A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-17 / 42. szám

Á JO PÁSZTOR-IX ÜLŐ AL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYES Y MIHÁLY kifejezéseket használjon. — Mondjuk hát úgy, hogy nincs igaza. — De ő kész rá megesküdni. — Azt nem vonom kétségbe,.— felelte epesen Dinnyés. — Egy ilyen paraszt még egy fej vöröshagy­mára is képes megesküdni. Én akkor este arra se jártam. Szitás Lajos ide-oda mozgolódott. — Nem akarom ugyan kétségbevonni biró ur, de talán mégis csak jobb lenne . . . hogy is fejezem ki magam? — Tudom már, mit akar mondani Szitás. Maga nem akarja, hogy ezt bolygassuk. De én ezt szüksé­gesnek tartom. Feleljen tehát kérdésemre. — Hát hiszen, ami azt illeti . . . — Csak ki vele bátran, — biztatta őt a biró. — Az igazat megvallva, — rebegte Lajos — mi­dőn Gyárfás Ilonka még nem volt nagyságos asz­­szony, akkor biz én nem tagadom, érdeklődtem irán­ta. — Gyakrabban érintkezett abban az időben ve­le? — Elég gyakran. — Ön bizonyára, mint szokás, tisztességes szán­dékkal volt iránta? Talán szerelmes is volt beléje? Lajos arca erre olyan piros lett, mint a paprika, de hallgatott. — Nos, válasz nélkül hagyja kérdésemet? Pedig én éppen erre a pontra nézve akarok tisztába jönni, mert különben csak igen tökéletlenül tudnám az ügyet elbírálni. Lajos összeszedte magát s igy szólt: — Ha már a biró ur minden áron tudni akarja, hát bevallom, biz én utána jártam. — Feleségül kérte? — Igen. — És minő választ kapott? — A molnár szívesen látott, de . . . Lajos ismét abbahagyta. — Csak mondjon ki nyíltan mindent. Ha kosa­rat kapott a leánytól, az nem szégyen. Magánál sok­kal nagyobb urakon is megesett már ez. — Biz én kosarat kaptam. Lorántffy megelő­zött. Ő elébb a leánnyal beszélt és — győzött. — És ön akkor haragos volt rá, nemde? Mint van az mégis, hogy most jó indulattal van iránta? — Minek tartsak én haragot, biró ur, mikor ő anélküli is elég szerencsétlen. •— És most segíteni szeretne rajta, nemde? ;— Miért ne? Ez felébaráti kötelesség. — Ez mind igen szép, de azt hiszem, hogy leg­inkább Lorántffyné iránta vonzalomból teszi ezt. — Nem tagadom, biró ur. — Ön tehát még mindig gondol reá? — Ezt se tagadom, biró ur. — De önnek felesége van. — Igen is van, biró ur, még pedig egy igen ál­lott jólelkü feleségem. — De akkor miért gondol más nőre? — Gondolni szabad biró ur. Ebben semmi rossz sincsen és nem is tilos. — Ebben igaza van, — felelte a biró. — Gondolni szabad, segíteni is szabad — de már a dolog megítélésénél sokat tesz az, minő indokból történik. Szitás Lajos megütközve nézett a bíróra. Sejtette, hogy anélkül is valószínűtlennek látszó elbeszélését a biró kétkedéssel fogadja s ama feltevésben van, hogy Lajos ezt csak kigondolta avégből, hogy ked­vezzen Lorántffynak. — Biró, — mondta, — úgy látom, hogy kétel­kedik szavaimban. — Mindenesetre óvatosnak kell lennem, — vi~ szonzá a biró. Ön el van fogúivá. — De kérem, biró ur, mindaz, amit mondtam, az első betűtől az utolsóig igaz. A később bekövet­kezett események is igazolják. — Lehet, hogy maga tartja, de nekem mint bí­rónak óvatosnak kell lennem. Éppen azért az ügyet alaposan kell megvizsgálni. Önnek még itt kell ma­radnia egy napig. Holnap valószínűleg még egyszer ki lesz hallgatva. — Bocsánat, biró ur, nekem dolgom lenne otthon. — Sajnálom, de miután elővettem az ügyet, en­nélfogva be is akarom fejezni. Most a vádlottat is ki fogom hallgatni, meglehet, hogy szemfcesitetni is fognak egymással. Szitás Lajosnak tehát maradnia kellett. De már most mi lesz otthon? Mit fog gondolni Juci? A biró elbocsátotta őt és nemsokára rá maga elé állíttatta Dinnyést, akit a börtön levegője ugyan­csak megviselt, de azért nem igen látszott rajta, hogy megadja magát. — Dinnyés, — kezdte a biró, — Szitás Lajos ha­tározottan állítja, hogy ön a halottasházban merény­letet tervezett Lorántffy Elemérné ellen s hogy vol­­takép eme összeesküvés következtében tűnt el a fia­tal asszony. — Szitás Lajos hazudik! — kiáltott Dinnyés. A biró kinek anélkül is sok baja volt a cudar vén emberrel, rátámadt. — Megtiltom magának, hogy jelenlétemben ily — Ilyet ne mondjon Dinnyés. Ezt megcáfolja Lorántffy ur komornyikja, aki akkor este a halot­tasház környékén látta önt. — A komornyik állítása nem ér semmit. Ez úgy vall, amint a gazdája kívánja tőle. Meg aztán Szitás Lajos olyan állapotban volt, hogy se nem lá­tott, se nem hallott. — Ez más kérdés, —mondta a biró. — Ezt majd szakértő orvosok fogják eldönteni. .— No hát én amondó vagyok biró ur, hogy még a szakértők se tudhatnak semmit. Lehet, hogy volt már olyan eset, hogy merevgörcsben fekvő embe-j rek minden hallottak, amit körülöttük beszéltek, de ebből még nem következik, hogy Szitás Lajos is min­dent hallott. Ezt senki be nem bizonyíthatja. Az or­vosok véleményének én fittyet hányok. A biró átlátta, hogy Dinnyésen ki nem foghat 3 elrendelte, hogy vezessék őt vissza börtönébe. — Mikor fognak már egyszer szabadon bocsá­tani? — kérdé kihivólag Dinnyés. — Majd ha én jónak látom, — felelt a biró. — Ez ellen tiltakozom, — üvöltött Dinnyés. — Semmit sem tudnak rám bizonyítani és mégis fogva tartanak. Ez törvénytelenség. Ez a személyes sza­badság legdurvább megsértése. Ez ellen fellebbezek. — Maga ne beszéljen, — förmedt rá a biró. — Ha be lesz fejezve a vizsgálat, majd akkor határoz­ni fog a törvényszék, vájjon szabadon lesz-e bocsát­va vagy sem. És most vissza fog menni cellájába. A törvényszolga vissza is kisérte őt és Lajosnak megengedtetett, hogy haza mehessen. Lorántffy Elemér ezalatt más módon is célhoz igyekezett jutni. Egy titkos sejtelem azt súgta neki, hogy ahol Etelka van, ugyanott kell lenni Ilonkának is. Első tehát megtudni Etelka tartózkodási helyét; Nemeshegyi Ödön bizonyára tudomással bir erről. A titkot tehát ki kell belőle venni. Elemér közvetlenül nem érintkezhetett vele, fel­tette tehát magában, hogy atyja utján hatni fog reá. Nemeshegyen mint tudjuk, nagy bajok ural­kodtak. Az árvezés már ki volt tűzve s az öreg ur kétségbeejtő helyzetéből egyáltalán nem tudott ki­bontakozni. ' — Elemér megjelente vegyes benyomást tett Ne­meshegyire. Nem tudta mit várhat tőle, segitséget-e, vagy pedig pusztulást. Mert ha Elemér előáll a régi követeléssel, akkor a végromlás kikerülhetetlen. — Kedves szomszéd ur, — kezdte Elemér. — Látom az arcáról, hogy nem szívesen lát . . . — Oh kérem, kérem — mentegetődzött Nemes­­hegyi. — Azt hiszem, nem adtam okot ily feltevésre. Hogy egyikünk se valami vidám, ennek nagy oka van. De mondja csak kedves szomszéd ur, Etelka még mindig nem irt? — Nem, — válaszolt Elemér. — Ön természete­sen szeretné, ha Ödön kiszabadulna kellemetlen hely­zetéből, amelybe Etelka szökése folytán jutott. — Valóban az lenne legforróbb vágyam. — Ez pedig, tessék elhinni, csak ő rajta áll, — mondta Elemér. — Neki tudnia kell, hova szökött Etelka s ha ő erre nézve a hatóságot felvilágosítja, azonnal szabadlábra lesz helyezve. Nemeshegyi kutató pillantást vetett rá s igy szólt: — Ön tehát tudni szeretné, hol van a nővére? — Valóban nem magáért Etelkáért szeretném ezt tudni, — válaszolt Elemér. — Őt akár soha se lássam. De gyanítom, hogy nőmet kezében tartja. Ép­pen azért akarnám minden áron megtudni tartóz­kodási helyét. Ezt már az öreg Dinnyéstől is ki akar­tam szorítani, de nem lehetett. A vén gazember meg­­átalkodottan tagad mindent. Kénytelen vagyok te­hát önhöz fordulni. — Én hozzám? — kérdé Nemeshegyi. — Oh, én nem tudok önnek felvilágosítást adni. — De Ödön tudna. — Meglehet, kedves barátom. De úgy látom Ödön szavát adta Etelkának, hogy hallgatni fog. — Az ön kedvéért azonban nem hiszem, hogy meg ne adná a kívánt felvilágosítást. — Nem hiszem, — mélázott maga elé az öreg Nemesgyei. — Egy idő óta az a fiú is olyan nyakas. — De talán mégis a lelkére beszélhetne neki. Én hajlandó lennék önt ebben igen hathatósan támo­gatni. — Hogy és mikép? — kérdezte Nemeshegyi fel­pillantva. — Beszéljünk nyíltan és világosan, szólt Ele­mér..— Önök most igen szorongatott’anyagi hely­zetben vannak. — Sajnos, — rázta fejét szomorúan Nemeshe­gyi. — Az árverés már ki van tűzve ellenünk. És ha még ön is elő állana a régi követeléssel . . , (Folytatjuk) Számok kabalája AMIKOR A BŰNÖST NEM VÉGEZTEK KI. MERT "BARÁTSÁGOS" fZÁMA VOLT Az emberiségnek, mióta csak az Írott történelem ta­núskodni tud erről, törekvé­se volt, hogy a bölcsek kövét megtalálja. Ezzel a törekvés­sel függ egybe a kabala tu­dománya, főleg pedig a szá­mok kabalája. A bölcsek kö­vének kutatása tette félel­metessé a számok -erejét és irányította a /tudósok gon­dolkodását és figyelmét a számokra. Nagyon jól ismer­jük például olyan számok mint 3, 7, 13 és 21 jelentősé­gét az emberi gondolkodás­ban, de ezek csak kiragadott példák arról, hogy a számok kabalája milyen fontos szere­pet játszott az emberiség mű­velődéstörténetében. Külön tudományágak foglalkoztak a számok eredetének és jelen­tőségének magyarázatával és a csillagjós, a mágus vagy a természet tudományok bár­mely primitiv művelője a kö­zépkorban a számok erejére támaszkodott. A számok rejtélye A mai modern primitiv tu­domány természetesen egé­szen más szempontból vizs­gálja a számokat és a termé­szeti jelenségek megértésé­ben segédeszköznek tekinti őket. Nem úgy a régiek, akik valósággal hipnotizálva vol­tak egyes számoktól. A primitiv ember a szá­moktól akkor volt először megbüvölve, amikor észrevet­te, hogy bizonyos természeti jelenségek — például az év­szakok változása — szabá­lyosan megismétlődnek. Idő­vel úgy találta, hogy érdeke megfigyelni mennyi idő alatt ismétlődnek meg — például mennyi idő telik el az első hó leestétől, amig a hó megolvad és a fák kirügyez­nek. Ezt azért kellet tudniok, hogy elegendő élelmiszert gyüjthessen arra az időre, amikor a növényzet elsorvad és az állatokra is nehezebb va­dászni. Természetesen, ázo­­kat a számokat, amelyek va­lami “jó” felé vezették — például a tavasz felé — tisz­telte, mig azokat a számokat, amelyek a tavasztól a hó be­álltáig jelezték a napok mú­lását, baljóslatúnak tekintet­te. Számok és törvény Amikor az ember kilép pri­mitiv ősi állapotából és a ci­vilizáció jelei mutatkoznak, ezt a babonás tiszteletét a szá­mok iránt nem veti le. Érde­kes kutatás lenne megállapí­tani, hogy egyes népeknek babonás hiedelme bizonyos számokkal kapcolatban mi­féle ősi élményre nyúlik visz­­sza. kérdés foglalkoztatta, mi At “szerencsétlen szám” a 13-as. Mert sajátos módon a világ­nak majdnem minden részén annak tartják. De a kutatók íszrevettek egy bizonyos dol­got: csak a fehér ember vi­lágában baljós a 13-as szám. A színes népek közül pedig csak azoknál, amelyek sürii érintkezésben voltak a fehér emberrel, vagy pedig keresz­tények. Ebből kiindulva, a tudósok majdnem biztosak benne, hogy a 13-as szám babonája Jézus megfeszítésével függ egybe. Jézus tizenketted ma­gával ült le az utolsó vacsorá­hoz, vagyis 13-an voltak. És a 13 között volt egy, Judás, az áruló, aki a bajok csiráját már magában hordta. Azóta idegenkednek az emberek a 13-as zámtól, főleg pedig at­tól, hogy 13-an üljenek le az asztalhoz. Perzsák, babilónok Itt érdemes futólag meg­említeni, hogy a pénteki nap szerencsétlenségének fogal­ma szintén Jézus életével függ össze. Mint az Ujtesta­mentumból tudjuík, a megfe­szítés napja péntekre esett, és azóta tartják azt szeren­csétlennek az emberek. Az ókori világ számos szám-kabalája szintén a val­lással függ össze. A perzsa Baák istennek három feje volt és ha áldozati Ígéretet tettek neki, háromszor kel­lett megismételni, mintegy mindegyik fejének külön. Azóta a hármas szám valami ünnepélyes, nyomatékos je­lentőséget nyert. ítéleteket, esküvőket háromszor egymás után kellett kihirdetni. A babilónoknak volt egy 7 napos böjtjük, amelynek so­rán nem volt szabad húst és bort fogyasztaniok, hanem gyümölcsön és főzeléken él­tek. A böjt befejezésé öröm­­iinnep volt, amelyet népmu­­latások követtek. A 7-es szá­mot tehát szerencsésnek te­kintették, mert utána jó na­pok (következtek. A keresztes hadjárat Hogyan kerültek ezek az ókori keleti szám-kabalák a nyugati világba? A keresztes hadjáratok során. A keresz­teslovagok évszázadokig tar­tózkodtak a Szentföldön, vá­rakat, városokat alapítottak és sűrű érintkezésbe kerültek' a keleti népekkel. Sokan kö­zülük csodálói lettek a keleti népek kultúrájának, utánoz­ták építkezési stílusukat, mo­dorukat, ruhaviseletüket. ők hozták nyugatra ezt a szám­­kabalát — mint ahogy a kö­­zelkelet mohamedán népei szintén szerencsétlennek tart­ják a 13-as számot, amelyet a kereszteslovagoktól tanul­tak el. Mindezek csak futó adatok a számok kabalájából, ame­lyek mindig valami babonás hatást gyakoroltak az ember­re. És ha arra gondolunk, hogy ezek a kabalisztikus ba­bonák máig is erősen élnek bennünk, hatásukat aligha lehet alábecsülni az ember fejlődéstörténetében. Hallotta már? . . . hogy á Délsarkon a hő­. . . hogy Victoria angol királynő 63 évig uralkodott, mérséklet 40 fokkal alacso­nyabb, mint az Északi Sark­vidéken. . . . hogy Columbus első amerikai utazása 71 napig tartott. . . . hogy New York váro­sát York hercegéről nevezték el. . . . hogy az angol király­nak joga van vétót emelni egy törvény ellen. . . . hogy Charles Curtis, aki az Egyesült Államok alel­­nöke volt, indián származású volt. Tudjuk azonban, hogy az ókorban mé,g a törvényhozás­ban is speciális jelentősége volt annak, hogy a vádlottnak mi a “név száma.” Akkori­ban ugyanis minden betű egyúttal számot is jelentett, igy tehát könnyű volt a vád­lott névbetüinek számát ösz­­szeadni. Ha a bűnös halálos Ítéletet kapott, akkor az év­nek csak azon a napján lehe­tett kivégezni, amelyet a név­betüinek összeadott száma kijelölt. Ha azután a ■bűnösnek olyan szerencséje volt, hogy névbetüi számának összege meghaladta a 365öt, akkor egyszerűen szabadon enged­ték, mert “nem volt az évnek oiyan napja”, amelyen ki le­hetett volna végezni, mert “barátságos száma” volt. A 13-as szám A számok kabalájának ku­tatóit leggyakrabban az a Hirek a világ minden részéből VARSÓ. — Erich Koch SS tábornok ellen bünte­tőbírósági tárgyalás kezdődik október 20-án. Koch 45 koncentrációs tábort szervezett meg, Kelet-Poroszor­­szág náci kormányzója volt, Himlertől teljhatalmat ka­pott "Németország erősítésére" és e hatalmával élva, lengyelek tizezreit lemészároltatta. BONN. — Hivatalos közlés szerint 1957-ben Né­metországban több mint 300 gyermeket megöltek, 16,- 278 kisleányon erőszakot követtek el. Elhangzott az a követelés, hogy elmebetegeket a jövőben ne bocsássa­nak olyan könnyen szabadon, mint eddig tették az el­megyógyintézetek és biróságok. SYDNEY, Ausztrália. — Egy kis kétmotoros re­­! pülőgép San Franciscoból 50 óra alatt ért ide. 13 óra hosszat tenger felett repült a gép. BONN. — Nyugat-Németországban a munkanél­küliek száma 10 év óta most a legalacsonyabb. Szep­temberben 327,560 volt, 5049-el kevesebb, mint au­gusztusban. A rendelkezésre álló munkaerőknek mind­össze 1.7 százaléka van munka nélkül. LIVERPOOL, Anglia. — George Adam Mosher, 22 éves amerikai kiszolgált repülő angol feleségével és három gyermekükkel nyomorba jutott, mert hosz­­szabb idő óta munka nélkül volt. Kétségbeesésében égy bankban holdup rablást kisérelt meg. A büntetó­­biró kegyes Ítéletet hozott: két évi próbaidő. BANGKOK, Thailand-Sziám. — A kormány ki­utasított két oroszt: a szovjet nagykövetség egyik at­taséját és a Tass hírszolgálat tudósítóját, mert "veszé­lyeztették az ország békéiét és biztonságát". HÁTFÁJÁS. DERÉKFÁJÁS. IZOMFÁJÁS vagy más íesli fájdalmak eseíében dörzsöl" e be a fájós íestrészt I I EASY RUB készítménnyel, amelynek kipróbált hatását számtalan hálalevél bizonyltja. Nélkülözhetetlen a háznál. — Registered U. S. Patent Oí*!ce. Magyar gyógyszerész készítménye. — Ára SÍ.50, Canadában 2 dollár. Kérjük a rendeléshez a csekket va*.*y Money Ordert mellékelni. Ä b n a n t n u 1970 Lincoln avenue . ÄD0RJAN CHICAGO 14. ILL.

Next

/
Oldalképek
Tartalom