A Jó Pásztor, 1958. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1958-10-17 / 42. szám

S-IK OLDAL a plszToi T­Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM i ß Szent Máté 18. fej., 23—35. szakasz. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban ha­tározottan s nyíltan kijelenti, hogy amilyen bánás­módot tanúsítunk embertársainkkal szemben, épp olyant fog a jó Isten is velünk Szemben tanúsítani. Más szóval: a jó Isten csak abban az esetben bocsát meg s gyakorol velünk irgalmat, ha mi is megbocsá­tunk és tudunk irgalmasak lenni embertársainkkal szemben. De ha úgy akarunk eljárni, mint az a bizonyos evangéliumi szolga, aki elfogadta ugyan urának nagy irgalmasságát, de ő már az egyenrangujával :ízemben, szolgatársával szemben, még csak egy cse­kély irgalmat sem akart gyakorolni, akkor kedves i dvasóim, ránk is vonatkozik az, amit Krisztus egy más helyen mond: Irgalom nélkül való ítélet vár mindazokra, akik az irgalmasságot nem gyakorol­ták. Mert hát mi alapon várok megbocsátást és irgal­mat Istentől, az Uramtól, amikor én egy embernek, a társamnak nem akarok megbocsátani és irgalmaz­­ni? Ugyan mi jogcímem van Isten végtelen nagy ado­mányára, amikor én egy végtelen kis ajándékot se akarok adni? , Azt mondja az írásban az Ur: “enyém a bosszú, én akarok mindent visszafizetni!” Isten jogába avat­kozik tehát az az ember, aki Ítélkezik és bosszút gya­korol embertársa fölött, legyen bármennyire is iga­za, legyen bármennyire is megsértve. És az ilyen em­ber eljárásával mintegy kihívja az Istent, hogy úgy járjon el vele szemben is, mint ahogyan ő járt el em­bertársaival szemben . . . S még egyet. A Miatyánkban naponkint talán többször is elmondjuk: “és bocsásd meg a mi vét­keinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vé­­tetteknek ...” Bocsáss meg, amint mi is megbocsá­tunk . . . Ha mi ennek a krisztusi imádságnak szavait ajkunkkal ugyan elmondjuk, de az értelme szerint nem cselekszünk, vagyis ha mi nem bocsátunk meg felebarátunknak, akkor az az imádság nem áldás lesz ránknézve, hanem átok; akkor nem megbocsátást es­­dünk le ,hanem — megtorlást, nem irgalom vár ránk, hanem irgalmatlanság . . . Mert ha nem akarunk meg­bocsátani és mégis ajkunkra merjük venni ezen sza­vakat: bocsáss meg, miképpen mi is megbocsátunk, akkor mintegy azt mondjuk Istennek: Uram, amit én gyűlöletet és haragot táplálok szivemben ember­társam ellen, úgy táplálj Te is ellenem hasonlóan gyűlöletet és haragot. — Hát nem borzasztó az ilyen imádság, hát nem átok-e inkább az? ... És hozzá­fűzhetjük még azt is, amit ugyancsak az írás mond: “A te szádból ítéllek meg, haszontalan szolga! . . . ” “Vigyázzunk, nehogy önmagunk mondjunk ki ma­gunk fölött Ítéletet. BONN. — A nyugatnémet hadsereg hadgyakorla­tainak fő eredménye az a megállapítás volt, hogy ez a 172,000 főnyi haderő atombombák nélkül is meg tudja Védeni az országot oly ellenséges haderővel szemben, amely ugyancsak atombomba nélkül támad. Ez fontos azért, mert igy a német hadsereg meg tudja állni a he­lyét addig, amig amerikai atombombás fegyverek ak­cióba lépnek. Az uj német haderő rendkívüli mozgé­konyságát lehetővé tette egy jelentős ujitás: a haderő nem hadosztályonkint, hanem brigádonkint önállóan tud hadműveleteket végezni. Egy-egy brigád, 2500— 3500 katona, egy egész héten át akcióban lehet után­pótlás pélkül. Pius pápa a budai várban imádkozott a magyar népért (Folytatás az 1-ső oldalról) szentelte, de éppen abban az évben a kommunisták véres háborút kezdtek Koreában. A hidegháborús években a pápa ismételten hallatta sza­vát politikai kampányokban, az intelem és meggyőzés fegy­vereivel vett részt az olasz­­országi és franciaországi vá­lasztási kampányokban és ezzel hozzájárult a két katoli­kus többségű országban a kommunista pártok esélyei­nek gyengítéséhez. Az egyház és az istentelen­­ség hatalmasságai közti harc­nak még nincs és ki tudja mikor lesz vége. Alighogy le­hunyta szemeit Pius pápa, máris ellenséges hangok hal­latszanak a vasfüggöny mö­gül. Az uj pápa választására nem mehetnek Rómába a sza­badságuktól többé^kevésbbé megfosztott bíborosok: Ste­­pinac, Mindszenty és Wy­­szynski. Élete és karrierje Eugenio Pacelli 1876 már­cius 2-án született. Apja, a vatikáni jogászok kollégiumá­nak dékánja, a család hagyo­mányainak megfelelően jo­gászt akart nevelni fiából, de Eugenio már kisgyermek ko­rában elárulta későbbi hajla­mát, a papi pályára való elhi­vatottságát. A római szemi­náriumot végezte és 1899-ben szentelték pappá. Nemsokára a vatikáni államtitkári hiva talba került, egy ideig ká­nonjogot, majd nemzetköz: jogot és diplomáciát tanított pápai akadémiákon. 1911-ben államtitkárrá lépett elő, 1917- ben XV. Benedek pápa mün­cheni apostoli nunciussá ne­vezte ki érseki címmel. Müncheni posztjáról Be­nedek pápa megbízásából kí­sérletet tett, hogy a béke ér­dekében közvetítsen az enten­te és a központi hatalmak közt. Münchenben és később Berlinben konkordátumot kö­tött Bajorországgal, majd a német köztársasággal és ez érdemel elismeréséül 1959- ben az uj pápa, XI. Pius, bi­­borosi méltóságra emelte. 1930 óta Pacelli bíboros irá­nyította a Vatikán diplomá­ciáját, egyúttal főpapja lett a vatikáni Szent Péter bazili­kának. 1934-ben mint a pápa legá­tusa résztvett a buenos-airesi aucharisztikus kongresszu­son, 1935-ben a lourdesi ju­bileumi ünnepségen, 1936 ta­vaszán a pápa képviseletében az Egyesült Államokban volt körúton, kelettől nyugatig vé­giglátogatta az egész nagy országot. 1938-ban Magyar­­országban járt. 1939 március 2.-án, 63-ik születésnapján, a bíborosok gyülekezete őt vá­lasztotta meg pápának. Ami­kor a bíborosok térdre eresz­kedtek előtte és kezét és lábát csókolták, alig hallhatóan fel­sóhajtott: Miserere mei, De­us ! — Istenem, légy hozzá'»: kegyelmes! Az egyház történetébe uj fejezetet irt XII. Pius pápa, amikor 1950-ben kihirdette Mária mennybemenetelének dogmáját. Pápaságának má­sik kiemelkedő eseménye volt 1954-ben a Mária Év megün­neplése, a Szeplőtelen Fogan­tatás dogmája kihirdetésének 100-ik évfordulója alkalmá­ból. XII. Pius egyike volt a leg­műveltebb, legnagyobb tudá­sú főpapoknak, akik valaha a pápai trónon ültek. Diplomá­ciai működése éveiből meg­tartotta később is érdeklődé­sét minden rendű és rangú, minden nemzetbeli, különbö­ző nyelvet beszélő emberek iránt. Latin és görög nyelven kívül hat élő nyelven folyéko­nyan beszélt: olasz, francia, spanyol, portugál, angol és német nyelven. Audienciáin legtöbbször saját nyelvükön szólt a hívőkhöz. Alig van oly hivatás vagy mesterség, amelynek képviselői nem já­rultak eléje és akár kézmű­vesek, akár jogászok vagy orvosok, kertészek vagy csil­lagászok küldöttségeit fogad­ta, mindig oly talpraesett megjegyzéseket tett, hogy a hívők ámulatba estek ennek a papnak világi ismeretei gazdagsága felett. Pillanatfelvételek Rendkívüli ember volt, méltó arra a magas pozícióra, amelyet betöltött és amelynél magasabb pozíció nincsen e földön. Egyéniségének, egész meg­jelenésének lenyűgöző hatása alól senkisem tudta kivon­ni. magát. Amikor az angol és ame­rikai haderők felszabadítot­ták Rómát a német megszál­lás alól, egy angol ezredes olyasmit mondott, hogy Ró­ma csodás város, tele látvá­nyosságokkal, de őt mégis csak legjobban érdekelné a pápa. Látni szeretné a pápát, mondta. Ennek nem volt aka­dálya, hiszen csaknem min­dennap valamilyen csoport be­bocsátást nyert a Szentatya fogadó .zobájába és az angol azredes csatlakozott egy au­dienciára menő csoporthoz. De előbb megfogadta, hogy mint hithü protestáns, ő bi­zony nem fog letérdelni a pá­pa előtt. A pápa belépett s terembe, áldást osztott, aztán sorra késiét szorított a megje­lentekkel. Mindenki letér­delt — a protestáns angol ez­redes is. A huszas években Eugenio Pacelli pápai nuncius volt Münchenben. 1923 novembe­rében ott volt a hiressörházi puccs: Hitler, a kiszolgált káplár, és Ludendorff, az el­ső világháború hadvezére ve­zetésével 20,000 főnyi fel­fegyverzett náci csőcselék megrohanta a városházát, megbuktatta a bajor kor­mányt és készült a berlini központi kormány ellen vonul­ni. De közbelépett a Reichs­wehr, szétkergette a lázadó­kat, Hitler börtönbe került, 1924-ben tiz évi várfogságot kapott. Akkor a külföldi dip­lomaták, élükön Pacelli pápai nunciussal, úgy vélekedtek, hogy vége a hitlerizmusnak. Két évtizeddel később, 1944-ben, amikor a szövetsé­ges haderők Hitler hadsere­gét kiverték Olaszországból, Robert Murphy amerikai dip­lomatát — aki a hitleri puccs idejében müncheni konzul volt — audiencián fogadta Pius pápa. Elbeszélgettek az izgalmas müncheni esemé­nyekről és Murphy nagykövet megjegyezte, hogy a Szent­atya akkor nem bizonyult csalhatatlannak, mert bizony Hitler karriérjének nem vége, hanem kezdete volt az a meg­hiúsult puccs. “Igaz, igaz — jegyezte meg mosolyogva a pápa — de én akkor még csak monsignor voltam.’’ Nevetséges helyzetekben éppen úgy mint durva táma­dások tüzében megőrizte sze­mélyének szinte emberfeletti méltóságát. Kegyesen fogad­ta a Newark, N. J.-i tűzoltó­ság részéről őt ért nagy meg­tiszteltetést, hogy tisztelet­beli tűzoltóvá nevezték ki. Amikor a titkára megmuta­tott neki egy római lapban megjelent torzképet, mely egy kihúzott, nagyhasu papot ábrázolt a sovány, pehelysú­lyú Pius pápa mosolyogva szólt: “Cseppet sem hasonlít hozzám.” Eltemették a 261-ik pápát — 262-ik pápát választanak XII. Pius pápa holttestét százezrekre menő tömeg kí­séretében szállították át a Castel Gandolfo pápai nyári­lakból a Szent Péter baziliká­ba, ahol hétfőn délután a ba­zilika grottójában levő már­vány sarkophangban örök nyugalomra helyezték. A 261-edik pápa meghalt — a 262-iket október 25-én fogja megválasztani a bíbo­rosok konklávéja. Jelenleg 55 bíboros van. Közülük többen akadályozva lesznek a megjelenésben és szavazásban, igy Mindszenty bíboros, magyar hercegprí­más, Stepinac horvát és Wy­­szynski lengyel bíborosok. A bíborosok megválaszt­hatnak egyet maguk közül, de elvben akármelyik római ka­tolikus papot. A pápaválasztó gyűlés a Sixtini kápolnában lesz, amelynek menyezetét Michel­angelo hatalmas freskója és egyik falát Rafael Sixtini Madonnája díszíti. Az uj pápa megválasztásá­hoz háromnegyed többség plusz 1 szavazat szükséges. Amig ilyen szavazási ered­mény létre nem jön, a bíbo­rosok nem hagyhatják el a becsukott kápolnát. Több mint 4 évszázad óta csak olasz pápát választottak. De most lehetséges, hogy el­térnek ettől a hagyománytól, mert most kétszerannyi nem­­% olasz bíboros van, mint olasz. Egyházi körökben nem tartják valószínűnek, hogy Spellman amerikai érsekre fog esni a bíborosok választá­sa. A múltban többször elő­fordult, hogy néhányszor — egy esetben 22-szer — meg kellett ismételni a szavazást, amig az egyik bíboros elnyer­te a háromnegyed szavazó­többséget. így október 25 után még napok múlhatnak el, amig a világ 500 millió ka­tolikusához eljut a hagyomá­nyos üzenet: Habemus pá­pám -— Megválasztottuk az uj pápát. Mi lesz a neve az uj pápá­nak? Ő maga fog választani a hagyományos pápanevek közül egyet, vagy akár egy uj nevet. De két név válasz­tása tilos: Az uj pápa nem nevezheti magát Péternek és nem használhatja saját ke­resztnevét. AMERIKAI TANÁR PESTEN BUDAPEST — William Dameshek bostoni egyetemi tanár, a vér kortanának vi­lághírű tudósa, a Magyar Tu­dományos Akadémia meghí­vására ellátogatott Budapest­re és az első belgyógyászati klinikán előadást tartott a fe­hérvérűségről. DUNAFALVÄT DEPORTÁLJÁK A jugoszláv határ közelé­ben fekvő Dunafalva közsé­get áthelyezik félmérfölddel odébbra, hogy ki lehessen szé­lesíteni ott a Duna medrét. A falu 196 házát fogják elmoz­dítani, átteni. Az áttelepítési és folyamszabályozási mun­kák három évig fognak tar­tani. Pünkösd után 21. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 8, 5—15 Monda az Ur e példabeszédet: Kiméne a mag­vető, elvetni az ő magvát; és amint vetett, némely mag az útfélre esék, és tapodtaték, és az égi mada­rak megevék azt. És némely a kősziklára esék, és ki­kelvén, elszárada, mert nem vala nedvessége. És né­mely a tövisek közé esék, és együtt felnővén a tövi­sek, elfojták azt. És némely a jó földbe esék, és ki­kelvén, százannyi termést hoza. Ezeket mondván, kiálta: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. Kérdezzék pedig őt tanítványai, mondván: mit je­lent e példabeszéd? kiknek ő mondá? nektek adatott tudni az Isten országa titkát; egyebeknek pedig pél­dabeszédekben, hogy látván , ne lássanak, és hall­ván, ne értsenek. Ez tehát a példabeszéd: A mag az Isten igéje. Az útfélre esők azok, kik hallgatják, az­után eljő az ördög, és kiveszi az igét szivökből, ne­hogy hívén, üdvözöljenek. A kősziklára esők azok, kik midőn hallják, örömmel fogadják az igét; de nincs gyökerűk; egy ideig hisznek, és a kisértet ide­jén eltávoznak. A tövisek közé esők azok, kik hall­ják, de utóbb a szorgoskodástól, gazdagságtól és az élet gyönyörűségeitől elfojtatnak, és gyümölcsöt nem teremnek. A melyek pedig a jó földbe estek, azok, kik tiszta és jó szívvel hallván az igét, megtart­ják, és termést hoznak béketürésben. Ezeket mond­ván felkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg. SZENTBESZÉD Az Ur Jézus a következőképpen magyarázza a példabeszédet: A mag az Isten igéje. Az Isten igéje, tudniillik az evangélium és annak hirdetése helyesen hasonlittatik a maghoz és a vetéshez; mert valamint az Isten igéje a hirdetőnek szája által, úgy a mag a vetőnek keze által hintetik szét és vettetik el. Vala­mint az Isten igéje a hallgató szivében, úgy a mag a föld belsejében fogamzik meg. Valamint a magból jön létre a termés, úgy a jó Isten igéjéből erednek minden jó cselekedetek. Valamint a föld mag nélkül haszontalan növényekkel, dudvával, tövissel és más effélékkel nő be, úgy az emberi szív Isten igéje nél­kül hiúságokkal és vétkekkel telik el. Valamint a ma­got, hogy termést hozzon, tiszta, kövér és nedvdus földbe kell elvetni, úgy az Isten igéjét, hogy szellemi termést hozzon, tiszta és az erényességre, jámborság­ra kész szívbe kell befogadni. — Szent Jakab apos­tol ezen szavai szerint: “Szelídséggel fogadjátok be a heoltott igét.” * ■ * Valamint a földet, hogy a mag abban termést hozzon, meg kell tisztítani a haszontalan növényzet­től, dudvától, tövistől és más efféléktől, aztán meg kell javítani, megszántani és megboronálni, úgy az emberi szivet is meg kell tisztítani a vétkes hajla­moktól, indulatoktól és szenvedélyektől bűnbánati cselekményekkel. Mondá az Ur: Az útfélre esők azok, akik hallgatják az Isten igéjét, azután eljő az ördög és kiveszi az igét szivükből, nehogy hívén üd­­vözüljenek. Valamint a mag befogadására nem al­kalmas, kemény, járt útra esett magvak nem fogad­tatnak be a földbe és nem takartatnak be földdel, ha­­nam azoknak egyik részét a járókelők tapossák el, másik részét pedig a madarak ragadják el, úgy az Is-, ten igéjét azoknak szivéből, kik bűnös szenvedé­lyeikben elfogulva hallgatják, de belül nem képesek azt felfogadni, kiragadja az ördög, és a szivet a meg­szokott bűnökre tereli, hogy a lelket magának meg­nyerje és az örök üdvösségtől megfossza. Szívleljük meg az elmondottakat és adja a jósá­gos Isten, hogy amire törekszünk, kegyelmének bő­ségével gyámolitva teljesíthessük és igy egykor be­juthassunk az örök élet dicsőségébe, amelyről a nem­zetek apostola igy szól: “Szem nem látta, fül nem hallotta, se az ember szivébe föl nem hatott, mit Is­ten azoknak készített, akik őt szeretik.” HAIFA, Izráel. — Megalakult az izráeli arab mun­káspárt. Az alakuló ülésen 60 arab településből 732 de­legátus jelent meg. A párt hűségnyilatkozatot tett Iz­­ráel államnak és programjába vette egyebek közi azt, hogy munkálkodni fog az arab-izráel békekötés érde­kében. OSLO. — Norvégia kormánya úgy határozott, hogy elfogad Amerikától repülőgépüldöző “Csörgőkí­gyó” rakétákat. A szovjet hiába prüszköl emiatt, nem lehet tagadni azt, hogy a Csörgőkígyó csak védekezés­re szolgál és ha nincs támadó, nincsen szükség védeke­zésre. LEOPOLDSVILLE, Belga Kongó, Afrika. — Egy belga katonai repülőgép lezuhant a 10,150 láb magas Nyamuragira tűzhányó králerjébe, a három pilóta éle­tét vesztette. Hasonló a mennyek országa egy királyember­hez, aki számot akart vetni szolgáival. S mikor el­kezdte a számvetést, eléje vivének egyet, aki neki tízezer talentommal tartozott. Mivel pedig nem volt miből fizetnie, parancsoló ura, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és minden vagyonát s úgy fi­zessen. Leborulván pedig, a szolga, esedezék neki, mondván: légy türelemmel irántam és mindent meg­fizetek neked . . . Könyörülvén tehát az ur ama szol­gán, elbocsátá őt és az adósságát elengedé neki. Ki­­menvén pedig ez a szolga, találkozók egy szolgatár­sával, ki neki száz dénárral tartozott s megragad­ván, fojtogató őt, mondván: Add meg, amivel tarto­zol. És leborulván szolgatársa, kéré őt, mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek ne­ked. De amaz nem engedett, hanem ment és tömlőé­be veté őt, amig csak meg nem fizeté adósságát. — Látván pedig szolgatársai a történteket, igen meg­­szomorodának s urukhoz menvén, elbeszélők neki mi történt. Akkor előhiván őt ura, mondá neki: Go­nosz szolga, minden adósságodat elengedtem neked, mivelhogy kértél engem, nem kellett volna-e tehát neked is könyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én is könyörültem rajtad? És megharagudván ura, át­adó őt a poroszlóknak, mig csak meg nem fizeti min­den adósságát. így fog cselekedni mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttatok, kiki az ő atyafiá­nak, szivetekből.

Next

/
Oldalképek
Tartalom