A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-19 / 51. szám

SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYEST MIHÁLY — Olyan nincs. A nagyságos urnák nem az a célja, hogy egyre nagyobb és nagyobb területeket harácsoljon össze, ő csak azt akarja bírni, amihez törvényes joga van. Jogtalan tulajdon neki nem kell. Egyébiránt előadom neki kivánságtokat, amint haza jön, de ő is bizonyára ahhoz a feltételekhez köti ma­gát, hogy Tömös Gábort előkeritsétek. Akkor aztán remélhettek valamit, A parasztok alázatos hajlongások között távoz­tak el. Ezalatt Elemér dolgait végezvén, hazafelé sie­tett. Az utszélen egy részeg emberre bukkant. Jobban megnézve őt, Szitás Lajosra ismert ben­ne. De minő állapotban volt a szerencsétlen. Külseje elhanyagolva, haja fésületlen, szeme a sok szesztől végzetesen csillog. Elemért ennek az embernek a látása kellemet­lenül érintette. — Mit művelsz Lajos? — kiáltotta mélyen meg­­botránkozva. — Ittas vagy. Lajos rávetette zavaros tekintetét. — Szerencsétlen ember vagyok én, — mondotta hebegve. — Pedig milyen szép és kedves feleséged van. Ha szépen bántál volna vele, nem jutottál volna eny­­nyire. Lajos lehorgasztotta fejét. — Ki tudja? — szólt keserűen. — Tán csak nem gondolod, Lajos, hogy én vit­tem be családotokba a viszálykodást? — Isten ments. Azt én soha se mondtam, nagy­ságos ur. — Mi hát az oka annak, hogy igy neki adtad ma­gadat az ivásnak? — Hát az az oka, nagyságos uram, hogy nem vagyunk egymáshoz valók. Már most nem lehet kö­zöttünk békesség egy napig sem. Inkább hát nem is megyek haza, hanem csatangolok egész nap és egyik korcsmából a másikba megyek. — Pedig jobban tennéd, ha hazamennél, kiajud­­nád magad és aztán munkához látnál. — Haza nem megyek. — kiáltotta Lajos hevesen. — Ki nem állhatom már azt az asszonyt. Egyebet se hallok örökös szidásnál. — Meg is érdé’/ led, hogy szidjanak. Nem vol­tál te azelőtt ilyen. Magam is csodálkozom, hogy ennyire el tudtál fajulni. De még mindig nem késő Térj a jó útra. Eredj haza a feleségedhez. Ha jól vi­seled magad, bizonyára ő is jó lesz irántad. — Legjobb szeretnék világgá menni. — Ne beszélj ilyet. Avagy már egészen elittad a józan eszedet? — Hej, — fohászkodott fel Lajos, — más vette el az én eszemet. Elemér tudta már, mire céloz. — Lajos, — mondotta a vállára téve kezét, — nem jó a múltak miatt keseregni. Verd ki a fejed­ből. Lásd, neked most egyéb kötelességeid vannak Jó feleséget kaptál, aki szeret téged . . . — De mikor én nem szerethetem őt! — kiáltott szinte feljajdulja Lajos. Elemért mindez igen kellemetlenül érintette. Át­látta, hogy Lajos szerencsétlenségének voltakép c az oka. De hát úgy vagyunk mi már alkotva, hogy mindegyikünk a maga javát, a maga boldogságát keresi. Ki tehet arról, hogy ők ketten egy leányt sze­rettek és ki parancsolhatta volna Ilonkának, hogy ne Elemért válassza? Lajos tehát elesett szivének választottjától — de azért legyőzője számára se vi­rult boldogság. Ezt jól érezte Elemér s igy szólt: — Lajos, térj eszedre. Én többet szenvedek mint te s mégsem hagyom magam .Nem férfias dolog az, amit te müvlesz. Ha már elvetted Vasas Jucit, meg is kell őt becsülnöd, mert ő szeret téged. Ennélfog­va eredj haza szépen. Majd én magam is oda nézek hozzátok a holnapi nap folyamán és eligazítom a köz­telek fennforgó nézeteltéséseket. Lajos gondolkozott egy percig. Oda bizony nem jó lesz betenni a lábát egy Lorántffy Elemérnek. De e pillanatban vad gyönyört keltett benne a gondolat, hogy az öreg majd kitölti rajta bosszúját, meg ta­lán Juci is. Mit bánja ő, ha lekapják Elemért a tiz körméről. — Jó, jó, hát holnap, — mormogta maga elé s tovább akart menni. — Várj még Lajos, — kiáltott utána Elemér. — Most haza menj ám. — Igen, igen, — dörmögte Lajos. — És hagyj fel az ivással, mert ennek semmi esetre sem lehet jó vége. Elhanyagolod egész gazda­ságodat s előbb-utóbb tönkre mégysz. " — Jó, jó, — mormogta Lajos és elcammogott. Elemér fejcsóválva nézett utána. — Sajnálom ezt az embert, — mondotta magá­ban. — Egyszer még megkísérlem, hogy visszaterel­jem őt a jó útra, ha azonban ez nem használ, akkor ♦ a jő pásztor 7, OljDáLj íem bánom — történjék aminek jönnie kell. Lajos nem ment haza, hanem csak azért is be­­;ért még egy kocsmába s ott addig ivott, mig egé­szen el nem ázott. Úgy vezette őt haza két ember, miután már nem bírtak vele a korcsmában. Juci összecsapta kezeit, midőn őt hozták. Ez már mégis szörnyűség. És Lajos még elkezdett lár­mázni, mintha nem ő lenne a hibás. Juci se látni, se hallani nem akarta őt és át­­menve a kamrába, keserves zokogásban tört ki. La­jost ezalatt lefektették a szalmaágyra s ott hagy­ták. Az öreg Szitás egy szót se szólt. Nyilván gon­dolta magában, hogy úgy is hiába való itt minden oeszéd. Juci azonban egész éjjel virrasztóit s mig Lajos a subáján horkolva aludta ki a mámort, ő szegény a legiszonyúbb lelki kínokat szenvedte. — Ilyen ember mellett töltsem el az életemet ? — gondolta magában. — Nem. Ennek végét szakítom. Másnap oda is állott az öreg elé s igy szólt: — Atyus, tovább már nem maradhatok. Vál­junk el békességben. Az öreg csak bólintott fejével. — Hát csak rajta, rajta, — szólt keserűen. — Ugyan minek maradjak itt, mikor látom, hogy Lajos ki nem állhat? — fakadt ki Juci. — Én miat­tam lett iszákossá. — Ugyan, ugyan Juci. Mindig azt a régi nótát fújod. -— Most fújom utoljára. Mit kínlódjam én hiába. Nem leszek én kölönc senki nyakán. ö Erre kifakadt az öreg. — Hát ha igy gondolod lányom — Isten neki. Ha magadnak sincs kedved, nem tartóztatlak. De elég nem jól van, hogy igy történt. És ennek mind­azok ott fent az okai. Csillagvárból eredt minden sze­rencsétlenségünk. De örvendek, hogy ott is boldog­talanság ütötte fel tanyáját. Azokon is cudarul szán­tott végig a sors ekéje. — Az nekem nem vigasztalás, — mondotta Ju­ci keserűen s útnak indult. — Voltakép hova akarsz menni? — kérdezte még egyszer az öreg rosszalólag. — Megyek világgá. Az öreg ember bosszúsan vállát vonta. Ekkor jött elő Lajos. Juci szinte meghökkent, midőn őt meg­látta. Arca sápadt volt, szemei mélyen beesve. Most látszott csak, mennyire oda van a szerencsétlen. Ő is meglátta Jucit s egykedvűen nézett rá. Ez még inkább bántotta a boldogtalan asszonyt s kese­rűen kifakadt: — Lajos. Most látjuk egymást utoljára. Tovább oem tűrhetem, amit velem teszel. Elemegyek szemed elől. Lajos zavartan nézett rá; feje nyilván olyan bó­­iult volt még, hogy nem bírta felfogni e szavak jelen­­őségét. Juci a kapunak tartott. Lajos a falnak támasz­totta mámoros fejét, az Öreg Szitás pedig meg se mozdult. Az öreg béres most közbe lépett. — Ugyan, ugyan gazd’ uram, — szólt Lajoshoz rosszalólag, hát egy szóval se tartja vissza az asz­­tzonyunkat ? Lajos most felriadt s szikrázó szemekkel tor­iul t a béres felé: — Mi közöd hozzá? — Nincs közöm hozzá, de nem szép, ami itt tör­­tzony, akit gazd’ uram semmire sem becsül. — Elhallgass, mert mindjárt elzavarlak, — kiál­tott Lajos rekedten. — Él is megyünk mi magunktól is, — felelt a béres ingerülten. — Ki maradna ilyen házban. Lajos felemelte kezét s a béresre akart ütni. luci közbevetette magát. — Én miattam ne civakodjatok, — mondotta. — Éü úgyis megyék. Erre Lajos ingerülten fordult feléje: — Bizony jobb is. Nem vagyunk egymáshoz va­lók úgy sem. Hát minek gyötörjük egymást. Neked egyéb iránt nem kell elmenned — majd inkább én megyek. Juci már nem hallotta ezt, mert mintegy átok­tól sújtva elsietett. Az öreg béres most Szitás Gergely elé járult, 'd szándékosan nem avatkozott semmibe. — No már ez mégis szörnyűség, — mondotta egész felháborodva. — Hogy tudják elereszteni azt a derék asszonyt. Mit szólnak majd a faluban? — Nem tehetek róla, — vonta vállát a az öreg. — De mégis visszatarthatta volna a menyecskét. — Nem én. Akinek mehetnék je van, az csak men­jen. Én többé semmibe se avatkozom. Csakhamar jött Elemér. Még nem tudta, hogy Juci elment s általában sejtelme sem volt az itt tör­téntekről, de észrevette, hogy a ház népe szinte fe­nyegető tekintetekkel fogadja őt. Mindezzel azon­ban most nem törődve, egyenesen Lajoshoz ment, de ő maga is megijedt, midőn a fiatal gazda arcába né­zett. ^ t (Folytatjuk) Á Vörös Kereszt karácsonyi felhívása Sokéves tapasztalat bizo­nyítja, hogy az ünnepek tá­ján a véradók száma csökken. Ünnepi szünetet tartanak a különbben áldozatkész dono­rok, ibár a balszerencse sötét szellemei éppen az ünnepek táján szedik legbőségesebben áldozataikat, akiknek életét sokszor a véradás menti meg. A minden esehetősé-gre fel­készülő Amerikai Vörös Ke­reszt úgy kívánja elejét ven­ni esetleges hiányoknak, hogy az ünnepek előtt mozgó vér­vevő egységeket indít útba és december 22-én az East olda­lon, 23-án a Westen lesz, ahol vért vesz az arra önként vál­lalkozóktól. Kér mindenkit » Vörös Ke­reszt, hogy ezt az alkalmat használja ki és adjon vért, nehogy a szerencsétlenül jár­tak segítség nélkül maradja­nak. A szervezet Bloodmobil né­ven járatja csoportjait. Ezek december 22-én, hétfőn dél­előtt 10 órától délután 4-ig a 17000 St. Clair Avenuen lévő Cleveland Graphite Bronze Division helyiségében, ked­den december 23-án pedig a St. Ignatius Church Hallban, 10205 Lorain Avenue, ugyan­ebben az időben végzik mun­kájukat. Három év hijján száz dollár... Gál Imréné, a Um. Penn 361 nőosztály ügykezelője, állan­dóan levelez elhunyt első fér­jének anyjával Városi Lajos­­néval, aki Budapesten a Haty­­tyu utcáiban lakik és a közel­múltban töltötte be 97-ik esz­tendejét. Városiné azt irta menyének, hogy Budapest polgármestere m e g igéi te, hogy ha -megéri a 100-ik esz­tendőt, nagy ünnepséget fog­nak tiszteletére rendezni. Gál Imréné azt irta a matrónának, hogy a 100-ik születésnapjá­ra 100 dollárt fog neki külde­ni ajándékul. Városné erre azt válaszolta, hogy “küldd el, le­ányom, most a 9!7-et, s majd ha 'betöltőm a százat, akkor küldd el a hátralévő $3.00-t-” Karácsonyi üzenet adófizetőknek , Frank M. Brennan megyei pénztárnok az ingatlantulaj­donosok figyelmét felhívja arra, hogy eljött az adófizetés ideje. Már be lelhet fizetni a megyei pénztárban vagy csekk vagy -money order ut­ján az 1958 első felére szóló ház adót, de aki karácsonyi örömeit zavartalanul és nem pénztelenül óhajtja élvezni, elhalaszthatja az adófizetést január 10-ig. Január 10 az utolsó nap, amelyen még a számla szerinti adót be lehet fizetni, más nap már hozzá­csapnak 6 százalék késedelmi kamatot, amit a megye kis­sé udvariatlan hangon bün­tetésinek nevez és ráadásul a késedelimeskedőt a bűnöző szó­val ii3 illeti: delinquency and I penalty. Dr, Michelson Clevelandban Áldott Kaiácsonvi Ünnepeket és vágyainkat, reményeinket beteljesítő Boldog Uj Esztendőt kíván minden magyar testvérnek a Szent György KATOLIKUS Szövetség New Jersey Állam Banking and Insurance De­partment ügyosztályának engedélyével és ellen­őrzésével működő ORSZÁGOS MAGYAR TESTVÉRI BIZTOSÍTÓ EGYLET, amely fennállásának 44-ik évében most e sorok utján is szeretettel hiv tagjai sorába minden csa­ládjáról és szeretettéiről gondoskodni óhajtó jó magyart. TÖBB MINT FÉLMILLIÓ DOLLÁROS VAGYON! ••• 125.85 SZÁZALÉKOS FIZETŐKÉPESSÉG! A Szent György Szövetség $250,00-től $5,000.00- ig ad életbiztosításit tagjainak, születéstől 55 éves korig. ($250.00 biztositant 60 éves korig). Egész életre szóló, vágy 20 évig fizetendő biztositási köt­vényeinek, valamint az ifjúsági osztályban 20 év után lejáró “endowment” kötvényeinek az első évek eltelte után folytonosan növekvő ké'szpénz­­értéke van.- A havidijak, illetve a negyedévre, félévre, vagy egész-évre előre kifizetett tagsági dijak a lehető legalacsonyabbak, biztositási szak­emberek által kiszámított korszerinti fizetés szerint. “Double Indemnity” kétszeres halálese­ti összeg baleset esetén. ÁLLJON BE TAGJAINK SORÁBA! A beállásra és. kötvényeikre vonatkozó bővebb felvilágosítást készséggel megad osztályaink bár­mely tisztviselője, vagy a központi hivatal. ST. GEORGE CATHOLIC UNION BÖCK JÁNOS központi elnök SZABÓ LAJOS központi alelnök SÉLLYEI F. LAJOS jogtanácsos CHIZMADIA GYULA g központi titkár $ 547 Compíon Ave. á Perth Amboy, N. J. M MIHALKO P. ISTVÁN központi pénztáros Í PERTH AMBOY, NEW JERSEY & w var ‘-a* varva' ■fia' "ar xss: sssí kw va? var va? iss var rar CALIFORNIA! HÍREK VÁLASZTÁS A Magyar Szabadságharcos Szövetség los angelesi cso­portja egyhangúlag újravá­lasztotta eddigi elnökét, Do­­linszky Jánost. Egyúttal egy 12-tagu intézőbizottságot vá­lasztottak a Szövetség ügyei­nek intézésére. Az Öreg Aimerikások Call­­forniai Családja uj családfője Köteles József lett. Alcsalád­­fő Kakas Jánosné. Pénztáros Papp Pál. Pénzügyi titkár Do­bos Betty. íródeák FÖldváry Izy. KARÁCSONYI PARTYK LOS ANGELESBEN Bensőséges -meleg seggel emlékeznek egyleteink a “Sze­retet” ünnepéről, baráti ö-sz­­sze jövetelekkel és egymás megajándékozásával. A Red­­men Árpád Törzs vacsora ke­retében rendezte idén is nagy­sikerű karácsonyi partyját. Á Magyar Atléta Club decem­ber 20-iki karácsonyi ünne­pélyén gyermekszereplők lép­nek fel élőképekben; az Ave Maria dallama Trickey Dudás Mici gyönyörű hangján csen­dül fel. — A -Szent István Egyházközség december 21- iki karácsonyi ünnepségét a Katolikus Nőszövet-ség ren­dezi. CSODAGYERMEK I Reverend Fe-rkó István, a Héber Evangélizáló Társulat nemzetközi titkára közölte, hogy a világhírű Dr. A. U. Michelson, volt ügyvéd és bíró, a kiváló keresztyén -mis­­sionárius főnek nem rég ér­kezett vissza 26 európai or­szág missiós szolgálatából. Vasárnap, december 14-én, Clevelandiban hárem templom­ban fogja hirdeti az Isten Igé­jét Dr. Michelson, és igy a clevelandi magyarságnak is lesz alkalma meghallgatni őt, különösen a délutáni 2:30-kcr a Garfield Heights Church of The Nazarene, 5711 Turney Rd., “Az izráeli válság és a prófécia”. Délelőtt 10:45-kor Brooklyn Church of The Na­­zarene, 2005 Cypress Ave. és este 7:30-kor The Church of God, 1632 E. 55th St. Mind a három helyen szeretettel látnak mindenkit. Help Fight TB Buy Christines See!# A L. A. Times nagy fény­képes cikkben emlékezett meg a 4 éves Balogh Bandiikéról, aki már 2 éves kora. óta élénk érdeklődést mutatott a zene iránt. Most -már több, mint egy év óta rendszeresen tanul és szakértők szerint csodáin-­­to-s technikával játszik. Te­hetségét édesanyjától, Ba­­loghné Mitana Olgától örököl­te, aki már 16 éve a L. A.* Philharmonic Orchestra nagy tudásu és -megbecsült hege­dűse. Amerikai zenei körök nagy érdeklődéssel néznek a kisfiú karrierje elé. T 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom