A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-08-22 / 34. szám
A JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY Az öreg Gergely nagyon boldog volt. Ő most már végkép nyugalomba 'helyezte magát s lelke mélyéből őrölt, hogy ilyen tűzről pattant menyecske került a iházho. Akárhányszor mondotta is a fiának: — Lám, mégis csak jobb, hegy magadhoz valót választottál! így legalább nyugodtak lehetünk a házi dolgokat illetőleg. Mit is csinálnál egy oly cifrálkodó bábuval, mint amilyen Gyárf ás Ilonka is volt. Lajos erre mitsem válaszolt. De azért mégis igazat adott atyjának s jó férj igyekezett lenni. Juci meg jó asszony volt s így a legteljesebb egyetértés uralkodott közöttük. De mindez csak külső látszat volt. Belsőleg nem érezte magát boldognak. Feleségét szerette, de nem azzal a szenvedélyes hévvel, melyet egykor Ilonka iránt érzett s szerelme olyan volt, mint a holdvilág, melynek csak fénye van, de melegsége és éltető ereje nincs. Juci egy darabig mitsem vett észre, később azonban mégis úgy rémlett előtte, hogy Lajos talán mégsem olyan, aminőnek lennie kellene. Ahelyett, hogy f elmelegednék, hova további hidegebb lesz. Kezdetben, különösen vőlegény korában figyelmes is tudott lenni s minduntalan meglepte valamivel, most ilyesmi soha eszébe sem jut. E mellett Lajos egyre komorabb és zárkózottak b lett. Kereste a magányt s képes volt inkább a mezőn és a szántóföldön bolyongani, mint itthon tartózkodni nejével. Az öreg Vasas István gyakrabban eljött s szinte hízott belé, midőn Szitás Gergely dicséretekkel halmozta el Jucit. — Ilyen menyecske nincs több a faluban, — mondogatta egyre —, ügyes, szorgalmas, a kezén csak úgy ég a munka, s még hozzá milyen takarékos. Szóval minta asszony, aki csaknem az én megboldogult anyjukomon fe túl tesz. Mindez a sek dicséret jól esett a kovácsnak, de feltűnt neki ,hogy Lajos mindig távol van. — Hja, sok a dolga, — mondogatta az öreg Szitás, — Éppen öeozevalck! Egyik szorgalmasabb a másiknál. Vasas Istvánnak nem igen tetszett ez a dolog. Fiatal házas létére Lajos valóban több időt tölthetne itthon. A felesége is csak megérdemli, hogy kissé foglalkozzék vele. Midőn egy eke ismét eljött, éppen egyedül találta Jucit. — Úgy látom, Lajos megint nincs itthon, — mondotta. — Valóban ez nem szép tőle. — Élj ha itthon van is, mindig olyan szótlan, — jegyezte meg panaszosan Juci. — Talán valami baja van neki, leányom? — Tudtommal nincs, de szeret a szabadban lenni, mert mint mondá, ez igen jó hatással van rá! ? — Hát hiszen a szabad levegő mindenkire jó hatással van. De eleget szorgalmaskodik napközben a nem kell még a féléjszakát is a szabadban tölteni! Juci hallgatott. — Talán bizony már volt is közietek házi perpatvar? — kérdezte atyja. — Soha, — felelte Juci. — Még eddig semmi sem zavarta meg együttélésünket. — Akkor hát nem értem, hogy Lajos miért kerüli otthonát! Utoljára kénytelen leszek őt kérdőre vonni. — Ne tedd ezt atyáim! Ne bántod Lajost! Ha éppen nagyon szereti a szabad természetet, hát csali hadd járja be a környéket. Nekem így is jó! — De nem jó! Ha már férjihez mentél, meg is kívánhatod, hogy férjed idejének legalább egy részét szentelje neked. Eí kor előjött a kertből az öreg Szitás Gergely, ki még nem tudta, hogy násza itt van.- A két öreg szívélyesen üdvözölte egymást. Vasas azonban csakhamar kedvetlenül jegyezte meg, hogy Lajos megint nincs itthon. Most már Szitás Gergely is kifakadt, — Lánchordta lobogója! Már ez csakugyan különös. Ugyan mit tud olyan sokáig csinálni a szántóföldön? Neki itthon a helye! — Én félek, hogy Lajosnak valami baja van, — jegyezte meg Vasas. — Dehogy van, — intett kezével az öreg Szitás. — Olyan egészséges, mint a makk. — Néni is testileg beteg ő, nászom, hanem lelkileg. Én attól tartok, hogy búskomorságba esett. — Kicsoda? Lajos? — kérdezte Szitás Gergely nagyot nézve. — Hogy értsük ezt? — Hát úgy, nászom, hogy Lajosnak valami bánata van. — No még csak az kellene, — pattogott az öreg. — Nincs annak semmi baja. Van jó módja, van szép fiatal felesége, mi az ördögöt akar még? IT-ey-e Juci ez nem lelhet igaz? — Nem, nem, — felelte Juci. — Majd megkérem Lajost, hogy korábban térjen haza, s remélem, ezt meg is fogja tenni. — No lám, ez már okos beszéd, — szólt az öreg Szitás. — Te éppen úgy gondolkozol, mint megboldogult anyjukem. Ez is azt az elvet követte, hogy nem kell a férfi dolgába avatkozni. Nem kell mindjárt rosszat sejteni. Vasas István nem akart vitatkozni s csakhamar hazafelé 'ballagott. Már tiz óra is elmúlt s Lajos még mindig nem jött. Most már az öreg Szitás is kifogyott a íbéketüréskől. —Ez már mégis sok! — kiáltotta. — Mindennap rosszabb lesz. Már tiz óra s Lajos még mindig nincs itthon. KI TUD RÓLA? A magyarországi szovjetkormány kiadott egy Fehér Könyvet, amely az októberi forradalom okait ismerteti. Kik csinálták a magyar forradalmat? Mr. Quade és társai, a nyugati imperialisták, mondja a Fehér Könyv. Úgy csinálta a forradalmat Mr. Quade, hogy október 30-án a Kilián laktanyában amerikai kölcsönt Ígért a szabadságharcosoknak. És azt is csinálta, hogy a kommunista pártház előtt a tömegeknek azt mondta, hogy az AVII földalatti börtönében foglyok vannak. — Bizonyosan valami dolga akadt, — jegyezte meg Juci. — Ugyan mi dolga akadhatna neki ilyenkor? De majd beszélek holnap a fejével. Dohogva ment aludni az öreg. Juci leült az asztal mellé és varrt. Nem akart addig lefeküdni, mig Lajos haza nem érkezik. Végre tize négykor vakkantott a kutya. Juci felfigyelt. Léptek hallatszottak. — Bizonyosan Lajos jön, — mondotta magában Juci s mindjárt felvidult. Lajos belépett. Juci elejébe ment, kezét nyújtotta neki s csak ennyit mondott: — Sokáig voltál oda Lajos! Talán valami dolgod volt? — Ne haragudjál, Juci, nem fog többé megtörténni. — Vájjon hol jártál? — Nem tudom, megmondjam-e, 'kedvesem. Ma esett meg legelőször rajtam, hogy a kocsmába tévedtem. — Ez nem lenne valami nagy vétek, de mégsem kellett volna oly sokáig ott ülnöd. — Hát hiszen csak tíz, óra után törtem he. — Hol voltál hát tízig? — Tudja Isten . . . kint jártaim valahol a mezőn. — Miért nem jöttél inkább haza? Lásd itthon szépen elbeszélgetnénk, nekem is jobb lenne, neked is . . . — Juci, ne tégy szemrehányást! — Oh világért se teszek. Nincs is rá okom. Már hogy is volna? Nekem minden jó! Ha magamra hagynak, nekem azzal is be kell érnem^Uyy látszik valami kivetni valót találsz rajtam. — Ugyan, mit beszélsz, Juci, — nézett rá megütközve Lajos. — Nincs-e igazam? — folytatta Juci. — Akit szeretünk, annak a társaságát keressük is! Te azonban az enyémet nemcsak nem keresed, hanem kerülöd, ennélfogva világos, hogy nem is szeretsz. Lajos heves választ akart adni, de idejében meggondolta a dolgot és hallgatott. Juci folytatta: — Lajos, a dolgok ilyen állásában nem marad imán hátra, mint hogy Őszinte választ kérjek tőled. Ha nem szeretsz, mondd meg nyíltan és én akkor tudni fogoun, mi az én teendőm. — Ugyan, Jucii! — Én nem leszek terhére senkinek sem, — válaszolt a menyecske. — Ha látom, 'hogy reád nézve áldozat az én társaságomban időzni, inkább . . . Lajos megragadta kezét és szavába vágott. — Ne tovább, Juci! Belátom, hogy hibáztam. Légy nyugodt, ez nem fog többé ismétlődni. Ma is csak azért maradtam ki, mert sert mindenfélét beszéltek az emberek. — Kiről? — Lorántffy Elemérről. Juci ránézett. — Ez persze téged érdekel, — mondotta nem minden keserűséig nélkül. — Én tudom is már, miért érdekel ez. Hadd halljam hát, unit beszélnek róla? — Azt, hogy nem sokára haza jön. — Ő vele? — puhatolódzott tovább Juci fürkésző tekintettel. — Nem! E rövidke szó kimondása alatt is reszketett Lajos hangja. Juci elmélázott egy percig. Tudta, hogy Lorántffy Elemér szereti nejét s a felesége viszont szereti őt, mint van tehát mégis, hogy neje nélkül tár viusza? — Tehát nem találta meg? — kérdezte. — Nem, — felelte ismét Lajos kurtán. Hosszasabban nem mert beszélni, mert félt, hogy a hangja ímegcsuklik. — Szegény Elemér ur, — mondotta Juci szánakozva. — Képzelem, mennyire fájhat ez neki, de Ilonka is mennyit szenvedhet. Juci maga is csodálkozott, hogy ezt a nevet olyan nyugodtam bírta kiejteni . . . Lajos: azonban világért az ajkára -nem merte volna venni s mindig csak per “Ő” beszélt róla. — Mit hallani hát? — kérdezte Juci tovább. Lajos felfohászkodott. (Folytatjuk) Ki ez a Mr. Quade? A Fehér Könyv szerint az amerikai külügyminisztérium diplomáciai attaséja. Az amerikai külügyminisztérium azt mondja, hogy ilyen nevű misztert nem ismer. Feltesszük tehát a 64,000 forintos kérdést: Ki tud róla ? GOLDFINE BAJBAN WASHINGTON — A képviselőház eljárást inditott Bemard Goldfine bostoni textilgyáros ellen, aki bőkezűsége folytán belekeveredett az Adams afférbe, az Eisenhower évek legnagyobb botrányába. A képviselőház azt nehezményezi, hogy Goldfine az Adams ügy vizsgálata során megtagadta a választ oly kérdésekre, amelyek nem befolyás-vásárlásra vonatkoztak, hanem csupán az ő üzleti ügyeire. Közel háromnegyedmillió dolláros csekkekről van szó, amelyeknek homályos rendeltetését Goldfine nem derítette fel, arra támaszkodva, hogy ezeknek a csekkeknek semmi vonatkozásuk nincsen a kongresszusi vizsgálat tárgyával: ajándékok vezető állásban levő köztisztviselőik és politikusok részére. Az igazságügyminiszter fog dönteni, hogy “a kongresszus megsértése” cimfén bűnvádi eljárást indit-e vagy sem Goldfine ellen. A törvény ilyen “sértésre” pontonkint egy évi börtönbüntetést ír elő, és Goldfine 22 pontban sértette meg hallgatásával a kongresszust. FOGYÓKÚRA WASHINGTON —A képviselőház egyik vizsgálóbizottsága megállapította, hogy az elhízástól való félelem bu sás hasznot hajt tisztességtelen gyárosoknak. Évente több mint 100 millió dollárt csalnak ki hiszékeny férfiaktól és nőktől mindenféle haszontalan, értéktelen fogyasztó pilulákért, fogyasztó gép ekért, stb. A csalás abban az állításban van, hogy ha ezt meg azt a szert vagy készüléket használják, annyit ehetnek, amennyit akarnak. Az igazság az, hogy a fogyásnak fő módja: kevesebbet enni. El a terített asztaltól! A kongresszusi bizottság súlyos szemrehányással illették a Federal Trade Commissiont, amelynek feladata ügyelni rra, hogy csaló gyárosok és üzletemberek ne sózzanak rá a közönségre drága pénzért haszontalan holmikat, csodaszereket, miegyebet. Itt az ideje, hogy a F. T. C. megvédje a közönséget a hamis fogyasztószer rakett ellen. BUY IT NOW... IN r------ > VALUETOWN USA vv-------- —... A MUNKÁSSÁG ALAPTÖRVÉNYE HÚSZ ÉV ELŐTT SZÜLETETT MEG Most múlt el húsz éve, hogy a Fair Labor Standards Act életbe lépett. 1938 junius 25-én irta alá Franklin Delano Roosevelt elnök ezt az alaptörvényt, amely minimális munkabért, maximális munkaórát és méltányos feltételeket biztosított az amerikai munkásnak. Amikor a Kongresszus a törvény előkészítésével foglalkozott, sok vállalkozó a törvény elfogadása ellen nyilatkozott. Azzal rémitgettek, hogy ez a javaslat a munkásoknak annyi előnyt biztosit, hogy azok megvalósítása a vállalatokat csődbe kergetné, úgy hogy azok kénytelenek lennének a munkaalkalmakat megszüntetni. Azóta az amerikai ipar és kereskedelem elfogadta és jóváhagyta az elveket, amelyek méltányos feltételeket állapítanak meg a Idlolgozók részére. Mindkét politikai párt további reformokat iktatott céljai közé. A kérdés csak az, hogy mennyivel javitsák fel a törvényben lefektetett előnyöket. A javulásra, amely a munkások jólétében a törvény beiktatása óta előállott, fényt vet az a körülmény, hogy az 1938 évi törvény az államközi kereskedelemben és iparban alkalmazott munkás minimális órabérét 25 centben állapította meg. Ma 1 dollár a biztosított minimális bér, de a munkásság $1.25-öt követel. Az azóta bekövetkezett általános drágulás ellenére is, az emelkedés igen számottevő. Az 1938 évi törvény a heti maximális munkaórák számát 44-ben állapította meg, mig ma a munkásság heti 35 óránál többet nem kíván dolgozni. Ma több mint 24 millió munkást karol fel a törvény, mig 1939-ben csak 9 millióra terjedt ki. A szakszervezetek még további 9 millió dolgozóra kívánják a törvény hatá'yát kiterjeszteni. Húsz évvel ezelőtt a minimális órabér kivívása egymillió munkásnak a helyzetét javította meg. Amikor előbb 10, majd 75 centre emelték ezt fel, mindig több munkásnak hozott több jövedelmet az újítás, mert ezek a törvény nélkül kevesebbet kerestek vo’na. Amikor pedig 1955-ben l dollárra emelték fel az ál'amközi kereskedelemben és Iparban megengedett legalacsonyabb órabért, egyszerre két millió munkás kapott béremelést. A minimális munkabéreket megállapító rendelkezés elsősorban a szervezetlen munkások sorsán segít, mert a szakszervezetekhez tartozók bére ennél amugyis magasabb. A gyári munkás át'agos bére ma 2 dollárnál is több. Mégis a szakszervezetek küzdöttek legelsősorban a minimális bérek felemelése érdekében. A mozgató rugó nem csupán az emberbaráti szeretet. A munkásságnak az a meggyőződése, hogy a közönség vásárló erejének emelkedését általános gazdasági fellendülés követi és a minimális bér emelése a legszegényebb osztályt is olyan helyzetbe juttatja, hogy szükségleteit kielégítheti. A törvényt a munkaügyi minisztérium hajtja végre, bár minden alkalmazottnak is joga van a vállalkozót perbe fogni, ha a törvényt megszegi. A vállalkozók nagy része tiszteletben tartja a törvényt; mégis tény az, hogy az elmúlt 20 év leforgása alatt több mint 4 millió munkásnak 175 millió dollárnál többet fizettek ki hátralékos és pótló bérek fejében. A Fair Labor Standards Act további vívmánya a gyerekmunka eltörlése. Ma 16 évnél idősebbnek kell lennie annak, aki munkát vállal. Olyan iparban, amely egészségügyi kockázattal jár, 18 év a minimális életkor. De olyan alkalmaztatást, amely csak kisebb munkaidőt kíván és sem egészségét, sem tanulási lehetőségét nem befolyásolja hátrányosan, már 14 éven felüli gyermek is vállalhat. SOK CSALÁS ÉS "OK HASZON BUDAPEST — Löffler Andor, akinek apja kesztyügyáros volt, uj technológiai eljárást dolgozott ki nylonke-sztyük készítésére. Az I. kér. Kézműipari Vállalat -bedolgozóként felvette Löfflert, aki ezután csoportot szervezett a nylon-kesztyűk gyártására. Ő vásárolta a vállalat számára a nylonanyagot, s azt egyenesen lakására vitte. A vállalat részéről Csetneki József normásnak kellett megállapítania, amelyet Löffler 7 forintban jelölt meg. Csetneki ajánlatára azonban 9.70 forint lett a normálbér, s a különbözeten megosztoztak. A csalásból szerzett pénzből Balogh Pál műszaki vezető is kapott kisebb-nrßycbb összeg i'tet, hogy elnézze a visszaaélést. Löffler jövedelmet a norma-csalásból származó összeg és elsikkasztott nylonanyagból készített, a megengedett árnál magasabban, páronként 56 forintért, kiskereskedőknek tovább adott 7800 pár kesztyű is gyarapította. Löffler félmillió forinttal károsította -meg a Kézműipari Vállalatot, amely azonban még így is 300,000 forint nyerességet mutatott ki, mert Csetneki, Balogh és Meleg Gézáné, a vállalat kalkulátora magasabban állapították meg a nylon-kesztyű fogyasztói árát megkárositva a vásárlókat. Löfflert, Csetne-kit és Balo-ghot őrizetbe vették. NEM ELÉG BÖLCS SALAMON New Yorkban van egy vá-1 rosi biró, akinek neve Solo- j mon. Már többizben alkalmat áldott szelleimeskedő újságíróknak, hogy érdekesebb; döntéseit solomoni bölcseség-1 nek jelentsék ki. A napokban Solomon bírónak egy jogvita alkalmat adott arra, hogy -bebizonyítsa — salamoni böloseségét. Max Leza-k 70 éves brooklyni lakos volt a felperes. Azt vetette a szemére Mrs. Sam Brown alperesnek, -hogy kora reggel etetni szokta a madarakat ... a madarak a tüzlépcsőn gyülekeznek, hogy felszedhessék a nekik oda szórt magvakat ... és ■— most jön a baj! — a madarak ott nemcsak jóízűen falatoznak, hanem nyomokat is hagynak a tüzlépcsőn, a Max Lezak házának tüzlépcsőjén ... és ezek a nyomok nem színtelenek és nem szagtalanok. Panaszát Max Lezak még megtoldotta azzal, hogy két év előtt 35 dollárt kellett fizetnie a madárnyemek eltüntetéséért. A tárgyalás Solomon biró előtt rövid volt, mindössze egy egyoldalú párbeszédből állt: Solomon biró: Bizonyítani tudja, hogy azokat a nyomokat azok a madarak hagyták ott, amelyeket az alperes etetett? Lezak felperes hallgatagon a fejét rázta. A biró kimondta az Ítéletet: “Ez olyan fogas kérdés, amelyet még egy Solomon sem tud! megfejteni. Döntsenek, ha tudnak, a madarak. A keresetet elutasítóim.”
