A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-14 / 46. szám

2. OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztéség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd S 1'REET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: Ggy évre __________________$6.00 fél évre _______________$3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year_________________$6.00 Half Year .......................$3.50 Second Class Mail privileges authorized at Cleveland, Ohio. BUDAPESTI ÉVFORDULÓ — A New York Times vezércikke — November 4-én mult két éve annak, hogy azon a tragikus reggelen a szovjet hadsereg álnokul és kegyetlenül lecsapott Budapest utcáira, hogy vérbe­­fojtsa a magyar nép szabadságharcát. Az idő múlá­sa nem homályositja el csodálatunkat a magyar ha­zafiak iránt, akik oly bátran harcoltak a legkezdet­legesebb fegyverekkel a szovjet tankok, ágyuk és re­pülőgépek ellen. De az idő múlása nem mosott el sem­mit a mi sajnálkozázunkból, hogy sem az Egyesült Nemzetek szervezete, sem a szabad világ nemzetei nem szálltak szembe célravezető módon az Egyesült Nemzetek Alapokmányának és a civilizált élet alap­­elveinek e gyalázatos megsértésével. Néhány hónap előtt a bitorlók, akik Budapesten az orosz bajonetek védelme alatt kormányoznak, a vérontást még tetézték azzal, hogy kivégezték Nagy Imrét, Magyarország utolsó legális miniszterelnökét amely cselekedetük nemcsak barbárság, hanem a jö­vőtől való félelemnek is jele. Mert nem lehet kétség abban, hogy Magyarországon általános a keserűség és a harag, ámbár ezt nem merik nyíltan mutatni, mert az emberek nagyon is jól tudják, hogy azonnal és szörnyen lecsapnak rájuk, ha megszólalni merész­kednének. A civilizált világ még mindig az Egyesült Nem­zetektől vár valami hatásos gesztust, amely üzenet lerne a mugy ír népnek, hogy nincsenek egyedül. Az Egyesült Nemzetek nagygyűlésében még mindig he­lyet foglalnak delegátusok, akik nem a magyar né­pet, hanem Kádár Jánosékat és az ő moszkvai urai­kat képviselik. Mindaddig, amig ezen a helyzeten nem változtatnak, az Egyesült Nemzetek erkölcsi te­kintélye csorbát szenved, mert az a látszat támad, hogy a világszervezet semmitsem tesz avégből, hogy nyomatékot adjon a magyarországi szovjet büntet­tek megbélyegzésének. A legkevesebb, amit a világ­­szervezetnek tennie kell, az, hogy dobja vissza a ma­gyar delegáció megbízólevelét, amely vérrel van Ír­va: azoknak a magyar hősöknek vérével, akiket két évvel ezelőtt a szovjet hadsereg meggyilkolt. A REBELLISEK TÉVEDÉSE De Gaulle francia miniszterelnök békejobbot nyújtott az algíri rebellisek felé. Fegyverszünetet ja­vasolt, hogy közben béketárgyalásokat kezdjenek és véget vessenek az immár harmadik éve tartó háború­nak. A túlzó, szélsőséges arab vezérek nem fogadták el a feléjük nyúló kezet. Makacsul szajkózták a régi szöveget, hogy teljes függetlenséget követelnek és a francia hadsereg azonnali kivonulását. A franciák álláspontja ismeretes. Algír egy kit kalózfészek volt, amikor francia telepesek érkeztek oda és virágzó várost, majd városokat alapítottak. A kóbor, nomád arab törzsek most élvezik ennek a fellendülésnek a hasznát. Algír arab lakossága tu­lajdonképen nem is algíri, mert mindenfelől vándo­roltak oda, amikor látták, hogy munkaalkalmat ad­nak a franciák. De élelmes politikusok és vakbuzgé nacionalisták kihasználták a tömeghangulatot és egy­szerre mindent maguknak akarnak, nem törődve a valósággal. Nem érdekli őket az sem, hogy másfél­­millió francia és európai telepes él Algírban, csalá­dok, amelyek nemzedékek óta vallják Algírt szülő­földjüknek. Sok francia család régebben érkezett oda, mint a honfi dühtől tajtékzó arab uszítok. így aztán a háború folyik tovább. De Gaulle am­nesztiát adott ezer rebellisnek, de ennek sem volt sok hatása a felkelőkre. Most, hogy az uj francia alkot­mány keretében Algír is képviselőket küld a francia nemzetgyűlésbe, a rebellisek halállal fenyegetnek minden arabot, aki a franciákkal tart. Nasser, Egyip­tom diktátora a háttérből biztatja a vakbuzgókat. De Gaulle szerint az algiri arab nép békét akar, de a vezetők terrorizálják őket és kényszerítik a fia­tal, fegyverforgatásra alkalmas férfiakat a harcra. Edward G. Englehari richmondi Va.) apa büszkén mutatja, hogy négyes ikreket szült a felesége, Laura. Hat lányuk van már, igy tehát a gyermekek száma egyszerre iizre sza­porodott. A NÉPVÁNDORLÁS Vietnam köztársaság — a régi Indokína déli ré­sze — most ünnepli alapítása harmadik évforduló­ját. Oka van ünnepelni: még mindig szabad. A fiatal köztársaságnak csak egy panasza van: a szomszédos északi Vietminh köztársaságból, amely kommunista A KÖZMONDÁSOK A NÉP LELKÉT TÜKRÖZIK nem igen lehet számítani: “Az igazság elvette a becsület leányát, de magtalanok vol­tak, kihaltak, csak a hírük Azt a gondolatot, hogy a hatalom polcára jutni csak a vetélytársak legyőzésével le­het, a közmondás igy fejezi ki: “Kígyó kígyót eszik, hogy sárkány lehessen.” A dúsgazdag ember vagyo­nát igy érzékelteti: “E'gy pap el nem szállj a földjét a ká­nya.” A kárvallott gazdáról, akinek megdöglött a lova, ezt mondja: “Nem lábáról adta el a lovat, hanem hátáról.” A dologszerető szolgának nem az evésen jár mindig az esze, de az ilyet meg is becsü­li: “Amely szolga elfelejt ebé­det enni, megérdemli a jó va­csorát.” A szolgájával elége­detlen gazda igy dramatizálja elégedetlenségét: “Nem tud az én ekémen szántani.” A hiú embernek sok baja, kényelmetlensége van hiúsá­ga miatt. Ezt a közmondás igy fejezi ki: “Vékonyszörii kutyának, kiscsizmás ember­iek sokat kell szenvednie.” A kevély emberről igy szól: “Ha szállni tudna, Babilon tor­nyán rakna fészket.” Az ér­­demetlen megjutalmazását, dicsőítését óképpen helytele­níti: “Borostyánkoszorut tök­re ne tedd.” A silány táplálék csökkenti i ló munkaerejét, ezt igy mondja: “Likacsos abraktól nem íickándozik a pejkó.” A jó táplálék ad erőt a lónak! “Ló elli a csikót, de abrak íz anyja.” Az igazságtalanság fáj leg­jobban: “Egyenlő teher sen­ki nyakát nem szegi.” Az életsorsok alakulásainak nagy változatosságát érzékiti meg ez a közmondás: “Egy­formán jövünk a világra, ezer módon megyünk ki innen.” Igazságra és becsületességre s maradt.” Vannak értelmüket vesz­tett közmondások is, amelye­ket mindenki használ alka­lomadtán és helyesen is alkal­mazza, de ha megkérdeznék, hogy mi is a közmondás igazi jelentése, csak ötölne-hatolna de helyes feleletet nem tudna adni. Történelmi hírességre tett szert ez a közmondásunk: “Eb ura fakó.” Mikor a kuruc főrendek az ónodi országgyű­lésen kimondták a Habsburg­­háztól való elszakadást, Ber­csényi Miklós, a vitéz kuruc generális azt kiáltotta: “Éb ura fakó” és'é£ a kiáltás, ez a közmondás a nemzet közvé­leményét fejezte ki a detroni­­zálásról. Ma is gyakran hasz­náljuk, ha azt akarjuk kife­jezni, hogy nekünk ugyan többé nem parancsol, akit ed­dig parancsodnak tartottunk. Van ennek a kiszólásnak egy másik változata: “Eb ura kurta.” Kurta: kutyanév. “Nemcsak egy kutyának a neve kurta" —- mondja a közmondás is. “Eb ura kur­ta” tehát azt jelenti: kutya parancsoljon kutyának. De ezzel még mindig nincs meg­magyarázva, mit jelent pon­tosan: “Eb ura fakó.” Ehhez még segítségül kell venni egy harmadik közmonodást is: “Ebugatásra nem hajt a pa­ripa.” A fakó lovat, paripát jelent, amelyről tehát most már tudjuk hogy nem enge­delmeskedik az ebnek. For­dítva van az engedelmeskedés a fakó paripa erősebb, ura az ebnek. “Eb ura fakó” ponto­­an azt jelenti: ha erős is lett, túl sokan menekülnek át a szabad országba és ezzel komoly gazdasági problémát okoznak. A probléma persze nem uj ott, ahol a szabad vi­lág és kommunizmus közel él egymáshoz. A kommu­­aista Észak-Koreából állandóan menekülnek a sza­bad délkorába. Kínából, aki csak képes rá, Hong Kon­gón át megszökik. Németország keleti, kommunista zónájából a háború óta 3 millió német menekült át a szabad nyugati zónába. A magyar forradalom pél­dájára természetesen felesleges hivatkoznunk. Ez a menekülés a kommunizmusból helyenkint, ahol alkalom van rá, komoly népvándorlás jellegét öl­ti. Néhol csak szivárgásról lehet szó, mert a szökés túl veszélyes. De Németországban például a mene­kültek millióinak elhelyezése szinte válságos helyze­tet teremtett. Hong Kong duzzad a kínai menekültek­től. Ez a modern népvándorlás a legnagyobb kom­munista-ellenes propaganda. Sehol a világon nem va­gyunk tanúi az ellenkező áramlatnak. De a propa­ganda kezd költségessé válni, a szabad világ kényte­len gonkoskodni a kommunizmus menekültjeinek el­tartásáról. Németország és Vietnam példája mutat­ja, hogy ez néha elég nehéz. De azt hisszük, ez a me­nekülés oly áruló és leleplező, hogy a szabad világnak megéri a nehézségeket. vagy, parancsolj a kutyának, ne nekem. Bercsényi igészen helyesen, a szöget fején ta­lálva használta ezt a közmon­dást. Másik értelmét vesztett közmondásunk: “Ebrudon tették ki” vagy “kiebrudál­­ták.” A torkoskodó kutyát a konyhából úgy szokták kiűz­ni, nehogy kedve támadjon visszatérni, hogy ketten ru­dat tartanak az ajtóban, ke­resztben, alacsonyra eresztve ás mikor a megszorult kutya a rúdon át akar ugrani, fel­dobják a rúddal a levegőbe. “Kiebrudalták” tehát azt je­lenti: gyalázatosán kergették ki. Van egy igen gyakran hasz­nált közmondásunk, amely értelmét vesztette: “A sze­gényt még az ág is huzza.” Egyszer a magyar művelődés­történet tanára kétszáz hall­gatóját kérdezte meg, hogy mi ennek a közmondásnak az igazi értelme. Egy hallgató sem tudott helyes választ ad­ni. Pedig a megfejtés igen egyszerű: a szegény ember­nek sok baja van és mikor rongyos ruhájában az erdőn jár rozsét, gombát szedni, a lehajló ágak beleakadnak ron­gy cs gúnyájába, a szegény­nek nem elég a sok baja, még az ág is huzza. Hogy ezt igy kell értelmezni, bizonyítja egy másik közmondásunk, amely igy hangzik: “Szép asszony, meg rongyos köntös mindenütt megakad.” RATJTAVESZETT HÍZELGŐK Amikor Marcus Antonius diadalmenetben vonult be Athénbe, a hízelgők tömege vette körül a diadalmas had­vezért és egymással verseng­ve dicsőítették nagyszerű eré­nyeit. Végül minden jelzőből, minden puffogó szóból ki­fogytak már. Ekkor va'ame­­lyikük kitalálta, hogy Marcus Antonius kiválósága Minerva istenasszonyra is ellenállha­tatlan hatást tett és az isten­nő feleségül akar menni a nagy hőshöz. A jó ötletet fel­kapták és széltében-hosszá­­ban hiresztelték, hogy ezzel hízelegjenek a győztes hadvei zérnek. De Marcus Antonius nemcsak kiváló katona, ha­nem igen okos élelmes férfi volt, aki ezzel a váratlan ki­jelentései lepte meg hízelgő­inek hadát: — Örömmel hallom tőletek közeli házasságom hírét és meggyőződésem, hogy ti be­széltétek .rá Minervát a velem való házasságra. Ezek után azonban a következményeket is nektek kell vállalnotok: Minerva istenasszonyt rang­jához illően kell eltartanom, tehát lesztek szívesek megfe-MELEG FOLYAM A TENGERBEN Tudjuk, hogy Földünket, ezt a szabálytalan göm­böt, levegőburok veszi körül. A gömb felszínén száraz­földek és tengerek váltakoznak. Körülbelül ötheted részt borit tenger. A tengereket, Vagyis a földfelületet boritó hatalmas vizréteget, tudományosan hidroszfé­rának nevezzük. A szárazföldek között három hatalmas világtenger terül el: az Atlanti-óceán, a Csendes-óceán és az Indiai-óceán. A többi tenger jóval iksebb ezeknél. A megfigyelések azt mutatják, hogy a tengerek vize soha sincs nyugalomban, hanem különféle mozgá­sokat végez. Ez a mozgás kétféle: időszakos és állandó. Az előbbi a hullámzás és az árapály; az utóbbi az áram­lás. Tengeráramlások megtalálhatók minden tenger­ben. Irányuk kétféle: az Egyenlítőtől a Sarkok felé és megfordítva. Folyásuk azonban mégsem követi szigo­rúan az észak-déli, illetőleg a déli-északi irányt, mert a Föld forgása eltéríti. Az Egyenlítőtől kiinduló áramlások -meleg vizet visznek hidegebb éghajlatú tájak felé. Legismertebb ilyen meleg áramlat az Atlanti-óceán Golf-áramlása. Mintha roppant folyam hömpölyögne a vízben a Mexi­­coi-öbölből, Florida mellett, Európa felé. Ez a nagy fo­lyam 45 mérföld széles, 700 yard mély és sebesen fo­lyik. Az áramlat felszínén 25—27 fok Fahr, meleg a viz és a fenekén sem hül le 7 foknál kevesebbre. Sótar­talma bőséges. A Golf-áramlat észak felé halad Amerika partjai mellett, majd kiszélesedik és nekivág a mérhetetlen Atlanti-óceánnak, hogy az ir és norvég tengerpartok éghajlatát enyhévé tegye. A Kanári-szigetek környé­kén ugyan kettéválik, de a főág megtartja eredeti irá­nyát és Írországot, Skóciát, Skandináviát megörven­deztetve, egészen Izlandig halad. Természetesen meg­lassul folyása, majd ismét három ágra szakad. A méré­sek szerint hőmérséklete még itt a magas északon is jó néhány fokkal melegebb a környező tengervíznél. Európa nagyon sokat köszönhet ennek a meleg áramlásnak. A Golf-áramlás Észak-Európa központi fűtése. Meleg vize a levegőt is felmelegiti és ez okoz­za, hogy meleg, párás szelek fújnak a tenger felől a szá­razföld felé. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy pél­dául a norvég tengerpart kikötői télen is alkalmasak a hajózásra. Egy kiragadott példa még jobban meggyőz bennünket. Az északnorvégiai Tromső kikötői a 70. szélességi fokon fekszik és mégis jégmentes télen is; ugyanekkor Kelet-Grönland partját a 65—70. szélessé­gi fokon télen-nyáron egyformán jégpáncél borítja. A Golf-áramlás éghajlati hatásából más dolgok is következnek. Gazdasági téren is •jelentős a meleg áram­lás, mert ez a roppant folyam temérdek tengeri növényt és állatot hord Észak-Európa felé. így lettek Norvégia és Irland partjai a földkerekség leggazdagabb, legdu­­sabb halászterületei. De kulturális hatása is tagadha­tatlan, hiszen északnyugat Európa műveltsége közis­mert. A Golf-áramlást elég régen ismeri az emberiség. ■ Már Benjamin Franklin térképet rajzolt róla 1770 kö­rül. A Golf-áramlás az irodalom embereit is foglalkoz­tatta. Századunk elején egy angol iró fantasztikus re­gényt irt a Golf-áram ellopásáról, vagyis arról, hogy valamilyen roppant szerkezettel eltérítik az áramlást eredeti irányától és akkor Európára hideg jövő vár. RANGLÉTRA AZ USZODÁBAN Frigyes porosz király trónörökös korában, 1869- ben meglátogatott egy gránátos ezredet s a szemle befejezése után az ezred uszodájába tért be. Levet­kőzött s a gránátosok sorfala között a vízbe vetette magát: — Hadnagy ur, — kiáltott az ügyeletes tiszt fe­lé — küldjön ide valakit, aki a lendítő deszkán meg tud hintáztatni. Schippereit gránátos elhelyezkedett a deszkán, melynek a másik végén már ott ült a trónörökös. A legény azonban nem mozdult. Akárhogyan is ipar­kodott a trónörökös biztatni, hogy csak lendítse jól meg a deszkát, a gránátos mozdulatlanul állott a deszka alsó végén. — No, Schippereit, — szólt a trónörökös —, ha le tudsz hintázni innen, kinevezlek káplárnak. Ez hatott. A következő pillanatban a trónörökös nagy ívben repült a vízbe. — Bravó, Schippereit — dicsérte a trónökörös és közölte a hadnaggyal, hogy Schippereitet tizedessé léptette elő. Amikor úszás közben ismét az előbbi helyhez ért a trónörökös, Schippereit még mindig ott gubbasztott a lendítő deszkán. — No, Schippereit, — szólította meg Frigyes, — még mindig itt vagy? Schippereit akadozva felelt: — Királyi fenség, úgy gondolnám . . . csináljuk még egyszer az őrmesterségért. — Nem, Schippereit, — nevetett a trónörökös — azt már nem, nagyon is hamar szeretnél tábornagy lenni. lelő hozományról gondoskod­ni .. . Holnapra elvárom, hogy hatszázezer tallért hoz­tok nekem, mert ennél keve­sebb hozomány méltatlan lenne egy istennőhöz! És a pórul járt hízelgők kénytelenek voltak ezt a ha­talmas összeget előteremteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom