A Jó Pásztor, 1958. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1958-01-17 / 3. szám

2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó im GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY szerkeszti ^ég és kiadóhivatal — Publication Office S736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5905 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: ■gy evre *1 évre .$6.00 $3.50 SUBSCRIPTION One Year _________ Half Year________ RATES. _______$6.00 _______$3.50 •tered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. KURUC GUTI ISTVÁN TÁRGYALNI VAGY NEM TÁRGYALNI? Ha nem tűzzel játszanának a partnerek, muiat­­ságosniaik lelhetne nevezni a játszadozást. A fegy ver­kezés cscikkentésére vonatkozó alkudozásit. Tiz év óta újra meg újra összeülnek kis, közép ég nagy ha­talmú diplomatáik és politikusok és egyezkednek, al­kudoznak, javaséinak és ellenjavasolnak, aztán fel­pukkad a 'buborék s marad, mi volt, a puszta lég. Idényé résre, lélekzetvételre talán jóik az ilyen fegyverkezéü-csckkentési tárgyalások. Hol egyik fél, hol a másilk úgy érzi, hogy valamival lemaradt a fegyverkezési versenyben és ilyenkor a közvéleményt megnyugtathatja a folyamatban levő alkudozás. Még alkalmasabb az ilyen alkudozás propagan­­dázásra. Olyan előnyt nyújt, mint a támadás a foot­­ballméi'kőzésben. Aki uj lefegyverkezési javallatot 'tesz, 'elöljáróban hangsúlyozza, hogy a bél-ét sóvárgó milliók nevében űeözél és ha ez éppen a szovjet szó­szólója, például a levél Írási viszketegségben szenve­dő íródeák, Nikoláj Bulganin, mindjárt a bevezető részben elkezdi csepülni a gonosz 'ameriikaidkat, akik még az automatikus mosó és száritógépmél és a irock­­h-rollnál is jobb szereitnének egy kis hidrogénbom­­ibáis tűzijátékot. Őrült ember látc'mása lazáiméban? Igen, de szá­mításba kell venni azt a tényt, hogy a háború óta fel­szabadult ázsiai €ö afrikai országokban az ilyen ba­­darságekat a nép beveszi és olyan mélyre szívja, mint a hasiéit. Aztán nemsokára mutatkozik a hatás: a ■kommunista népholomditck egyre nagyok!: befolyás­ra tesznek szert a műveletlen népeik ikerében, mint a béke apostolai. • . A' fegyv'erkezás-esökkéhtési javaslat nagyon al­kalmas a szövetségesek közt viszály szitására is. De­cember közepén tanul voltunk annak, hogy lkukban a nyugateurópai szövetségesek ijedezni kezdtek a sputnik sikere nyomában büszkélkedő és fenyegető­ző Kruscsev bandától, éli ..mer tóik ugyan, hogy a Nyu­gatnak katonailag erősnek kell lennie, mert máskü­lönben lerohanja Kruscsev, mint nemrég lerohanta Hitler ellenállhatatlan katonai masinája; ugyanak­kor azonban arra szorították Amerikát — Dulles és Éisenihowert —, hogy mégis, mégis előbb próbálja­nak egyezkedni a szovjettel. Erre Kruocsev nyomban leültette inasát, Bulganin miniszterelnököt, és Íratott vele egy nagyon hosszú levelet Eiisenhowerneik, aztán több levelet más államfőknek, kenettel'eö szavakkal ajánlva uj egyezkedést a béke megóvása érdekéiken. Mit kell tenni? Minden egyes orosz javallatra meg kell tenni a szükséges észrevételeket, nehogy a szovjet azt kürtölhesse világgá, hogy próbálkozik, de a gonosz amerikaiaknál süket fülekre talál. De még fontosabb: eredeti javaslatdkat tenni — nem csak folyton védekezni, hanem támadni is, — hogy szimvallásra ikényszeritsük a szovjetet, amely, tudjuk, csak látszat-engedményekre hajlandó. Sajnos, Eisenhower elnök a kongresszushoz in­tézett üzenetében, amelyet feszült várakozással várt a szabad világ, nem vette kezébe a kezdeményezés labdáját. Lobogó vérű, kemény nya­kú ember volt Guti István. Fékezhetetlen, szilaj magyar, aki egyidőben, a török ellen harcolván, fogságba esett. Mikor legyőzői láncra fűzték, oly rettenetesen káromko­dott, hogy az igazhivő törö­kök bedugták füleiket. A hosszú utón nem egyszer akart megszökni, akkor azon­ban a pasa láncra verette mindaddig, mig csak Konsta­­ninápolyba nem érkeztek ahol a pasa a rettenetes em­bert bemutatta a szultánnak, akinek annyira megtetszett a marcona kinézésű, öles terme­tű vitéz, hogy leoldatta lán­cait és a maga testőrei közé osztatta be, fej vesztés terhe alatt megparancsolván a test­őrök főemberének, hogy em­berségesen bánjanak a ma­gyarral, de azért szemmel tartsák, nehogy megszökjék. Amint haladt az idő, akkép­pen jobb és jobb sorsa lett a fogolynak. Most már nem is vigyáztak rá olyan éber szemmel, mint kezdetben. Járhatott-kelhetett szabadon, amit arra használt fel, hogy kikémlelte, miképpen szaba­dulhatna. Sikerült is végül a szökés Irta: KONCZ ÁKOS és 1703-ban már Debrecen­ben találjuk. Az 1703 augusz­tus 3-iki tanácsi jegyző­könyvben a következőt olvas­suk: “Guti István nevű ku­niénak, ki nemrégen jött Tö­rökországból, sok viszontag­ság után megszökvén onnan és aki iszonyú, hallatlan, ir­­tóztató káromkodó ember, egy uj farkasbőrt, ezüst gom­bostul, láncostul csináltat­tunk és ajándékoztunk.” Amiből az következik, hogy a debreceni magisztrátus fe­lette respektálta Guti Istvánt, mert abban az időben még az “adta-teremtetitét” is szigorú­an büntették, már pedig Gu­­ti István, ha feldühödött, “az égi szenteket is előszólitotta mocskos szájával.” Épen azért a debreceni magisztrá­tus, mikor Guti István el­mondta, hogy a nagyságos fe­jedelem emberei közé akar menni, csakhogy szabaduljon ettől az izgága, káromkodó és istentelen embertől, 80 fo­rintokba kerülő, farkasbőr­ből készült ezüstgombos men­tét szabatott neki ajándékba. Guti István Debrecen hatá­rában, a Verébsárnál jelent­kezett a fejedelem táborá­ban. A Jó Pásztor Verses Krónikája ÜNNEPEK UTÁN Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Elmúlt már az uj év, ránk maradt árnyéba: kétezer esztendő örök szakadéka. Ember a jóságot lázadónak mondta, Ember a jóságot kinkeresztre vonta. Eljött, hogy földi bűn, kárhozat ne ártson, el "ott, hogy a bűntől örökre megváltson. El őtt tanítani, szent igét mondani, eljött a lelkünket fénnyel beoltani. Eljött nemesitni égi igazsággal, eljött s meghalt érte szörnyű kinhalállal. Ha százszor eljönne, akkor is úgy járna: megváltásért reá mindig halál várna. De tár jövésének kinhalál az ára: el fog jönni egyszer, mégis — utoljára! Elmúlt már az ünnep, de még pislog fénye, s pislog még lelkűnkben a jóság reménye. Csakhogy lelkünk ködös, árnyékos, homályos, s gyakran nem tudjuk, hogy mi a jó vagy káros. Sőt olykor már nagy-nagy elmék is megjárták, akik a jóságot csak az észtől várták. Mert az észt az ember hiába csodálja: csak a szív és lélek a jóság forrása. Szív, jóság és lélek hittel forrjon össze, hogy a földet újra tisztára fürössze. Akkor égből újra ránk szitál az áldás, s valósággá válik végre a Megváltás! FUTÓHOMOK Évezredeiken át a kutya som törődött a Szakara sivataggal. Tevekaravánok 'haladtak át rajta és örül­tek, amikor oázisokba értek. Aféle senki földje voll ez, ahol -nem virult növényzet, ah cl élni nem lehetett. A franciák hosszú, szives munkával és 'sekszáz­­mi'lliós 'befektetéssel olaj után kezdtek fúrni a siva­tagban. Sikerült a hcmclk alatt olajra UuikLianni, sőJ “az elátkozott helynek” nevezett másik senki föld­jén, 1200 mérföldnyire Algírtól, a Hoggar hegység­ben platinát, gyémántot is találtak. Az arab rebellisek, akik “nemzeti kormányt” ala­kítottak, siettek bejelenteni igényeiket a Szahara si­vatag olajára és a Hoggar hegység kincseire. Általá­ban ezek a vándorló nomádok, akik soha még egy vá­rost sem alapítottak ezen a tájon, csak betelepedtek a franciák által alapított városokba, mindent lóhalál­­ban kisajátítanak, már amennyiben a franciák enge­dik őket. Ez a legkényelmesebb módja annak, hogy mun­ka nélkül jól éljenek, ha műink munkájának eredmé­nyét orozzák el. Ezek a vándorok ment építő munka helyett rombolnak. Az első francia olajszállitó vona tot dinamittal robbantották fel. Ha nem lehet az övék. hát pusztuljon, ez a terroristák jelszava. A Sherlock nevű radar állomás az égboltot kémleli Westford, Mass, határában. j Lator Sándor kapitánynak megtetszett az öles kuruc és nyomban beosztotta századá­ba. És e pillanattól kezdve Guti István vakmerőén har­colt a német ellen. Megtett^ nem egyszer, hogy éjjelen­ként odahagyita a tábort és messze elkalandozott, mint tréfásan mondogatá: “néme­tet vadászni.” Tizenöt-husz labancot úgy elvert, hogy azok egy része a fűbe hara­pott, a másik része meg ha­nyatt-homlok zuhant szine elől . . . Mikor II Rákóczi Ferenc Szécsénybe összehívta az or­szág rendéit és a városok kül­döttségeit, Debrecen is kül­dött követeket, névszerint Komáromy György főbirót, Diószeghi Sámuel és Mosoni István szenátorokat, 200 cse­ber borral, 60 hizó ökörrel és bőséges liszttel, szalonnával. 4 Guti István nem a város embereivel indult útnak, mégis a gyűlés napján ott feszelgett, az ajándék menté­ben, a szécsenyi sokadalom­­ban. A hatalmas embert a küldött követek valósággal megbámulták és megcsodál­ták rettenetes erejét, mellyel félmázsás buzogányát feje felett megforgatá. A szécsényi gyűlésen — mint tudjuk — megjelent Eger akkori jeles főpapja, Telekessy István, akit kuruc püspöknek neveztek. Szép szál ember, hazáját szerető, a szabadságért élő-haló. Tánto­ríthatatlan hive a fejedelem­nek. Telekessy Istvánnak is fel­tűnt az öles Guti István ku­ruc vitéz és miután sokat hallott törökországi bujdosá­­sáról, nagy erejéről és rette­netesen csúnya, mosdatlan szájáról, beszélni kívánt ve­le. És csodálatosan a kuruc nem szólta el magát a püspök előtt, amire aztán tréfásan megjegyezte, hogy talán nem is igaz, hogy káromkodó vol­na? — Az vagyok én, méltósá­­gos püspök uram, de csak a németet szidom, hogy az én teremtő istenem pusztítsa ki őket az országból, melyet kol­dussá tesznek ... A meny­­dörgős ménkű üssön beléjük, mikor egy csomóban rágód­nak a magyarok becsületén. És még talán cifrább ká­romkodásba is belemerült volna a kuruc, ha gróf Ber­csényi Miklós oda nem szól a főpapnak, hogy a fejede­lem kiván vele szólani ... így aztán kezet nyújtott Guti Istvánnak, aki hatalmasan megrázván a kuruc püspök jobbját, büszkén távozott, el­mondván fünek-fának a püs­pökkel folytatott beszélgeté­sét. A szécsényi gyűlés után szertementek az ország urai, mindenüvé magukkal vivén azon igéket, melyeket oitt hallottak. A debreceni küldöt­tek is hazaérkezvén, elmon­dották a gyűlésen lefolyt, dolgokat. Alig pihenték azon­ban ki magukat, jött a feje­delem parancsa, hogy mivel a német csapatok Debrecen felé közelednek, meneküljön el a lakosság és hagyja pusz­tán a várost. A nép nagy része csak­ugyan elmenekült, a bátrab­bak azonban, a Guti István erejében és ^leményességé­­ben bizva, a városban marad­tak. Vakon biztak a Guti Ist­ván rettenetes erejében, jól­lehet most az egyszer ő is beismerte, hogy nem köny­­nyen fognak megszabadulni a németek hatalmas tömegé­­' tői. (Folytatjuk) Diósgyőr királyi várkastélya Diósgyőrben a középkori magyar múltnak fé­nyes napjai folytak. A nagyszerű várkastély sok ün­nepségnek és vadászmulatságnak volt színhelye. Nagy Lajos király uralkodásának idején épült a várkastély. A Bükk-hegységből lefutó kristálytisz­ta vizű Szinva partján, magas hegyek lábainál épült, melegforrások mellett, kis tó szélén. Keresni sem le­hetett volna szebb környezetet. A Bükk haragos­­zöld hegyei, vad mészkőszirtek aljában, smaragdszin rétségek veszik körül a várkastélyt, amelynek négy merész tornya magasra nyúlt fel az égbolt felé. Á négy torony alatt lapult meg a roppant nagyságú várkastély. Királyi lakosztályok, lovagterem, fara­gott kőoszlopokkal kerített kőudvar, fedett folyosók, kis kápolna, a nők diszes háza, katonai helyiségek, hatalmas felvonóhiddal ellátott védmíivek voltak főbb részei. Ide vonultak a magyar királyok a nemzet leg­­dicsőségesebb korszakában, ha elfáradtak az euró­pai viszályok gondjai között. Itt szórakoztak a Bükk nemes vadjainak üldözésével s a hetekig tartó va­dászatok alatt egyik mulatság a másikat érte. Ide jöttek az idegen udvarok követei, akik békeajánla­tokkal vagy más üzenetekkel keresték a nagyhatal­mú magyar királyokat. Mátyás király 1458—1490-ig tartó uralkodása alatt is sokat járt Diósgyőrben, a királyi várkas­télyban. A nagy király és felesége sokat vadásztak a Blikkben. Királyi szarvasok és szelíd őzek voltak főleg a hegvség őserdeinek lakói, de akadt medve és hiuz is nagy számban és a király mindig gazdag zsák­mánnyal fejezte be a vadászatokat. Az eredményes vadászat után lakomák következtek és ilyenkor a ki­rály szívesen elszórakozott a köznéppel, mint annyi sok fennmaradt irás tanúsítja. Diósgyőr közelében sok hely elnevezése utal Má­tyás király itteni tartózkodására. Lillafüred mögött a Kaszásréten egy gyönyörű alpesi tisztást Mátyás király rétjének hívnak,' egy másik pont: Mátyás ki­rály lovánák patkónyoma. A diósgyőri papírgyár közelében egy kis‘rétet jellegzetes formájánál fog­va Mátyás király asztalának neveznek évszázadok óta. A király vadászatok alkalmával itt étkezhetett nagyszámú kíséretével a remek, vadvirágos rétségen. Mátyás halála után, amikor lehanyatlott a ma­gyar dicsőség, Diósgyőr vára osztozott az ország sorsában. A királyi kastélyt elhanyagolták, rablók háborgatták, ostromolták, mig végre lakatlanná yáit és lassan elpusztult. Egyszer aztán tűzvész látogatta meg és a középkor legszebb magyar várkastélya a lángok martaléka lett. A HIMALÁJA MAGYAR RAJONGÓJA Amikor Körösi Csorna Sándornak, az első ma­gyar Himalája-kutatónak centenáriumát ünnepeltük, bizony kissé elfeledkeztünk azokról a derék magya­rokról, akik a világhírű nagyenyedi diák után elin­dultak a messzi titokzatos keletre, és beleírták ne­vüket Tibet történetébe. Ezeknek a derék Himalája­­kutatóknak Körösi Csorna után egyik legkiválóbb alakja marosdécsei Déchy Mór volt, a Magyar Föld­­rjzi Társaság alapitója. 1847-ben született. A kultuszminisztérium ösz­töndíjával indult útnak a messze keletre és “Kutatá­saim és élményeim a Kaukázus havasaiban” cimmel megjelent könyvéből megtudjuk, hogy ő volt az első a világon, aki 1884-ben megmászta az Elbruszt, az égig érő kaukázusi hegyvidék legmagasabb csúcsát. Déchy jóformán az egész világot bejárta. Ma­rokkótól Norvégiáig, egészen a Spitzbergákig min­denütt megfordult. A Kaukázusban egymásután 8- szor is járt. Emlékeiről igy irt fenit könyvében: “Ha megjelennek előttem a hóboritotta hatal­mas hegyek, az elmúlt boldog vándorélet céljai, is­mét és ismét elfog a vágy, hogy viszontláthassam ezeket a fenséges tájakat. A tiszta boldogság érzése fogott el ott, a napfényes kaukázusi hegytetőkön, távol a világ forgatagának nyomasztó lékörétől.” Amikor keserves küzdelem után végre elérte az E’brusz csúcsát, hirtelenül felébredt benne a vágy a távoli Himalája iránt. Mintegy ötven kísérővel — szolgákkal és hegyi­lakókkal — indult el Tibet felé. Útja egészen Darzsi­­lingig gyönyörű vidékeken át vezette. Amikor meg­látta a felkelő nap biborszineiben játszó hatalmas fehér tibeti csúcsokat, kimondhatatlan vágyat érzett, hogy feljuthasson az égignyuló fehér havasra. De, mintha csak megbabonázta volna nagy elődjének a végzete, célját ő sem érhette el. Ugyanaz a betegség érte utói, mint néhány év­tizeddel előbb Körösi Csorna Sándort. Amikor a fá­radt vándor a hegyi ösvényeken ledőlt pihenni, ve­szedelmes rovarok és szúnyogok csípésétől súlyos fer­tőzést kapott. Az őserdőkben? Teraitól nem messze, a gyilkos láz támadta megó Bár még lázálmaiban is szünetelenül vágyakozott az elérhetetlen hegycsúcs után, még sem érhette el vágyai beteljesülését. Visz­­szafordulásra kényszeritette a súlyos betegség. A sors neki sem engedte meg, hogy széttekinthessen a világ legmagasabb fehér hegycsúcsáról. V 4 .ív JŐ PÁSTIGR

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom