A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1958-12-26 / 52. szám
SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Lajos, Lajos. Igazán tönkre teszed magad. Hiszen alig lehet rád ismerni. Hol van a feleséged? — Elment, — válaszolt Lajos kurtán. — Pedig én beszélni szeretnék vele. El akarom igazítani köztetek a dolgot. — • Attól ugyan elkésett már, — jegyezte meg az öreg béres nem minden gúny nélkül. — Most hiába akarná jóvá tenni hibáját. Elemér hirtelen a szóló felé fordult s le akarta öt torkolni, de aztán mégis mást gondolt s Lajoshoz fordulva hozzá tette: — Hol a feleséged, Lajos? Hívd elő, hadd beszéljek vele. — Már ő vele nem beszélhet a nagyságos ur. — Miért nem? — Mert már nincs itt — elhagyott. Elemér megdöbbenve nézett rá. — És te eleresztetted őt — azt a jó asszonyt? Lajos, Lajos, megint egy újabb bűnnel terheled meg magad. — Más is eleget vétett ellenem, — vonta vállát dacosan Lajos. — De a feleséged nem vétett ellened semmit., Ő gondodat viselte hűségesen, ellátta házadat szorgalmatosán és lelkiismeretesen. Miért nem becsülted meg őt? Ez a beszéd tetszett a cselédeknek. Hogy a nagyságos ur ily elismerőleg nyilatkozott az asszonyukról, ez nagyon tetszett nekik. Lajos meg csak közönyösen vonogatta a vállát. Elemér átlátta, hogy itt nagy baj van a háznál. És ebben az volt a legszomorulbb, hogy már nem lehetett segíteni. Csak azt nem tudta elképzelni, mikép sülyedhetett Lajos ennyire. Ha nem szereti Jucit, miért vette nőül? De miután látta, hogy nem lehet vele okosan beszélni, megfordult s eltávozott, A Szitás-házban most teljes lett a fejetlenség. A béresek azt mondták, hogy itt nem szolgálnak többé. El is mentek rövid időn mindannyian. Az öreg Szitás maga is fiának nyomdokaiba lépett. ő is inni kezdett, hogy felejtsen. Elemér még egyszer átnézett Gyárfásékhoz. Apósának állapotában némi könnyebbülés állott be IVIajthényi már megvizsgálta őt s kijelentette, hogy bár a baj igen súlyos, mindamellett remélni lehet,, hogy felgyógyul, ámbár a mesterségének folytatására aligha lesz képes. A rendőrség hórihorgas Jóskát hűvösre tette f nagyban köröztette Tömös Gábort, ki az egész zavargásnak értelmi szerzője volt. Elemér nagy súlyt fektetett kézrekeritésére és kész volt ezer forint jutalmat adni annak, aki őt elfogja. El lehet képzelni, mennyire kereste őt minden csősz és erdőkerülő. Lajos ezalatt tudatára ébredt annak, hogy mi történt vele. A felesége tehát elhagyta őt. A cselédek is mind kiléptek a szolgálatból. Immáron magára maradt apjával a nagy gazdaságban. Már most mit tehetett? Ahelyett, hogy észretérve, jóvá tenni igyekezett volna hibáját, még jobban neki adta magát az ivásnak. Minél többet ivott, annál dühösebb lett. Eszébe jutott az a rossz asszony — mint ő nevezte — aki elhagyta őt. Eszébe jutott Lorántffv is, aki még dicsérte is azt a rossz asszonyt. — Talán bizony valami célja van vele? — gondolta magában. — Hogy a saját feleségét elvesztette, most talán Jucira fájdult meg a foga? Nagyot ütött öklével az asztalra, hogy csakúgy csörömpöltek a palackok és poharak, — Nini, — mondták többen. — Mibaja van Szitás Lajosnak? Az utóbbi most kiitta borát, a poharat földhöz "ágta, aztán bőszülten felemlekedett s kiment. — Megyek fel Lorántffyékhoz, — mondta magában. — Elhalászta előlem Ilonkát s most Jucit is karmai közé akarja keríteni? No majd leszámolok én vele. ‘ > Tántorogva neki vágott Csillagvárnak. Mig oda ért, a bor némileg kipárolgott a fejéből s legalább egyenesen megállani tudott . — A nagyságos úrral akarok beszélni, — mondta a kapusnak kihivólag. — A nagyságos ur nem fogad senkit, — jelentette ki a kapus. — Nem jól érzi magát. — Hah, — gondolta magában Lajos, — alighanem ide csábították Jucit, ördög és pokol ... ha az igaz lenne, akkor én itt mindent összetörök. Fenhangon igy szólt a kapushoz: — Nekem okvetlenül beszélnem kell a nagyságos úrral. Jelentsen be. A kapus tudta, hogy Elemér azelőtt is fogadta Szitást, ez okból nem akarta őt kereken visszautasítani, hanem Györggyel beszélt. Ámde György is kereken kijelentette, hogy a nagyságos úrral ma nem lehet beszélni, mert beteg. —Engem azonnal vezessen elébe! — kiáltott Lajos. — Én látni akarom, van-e nála valaki. — Ugyan ki lenne? Lajos most egész közel lépett a komornyikhoz s jól a szeme közé nézett. — Nem-e Jucit csaltátok ide? — Ugyan mit nem gondolsz, — szólt György megbotránkozva. — Mi jut eszedbe? — Úgy kell lennie! — kiáltott Lajos. — Ma délelőtt még semmi baja se volt a nagyságos urnák. Csodálatos, hogy betegsége éppen Juci elmentével esik össze. Ez gyanús. Én látni akarom, nincs-e a nagyságos urnái az a rossz asszony? György erre méregbe jött. — Szitás! — kiáltott, — mtgtiltom, hogy a nagyságos úrról ilyent feltételezz. A feleségedről gondolhatsz amit akarsz, azt én meg nem tilthatom, de ámbár az is cudarság, hogy róla ilyet gondolsz. Becsületes asszony az, akit meg nem érdemelsz. Szitás Lajos erre mégis élsz égy elte magát, — Jó, jó, — motyogta maga elé. — De legalább miért nem bocsájt maga elé a nagyságos ur? Azelőtt fogadott, valahányszor csak ide jöttem. Miért nem fogad most? — Mondtam már, hogy rosszul érzi magát. A folytonos izgalmak végre is ágyba döntötték. De nem is csoda. Amennyi baj és szerencsétlenség a mi urunkat érte, azt ki sem lehet mondani. Mi az övéhez képest a te bajod. Te nem is vagy férfi, hogy mindjárt ivásra adod magad, holott küzdeni kellene. Szitás Lajos lehorgasztotta fejét. — Nem iszom többet, — mormogta maga elé. — Igazán csúnyaság, hogy igy elhagyom magam Juci tehát nincs itt? — Nincs, nincs, ha mondom. Egyébiránt, ha éppenséggel meg akarsz győződni, maradj itt holnap vagy holnaputánig, akkorra jobban lesz a nagyságos ur. Szitás Lajos lecsillapodott. — Itt nem maradok, — mondotta. — De majd holnap ide nézek még egyszer. Beszélni akarok a nagyságos úrral. — Talán felakarod őt izgatni? Ha ilyen szándékkal vagy, akkor bizony jobb lesz el nem jönni. — Nem, — rázta fejét Szitás Lajos. — Nem fogom őt felizgatni. Egyebekről akarok vele beszélgetni. Talán még hasznára lehetek. Ezt mondva lement, György szánakozva nézett utána. — Neked ugyan nem vesszük többé hasznodat. Szánalomra méltó vagy, hogy ennyire sülyedtél. Szitás Lajos eltávozott. A sok ivástól elméje nyilván meggyengült, mert minden hatodik lépésnél megállott, homlokára illesztette mutatóujját s fenhangon gondolkozott. — Igen, igen, — mormogta magában. — Már nem marad hátra egyéb, minthogy én magam lemenjek az Alföldre megkeresni Ilonkát . . . E név kiejtésekor szinte összerázkódott. — Hej, Ilonka, ha te az enyém lehettél volna — milyen más ember lett volna belőlem. így egy korhely emberré aljasodtam, aki mindenét elissza. Gondolataiba mélyedve letévedt az útról s egyszerre csak azon vette észre magát, hogy az erdőbe jutott. — Se baj, — gondolta magában, — kiismerem én magam. Útja a nagy kőfal alatt álló kereszt mellett vezetett el. Eszébe jutott Kádár Pista esete. — Bizony, — mormogta magában, — jobb lett volna nekem is úgy tenni, mint Kádár Pista: agyonlőni őt és magamat is. Ezzel vége lett volna mindennek és igen sok kínlódástól menekedtünk volna meg. Tovább ballagott. Nemsokára azonban ismét megállott s idegenkedve nézett körül. — Teringettét, — mormogta maga elé. — Nem ismerem ki magam. Hej, hej, Lajos, — korholta önmagát, — lassankint minden tudományból kikopsz. Ekkor egyszerre zörgött a haraszt. Mintha ember, vagy állat közelitene. Lajos idegrendszere a sok ivás következtében teljesen fel lévén dúlva, a zörej hallatára remegni kezdett, térdei összeütődtek. Talán medve közelit, vagy vadkan. És ő most teljesen fegyvertelen. Még csak bot sincsen nála. Már-már azon gondolkozott, hogy felkapaszkodik egy fára, melynek alsó ágai könnyen elérhetők. Most hirtelen feltűnt egy alak. Nem erdei állat volt, hanem ember. Most csak az volt a kérdés, nem-e betyár? Lajos még mindig remegve, merően nézett rá. A másik most gyorsan közelitett hozzá, készen tartva puskáját. Ruhájáról látszott, hogy erdőőr. Lajost mindjárt nem ismerte fel. Nyilván Tömös Gábort sejté benne, azért közelitett hozzá oly gyorsan, mert kecsegtette őt a csavargó fejére kitűzött ezer forint. Szitás Lajost azonban most megismerte. Nyilván rég nem látta, mert egészen elcsodálkozott. — Talán nagybeteg volt Szitás ur? — kérdezte. (Folytatjuk) A «Ö, HAgZTQS 'í. OLDAL A Magnolia (Mass.) hoieliüz (feni) és a hálóruhában kimenieii gyermekek csoportja (alul). A iüzei, játszó gyermekek okozták. CSAK A MÉRGÉT ADTA KI ÉS KIIRTOTT EGY CSALÁDOT Tői bírói munkát Cuyahoga megye bíróságának elnöke, Samuel H. Silóért fclbiró, feltűnést keltő felhívást intézett a megyei bírókhoz, amely nagy megütközést keltett a bírói kar tagjai között. -A főbíró röviden arra kérte a bírákat, hogy dolgozzanak többet, növeljék munkaidejüket, szorítsanak le mindent a legszükségesebbre és intézzenek el minél több ügyet hivatali munkaidejük alatt. Ezt a felszólítást sokan úgy•értelmezték, hogy a fljbiró véleménye szerint a bírók haszontalan időtöltéssel fecsérelik el hivatali óráikat. Valójában a főbíró csak arra figyelmeztette levélben a megyei bírói kar 18 tagját, hogy a tárgyalások technikai lebonyolítását gyorsítsák meg és az egyes ügyek tárgyalása között ne teljen el több idő a kelleténél. ASSZONYT NEM LEHET LEÁNNYÁ VARÁZSOLNI PÁRIS — Mrs. Gita Liebman 56 éves amerikai hölgy 100,000 dollár kártérítésre perelte Dr. Jean Voisin szépítő sebészorvost, mert a szépitési operáció eredményével nem volt megelégedve. Dr. Voisin tökéletesen kisimította a hölgy ráncait, a szemei alatt képződött zacskókat és leányosan gömbölydedre formálta a keblét. De a melle alatt a sebhelyek láthatók maradtak és — emiatt perelt a hölgy. Mert emiatt nem viselhetett mélyen kivágott estélyi ruhát, panaszolta. A biró végignézett a kicsinosított felperesen s azt mondotta, hogy az alperes szemmelláthatólag visszavarázsolt lányos bájaiból annyit, amennyi egyáltalán menthető volt. Lehetetlent nem lehet egy .szépítő sebésztől követelni, nem lehet azt követelni, hogy lányt csináljon egy asszonyból. A kártérítési keresetet a biró elutasította. ARANYKALITKÁBAN LOS ANGELES — Mrs. Loren Paulos 34 éves szép asszony, volt, táncosnő, azt panaszolta a válóperes biró előtt, hogy a férje nagyon, sőt túlságosan jól bánt vele. “Mindenem volt, mondta, de elviselhetetlennek éreztem, hogy aranykalitkában élek.’’ A férje mindig becsukta a lakásba és ő sohasem mehetett ki egyedül. A biró a férj hibájából mondta ki a válást. HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓ VINTONDALE, Pa.—Nagy István és neje az itteni magyar kolónia megbecsült házaspárja a napokban ünnepel- j te meg házasságuk 45. évfordulóját, amikor is hajadon leányuk is örök hűséget esküdött szive válasz botjának. Az össze sereglett vendégek az itteni hallban ültek össze igazi magyaros ételekhez és sokan kívántak szerencsét az ünneplő családnak. ■ • ■ hogy jó szemű ember kilenc ezer csillagot láthat teljesen tiszta levegőben, mig borús, 'ködös, napokon csak feleannyi csillag válik láthatóvá. . . . hogy a ködhálót (smoke screen), mely háborúban csapatokat vagy fegyvereket láthatatlanná tesz, 1923-ban Thomas B. Hine találta fel. . . . hogy William Pen volt az első amerikai, aki tégla; házban lakott. SAN DIEGO, Cal. — A várostól 15 mérföld távolságban lévő El .Cajon fürdőhelyen otthonukban holtan találták Mrs. Pendergastot és négy gyermekét. Az asszonyt revolver lövéssel ölték meg, a gyermekeket pedig agy onszúrták. A gyilkossággal egyidöben eltűnt a ház tájékáról a családapa, Tom Pendergast és a 16 éves Carl A. Eder, aki valamikor a házkörüli munkában segítette az asszonyt. A rendőrség széleskörű nyomozást indított a két személy után és belevonták ebbe a mexikói hatóságokat is, hogy a californiai bűnügyi történelem egyik legkegyetlenebb gyilkosságának ügyét felderítsék. A gyilkosság után 72 órával az egyik házban lakó Donohue rendőrt szomszédja figyelmeztette, hogy az utcán látta a több mint hat láb magas Carl A. Edert. A rendőr szolgálaton kívül volt, de kiment az utcára és igazolásra szólitota fel a fiatalembert. Ez papírral igazolta, hogy Max Turnernek hívják és csak késeibb a rendőrségen sikerült a vallatásnál kiszedni belőle, hogy a papírokat találta és egy elszólásából derült ki, hogy ő a keresett Eder. A vele együtt őrizetbe vett Tom Pendergast elmondotta, . hogy Eder őt fegyvervégen kényszeritette arra, hogy autózzon vele El Cajónból San Diegoba. Eleinte ezt a rendőrség nem fogadta el, de később Eder vallomása megerősítette és Pendergast szabadlábra került. A gyilkos kamasz rémtettére azt a magyarázatot adta, hogy az asszony és a gyermek k nagyon hangosak voltak, m re őt elöntötte a méreg és úgy vezette le dühét, hogy kiirtota őket, a férfit pedig magával vitte. A hét legjobb vicce Egy népi-demokratikus miniszter titkára sürgönyt ad fel a balatonaligai ÁVO-üdülőbe: “A miniszter elvtárs holnap érkezik. Kitűnő ellátásról, jégbehütött italokról, szellős lakosztályról, kényelmes nyugalomról stb. gondoskodjanak. Amikor megérkeznek, a titkár elégedetten látja, hogy minden rendben van. Legnagyobb meglepetésére azonban a miniszter szobájában három csinos fiatal hölgyet talál. — Hát ez micsoda? -r- kérdezi a titkár az ÁVO-údÜlő haj hőköl ó gondn okától. . — Ezek, kérem, a satöbbik — válaszolta. Igazi paradicsom Howe szigete, Ausztrália közelében, nincs adó. nincs rendőr, nincs telefon, villamos, TV, repülőgép, csak békesség és nyugalom.
