A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1959-04-24 / 17. szám

2. OLDAL

A Jó PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

_________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Toleforv r.Hprrv 1-5905

ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:

Ggy évre________________$6.00 One Year------------------------$6.00

Fél évre________________$3.50 Half Year ......................-„$3.50

Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio.

DULLES

A nagy beteg John Foster Dulles már nem külügyminiszter, de az ő külpolitikája tovább is Amerika és közvetve a szabad világ külpolitikája marad. Ennek egyszerűen az az oka, hogy elképzelhetetlen és nem vezethet célhoz más, mint .a dullesi politika: kérlelhetetlen akarással, megalkuvás nélkül szembehelyezkedni a világkommunizmus erőszakos terjeszkedésével. A ^kommunista társadalmi és gazdasági rend, amely a Vasfüggönyön belül uralkodik, kivül esik az amerikai és szabadvilági politikai célkitűzésein; mi nem tanítjuk azt, hogy a mi rendszerünk jobb, mi csak az ellen Védekezünk, hogy az ő rendszerüket, amelyet mi rosszbak tartunk, ne terjesszék ki erőszakkal, háborús fenyegetéssel vagy a Korea óta divatba jött “kis háborúkkal” szabad országokra. Ez volt Truman és Acheson alatt az amerikai politika, ez volt Eisenhower és Dulles alatt és ez marad továbbra is.

Dulles alatt a szovjetnek sikerült több jelentős előretörés: a behatolás Egyiptomon át az arab világba és a középeurópai csatlósországok teljes bekebelezése a szovjet gyarmatbirodalomba a magyar szabadságharc leverésével. De senkisem állíthatja, hogy ezek a szovjet győzelmek elháríthatok lettek volna atombombás háború nélkül. Senkisem tud jobb receptet, ezért marad érvényben a dullesi külpolitika, melynek lényege az ellenállás, a védekezés, a béke megóvása. i Dulles személyes vezetését mégis nehezen nélkülözhetjük, éppen a mostani kritikus időben, amikor egy szuper-Sztalinnal állunk szemben. Szeréncsére Dulles, hat évi külügyi. vezetése alatt megmutatta' a?.

■ . 1 .:. • • , ' ' ' 11 ' t " ■

utat, amelyen haladnunk kell.

DRÁGA ÉDESVÍZ

Fonákul hangzik, de az egyetlen természeti kincs, amiben ez az ország szűkölködik — a viz. Nem mintha nem lennének bőven folyóink és tavaink, de viz nem ott van, ahol szüksége van rá az iparnak és mezőgazdaságnak. Vannak államok, mint Arizona, New Mexico Texas, sőt California is, amelynek fejlődését határozottan hátráltatja a vizhiány. Nehéz elhinni, de Amerikában vannak falvak, ahol nyáron nagy vízhiányban emberek 50 centet fizetnek egy gallon vízért.

Ezért bir nagy fontossággal az a hir, hogy a tengervíz átalakítása édesvízzé állandóan olcsóbbodik. Az elv természetesen régen ismeretes, a kérdés csak az, mennyibe kerül a tengervíz átalakítása. Jelenleg 15-20 cent körül mozog ezer gallonja. Ami istenáldás olyan tengermenti, de édesvízben szűkölködő helyeken, mint néhány arab állam, de nagyipari és mezőgazdasági célokra még drága.

Fred Seaton belügyminiszter panaszkodik, hogy a jó édesvíz ára túl drága az országban, mert csak költséges gátrendszerek, zsilipek, sőt sok esetben vízvezetékek utján érhető él, amelyeknek sokszáz mérföld hosszúnak kell lenniök a forrás helyétől a szükséglet helyére. A végső és igazi megoldás a tengervíznek olcsó áron való átalakítása édesvízzé. De amig nem lehet az előállítás költségét ezer gallononkint 5 cent alá szorítani, az ország délnyugati része drágának fogja találni az édesvizet.

GONDOLATOK A JOGRÓL

Már a rómaiak is, akik nagy jogászoknak tartották magukat — és a világ ma is annak tartja őket — észrevették, hogy a törvény “idő és tér által korlátozva van”. Ez látszólag nem mond semmit a laikusnak. De gondoljunk arra, hogy az amerikai vadnyugaton a lótolvajt valamikor halállal büntették, ma pedig a lótolvaj igen enyhe büntetést kapna. A külömbség annak tulajdonítható, hogy aki a régi vadnyugaton lovat lopott, áldozatának szinte életére tört, mert az ló nélkül el volt veszve. így korlátozza az “idő” a törvény hatóerejét.

’ Vegyünk egy másik esetet. Egy betörő elrabol egy bundát. Egyszerű betörést követett el, aminek súlyosságát a lopott érték nagysága befolyásolja. Valószínűleg megússza egy-két évi börtönnel, esetleg felfüggesztett büntetéssel. De ha például valaki Alaszkában utonállást követ el és ugyanazt a bundát leveszi áldozatáról, már életveszélybe hozza azt és a büntetés sokkal súlyosabb lenne. így korlátozza a “tér” a törvény hatóerejét.

Erre a tűnődésre az késztet bennünket, hogy egyes jogászok nézete szerint államaink túl nagy autonómiát élveznek bíráskodás terén és sokkal több bűncselekményt kellene szövetségi bíráskodás alá vonni, például

Az utahi nagy sóstó egyik részét átszelő vasútvonal 13 mérföld hosszú uj szárnyvonal töltése egy évvel a tervezett idő előtt már teljesen elkészült. 13 és fél millió köbláb anyagot használtak fel az építéséhez.

PETŐFI ÉS JÓKAI

EUENTÍTSK V0HZZSK EGYMÁST

Jókai Mór úgy él mindnyájunk emlékezetében, mint szelid, kedves, kékszemü mesemondó, akinek az élete , a képzelet bűbájos, csillogó álomvilágában telt el, akit ragyogó, aranyos ködfátyol választott el a rideg valóságtól, az élettől. Ma már nehéz elképzelnünk, hogy a legnagyobb magyar mesemondó valamikor forradalmár volt, március tizenötödikén együtt vezérkedett a pesti ifjúság forradalmában a huszonöt éves Petőfi Sándorral, a költőfejedelemmel.

Az' első pillanatra különösnek látszik, hogy a márciusi forradalom élén Írók álltak. Pedig ennek igy kellett lennie. A magyar: nemzetet a nemzeti : műveltség: , hiánya vitte a pusztulás szélére. Az Írók voltak azok, akik viszszarántották a nemzetet az örvény széléről és buzgósággal, lelkesedéssel, sok áldozat és szenvedés árán, anyagi haszon és erkölcsi elismerés

nélkül nemzeti műveltséget teremtettek. A nemzet elhanyagolt nyelvének fölkarolása, kiművelése és a nemzeti nyelven fölvirágoztatott irodalom politikai programot is adott, magában foglalta az állami függetlenség és a szabad belső fejlődés feltételét, a fejlődés gátló rendi alkotmány eltörlését is. A nemzeti eszmén nyugvó kultúra és a nemzeti irodalom előbb született meg, mint a politikai fejlődés lehetősége.

— Termézs?tes, < amikor elérkezett a nagy pillanat, megvillant a remény a magyar társadalom átalakulásának a lehetőségére, az irók voltak a l<£gtiirelmetlenebbek. Az országfcvülésen elméletben kialakulUJj^Jiissan , az összes | nagy reformok, a felelős kormány, a népképviseleti rendszer, a szabadsajtó, de a rendek még piszmognak, taktikáznak. A pesti fiatalok azonban lázban égnek, minél előbb'

élvezni akarják a megérett gyümölcs édes izét.

A párisi forradalom hírére a pozsonyi országgyűlésen Kossuth gyors tempót diktál, a pesti fiatalság pedig a Pilvax-kávéházban tárgyalja egyre szenvedélyesebben és egyre türelmetlenebbül a szükséges reformokat. Petőfi a vezér, ő a hangadó a Pilvaxban zsibongó fiatal irók, jurátusok között, egy nagy kerekasztal, a “közvélemény asztalánál.” Nagy népgyülést terveznek, de a bécsi forradalom hírére villámgyorsan robban ki a pesti forradalom.

Március tizenötödike elválaszthatatlanul összeforrott Petőfi nevével. Ez a nap az ő nagy napja. Kárpótlásul aktáit neki az istenek életének minden keserűségéért, szenvedéséért. Ezen a napon beteljesedett életének legf őbb, vágya, álma, tüzes, szenvedélyes leikéből szikraesőt zúdított a korhadt múltra, lángra lobbantotta a népharag lappangó parazsát és a forradalom nagy tűzijátékánál megpillantotta az Ígéret földjét. A forradalom lángoszlopa volt Petőfi ezen a napon és ott buzgólkodott mellette fáradhatatlanul, a forradalom lázától megszállva, egy fiatal szőke legény is: Jókai Mór.

Jókai tulajdonképpen nem volt forradalmi lélek. Őt Petőfihez barátsága tette forradalmi vezérré. Különös ennek a két nagy embernek a barátsága. Ellentétesebb egyéniségeket alig lehet elképzelni, mint ők ketten. Petőfi tüzes, szilaj szertelen Jókai csöndes szemlélődő természet. Petőfit egész életében tépi, mardossa az élet, Jókai, a jómódú komáromi ügyvéd fia, az élet napfényes oldalán sétál. De mind a kettő lángész és ez benső barátokká teszi őket.

A sors korán összesodorta őket. A pápai református kollégiumban találkoznak először mint diákok, de itt nem fejlődik ki köztük barátság. Az elkényeztetett, lányos lelkű Jókai ekkor még idegenkedik különös diáktársától, a katcnaköpenyben járó Petrovics Sándortól, aki már obsitos katona, hányt-vetett, viharvert ember. Csak később barátkoznak össze Kecskeméten, ahol Jókai jogi tanulmányait végzi, mint az intézet legtehetségesebb, legjobb viseletű növendéke. Petőfi mint titött-kopott vándorszínész vetődik a “hirös városba.” De már versei megjelennek a pesti lapokban és Jókai is irogat. A két fiatalember, a két kezdő iró, együtt szövögeti a jövendő álmát és meleg barátságot kötnek.

Pesten ismét összekerülnek. Jókai az ügyvédi vizsgára készül és Molnár József hites ügyvéd irodájában praktizál havi 6 forint fizetésért

(Folytatás a 8-ik oldalon)

A Jó Pásztor Verses Krónikája

DAL A MAGYAR BOLDOGSÁGRÓL

Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ

Boldogság: csak egy szó, mégis milyen drága, egész életünknek sugárzó világa.

Látszat és valóság, csalóka káprázat, bírni kell, mert másként nincs rá magyarázat, Szivvirág, mii fénnyel, könnyel kell öntözni, kinyitásra csak igy lehet ösztönözni.

De ha már kinyilt is, tudjuk-e ápolni?

's szivárvány ssineit elővarázsolni?

Elveszitni százszor könnyebb, mint meglelni, de ha elvesztettük, nem pótolja semmi.

Jaj, a magyar sorsai, hogy áll számadásunk, hova lett elveszett magyar boldogságunk?

Vágyaink álmokba mindhiába szőjük, magyar vágyainknak nincsen pihenőjük.

Elfásulunk végül, elcsitul a fájás, s egyre messzebb tűnik a régvári megváltás. Csillannak bár fények, bámulnák az árnyak, mini kékmadara az elszállt boldogságnak.

Hol van a kékmadár? Jaj, hiába kérded, muszka szuronyoktól csorog tovább véred.

Lelkedben talán még a kékmadár dalol, de már muszkaföldön haldoklik valahol.

Könnyezve kérdezzük: újra miénk lesz-e?

S felel a kékmadár: "Minden el van veszve!"

Hol van féltve félteti régi szabadságunk, melyre ezer éve áhitozva vágytunk?

Hol van éltünk bokrán egy-egy zöld rügyecske, hol van éltünk taván egy-egy reményfecske?

Százszor is kérdezzük, reggel, ha ébredünk: a szabadságvirág nyilik-e még nekünk?

házassági törvényt, kereskedelmet, ipart, részvényjogot stb. A vitakozóknak tanácsos lesz emlékezni a régi rómaiakra, akik kétezer év előtt felfedezték, hogy a törvény ami igazságos és hatásos egyik helyen és egy bizonyos időben, hatástalan, ha központilag próbálják érvényesíteni.

NAPOLEON

hadvezér, császár, regényíró.

Csak kévésén tudják, hogy Napoleon szerelmi regényt irt. Napoleon még nem volt császár, amikor kis regényét megirta. 1795 szeptemberében vethette papírra. Akkor a nevét már a touloni győzelem fonta a dicsőség koszorújába. De a győztest súlyosan megsebezte a szerelem nyila. A bájos Désirée-Eugenie Clary igázta le.

Napoleon 1793-ban ismerte meg Marséillesben és mindjárt beleszeretett. Az első szerelem emésztő tüzü lángolása volt ez, a nagy hóditó első, de legteljesebb meghódolása a női bájnak, erősebb és igazibb, mint amelyet később Josephine Beauharnais iránt érzett, vagy mint amely inkább a parvenü gőg és politikai érdek szálaival fűzte az osztrák császár leányához, Mária Lujzához.

Három évig tartott ez a szerelem és ugyancsak meggyötörte Napóleont, annál inkább, mert első,v komoly és megmásithatatian kudarca volt a már akkor győzelemhez szokott tábornoknak. Napoleon annyira szerette az elbűvölő, fiatal hölgyet, hogy nőül akarta venni. Az ifjú Eugenie szivét is megperzselte a kemény árcélü, fiatal tábornok, aki akkor még nem volt az elnehezedett, kövérkés császár, hanem az arcolei hid vad rohamának szilaj lendülete éget sastekintetében és ömlött el karcsú, ideges alakján. A házasságból mégsem lett semmi. Ennek okát abban kereshetjük, hogy a Clary család, amely item bizott Napoleon csillagában, hirtelen durva kézzel végét szakította az idillnek, amikor észrevette, hogy a dolog kezd komolyra fordulni. Ürügyül azt hozták fel, vagy talán komolyan is igy gondolták, hogy egy Bonaparte untig elég már a családban. Eugépie idősebb testvére ugyanis egy évvel előbb lett Joseph Bonaparte felesége és a család ettől a házasságtól nem volt túlságosan elragadtatva.

Az ifjú Clary kisasszony tehát kénytelen volt nagyon is nem szive szerint kosarat adni Napóleonnak, amit ez ugyancsak szivére vett. Hátha még tudta volna a kislány, hogy ezzel a kénytelen-keletien kimondott nemmel a császári koronát dobta el magától. Ha a jövőbe láthat, akkor bizonyra a Clary család sem ellenezte volna annyira a házasságot.

Valahogyan mégis a Gondviselés úgy határozott, hogy a szép marsellési lány büszke feje kpronát viseljen. Clary kisasszony, aki körül csak. úgy nyüzsögtek a magasrangu katona kérők és udvarlók, — az a sorsom, mondta, hogy csupa hős szeressen belém — Duphot, Junot és Marmont között Bernadotte tábornoknak nyújtotta kezét és igy végül Svédország királynéja lett.

Napoleon rendkívül a szivére vette a kosarat. Azon melegében nekifogott, hogy felvázolja a regényt, melynek ezt a cimet adta: “Clisson és Eugénia”. Clisson nyilván ő maga, kétség nélkül rá lehet ismerni. A hősnő eredeti nevét legalább félig megtartotta, bizonyára azért, hogy Ő is ráismerhessen magára. Ez a regény tehát aligha Íródott minden célzás nélkül. Napoleon szerette volna a hűtlen menyasszonyt a szenvedélyes és fájdalmas történet olvasásával még egyszer megindítani és más elhatározásra bírni. Vagy az is lehet, hogy azért vetette papirra a történetet, mert igy akart"1 annak kegyetlen fullánkját magából kivetni és a ke's') -ü visszaemlékezés kinzó terhétől szabadulni. Vagy egyszerűen az történt, hogy első szerelme kihűlt tetemét a költészet csillogó szemfedőjével akarta beborítani.

Csak áz bizonyos, hogy Napóleont a tragikus szerelem tette Íróvá és hogy mikor sebe frissen sajgott, hozzálátott regényének megírásához. Az élmény tehát igaz és az érzelmek még azon melegében lobognak. Ez irodalmilag és emberileg érdekessé teszi Írását. Csak éppen regényről túlzás kissé beszélni. Amit Napoleon papirra vetett, tulajdonképpen csak vázlata a regénynek, mindössze tizenhárom oldal tele törlésekkel, javítgatásokkal, jeléül annak, hogy az irás mégsem olyan könnyű mesterség és hogy Napoleon is sokkal jobban forgatta a kardot a tolinál. Különben elejétől végig saját kezeirása a vázlat, amelyet talán később szándékozott kidolgozni és regényformába önteni. Ez a kidolgozás azonban elmaradt. Az első konzulnak s később császárnak sokkal sürgősebb teendői akadtak azután.

Hogy Napoleon maga irta meg ezt az aránylag hoszu vázlatot, azt mutatja, mennyire szivéhez nőtt a dolog. De hogy csak vázlatot irt s a vázlat végleg az is maradt, az is teljesen rá vall a nagy korzikaira, Napoleon nem szeretett Írni. Nem volt türelme hozzál Még a tollbamondáshoz sem. Titkárai feljegyezték, milyen nehéz volt diktálását követni. Napóleon úgy diktált, mintha valami láthatatlan valakivel beszélgetett volna. Szinte lehetetlen volt feljegyezni mindazt, amit mondott. A gondolatok, képek olyan hihetetlen gazdagsággal ömlöttek belőle, mint valami bővizű forrásból. Olykor, ha valami megkapó uj kifejezést talált egy kedvelt eszméjére, ezt csak egy-egy szóval jelezte és a titkárnak később kellett beszúrnia a kifejezést a megfelelő helyre. Talán ez magyarázza a sok törlést és javítását is a kéziratban. Nem egyszer félbe is. szakította

mondanivalóját cs egészen más levélre vagy iratra ug*

(Folytatása a 3-ik aldalon) •> j

53