A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-09-26 / 39. szám
2-IK OLDAL A JO PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: fig-y évre__________________$6.00 One Year_________________$6.00 I'll évre_________________-$3.50 Half Year --------------------------$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. KÖSZÖNJÜK, NIKITA! Angliában, ahol szólásszabadság van, sokan hangosan követelik az atombomba betiltását. Van ott egy “Mozgalom az Atombomba Betiltásért” nevű egyesület. Ennek az egyesületnek Kruscsev azt irta, hogy a szovjet is ezt akarja: az atombomba veszélyétől megóvni a világot. És hajlandó megállapodni az Egyesült Államokkal és Angliával abban, hogy atombombát soha, semmi körümények közt nem fognak használni. ^ Köszönjük, Nikita. De nem kérünk ilyen egyezményből. Először is azért, mert a szovjetnek csak akkor hiszünk, ha előbb betartja azt a 999 egyezményt, amelyet eddig ünnepélyesen aláirt és se szó se beszéd lomtárba dobott és ha ezenfelül nemcsak Ígéri, hanem végre is hajtja a sokmilliós vörös hadsereg leszerelését. Mert máskülönben az atombombatilalom azt jelentené, hogy a vörös hadsereg millióit nem lehetne feltartóztatni azon az utón, amelyen nemrég Hitler győzelmesen masírozott. SZÍNES bőr és atomsugár Isten mentse meg az emberiséget, hogy valaha atomháború szakadjon rá, de ha ez megtörténik, az emberiség nem egyformán fog szenvedni. Ázsia sárgabőrü népei sokkal többet fognak szenvedni az atomsugárzástól, mint a f éhéi'bőrűek, mint az egy UN tanulmányból megtudjuk. Tudniillik, rizsevő népek szervezete öt-hatszor annyi Strontium-90 sugarat szív fel, mint fehéreké, akik a szükséges calciumot a tejből kapják, ellentétben a sárgabőrüekkel, akik a rizsből kapják. Figyelmen kívül hagyva a kérdésnek biológiai részét, csak azt mondhatjuk, hogy a kínai kommunistáknak tehát mindenkinél több okuk van egy atomháború elkerülésére. Ha Mao Tse-tung mégis a há" borúval kacérkodik, annak csak az a magyarázata ' lehet, hogy a 600 millió lelket számláló Kínában az emberélet nagyon keveset számit a kommunisták kalkulációjában. Tito, aki a kommunista gondolkodásnak egyik nagyon jó szakértője — maga is abból az iskolából származván — azt állítja, a kommunisták arra számítanak, hogy még atomháború esetén is 300 millió kínai fogja túlélni a katasztrófát, tehát közel kétszerannyi, mint Amerika mai lakossága. Kiváncsiak vagyunk, Mao olvasta-e a UN legújabb tanulmányi jelentését. Mert az gondolkodásra adhat alapot neki, hogy hány kínai fogja túlélni az atomháborút. Ámbár hőn reméljük, hogy bizonyításra sohasem fog sor kerülni . . . A KIHALÓBAN LEVŐ ELEFÁNT Őszintén sajnálkozunk a ceyloni elefántokon, melyek fajtája kihalóban van. Mint a kormányjelentés megállapítja, ebből a hatalmas őslényből, amely valaha uralta a szigetet, már alig 750 van életben. Az elefántokat védi a törvény, mégis fogy a számuk. Mmtha csak vonakodnának továbbra is életben tartani a fajtát, mintha úgy éreznék, hogy letelt az idejük és ők már nem valók az űrhajós, jetrepülőgépes modern világba. A falvak lakossága néha még titkos vadászatokat rendez, hogy az értékes elefanlagyart megkaparinthassák. Másutt rabság/: a vitték a fiatal elefántokat, melyek becses munkaerőt jelentekének, főleg erdőirtásnál, építkezésnél. Indiában, a Maláji szigeteken és Szumátrán még bővebben akadnak elefántok. De kellő védelem hijján ott is szorgalmasan irtják őket. Úgy nevezett védterületeken még szabadon élhetnek, de mintha ez a kényes, okos és büszke állat érezné, hogy ez nem egészen “természetes” élet a természet lágy ölén. Nem szaporodnak és igy napjaik megszámláltalak. FEJÉN TALÁLTA A SZÖGET Bowling Green, Ky. — Orosz turisták járják most az országot és áimulnak-b ámuInak, ilyen magas életszinvonalról ők odahaza még álmodni sem mernek. Az összes újságok hirt adtak erről, a kis hetilap Bowlink Greenben is. Amire egy állattenyésztő irt az újságban: “Tessék megüzenni az oroszoknak, hogy látogassanak el az én farmomra is. Én szeretném nekik megmutatni, hogy nálunk a lovaknak több szabadságuk van, mint náluk az embereknek.” Uj óriás léggömb, amelyet kozmikus sugarak tanulmányozására engednek fel 105,000 láb magasságb'1. LATOCATAS A KIVENÜLT BUDAI HASBESZÉLŐNÉL CSOKONAI A BARLANGBAN Csokonai Vitéz Mihály a magyar tájakat elég sokszor bebarangolta, Debrecen nagy szülöttjét a sors nem nagyon kímélte a megpróbáltatásoktól, ideoda vetette a Tiszántúlról a Dunántúl nyugati csücskéig, a kálvinista Rómától Komáromig és Csurgóig. Hajtotta a szegénység. Csurgón rövid ideig tanárkodott is, aztán megint hazahajtotta a végzet. A népi származású, de európai látókörű költő a Felvidéken kevesebbet fordult meg, mint máshol. Ide is a természeti csoda vonzotta: az aggteleki cseppkőbarlang szokatlan természeti tüneménye. Ragályi Gedeon gömörmegyei főjegyző látta Csokonait vendégül, tehát ilyen módon az akkori társadalmi és közhivatali előkelőségek környezetében minden kíséretet megkapott ahhoz, hogy a cseppkőbarlangot illetékes informátorokkal nézhesse végig. 1801 julius elején vitte el őt az aljegyző Aggtelekre. A költő beszámolóját, amelyet az anyjához irt, érdemes megismernünk: Ez a barlang fekszik Aggtelek faluhoz egy fertály órányira, egy csupa kőből álló hegynek öblében. A barlang szája úgy áll, mint az egyenes kőfal, mint egy veres torony. Rémes dolog csak felnézni is a tetejére . . . ima: ko:t::oly Kálmán Szikár, beesett arcú ember volt a romantikus budai hasbeszélő. Fisdk'.’ János Tamásnak hívták, katona volt, irni-olvasni tudott, sűrűn pislogott és öt gyerekének ke"ests a mindennapi lebbencsevest. A legrégibb budai házak egyikében lakott, azt állítva, valaha hárem volt. Igaza lelhet. Fiedlerék egyetlen szobájában, ahol pár száz éve török hárem-hölgyek fésülködtek, most frissen mosott fehérneműk lógnak a mennyezetről. Fülledt a levegő, homályos a szoba. Nagyon nyomasztóan hat a szegényszag és a falón lógó pár babérkoszorú. Cigarettáért küldi valamelyik fiát a sok közül és beszélni kezd. ÖT SZEKUNDA ÉS EGY TINTATARTÓ Gyerekkoráról emlékezik. Gimnáziumba járt és rettenetesen rossz volt a bizonyítványa. Csak a cirkusz érdekelte, a bohócok, erőmüvászek, no meg a lovak. Talán második gimnázista lehetett, amikor öt tárgyból megbuktatták. “A könyveim egész újak voltak é-s a tanárok azt mondották, hogy bizonyosan azért, mert nem tanultam” — mondja erről. Akkor nagyot kiáltottam: “Hátha uj könyvekért öt szekunda jár, akkor öt szekundáért tintatartó dukál és a latin tanár fejéhez vágtam ä tintámat.” (Hirtelen észrevette, hogy észrevettem: ez nem igaz. Kis csend, bocsánatkérőén nézek rá. Ő pislog.) A Kratyer-cirkusz járt ez időben a városban. Magával vitt. Nyár volt és velük maradtam. Nagyon élveztem a színes életet, de ősszel hidegre fordult az idő, a közönség szellősi^k találta -a pom vánkat és lerongyolódott a társulat. Hazamentem. Apám niegpofozott, újra beíratott az iskolába Tavasszul, mikor {megint cirkusz jött hozzánk, újra kimaradtam a gimná-A Jó Pásztor Verses Krónikája VÖRÖS KÍNA - OROSZ MEDVE Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Fészkelődik Kruscsev, dörmög a Nagy Medve, Formosáért volna harcolni most kedve. Szimatol, vért szagol s morog “úgy orrontom: ott van most a helyem a kínai fronton”. “Az Atlanti Falat hogy törhessem átal, mig felém mered a formpsai várfal? Ki bánná Formosát: lapos, meredek-e? De háttérben áll a U.S. hadserege! S hiába keresek elixir-kenőcsöt: a U. S.-el mostmég nem törhetek lőcsöt. Bár fenyegetőzöm durván és keményen: Nem támad a U. S., titkon azt remélem.”. De Kruscsev bárhogy is hizeleg, fenyeget, Amerika azért nem enged, nem remeg. Mert bár Amerika kész harcra halálig, szivével, leikével a békére vágyik. S azért őrizi a nagy szabadságfalat, ne legyen Ázsia könnyű muszkafalat. Eisenhower doktrin, Dulles terv vagy egyéb: merész sas a U. S., nem csipogó veréb. S tudja meg a Medve, ha nem is akarja, mindenhova elér Amerika karja. Mert hazánk a U. S. azért állt az élre, mert a szabad világ egyetlen reménye. Mi tagadás, nagyon komor most a helyzet: a korcs politika korcs békéket nemzett. Nem csinálták bölcsen, nem csinálták ésszel: tele van a béke ezer repedéssel. Kis népeket dobtak oda áldozatul: s mit csinált a Medve? Rájuk tiport gazul. S mivel evés közben jött meg az étvágya, eltiporni még több népet lett a vágya. Nem jutalmat kell az ördögnek kitűzni, hanem tömjénfüsttel kell pokolba űzni. Későn szoktunk rá a jó politikára s könnyen uj háború lehet ennek ára. ziumból. Most már végleg. Aztán kódorgások, kevés pénz, sok lumpolás, család, gyerekek és minden. És most itt vagyok. A BEMÁSOLT BASSZUS — No és a hasbeszélés? Hogyan lesz valaki hasbeszélővé? Vagy az csak úgy jön? Fiedller János Tamás átlelkesedett arccal állitja, hogy hasbeszélni: erre születni kell. Ő maga is mindent meg próbált az életében, de csak akkor lélegzett fel igazán, mikor hasbeszélő lett. Volt katona Kassán, vándorszínész Szabadkán, jegy szedő az Urániában. Egyszer tüzfujássál is megpróbálkozott, de az ötödik előadáson olyan szörnyen összeégstte magát, hogy ezt abba kellett hagynia. Aztán lánctörésre adta a fejét. Markos paransztlegények megbilincselték és ő kiszabadította magát. Egy vásáron azonban úgy összebilincselték, hogy lakatost kellett hívni, aki lereszelje a láncokat. Érezte ő közben, állítólag —, hogy valami máshoz kellene kezdeni. Baltazárhoz került, a hires hasbeszélőhöz, akit vidéki útra kisért. Szeretett játszogatni a bábukkal s néha hashangon szólt hozzájuk. Aradon történt, hogy Baltazár elvesztette a hangját. (Az igazit is, meg a hashangot.) — Miért? — kérdezem. — Mert. túlságosan bemásolta a basszust. Nagy volt a ijedtség, Baltazárné engem kért meg, hogy csináljam végig a műsort. Eleinte bizony botladoztam a közönség előtt, de aztán valami furcsát éreztem, megtaláltam önmagamat, a művészetemet és mikor befejeztem a számot, jött a tapsvihar. A HASBESZÉD ) ÁBÉCÉJE — Mikor tanult hasbeszélni? Ez még a tüzfujó koromban történt, mondja szégyenlősen. Mindenekelőtt: a has/ f nak alig van köze az egészhez, hiszen a torokban képződik a hang. Az első gyakorlat ez: állj a tükör elé, végy mély lélegzetet és rekeszizmoddal gyakorolj nagyon erős nyomást a légzőszervekre, aztán préselj ki egy hangot. Idétlen, nyomorult kis hang ez, de szeretni kell, mert ebből lesz a hasbeszéd. — A tükör közben miit csinál? — Ez a dolog ádámcsutkarésze. Tudvalévőén magas hangoknál emelkedik az ádámcsutkánk, mély hangoknál sülyed. Már most, ha az előbbi módon kipréselt hangokat már különböző magasságban tudjuk előcsalni és a Gugyorogva kellett bemenni és az alacsony és széles torkolaton át mintegy fél fertály óráig lehet áthatolni. A barlang boltozatához még a dómok magassága és tágassága sem hasonlítható. A kövek úgy csüggnek alá az ember feje fölött, mintha mindjárt a nyakába szakadnának. A hang rémitő módon zengett a tágas öbölben — igy folytatta Csokomai — és amikor pisztolyukat kilőtték, a legszörnyübb mennydörgés kicsiny volt a puskaropogáshoz képest. Külön barlangi szakértők vezették őket fáklyás kísérettel, akik ehhez a kalauzoláshoz mái' annyira értettek, mintha ebből élnének. Négy ölnyi fáklyát vittek magukkal, mert ha ebből a vándorló kifogyna, soha ki nem jöhetne ebből a rejtekhelyből. A csepegő kövek, az azokból épült sziklák, oszlopok, omladékok visszatükrözték a fáklyák fényét. A barlang boltozatáról — mint Csokonai érdekes levelében elmondja — állandóan csepeg a legtisztább, leghüvösebb viz, amely mihelyt akár az emberre, akár más mire cseppen, azonnal kővé válik, így formálódnak lassankint a legszebb figurák, amelyekből a költő fantáziája meglepő dolgokat állapított meg. “Először láttunk — írja — egy cifra oltárt, azután kórust, amelyre fel is mentünk, orgonát, barátot, királyi széket, oszlopos palotát, stb., amelynek szépsége a mesterség remekeivel versenyez. Találtunk a barlang fenekén sok ezer emberi és baromcsontot, amelyek a háborús időkben odafutott és elrejtezett szerencsétlenek csontjai.” A barlangban egy három öles tiszta folyóvíz tekergett, igen sokszor megáradt és odaszoritotta a bennlévőket, amig ismét el nem apadt. A legegészségesebb és legtisztább forrásocskákra bukkantak, amelyekből Csokonai is kedvére ivott. Négy vagy öt helyen négykézláb másztak, néhol mint a rák hátrafelé, néhol pedig éppen hason, úgyhogy a hátukat horzsolta a felettük függő szikla. Másutt egyik kőről a másikra vadkecske módjára ugráltak, néhol egy hegyes kövön állva úgy tetszett a költőnek, mintha a fáklya világánál kétfelől a pokol mélységébe néztek volna alá. Egy csuszamodás és ezer darabra szakadva omoltak volna le, panaszolja az anyjának, utólagosan is megijedvén a veszedelmes helyzeten. A z ősi görög mondavilág hasonlatait is igénybe vette a költő, hogy érzékletes beszámolót írjon. “A kilenc kerengésíi Stix, a vezető Charon-folyó, a pislogó fáklyák, a gyémántboltozatok, a sötétség hideg mennyezetei, a csendesség, a félelem, a borzadás, a köveken iszonykodó halál elfelejttette velünk, hogy életben vagyunk . . . Puky ur az én nevemet is feljegyezte a magáéval együtt azokra a pompás kősziklákra, amelyek mintha sokezer brilliántokkal volnának kirakva — a leggyönyörűbb ragyogással játszottak . . .” A furcsa és félelmetes élmény arra késztette őket, hogy pipára gyújtsanak és egy kicsit elfüstöljék magukból az ijedelmeket. Aztán indultak kifelé és három teljes órán át mindig egy patak partján mentek a legpompásabb és legszélesebb boltozat alatt, amelyben egy egész falu is megtért volna mindenestől. Néha egy-egy érdekes kősziklát külön megkoportattak és az egyik jókora oszlop harang módjára kongott, amint egy darab kővel megütötték. Délután négy óra után nemsokára megelégedéssel. kimagyarázhatatlan érzésekkel bukkantak ki a zöld gyepre, a friss szellőbe, a napvilágra. magas hangoknál is sülyed az ádámcsutkánk, akkor hasbeszélők lettünk. Az igazi ihasbeszélő egyúttal remek színész is, hiszen az a legfontosabb, hogy ügyesen tudja “tálalni ,a hashangokat”, a közöség figyelmét odaterelni, ahová éppen akarja-BABONÁS LETT — Kegyed pénteki napon esküdött? Hát nem babonás? — Az vagyok, de csak azóta a pénteki nap óta!
