000-el csökkent és most 525,000 munkás van munka nélkül. E'gy év előtt a munkanélküliek száma 597,000 volt.

EEGYELEM!

KEGYELEM!

LINCOLN, Neb. — Charles Starkweather 20 éves munkakerülő fiatalember, aki 15 éves szeretőjével gyilkos körútra ment és egymásután 11 embert ölt meg, halálos Ítéletet kapott .Erre azt mondta, hogy szánja-bánja, amit tett és kegyelemért könyörgött. A kegyelmi tanács elutasította kérését, és a tömege-ölkost május 22-én villanyszékbe ültetik.

SIRGÖDÖRADü

OLYMPIA, Wash. — Az állami törvényhozás a földmunkákra is kiterjesztette a 4 százalék sales tax forgalmi adót. Minthogy a sirásás földmunka, ezentúl a sirgödör árába is bele fogják számítani a 4 százalék “forgalmi” adót.

SÚLYOS VÁD A CIGARETTA ELLEM

KOPENHÁGA — Dr. Johannes CkmmEnsen, a dániai rákstatisztikai hivatal igazgatója, jelenti, kegy Dániában a rák arárjylag több áldozatot szed a nők köréből, mint bármely más országban, ugyancsak egyre növekszik a tüdő- és hólyag-rák dán férfiaknál. A dániai rákkutatók szerint a rák gyakorisága a cigarettázással magyarázható.

HALLOTTA MÁR . . .?

.. . hogy a maverick szó, amelyet a televízióban gyakran hallunk, Samuel Maverick texasi pionírra vezethető vissza. Maverick összevásái-olt egy marhacsordát, de nem égette bele a bőrükbe a tulajdonjogát, a csorda szétszéledt és az elkóborolt teheneket nevezték azóta maVerickoknak. Az amerikai politikai szójárás szerint maverick oly politikust jelent, aki saját pártja ellen szavaz gyakran.

SZÉP ILONKA

SZERENCSE JL