A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-05 / 27. szám

S-IK OLDAU A Id PASZTOH Pünkösd után 4. vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukács 5,1—11 Az időben történt pedig:, midőn a sereg' hozzá tó­dult, hogy az Isten Igéiét hallgassa és ő Genezáret ta­va mellett áll vala, láta a tó szélén két hajót állani, mig a halászok kiszállottak és mosták a hálókat. Lemen­­vén tehát az egyik hajóra, amely Simoné volt, s kéré őt, hogy vigye egy kissé beljebb a parttól és leülvén, tanitá a hajócskából a sereget. Amint pedig megszűnt szólam mondá Simonnak. Evezz mélyre s vessétek ki hálóitokat a halfogásra. Felelvén Simon, mondá neki: Mester, egész éjszaka fáradoztam, semmit sem fog­tunk, de a Te szavadra kivetem a hálót. És miután ezt megtette, a halaknak oly bő sokaságát rekeszték be, hogy szakadoz vala hálójuk .. . Intének tehát társaik­nak a másik hajócskába, hogy jönnének a segítségük­re. És mellének és megtolták mind a két hajócskát, úgy, hogy csaknem elmerültek. Látván ezt Simon Pé­ter, Jézus térdeihez borulva, mondván; Menj ki tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram . . . Mivelhogy féle­lem fogta el őt s mindazokat, kik vele voltak, a halfo­gás miatt, amelyet csináltak vala, hasonlóképen Jaka­bot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik Simon társai valá­­nak. És mondá Jézus Simonnak: Ne félj, ezentúl már embereket fogsz. S kivonván hajóikat a szárazra és elhagyván mindenüket, követték Őt. SZENTBESZÉD Midőn az Ur Jézus egyszer azt mondotta Szent Péternek “Vidd a mélyre hajódat s eresszétek meg hálóitokat a halfogásra”, Szent Péter szomorúan ,le­­hangoltan .szinte reménytelenül felelt az Urnák: “Mester, egész éjszaka fáradoztam, semmit sem fog­tunk.” Szent Péterrel együtt mi is sokszor kiáltunk fel igy az életben: Istenem, mennyit dolgoztam, fárad­tam, áztam, fáztam, éheztem, szomjaztam, küzdöt­tem, alig-alig van valamelyes eredmény. Hát mindez bizony keserű igazság. Keservesen í apasztalhatjuk ezt úgy az anyagi, mint különösen az erkölcsi téren. Hány ember szánt, vet és mégsem arat, hány ember ültet, öntöz és gyümölcsöt mégsem szed, hány ember van, aki korán kel, későn fekszik és ara­nyat mégse lel. Hányszor érezzük, amit az írás mond : “Arcod verejtékével eszed a kenyeret, mig vissza nem férsz a földbe, mert por vagy és porrá leszesz”. Ámde ha sokszor és sokat dolgozunk hasztalanul, fagy csak silány eredménnyel az anyagi téren, még többet fáradozunk hiába, eredménytelenül az erkölcsi téren. Mennyi szép szó, mennyi szeretettel teljes in­tés, mennyi jóakaró figyelmeztetés, mennyi jó tanács üdvös tanítás, mennyi szülői, tanítói, baráti kérés, könny és sirás vész kárba!... Talán még nagyobb ke­serűséggel tapasztalja a szülő, a tanító, a lelkipásztor, hogy nemcsak a föld, hanem az ember természete is meg van átkozva, hogy az ember magától csak bűnt, csak rosszat hoz a világra. Valóban, ha valahol az erkölcsi téren, a lélek kö­rül igaz az, hogy sokat dolgozván, sokat fáradozván, sokszor semmit, avagy csak keveset fogunk. Óriási munkának kevés a látszata, sok éves fáradozásnak egy perc alatt vége. De nemcsak mások leikével vagyunk igy. így áll a dolog a saját lelkűnkkel is. Hány év repült el már fö­löttünk és vájjon elmondhahjuk-e, hogy évről-évre jobbak lettünk, hogy minden évben sikerült legalább egy hibát leküzdenünk, egy bűnt kiirtanunk magunk­ból. Sokszor bizony magunk és gyermekeink a jóban haladnának előre, sajnos, a rosszban erősödnek meg. Ámde, amikor Szent Péter Krisztus Urunknak azt mondotta: “Mester, egész éjszaka fáradozván, semmit sem fagtunk” akkor itt nem állott meg, ha­­ne migy folytatta: “De a Te igédre megeresztem a hálót.” Mintha csak azt mondotta volna: Uram, nem azt teszem,ami nekem tetszik, hanem azt, amit Te pa­rancsolsz és azt azért teszem mert Te parancsolod. Szent Péternek ezen eljárása nagy és szép tanul­ságot foglal magában mindannyiunkra nézve, akár az anyagi, akár az erkölcsi téren munkálkodunk. A tanulság az, hogy amint Szent Pétert a háló kiveté­sére nem a múlt sikere, hanem egyedül csak Krisztus szava bírta, akként minket is a munkára, a munkánk­ban ne a siker buzdítson és fordítva a sikertelenség meg ne gátoljon, hanem igenis buzdítson, fönntartson az Ur parancsoló szava: “imádkozzál s dolgozzál”, vagy amint azt Madács Imre Írja “Az ember tragé­diája” cimü halhatatlan színmüvében: “Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!” Az Isten utai egészen mások, mint az ember utai. Istennél a siker nem számit, hanem a jó szándék, a jó akarat. A jó szándék pedig az, hogy Istenért, hogy Isten dicsőségére, Isten kedvéért* Isten parancsából teszek valamit. Aki Istenért dolgozik, azt a siker alá­zatossá teszi, a sikertelenség pedig nagyobb munkára ösztönzi. A BAJUSZ NEW YORK. — Germinal Ballarin, egy középsúlyú fran­cia boxoló nagy légó harcsa­bajuszt visel. Anew yorki ököl­vívó szövetségnek külön enge­délyt kellett adnia, hogy jövő héten Bob Provizzi elleni mér­kőzésén viselhesse a bajuszát. A 24 éves német tengerész, Wolfgang Kraker von Schwarzenfeld Miamiból in­dult el ezzel a kis vitorlással. Utjának célja a franciaországi Brest kikötője. A KEDVES TANÍTVÁNY Jézus közvetlen közelében két tanítvány áll az evangé­liumban: Péter és János. Jé­zus szerette és mindmáig sze­reti, ha állnak mellette. Hi­szen a:z sem véletlen, hogy keresztje mellett is még két leereszt állt. Az sem véletlen, hogy János is kettő áll mel­lette: az egyik, aki befejezi az Ószövetséget és előkészíti az Ur útját, a másik, a ked­ves tanítvány, akinek szeme előtt Patmosz szigetén felraj­zolódik a félelmes színjáték, amely a Golgota és az utolsó ítélet között lezajlik. Most azonban nem erről az oldaláról akarjuk megközeli­­teni a Mennydörgés fiát. Kle­­ofás, Nikodémus és a többi jelképpé növekedett tanít­vány között reá is kell tekin­tenünk, hogyan vesz részt az üdvösség történetében, a küz­dő és szenvedő Egyház életé­ben. Mert alig van lenyügö­­zőfcb szereplő az Isteni Drá­ma emberi résztvevői között, mint éppen ő. Úgy áll ott Jé­zus mellett, olyan titokzato­san, hogy az ámuló elme meg­­csuklik, mig hozzá felér. OTT ÁLL S NEM LÁTJÁK János, a kedves tanítvány volt, aki el mert menni egé­szen a kereszt alá. S még cso­dálatosabb, ho,gy semmi baja nem lett. Akkor, amidőn a tanítványok szertefutnak, amikor Péter, a szikla, bujdo­­sük a város utcáin, vagy a kertekben, amikor az asszo­nyok és a többi bátor köve­tők is távolról nézvén merik csak megközelíteni a Golgo­tát, ő, János ott áll a kereszt tövében. Annyira közel, hogy Jézus vére fátyolén át is meg tudja látni őt, s eljut 'hozzá tikkadt, elkinzott hangja is. Valóban, ott áll a sürgő­­forgó katonák, szolgák, e szo­morú szertartás ügybuzgó résztvevői között és nem tör­ténik semmi baja. Minthogy láthatatlan e résztvevők szá­mára. Nem veszik észre a csu­­folódók, nem veszik észre a gyülölkcdők, a farizeusok és Írástudók. Vájjon mi az oka e külö­nös jelenségnek? Mi adott a “kedves tanitványnak” erőt, hogy felmenjen a Golgotára és mi volt az az erő, mely megőrizte és megóvta őt a lándzsák, a kardok, a sokféle szúró és vágó szerszámok és még szúróbb szemek között? Vájjon tényleg nem tartot­ták annyira fontosnak,, hegy figyelembe sem vették, mint a gyerkőcöket, akik ott ker­­getőzdnek a katonák és a né­zők lábai alatt? NEM A GYENGESÉG FÁTYOLA Azt kell hinnünk, hogy nem ez volt az ok. Erő lebe­gett János körül és nem a gyengeség fátyola feldite őt. Az egész Golgota komorságá­ban és fájdalmában János a János, az cg angyala legvilágosabb pont. Mintha homlokán ott ragyogna vala­mi jel, amely miatt nem tud­nak rátekinteni a kereszt kö­rül szorgosíkodók. Ebben az órában, mikor az Ur egészen magára vette az emberi gyarlóságot és gyen­geséget, mintha a kedves ta­nítvány homlokára költözött volna a jel, amefy egyéb­ként a Mester homlokáról bű­völte meg és varázsolta el mindazokat, akik Vele talál­koztak. Mintha a pünkösdi lánghoz hasonlítana ez a jel, mintha már megkapta volna előre vetett fényét halová­­nyabban ugyan, de valami­képpen mégis, bármennyire is hangoztatja evangéliumá­ban, hogy akkor még nem nyilottak meg szemei. A SZERETET JELE Ha rájmerünk tekinteni e jelre, ínegOé tudjuk állapita­­ni, mi a lényégé. A szeretet jele ragyog János homlokán. Ez vakít és sugároz, ez bur­kolja fényes palástba, hogy mintegy kivülesik a gyülöl­­ködők látóhatárán, hogy né­zik, de nem látják, jelen van, de mégsincs útban, szemben áll, de mégsem bánt, hanem éppen ellenkezően, megnyug­tat, pihentet, amire a gyülöl­­kedőknek gyengéknek min­dig szükségük van. Vájjon azonositható-e Já­nos a világ végezetéig fenn­álló Egyházban, bármely kor­ban, bármely helyen élő, küszködő, botladozó és felfe­lé kapaszkodó hívők vala­mely típusával, fajtájával;?! Sajnos, azt kell mondanunk, hogy János meglehetősen rit­ka típus a hívők között. AZ ÉG ANGYALA Igaz, hogy bent az evan­géliumban szinte emberfelet­ti jelenség. Ő az ég angyala .Jézus olidlalán, Péter, a föld angyala mellett. Jelképei csu­pa felfelé utaló jelek: sas, angyal, mennydörgés. De ez nem jelenti azt, hogy lehe­tetlen megvalósítani az esz­ményt, melyet hord és jelké­pez. Kétségtelen, 'hogy köny­­nyebb megvalósitani Jánost önmagában a papnak, .kit tel­jesen átitat a szeretet és a tisztaság. Bizonyos, hogy a mindenkori pap jelképe ő, ki az idők végezetéig ugyanúgy áll ott az Ostya .és a Kehely alatt, mint ő állt az első és véres szentmiseáldozatnál. Mégis azt kell mondanunk, hogy sokszor pap sem tudja megvalósitani magáiban Já­nost, de a gyarló hivő is meg tudja valóisitani, aszerint, hogy megérti-e a szeretet lé­nyegét és titkát: az istensze­retet és a felebaráti szeretet titkát egyaránt. A SZERETET; ERŐ A mai ember előtt nehéz a szeretetről beszélni. Külö­nösen nehéz a Golgotán. Év­századok óta hazudj ák neki különböző ügyes tollú és ügyesszáju ügynökök, hogy a szeretet nem erő, hanem gyengeség. Hazudjak, hogy a szeretet csupán vágy, vagy ha megszereztük a vágy tár­gyát, csupán öröm. Évszáza­dok óta nyirbálják, nyiszál­­ják, szűkítik a szent, a min­dent lebiró, a ragyogó és va­kító szeretet fogalmát. Pót­­szeretettel ajkarják évsizláza­­dok óta helyettesíteni, amely végül is mindig és minden­kor a gyűlöletbe, azaz a lé­lek pestisébe züllik. Végül eljutott a világ oda, hogy a szeretet a gyűlölet egyik válfaj vá torzult, mert vannak, akik azt hirdetik — és még többen vannak, akik gyakorlatban 'élik és valósít­ják meg - , hogy a szeretet valaki vagy_valami iránt csak akkor teljes és valóságos, ha egyúttal más valaki, vagy va­lami gyűlöletét is jelenti. TISZTA SZERETET János erejének éppen az a titka, hogy nincs benne a sze­retetnek az a szennyezettsé­ge. Csak szeretet van benne, semmi más. A szenvedő Jé­zust nézi és semmi mást; még azokról is megfeledke­zik, akik kínozzák mesterét. Ebben válik hasonlatossá Má­riához, az Anyához. Mielőtt tehát Jézus elkiáltotta volna kintól rekedt emberi hang­ján az istenien gyöngéd sza­vakat, melyekben a kedves tanítványt anyjának és any­ját a kedves tanitványnak adja, a szeretetnek ebben az angyali, sőt isteni hőfokában az Anya és a tanítvány szive hasonlóvá olvadt. ÖRÖK PARANCS A jelenet megrendítő és a világtörténelem végezetéig ható szertartás, liturgia a szó valódi értelmében. Örök pa­rancs az anyának és minden tanitványnak: a szeretetnek a Golgotán sem szabad ki­hunynia. Jézus nem elégszik meg azzal, hogy magára ve­gye a szenvedés palástját, hozzá kell adnia a tanitvá nyoknak a világ végezetéig János szeretetét, a tiszta és 'gyülöletmentes istenszerete­­tet és emberszeretetet. Ezzel kell kiegészítenünk a Meg­váltás müvét, amelyet Jézus megkezdett a kereszten és folytat a mindennapi misé ben. Ez az a fény, mely János, a kedves tanítvány homlokán ragyog. Nem kell félnie, meri nem gyűlöl, nem fél, mert őt sem lehet gyűlölni. Felemel­kedik addig a magasságig ahonnan látszik a szenvedés isteni értelme, ahonnan meg EVANGÉLIUM \ Szent Máté, 8, g—13 Azon időben: Mikor bement Jézus Kafarnaum­­ba, egy százados méné hozzája, kérvén öt, és mond­ván: Uram .szolgám házamban fekszik inaszakadtan, és gonoszul gyötrődik. És monda neki Jézus: Én el­megyek és meggyógyítom őt. És felelvén a százados, mondá: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj; hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alatt való ember vagyok, vitézek lévén alattam: s ha mondom ennek: Menj el, elmegyen; és a másiknak: Jöszte, s eljő; és szolgámnak: Cselekedd ezt, és megcselekszi. Hallván pedig ezt Jézus, csodálkozék, és mondá követőinek: Bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet ma­gában Izraelben sem. Mondom pedig nektek, hogy so­kan eljönnek napkeletről és napnyugatról, és letele­pednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyek­nek országában; az ország fiai pedig kivettetnek a külső setétségbe; ott leszen sirás és fogak csikorgatá­­sa. És mondá Jézus a századosnak: Menj "el, és amint hittél, úgy legyen neked. És meggyógyula a szolga azon órában. SZENTBESZÉD A poklos, akit Krisztus meggyógyított, zsidó volt, a százados pedig, kinek szolgáját meggyógyította az Ur, pogány volt, de a zsidó vallás iránt némi hajlan­dóságot tanúsított. A százados hite alkalmából, aki pogány volt, meg­jövendölte Jézus a pogányok megtérését .akiknek első zsengéje volt ezen százados. Mintha mondta volna az Ur: A világ minden részéből a keresztény hitre tért pogányok .mint a pátriárkáknak igazi s szellemi fiai, mint akik hitüknek, örökösei, a pátriárkákkal részt fognak venni a menyország örömeiben; mig ellen­ben az ország fiai, vagyis a pátriárkák test szerinti fiai, kiknek a menyország természetes örököseinek kellett lenni, kivettetnek a mennyországon kívül levő sötétségre, a gyehennára. És mondá Jézus a századosnak: Menj el és amint hittél, úgy legyen néked. Es meggyógyula a szolga azon órában, vagyis azon pillanatban, amelyben Krisztus kimondta e szavakat: Amint hittél, úgy le­gyen néked. Mintha mondotta volna az Ur: Hitted, hogy én a távolból egyetlen szavammal meggyógyít­hatom a beteg1 tehát a tsá szolgád az én távollétemben, egyetlen szavamnáP fogva. A százados hite és Istenbe vetett bizalma lebeg­jen mindenkor lelki szemeink előtt . . . Az Ur Jézus­ba helyezett erős hit s bizalom vezéreljen mindnyá­junkat az élet utain. Nehéz küzdelmek közt bizzunk a Szentháromságban öröktől örökké uralkodó és lé­nyegében egy élő és igaz Istenben és Ő megsegít ben­nünket. Egy DC-6 óriásrepülőgép kevéssel felszállása után lezuhant az idlewildi nemzetközi repülőtéren. lehet látni, hogy a megváltó gyötrelem felette áll minden földinek, oknak és okozatnak, innak is, ami előidézte és an­nak is, aki viseli. Aki úgy tudja egyesíteni a maga szeretetét Jézus szen­vedésével, mint a szerető ta­nítvány tudta, annak a szen­vedő Jézus megadja, amit magától megtagadott és az Atyának ’elégtételül felaján­lott: angyalok légiói lebegnek körülötte. HAZAJÖNNEK Japánból hazahoznak 25 vagy 30 ezer amerikai kato­nát, gyalogsági és marine ka­tonákat. Tovább is ott marad körülbelül 50,000 amerikai re­pülő és 20,000 tengerész. A ha­zaszállítások karácsonyig fog­nak tartani. Pünkösd után 4. vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom