A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-26 / 52. szám

8. OLDAL A Jó rASZTOK Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 2, 33-40 És az ő atyja és anyja csodálkozának azon, ami­ket előle mondtak. És megáldá őket Simeon és mondá Máriának, az anyjának: íme, tétetett ez sokak romlá­sára és feltámadására Izraelben és jeléül, melynek ellene mondanak, neked magadnak is tőr fogja átjár­ni lelkedet, hogy nyilvánosságra jöjjenek sok szivből a gondolatok. És vala egy Anna nevű próféta asszony, Fanuel leánya, Aser törzséből, ki igen előrehaladott napjaiban, miután férjével hét esztendeig élt szüzes­sége után s már nyolcvannégy éves özvegy volt és nem vált meg a templomtól, böjtöléssel és imádság­gal szolgálván éjjel és nappal. Ez is ugyanazon órá­ban odajővén, dicsérte az Urat és szóla felőle mind­azoknak, kik várják vala Izrael megváltását. És miu­tán mindent elvégeztek az Ur törvénye szerint, visz­­szatérének Galileába, az ő városukba. Názáretbe. A gyermek pedig növekszik és erősödik vala, telve böl­csességgel és az Isten kegyelme vala rajta. SZENTBESZÉD Még fülünkbe cseng a karácsonyi ének, mely Is­tennek dicsőségét, a jóakaratu embereknek pedig bé­kességet hirdet, még halljuk a betlehemi pásztordalt, mely az Ur Krisztus jászolához szólit bennünket, még érezzük bensőnkben az ajándékozásnak, a szeretet­nek édes örömét, még szinte látjuk magunk előtt a kisded Jézust pólyába takarva és jászolba fektetve, s ime a mai evangélium azt mondja Krisztusról: “té­tetett ez sokak romlásra s föltámadására Izraelben.” Hogyan, hát Krisztus nemcsak sokak föltámadására, hanem sokak romlására is van? Nincs itt valami bántó ellenmondás, valami er­kölcsi lehetetlenség? Sajnos, egyáltalán nincs mindez, amit az evangélium mond, bármily különösen és szin­te hihetetlenül is hangzik, keserű valóság, komor igazság. Krisztus Urunk, bár szeretetből jött a földre és üdvözíteni akart és akar ma is mindenkit, nemcsak kegyes Megváltónk, hanem egyben szigorú biránk is. Mert ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért született, hogy mi egyszer egy évben örvendezzünk: hogy az Ur Jézus csak azért tanított, hogy mi a tanaiban gyö­­lyörködjünk; ne gondoljuk, hogy Krisztus csak azért szenvedett és halt meg, hogy mi sopánkodjunk; ha­­: lem Krisztus azért született a földnek, hogy mi meg- i izülessünk lélekben az égnek, hogy tanítását elfogad­juk és kövessük; azért szenvedett és halt meg, hogy mi is tudjunk Érette szenvedni s ha kell, meg is halni. Ha a Karácsony nekem csak nagy ünnepem és semmi , sás, ha Krisztus tanítása én előttem csak gyönyörű ' .an, nem pedig parancs, akkor — bármennyire komo­ran hangzik — a romlásomra van. Gondoljunk a föld javaira! Isten azokat kétség­­' elenül az emberek javára adta és rendelte — és mégis .nily sokaknak vannak a romlására. Mennyi embert tesz jobbá és nemesebbé a pénz s mennyi embert tesz gonosszá! A természetnek erőit és törvényeit mennyi ember használja ki a maga ja­vára, de másrészt mennyi ember fordítja azokat ma­ga ellen, — a maga kárára! Mennyi rosszat tehetek önmagámnak vagy másnak ugyanazzal! Tőlem függ, egyedül tőlem, hogy mit jelent reám nézve Krisztus, hogy üdvözítőm avagy kárhoztató birám lesz-e? Hírek a világ minden részéből FRANKFURT, Németország — Madame Ba­boon, az állatketr két és fél éves abessziniai páviánja megharagudott az állatorvosra, aki tuberkulózis el­leni szérumot akart az ereibe fecskendezni. Kiugrott a ketrecéből és elfutott. Felkuszott a közeli St. Ni­colai templom sudár tornyára és nyugodtan, mozdu­latlanul ült ott húsz óra hosszat, estétől estéig, egy fagyos éjszakán át. Az állatkert őrei várták, de hiá­ba várták, hogy Madame Baboon leszálljon hozzájuk. Végül egy uj elv szerint: többet ésszel, mint türe­lemmel — sikerült Madame eszén túljárni. Egy szom­szédos ház felső emeleti lakásának ablakába kitet­tek egy szép nagy piros almát, Madame a háztetőkön át oda ugrott, felkapta az almát és abban a pillanat­ban a függöny mögül előugrott őr elkapta őt. Vé­ge volt a húsz órás aranyszabadságnak. —o— PASSAU — Max König wotzdorfi gyári mun­kás él, mert okos kutyája van. Késő este hazafelé me­net, König a sürü ködben letévedt az útról és bele­esett egy nyolc méter mély kőbányagödörbe. Megsé­rült és tehetetlenül vergődött a gödörben. Rex, a ku­tyája, ahelyett hogy leugrott volna hozzá, hazasza­ladt a lakásba és elkezdett vészes hevességgel ugat­ni. Frau König rosszat sejtett: biztosan az urának történt valami baja. Elvezettette magát a Rex kutyá­val a kőbányához, ott meglátta az asszony súlyosan sérült férjét, gyorsan segítségért sietett és sikerült a szerencsétlenül járt embert megmenteni. XXIII. János pápa (baloldalt) Cushing bostoni érsek fejére teszi a biborosi vörös ka­lapot. A másik most biborosi rangra emelt amerikai: O'Hara, philadelphiai érsek. JÓ a diktátor fiának! IFJABB TRUJILLO MILLIÓ DOLLÁROS AMERIKAI KIRUCCANÁSA Lionel MeGarr tábornok, Fort Leavenworth katonai parancsnoka udvarias sajnál­kozással fordult az ifjú Tru­­j illőhöz: — Azt ön is tudja generális ur, hogy nem ment keresztül a vizsgán. Ezt nem kell tudni senkinek. A záróünnepélyen majd átadunk önnek egy írást, amely úgy néz ki, mint a bizonyítvány, de csak az lesz benne, hogy ön látogatta a katonai iskolát. Sajnálom, de remélem megérti, hogy ilyen csekély tudással nem engedhetjük át. A dominicai diktátor fia, dühtől fehéren kirohant Me­Garr irodájából, beugrott az egyik’ rávárakozó autójába s örökre elrobogott Fort Lea­­venwortlhból. Ez volt a tető­pontja annak az amerikai kalandnak, amely úgy sepert végig, mint egy forgószél Kansastól Hollywoodon ke­resztül a Dominicanus köz­társaságig. A “Ramfis Tru­jillo” tornádóban nem csak külföldi sport autók, gyémánt karkötők, csincsilla bundák, hollywoodi filmszínészek rep­kedtek, hanem sértő kijelen­tések az amerikai kormány és elnöke ellen. Az egész dolog tavaly szep­temberben kezdődött, amikor a fiatal dominicani generális hatalmas kíséretével saját re­pülőgépén megérkezett a Fort Leavenwortlh-i katonai isko­lába egy évi vezérkari tiszti kiképzésre. Ezen a kurzuson Amerika legkiválóbb tisztje­in kivtil még egy tucat baráti viszonyban levő állam váloga­tott katonái nyernek kikép' zést. An-.ol ejtőernyős tisztek a francia ellenállás volt hősei, Indo-kinai és algiriai hadjá­ratok edzett katonái vesznek részt ebben a tanfolyamban. A legmagasabb katonai rang­ban a DorfrMictin Köztársaság “jótevőjének” hőnszeretett fia Ramfis volt és talán az egyetlen, aki távolról se sza­golt puskaport. Igaz, nem so­kat kellett' erőlködnie, hogy előre jusson, mert apja a ke­mény kezű diktátor imádja a fiát és már három éves korá­ban tábornoknak nevezte ki. Az öreg Ti-ujillo a világ leg­kitűnőbb tanárait alkalmaz­ta a fia nevelésére, de rájuk parancsolt, hogy ne büntessék és ne terheljék túl munkával a generális diákot, mi több, teljes rangján kellett szólíta­ni Ramfist. “Rami” nem is tanult semmit, ez azonban Hallotta már? . . . hogy a hang négy és félszer gyorsabban terjed a vízben, mint a levegőben. . . . hogy az ősidők Hét Cso­dája közül ma csak az egyip­tomi szfinksz és a piramidok léteznek. . . . hogy egy kutyaév meg­felel hét emberévnek. . . . hogy a légynek nincs hallása. ... hogy Cincinnati vezet a világon játékkártya és szap­pan gyártás terén. . . . hogy a Fehér Házon ak­kor is ki van tűzve a nemzeti lobogó, amikor az elnök tá­vol van. :í ; nem akadályozta a papát ab­ban, hogy kinevezze nagykö­vetté. Parkot neveztek el ró­la, bélyeget bocsátottak ki a képével és a Dominican Köz­társaság repülőhadának a pa­rancsnoka lett. Senki se koc­káztatta az életét azzal, hogy megjegyezze: ifjabb Trujil­lo még vezetni sem tud egy repülőgépet. A kiképző tanfolyam ke­mény munkát követelt. Hat órát az iskolában és legalább négy órát otthon kellett ta­nulnia hogy levizsgázzon, akit oda felvettek. Ehhez nem volt szokva Ramfis és néhány hét múlva úgy megunta az isko­lát, hogy hónapszámra feléje se ment. Pedig a dominican adófizetőknek napi 3000 dol­lárjukba került Ramfis itt­­tartózkodása. Detektívek se­regével vette körül az apja, mert félt, hogy megölik. A legjobban Gerry Murphy volt menyasszonyától féltek. Mur­­phyt, aki pilóta volt és a hi­res történészt Dr. Galindezt, Trujillo legbátrabb ellenzé­két, vissza csempészte New Yorkból a Dominican köztár­saságba, a diktátor Dr. Galin­­dezzel együtt megölette. Karácsonyra Ramfis haza­repült feleségévet és ihat gye­rekével kiket karácsony után otthon is hagyott. De nem so­káig volt egyedül, mert volt sógora hírhedt honfitársa Porfirio Rubirosa megjelent a színen. Rubi ismerte a dör­gést és azonnal kézbe vette a “trónörököst”. Rendelt neki New Yorkból 14 öltönyt, da­­rabonkint 300 dollárért, 2 tu­cat inget, 50 nyakkendőt me­lyek darabját 12 dollárért vesztegették és még-néhány hasonló áru apróságot. A legnagyobb szolgálatot Rubi azzal tette volt sógorá­nak, hogy telefonált Gábor Zsazsának és megkérte, hogy vegye kézbe a magányos lel­ket, mondván, hogy Ramfis jó fiú és igen hálás termé­szetű. Zsazsa megnyugtatta, hogy csak bízza rá a dolgot, szerez ő társaságot Ramfisnak. Az ifjú Trujillo idáig sem volt elragadtatva Fort Lea­­venworthtól, de most, Zsa­­zsa telefonszámával a zsebé­ben határozottan rosszul érezte magát Kansasban. így hát betegszabadságot kért az iskolától, amit örömmel meg is adtak neki — és Ramfis el­indult Hollywood és a halha­tatlanság felé. (Befejezés következik.) CARO BÍBOROS SANTIAGO, Chile — Jósé Maria . Caro érsek, a legidő­sebb bíboros, 92 éves korá­ban meghalt. Ilyen kis délamerikai mókusma j mókái használnak fel a Jupiter rakétákban a világüruiazásra. Karácsony utáni vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 2, 7—15. Ekkor Herodes titkon hivatván a bölcseket, szor­galmatosán megtudakolá tőlük a csillag megjelenésé­nek idejét. És elküldvén őket Betlehembe, mondá nekik: El­­menvén, szorgalmatosán kérdezősködjetek a gyermek felől, mihelyt pedig megtaláljátok, adjátok tudtomra, hogy én is elmenjek és tisztességet tegyek néki. Ők pedig a király beszédét meghallván, elindulá­­nak. És ime a csillag, a melyet napkeleten láttak, előt­tük megy vala mindaddig, amig odaérvén, megálla a hely fölött, ahol a gyermek vala. És mikor meglátták a csillagot, igen nagy öröm­mel örvendezének. És bemenvén a házba, ott találalk a gyermeket anyjával, Máriával; és leborulván, tisztes­séget tőnek néki; és kincseiket kitárván, ajándékokat adának néki: aranyat, tömjént és mirhát. És mivel álomban meginttettek, hogy Heródes­­hez vissza ne menjenek, más utón térének vissza ha­­zájókba. | Mikor pedig azok visszatérnek vala, ime megje­­lenék az Urnák angyala Józsefnek álomban, és mon­dá: Kelj fel, vedd a gyermeket és annak anyját, és fuss Egyiptomba, és maradj ott, amig én mondom né­ked; mert Heródes halálra fogja keresni a gyermeket. Ő pedig fölkelvén, véve a gyermeket és annak any­ját éjjel, és Egyiptomba távozék. És ott vala egész a Heródes haláláig, hogy betel­jesedjék, amit az Ur mondott a próféta által, aki igy szólt: Egyiptomból hívtam ki az én fiamat. SZENTBESZÉD A karácsonyi szentünnepek isteni Megváltónkat szent gyermekségében állítják elénk. Valami csodála­tos báj, elragadó kedvesség árad elénk az isteni Gyer­mekből. Ennek az oka hitünk mélységes igazságaiban rejlik, amelyekben az Üdvözítő szent gyermeksége iránt tanúsított áhitatunk alapszik. _ A kis Jézus tisztelete a megtestesülés titkában és az isteni, valamint az emberi természetnek az isteni személyben való egyesülésben áll. Jézus Isten s ember. így tehát az Üdvözítő szent gyermeksége tulaj­donképen az ő istenemberi életéhez tartozik, mert Krisztus Urunk épugy isten gyermekségében, mint szenvedésében és megdicsőülésében. Innen van az, hogy Jézus szent gyermekségének egyes tényei époly megbecsülésre, tiszteletre és követésre méltók, mint későbbi életének mozzanatai. Jézus szent gyermeksé­gét ép olyan alapon tisztelhetjük, mint. szenvedéseit, mint az Oltárszentségben való jelenlétét, mert az Üd­vözítő fogantatástól kezdve mindig Isten-ember. Az isteni Üdvözítő kicsinységében époly vonzó hatással van reánk, mint szenvedésével. Minél na­gyobb gyöngeséget, lealacsonyitást, önmegtagadást vesz magára az üdvözítő életének valamelyik titká­ban, irántunk való szeretetből, épen azért annál job­ban meg kell becsülnünk, magasztalnunk és gyöngéd szeretettel körülvennünk. Ezért oly szeretetreméltó az Üdvözítő szent gyermekségében, ahol “minél kisebb lett érettünk, annál kedvesebb nekünk!” A kisded Jézus tisztelete tehát kedves és szivre­­ható ájtatosság. Alig van más titok szent hitünk igaz­ságai között, amely oly szelíden, megható módon szól­na szivünkhöz, mint ez. Minél világosabban és érezhetőbben áll előttünk valamely ájtatosságnak a tárgya, annál biztosabban hat értelmünkre, képzelő tehetségünkre, szivünkre és akaratunkra. Emberileg mily megható, mikor Isten szolgáival, Ábrahámmal, Mózessel társalog! De vég­telenül többet ad nekünk Isten a Gyermek Jézusban. Bizalom, szeretet, odaadás töltse be szivünket a kis Jézus iránt és legyünk határtalanul jók, odaadok, kedvesek az ő képviselőivel s felebarátainkkal szem­ben. A chicagói havazást a gyermekek rajzolásra használ ják fel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom