A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-09-26 / 39. szám

A Jő PÁSZTOR . -íJti OLDäjj SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Nem, nem, •— vetette ellen a tizedes. — Maguk nagy csendháboritást követtek el. De nem csak ezt. Ha én most közbe nem lépek, valamelyikük bizonyára ott hagyta volna a fogát. Emberhalál lett volna a vége. Hat járja igy verekedni? — Csóti kereste, — mondta Lajos. — Nem kellett volna kiállani. — Hm, könnyű azt most mondani, tizedes ur. De mikor az embert vérig sérti. — Ment volna ki, hagyta volna ott. — No már az gyávaság lett volna, — kiáltotta La­jos. j — Akkor hát törvény elé kerül a dolog. Mert vere­kedni nem szabad. Ugyan mit gondol, ha maga agyon­verte volna Csótit, vagy Csóti agyonverte volna ma­gát, mi lett volna ebből? Tizenöt esztendei fegyház. Lajos ugyancsak vakarta fületövét. Ez bizony igaz Hej, az ördög csavarta erre azt a sehonnai Csótit. De tneg aztán minő szégyen lesz az a faluban, ha kitudó­dik, hogy ő kocsmában verekedett. Mit fog szólni apja, mit Juci? Lajos szörnyen rcs­­telte a dolgot s megint elővette a tizedest és kérésre fogta a dolgot. A csendőr azonban hajthatatlan maradt. — Nem tehetem, Szitás, — mondotta. — A törvény úgy rendeli, hogy minden csendháborítót és verekedőt be kell kisérni. Holnap aztán majd elválik, mi lesz. Otthon meg ezalatt hiába várták Lajost, Éjfél is elmúlt s még mindig nem tért haza. Juci sírva virrasz­tóit. , ■ Az öreg Szitás ama tudatban, hogy fia nem ma­rad el későre, korán lefeküdt s el is aludt. Midőn azonban már két óra is elmúlt s Lajos még mindig nem jött, a fiatal asszony kétségbeesése nem ismert határt. Most már biztosra vette, hogy férjével valami szerencsétlenség történt. Átment tehát apósa szobájába s felköltötte őt. — No mi baj, Juci? — kérdezte az öreg. — Talán összepöröltetek Lajossal? — Oh nem, atyus, Lajos még nincs is itthon. Az öreg egyszeriben talpra ugrott. — Mit mondasz, Juci? — kérdezte egészen kikelve magából. — Lajos még mindig nem jött haza. Szitás Gergely erre nem tudott mit mondani. Ez már csakugyan különös. Ilyesmit igazán nem mert vol­na feltételezni fiáról. — Hány óra van? — kérdezte. — Kettő elmúlt. Az öreg öszecsapta kezeit. — Na, — szólt megbotránkozva. — Én is voltam fiatal, de ilyesmi még legény koromban sem esett meg rajtam soha. Hol lehet az az ember? — Talán valami szerencsétlenség történt vele, — mondta Juci aggódva. Erre megdöbbent az öreg. Ez már csakugyan le­hetséges. Juci a szeg fejére talált. Ilyen rossz ember csak nem lehet Lajos. A kastélyban se lehet oly sokáig. Bizonyosan történt valami vele útközben. — Tudod-e Juci, hogy Lajos a kastélyba ment? — Tudom. De ott csak nem lehet annyi ideig el­foglalva? — De hátha a nagyságos Lorántffy ur elküldte ót valahová? — jegyezte meg az öreg zsörtölődve. — O maga, mint hallom, beteg, talán most Lajost küldte e.i Ilonka keresésére. És talán bizony Lajos elég jó bolond ahhoz, hogy ezt meg is cselekszi. A vetélyszenv most egyszerre felébredt Juciban. A gondolat, hogy az urával szerencsétlenség történt, háttérbe szorult és szinte biztosra vette, hogy Lajos az­ért a másikért futkos. — Én felmegyek a kastélyba, — jelentette ki Juci eltökélten. — Tudni akajrom, mi történt az urammal. — Ezt bizony okosan teszed, Juci lányom, — bó­lintott fejével az öreg. — Neked ehhez jogod tan. Ne­ked a kastélybeliek felelni tartoznak. Ez tehát elhatározott dologgá lett. Az öreg Szitás Gergely kiadta a rendeletet, hogy vegyék elő az uj szer­­számot s fogják be a “csikókat”. Ez alatt a négy éves két pejt értette, melyeken ő szokott járni, ha valahol valami ügye volt. Hadd lássák a kastélybeliek, kivel van dolguk. Alighogy megvirradt, Juci már útban volt a kas­tély felé. Az öreg béres hajtotta a lovakat, útközben jobbra-balra nézegettek, nem-e látszanak valahol vala­mi gaztett nyomai, mert végre az sincs éppen kizárva, hogy Lajost útközben valami rossz ember megtámadta, í'őkép, ha későn ment haza. Így értek el a kastély elé. Juci bement s a kapus bejelentette megérkeztét. Ennek következtében György komornyik fogadta őt. — Hol az uram? — kérdezte Juci minden beveze­tés nélkül. — Az ura? — kérdezte György csodálkozva. — Nincs szerencsém magácskát ismerni. — Én Szitás Lajosné vagyok — mutatta be magát Juci nem minden büszkeség nélkül. — Ah, hát Szitás Lajost keresi? Ő még tegnap el­ment innét. — Mikor? — kérdezte Juci meglepetve. — Napnyugtakor, jó asszony. Nagyon csodálko­zom, hogy itt keresi, holott olyan időben indult el in­hét, hogy legkésőbb kilencre otthon lehetett, sőt talán fnég előbb is. — Már pedig még most sincs otthon, — viszonzá Juci. — De vájjon igazat mond-e ön nekem? — Legyen meggyőződve, hogy igazat mondok. A nagyságos ur csak megbeszélt vele valamit . . . — Szabad tudnom ,hogy mit? — Hogyne. Nem titok ez. Szitás Lajos be lesz idéz­ve a törvényszékhez. — Nagy ég, — kiáltott fel Juci ijedten. — Legyen nyugodt, asszonyom. Csak tanukép lesz beidézve egy bizonyos Dinnyés nevű egyén elleni ügy­ben, melyről bizonyára kegyed is tudomással bir. Ezt akarta vele megbeszélni a nagyságos ur. Igazán nagyon csodálkozom, hogy Lajos nem ment haza, holott innét még elég jókor távozott el. — Én Istenem, — rebegte Juci ijedten —* akkor csakugyan valami történt vele. A szegény asszony sírva fakadt. György tőle tel­­hetőleg vigasztalta őt s megígérte, hogy mindenfelé kerestetni fogja Lajost. Ez bizony sovány vigasztalás volt. — Ennek is önök az okai, — mondotta ingerülten. — Egyáltalán mit rendelkeznek önök a férjemmel? Hagyják őt békével, elég dolgot ad neki a saját gazda­sága, nem ér ő rá még a nagyságos ur ügyeivel is baj­lódni. György meglepetve nézett rá, de mivel látta, hogy a fiatal asszony igen el van keseredve s némiképen oka is van rá — elkezdte őt csititgatni. — Csillapodjék le, asszonyom, — mondta. — Nem hiszem, hogy valami baja történt, ámbár az igazat meg­vallva, nem vagyok képes felfogni, hova mehetett La­jos, vagy mi történhetett vele. Ennélfogva nem mond­hatok egyebet, mint azt, hogy legyen türelemmel. — Jó, jó, egy bizonyos fokig türelemmel vagyok s voltam, de ami sok, az sok. Nem járja, hogy férjem mindig a nagyságos asszony ügyeivel foglalkozik. Neki most más kötelességei is vannak. György nagyot nézett. — Igen, igen, — mondotta Juci. —Én akarom bir­­ni a férjemet egészen és ép azért kérem önöket, hagy­ják őt békével. — De kérem, — szólt György —, nem rossz az, amit Lajos tenni akar, kegyed is ismerte a nagyságos , ásszonyt. — Tisztelem, becsülöm a nagyságos asszonyt,' — de keressék őt azok, akiket illet. Az én Lajosomnak 'semmi köze hozzá. És azt sem fogom megengedni, hogy a törvényszékhez menjen. — Azt nem lehet megtiltani, asszonyom. A bírói idézésnek eleget kell tenni. —; Ki lehet őt itt is hallgatni, —• mondotta Juci. — Nem kell neki e miatt elmászkálni hazulról. Egyébiránt legyenek meggyőződve, hogy ezentúl erélyesebben fo­gok fellépni. Ezután eltávozott. György nagy szemekkel nézett utána. — Ez aztán kardos menyecske, — mormogta ma­gában. — Ha igy folytatja, akkor igen könnyen még el is rontja a dolgunkat. Pedig Szitás Lajosra még szük­ségünk van. Juci egyenesen hazahajtatott. Most már csakugyan nem tudta, hogy mi lett Lajosból. A kastélyból elment, &z bizonyos. Vagy talán hazudott a komornyik? Mindenek előtt apósával akarta megbeszélni a tör­­ténendőket. Ekkor sompolyogva jött Lajos. Juci megkönnyeb­bült ugyan, a félelem elmúltával azonban a harag lé­pett előtérbe. Az elveszettnek hitt megkerült, most te­hát lehet őt szidni, mint a bokrot. Juci már úgyis ben­ne volt a pattogásban. — Hol voltunk? — kérdezte gúnyosan. — Most kell haza jönni? — Bocsáss meg, Juci, nem jöhettem előbb. — Hol voltál? Lajos hallgatott. — Tudok már mindent, — szólt Juci. — Bizonyo­san Lorántffy ék ügyében jártál. — Esküszöm neked, Juci, hogy nem. — Mondd meg hát, hol voltál? Ha jó helyen jártál, akkor meg is mondhatod. Ekkor az öreg is előkerült. — Igen, igen, — kiáltotta. — Csak mondd meg, hol voltál, én is tudni akarom. — No, no, fel ne faljatok, — mondotta Lajos. — Ha igy rám támadtok, akkor ugyan egy szót se halltok. így fogadni az embert, mégis csak nem járja. — Lám, lám, még neki áll feljebb, — szólt az öreg Szitás gúnyosan. — Rossz fát tettél a tűzre és még te haragszol? Én is voltam fiatal, de nem jöttem reggel nyolc után haza. Hogy tudtál igy elmaradni. Nem gon­doltál arra, hogy a feleséged mennyi aggodalmat és fé­lelmet áll ki miattad? — Nem jöhettem haza, — felelt Lajos mogorván. — Hol voltál hát? — A kocsmában. (Folytatjuk) Menekült zenészek sikere Brüsszelben A világkiállítás amerikai pa Villonjában hangversenyt rendezett a Philharmonia Hungarica, a szabadságharc menekültjeinek Bécsben meg­alakított zenekara, Doráti Antal vezényletével. A hang­versenynek óriási sikere volt, a terem zúgott a sok nyelven kiáltott élj énektől és brá vök­től. A kritika is egyhangúan dicsérő volt. A zenekar tagjai kivétel né-kül fiatalok, átlagos élet­koruk 24 év. A Ford és Rocke­feller Alapítványok és más közhasznú intézmények * tá­mogatják a menekült muzsi­kusokat. FORGALMI AKADÁLY KÖLN — A város határá­ban, az országúton egy hol­land truck nekiszaladt egy fá­nak és felborult, 12,000 tucat tojás kirepült és ellepte az or­szágutat. A sikamlós forgal­mi akadály miatt az ország­utat két óra hosszat le kellett zárni. Ügyvédek alkonya BUDAPEST — NezválFe­­renc igazságügyminiszter az ügyvédeknek több mint egy­­harmadát megfosztotta a mű­ködési jogtól, mert nem ren­delkeznek a megfelelő poli­tikai minősítéssel. Egyes ki­sebb városokban most már alig egy-két ügyvéd végezhet ügyvédi gyakorlatot. * LOURDESI ZARÁNDOKLAT LA ROCHELLE, Francia­­ország — Spellman newyorki érsek az Olympia hajón ide érkezett 580 hivővei, akikkel együtt elzarándokol a lourde­­si kegyhelyre. JÖNNEK AUSZTRIÁBÓL ÉS OLASZORSZÁGBÓL BECS — Az amerikai kon­zulátus közli, hogy teljes erő­vel hozzáfogott a vízumkia­dáshoz, hogy Ausztriából 3000, Olaszorszából 300 ma­gyar menekült minél előbb el­utazhasson az Egyesült Álla­mokba A munkát a konzulátus salzburgi kirendeltsége vég­zi, ahová evégből már áthe­lyezték a bécsi főiroda több tisztviselőjét. Az iroda úgy­szólván semmi mással nem foglalkozik, mint a mzgyar menekültek beutazási ügyei­nek gyors elrendezésével. ÜGYVÉDEK JÁRSZALAGON BUDAPEST — Nezvál igazságügyminiszter uj ren­deleté értelmében az ügyvé­dek uj működési jogosítványa mindig csak egy évre fog szólni, annak megújítását minden évben újra kell ké­relmezni a minisztertől. ... hogy Dallas texasi vá­ros nevét George Dallas alel­­nöktől nyerte, aki Polk elnök mellett volt alelnok. A Yale egyetemet Elihu Yale kelet­indiai üzletemberről nevezték el, aki 1718-ban nagy öszeget adományozott az egyetemnek. Az özvegy házassága HOLLYWOOD. — A nem­rég elhunyt Ronald Colman özvegye feleségül megy George Sandershez. A két filmsztár barát volt. “Tulaj­donképen Georgehoz akartam feleségül menni 30 év előtt” — mondta az özvegy. In Van Búron, Alibié Evans roatls her poll to officials. Van Burenben a diákok az integrációt követelték, de a hatóságok ellenezték azt. Lenn: New Orleans né­ger diákjai várják, hogy beiratkozhassanak a közép­iskolákba. Hírek a világ minden részéből NEW YORK. — A néger gysrmekek taníttatása körül támadt súlyos konfliktusnak véres epizódja volt egy new yorki nagy üzleíben. Ott Luther King néger pap és politikai vezér sajátkezű aláírásával látta el uj könyvének eléje tett példányait s eközben egy néger nő — nyilvánvalóan elmeháborodoti, — egy éles tár­gyat a mellébe szúrt. Azonnali sikeres operáció meg­mentette King életét. PÁRIS, — Miután az algériai felkelők Kairóban, az egyiptomi-szovjet tengely székhelyén kikiáltották a független algériai kormányt és ezt többek közt Marok­ko és Tunis kormányai is elismerték, elhidegülés állt be a két arab ország és Franciaország közt. Az a veszély is fenyeget, hogy Marokko, Tunis kormányai és Algé­ria felkelői szovjet segítséget fognak igénybevenni. PÁRIS — A Figaro jelenti, hogy a rendőrség el­fogta azt a fiatalembert, aki a magyar követség épü­letébe benzines palackot, Molotov koktélt dobott be. Magyar menekült volt ez, Stark Kálmán. BRÜSSZEL — A világkiállításra a’vasfüggöny mögül érkezett látogatók közül eddig 250-en ottma­radtak, politikai menedékjogot kértek a belga kor­mánytól. Köztük kis számban vannak magyarok is. GYOMORRONTÁS gyűlt lövési seb volt. PHOENIX, Ariz. — Er­nest Miranda orvoshoz ment, gyötrő gyomorfájásról pa­naszkodott. Az X-ray vizsgá­lat megmutatta a gyomorfá­jás okát: revolvergolyó volt. Erre a diagnózisra Ernest Mirandának eszébe j ütött egy kis korcsmái kaland. Március 15-én ivott, leitta magát, nagynehezen haza­­vánszorgott és hajnalban a mamája eszméletlen állapot­ban találta a ház udvarán. Amire a fiatalember még most sem tudott visszaemlé­kezni, az minden valószinüség szerint korcsmái verekedés I és lövöldözés volt. Ezt a fel­­tevést megerősítette az orvo­si látlelet, amely szerint a hasán egy kis, már begyó-BESÓZOTT ÜZENET JERUZSÁLEM — Mazal Gál zan asszony sózott ten­geri halat vásárolt és ami­kor felvágta, legnagyobb meglepetéére kis üvegcsét ta­lált benne. A gondosan ledu­gaszolt üvegben teljesen épen maradt a pergamenlap, amely a feladó nevét és cimét tar­talmazza : Berthold Mailand, zül. 1937 auusztus 13-án, la­kóhely Neufen, Nyugat-Né­­metország. A másik oldalon a feladás dátuma látható: 1957 október 13, valamint a következő felhívás: “Kérem válaszoljanak.” A német fia­talember a tengerbe dobta az üveget, abban a reményben, hogy valaha . választ kap az üzenetére. HÁTFÁJÁS, DEHÉKFÁJÁS. IZOMFÁJÁS vagy más issti fájdalmak esetében dörzsölje be a fájós testrészt 4 t; E A S Y ES I 62 készítménnyel, amelynek kipróbált hatását számtalan hálalevél bizonyítja. Nélkülözhetetlen a háznál. — Registered TJ. S. Patent O££*co. Magyar gyógyszerész készítménye. — Ára SÍ.50, Canadában 2 dollár. Kérjük a rendeléshez a csekket vayy Money C’-de-i mellékelni. A. ADORJÁN 1970 LINCOLN AVENUE CHICAGO 14, ILL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom