A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-11 / 41. szám

■7-IH OLDAL Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — És bízzék bennem, — folytatta Darvainé. — Én mindenesetre rajta leszek, hogy a levelet kicsem­pésszem. Az itteni szolgálatot lelkem mélyéből meg­untam a nagyon jól fog esni, ha egyszer nyugodt és gondtalan életet élhetek, a sok kínlódás után. De váj­jon meglesz-e az ötvenezer forint? — Erre biztosan számíthat, — jelentette ki Ilon­ka. — Férjem annyira szeret engem, hogy értem ezt az áldozatot csekélységnek fogja tartani. — De most megyek. — szólt Darvainé. — Óva­kodni kell a többi ápolónőktől, akik mindjárt gya­nítanának valamit, amint észrevennék, hogy hosz­­szobb ideig vagyok kegyednél. El is ment. Már este volt, midőn egy férfi kö­zeledett a rácsos kapuhoz s az oszlop árnyékában meghúzódott. Nagy Aladár volt. Vagy egy félóra hosszáig állhatott igy, midőn az utcaajtó kinyílt s a kapus osont ki. — Te vagy István? — kérdezte Nagy Aladár halkan. — Én vagyok. Dp végezzünk gyorsan, mert so­káig nem maradhatok. — Mit csinál Darvainé? Nem vettél észre sem­mi különöset? — Miért kérdi ezt, Nagy ur? — Azért, mert vettem észre, hogy kezd össze­játszani az uj beteggel. Azt akarom, hogy ezt súgd be az igazgatónak. — Bajosan lehet, uram. Mit hozzak fel állítá­som beigazolására? — Azt lehet felhozni, hogy ma is csaknem egy óra hosszáig volt nála, ami már a többi ápolónőknek is szemet szúrt. — Ez nem ok. Lehet, hogy dolga volt nála. Egy uj beteggel mindig sok baj van. — Akkor hát tartsd őt szemmel és ha valamit észreveszek tudasd velem azonnal. — Hm, — dünnyögött István. — Én magam nem igen járhatok utána. Nekem a kapura kell vigyázni. — Csak lesz a férfi ápolók között egy jó embe­red? — Igen ám, csakhogy pénz kell ide, — felelte István. — Anélkül senki se tesz semmti. Szokás mon­dani, hogy még a Krisztus koporsóját se őrzik ingyen. — Meg fogod kapni jutalmadat, István. — Én várnék, de a többiek valamelyikét nem lehet ám szóval tartani. Azok látni is akarnak vala­mit. Nagy Aladár bosszús mozdulattal elővette tár­cáját és kihúzott belőle egy ötöst. — Nesze itt van. István kicsinylő pillantást vetett a pénzre. — Mit érek én öt forinttal? Azt egészen oda kell adni, mi marad aztán nekem? Nagy Aladár még egy ötöst adott neki. — Egyelőre az elég legyen ám, — mondotta in­gerülten. István zsebre gyűrte a pénzt és csakhamar el­tűnt a házban. Darvainé nem is sejté, hogy kémekkel lesz kö­rülvéve, kik minden léptére ügyelni fognak. Mind­amellett igen óvatos volt; Ilonkával való érintkezé­sét csak a legszükségesebb látogatásokra szorította s ezeket is csak igen rövidre szabta. Ilonka már-már aggódni kezdett, Darvainé azon­ban megnyugtatni igyekezett őt. — Ne féljen semmit, — biztatta. — A siker ér­dekében óvatosnak kell lennünk. Ami pedig a levelet illeti, azt okvetlenül el fogom küldeni. Egy este, midőn Darvainé szobájába tért, Nagy Aladár belépett hozzá. — Nos? — kérdezte epésen, — még mindig olyan harapós a betegje, mint a vadmacska? — Ej, ej, de érdeklődik irjnta. Mi köze hozzá? — Kötelességem érdeklődni iránta, miután ko­­ronkint értesítést kell küldeni állapotáról megbízóim­nak. — Nos, — mondotta Darvainé hetykén, — ha éppen tudni akar valamit, ne én hozzám forduljon. — Ejha, — szólt Nagy Aladár csípősen. — Ügy látom, maga haragszik rám. — Nem mondhatnám, de nem szeretem, ha egy férfi olyan nagyon kiváncsi. Egyébként most már későre jár az idő, én ilyenkor már le szoktam feküd« ni, mert jól tudja, milyen fárasztó az itteni szolgálat. — Hm, hm, — mosolygott gúnyosan Nagy. — Pedig nekem még sok mondani valóm lenne. E szók után felöltője zsebéből két hosszunyaku üveget vett ki. Darvainénak ilyen hosszunyaku üve­gek képezték egyik gyöngéjét. — Lássa, kedves barátnőm, nem jöttem ám üres kézzel. így kellemesebben lehet beszélgetni. Darvainé szeme csillogni kezdett széles ábráza­tán elégült mosoly vonult át, midőn két poharat tett az asztalra. Nagy Aladár töltött. — Mi mondani valója yan hát? — kérdezte az asszony. ^ Nagy Aladár az ajtó felé nézett. — Nem hallja meg senki? — Nem, nem! Különben utána nézek. Darvainé kitekintett a folyosóra. — Bátran beszélhetünk, — mondotta visszatér­ve. II ' T — Hallgasson hát ide, Irma, — kezdte Nagy Ala­dár. Az a körülmény, hogy Darvainét keresztnevén szólította, azt jelentette, hogy Aladár be akarja ma­gát nála hízelegni. — Valami igen okosat akarok én magával be­szélni. — Talán bizony az elmebetegről? — kérdezte Darvainé gyanakodva. — Természetesen. Egyébről mi most már nem igen beszélünk. — Igen, mert maga csak a fiatalokért lelkese­dik . . . nem szégyeli magát, hogy vén létére is még mindig kell magának? — Ki mondja azt, hogy én már vén vagyok, — dülleszté ki mellét Aladár. — ötvenkét év, mi az ? A legszebb kor s én jól bírom magam, hogy bármely fiatallal kiállom a versenyt. — Haha! — kacagott fel Darvainé gúnyosan. — önhitt vén kakas. — Egyébként, hagyjuk ezt Irma. — szólt Ala­dár, kit e szavak csodálatoskép nem hoztak méreg­be. — Egyébről akarok én most beszélni. Tudja ked­ves barátnőm, nekem annak a fiatal nőnek a dolga szeget ütött a fejembe. Maga azt mondta ugyan ró­la, hogy harapós, mint a vadmacska, én azonban olyan szelídnek találtam, mint-a galamb. Nem külö­nös ez? .........1 i 4» — Magának különös lehet, mert annyit ért a mi dolgunkhoz, mint hajdú a harangöntéshez. — Na, na! Maga úgy beszél mintha a maguk mestersége a legelső és legnagyobb tudomány lenne a világon. — Mindenesetre több ész kell hozzá, mint a ferb­­lihez vagy makaehoz — jegyezte meg csípősen Dar­vainé. Aladár szeme egyet villant, de megint csak le­győzte felindulását. Úgy látszik, valami különös cél­ja lehet, hogy még ezt a sértést is zsebre vágta. — Már akármit mond, velem el nem hiteti sen­ki, hogy az a fiatal nő bolond. — Hát ne higyje, — vonta vállát Darvainné. — Ezzel ugyan keveset törődünk. De különben is ön hozta ide, mint gyógyíthatatlan elmebeteget. Minek hozta, ha nem az? — Akkor nem tudtam. Az istenadta nem is volt eszméletnél. De ahogy őt a minap láttam, tiszta ér­telmes tekintete azt a meggyőződést keltette ben­nem, hogy nem elmebeteg. — Ugyan, ugyan, Aladár, hogy mondhat ilyet? H^ nem lenne őrült, akkor nem is került volna ide. Aladár szúró pillantást vetett rá. — Irma, ha maga becsületes akarna lenni, ma­gának is be kellene látnia, hogy igazam van. Maga sem kételkedik elméjének épségében, különben más­kép bánna vele s nem kímélné az ostort. — Különös, — biggyesztette ajakát Darvainé. — Ön abból indul ki, hogy nem válaszolt magának. Ezért kívánta is, hogy üssek rá az ostorral. No már engedelmet kérek, ilyen csekélység miatt nem kor­bácsolok meg senkit. — Ej, ej, de igazságszerető lett egyszerre. Meny­nyire kíméli az ostort, holott azelőtt ugyancsak sze­szette suhoztatni. Mindez arra mutat, hogy nem jár egyenes utón. — Sajnálom, Nagy Aladár, de nem fogadhatom el az ön álláspontját. A fiatal nő lelki beteg s ezzel végé. A maga utánnézésére úgy sincs szükség. — Látom már, — szólt Nagy Aladár, — hogy maga mellékcélokra akarja befolyását felhasználni. — Haha! — kacagott fel Darvainé. — Nem tud­nám milyen mellékcéljaim lennének. Ám tegyük fel, hogy nem elmebeteg, mi lenne akkor? — Válaszom az, hogy ebben az esetben szaba­don kellene őt bocsátani. — Hoihó! — kiáltotta Darvainé. — Nem megy ám az oly könnyen. Előbb nekem is tudnom kellene róla. Aladár hallgatott egy percig ö maga elé meresztő tekintetét. — Ha maga, Irma, jól ellátná a dolgot és szö­vetségbe lépne velem, szép pénzt keresnénk. — Ön kereshet. Az a másik nő, kinek ön tudósí­tásokat szokott küldeni, bizonyára már is nagy pénz­összeget adott önnek. Nagyon jól tudom tehát, hogy én velem semmi dolguk feines. Én mint ápolónő, kö­teles vagyok ingyen is az elmebeteget gondozni és őrködni a fölött, hogy senki se háborgathassa őt. Nagy Aladár bosszúsan felállott. — Magával nem lehet beszélni. Ép ez mutatja, hogy különös céljai lehetek a beteggel. — Magának még inkább, — felelte vissza Dar­vainé. Nagy csakhamar elhagyta az intézetet, (FOLYTATJUK) A Community Chest kampány: oki 14-24 A Community Chest egész­ségügyi és jóléti mozgalmá­ban Nagy-Clevelandban több mint 46 ezer személy dolgo­zik. Önként>esen ajánlják szol­­gáiataikat az emberek a Red Feather intézménynek, amely William C. Treuhaft 40-ik évi gyűjtését október L4-től 24-ig tartja. E rövid iz nap alatt $9,608,000 ösz­­jzeget kell összegyűjteni, hogy a 124 jótékonysági in­tézmény minimális szükségle­tét összeszedjék. Galen (Doc) Miller “Többet kell majd költeni x gyermekekre és öregekre!” — mondja Galen (Doe) Mű­ér, a Towmotor Corp. alelnö­­ae és pénz tárnoka, a kam­pány idei vezetője, valamint William C. Treuhaft . elnök. i 500 sponsor kell ' Az Amerikai Magyar Ka­tolikus Liga (30 E. 30 Street, New York 16). nagyon sürgős kéréssel fordul minden ma­gyar emberhez, Jugoszláviá­ban levő 500 magyar mene­kült érdekében. Ezeknek sem rokonuk, sem barátjuk nincs az Egyesült Államokban, de mégis ki jöhetnek, ha valaki érettük kezességet vállal oly­­formában, hogy. lakást és ál­­ást biztosit nekik. A tapasz­talat szerint az eddig ilyen alapon kiérkezett menekültek nem estek a jótálló terhére, merthiszen csak egészséges munkabíró emberek kaphat­nak vízumot. Tehát akinek módjában áll gondoljon azokra a hazátlan bujdosó magyarokra és ha te heti, adjon egynek affidavi tot. Katolikus Liga készség­gel ad felvilágosítást. A drágaságról Amerika egyik legtekin télyebb gazdasági szakértője Sumner Slichter Harvard egyetemi tanár, a íclytonó' drágulás fő okát atban látja hogy a szervezett munkássá;, bérei 1951 óta kétszerolyar gyorsan 'emelkedtek, mint í munkateljesítményük. 111 ÉVET ÉLT BRYSON CITY, N. C. — Mrs. Candas Nations, aki 1846 augusztus 18-án szüle­tett, az aggmenházban meg­halt. Egyedül élte le életét, amióta évtizedek előtt őz vegységre jutott; nem voltak gyermekei. A KÜLÖNBSÉG Sacha 'Guitry, a nemrég meghalt francia színész, meg­nyugtatta hatodik feleségét, aki féltékeny volt elődeire: “Kedvesem, azok mind csak a feleségeim voltak, de te az özvegyem leszel,” LEGSZEBB AJANDEK AZ UJ Bizonfi Szótári AM üli I KA EGYETLEN MAGYAR-ANGOL és ANGOL-MAGYAR SZÓTÁRA Kilencedik bővített kiadás. KÉT SZÓTAR EÍÍY KÖTETBEN! KÖZEL 1000 OLDAL Ára keménykötésben csak $6.00 MEGVEHETŐ A CLEVELANDI FŐIRODÁBAN Vagy rendelje meg az árat Money Ordert, csekket vagy készpénzt mellékelve, ezen a címen: A JÓ PÁSZTOR 1738 East 22nd Street, Cleveland 14, Ohio A SZABADSÁGHŐSÖK HARANGJA A magyar szabadságharc­nak Passaic on és környékén uj hazát talált menekültjei ré­szére a helybeli magyar egy­házak támogatásával rende­zett angol nyelvtanifolyamok hallgatói elhatározták, hogy a passaiei Szent István tem­plom részére az október 23-i szabadságharc vértanúinak emlékére egy harangot aján­lanak fel, amely örök időkig hirdesse a szabadságharc vér­tanúinak emlékét. A haran­got a rendes használaton kí­vül minden év október 23-án és november 4-én, a forrada­lom kitörésének és leverésé­nek időpontjálban meg fogják szólaltatni. A harang költségeinek elő­teremtését a tanfolyamok hallgatói vállalták magukra. Sóéiból előadásokat kíván­lak rendezni,, melyeknek min­ién jövedelmét erre a célra ajánlották fel. Az első előadást a szabad­ságharcra való megemléke­zéssel egybekötve október 9-én este 7:30 órakor tart­ják meg a Szent István Egy­ház nagytermében. Ezen az ünnepi esten a tanfolyam hallgatóiból alakult szerep­­-ő gárda előadja Vándor Fe­renc “Hazatérés” cimü szín­darabját. Vándor Ferenc irta a Passaicon évekkel ezelőtt előadott “A Tiszától a Hind­umig” cimü páratlan sikert elért színdarabot is és a szer­ző személye, valamint a kitű­nő szereplő gárda biztosítja i mostani előadás sikerét is. A rendező bizottság és a "anfo’.yam hallgatói bíznak A FELESÉG LEGYEN ENGEDELMES Pius pápa fogadott 650 za­rándok nőt, akik 63 ország­ból jöttek, és hozzájuk inté­zett szózatában leszögezte az Egyház álláspontiát a férfi és nő viszonyát illetőleg: Is­ten a férfit és a nőt egyen­lőknek teremtette, egyenlő jog és méltóság illeti meg midiiét nemet. De a házas­ságban a feleség köteles a fér­jének engedelmeskedni, úgy, ahogyan az Egyház alárende­li magát Istennek. A pápa ezeket a fejtegetéseit Szent Pálnak az efezusiakhoz iné­­zett levelére építette fel. Őszi nagy bazár Anerharon Az Isten Szeretet Leányai Társulata október 18, 19 és 20-án nagyszabású bazárt rendez Arrochar, S. I. N. Y.­­ban, jótékonysági akció k költségeinek fedezésére. Fris­sítők, könnyű lunch és cafe­teria style vacsora. Jegyek erre, valamint sorsolásokra benne, hogy az előadások jö­vedelme a harag'teljes elő­állítási költségét fedezni fog­ja, de szeretné ehhez meg­nyerni Amerika más helyen lakó magyarságát is. De nem kér semmi áldozatot, adni akarnak az amerikai magyar­ságnak, hogy áldozhassanak a vértanuk emlékének. Abból az elgondolásból kiindulva, hogy a szabadság harangjá­nak kongásában benne lehes­sen minden amerikai magyar szivdobanása, a rendező bi­zottság és a szereplő gárda Vándor Ferenc darabját be kivánja mutatni Amerika ál­taluk elérhető egész magyar­ságának. Arra kérik tehát a magyar egyházakat és egye­sülő teket, adj anak módot í.i. lehetőséget, hogy felkeresihea­­sék őket és támogatásukkal, segítségükkel megtarthassák előadásukat. A rendező bizottság kéri Amerika magyar egyházait és egy es ül etei t, j elentkezzenek a rendező bizottság elnökénél, Ft. Gáspár János plébánosnál (228 Third St, Passaic, N. J.) és jelentsék be, hogy mi­kor és milyen feltételek mel­lett lehetséges székhelyükön az előadás megtartása. Hisszük, hogy ez a kérel­münk az amerikai magyar­ságnál meghallgatást fog ta­lálni és hogy a jövő évfordu­lón már a szabadságharc vér­tanúinak harangja fogja hir­detni Amerikában a történe­tin legszebb forradalmának dicső emlékét. A rendező bizottság névé­ben : Gáspár János elnök. előre is kaphatók. Szebbnél­­szebb nyereménytárgyak, já­tékszerek, villanyos készül-­­kek kerülnek sorsolásra. A Tisztelendő Tartomány Anya a maga és az összes Nő­vérek nevében szeretettel meghív mindenkit e harma­dik évi nagy őszi bazárra. Aki bármi akadály miatt nem le­het jelen e jó ügynek szolgá­latára tegye ezt adományai­val. Minden Írásbeli közlést e címre küldjenek: Isteni Szeretet Leányai, 850 Hylan Blvd. Arrochar, S. I. N. Y. HALLOTTA MÁR? . . . . . . hogy a Szahara siva­tagban él egy törzis — tuareg — amelynél nem a nők, ha­nem a férfiak fátyolozzák el az arcukat. Másik érdekessé­gük a tuareg férfiaknak, hogy a munkát szégyelnivaló foglalkozásnak tekintik. Köz­mondásuk: “Az eke szarváról a szégyen lóg le.” . . . hogy a kinin nagyobb­részt Indonéziából kerül a vi­lág minden részébe. * A JÓ PÁSZTOR SZLKENLSL.IE SZÉP ILONKA A

Next

/
Oldalképek
Tartalom