A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-08-15 / 33. szám

2-XK OLDAL

A JO PÁSZTOR

(THE GOOD SHEPHERD;

______Founder; B. T. TÁRKÁNY alapította

Megjelenik minden pénteken Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Az utolsó boszorkány per

A JÁSZ MUZEUM TÖRÖK IRATAI ALAPJÁN

Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22üd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5905

53

ELŐFIZETÉSI DIJAK:

£gy évre__________________$6.00

í'él évre__________________$3.50

SUBSCRIPTION RATES:

One Year_______________$6.00

Half Year____________ .-$3.50

Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio.

“HOL VAGY ISTVÁN KIRÁLY?”

A svájci St. Gal lemben járó magyar zarándokok a •hires-neves régi apátsági templomban találnak egy oltárt, amelyen egy szolid tekintetű apáca szobra áll, kezében a vértanuság eszközeivel. Szent Wiborada szűz a vértanú neve, akit a pogány magyarok a kalandozások alkalmával St. Gallenben megöltek. A városkában kapható a szent életrajza is, amely egv kis fejezetet szentel a magyaroknak is. A fejezet igy kezdődik: “A magyar akkor egy vad keletázsiiai nép volt ...”

Ha nincs Szent István király, — a magyar nemzet egész emléke, egész történelme nem lenne egyéb, mint ennyi. Az emberiség pedig ment volna tovább a maga utján, a kultúra újjáépítette volna a vad magyaroktól szét dúlt városokat, felgyújtott kolostorokat, a magyar nép egész történelmi szerépe nem lett volna más, mint egy dúló, kellemetlen emlék, akárcsak Attiláé, vagy Dzsingisz kiháné, amiből nem marad egyéb, mint régi német imakönyvekben a Mindenszentek litániájába téved eme könyörgés: “A magyarok nyilaitól ments meg, Uram, minket !”

A nemzetnek két fő alkotóéi: i ne van: az államterület és a nép. Szent István koráiban megvolt mind a kettő: a magyar nép 1 ijött az ázsiai pusztákról és karddal hazát szerzett magának a Kárpátok övében. De a nyers alkotóelemeket etikai, jogi, kulturális erőkkel kellett á;gyúrni, szellemi erőkkel kincsesiteni, egységbe foglalni, nemzeti öntudatra emelni, egyszóval állammá kellett tenni. Ezt a szellemi honfoglalást végezte Szent István király, — nem karddal, hantái a kereszttel.

II.

Négyen voltak tehát. Mindannyian boszorkányok az akkori vélemény szerint. Nagy Ángyéi vigasztaló szavaira lecsitult valahogy, mert már akkor is U:vénl/os Veit az igazság: vigasztalás az a szerencsétlenekre, hogy a bajban társaik is vannak. S mikor feljött az esti csillag és a porkoláb betolta az ajtón bablevest — már mint legfiatalabb boszorkány Ptelepedett a sarokban kuporgó öreg asszony mellé és ő etette meg a már kezét is alig felemelni etudó öreg asszonyt.

S mi vél a börtön sötétjében egyforma az éjjel és a nappal, elbeszélte társainak szpmoru sorsát, mely idáig vezette. A többiek sem hallgatták el életük folyását és a közöttük legbátratb és leg kackiásabb igy kezdte elbeszélni élete sorsát:

— Neveim Lékó Árnál, alig egy ugrásnyira laktam Jakab falván a Tatodban. Öz| /eg-'-iasszony vagyok és az,t nondíá'k rólam, hogy elég takaros fehércseléd is. Incselkedtek is velem eleget a török lovasok, de biz én körmükre koppintottam, mert csa'k úgy nem vagyok eladó. Hanem Borics Péter villogó szemeivel mégis rabul ejtette az én gyenge szivemet. Csakhogy itt meg az volt a baj, hogy Borics Péternek volt egy holdvilágképü, ványadt felesége és igy hát nem vehetett el. S mivel nem akartam a vilás csúfia lenni, szombaton múlt egy hete, meg is mondtam Péternek, hogy ne sántikáljon körülöttem mindig, mert még bajba hoz. Szeretlek, Árnál, mondotta ő, mint a galamb a tiszta búzát. Hiába, mondok neki, ha özvegy ember volna, hát szives örömest lennék feleséged, de igy hiába minden. Nagyott káromkodott, aztán elment. Másnap szapultam a ruhát, mikor jön be a portámra László Károly biró két hitessel és azt mondja: Te Isten nélkül való boszorkány, azonnal szedelődzködj és be a berini tömlőébe. Nekem még a lélekzetem is elállt és csak annyit tudtam kérdezni: Dehát miért?

Azért — felete fért erkölcstelen rossz személy vagy, aki valami gonosz bűbájos itallal .nagitáltad tegnap este Boies Pétert. S ez hazament és igyionlőtte azt a ványadit feleségét, csakhogy téged elvehessen. Az egész Jakabfalu tele van a hirrel, hogy te rontottad meg Borics Pétert, aki nemcsak feleségét ütötte agyon, hanem még magát is felakasztotta a mestergerendára.

Hiába esküdöztöm, hiába hivtam az Istent tanúnak, hogy ártatlan vagyok, elhagyott egészen és most itt vagyok, hogy innét egyenesen a vérpadra menjek. Ezért mondtam én neked, Borcsa, mikor a börtönbe beléptél, azokat a csufondáros szavakat. De már megbántam. Az Isten jó, csak az emberek rosszak.

ACÉLÁRAK ÉS A GAZDASÁGI ÉLET

Julius 1-ón az acéliparban uj bérek léptek életbe és egy hónappal később a gyáraik átlagban 5 dollárral emelték az acél tonnáját. Felesleges hangsúlyozni, hogy az acél drágulása a belőle készül iparcikkeket is meg fogja drágítaná és egy újabb infláció veszélye keletkezett. Mondanunk sem kell, hogy milyen veszélyes tünet, ha gazdasági lelassulás idején keletkezik infláció. Mindenkinek agyában felmerül a kérdés: mi történik az árakkal akkor, ha a kereslet megnő.

A szenátust érthetően aggasztja az acélárak emelkedése és Kefauver szenátor már vizsgálatot is indított a kérdésben. “Semmi sem alkalmasabb a fogyasztó elfoátortalanitására — mondta a szenátor, — mint az áraik emelése olyan időkiben, amikor a fogyasztónak: úgyis kicsi a vásárlókedve”. Ebiben igaza van a szenátornak, ki rámutat arra, hogy hosszúlejáratú szerződések, amelyeket prosperáló időikben kötnek, súlyos tehertételként nehezeditek a gazdasági életre, amikor az lelassul.

A közönségnek természetesen módja van védekezni a drágítás ellen azáltal, hogy nem vásárol. De ez csekély vigasz a gazdasági életre, amely nagy fogyasztásra van beállítva, és a jelenlegi lelassulás bizonyltja, mi történik, ha a vásárló nem vásárol eleget. Az árak és béreik örökös spirálja gazdasági életünk egyik rákfenéje, amelyet meggyógyítani csak akkor lehet, hogy ha mindkét oldalon az érdekelteik belátják, hogy ebben a kérdésben nincsenek külön érdekeik, hanem a munkás és munkaadó egyaránt együtt áll vagy bukik azáltal, hogy a termelt árucikket versenyképessé és fogyasztóképessé tudja tenni.

A Jó Pásztor Verses Krónikája

EGYKE HULL A BOLSI ÁLDÁS

Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ

Itt van a hét vége, kattog már a gépem, s a gyorsan születő sorokat elnézem.

Fehér papiroson a hetükből szántás, szántásban rimvetés, hol remény, hol fájás. Képzelet-barázda, a vetés már benne, jaj, ha be is érne, nagy-nagy öröm lenne!

Reménymagot vetek magyar bánatföldbe, csillag formájában, piros-fehér-zöldbe. Képzeletben épül a szabadság vára;

Szent István országa . . . vetésem határa. Reménymagot vetek, jövendők reményét: reménykalászokból kötünk-e majd kévét?

A Kreml tornyáról egyre hull az áldás, mégis késik egyre a bolsi megváltás.

Bjclsik fazekában most sem fő még nagyon a csirkehusleves minden vasárnapon.

S ha a bolsi mégis főtt csirkehúst ehet, beteg vagy a bolsi vagy a csirke lehet.

Adójuk sem csökken, sőt nagyobb lesz egyre, s villamossal járnak már az adóbegyre. Születéstől minden bolsit •fegyelmeznek, s uj bolsi börtönök egyre keletkeznek. Pestisnél vészesebb a moszkvai szellem, védjük meg magunkat ilyen járvány ellen.

TÖBB FEGYELMET

Ezúttal nem az aoierh.ai büntetőhatóságoh, néni az FBI, de a nemzeteik szövetségének jelentése állapította meg a szcmoi u valót, hogy az amerikai fiatalkorú bűnözők száma ijesztően megnőtt.

Sehol a világon nincsenek úgy elkényeztetve a gyerekek, mint az Egyesült Államokban. Sehol anynyi alkalmuk nincs önművelődésre, közös szórakozásira, mint itt. Mégis, vagy talán éppen ezért közülük kerül ki a legtöbb bűnöző.

Ezeknek a fiataloknak egyrésze azt hiszi, hogy az élet nekik folytonos “ünnepnapokkal tartozik”. Ellenszolgáltatás nélkül akarnak pénzt, ha a zsebpénz már elfogyott és ők autózni, táncolni, inni akarnak.

Az ifjúság “ferde nevelése” részben a TV, mozi és a ponyva irodalom rovására irható. De még nagyobb mértékben teszi felelőssé érte a UN a szülőket és a tanítókat. Összehasonlítva más népekkel, nemzeteikkel Amerikát, leszögezik, hogy itt hiányzik az elemi szigor, a szülői tekintély és az iskolai fegyelem, amely nélkül nem lehet gyermekeket nevelni.

Kiváló nemzetközi szakértők állapították meg, hegy a gyermekeknek szükségük van az úgynevezett “szülői tekintélyre”. Ha a fiú nem tiszteli apját, anyját, meg kevesbbé fogja respektálni tanárát, polgártársát. Innen már csak egy, lépés a törvénytisztelet hiánya és a bűn lejtőjére való siklás.

Az ifjúkornak bünkül lámának gyökere tehát az otthonban, iskolában keresendő. A gyerekekkel nem ér rá foglalkozni az apja, aki rohan a pénz után. A fiú azt látja, hogy apját aszerint értékelik, hogy “mennyit keres”. Az anyagi siker a mértéke az egyénnek és a “sikertelen” apa gyermekei a társadalmon állanak bosszút.

Az én életemben sincs semmi, amit sajnálni tudnék, szólalt meg erre Kolompár Ágnes, az öreg asszony. Cigányfajta a nemzetségem. Már, mint kislányt sárral dobáltak meg vásott gyermekek. Mindig boszorkány volt a nevem. Nyomorúságban és koldulásban öregedtem meg.

S hogy valami két hónapja túl a vizen Mizsei János gazduramnál kéregetni voltam, épen fejtek. Valami rossz füvet ehettek a tehenek, vagy valami bogár csipte meg a tőgyüket, de valóságos vért adtak. S mivel én szerencsétlenségemre a portán voltam, rögtön kezdték a fejők kiabálni: Tagadd még Ágnes, hogy boszorkány vagy! Alig léptél be az udvarra, máris vérré változott a legfehérebb tej!

Nem is védekeztem. Minek? Ki hallgatott volna meg egy szegény fcigányasszonyt? Bekísértek ide. Örömmel várom a sintért, aki kinteljes életemnek véget vet.

Az én életem sorsa nem sokkal különb a tiéteknél — kezdte beszédét Nagy Ángyéi. Tudod jól, Ágnes, hogy ott laktam a borsóhalmi nádasokban egy viskóiban:. A múlt péntekre virradóra rettenetes vihar kerekedett. Az égből csak úgy szakadt a jég. Az én rozogva házam tetejét is több helyen beszakitotta. A legnagy ob b ist eni t élét közepette, felszakítják az ajtót és rohan be Gábor diák csurom-vizesen, még a feje ^ is vérzett. Ismered te is őt, Ágnes, a garabonciás diákot, aki sokszor szokott az embereknek rigmust mondani. Jó szívvel fogadtam és ő ledőlve a szalmára, csakhamar el is aludt. Egy pár órai pihenés után vette a vándorbotját és ment tovább Szentgyörgyre.

Úgy szombaton tiz óra felé lárma veszi körül a házamat és a botes emberek követelték, hogy adjam elő nekiK Gábor diákot, mert az hozta Rorsóhalmára a jeget. Az igaz, hogy nem is maradt ottan épen egy fűszál sem, magam láttam, mikor ide behoztak, hogy a búza a török máiéval egyformán agyon volt verve. Megpróbáltam csititani őket és mondtam, hogy Gábor diák maga is megsebesült a viharban. A koldusbotra jutott embereknek boszorkány kellett és behoztak engem ide Gábor diák helyett. Most nyugodtan várom a jótévő halált.

Sokáig beszélgettek még, de Isten álmot bocsájtott szemeikre.

*

1654, Julius elején nagy tömeg marcona ember tartott a bánni börtön mellett levő pajta felé, hol a szegénység miatt zöld posztó helyett, fekete abrosszal lebontott asztal mellett ültek: Pénzes Elek tanácselnök, Buckó Ferenc, Kármán Boldizsár jászberényi, László Károly jákóhalmai és Ficsór Gábor ladányi szavazó bírák és Taczmon Gergely fiskus. A börtönben levő boszorkányok eltartása nagy szálka volt az emberek szemében. A török hódoltság alatt teljesen elszegényedett és a hosszas háborúk alatt minden valláserkölcsi tanítástól elszokott jászok vért kívántak látni. A tömeg a papját vette körül, hová hogy illetéktelen emberek be ne juthassanak, fustélyos emberek őrködtek. A boszorkányokat ki sem vezették börtöneikből kihallgatásra, nehogy szemeikkel a bírákat is megrontsak. Hiszen alig há|rom éve, Lőcsén egy férj gyilkos asszony a hóhért is meg-PALI GRÓF TRAGÉDIÁJA

Világszerte feltűnést keltett 1913 májusában, hogy Szapáry Pál ellen csődöt kértek a budapesti törvényszéken. Soha mágnást úgy nem sajnáltak, mint a mosolygó, kedves arcú “Pali grófot”, Sorokujfalu letört urát.

Kora ifjúságától kezdve jelentős szerepet vitt a pesti arisztokraták körébem Bámultak rajta: milyen könnyedséggel tudja szórni a pénzt! Mint a Park-klub elnöke, pazar mulatságok rendezője, kitünően értette a társasági szereplést. Vadászaton és bálon kívül azonban szerencsétlen kátyajáték is gyorsan apasztotta vagyonát.

Angol királyi hercegek és orosz nagyhercegek is megfordultak a sorokujfalui gyönyörű uradalomban és olyankor a leghíresebb cigánybandák szórakoztatták őket.

. Edward walesi herceg, a későbbi angol király, Nizzáiban egyszer azt mondta, hogy mindennél jobban szereti a cigányzenét s erre Szapáry táviratozott Radics Bélának, hogy az egész banda jöjjön tüstént különvonaton Nizzába. Másfél nappal később magyar cigánynótákat húztak Edward fülébe.

Mint férj is ritkamód gáláns volt Pali gróf. Predviecka Henrietta lengyel grófnőt vette feleségül, aki egyszer lengyelországi birtokán mondta, hogy az esős hidegből az enyhe Riviérára vágyódik. Egy kis megjegyzés elég volt az udvarias férjnek arra, hogy néhány órán belül különvonatot állttasson neje elé., A vonat egész hosszú utján Mentoneig csak nappal haladt, éjszaka meg kellett állnia, hogy a fiatalaszszony zavartalanul aludjon.

A magyar mágnásvilágban senkinek annyi és oly szép lova, hintája nem volt, mint Pali grófnak. Angol, német, francia, orosz, olasz és öt magyar kocsist tartott egyszerre, azt óhajtván, hogy a világ minden részéből érkező vendégei lehetőleg mind a maguk nyelvén beszélhessenek még a kocsissal is.

Soha nem kímélte a pénzt s igy aztán nem csoda, hogy az örökölt uradalmak közül csak a sorokujfalui maradt meg s azt is egyre inkább megterhelte.

De Pali gróf nemcsak mulatozott, hanem roppantul sokat dolgozott is, — már a maga mólján. Sok üzleti ötlete kitűnőnek bizonyult, ám soha nem volt türelme arra, hogy bevárja az eredményt. Épp az volt a főbaja, hogy egyszerre két — egymást nem tűrő — életmódot folytatott, s ezt a szedvezete nem bírta el.

Az egyik héten “óriási Dunaünnepélyt” rendezett Budapeten és nagy nagy idegenforgalmi mozgalom élére állt, a másik héten SztamSbulban elnökölt uj nagy vállalat közgyűlésén. Aztán Párisban lót-fut, majd Brüsszelben tűnik fel, mint a Nemzetközi Hálókocsi Társaság igazgatósági tagja. Nagyon kiadósnak Ígérkezett a Dunapalota (Ritz) szállónál való érdekeltsége is, de a legtöbb vállalat felvirágzását már nem érte meg.

A vidám és jólelkü Pali grófot mindenütt nagyon szerették s az ő kedvéért némely vállalat olyan előnyöket is kapott, amelyeket különben soha nem ért volna el.

De maga Szapáry szegényen hagyta itt négy gyönyörű kis árváját s egyszerre öt európai fővárosban emlegették részvéttel, hogy a kedves Pali gróf meghalt.

— Halál reájuk! Ugylátszik a boszorkányokkal cimborái! — ordította erre a pajtát körülvevő vérszaglászó vad tömeg.

Sápadtan ült le helyére, Pénzes Elek főbíró, de a fiskus Taczmon Gergely nem törődve a vadul őrjöngőkkel, igy kezdett beszélni:

— Már Könyves Kálmán nagy királyunk megmondotta azt, hogy “boszorkányokról, melyek nincsenek, szó se tétessék.” S a halála után ötszáz évvel akadnak még olyan emberek, kik a boszorkányság istentelenségének hitelt adnak. Nézzék meg a börtönben sínylődő szerencsétleneket és be fogják látni, hogy ártatlanul akarják vérüket venni. Az igaz, hogy Lékó Árnál miatt agyonlőtte Borics Péter a feleségét és azután önmagát is elemésztette, de nincs semmi bizonyság arra, hogy Lékó Amál bujtatta fel Borics (Pétert e gonoszságra. A többiek elleni vád pedig annyira nyilvánvalóan haszontalan, hogy azokról még beszélni sem érdemes.

— Halál a fiskusra! — válaszolt a tömeg e józan beszédre, — ugylátszik a fiskust is megrontották már a boszorkányok!

(Folytatjuk) f jj

verte szemeivel, hogy az ot szabadon bpcsáj tóttá, úgy hogy reggel helyette a hóhért kellett lefejezni, hogy a nép dühe lecsillapodjon. Különben is mind a négy boszorkánynak bűne teljesen ismeretes volt. Egyszerűen tehát csak ítéletet kellett hozni, mely ha halálra szól, Egerbe lesz felterjesztendő Musztafa pasa őnagyságához, mert az akkori törvények szerint a magyar bírák hozhattak ugyan halálos Ítéletet, de a végrehajtás már a törökök engedélyétől függött. Ez érthető is, mert minden halálos ítélet megerősítéséért a pasáknak baksis járt.

A zajongás lecsillapultával Pénzes Elek imigyen kezdte beszédét:

— Ismeretes biró uraimék előtt, hogy miért jöttünk öszsze. Tudják, hogy a berini börtönben négy nőszemély ül már*" hét dk óta a boszorkányság szörnyűséges bűnével vádolva. Magunknak sem igen lévén betevő falatunk, azért kértem össze a nemes bírákat, hogy felettük Ítéletet tartsunk. Kettő közülök berini, egy jakabfalvi, a negyedik meg ladányi. Azért hívtam ide a bírákat a másik két községből is. Mivel én nem tartom bűnösöknek őket, aj ánlanám szabadonbocsáj tásukot ...

A JÓ PÁSZTOR