A Jó Pásztor, 1959. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1959-04-24 / 17. szám
A Jó PÁSZTOR 3, OLDAL A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL A VILÁGŰR VÁNDORAI Ernst Chladni, a hires fizikus a mekkai Kába-kő körül fonódott legendákat vizsgálva, arra a meggyőződésre jutott, hogy ez a fekete kő csakugyan nem földi származású — s ebben igazat adott az arab legendánek —, hanem az égből pottyant alá. Ezzel kapcsolatban kutatni kezdett másfajta ilyen “égből pottyant" kövek után is. Rájött, hogy a balkáni Tráciában, Ai-» goszpotamoinál már Kr. előtt 468-ban ismertek egy ilyen, a Földtől idegen eredetű követ. Megállapította, hogy az umbriai Narniban már a Kr. után 10. század eleje óta létezik egy ilyen kő, amely a Nera folyó vicéből három lábnyira áll ki. Halley leírásából tudta, hogy 1718 május 17-én egész Anglia fölött végigrohant 'egy ilyen “égből pottyant” kő, amelynek szétesése pillanatában ajtók, ablakok, egész házak is megreszkettek. Legjobban megkapta azonban egy 16 éves korában bekövetkezett esemény: a szibériai Jenisszei völgyben egy Simon Péter Pallas nevű orosz 1772-ben egy 1600 font súlyú vaskövet lelt, amely teljesen idegen volt a környező terület geológiai képétől. Ezeknek a tényeknek a birtokában Chladni 1794-ben tanulmányt irt “A Pallas által talált és az ehhez hasonlatos vastömegek eredetéről” s ebben a tanulmányában azt az eszmét vetette fel, hogy az ilyen “mennykövek” a világegyetemből hullottak a Földre, szóval, hogy — meteorok és meteoritok, ahogyan ma azokat általában nevezzük. Erre ugyancsak nagy kacagás támadt a tudományos körökben. Voltak egyes múzeumok, amelyek már eddig is kiállitottak ilyen megmagyarázhatatlan szárfriazásu, furcsa köveket, ezek most sietve bevonták e köveket, nehoz kikacagják őket. Az összes tudományos akadémiák élén a francia akadémia mutatta ki elsősorban, minő nevetséges feltevés az, hogy a nagyszerűen berendezett Mindenségből csak úgy hoppra-koppra lepottyanhassanak a Földre kövek, vagy vasdarabok . . . Szegény Chladni tudományos karriérjének vége szakadt. Tanári állást nem kaphatott, hát azzal tartotta fenn magát, hogy akusztikai kutatásai alapján készült hangszert konstruált, ezzel járta végig Európát, hangversenyeket rendezett s ezeknek jövedelméből élt. Aztán egyszerre csak ott robbant egy ilyen égi bomba, szinte a francia akadémikusok orra előtt. 1803- 'ban a normandiai L’Aigle faluban meteorhullás volt: április 26-án vagy 3000 kő hullott le, majdnem egyrakásra, annyi meg annyi ember szemeláttára és fülehallatára. Erre aztán már az akadémikus urak sem dughatták többé homokba a fejüket. Bizottságot küldtek ki a faluba s onnan visszatérve a bizottság kénytelen volt bevallani, hogy Chladninak igaza volt: csakugyan előfordulhat az, hogy a világűrből' lövedékek rohanják meg a Földet, amelyeket, ha nagyobbak, meteoroknak, ha kisebbek, meteoritoknak nevezünk. Ezzel megkezdődött a régi világrendről alkotott képzeteink felbomlása. Ma a tudomány egybehangzó feltevése az, hogy a világegyetemet alkotó egész töknegnek csupán a fele szilárdult napokká és planétákká, a másik fele csupán hulladékanyag, amely rendszertelenül röpköd szerteszét az űrben, műiden kiszámítható törvény nélkül, rendszertelen és alaktalan formában. Az egész ür telitve van egészen finom, néha homokszemnagyságu részecskékkel, amelyek szüntelen pergőtűzzel ostromolják a nagyobb égitestekét, köztük Földünket is. Mihelyt a Föld légkörét érintik, a dörzsölés következtében nyomban átizzanak, felvillannak és elégnek. Hozzávetőleges számitás szerint Földünket nap mint nap legalább ezer millió ilyen '‘csillaghullás” éri. Hamujuk szerteszóródik a szélben s így maradandó nyomot nem is hagynak. Van azonban úgy is, hogy nem ilyen apró porszem hull a Földre, hanem akár háznagyságu darabok is lehullanak. Ezekhez fűződnek aztán az emberiség ősi legendái, mint például a mekkai Kábához, vagy baljóslatú előjelnek tartják őket, amiknek nyomán háború és pestis szakad majd az emberiség nyakába. , A meteorok anyagát már a glaubersó hires feltalálója, Johann Rudolf Glauber kezdte 1651 óta vizsgálni, de eddig még nem sikerült bennük olyan anyagot felfedezni, amely ne szerepelne a Föld geológiai képletei között is. Anyaguk szerint háromfélék a meteorok, amelyeknek anyag igen nagy fajsúlyú nikkel- és vaskeverék. Aztán vannak kőmeteorok, ezeknek anyaga annyira azonos a Föld kőzeteivel, hogy nehéz a világűrből való származásukat, tisztán anyagi összetételük alapján, megállapítani. S végül vannak u. n. tektitek, vagyis üvegmeteorok, mint például Ausztrália egész területén szerteszórva, ahová valamikor az emherelőtti korszakban hullhatott le egy óriási ilyen fcvegmeteor. Szerencse, hogy ami nagyobbfajtáju meteort ismertünk, mind olyan helyen hullott alá, ahol az emberi kultúrában nem sok kárt tehetett, bár tudunk esetekről, amikor egy-egy ilyen “ménkő” embert is vágott A Skate atomhajtásos tengeralattjáró befutott a New London, Conn.-i kikötőbe. Egy hónapig tartott útja a tengereken. Történelmi expedicióját elvégezte az északi sarkon. Az alsó kép a tengerészek megérkezését mutatja a General Dynamics Shipyard, Groton, Conn.-i telepére. A kockázatos északsarki útról a legénység egészségesen érkezett vissza. Ngambai afrikai francia gyarmat benszüíöttei úgy tisztelik, úgy rajongják körül a kanadai születésű fehér aszszonyt, akár egy királynőt. 15 éve él közöttük ez a félelmet nem ismerő, mindig mosolygó nő és segíti őket minden rendelkezésére álló eszközzel. Annak idején, amikor először került ide, életével játszott, mert bátran és habozás nélkül akadályozta meg, hogy élve temessenek el egy csecsemőt. A francia gyarmat babonás benszülötteinek az volt a szokásuk, hogy a csecsemőt halott anyjával együtt földelték el. Helen Keller ezt megakadályozta, nem törődve a törzs varázslójának vésztjósló orditozásaival. A gyermeket karjába kapta és szembe nézett a késsel hadonászó büvölővel. Az öreg varázsló erre elsompolygott. Azóta többizben ismétlődött ez a jelenet és Kellernek sikerült elérnie azt, hogy a benszülöttek felhagytak az élvetemetéssel. A kanadai asszony gyógyszerrel gyógyította a betegeket. 1943-ban került Afrikába, mint 27 éves misszionárusnő. Megtanult franciául és megtanulta a benszülöttek nyelvét. Ennek a környéknek az átka a lepra volt. A benszülöttek, mivel segíteni nem tudtak magukop^kiközösitették a leprásokat- Az erdőbe űzték őket, ahol éhség, vadállatok végeztek a szerencsétlenekkel. Helen Kellernek többévi harc után sikerült meggyőznie a francia kormányt arról, hogy lepra kolóniát kell felállítania. Beladja község határában 12 akernyi területet hasítottak ki erre a célra. Az Oregonban székelő lepra misszió járult hozzá a kiadások fedezéséhez. A leprások királynője megtanította a benszü lőtteket a tisztaság erényére. Özönlöttek a kolóniába mindenfelől a leprások, akiknek száma hamarosan ezer főre emelkedett. Pár évvel később megtörtént a csoda, amiben a benszülöttek azelőtt sohasem hittek — 25 beteg gyógyultan távozott a kórházból és visszatértek a mindennapi életbe. Ez csodának tűnt a primitív törzsek szemében. Ők azt hitték, hogy aki egyszer megkapta a leprát, annak jobb, ha mihamarább elpusztul. Helen Keller sárból épült házban lakott, az óriás fehér hangyák mindent felfaltak, elpusztítottak. Évekkel később beton és aluminium épületeket emeltek itt, ezeknek nem tudtak ártani a hangyák. A hálás benszülöttek segítségével épült fel az első templom. A leprások állandó orvosi ellenőrzés alatt állottak, de közben dolgoztak és hasznos munkát végeztek. A falvak lakói lassan megszokták, hogy szóba álljanak a leprásokkal, sőt kereskednek is velük. A nagyszerű kanadai nő nemcsak a lepra, de a sötét afrikai babonák ellen is harcolt és lassan eltávolította az afrikai közösségek köréből a varázslókat, bűbájosokat. Helen Keller példáján felbátorodva, más misszionáriusok is megközelítették az addig zárkózott benszülötteket és újabb telepeket alapítottak. A leprások királynője, amikor dicsérték munkáját, szerényen csak annyit felelt, hogy mindez Isten müve volt. Incidens a határon DAMASCUS, Szíria — Török katonák átlépték a határt, megtámadtak arab pásztorokat és magukkal vittek 450 tehenet. A török-sziriai vegyes határbizottság megindította a nyomozást e legújabb nemzetközi incidens dolgában. Kruscsevtől tanulta Amikor a NATO nyugati védelmi szövetség 15 tagnemzetének képviselői Washingtonban értekezletet tartottak, az orosz birügynökség sajtótudósitója belépőjegyet kért. Azt a feleletet kapta erre a Kruscsevtől tanult szemtelen kérésre, hogy természetesen megkapja, amit kér, mihelyt a szabad világ újságíróinak szabad belépésük lesz az úgynevezett Varsói Paktum tagnemzeteinek, a csatlós országoknak, konferenciáira. agyon. De az*ért ezek kisebb terjedelmű kövek voltak. A nagyobbak pedig inkább csak mint “üstökösök” tűnnek fel egünkön. Eredetileg ezek is rendetlen kósza legények voltak, de aztán véletlenül betévedtek naprendszerünkbe s itt bizonyos rendhez szoktak: csóvájuknál fogva, amely mindig a Nap felé irányul, odaszegeződtek a Nap csatlósai közé s most már meglehetős bizonyossággal tudjuk előre kiszámítani, mikor tűnnek fel újra meg újra égboltunkon. Ilyen volt például az 1858-i Donatus-üstökös, amely majd csak minden 1880-ik esztendőben, tehát legközelebb 3839-ben tisztel meg majd látogatásával. Ilyen az 1841-i Galle-féle üstökös, amely vele egyidejűleg jelentkezett nagy kolerajárvány miatt okozott óriási izgalmat az emberek között, amely azonban szerencsére majd csak 13,864 esztendő múlva szerencséltet bennünket újra. Gyakoribb vendégünk a Halley-üstökös, amelynek létezéséről már Kr. e. 87 óta tudunk, azóta 28-szor jegyezték fel pontos befutását. Legközelebb 1986-ban láthatják fiaink és unokáink. Volt ezek között az égi kalandorok között egy, a Biela-félc, amelynek minden hat esztendő és két hónap múltán volt megjelenési kötelezettsége, azonban már 1852 óta nem mutatkozott. Egyszerűen nyoma veszett. Az, hogy megszökött volna, alig valószínű; sokkal hihetőbb az, hogy a nagy égi rendetlenségben összeütközött valamilyen más kóbor üstökössel, apró darabokra repedt s azóta ezzel a másik, erő! sebb üstökössel együtt fut valahol a mindenségben. «* Hírek a világ minden részéből BONN. — A nyugatnémet bányákban május elsejei hatállyal bevezetik a heti 5 nap, 40 óra munkaidőt. A munkabéreket fokozatosan emelni fogják, úgy hogy két éven belül a bányászok öt napi munkáért annyit fognak kapni, mint ma hat napi munkáért. BUDAPEST. — A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a magyar nép mély rokonszanvet érez az algériai menekültek iránt, akik Tuniszban nyomorognak, szükséget szenvednek. A magyar kormány 300,000 forint értékben elküldött az algériaknak 90 mázsa rizst, 58 mázsa cukrot, 25 mázsa szappant és flanelt. MOSZKVA. — Vladimir Demikhov szerv-átültetési specialista egy kutya nyakába belevarrt egy kütyafejet és most a kutyának két feje van. Az idegen fej csodálkozva nézelődik, ami arra mutat, hogy az idegei és az agysejtjei működnek. Az ilyen kísérletek célja annak felderítése, hogy miképpen lehet emberi tagokat átültetni. Demikhov egyizben levágta egy kutya lábát, aztán másnap visszavarrta; de egyik kutya lábát a másikra átültetni még nem sikerült. LODI, Olaszország. — A város 6000 főnyi lakosságát ki kellett költöztetni, mert egy csatorna medrében egy fel nem robbant légi bombát találtak. A lakosok csak akkor térhetnek vissza, ha szakértő technikpsok a bombát ártalmatlanná teszik. LONDON. — Dr. Hewlett Johnson, a “vörös dékán”, a javíthatatlan szovjetbarát pap, aki már 85 éves, Oroszországba utazik. Tüdőgyulladáson átesve, pihenni megy egy Fekete-tengeri fürdőhelyhe. Reméli, mondta, hogy a szovjet kormány., egy egész nyárilakot rendelkezésére fog bocsátani. ABINGDON, Anglia. — Az itteni légi bázis 1700 főnyi személyzetéből minden hétvégén több mint százan szoktak kimenőt kapni. A múlt szombaton egyetlenegy repülő sem kért kimenőt. Mert B. B. jövetelére vártak, aki a repülőtéren filmfelvételre készült. Brigitte Bardot francia filmcsillagot mind látni akarták és mind abban reménykedtek, hogy B. B. félig meztelenül fog ott játszani. Amikor megjött a csillag, a pilótákat csak az kedvetlenítette el kissé, hogy ruhája majdnem teljesen eltakarta bájait. LIMA, Peru. — A szovjet, mely naponta három óra hosszat spanyol nyelvű propagandát rádióz Dél- Amerikába, most megkezdte a kecsua nyelvű rádiózást. A kecsua nyelv a délamerikai inka őslakók nyelve volt és ezt a nyelvet ma három vagy négy millió ember beszéli Peru, Ecuador, Bolivia és Argentina államokban. PARIS. -— Az algériai felkelőkkel rokonszenvező mohamedánok az utóbbi napokban a város több részében zavargásokat okoztak, lövöldöztek. A rendőrség éjjeli razzia során 800 zavargót bevitt, de aztán, 30 algériai kivételével, szabadon engedte őket. MEXICO CITY. —- A lapok érdekes családi statisztikát közölnek: Guerrero állam kormányzójának, ’Raul Caballero Aburtonak hivatalai élén a következők 'állnak: Az italhivatal főnöke a kormányzó fia, állami pénztárnok a kormányzó unokafivére, adóhivatali főnök a kormányzó fivére, közmunkahivatali főnök a kor'mányzó unokaöccse, állami főügyész a kormányzó nagybácsija, személyes titkár szintén a kormányzó unokaöccse. SYDNEY, Ausztrália. — Billy Graham, az amerikai evangélizáló misszionárius, egyik tömeggyülésen elmondta, hogy az elmúlt éjjel egy iszákos ember oda'jött hozzá és bevallotta, hogy nyolc évvel ezelőtt megölte a feleségét, aki szemrehányásokat tett neki erkölcstelen életmódja miatt. JOHANNESBURG, Dél-Afrika. — Cyprian, a kétmilliós zulu nép királya, Pietermaitzburgban a városi bíróságon válópert indított királynéja, Clementine Bhekuzulu ellen kegyetlenség és királynéhoz nem illő botrányos viselkedés címén. Azt panaszolta őfelsége, hogy Queen Clementine sokszor fejbekólintotta, a haját tépte, egyszer azt mondta: “Ha ki mered nyitni ä szádat, megöllek” és többizben alatvallóik szemeláttára ide-oda ráncigálta, letépte a testéről a királyi palástot. A királyné nem állt oda a válóperes biró elé, hanem elszaladt a mamájához, Szvaziland tartományba. (Folytatás a 2-ik oldalról) NAPOLEON rótt át és a titkárnak később néhány rövid utasítás alapján kellett a félbemaradt iratot kiegészíteni. A kézirat kétségkívül magán hordta a lángelme jegyeit. Napóleonból, — amint Jacques Bainville kitűnő életirásában megjegyzi — nagy iró is lehetett volna, ha nagy hadvezérré nem lesz. Az elbeszélés gyors, élénk menete ragad meg leginkább ebben a kísérletben. A regény igy kezdődik: “Clisson a háborúra született. Már gyermekkorában ismerte a nagy kapitányok életét. A katonai mesterség nagy elvein törte a fejét abban a korban, amikor mások iskolás feladványokba bújtak vagy lányok után futkostak.” És igy tovább. Ez a rész igy fejeződik be: “Clisson, mint minden ember, boldogságra született, de eddig nem volt része másban, mint csak dicsőségben.” A LEPRASOK KIRÁLYNŐJE 15 ÉVE ÉL EGY AFRIKAI LEFRATELEPEN EGY KANADAI ASSZONY
