A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-15 / 33. szám

T~l---------------------"--I I" Um.......—g

Emlékezzünk a régiekről

ZUBOLY AZ UZSOKI SZOROSBAN

1915 Nagyhete volt. Egy maroknyi magyar katona, nagyrészük csupa öreg népfelkelő, vállukhoz szorított kimustrált öreg fegyverrel, végharcát vívta az uzsoki szprosban. A túloldalról végeláthatatlan tömegben özönlött az ellenség egyik hulláma a másik után, csupa válogatott csapat. Hiszen arról van szó. hogy itt kell a központi hatalmak frontját derékba törni: ha sikerül a Kárpátokon átnyomulni és a magyar Alföldet leözönleni, akkor ezzel halálos döfést kapott e német-osztrák-magyar hadvonal.

S ezt tudta az a kis csapat magyar népfölkelő ott az uzsoki szorosban, akik egy hős főhadnagy parancsnoksága alatt inuk szakadtáig, vérük elfolytáig védték a magyar határt. Csupa hős, s a hősök hőse egy főhadnagy, aki ekkor érte el negyven éves korát s ez alatt a negyven esztendő alatt minden egyébnek készült, csak éppen nem hősnek.

A polgári életben Dr. Bányai Elemér volt a neve, de általában nem ezen a néven ismerték, hanem Írói álnéven: ,‘Zuboly.” Ezt a nevet Shakespeare “Szentivánéji álmából” vette, arról a furfangos mesteremberről, aki mindent vállal, mindenhez konyit. A Zuboly név ismert márka volt a magyar napilapokban és folyóiratokban. Ha valaki, aki a magyar közéletben szerepet játszott, kimúlt az élők sorából, Zuboly volt az, aki a siratót megírta róla, vagy ahogy ő fejezte ki magát, aki az illető “nagy halottat” a Stáhly-utcai saroglyára helyezte. (A Stáhly-utcában volt ugyanis a főváros halottas háza akkoriban).

— Én mindig egész csomó halottat tartok a jégen— mondogatta Zuboly a maga mord humorával.

De nemcsak elhunyt emberekről tudott mindig élethü, jellemző képet festeni. Tán még inkább szivéhez nőttek Budapest öreg házai, kipusztulóban lévő emlékei. A század elején a fővároson valami őrületes újítási láz szaladt végig: eszeveszetten bontottak le mindent, ami az utjukba akadt. Zubolynak ugyancsak nyomában kellett járni a bontómunkások csákányának, ha el akart siratni minden régi érdekes épületet, utcát, teret. S csakugyan, ez a Szamosujvárról a fővárosba keveredett ember úgy ismerte Budapest minden régi kövét, úgy a szivéhez nőtt itt minden régi tégla és utcatábla, mintha ősei ezer év óta rótták volna a dunamenti Csipkerózsika-város kövezetét.

i ■

Szamosujvárról került ki ez az örmény fiú, aki életének sok keserves éve közül a legkeservesebbeket ott töltötte az árvaházban. Ha ezekről az évekről mesélgetett, szomorú emlékek ébredeztek szivében. S ebből az árvaházi nincstelenségből a maga erejéből nőtte ki magát dr. Bányai Elemér tanár úrrá, a Nemzeti Muzeum könyvtárának tisztviselőjévé, különböző napilapok belső-külső munkatársává és a fogalommá lett Zubollyá.

S hogy ilyen gazdag skálájú volt a múltja, annak is megvolt a maga külön oka: egyszerűen nem bírta ki sokáig az egy-gazdát. Inkább vállalta a szerződés nélkül való ide-oda irogatást — amelyet ő igen hatásosan “szabad hajduskodásnak” mondott — semhogy állandóan lekösse magát és főként a pennáját egy-egy kiadó vagy pláne az állam kenyéradó kényekedvének.

Az ilyen állandó lekötöttség ugyanis — a nagyobb anyagi biztonság fejében — azzal járt volna, hogy véleményeiben meg kellett volna alkudjon. Erre pedig igazán nem volt kapható. A jellemesség volt életének éltető ereje és nem akadt soha ember, aki Zubolyt valaha is hazugságon kapta volna. Inkább koplalt, de le nem irt egyetlen olyan szót, amely kényes úri ízlésével nem találkozott száz százalékig.

Ezen a jellemességen kívül másik fővonása volt hihetetlen emberszeretete. Ez okozta, hogy Esterházy-utcai lakása néha valóságos “Éjjeli menedékhely” volt az élet hajótöröttjeinek, állástalan újságíróknak, színészeknek. Ő, aki egész élete folyamán együttvéve nem ivott meg tán egy liter bort sem, mégis szerette az éjszakát s legtöbbször a pirkadó hajnal verte haza. Ilyenkor megesett vele, hogy odaállt a Központi vásárcsarnok elé, odaállított maga mellé egy gumirádlit s aztán a csarnokból nehéz terhekkel kifelé nyomakodó szegény kofaasszonyokat, közszolgákat váltig unszolgatta szives szóval:

— No tessék már felülni, hadd szállítsam kegyedet haza!

Vagy megesett az, hogy valamelyik éjjeli mulató elé settenkedett, ahonnan az éjszaka szegény, lenyütt pillangói tört szárnyakkal, reménytelen lélekkel lopóztak ki a pesti hajnalba. S ilyenkor csendes, szinte bocsánatkérő szerénységgel nyomogatott mindegyikük kezébe egy-egy ötkoronást, legyen miből élniök a rákövetkező nappalon. S ha a rendőrnek feltűnt ez a szokatlan jótékonykodás és már gyanakodva vizsgálgatta a névtelen adakozót, akkor a rendőrnek is odanyomott egy fényes ezüstöt a markába, mondván: ^ ^

— Önre is ráfér . . .

«. Jő PÁSZTOR

Montgomery (Ala.) egyik presbiteriánus templomában pihent ez a 4 tehén. 15 embernek 5 órai munkájába került, mig végre eltávolították őket.

“Vigyázat,

veszélyes!”

A KÉPVISELŐHÁZI BIZOTTSÁG SZERINT A SZŰRŐSZOPÓKAS CIGARETTÁK ÉPPEN OLYAN ÁRTALMASAK. MINT A SZOPÓKA NÉLKÜLIEK

A képviselőház Government Operations Comimitteeje megállapította, hogy a cigarettagyárosok félrevezették az amerikai közönséget hirdetéseikkel. Ezek a cégek azt állítják, hogy szűrős szopókái'k isegitségével visszatartják a dohányfüstben levő nikotint és kátrányt, melyek tudvalevőleg rákot okozó vegyi anyagokat tartalmaznak. A ráktól félő dohányosok erre billiószámra vásárolták a sokkal drágább, de ugyanakkor silányabb minőségű dohányt tartalmazó szopókás cigarettákat, abban a hamis illoziciban ringatózva, hogy ilymódon nem kell többé tüdő, torok és gyomor ráktól tartamok.

John A. Blatnik, minnesotai demokrata képviselő, aki egyik legfáradhatatlanabb harcosa a félrevezetek elleni

kampánynak, törvényjavaslatot terjesztett be, mely előírja, hogy a cigarettagyárosok, akik százmilliós hasznokat vágnak zsebre minden évben, nyomassák rá minden csomag cigarettára, hogy aki azokat szívja, az “saját veszélyére” teszi azt.

Ugyanakkor felhivta a Federal Trade Commissiont, hogy hatékonyabban ellenőrizze a hazug hirdetéseket és akadályozza meg, hogy a jövőben ilyen hirdetések nyomdafestéket lássanak.

Az ország elsőrangú és felelős kutató intézeteinek megállapítása szerint ugyanis semmiféle szűrő sem tartja vissza a dohányfüstben levő mérgeket, melyek a hő hatása alatt bomlanak fel és mérges gázok formájában vegyülnek el a füsttel. Megállapították, hogy átlagban 5—7 évvel röviditi meg az emberi életet a dohányzás, főleg a cigaretta füst.

Leleplezték az egyik cigarettagyárat, hogy miközben hirdeti cigarettáinak alacsony nikotin és tar tartalmát, a szűrőit meglazította, hogy több füstöt engedjen át és ilymódon még a hirdetett arány sem pontos, mert sokkal több toxieus füst jut a dohányos torkába, mint amennyit saját statisztikai kimutatásuk állit.

A cigaretta gyárak kihasználták a közönségnek a ráktól való félelmét, mondja Blatnik képviselő és ebből pompás üzletet csinálnak.

A new yorki tőzsdén a vizsgálat hírére átlagban 3 pontot zuhantak a cigaretta gyárak részvényei. A kongreszszus előbb-utóbb kénytelen lesz törvénnyel szabályozni a cigaretta gyártást, megkövetelve a gyáraktól, hogy komolyan tegyenek valamit a dohányosok egészségének megvédése érdekében.

A leleplezés hirére perek légiója indult számos cigaretta gyár ellen. Tüdő, torok és gyomorrákot kapott dohányosok kártérítést követelnek, azon a címen, hogy a cigaretta gyárak hirdetései félre vezették őket és igy életükkel kell most fizetniük érte.

Blatnik szerint a cigaretta gyárak rossz szolgálatot tettek a közönségnek hazug hirdetéseikkel.

Az érdekelt cigarettagyárak persze siettek védekezni és tiltakozni a szokásos kifogások ismétlésével.

A harmadik nagy értéke volt Zubolynak a maga nagy, szemérmes, minden hivalkodástól ment, hősies magyarsága. Ezért irta le róla Ady, amikor halála hírét vette:

— Boldog vagyok, hogy a mi magyarságunk uj és a legrégibb volt, egyforma. A “Négy-öt magyar összehajol” — versemet neki írtam. Nem szorultam rá, de olyan szent halott, mint te, Zubolyom — megengedem, — tanúskodsz és tanúskodj mellettem . . .

És még ezt is irta bensőséges barátja, Ady:

— Valóban, az éo jóságos verekedő embereim közül való volt, aki nagy-nagy válságaim idején egyegy kötet versemmel hadonászott az utcákon és kávéházakban. Egyszer egy szanatóriumban ezt mondta nekem Zuboly: “Uram, én mindig hallok rólad s ha jó dolgod van, ha fickándozol, a hatodik határban járok, messze tőled. De csak az orrod vére induljon meg, azt is tudom és akkor elmegyek, még verekedni is érted, akárhová.” Ezért Zuboly sohase maradt ki, ha nomád életem bármerre sodort is, szivemből és emlékezésemből. Egy kóbor versem mindig adódott neki a köteteimben s egy zokogás sokféle fájdalmaimban . . . Élj tovább a szivemnél, élj tovább nagyszerű testetlenségben, lélekben, drága Zuboly.

S mindemellett tudósnak is pompás példány lett volna Bányai dr. Van néhány vastag kötet je, amely bármelyik kadémikusnak is dicsőségére vált volna. A Tolnai Világtörténetébe a magyar történeti részt, valamint Napoleon korát irta meg.

Mint népfelkelő tiszt vonult be a háborúba. Halkan, búcsú nélkül ment el, s csak amikor már kinn volt a harctéren, onnan irta haza:

— Oly elvű embernek, mint én, a bajban lévő emberekkel együtt lenni, kötelesség. Ez a háború egész morálja, a többihez nem értek.

Pedig hogy mennyire értett, azt ugyancsak a háborúból írott más Írásai is bizonyítják.

— Ittlétem alatt sok mindent láttam közönséges és szellemi szemekkel is. Főként a népet egész közelről. A háborút is egészen közvetlenül látom az idezsufolódott összefüggésekből. Mondhatom neked, hogy a parasztság óriási áldozatokkal van benne az eseményekben. Aki nem látja egészen közelről, fogalma sincs róla ... Ha vége lesz a háborúnak és élve kerülök vissza, be fogok ülni egy népkonyhába és követelni fogom, hogy állam, egyház, főváros adjatok főzelékkel vegyitett felvágottakat, mert miattatok lettem facér. De felgondolva a dolgokat, ezt sem fogom mégsem nagyon hangosan kiábálni, mert hányán lesznek, akik sokkal többet károsodtak és vesztettek !

Hát élve nem került haza. 1915 Nagypéntekjén ott esett el az uzsoki szorosban. A magyar újságírók első hősi halottja volt. S valaki akkoriban igen helyesen irta meg: “Csak most látjuk, hogy Zuboly nemcsak hősi módra halt meg, hanem még hősibb módra élt is . .

Hirdessen Lapunkban

S. OLDAL

UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL EGY PERC ALATT

CONAKRY, Francia-Afrika. — A tartományi kormány törvényt hozott, amely a nőik jogait biztosítja iés egyben tiltja lányok férjhezmenetelét 17 éves korok előtt.

LONDON. — A gyilkossággal vádolt Ernest Fantle, 54 éves, utazási irodai alkalmazott, igy vallott: “Tizenöt éven át házasságunk boldog és zavartalan volt, mígnem egy évvel ezelőtt a feleségem a szemembe mondta, hogy megcsalt Lindsayvel és nem akar tovább velem élni. Hogy most hogyan történt? Úgy, hogy felkerestem Lindsayt a lakásán, tisztázni akartam vele a dolgot, ő elbizakodottan, gúnyolódva beszélt hozzám, én elővettem revolveremet és párszor rálőttem”. Lindsay, ennek a szerelmi drámának áldozata, a Linzi Fashions londoni nagy divatház tulajdonosa volt, 50 évet élt. \ f

MELBOURNE, Ausztrália. — Ellem Matthews, 42 éves asszony, aki hét év előtt vasalás közben elektromos shock folytán elvesztette /beszélők ép ességét, most hirtelen visszanyerte a hangját. És elkezdett beszélni — úgy, ahogyan soha azelőtt nem beszélt: skót kiejtéssel.

BÉCS. '— Csehszlovák határőrök a Thaya folyón át behatoltak osztrák területre és elraboltak egy 24 éves leányt, akin csak fürdőruha volt. A leány azóta sem tért vissza.

BERLIN. — August Starike, a keleti szovjetzónában levő Drezda város lakója, jó és olcsó uj öltönyt akart venni, átszökött Berlin nyugati zónájába és bevásárolt. Aztán vonatra ült, vissza a zónába ! A családi neve ugyan Erőst jelent (kuglizó partnerei Hatalmas Ágostonnak nevezik . . . ) — de ő nemcsak erős, hanem ravasz is. A Berlin-Drezda gyorsvonaton, a mosdóban, éjnek idején levetette ócska ruháját és kidobta az ablakon. És fel akarta venni vadonatúj öltönyéit De . . . Sapperlott!” — kiáltott fel ijedtében, az a myugatberiini sales lady kabát-nadrág helyett két kabátot pakkolt be neki. Ott állt szegény Hatalmas Ágost a határállomáson a vámőrök házában alsónadrágban. Úgy vitték be a rendőrségre, alsónadrágban. Csempészés kísérlete miatt súlyos büntetés vár reá.

TEL AVIV, Izrael. — A Michmoret halásziskola záróünnepélye tömeges gyomormérgezéssel végződött. A nagy halvacsora után az egész környék orvosait fellármázták, mert számos vendég rosszul lett és néhányat kórházba kellett szállitani. A vizsgálat megállapította, hogy a javíthatatlan távszónokok okozták a tömeges gyomormérgezést. Az ételeket. Ugyanis 6 órakor készítették el, mert a vacsora 8 órára volt kitűzve. Csakhogy a szónokok este 10 óráig szavaltak egyfolytában és mire a vacsorára került sor, a halsaláta megromlott.

ZAKOPANE, Lengyelország. — Kocsmai verekedés alkalmával egy 19 éves fiú megölte barátját. A bíróság nemcsak a tettest Ítélte el, hanem a gyilkosságot tétlenül végignéző szemtanúik közül három személyt is, mert nem tettek eleget polgári kötelességüknek és nem Ellettek megtámadott embertársuk segítségére.

LONDON. — William Bollman anglikán lelkész annak a véelményének adott kifejezést, hogy a szépségversenyeken a dijat nem annak adják, akinek joga van rá: a teremtménynek adják és nem annak, aki megteremtette. “Ha logikusak akarunk lenni, akkor a dijakat a szépségkirálynők szüleinek kell odaítélni” — monta Bollman.

LONDON. — Hallatlan dolog történt. Lord Christopher Teynham, a Lordok Háza alelnöke, 300 éves bárói család sarja, 62 éves gentleman a St. Albans város ihiatáráibian levő Meztelenek Klubja kertjében meztelenül lefényképeztette magát és ő maga lefényképezte a kíséretében volt, ugyancsak meztelen szőke szépséget, a 20 éves Diana Raymondot. Hallatlan botrány, írják a londoni lapok. De nem azon botránkozmak meg, hogy a lord meztelenül fényképez'tette le magát, nem is az, ihogy egy meztelen szőke szépséggel együtt fényiképeztette le magát, hanem azon, illetőleg azért, mert az a szőke szépség nem kifogástalan jellemű ifjú hölgy — a javítóintézetből szökött meg. Anglia sokmilliónyi újságolvasója — és biztosan az amerikai közönség is —- bizonyára szívesen szemlélné őkegyelme és szive hölgye retusirozott meztelen fényképeit, de erre hiába várnak. Ugyanis az a fényképezőgép a lord tulajdona volt, ennélfogva a fényképekre a lordnak szent és sérthetetlen szerzői joga van és — a lord ezeket a képeket nem teszi /közszemlére.

BELGRAD. — Két jugoszláv boxoló bajnoknak befellegzett. Kikezdték az utcán csinos nőkkel és egy férfit, aki a nőket védelmébe vette, alaposan elagyabugyáltak. Kaptak ezért négy, illetőleg három évi börtönt és örökre eltiltották őket boxoló versenyzéstől.