A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-26 / 52. szám

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Lajos, Lajos. Igazán tönkre teszed magad. Hiszen alig lehet rád ismerni. Hol van a feleséged? — Elment, — válaszolt Lajos kurtán. — Pedig én beszélni szeretnék vele. El akarom igazítani köztetek a dolgot. — • Attól ugyan elkésett már, — jegyezte meg az öreg béres nem minden gúny nélkül. — Most hiá­ba akarná jóvá tenni hibáját. Elemér hirtelen a szóló felé fordult s le akarta öt torkolni, de aztán mégis mást gondolt s Lajoshoz fordulva hozzá tette: — Hol a feleséged, Lajos? Hívd elő, hadd be­széljek vele. — Már ő vele nem beszélhet a nagyságos ur. — Miért nem? — Mert már nincs itt — elhagyott. Elemér megdöbbenve nézett rá. — És te eleresztetted őt — azt a jó asszonyt? Lajos, Lajos, megint egy újabb bűnnel terheled meg magad. — Más is eleget vétett ellenem, — vonta vállát dacosan Lajos. — De a feleséged nem vétett ellened semmit., Ő gondodat viselte hűségesen, ellátta házadat szor­galmatosán és lelkiismeretesen. Miért nem becsülted meg őt? Ez a beszéd tetszett a cselédeknek. Hogy a nagy­ságos ur ily elismerőleg nyilatkozott az asszonyuk­ról, ez nagyon tetszett nekik. Lajos meg csak közönyösen vonogatta a vállát. Elemér átlátta, hogy itt nagy baj van a háznál. És ebben az volt a legszomorulbb, hogy már nem le­hetett segíteni. Csak azt nem tudta elképzelni, mikép sülyed­­hetett Lajos ennyire. Ha nem szereti Jucit, miért vette nőül? De miután látta, hogy nem lehet vele okosan beszélni, megfordult s eltávozott, A Szitás-házban most teljes lett a fejetlenség. A béresek azt mondták, hogy itt nem szolgálnak töb­bé. El is mentek rövid időn mindannyian. Az öreg Szitás maga is fiának nyomdokaiba lé­pett. ő is inni kezdett, hogy felejtsen. Elemér még egyszer átnézett Gyárfásékhoz. Apósának állapotában némi könnyebbülés állott be IVIajthényi már megvizsgálta őt s kijelentette, hogy bár a baj igen súlyos, mindamellett remélni lehet,, hogy felgyógyul, ámbár a mesterségének folytatá­sára aligha lesz képes. A rendőrség hórihorgas Jóskát hűvösre tette f nagyban köröztette Tömös Gábort, ki az egész zavar­gásnak értelmi szerzője volt. Elemér nagy súlyt fektetett kézrekeritésére és kész volt ezer forint jutalmat adni annak, aki őt el­fogja. El lehet képzelni, mennyire kereste őt minden csősz és erdőkerülő. Lajos ezalatt tudatára ébredt annak, hogy mi történt vele. A felesége tehát elhagyta őt. A cselédek is mind kiléptek a szolgálatból. Immáron magára maradt apjával a nagy gazdaságban. Már most mit tehetett? Ahelyett, hogy észretér­­ve, jóvá tenni igyekezett volna hibáját, még jobban neki adta magát az ivásnak. Minél többet ivott, annál dühösebb lett. Eszébe jutott az a rossz asszony — mint ő nevezte — aki elhagyta őt. Eszébe jutott Lorántffv is, aki még di­csérte is azt a rossz asszonyt. — Talán bizony valami célja van vele? — gon­dolta magában. — Hogy a saját feleségét elvesztet­te, most talán Jucira fájdult meg a foga? Nagyot ütött öklével az asztalra, hogy csakúgy csörömpöltek a palackok és poharak, — Nini, — mondták többen. — Mibaja van Szi­tás Lajosnak? Az utóbbi most kiitta borát, a poharat földhöz "ágta, aztán bőszülten felemlekedett s kiment. — Megyek fel Lorántffyékhoz, — mondta ma­gában. — Elhalászta előlem Ilonkát s most Jucit is karmai közé akarja keríteni? No majd leszámolok én vele. ‘ > Tántorogva neki vágott Csillagvárnak. Mig oda ért, a bor némileg kipárolgott a fejéből s legalább egyenesen megállani tudott . — A nagyságos úrral akarok beszélni, — mond­ta a kapusnak kihivólag. — A nagyságos ur nem fogad senkit, — jelen­tette ki a kapus. — Nem jól érzi magát. — Hah, — gondolta magában Lajos, — aligha­nem ide csábították Jucit, ördög és pokol ... ha az igaz lenne, akkor én itt mindent összetörök. Fenhangon igy szólt a kapushoz: — Nekem okvetlenül beszélnem kell a nagysá­gos úrral. Jelentsen be. A kapus tudta, hogy Elemér azelőtt is fogadta Szitást, ez okból nem akarta őt kereken visszautasí­tani, hanem Györggyel beszélt. Ámde György is kereken kijelentette, hogy a nagyságos úrral ma nem lehet beszélni, mert beteg. —Engem azonnal vezessen elébe! — kiáltott Lajos. — Én látni akarom, van-e nála valaki. — Ugyan ki lenne? Lajos most egész közel lépett a komornyikhoz s jól a szeme közé nézett. — Nem-e Jucit csaltátok ide? — Ugyan mit nem gondolsz, — szólt György megbotránkozva. — Mi jut eszedbe? — Úgy kell lennie! — kiáltott Lajos. — Ma dél­előtt még semmi baja se volt a nagyságos urnák. Csodálatos, hogy betegsége éppen Juci elmentével esik össze. Ez gyanús. Én látni akarom, nincs-e a nagyságos urnái az a rossz asszony? György erre méregbe jött. — Szitás! — kiáltott, — mtgtiltom, hogy a nagy­ságos úrról ilyent feltételezz. A feleségedről gondol­hatsz amit akarsz, azt én meg nem tilthatom, de ámbár az is cudarság, hogy róla ilyet gondolsz. Be­csületes asszony az, akit meg nem érdemelsz. Szitás Lajos erre mégis élsz égy elte magát, — Jó, jó, — motyogta maga elé. — De legalább miért nem bocsájt maga elé a nagyságos ur? Az­előtt fogadott, valahányszor csak ide jöttem. Miért nem fogad most? — Mondtam már, hogy rosszul érzi magát. A folytonos izgalmak végre is ágyba döntötték. De nem is csoda. Amennyi baj és szerencsétlenség a mi urun­kat érte, azt ki sem lehet mondani. Mi az övéhez ké­pest a te bajod. Te nem is vagy férfi, hogy mindjárt ivásra adod magad, holott küzdeni kellene. Szitás Lajos lehorgasztotta fejét. — Nem iszom többet, — mormogta maga elé. — Igazán csúnyaság, hogy igy elhagyom magam Ju­ci tehát nincs itt? — Nincs, nincs, ha mondom. Egyébiránt, ha ép­penséggel meg akarsz győződni, maradj itt holnap vagy holnaputánig, akkorra jobban lesz a nagyságos ur. Szitás Lajos lecsillapodott. — Itt nem maradok, — mondotta. — De majd holnap ide nézek még egyszer. Beszélni akarok a nagyságos úrral. — Talán felakarod őt izgatni? Ha ilyen szán­dékkal vagy, akkor bizony jobb lesz el nem jönni. — Nem, — rázta fejét Szitás Lajos. — Nem fo­gom őt felizgatni. Egyebekről akarok vele beszélget­ni. Talán még hasznára lehetek. Ezt mondva lement, György szánakozva nézett utána. — Neked ugyan nem vesszük többé hasznodat. Szánalomra méltó vagy, hogy ennyire sülyedtél. Szitás Lajos eltávozott. A sok ivástól elméje nyilván meggyengült, mert minden hatodik lépés­nél megállott, homlokára illesztette mutatóujját s fenhangon gondolkozott. — Igen, igen, — mormogta magában. — Már nem marad hátra egyéb, minthogy én magam lemen­jek az Alföldre megkeresni Ilonkát . . . E név kiejtésekor szinte összerázkódott. — Hej, Ilonka, ha te az enyém lehettél volna — milyen más ember lett volna belőlem. így egy kor­­hely emberré aljasodtam, aki mindenét elissza. Gondolataiba mélyedve letévedt az útról s egy­szerre csak azon vette észre magát, hogy az erdőbe jutott. — Se baj, — gondolta magában, — kiismerem én magam. Útja a nagy kőfal alatt álló kereszt mellett ve­zetett el. Eszébe jutott Kádár Pista esete. — Bizony, — mormogta magában, — jobb lett volna nekem is úgy tenni, mint Kádár Pista: agyon­lőni őt és magamat is. Ezzel vége lett volna minden­nek és igen sok kínlódástól menekedtünk volna meg. Tovább ballagott. Nemsokára azonban ismét megállott s idegenkedve nézett körül. — Teringettét, — mormogta maga elé. — Nem ismerem ki magam. Hej, hej, Lajos, — korholta ön­magát, — lassankint minden tudományból kikopsz. Ekkor egyszerre zörgött a haraszt. Mintha em­ber, vagy állat közelitene. Lajos idegrendszere a sok ivás következtében teljesen fel lévén dúlva, a zörej hallatára remegni kezdett, térdei összeütődtek. Talán medve közelit, vagy vadkan. És ő most teljesen fegyvertelen. Még csak bot sincsen nála. Már-már azon gondolkozott, hogy felkapaszkodik egy fára, melynek alsó ágai könnyen elérhetők. Most hirtelen feltűnt egy alak. Nem erdei állat volt, hanem ember. Most csak az volt a kérdés, nem-e betyár? Lajos még mindig remegve, merően nézett rá. A másik most gyorsan közelitett hozzá, készen tartva puskáját. Ruhájáról látszott, hogy erdőőr. Lajost mind­járt nem ismerte fel. Nyilván Tömös Gábort sejté benne, azért közelitett hozzá oly gyorsan, mert ke­csegtette őt a csavargó fejére kitűzött ezer forint. Szitás Lajost azonban most megismerte. Nyil­ván rég nem látta, mert egészen elcsodálkozott. — Talán nagybeteg volt Szitás ur? — kérdezte. (Folytatjuk) A «Ö, HAgZTQS 'í. OLDAL A Magnolia (Mass.) hoieliüz (feni) és a hálóruhában kimenieii gyermekek csoportja (alul). A iüzei, játszó gyermekek okozták. CSAK A MÉRGÉT ADTA KI ÉS KIIRTOTT EGY CSALÁDOT Tői bírói munkát Cuyahoga megye bíróságá­nak elnöke, Samuel H. Silóért fclbiró, feltűnést keltő felhí­vást intézett a megyei bírók­hoz, amely nagy megütközést keltett a bírói kar tagjai kö­zött. -A főbíró röviden arra kér­te a bírákat, hogy dolgozza­nak többet, növeljék munka­idejüket, szorítsanak le min­dent a legszükségesebbre és intézzenek el minél több ügyet hivatali munkaidejük alatt. Ezt a felszólítást sokan úgy­­•értelmezték, hogy a fljbiró véleménye szerint a bírók ha­szontalan időtöltéssel fecsére­lik el hivatali óráikat. Való­jában a főbíró csak arra fi­gyelmeztette levélben a me­gyei bírói kar 18 tagját, hogy a tárgyalások technikai le­bonyolítását gyorsítsák meg és az egyes ügyek tárgyalása között ne teljen el több idő a kelleténél. ASSZONYT NEM LEHET LEÁNNYÁ VARÁZSOLNI PÁRIS — Mrs. Gita Lieb­­man 56 éves amerikai hölgy 100,000 dollár kártérítésre perelte Dr. Jean Voisin szépí­tő sebészorvost, mert a szé­­pitési operáció eredményével nem volt megelégedve. Dr. Voisin tökéletesen kisimítot­ta a hölgy ráncait, a szemei alatt képződött zacskókat és leányosan gömbölydedre for­málta a keblét. De a melle alatt a sebhelyek láthatók maradtak és — emiatt perelt a hölgy. Mert emiatt nem vi­selhetett mélyen kivágott es­télyi ruhát, panaszolta. A biró végignézett a kicsi­nosított felperesen s azt mon­dotta, hogy az alperes szem­­melláthatólag visszavarázsolt lányos bájaiból annyit, amennyi egyáltalán menthe­tő volt. Lehetetlent nem le­het egy .szépítő sebésztől kö­vetelni, nem lehet azt köve­telni, hogy lányt csináljon egy asszonyból. A kártérítési keresetet a biró elutasította. ARANYKALITKÁBAN LOS ANGELES — Mrs. Loren Paulos 34 éves szép asszony, volt, táncosnő, azt panaszolta a válóperes biró előtt, hogy a férje nagyon, sőt túlságosan jól bánt vele. “Mindenem volt, mondta, de elviselhetetlennek éreztem, hogy aranykalitkában élek.’’ A férje mindig becsukta a la­kásba és ő sohasem mehetett ki egyedül. A biró a férj hibájából mondta ki a válást. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ VINTONDALE, Pa.—Nagy István és neje az itteni ma­gyar kolónia megbecsült há­zaspárja a napokban ünnepel- j te meg házasságuk 45. évfor­dulóját, amikor is hajadon leányuk is örök hűséget eskü­dött szive válasz botjának. Az össze sereglett vendégek az itteni hallban ültek össze iga­zi magyaros ételekhez és so­kan kívántak szerencsét az ünneplő családnak. ■ • ■ hogy jó szemű ember kilenc ezer csillagot láthat teljesen tiszta levegőben, mig borús, 'ködös, napokon csak feleannyi csillag válik látha­tóvá. . . . hogy a ködhálót (smoke screen), mely háborúban csa­patokat vagy fegyvereket lát­hatatlanná tesz, 1923-ban Thomas B. Hine találta fel. . . . hogy William Pen volt az első amerikai, aki tégla­­; házban lakott. SAN DIEGO, Cal. — A vá­rostól 15 mérföld távolság­ban lévő El .Cajon fürdőhe­lyen otthonukban holtan ta­lálták Mrs. Pendergastot és négy gyermekét. Az asszonyt revolver lövéssel ölték meg, a gyermekeket pedig agy on­­szúrták. A gyilkossággal egyidöben eltűnt a ház tájékáról a csa­ládapa, Tom Pendergast és a 16 éves Carl A. Eder, aki va­lamikor a házkörüli munká­ban segítette az asszonyt. A rendőrség széleskörű nyomo­zást indított a két személy után és belevonták ebbe a mexikói hatóságokat is, hogy a californiai bűnügyi törté­nelem egyik legkegyetlenebb gyilkosságának ügyét felde­rítsék. A gyilkosság után 72 órá­val az egyik házban lakó Do­nohue rendőrt szomszédja fi­gyelmeztette, hogy az utcán látta a több mint hat láb ma­gas Carl A. Edert. A rendőr szolgálaton kívül volt, de ki­ment az utcára és igazolásra szólitota fel a fiatalembert. Ez papírral igazolta, hogy Max Turnernek hívják és csak késeibb a rendőrségen si­került a vallatásnál kiszedni belőle, hogy a papírokat ta­lálta és egy elszólásából de­rült ki, hogy ő a keresett Eder. A vele együtt őrizetbe vett Tom Pendergast elmon­dotta, . hogy Eder őt fegyver­­végen kényszeritette arra, hogy autózzon vele El Cajón­ból San Diegoba. Eleinte ezt a rendőrség nem fogadta el, de később Eder vallomása megerősítette és Pendergast szabadlábra került. A gyilkos kamasz rémtet­tére azt a magyarázatot adta, hogy az asszony és a gyer­mek k nagyon hangosak vol­tak, m re őt elöntötte a mé­reg és úgy vezette le dühét, hogy kiirtota őket, a férfit pedig magával vitte. A hét legjobb vicce Egy népi-demokratikus mi­niszter titkára sürgönyt ad fel a balatonaligai ÁVO-üdü­­lőbe: “A miniszter elvtárs hol­nap érkezik. Kitűnő ellátás­ról, jégbehütött italokról, szellős lakosztályról, kényel­mes nyugalomról stb. gon­doskodjanak. Amikor megérkeznek, a titkár elégedetten látja, hogy minden rendben van. Legna­gyobb meglepetésére azon­ban a miniszter szobájában három csinos fiatal hölgyet talál. — Hát ez micsoda? -r- kér­dezi a titkár az ÁVO-údÜlő haj hőköl ó gondn okától. . — Ezek, kérem, a satöbbik — válaszolta. Igazi paradicsom Howe szigete, Ausztrália közelében, nincs adó. nincs rendőr, nincs telefon, villamos, TV, repülőgép, csak békesség és nyugalom.

Next

/
Oldalképek
Tartalom