A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-02-21 / 8. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI ílgy évre __________ fél évre __________ DIJAK: ..$6.00 $3.50 SUBSCRIPTION RATES: One Year________________$6.00 Half Year________________$3.50 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. * vi GEORGE WASHINGTON 1775 áprilisában beköszöntött a tavasz New Eng­­lamdlba, a massachusettsi dombokon, Lexingtomban és Concordban, a fák rügyezni kezdtek. Vörösköpe­­nyeges angol katonák ütköztek össze ott néhány el­szánt farmerrel és városi lakóval. Az amerikai for­radalom kitört. Ralph Waldo Emerson, a kiváló ame­rikai költő és elbeszélő irta, hogy a Lexington és Con­cord környékén eldördült fegyverek hangját és egész vi lúgon meghallották. Az amerikai forradalom valóban kihatással volt a világ sdk népének sorsára és pedig tartósan. Még ma is halljuk visszhangját néha. Tálán azért, mert az amerikai forradalom nemcsak politikai célokat szolgált, hanem erkölcsi és szellemi rugói is voltak. A Függetlenségi Nyilatkozat, amelyet Thomas Jeffer­son szerkesztett meg, “természetes igazságoknak” nyilvánítottá, hogy minden embert szabadnak terem­tettek, az élethez, szabadsághoz és a boldoguláshoz való isteni jogokkal. Ennek a szellemnek volt kife­jezője George Washington, akinek 225-ik születés­napját ünnepeljük február 22-én. A fehérparókás, vé­­konyajku, sasorru férfi példaképe lett nemcsak az amerikaiaknak, akik megunták a zsarnokság igáját, hanem mindenkinek a világon, aki az emberi szabad­ságért lelkesedett. Ott volt például a francia Lafayette márki, aki mint generális és Washington meghitt barátja, hő­siesen harcolt kiképzetten amerikai honvédek élén. Amerikában a célokat elérve, visszatért hazájába, ahol a francia fórra dalom egyik vezetője lett. Az 1789-iki francia nemzetgyűlésen Lafayette nyújtot­ta be a Jogok Nyilatkozatát, amely a 13 évvel előbb megszerkesztett amerikai függetlenségi nyilatkozat alapján készült; az alkotimányozó gyűlésen pedig azo­kért az elvekért szállt síkra, amelyeket Amerikában már kivívtak: az önkényes letartóztatások ellen, a vallási türelmesség, népképviselet, esküdtbiráskodás és sajtószabadság mellett. Ott volt a lengyel Tadeusz Kosciuszko, aki szin­tén önkéntesen állt Washington hadseregébe, hogy adjutánsává és barátjává legyen. Kosciuszko' is ame­rikai értelemben vett demokrata volt. Követelte a len­­gyei köztársaság visszaállítását, népszabadsággal és törvényelőtti egyenlőséggel. 1794-ben, amikor Orosz­ország és .Poroszország Lengyelországinak kétharma­dát megszállották, (a történelem tehát csak megis­métlődött 1939-ben) Kossuth Krakóba sietett és a népet ellenállásra serkentette. Az ő szabadságharca nem sikerült, mintahogy letörték az 1848-as magyar szabadságharcot is. A magyar nemzet lánglelkü köl­tője, Petőfi, Washingtonnal azonos elveket vallott: Mert győzni fogsz, dicső respublika, Bár vessen ég és föld elédibe gátot, Miként egy uj, de szent Napoleon, Elfoglalod majd a kerek világot! Az amerikai forradalom sok más európai ország­ban is diadalra segítette a demokratikus eszmcket, sokhelyütt Délamerikáhan és legújabban Ázsiában is. Mert a szabadság, egyenlőség és testvériség esz­méit nem lehet kiirtani onnan, ahol egyszer gycibe­rét vertek és a világ minden részében előbb, vagy utóbb győzedeIrneske d niök kell. KÖZBEJÖTT AKADÁLY MIATT . . . Smélen Toni udvari emlékei A régi ‘magyar vicclapok­nak ismert figurája volt év­tizedek előtt: Smólen Tóni, az udvari lakáj, aki a karikatú­rák szerint leereszkedő váll­­veregetéssel beszélt a magyar politikusokkal, akik a Burg­­ban megfordultak Ferenc Jó­zsef előtt audiencián. Az olva­sók hitték is, meg nem is, hogy Smólen Tóni, a viccla­pok állandó alakja, a valóság­ban is létezik. Mindez azonban csak poli­tikai tréfa volt. Merő ráfogás nagyobb részben, de a hires Smólen Tóni azért mégis nem csupán a vicclapokban élt, ha­nem valóságos ember volt. Smólen Tóni Ferenc József komornyikja volt A Felvidé­ken született. Apja kovács­­meter volt Besztercebányán. Tóni bácsi ott élte csendes öregségét, a régi, kis szülei házban, a Rákóczi-utcá'ban. Floki kutyája és kedvenc macskái és udvari emlékei kö­zött, ahol a Burgban ráragadt ceremóniás tisztelettel fogad­ta egypár kedves ismerősét. Öreg gazdája, Ferenc Jó­zsef meghalt, a Habsburgok fényes tóra ja összeomlott, a királyi család tagjai földön futók lettek., az uj idők szele sok mindent elsöpört. ÍGY LET Ő TÓNI • A komornyik neve az ud­varnál Anton volt. Ferenc Jó­zsef változtatta meg egyszer véletlenül Tónira. Unokáitól búcsúzott a király, kezével in­tegetett búcsút Mária Valéria gyermekeinek, miközben a családi örömben elmerülve, vigyázatlanul hátrált az ajtó felé. megbotlott és ha a ko­mornyik föl nem fogja hirte­len, elesik a király. Ferenc Jó­zse ekkor azt mondta hálás melegséggel: — Köszönöm, Tóni! Ettől a pertctől fogva An­­tont Tóninak hivta mindenki az udvarnál. AZ UTOLSÓ VIRGINIA Ferenc József erős dohá-1 nyos volt. A méregerős Virgi­niákat szerette legjobban szív­ni, amitől később orvosa eltil­totta. Kerzl dr. egyszer ész­revette, hogy páciense nem tartja be az ő rendelését. Raj­takapta, midőn a tilalom el­lenére épen Virginiát szívott. Kerzl dr. erre figyelmeztette a királyt, mire az letette a félig elszívott virgináit. Ez volt Ferenc József utolsó Vir­giniája. Smólen Tóni áhitatos tisz-! telettel őrizte haláláig selyem­be burkoltan a félig elszívott szivart és mint valami drága emléket mutagatta látogatói­nak. AZ ELCSERÉLT ÉREM j - ’ -L'L-/' •;/ ; I-. j Smólen Tóninak egész gar-j mada kitüntetése volt. Hi- j szén némely uralkodó szive- j sen osztogatott borravaló he­lyett is kitüntetést az érde­mesebb udvari személyzetnek. Valamely díszesebb alka­lommal, midőn a komornyik összes kitüntetéseivel felsze­relve jelent meg Ferenc Jó­­szef előtt, az rosszalóan csó­válta a fejét. A komornyik nyomban észrevette, hogy va­lami baj van, csak épen azt nem tudta, hogy milehet az. Kiment és végigmustrálta magát. Rájött, hogy a bosz­niai vitézségi érme utolsónak lógott a mellén az idegen ki­tüntetések után. Ez pedig fő­benjáró szabálytalanság! A Jó Pásztor Verses Krónikája TÁVIRAT KRUSCSEVNEK JAJ MENNYIT ÁGÁLNAK, jaj mennyit hazudnak moszkoviták, akik magyarul is tudnak. Azt hazudjak főként, hogy ők is magyarok, pedig csak hazátlan vörös kalandorok. November 4 után folyton gyüléseztek s végül táviratot küldtek el Kruscsevnek: Nyomban felcserélte és ami­dőn igy újra megjelent a ki­rály előtt, az jóváhagyóan biccentett feléje. Smólen Tóni emlékeinek legkedvesebbike egy pici női selyem zsebkendő. Érdekes ennek a története, mely fényt vet a boldogtalan Erzsébet királyné gyengéd lelkületére. I$chlbe utazott az udvar, — Smólen Tóni is. Amidőn leszállottak az udvari vonat­ról, a komornyik szemébe a mozdonyból kipattanó szik­ra szállt. Hirtelen mozdulat­tal kezével kapott fájós sze­méhez és azzal dörzsölte azt. Észrevette ezt Erzsébet ki­rályné, elővette finom selyem zsebkendőjét és Smólen Tó­ninak nyújtotta, hogy azzal törölje ki szemét. Használat után Tóni természetesen már nem adhatta vissza a király­nénak, igy maradt nála a monogrammos zsebkendő. RUDOLF TRÓNÖRÖKÖS ÉS*A KÖVEZŐK Smólen Tóni jóízű, kedves esetét mesélt el Rudolf trón­örökösről. Rudolf nem vetet­te meg a cigányos mulatsá­gokat. Egy viharos éjszaka után, hajnalban igen vidám hangulatban tért haza. Pityó­­kás állapotban bizony miben sem különbözik a trónörökös az egyszerű polgártól. Rudolf a komornyik előtt kedélyesen eldicsekedett, hogy milyen si­került csinyt csinált a város­ban. Éjjeli szórakozásáról ha­zafelé jövet már dolgozó ut­cai kövező munkásokra buk­kant. Rudolf tréfából mun­kára jelentkezett a felügyelő­nél. Ez az elegáns ur ajánlko­­zását tréfának vette, de kije­lentette, hogy a szokásos be­fizetés ellenében felveszi őt is. Rudolf ekkor — elbeszé­lése szerint — bevezette a munkásokat egy vendéglőbe, ahol minden jót rendelt szá­mukra, titokban fizetett és ijedtségükkel magukra hagy­ta őket. A munkások módfe­lett megijedtek, hogy a vic­ces ur talán megszökött a “cech’ fizetése elől. Csak ké­sőbb tudták meg, hogy ki volt ismeretlen jótevőjük. Évek óta gőzerővel, az adófizetők sokszáz ezer dollárjával folyik Nixon alelnök “felépítése” elnöki méretekre. Ennek a felépítésnek egyik programpont­ja Nixon utaztatása a nagyvilágban, a világ minden részébe. A legújabb program úgy szólt, hogy Nixon beutazza Nyugat-Európát és mindenütt népszerűvé teszi Amerikát és önmagát. De az európai körutazást közbejött akadály mi­att el kellett halasztani. Meghalt Neely west virginiai demokrata szenátor és helyébe a republikánus álla­mi kormányzó republikánust nevezett ki szenátor­nak. Ennek folytán most a szenátusban 49 demokra­ta és 47 republikánus van. Ha meghal még egy de­mokrata szenátor, 48 demokrata és 48 republikánus lesz a szenátusban és szavazategyenlőség esetében Nixon alelnök, a szenátus elnöke eldönti a szavazás eredményét. Minthogy a szenátus demokratái közt van egy, aki már több’ mint 90 éves, bármely napon megtörténhet, hogy helyreáll a 48—48 egyensúly és “Te, aki oly nagy vagy, eszes, nevezetes: minket jövőben is egyedül te vezess. Üdvözöl a hithü magyar vörös gárda: fojts be minden magyart egy vizes pohárba . . .” KOMOLY HÍREK SZERINT elment a távirat; Moszkvába küldte a Magyar Vörös Zsinat. Akik aláirták szennyes kézzel tollal: várják a jutalmat kapzsi izgalommal. “Hány dollár? Hány rubel? Mennyi üti markunk, merthogy Moszkva mellett ölökre kitartunk?” a szenátus bizottságai élére — Nixon döntő szavaza­tával — republikánusok kerülnek. Óriási jelentőségű változás lenne ez meist, derékban kettétörné a most folyó vizsgálatokat a nemzeti biztonság, a unió kor­rupció és más fontos kérdésiekben. Hogy a 48—48 eshetőségre kéznél legyen, Nixon nem mehet európai körútra. FÉL, MINT SAMU A NADRÁGJÁTÓL Állítólag a Dunántúl élt valamikor egy Samu nevű együgyü ember, aki egyszer irhás nadrágot varratott ma­gának. Történt, hogy egyik útja alkalmával alaposan megázott és behúzódott az er­dőbe az eső elől. Elaludt. Ahogy estefelé fölébredt és útnak indult, a rajtaszáradt irhanadrág zörögni kezdett. Samu Megijedt, mert azt hit­te, valami vadállat törtet utá­na. A rémülettől félholtan ért be a faluba. Hirten lapunkban AZ UZSORÁS fiS A SZENT Szent Bonajunkta egyike volt a Szervita-rend hét alapitó járnak. Flórenc városában egy hires zsugori élt abban az időben. Sok átok és tenger igazságtalanság tapadt a vagyonához. Az uzsorás azonban mit sem törődött vele, hiszen az ő istene a pénz volt. Bonajunkta ismerte a pénzkuporgató zsugorit és többször a lelkére iparkodott hatni. Feltárta előtte a sir képét, ahová hi álba viszi az ember az aranyte­kercseit. Egyszer mégis a szivéhez férkőzött. Sokáig (be­szélt Bonajunkta a zsugorihoz, mig ez végre ímeg­­gyent s megfogadta, hogy jóváteszi gonoszságait, visszaadja a sok kifosztott nyomorultnak kiuzsorá­­zott vagyonukat. Bonajunkta nagy örömmel hagyta ott gyónóját. Ujjongott a lelke, hogy egy nagy bűnöst megjavít­hatott. , Alig tette ki a páter lábát az ajtón, az uzsorás elő­vette számadásait. Számolt . . . Számolt . . . végül előtte volt az összeg: mennyivel károsította meg em­bertársait. Ismét számolt. . . amíg összeolvasta egész vagyonát. Levonta ebből az igaztalanul szerzett pénzt. Az arca eltorzult, amikor megkapta a végösszeget. Egész testében reszketett. Nagy vagyonából alig ma­radt valami. Őrült dühhel ugrott fel. Mint az eszelős, felordi­­tett. Évekig harácsolt kincsét oda nem adja! Gyűlö­lettel gondolt most már Bonajunktára. Felöltözködött és elment mérget vásárolni. Ha­zajövet, egy üveg boriba öntötte e gyilkos port s el­küld ötbe B onan junktának. A szentéletü páter azonban észrevette, hogy gyil­kos ajándékot kapott. Első pillanatban erőt vett rajta a méltatlankodás ekkora gonoszság láttára, de csak­hamar 'diadalmaskodott a lelkekért aggódó papnak szeretető. A zsugori emberhez sietett. Hiába jött. Halva találta azt — a kinczesládája mellett. Ez volt a jó Bonajunkt árnak legszcmorubb napja. VAN ESZE A CIGÁNYNAK! József Károly.főherceg lovassági tábornok, had­seregfőparancsnok egyszer társaságban a következő cigánytörténetet beszéltéé!: Az előnyomuló porosz hadsereg elől hátrálva, egy cseh helység mellett ütöttük fel táborunkat. A vidék hegyes és erdőktől övezett volt. Az éj beálltá­val, miután az őrszemeket felállítottuk, táborunk nyu­galomra tért. Egyedül én maradtam ébren szálláso­mon, egy paraszt házában és dolgoztam. Éjfélre járt az idő, amikor “Halt! Wer da?” kiál­tást hallok s utána‘hosszabb beszélgetést. Beszólitottam segédtisztemet s utasítottam, néz­ze meg, mi a baj cdakünn? — Egy cigány katona kíván fenségeddel beszél­ni, de négyszemközt, — szólt a visszaérkező segéd­tiszt. — Mit akar? — Nem tudjuk. Négyszemközt akar fenségeddel beszélni mindenáron. — Bocsássa be! Beengedték. Előttem állt a cigány. De nem szólt, csak a szemével pislogott a segédtisztre integetve. Az adjutánst távozásra kértem s igy kettesben maradtunk. — No 'hát mi baj? — Báj ván, nágy báj, fensiges urám. Ázs ellen­­sig á hátunrá jön, meg akár minket lepnyi. — De hiszen az előőrs ki van rendelve a eddig semmi 'gyanúsat nem jelentettek. — Mert még messi ván ázs ellenség, fensiges urám, de itt les is ákkor jáj nekünk. » — De hát szólj, honnan tudod te mindezt? — Tessik csák ázs áblákhozs lipni, fensiges urám! Tetsik látni ázat a sok mádárát, hogy repül ki ázs erdőből dil felé? A hold éppen akkor bukkant elő a f elhők mögül és én kíváncsian néztem a repülő madarakat. — Látom, fiam. Nos aztán? —Ázstáin? Hát a mádárák nem úgy álusnák, mint ázs emíJerek? Bizony álusnák s nem, röpülnének most, há ázs erdőben csend volna. De mert jön ázs 'ellenéig ázs erdőben, hát háborgatja őket, ázsir röpülnek dil felé. — No jól van, fiam. Menj csak vissza a helyedre. Alighogy a cigány távozott, elrendeltem, hogy az előőrsöket erősítsék meg s legyen harcra készen a tá­bor. Alig múlt egy óra, mikor az előőrsök puskáinak ropogása az ellenség támadó közeledését jelentette, így menekültünk meg a kínos éjjeli meglepetéstől az I egyszerű cigány ösztönös észjárása jóvoltából. A Spectre nevű jetrakéta motorját ellenőrzik az angliai Boscome Downban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom