A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-12-19 / 51. szám

8. OLDAL A Jő PÁSZTOR Adven* negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Lukács 3:1-6 Tiberius császár uralkodásának tizenötödik esz­tendejében, amikor Poncius Pilátus helytartója vala Judeának és Heródes negyedes fejedelme Galileának, Fülöp az ö testvére pedig fejedelme Itureának és Tra­­chonitis tartománynak s Liziliának, Annás és Kaifás főpapok alatt, lön az Ur igéje Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában. És elméne a Jordán egész kör­nyékére, hirdetvén a bünbánat keresztségét a bűnök oocsánatára, mint Írva vagyon Izaiás próféta beszé­deinek könyvében a pusztában kiáltónak szava: Ké­szítsétek az Ur útját, egyenesítsétek az Ő ösvényeit. Minden völgy betöltetik, minden hegy és halom meg­­alacsonyittatik, és a görbék egyenesekké lesznek, és a göröngyösek sima utakká; és meglátja minden test az Isten üdvösségét. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk előszeretettel vette körül beszé­deinek tárgyait, hasonlatait, példáit az akkori palesz­­dnai élettől, hallgatóinak életéből. Azokhoz a me­ző, a szántóföld, a halakban gazdag tó állt a legkö­zelebb, tehát az emberi alakban megjelent isteni böl­csesség ezeket a hallgatóságának ismerős tárgyakat elemezte, magyarázta s ezek alapján igyekezett őket a természetes világból felemelni a természetfeletti életnek színvonalára. Miután pedig bizonyára nem járunk téves utón, ha Krisztus Urunkat követjük, mi is bátran felhasználhatjuk a bennünket körülvevő világ természeti tüneményeit, kézzelfogható tényeit, hogy felül emelkedve ezen a természetes látható vi­lágon, tanulságokat merítsünk lelkünk természetfe­letti élete számára. Az Advent az Ur jövetele előkészítésének ideje. És Advent mai negyedik és utolsó vasárnapa ilykép­­pen az “utolsó simítások” ideje. Mindenféle jövetel­hez pedig ut szükséges, és ezért olyan nagyon találó a mai szent időhöz a mai szent evangélium hasonla­ta az útról. Krisztus Urunk előhírnöke, utjának leg­nagyobb előkészítője, Keresztelő Szent János is jól tudta, hogy hepe-hupás, girbe-görbe utón, hegynek fe\, völgynek le haladva igen nehéz, hosszadalmas és bizonytalan dolog a célhoz érni. Ezt tehát Keresztelő ! szent János már 1900 éve éppen olyan jól tudta, mim amint tudja ma minden fuvarozó és minden vasúttár­saság. Ám több tanulságot is meríthetünk a mai szent evangéliumból. Valahányszor az evangéliumot olvassuk vagy halljuk, a Szent Lélek segítő kegyelmét kérjük, hogy abból lelkünkre is üdvös tanulságot meríthessünk. És ilyen tanulságot kell merítenünk a mai evangéliumi szakaszból is. Arra kell gondolnunk, hogy végered­ményben az élet minden törvényét a jó Isten alkotta. Az egész mindenség mindenütt hasonló törvények-' nek hódol. Amint testünk számára vannak akadá­lyok az előrejutásban, ha utunk folyton hegynek fel, völgynek le megy és egyenetlen, úgy a lelki életben is igen gyatrán vagy sehogysem haladunk előre, ha folyton a kevélységnek, dölyfösségnek hegyeibe aka­dunk : olyan nagyon nehéz, sőt lehetetlen ezeket meg­másznunk. És a tunyaság, restség a legtalálóbban mély völgyhöz, szakadékhoz hasonlítható. Abba is saját súlyánál fogva milyen könnyen lezuhanhat egy szikla vagy az ember maga is. És milyen nehéz aztán a völgybe szakadt tömböt ismét felvontatni a sima, jó országutra, milyen körülményes, vagy éppen em­berileg lehetetlen a szakadékba esett turistának me­gint felküzdenie magát a biztos ösvényre. A folyton ravaszkodó, köntörfalazó, csalárd ember életútja valóban a tekervényes zeg-zugos ös­vényhez hasonlít. Ha az ember ilyenen halad, önma­ga se tudja: közeledik-e a céljához? Sohase tudja, mivel találkozik öt perc múlva ösvénye egyik kanya­rulatánál. Az Ur közel vagyon, de zeg-zugos, hepe-hu­pás, hegynek fel, völgynek le haladó uttalan utón sohasem érünk el Hozzá. Ezért feladatunk világos: a kevélységnek, dölyfnek hegyeit át kell vágnunk, a tunyaság völgyeibe sohasem szabad lezuhannunk. Becsületes, állandó szorgalommal fel kell azokat töl­­tenünk, hogy életünk színvonala mindig emberi s istengyermeki méltóságunkhoz illően emelkedett le­gyen. És egyenes legyen abban az értelemben is, hogy nem csavarodik folytonosan jobbra-foalra a hazudo­­zás, képmutatás tekergő, mindig célttévesztő irányá­ban, azaz inkább iránytalanságában. BUENOS AIRES — Froilana Diaz, Argentína legöregebb asszonya, 119-ik születésnapján azt a kí­vánságát nyilvánította, hogy 19 dédunokája közül legalább a legidősebb hamarosan házasodjék meg, mert ő látni akar egy ükunokát. Japán császára, Hirohito feleségével együtt fogadta a Fülöp Szigetek elnökét, Gardát Tokio repülőterén. BETLEHEM A karácsonyi legenda már régen megelevenítette előt­tünk Betlehem városát. És sajátságos! Ezren és ezren, akik Betlehemet sohasem lát­ták, akik Dávid és Jézus szü letése helyét csak a bibilia legendákból és az evangéli ümi történetekből, a zsolozs­mákból ismerik, olyannak képzelik ezt a várost, ami­lyen a valóságban. Ha oda kerülnek, ha közelről látják. — nem találnak újat, megle­pőt, mert olyan minden, mint ahogy képzeletük kifestette. Bethlehem Ephrata, meghú­zódva a festői hegyoldalban, tiszta, fehér házikóival, a­­mint a völgytől kiemelkedik és az illatozó erdőkoszoru ár­nyában elterül: — fenséges ég szerény egyszerre. Az er­dő és hegyoldalsötétzöld; a kelet és az alsó délvidék me­zőinek és hegyeinek jellegze­tes szine ez. A hegyoldalról a völgybe vezető utakon ha­talmas olajfák sorakoznak, mint őrtálló katonák. A hegyről széles levelű szőlő­vesszők mosolyognak alá és messze földön hires az itteni bor. A kövecses Júdeábán ez a völgy üdítő oázis, az idege­nek és benszülöttek egyaránt nagyrabecsülik, mert alkal­mas a földművelésre és az ál­lattenyésztésre. Az egész kör­nyéken nincs szebb rétség és oly könnyű elhinni, hogy itt valamikor pásztorok voltak. ÉVEZREDEK EMLÉKEI-Krisztus idejében Betle­hem valószínűleg más volt, mint most. A dombokon, a hegyoldalon hatalmas, -méltó­ságteljes kolostorok, különfé­le jótékonysági egyletek épü­letei köszöntik az embert. A város közepén csinos, tiszta kis házakat találunk, de elha­gyatott, ósdi, düledező vis­kók is vannak a szűk, piszkos utcákon, amelyek a hegyre vezetnek, ahol a szőlő moso­lyog, a -mandula és fügefák kínálják friss, édes gyümöl­cseiket. Mivel már a legrégibb idő­ben is itt gyülekeztek a hi­­vők, úgy hogy Nagy Kons­tantin egy hatalmas bazilikát is építtetett, dacára a mórok vérengzé háborúinak, a ke­resztény felekezetek túlsúly­ban maradtak. Hadrián csá­szár egy rendeletének tulaj­donítható, hogy zsidók a ró­mai Császár kora óta itt nem telepedtek le. De azért a zsi­dó legendák közül ne-m egy Betlehemben és Júdeábán gyökerezik. Rachel itt volt eltemetve; a Ruth-legenda e bársonyos, süppedő réteken termett: Joa’o, Abisai és Osa­­he, a három -hős innen indult dúló háborúkba; és -mily ra­gyogó dicsőség sugározta be ezt a kis helyet akkor, ami­kor Dávid, aki atyjának nyá­ját őrizte, Judea királya lett! A hárfás királyt nyomon követi Jézus. Dávid előkelő családjában leli magyaráza­tát, hogy a próféták mind Jú­deábán várták a Messiás el­jövetelét. Ezt a helyet már Jézus idejében szentnek tar­tották. A keresztények tiszte­lete azután mindig nagyobb és nagyobb dicsőséget, fényt szerez a városkának;- hamaro­san püspöki székhely lesz és az első századokban száz és száz ájtatos hitbuzgó zarán­dok -keresi fel. Itt irta Hieronymus az ő vulgatáját és ide jöttek a ke­resztes vitézek, hogy a szent helyet kiragadják a szaracé­­n'ok kezéből. Egész a múlt ■zázad közepéig elkeseredett harc, vetélkedés és vita folyt a kis városkáért és csak mi­után III. Napoleon francia császár 1852-ben kicsikarta, hogy a Mária-templom, ahol Krisztus született, ne csak a görög katolikusoké legyen, hanem a római katolikusok joga is elismertessék, — ak­kor állott be végre csend és béke. Látnivaló kevés akad a belső városban, de a mi van, az mind igen érdekes és nagy nevezetességű. ITT SZÜLETETT . . . A templom, amely ugyan­azon a helyen áll, ahol a szent legendák szerint az istálló volt, amelyben a kisded Jé­zus feküdt, messziről olyan, mint egy vár. Viharos, törté­nelmi múltjáról beszél már az az alacsony ajtó is, amely a -belsejébe vezet és amelyet azért építettek alig egy em­­bernyi magasságúra, hogy az arabok lóháton ne mehesse­nek a templomba. A -belseje méltóságteljes, dísztelen falain a tovatűnt századok nyoma meglátszik A templom alatt van a krip­ta, számtalan üregével, bar­langjaival. Az imbolygó gyertyaláng táncoló árnya­kat rajzol az időverte kövek­re, amelyek a földalatti folyo­sót beszegezik, és az ájtatos zarándokok elfogódottan néz­nek. a félhomályból feléjük meredező kis kápolnákra; az egyik Szent Józsefé, a másik Szent Hieronymuse, amelyet Dürer a “Megváltó -bevonulá­sa” cimü festménye diszit. Aztán egyszerre csak vilá­gosság árad szét; tizenöt ezüst lámpa fénye reszket a kis kápolnában. Itt született Jézus. A kápolna padozatá­ban ezüst csillag -ragyog és körülötte pompáznak e ma­gasztos szavak: “Hic de virgine Maria Jesus Christus natus est. (Itt szülé­éit a szűz Máriától Jézus Krisztus.) Royal Canadian Mounted Po­lice csütörtökön szétoszlatott mintegy 400 doukhoborhól ál­ló csoportot, akik ünnepi ru­­rában akartak egy 53 mfd-es utón tüntetni a Messiás Nap­on, azaz az Ur-uguayban élő Stefan Sorokin szellemi ve­zérük 57. születésnapján. A hatóságok már a gyüle­kezés -után felszólították őket a szétosztásra és tudómásuk­ra hozták, hogy a rendőrség semmi körülmények között sem engedheti meg,' hogy a felvonulás elzárja a m-üuti közlekedést. A Szabadság Fiai szekta A csillag mellett egy szép márványjászol látható, ott, ahol a magát erősen tartó le­genda szerint Jézus bölcsője, a jászol állott. A TEJBARLANG Bethlenemnek van még egy csodás kegyhelye, amely a fe­­rencrendiek tulajdona. Ez a templomtól nem -messze fek­vő tejbarlang. Sok csodás tör­ténet, legenda fűződik e hely­hez, de leginkább tartja ma­gát az, hogy Mária emlőiből •e ’helyen két csepp tej hullt a földre. A kiváncsi idegennek az­után még -megmutatják a pásztorok helyét, ahol az an­gyalok a dicshimnuszt el­zengték, a világ megváltójá­nak a születését kihirdették. Mint a zsoltár megőrizte: Mennyből az angyal Lejött hozzátok, Pásztorok . . . Bethlehem nagy piacán né­ha nagy, élénkség, pezsgő élet lüktet. Az Arábiából, Sa-ma­­riából jövő teve-karavánok : útba ejtik a kis várost, -mely­nek élénk kereskedelme és ipara van. Az idegen csodál­kozva láthatja, hegy minden házban fúrnak, faragnak, sü­­rc-gnek-forognak, szorgosan munkálkodnak. Ugyanis csi­nálják az emléktárgyakat: a kereszteket, szentképsket, apró szobrokat, rózsafüzére­ket gyöngyházból, kőből, fá­ból. Ami még az idegennek bi­zonyára feltűnik: — az a bet­lehemi nő. Az idevaló asszo­nyok és leányok szépek, su­dár nö-vésüek, akiknek érde­kes arcához jól illik a halo­­vány kékből, vagy vörösből összeállított ruha és a kacér kis csipke főkötő. Arcukon mélabus, fáj díalmas szomorú­ság terül el, nagy szemeikben mintha mindig könnyek csil­lognának, mint a fájdalmas Madonnának. És való, hogy a betlehemi asszonyok és lá­nyok még könnyebben sír­nak, -mint a többi keleti nők. A legcsekélyebb ok elég, hogy szivük harmatja végig peregjen arcukon. Ilyen ér­zékeny a szive Judea leányai­nak, annak a Judeának, ahol Dávid hárfa mellett énekelt és ahol a gyermek Jézus a j ászolban feküdt. hatásosnak, mert a fejlődő gázfelhők elől távolabbra vo­nultak a tüntetők. Későbbi lövések hatása alatt azonban rövid időn belül kénytelenek voltak szétoszlani. Korábban jelentették, hogy a fanatikus tömeg a New Denverben levő tartományi nevelőintézet előtt is akar­tak tüntetni, ahol, mintegy 60 doukho-bor gyermeket ’taní­tanak kormány felügyelet alatt., miután a szülők nem engedték őket iskolába jár­ni. A könnyfakasztó' (bombák nem okoztak sérülést, mint azt az RCM-P jelentette, amelynek hivatalos fényké­pésze képeket készített az esetről. tagjai és vezetői azonban nem engedelmeskedtek a fel­szólításnak és -megkezdték a tömegfelvonulást. Az RCMP Gázbombák oszlatták szét a doukhoborokat KRESTOVA, B. C. A erre a Crescent Valley hid előtt térdelve imádkozó tö­meg mellé könnyetfakasztó bombákat lőtt ki, -melyek kö­zül az elsők nem bizonyultak Krisztus nemzetiségi táblázata EVANGÉLIUM Szent Máté 1:1-25 Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiá­nak nemzetségéről való könyv. Ábrahám nemzé Izsákot; Izsák nemzé Jákobot; Jákob nemzé Judát és testvéreit. Juda nemzé Fárest és Zárát Tárnáitól; Fáres nemzé Esromot; Esrom nemzé Arámot. Arám nemzé Aminádábot; Aminádáb nemzé Naássont; Naásson nemzé Sálmónt. Sálmon nemzé Boázt Ráhábtól; Boáz nemzé Obedet Ruthtól; Obed nemzé Isait. Isai nemzé Dávid királyt; Dávid király nemzé Salamont az Uriás feleségétől. Salamon nemzé Roboámot; Roboám nemzé Abi­­ját, Abija nemzé Asát. Asa nemzé Josafátot; Josafát nemzé Jórámot; Jórám nemzé Uzziást. Uzziás nemzé Joathámot; Joathám nemzé Ák­­házt; Ákház nemzé Ézékiást. Ezékiás nemzé Manassest; Manasses nemzé Á- mont; Ámon nemzé Jósiást. Jósiás nemzé Jekoniást és testvéreit a babiloni fogságra vitelkor. A babiloni fogságvitel után pedig Jekoniás nem­zé Salátáiéit; Salátáiéi nemzé Zorobábelt. Zorobábel nemzé Abiudot; Abiud nemzé Eliá­­kimot; Eliákim nemzé Azort. Azor nemzé Sádokot; Sádok nemzé Akirnot; Akim nemzé Eliudot. Eliud nemzé Eleázárt; Eleázár nemzé Matt­­hánt; Matthán nemzé Jákobot. Jákob nemzé Józsefet, férjét Máriának, akitől született Jézus, aki Krisztusnak neveztetik. Az összes nemzetség tehát Ábrahámtól Dávidig tizennégy nemzetség és Dávidtól a habilórii fogság­­raviteltől Krisztus tizennégy nemzetség, A Jézus Krisztus születése pedig igy vala: Má­ria, az ő anyja, élj egyeztetvén Józsefnek, mielőtt egybekeltek volna, viselősnek találtaték a Szent Lé­lektől. József pedig, az ő férje, mivelhoz igaz ember vala és nem akará őt gyalázatba keverni, el akarta őt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: imé az Urnax angyala álomban megjelenők néki, mond­ván: József Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektől van az. Szül pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneitől. Mindez pedig azért lön, hogy beteljesedjék, a­­mit az Ur mondott volt a próféta által, aki igy szól: Imé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten. József pedig az álomból felserkenyvén, úgy ton, amint az Ur angyala parancsolta vala néki, és fele­ségét magához vévé. És nem ismeré őt, míg meg nem szillé az ő első­szülött fiát; és nevezé annak nevét Jézusnak. BIMLEAI K£Z»EK

Next

/
Oldalképek
Tartalom