A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-11-14 / 46. szám

A Jó PÁSZTOR

3. OLDAL

Emlékezzünk a régiekről

V^^^MWyt^KgMBPlEMBWBBIWtiBWPWWPBBBBBBBWBWWHWiHHBCWBrTBWBWWWHPWBWi

A SZÉLHÁMOSOK KIRÁLYA

Minden idők leghíresebb szélhámosa, John Law, egy gazdag ezüstmüves fia, 1671-ben született Skótország fővárosában, Edinburgban. Ragyogó pályafutását azzal kezdte, hogy 1694-ben résztvett a Bank of England alapításában.

Ha John Law mindig ilyen szolid dolgok alapításával foglalkozott volna, a történelem talán úgy őrzi meg emlékét, mint nagy pénzügyi zseniét.

Közbejött azonban egy csekélység. John Law párbajban megölte ellenfelét és a kontinensre kellett menekülnie. Bejárta Amszterdamot, Nápolyt, Rómát és Bresszült és az 1715. évben postakocsin megérkezett Párisba.

Franciaország nagy anyagi bajokkal küzdött abban az időben. 14. Lajos szakadatlan háborúi és pazarlásai a népvagyonnak csaknem felét elfogyasztották és szokássá vált az állampénztár megtöltése végett a címek, rendjelek, kitüntetések árusítása, valamint a pénzrontás. A francia udvarban tárt karokkal fogadtak volna minden olyan embert, aki kijelenti magáról, hogy rendbe tudja hozni a francia államháztartást, És Law nem is fukarkodott az Ígéretekkel.

1716-ban engedélyt kapott egy bank alapítására, azzal a feltétellel, hogy a pénzszűkén megpróbált külföldi összeköttetéseivel segíteni. De Lawnak ez nem volt elég. Az angol és holland társaságok mintájára nagy kereskedelmi társaságot alapított a tengerentúli kincsek kiaknázására. Ez volt a hírhedt Mississippi Társaság.

És megkezdődött a propaganda. Law volt a világelső üzletembere, aki plakátokkal dolgozott. Sok színben pompázó plakátokat ragasztatott ki, melyek indiánokat ábrázoltak, amint arany evőeszközzel esznek a keüzkben. S a jámbor párisi népnek megmagyarázták, hogy ezek az ostoba indiánok nem ismerik a kincsek értékét, zsebkésért, üveggyöngyökért odaadják aranyukat és drágaköveiket.

A párisiak ostobábbak voltak, mint az indiánok. — bedőltek. Law megígérte, hogy a társaság hasznából kifizeti az egész francia államadósságot és igy megszerezte az állam támogatását.

Sorbanálltak az emberek, hogy részvényeket vehessenek. A tolongásban mindennap több embert agyonnyomtak, mindenki Law|ioz vitte pénzét. Law irodaszolgái pár nap alatt meggazdagodtak az emberek ezerfrankokat fizettek egy-egy helyért a sorban. 150 millió frank volt a részvények névértéke, de már az első napon tízszeres áron keltek el. A spekuláció tébolya elfogta az egész nemzetet. Egy kis szabóinas, akinek sikerült a Law-társaság irodáiba a háztetőkön keresztül bemásznia, 800,000 frankot keresett. A részvények árfolyama 150 franktól 20,000 frankra ugrott fel. Mindenki milliókról álmodozott.

Ez a nagy spekulációs láz uj bankjegyek kibocsátását tette szükségessé. És a francia kormány vakságában ezt a jogot is Law társaságára bízta.

Law spekulációjának pokoli agyafúrtságát bizonyítja, hogy tulajdonképpen mást sem tett, mint a pénzt egyik zsebéből a másikba tette át és közben az megtízszereződött. Saját bankjegyeiért aranyat kapott és a bankjegyekért részvényt adott.

Egész Európa részt vett ebben a fantasztikus spekulációban. Párisban utcák cseréltek gazdát. Egy órára 20 százalékot fizettek kölcsönpénzért. Bourbon hercege 60 millió frankot keresett 3 hónap alatt, Autin hercege 12 milliót, Leblanc bankár 100 milliót, egy André nevű tönkrement tímár 60 milliót, Dupui, Tourtain bankár szolgája 50 millió frankot keresett egy hét alatt és akár saját gazdáját szerződtethette volna szolgául. Egy Gabriel Bourdon nevű pincér kihallgatott egy kávéházi beszélgetést és két hét alatt 40 milliót keresett. Egy Jeanne Chaumont nevű nő iraumei cukrászlány 100 millió frankot.

Egész Páris felfordult. Senki sem dolgozott. Nem lehetett cipőt talpaltatni, a pékeket csak a hatóság tudta munkára kényszeríteni, az üzletek zárva tartottak, senki sem volt bolond száz frankért dolgozni.

1720 szeptember 30-án, mikor a tömegtéboly tetőpontra hágott, a Law-társaság alapszabályai szerint végre kénytelen volt közgyűlést hirdetni. És a közgyűlésen egyharmad kamatot szavaztak meg a részvények névértéke után. Tehát egy 20,000 frankra felhajtott részvény után egyharmad frankot.

Mintha villám csapott volna be Párisba, 10 napon belül a Law-részvények értéküket vesztették. A bankjegyeket sem fogadta többé senki el. A társaság kimondta a csődöt. Law vagyonát lefoglalták és akkor kiderült a világ legnagyobb blöffje. 21 millió frank értéktelen részvényt és 5 és fél millió frank értéktelen bankjegyeket találtak. Law birtoka 24 milliót ért és ezzel szemben 3 milliárd beváltatlan bankjegy volt forgalomban. Egy 100 frankosért 80 centime-ot kaptak az emberek.

A Metropolitan Opera sztárjai: Renata Tebaldi, a hires operaénekesnő és Van Cliburn, a világhírű zongoraművész.

VÁLASZTÁSOK UTÁN

(Folytatás az 1. oldalról)

metek közé téved előre megfontolt szándékkal,. keringőt lejt.

KENNEDY ÉS A TÖBBIEK

John F. Kennedy Massachusettsben, Stuart Symington Missouriban oly nagy többséggel szerezték meg újra szenátori mandátumaikat, hogy két év múlva igényt emelhetnek a demokrata elnöki jelölésre. Ugyanez áll Robert B. Meyner new yerseyi kormányzóra, aki most ugyan nem állt választás előtt, de mégis képviseltette magát oly módon, hogy szárnyai alá vett egy fiatal embert, Harrison A. Williams, Jr. szenátor jelöltet és ez győzött. Jerseyben Meyner kormányzó javára könyvelik el Williams szenátor győzelmét. Ugyancsak helyettessel képviseltette magát a választás son Hubert Humphrey minnesotai szenátor. Ő Eugene McCarthy szenátor jelöltet

pártfogolta és mert McCarthy győzött, javultak Humphrey elnökjelölési kilátásai.

RIGHT TO WORK

A Right to Work állami alkotmánymódositó javaslatok felett hat államban volt szavazás. Ohio, California, Colorado, Washington és Idaho államokban elvetették, Kansas államban megszavazták. A megsemmisítő vereség valószínűleg véget fog vetni hasonló próbálkozásoknak. Az elvetés fő okai voltak: 1. A szavazópolgárok többsége átlátott a hamisságon, hogy ennek a javaslatnak nem munkásvédelmi, hanem uniórombolási célja van. 2. A szavazók többsége tisztában volt azzal, hogy a szervezett és a szervezetlen munkások egymásra uszítása csak rosszat szülhet, akadálya lenne az ipari békének, mely ma, a hidegháború idején, fontosabb, mint valaha volt.

MIÉRT? MIÉRT?

Győzelem után, vereség után mindenki ezt kérdi: miért?

Tapasztalás szerint mindig nehéz dolga van időközi választáson a kormányzó pártnak. De ilyen elsöprő vereségnek mélyebb okai is vannak.

Recessziónak nevezett gazdasági válság van, amely csak ipari és üzleti vonalon mutat javulást, de a munkanélküliség még mindig elviselhetetlenül nagy. Kit tegyenek a válság áldozatai súlyos helyzetükért felelőssé, ha nem a kormányzatot, a kormányzó pártot?

Nemzetközi viszonylatban hol kudarcot látunk, hol semmit, passzivitást. Erőteljesebb elnöki vezérlés segítene? Akár igen, akár nem, az erőteljes vezetés hiányát érzi mindenki.

És — nőm árt ennek ismétlése: — mélyen a bőr alá hatoló bizalmatlanságot keltett az unióromboló próbálkozás, amelynek republikánus bélyeget adtak a kampányban aktiv szerepet játszott jelölteken kívül a nem-érdektelen kívülállók is, Eisenhower elnök környezetéből.

SZÉLJEGYZETEK

és O’Neil ohioi kormányzói kampányaiban.

Sokan úgy vélőkednek, hogy nagyon sokan azért szavaztak Rockefellerre, mert nem szeretik Nixont, rettegnek a gondolattól, hogy 1960- ban Nixon lesz, vagy lenne, a republikánusok elnökjelöltje. Választási győzelme után Rockefeller a republikánusok fő szavazatnyerője, nem Nixon.

Nem válogatás nélkül szavaztak az emberek, hanem szemügyre vették a személyeket és politikai vagy hivatali rekordokat. Egy bizonyíték a sok közül: Pennsylvaniában

mint ikerpár együtt futott 2 demokrata Leader szenátorjelölt és Lawrence kormányzójelölt. Amennyi szavazattöbbséggel győzött Lawrence, annyi szavazatot veszített Leader. A moszkvai rádió azt harsogja, hegy egyre megy, akár demokraták, akár republikánusok győznek Amerikában, mert mind a két pártnak egy ura van: a Wall Street. A pennsylvaniai példa mutatja, hogy még egy párton belül is a maguk meggyőződése szerint szavaznak az amerikaiak, nem pedig a Wall Street, vagyis a bankárok füttyentésére.

Megszólaltak a keletnémet szovjetzóna kommunista bölcsei is. Szerintük szintén egyre megy, mert Amerikában csak egy párt van, a nagytőke pártja. Igazán? Hát akkor miért szenvedett olyan csúfos vereséget a Right to Work svindli?

Minthogy a most megválasztott szenátorok mandátuma hat évre szól, az óriási demokrata többség oly nagy tartalékalapot hozott össze, hogy nemcsak a jövő 86-ik kongresszusiban, hanem a következő 87-ik kongresszusban is a demokrata többség biztosítva van.

A kongresszusi szenátorok és képviselők mostani száma nem végleges, mert az uj 49. állam, Alaszka, majd csak november 25-én fog választani.

Maine állam eddig szeptemberben választott, 1960- tól kezdve csatlakozik a többi 48 államhoz és novemberben fog választani,

Az egész országban a sajtó legnagyobb része a republikánus jelölteket támogatta. A demokraták elsöprő győzelme azt mutatja, hogy a sajtó legnagyobb része nem a közvéleménynek szócsöve.

Városi és megyei bond javaslatokat egyre-másra elvetnek a szavazók. Például Cleveland, O.-ban másodszor is elvetették a Civic Center kcnvenciós épületre, egy bírósági épületre, a megyeháza restaurálására kért kötvénykibocsátásokat. Nem is csoda, hiszen mindez önmegadóztatást jelent: aki Yes szavazatot ad le, saját ház-adóját emeli. Ideje, hogy a helyi kormányzatok más adóforrás után nézzenek.

Vallásfelekezeti előítélet, úgy látszik, nincsen. Californ iáb a n, Massaohus et t sb en,

Minnesotában kormányzói, illetve szenátori állásra nagy többséggel választottak meg katolikus jelölteket. Ez azért feljegyzésre érdemes tény, mert eddig még nem volt katolikus elnök.

Eisenhower elnök negativ rekordot ért el: Ebben az évszázadban sohasem volt az elnöknek oly nagyszámú kongresszusi ellenzéke, mint most.

A Right to Work antiunion javaslatot általánosan azonosították a republikánus programmal. Nelson Rockefeller óvakodott ettől a kigycméregtől, amely halálos méregnek bizonyult, legfőbbképpen Knowland californiai

A 76-IK KONGRESSZUS

A mostani, 75-ik kongreszszus szenátusában 49 demokrata és 47 republikánus van; a jövő 76-i'k kongresszusban a számarány: 62 demokrata, 34 republikánus. Még két szenátort fog választani Alaszka népe november 25-én.

A képviselőházban jelenleg 235 demokrata és 200 republikánus van; a jövő számarány: 279 demokrata és 153 republikánus.

Állami kormányzók: 34 demokrata, 14 republikánus. Eddig 29 demokrata és 19 republikánus kormányzó volt.

És kiderült a világ legnagyobb szélhámosának tragikomédiája is, Law maga is bedőlt saját szélhámosságának, az Összeharácsolt pénzen saját értéktelen részvényeivel spekulált.

Talán széttépték volna, ha Párisban marad. Velencébe menekült egész vagyonával, 800 arannyal és ott úgy halt meg 1729-ben, hogy egyetlen ruhadarab nem maradt utána.

UTÓREZGÉSEK

Régi amerikai választási hagyomány, hogy aki vereséget szenvedett, jó képet vág bujában és erőltetett mosoly - lyal minden jót kíván győztes ellenfelének.

így volt most is a legtöbb esetben, de Wisconsin államban Roland J. Steinle, az állami legfelsőbb bíróság volt bírája, nem gratulált legyőzőjének, William Proxmire demokrata szenátornak. Ellenkezőleg, lehordta a sárga földig, Dearbornig és Moszkváig. Haragjában olyasmit mondott, amiért mint biró megrovásban részesített volna peres feleket. Azt kiabálta a volt legfelsőbb biró: “Reuther és Kruscsev nagy győzelmet arattak a választáson. A demokraták szovjetizálni készülnek Amerikát . . .”

Utah állaimban, Salt Lake Cityben a szimfonikus zenekar karnagya Maurice Ábra-Élet a vasfüggöny mögött

KOFAINVÁZIÓ FÉLEGYHÁZÁN

A Ludas Matyi vicclap komoly humoreszkje.

A hajnal még csak hasadni készült, de a kiskunfélegyházi piac körül már nyüzsgött az eladók szekértábora, jelezvén előre, hogy jó lesz a vásár . . .

Ide jövet azt mondta nekem egy helybéli atyánkfia, hogy a félegyházi piac: a pesti baromfiüzérek, vándor-kofák és azok felhajtóinak hatóságilag engedélyezett vámszedőhelye. A kétkedés, amellyel közlését fogadtam, nagyon kiülhetett a képemre, mert informátorom utánam kiáltott: Ha nem hiszi, nézze meg! Mikor pedig úgy vélte, hogy a megnézés magját már sikerrel elhintette bennem, fültövön ostorozta öszvérét és belekocsizott a végtelen rónába.

Én egy homokbuckán vártam a beígért kofasereget. Úgy tiz óra tájt a borsátor tövében elkürjantotta magát valaki, hogy: “Jó reggelt kívánok, megjöttek a budapesti kofákok!” A kurjantás irányába nézve, látom ám, hogy a pesti kofák tényleg megérkeztek. Négy truck meg egy személyautó hozta őket ketrecestül, mindenestül a piac bejárata elé.

Ettől a pillanattól kezdve a baromfiárak kilónként két-három forinttal megugranak. A kofák ráígérnek. Teszik ezt annál is inkább, mert hisz ők előre tudjak, hogy amit ráfizetnek az Ígéreten, azt kétszeresen behozzák jól idomított mérlegeiken. Na már most, kedves félegyházi paraszt, ha ehhez hozzászámítod a kofa fejizámoló-müvészetét, akkor hamarosan ráeszmélsz, hogy szeretettel nevelt szárnyasaidat közel félnapi kofavá'rástól elgyötörtén, sokkal olcsóbban gyömöszölted a pesti kofa ketrecébe, mintha az állami felvásárló, tisztességes mérlegeléssel, a hivatalos árat fizette volna.

Nem az iparigazolvánnyal, törvényes keretekben működő kiskereskedőkről van itt szó, hanem kupecekről, üzérkedőkről, akik 11 órától 12-ig közel kétszer anvnyi baromfit szednek össze egy-egy félehgyázi piacon, mint amennyire a hivatalos állami felvásárlás reggeltől délig képes.

Ludas Matyi hiánycikkekkel álmodott.

Úgy kezdődött, hogy éjszaka roppant ostoba és lidérces álmokat álmodtam összevissza. Például hozta a szabó az uj ruhámat és riadtan mutattam neki, hogy Viincs a ruhán egy gomb sem, ő pedig azt mondta mosolyogva, hogy majd két-három hét múlva lesz gombja és addig fogjam a nadrágot és elment.

Fogtam a nadrágot és mentem én is, mert siettem Valahová álmomban, és bementem egy borbélymühelybe borotválkozni, ahol a borbély beszappanozott, majd mosolyogva mondta, hogy a jövő hét végefelé borotvája is lesz, addig legalább puhul a szakállam.

Fogtam a nadrágom és mentem tovább beszappanozva, mert az álom szerint sietnem kellett egy nagy házba, ahol megtudtam, hogy orvosok vártak rám, akik mindj át lefektettek és kivették a vakbelemet, azután pedig mosolyogva mondták, hogy egy-két héten belül bevarrják, ha lesz cérna, addig szorítsam le a hasamat a két tenyeremmel.

Leszorítottam hát és mentem beszappanozva és közben a nadrágomat is kellett volna fogni a gombok miatt, hát roppant kínlódtam és verejtékezve ébredtem fel, mert szerencsére felcsengettek és az IKV. jött valami csőrepedés miatt. Hálás voltam nagyon, hogy felébresztettek és még segítettem is feltörni a fürdőszoba kövét.

Akkor elmentek és mosolyogva mondták, hogy majd egy-két hét múlva visszacsinálják a követ, addig pedig nem használhatom a fürdőszobát.

Azt hittem, hogy még mindig álmodok, és még a nadrágomat is fogtam, miközben siettem az IKV-hoz, hogy megkérdezzem, mi lesz a kővel? Ott pedig mosolyogva mondták, hogy menjek a sóhivatalba, mert akkor csinálják meg a követ, amikor megcsinálják.

Erre kértem, hogy csípjenek meg legalább, hogy ébren vagyok-e, de azt mondták, hová gondolok, hogy ők megcsípjenek, mert ők nem csípik meg a feleket, mert nem azért vannak itt, hogy a feleket gorombán megcsípjék, hanem azért, hogy udvariasan ne csípjék ■meg.

És ilyenformán csakugyan elmehettem a sóhivatalba és még meg se csíptek.

vanel ingyen belépőjegyet ajánlott fel szerda estére — a választást követő nap estéjére — minden jelöltnek, aki választási vereséget szenvedett. “Azt hiszem, mondta a karmester, ez lesz a legjobb vigasz. A zene varázsa behegeszti a legmélyebb lelki sebeket is.”

De mindjárt hozzátette a karmester: “Győzök is jóllétnek a hangversenyre, de nekik fizetniük kell.”

Fizethetnek, hiszen egy

hangverseny-belépooegy nem számit a választási kampány költségekhez arányitva.

MELYIK JOBB KATONA?

ANKARA — A török hadvezetőség közli: Egy török katona eltartása évenkint 240 dollárba kerül. Az amerikai katonára egy év alatt 7700 dollárt kell költeni, amikor tengerentúl teljesít szolgálatot.

1