A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-10-11 / 41. szám

Pünkösd után 18. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté 9, 1—8. Az időben Jézus beszállván a hajócskába, át­­kele a tengeren és az ő városába méné. És ime, hozó­nak neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. — Látván pedig Jézus azok hitét, mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked bűneid. És ime, némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik. Látván Jézus gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszát sziveitekben? Mi köny­­nyebb, mondani-e, hogy megbocsáttatnak neked bű­neid, vagy azt mondani: Kelj föl és járj? Hogy pe­dig megtudjátok, hogy az Emberfiának hatalma va­gyon a földön a bűnök megbocsátására, akkor mon­dá az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj házadba ... És fölkele és hazaméne. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték Istent, aki ilyen hatalmat adott az embernek. SZENTBESZÉD Homéros, a görögök egyik legnagyobb költője egyik versében ezt mondja: “Az emberek vágyód­nak Isten után.” Homéros pogány volt és mégis igy irt, mert hát az emberi természet, az emberi szív va­lahogy úgy van berendezve, hogy szinte akaratlanul &i ösztönszerüleg is érezzük magunk fölött az isteni hatalmat és az istenség huzza-vonzza magához az emberi lelkeket, mint amelyek az Istenből származ­ván, mintegy részei az Istennek. És amit Homéros, a pogány mond, ugyanazt mondja az ószövetségi zsoltáros: “Miként a szarvas a forrás után, épen úgy kívánkozik az én lelkem Te­­hozzád, óh, Uram!” Ennek az igazságnak, a jó Isten után való vá­gyódásnak a megnyilvánulását látjuk a mai szent evangéliumban is, amidőn Krisztus Urunk körül is­mét nagy néptömeget találunk, sok-sok embert lá­tunk. De láthatunk még mást is ... Az emberek nem elégszenek meg azzal, hogy ők maguk mennek Krisz­tushoz, ők mást is visznek Krisztushoz. És ne botrán­­kozzunk meg, hogy az a más egy beteg, egy inasza­kadt, egy bűnös. Krisztus se botránkozik meg, nem Utasítja vissza őket; nem, hanem látván azok hitét, ízt mondja áz inaszakadtnak: “Bízzál fiam, megbo­­esájtatnak neked a te bűneid.” íme, ez Krisztus, a Megváltó, aki joggal mondotta magáról: “Nem jöt­tem a földre az igazakért, hanem a bűnösökért.” íme, ez az Ur Jézus, a jó pásztor, aki keresi-kutatja min­denütt a tévelygő bárányt, hogy vállaira vegye és az elhagyott nyájhoz visszavigye. Az emberek vágyódnak Isten után . . . Sajnos, azonban, hogy ezt a vágyódást, amely bensőnkben többnyire észrevétlenül alszik, inkább az egyéni ér­dek, mint az önzetlenség és inkább a fájdalom, mint az öröm hozza ki a napvilágra és szólaltatja meg. Krisztus után az apostolok, a szentek vitték Is­tenhez a lelkeket ... És ma nemcsak a papnak, de minden szülőnek és minden tanítónak vinnie kell az övéit Istenhez; szép szóval és jó példával vinnünk kell a híveket, a gyermekeket, a tanulókat, vinnünk kell ahhoz, aki vár mindnyájunkat, mert hiszen azt mondotta magáról: “Jöjjetek Hozzám mindnyájan, aki fáradtak és terhelve vagytok s én megenyhitlek titeket.” KOMMUNISTA FOGYÓKÚRA A Daily Worker, az amerikai kommunista párt központi napilapja, nem napilap többé, hanem csak hetenkint négyszer jelenik meg négy kis oldal terje­delemben és a hét végén 12 oldallal. “Már eddig is csak kölcsönpénzekkel és könyöradományokkal tud­ták a lap megjelenését biztosítani”. “A baj okát legtöbb olvasónk jól tudja”, Írják az elvtársak: az előfizetések folytonos csökkentése, a hirdetők bojkottja. De hozzáteszik, hogy a “balol­dal válsága” is rontott a helyzeten. Ezt úgy kell érte­ni, hogy különösen a magyarországi szabadságharc hatása alatt sokan, egyre többet hátat fordítottak a kommunistáknak — itt épp úgy, mint mindenütt a világon. Tíz év előtt az amerikai kommunista párt­nak 74,000 tagja volt, ma csak 10,000-en vannak és egyre fogynak. Persze egyéb és korábbi okai is voltak annak, hogy egyre többen elhidegültek a kommunistáktól. A Daily Worker- eretnek szerkesztői, Gates és Clark, felsorolják ezeket az egyéb okokat. A támadás Dél-Korea ellen, amelyet a Daily Worker annakidején a fegyvertelen délkoreaia-k és az imperialista amerikaiak támadásának hamisított. A Sztálin és a Kruscsev (kormányzatok antiszemitiz­musa. Kruscsev leleplezése Sztálin gaztetteiről. Sztá­lin és Kruscsev erőszakos eljárása Tito Jugoszláviá­ja, illetőleg Gomulka Lengyelországával szemben. A keletnémet 'szovjetzóna népének lázadása és a láza­dás brutális vérbefojtása a szovjet által. A szovjet magyarországi vérengzése a múlt év novemberében. A JÓ PÁSZTOR Washingtonban a Chesapeake & Potomac Telephone Co. főhadiszállását picke­­telik a Western Electric alkalmazottai. A FÁKIRÁNAI ÁRVAHÁZBAN Irta: Sr. ALEXANDRIA BETTIAH, INDIA — Árvaházunk a szántóföldek közepette magas pálmák gyű­rűjében Fákiránában fek­szik. Ez a terület először egy fakirnak, azaz egy hindu re­metének birtoka volt. Tőle vette meg az egészet a misz­­szió Rajta azután fel lett épitve az árvaház és a hely a fákirtól kapta a nevét “Fá­­kiráná.“ Azóta a terület az Istennek van szentelve. Júniusban ott töltöttem 2 hetet az indiai kosárfonás művészete elsajátítása és egy néhány szobor megfesté­se végett. Az első napon mindjárt jött is az első meg­lepetés. Este volt már és az apróság hosszú sora a közös esti ima után a kápolnából éppen a hálóterem felé haladt, midőn a közelben zene hallatszott, mely hangosabb és hango­sabb lett és mindha mifelénk irányulna. Valóban egy né­hány perc múlva lakodalmas­­kodók betöltötték az udvart. El lehet képzelni a gyerme­kek örömét, egy csapásra vé­ge lett az esti csendnek, mert­­hiszen ilyesmi még sohasem történt az árvaházban. Kíváncsian körül is lett fogva tüstént a gyermekek­től a hordozó kocsi (pálki), melyben a vőlegény méltósá­­gosan ült. Egy piros fölsőka­bátban és egy sárga dhuti­­ban, mely olyan mint egy ró­mai tóga. Fején meg egy arannyal himzett magas sap­kával és nyakáh vastag vi­­rágkoszoruval. Kis öccse ült mellette, legyezve a vőle­gényt. A zene szüntelenül edősen szólt. Mdőn a gyer­mekek beteltek a nézéssel, a hosszú menet zene és fáklyák mellett ismét kiindult a fő­kapun. A vőlegény óhaja volt, mivel Fákiráná éppen útjába esett, ezzel az árvaház gyer­mekeinek egy kis örömet sze­rezni, ami sikerült is. De hol volt a mennyasszony? Az árvaháztól nem mesz­­sze a szántóföldeken 6 ház­ból álló kis tanyácska van. A lakói mind pogányok, de mégis jólelkü szomszédok. Itt lakik a mennyasszony, ki vő­legényét várta. Itt a pogá­­nyoknál az esküvő mindig éj­jel lesz megtartva, és érfélig Jcell, hogy be is legyen fejez­ve. A ház szokás szerint fe­hérre lesz meszelve, melyre mindenféle állatok, virágok és pogány istenek lesznek festve. Egy brahmán végzi az esküvői szertartást. Ezen ceremóna után, Bettiáhba, a vőlegény házába lesz vive a fiatal menyecske, ami neki egy szomorú búcsút jelent. Egy nagyon lefüggönyö­zött hordókocsiba lesz ő ül­tetve, rokonságtól körülvéve. Előtte a vőlegényt viszik egy nyitott kocsiban. A meny­asszonynak az egész utón na­gyon hangosan jajveszékel­­nie kell. Mutatni, hogy ő most egy nagy áldozatot hoz — vőlegényéért, mert ő rossznéven venné, ha nem mutatná ki szomorúságát. Az esküvő után csak na­gyon ritkán szabad a leány­nak ismét kedveseit otthon meglátogatni. Édesapja meg éppenséggel sohasem látogat­hatja meg öt uj otthonában. Nem könnyű itten a po­gány leányok férjhezmenése, mivel ők előzőleg sem vőlegé­nyüket, sem pedig annak hozzátartozóit sohasem lát­hatják. Teljesen idegen csa­ládba kell menniük, ahonnan nincs többé visszatérés. így a jajgatás és sirás az utón nem alaptalan. * Klárensz, a 6 éves és Ta­más, az 5 éves kisfiú, minist­­ránsok itt az árvaházban. Csodálkozva néztem ottlétem alatt, hogy milyen ájlatosan és jól ministrálnak, hango­san, tisztán kimondva min­den szót. Csupán a nagy mi­sekönyvet nem mestereibe, mivel az súlyos és részükre még elérhetetlen magas az ol­tár. Ezt a misemondó papnak magának kell megtennie. A' rájukszabott kis ministráns ruhájukban aranyosak. A füstölőt meg a szentáldozási tálcát nagyon szépen kezelik. * A kosárfonás megtanulása után hozzáfogtam a szobrok megfestéséhez. A kis Tamás oly nagy érdeklődései figyel­te munkámat, hogy szeméről lehetett olvasni, hogy leg­szívesebben velem festene, Én ezt látva, nem tudtam magamat visszatartani, mi­dőn éppen Szt. József szobrá­nak bajuszát és szakálát fes­tettem. Tehát megkérdeztem Tamást: —- Talán te is szeretnéd, ha arcodra bajuszt és szakáit festenék ? — Ó igen, nagyon szedet­ném, tessék rámfesteni. így szólt a sürgető öröm­teljes válasz, és máris előt­tem állt, fejét magasra emel­ve, mozdulatlanul. Egy pár perc és már is ott ült, a Ta­más arcán egy kanyargós nagy magyar bajusz a kivánt szakállal. Büszkén és boldogan ro­hant most a kis fickó, többi társaihoz, bemutatni magát. Rögtön hangos lett az egész árvaház. Nagy kiabálásba és nevetésbe tört ki a sok ap­róság. Tapsolva rajongtak körül a kis ministránst. ő meg magát hősnek gondolva közöttük, velük örvendezett. Tamás magán hagyta egész nap férfias jellegét. Az olaj festék meg közben jól rá­száradt arcára. Másnap reg­gel már nem is gondolt baju­szára és a mosakodásnál a szappan és viz nem oldotta fel a festéket. Mivel korán reggel még sötét volt, senki­nek sem tűnt ez föl. A ká­polnában is csak két gyertya fénye • világított az oltáron, meg egy kis petroleum lám­pa.' De lassacskán kinappalo­­dott és vele a kis ministráns szép arca is napvilágra jött. Nagy volt a meglepetés a ká­polnában. Senki sem mozdult ellene valamit tenni, mivel éppen a szt. mise közepéhez jutottunk és Klárensz már kétnapja beteg volt. Mise után azután meg lett ostromolva minden oldalról a kis fiú. — Miért van még mindig bajuszod és szakálod? Csak most eszmélt föl a kis hős és tüstént rohant is a homok dombhoz és azzal dör­zsölte tisztára az arcát. Clifton Daniel ujságiró és Margaret Truman 3 hóna pos kisfiúkkal New Yorkban. Pünkösd után 18. vasárnap « EVANGÉLIUM Szent Lukács 5, 1—11 Azon időben: A Genezaret tava mellett áll vala Jézus, és láta a tó szélén két hajót állani, mert a ha­lászok kiszállottak és mossák vala a hálókat. Bemen­­vén tehát egyik hajóba, mely Simoné vala, kéré őt, hogy a földtől vigye beljebb egy kevéssé. És leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. A mint pedig meg­szűnt szólani, mondá Simonnak: Vidd a mélyre, és eresszétek meg hálóitokat a halfogásra. És felelvén Krisztus és a halászok. Simon, mondá neki: Mester! egész éjszaka fáradoz­ván, semmit sem fogtunk, de a te igédre megeresz­tem a hálót. És midőn ezt mivelték, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadöz vala háló­juk. És intének társaiknak, kik a másik hajóban va­­lának, hogy jöjjenek segítségükre. És eljövének, és megtölték mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem plmerültenek. Látván ezt Simon Péter, Jézus térdei­hez borula, mondván: Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram! Mert álmélkodás lepte meg őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, me­lyet tettek vala; hasonlóképen Jakabot is és Jánost; Zebedeus fiait, akik Simon társai válának. És mon­dá Jézus Simonnak. Ne félj, mostantól már embere­ket fogsz. És a szárazra kivonván a hajókat, és min-' denöket elhagyván, kiveték őt. SZENTBESZÉD 1 Bőséges halfogás magában véve nem csoda, mi­vel minden tóból itt-ott bőségben fogják ki a hala­kat; de ezen halfogás, amelyről itt szó van, nem ma­gyarázható meg másképen, csak úgy, ha csodának mondjuk. Jakab és János, akik ugyanazon időben a szomszédban halásztak, semmit sem fogtak. Ebből kitűnik a csoda nagysága, amelynek láttára Simon Péter Jézus térdeihez borulva, mondván: — Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram, és mint ilyen, nem vagyok méltó közeledben lenni. A legmélyebb alázatosság szavai ezek. Azért az alázatos tanítványt fölemelte az Ur Jézus és mon­dá Simonnak: Ne félj, mostantól kezdve már embe­reket fogsz az “életre.” Magasabb értelemben: Péter hajója az Egyház, amelynek feje Péter és az ő utódai, a római pápák, akik mint maguk, mint pedig követeik által, úgyszin­tén a papok és a szerzetesek által a hitetleneket meg­térítik és az embereket a világ romlottságából kivon­ják és a menyországnak megnyerik. Péter és az ő utódai eme hivatásnak mindenkor eleget tettek. Megtérítették a rómaiakat, apostoli férfiakat küldtek Spanyolországba, Afrikába, Indiá­ba és mindenfelé, akik az evangéliumi világosságot mindenütt a legnagyobb buzgalommal terjesztették. Szent Ambrus szerint némely halak, vagyis né­mely emberek horoggal fogatnak meg, mint például a vértanuk, némelyek pedig hálókkal fogatnak meg, mint például a közönséges hivek; az apostoli eszkö­zök azonban a hálók, amelyek nem ölik meg a meg­­fogottakat, hanem megtartják az életnek. Az apostolok, akikről a mai szent evangélium­ban említés tétetik, már Jézus Krisztusnak a Jordán vizében történt megkereszteltetése után meghivat­tak az apostolságra, de ezen első meghívás alkalmá­val elválaszthatatlanul nem szegődtek Jézushoz, ha­nem e meghívás után elmentek folytatni a halásza­tot. A mai evangéliumi szakaszban előadott máso­dik felhívás után azonban elhagyván szüleiket, csa­ládi tűzhelyeiket, hajóikat és mindenüket, ez időtől fogva elválaszthatatlanul Jézushoz szegődtek min­denkorra és az Urnák állandó tanítványaivá lettek és nem mentek többé vissza hálóikhoz. Péternek, az apostolok fejének az Ur Jézus iránt tanúsított engedelmessége szolgáljon nekünk is pél­dául földi életünk pályáján, mert engedelmesség nélkül nincs s nem is lehet erkölcsösség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom