A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-05 / 27. szám

Á JÓ PÁSZTOR 7-155 OLDAL Irtás TÖLGYES* MIHÁLY — És fcucsu nélkül távozott volna önöktől? Ödön vállat vont. — Nem az én hibám, hogy úgy távozott, — mon­dotta. — Egyébként én erre is találok magyaráza­tot. Attól félt, hogy tartóztatni fogjuk, ezért búcsú nélkül távozott, de remélhető, hogy később jön tőle levél, melyben kimenti magát. A csendőrhadnugy erre nem tudott felelni. Az öreg Nemeshegyinek is tetszett a védekezés és élénk helyeslések között bólintott fejével. — Igen, igen — mondotta. — Más magyaráza­tot adni nem lehet! A kisasszony bizonyára a kör­nyéken keresett magának alkalmas helyet. A két hivatalos közeg e pillanatban le volt-fegy­verezve. A váltó ügy, amire a biztos oly nagy súlyt fekte­tett, ime teljesen jelentéktelenné vált, szétfoszlott, mint a pára! Ajánlották is magukat és eltávoztak. Kint az­tán tanakodni kezdtek, hogy mitevők legyenek. A biztos váltig Ödönt tartotta bűnösnek. — Nem kellett volna meghátrálnunk, — erős­­ködött. — Most mondja ezt, mikor már kijöttünk? Miért nem hősködött ott bent? — szólt vissza a csendőr­hadnagy. — De maga el is hamarkodta a dolgot! Azt hitte, hogy a váltó dolgával már egészen hatalmába kapja őt s úgy leveri, hogy majd meg se tud muk­­kani. És ime, mégis kivágta magát, ámbár meg va­gyok győződve, hogy a fiatal ur szokötette el Etelkát. — Akkor hát miért nem teszi rá kezét? — Azért ,mert nem lehet! Puszta gyanuokok alapján senkit se szabad vád alá helyezni. — Mit tegyünk hát? — Át fogjuk kutatni a környéket! Maga ki fog menni a vasúthoz s kipuhatolja vájjon elutazott-e Lorántffy Etelka? Feladata nem lesz nehéz, mert ott mindenki ismeri őt. Szintúgy a falubeli gazdák és fuvarosok kötött is puhatolódzni fog, nem-e ko­csin távozott innét. Ha 'biztos adat lesz a kezünkben, akkor aztán majd máskép beszélünk ám Nemeshegyi uramékkal. Mindjárt szét is váltak. A biztos kiment a vas­útra, a csendőrhadnagy pedig a környéken kezdte el a kutatást. Ámde semmit se bírtak kinyomozni. A vasútnál senki se látta Etelkát, se a jegypénztárnok, se az állomás főnök, se a kalauz, pedig mindannyian isme­rik őt! | í* A környékbeli fuvarosoktól is tagadó válaszo­kat kaptak. A tegnapi napon egyáltalán nem is csi­náltak egyetlen egy fuvart sem. Etelkának ezek szerint nyoma veszett, senki se tudott róla felvilágosítást adni az egész környé­ken, pedig keresték őt csaknem minden házban. — Ez valóságos rejtély előttem, — fakadt ki a csendőrhadnagy, midőn este felé egy napi hasztalan fáradozás után újra találkozott társával. — Igazán megfoghatatlan, — bosszankodott a biztos. — Mármár azt kezdem hinni, hogy elemész­tette magát. — Én egyebet gondolok, — tűnődött a csendőr­­hadnagy. — Azt hogy talán álöltözetben utazott el, — ezért nem ismert rá senki. — Ez bizony lehetséges! — kiáltott fel a biztos álmélkodva. — így már meg van fejtve, hogy nem látta őt senki, mert nem ismertek rá. De mikor fog­juk ezt kétségtelenül megállapítani? A csendőrhadnagy nagy feladat előtt állott. Ösz­­sze is kellett szednie minden leleményességét, hogy valamit kipuhatoljon. De aztán a dicsőséget is tel­jesen magának akarta. — Maga csak menjen haza, biztos ur! — Én ön? — Én még maradok, mert a kastély környékét akarom kipuhatolni. — Önnek van valami eszméje, amit titkol előt­tem, — mormogott a biztos nem minden vetélyszenv nélkül. — Haha, — kacagott fel a csendőrhadnagy. — Persze hogy van! Hát miért nincs magának is, vagy miért nem volt még tegnap? Menjen csak nyugod­tan haza, ha szükségem lesz önre, hivatni fogom. A biztos kelletlenül távozott. Palotás régi ta­pasztalt ember volt és rendezni kezdte magában ter­vét. Úgy okoskodott, hogyha csakugyan igaz az, amit az, amit az öreg Nemeshegyi is beismert, hogy a fia úgyszólván jegyben jár Etelkával és ha Etelka csakugyan a környéken lappang, akkor lehetetlen, hogy Ödön titkon fel ne keresse őt. E feltevésben Palotás belopódzott a Nemeshe­­gyiék parkjába s alkonyatkor lesbe állott. A kertész észrevette, hogy valaki a bokrok kö­zé bujt. Tolvajt sejtve rögtön ott termett, hogy őt nyakon csípje. De visszaköhölt, midőn a csendőrhadnagyot lát­ta maga előtt. — Pszt, — intett neki Palotás. — Egy szót se! Menjen szépen a kertészlakba és hallgasson! Még a feleségének se árulja el egy szóval se, hogy én itt vagyok, mert különben baj lesz. — Tolvajt vár a hadnagy ur? — Hogy én mire várok, ahhoz semmi köze magá­nak, — mondotta Palotás. — Menjen nyugodtan ha­za, meg lehet győződve, hogy tolvaj most nem fog itt garázdálkodni. A kertész elkotródott. Csakhamar egészen besö­tétedett. A kastély földszinti ablakaiból világosság szűrődött ki. Ott lakik az öreg ur, talán ott van ösz­­szegyülve a család. Palotás most úgy helyezkedett el, hogy mindjárt az első tekintetre megláthatta, ha valaki kijön a kas­télyból. Jött is valaki. Palotás jól oda nézett s ahogy kö­zelebb jött az alak, látta, hogy nem Ödön, hanem szolga, aki most megállott s szétnézett. Nyilván várakozott valakire! Csakhamar a ker­tészlak felől jött egy nő! — Lám,lám, — gondolta magában Palotás, — itt én alighanem érdekes dolgokat fogok tapasztani. Az első pillanatban azt hitte, hogy ez a nő vagy maga Etelka, vagy pedig megbízottja. Figyelni kell tehát, hogy mi történik közöttük. A nő közelebb jött. Annyit már ki birt venni Palotás, hogy nem Etelka, de hogy megbízottja se lehet, arról is csakhamar meggyőződött. A szolga és az ismeretlen nő ölelgetni kezdték egymást és halk enyelgések között a kertnek egy fél­reeső helyére vonultak. — Szerelmi találka, — gondolta magában. Palo­tás kiábrándulva. — Ez magában vébe igen kellemes dolog lehet másnak, de engem cseppet se érdekel. Figyelme e pillanatban a kastély felé irányult, mert ismét kijött valaki az ajtón. Palotás megeről­tette a szemét. . . Ödön volt! — Ez már jelent valamit, — gondolta magában Palotás s minden érzékét megfeszítette. Ödön mitsem sejtve ment el a bokor mellett, mely mögött Palotás lappangott és egyenesen az üvegháznak tartott. A csendőrhadnagy elő jött rejtekéből és nesz­telenül utána indult. Most már bizonyosnak látszott, hogy valamin rajta kapja a fiatal bárót. Ödön eltűnt az üvegházban. Palotás most az ajtó mellé helyezkedett s várta a történendőket. Ödön ezalatt meggyujtott egy száll gyáfut s azzal körülvilágitott. A világosság a következő pil­lanatban elaludt. " 7 7 Csakhamar léptek hallatszottak. Ödön már jött vissza. Palotás látta, hogy hoz valamit! Az ajtó mel­lett állást foglalva, megvárta, mig a báró kijön. Képzelhető, mennyire meg volt lepetve Ödön, midőn az üvegházból kilépve, Palotás csendőrhadna­gy ct pillantotta meg. Egy percig merően bámult rá s nem tudott szó­hoz jutni meglepetésében. — Mit visz? — kérdezte Palotás a kezében le­vő csomagra mutatva. — Ásót is látok a kezében, ebből azt következtetem, hogy ezt el akarja ásni. Ödön összeszedte magát. — Mit keres ön itt? — kérdezte haragosan. — Nem ez a kérdés, báró ur! Én tudni akarom, mi van ebben a csomagban ? — Semmi köze hozzá! — kiáltotta Ödön. — Mi­óta vesz magának a csendőrség jogot arra, hogy erőszakosan behatoljon másnak a birtokába? — Erre jogot adott az önök gyanús viselkedése. — A mi kertünkben azt tehetek, amit akarok, — pattogott Ödön. — Önnek semmi keresnivalója sincs itt és ezennel felszólítom, hogy távozzék. Palotás e szavakra azonban ügyet sem vetett s a csomag után nyúlva, azt hirtelen kikapta Ödön ke­zéből. Most látta, hogy elegáns női ruha van benne. — Én ön ezt el akarta ásni? — kérdezte meg­lepetten. Ödön egyrészt meg volt ijedve, másrészt a csend­őrhadnagy merészsége egészen kihozta sodrából. — Hallja-e hadnagy ur! — kiáltotta szertelen haragra lobbanva, — ez szemtelenség. Most meg Palotás lobbant haragra. — Csak várjon, báró ur, — mondotta fenyege­tőig, — e szavai torkára fognak forrni. Ezennel lefoglalom ezt a csomagot. Most már értem az ösz­­szefügést! Lorántffy Etelka álruhában szökött meg, az üvegházban történt az átöltözködés s hátraha­gyott ruháit ön most az éj leple alatt el akarta ásni. Ön tehát a bűntárs! Ödön hátrahökkent. Ezek az erőteljes szavak lehűtötték hevességét. — De az Istenért hadnagy ur, hogy gondolhat ön ilyet? — Itt van a bizonyíték, — felelte a hadnagy a csomagra mutatva. — Avagy állítani meri, hogy ez nem Lorántffy Etelka ruhája? Ödön hallgatott. Nem merte eltagadni, mert könnyen be lehet bizonyítani, hogy a ruha csakugyan Etelkáé, (FOLYTATJUK) Ujamerikások Híradója KONKOLY A BÚZA KÖZT ENGLEWOOD, N. J. — B. P. Galanti megyei biró 1000 dollár pénzbírságra Ítélte Ba­ranyi József 33 éves “szabad­ságharcos menekültet”, gye­rekeinek elhanyagolása mi­att. A gyermekek az anyjuk­kal együtt érkeztek újév nap­ján Camp Khmerbe és velük volt Baranyi is, aki a férjnek és apjának adta ki magát, bár feleségétől már régebben elvált Budapesten. Tény vi­szont, hogy itt az egész csa­lád együtt lakott, havi 100 dolláros lakásban. De tény az is, hogy úgy Baranyi, mint el­vált felesége kommunisták és azoknak vallják magukat. To­vábbá tény az is, hogy Bara­­nyit Budapesten kétszer el­itélték közönséges bűncselek­mények miatt. E tényállás alapján a biró a bevándorlási hivatalnak azt ajánlotta, hogy deportálják egyelőre az asszonyt a két gyermekkel majd •— a folya­matban levő vizsgálat befeje­zése után — Baranyit is. Baranyi jó állást kapott egy gépműhelyben, 2 dollár 15 cent órabérrel. De otthagyta a jó állást, mondván, hogy ő iró, szellemi munkás, neki a műhelymunka nem való. KESERŰ TANULSÁG Mint olvasóink emlékeznek a Life magazin a szabadság­harcról készített fényképfel­vételeket külön kiadásban terjesztette a menekült-segé­lyezés javára és ez — több nyelvre lefordítva — a világ minden részében milliók és milliók körében megértést és rokonszenvet biztosított a magyar szabadsághősöknek. De tragikus következmé­nye is volt ennek a sikeres amerikai propagandának. Néhány hét előtt egy asz­­szonyt, aki a Life fényképje tanúsága szerint egy megölt ávóst leköpött, 8 évi börtönre Ítélték, és most Zsigmond Imrét, aki segédkezett egy gyűlölt ávós felakasztásánál — ugyancsak a Life magazin­ban talált képes bizonyíték alapján halálra ítélték. AZ ELSŐ JEZSUITA PAP NEW YORK.Múlt szom­baton volt a szabadságharc menekültjei közt érkezett el­ső magyarnak jezsuita pappá szentelése a Fordham egye­tem kápolnájában. Máté Jó­zsef, S. J. az első menekült magyar jezsuita pap Ameri­kában. Father Máté megbízhatat­lanság alapos gyanúja miatt megjárta a magyarországi kommunista börtönöket és koncentrációs táborokat, ösz­­szesen öt évet töltött rabság­ban és közbe-közbe mint kór­házi szolgát dolgoztatták a j Rókus-kórházban. Az októbe- 1 ri forradalom kitörésekor | Bécsbe küldték, hogy orvos­ságot hozzon a Vörös Kereszt­től és a Máltai Lovagrendtől, de mert közben a szabadság­­harc ügye rosszra fordult no­vember 4-én, ott maradt és Bécsből az első menekült­­szállítmánnyal repülőgépen Amerikába hozták. Itt a ma­rylandi Woodstock College je­zsuita szemináriumban befe­jezte papi tanulmányait. A ma 35 éves uj pap gazdag tapasztalatokkal jött Ameri­kába, a kommunista üldözés minden változatán átment. Először . 1945 tavaszán az orosz NKVD titkosrendőrség tartóztatta le, később a romá­niai titkosrendőrség foglya volt, megjárta a budai és a kis tárcsái koncentrációs tábo­rokat és az Andrássy ut 60- at. Jezsuita kiképzését rész­ben börtöneiben szerezte, be­börtönzött paptársaitól. Egy­­időben több mint 60 pappal volt együtt egy cellában, mely egyben iskola is volt. Az uj pap működési utasí­tásait Varga C. András je­zsuita provinciálistól, a szám­űzött magyar jezsuiták fejé­től fogja kapni. Rév. Varga C. András, aki a kommunista hatalomátvétel után 1947-ben jött Amerikába, jelenleg a Fordham egyetemen erkölcs­tant tanít az üzletvezetési fa­kultáson. Fivére Msgr. Varga Bélának, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnökének. UJAMERIKÁSOK POSTÁJA Keresem Klein Dezsőt, Sa­mut, Bertit, akik Fény köz­ségből vándoroltak ki Cleve­­landba, továbbá Horovitz Mik­lóst, aki Sátoraljaújhelyről vándorolt ki New Yorkba. Princz Ernő (Olaszliszkatolcs­­van menekült) Nansenheim, Bad-Kreuzen bei Grein, Auszt­ria. * Szekeres János 1903-as Puj, Hunyad m.-i születésű székes­­fehérvári tanárt és nejét Si­mon Sárit, és 1941-es születé­sű Péter fiát, akik Detroitba kerültek 1950-ben, kérési: Frank Knecht, 5746; Mai­well, Detroit 13, Mich. * Vándor Ferenc volt ország­­gyűlési képviselőt keresi Kaffka László, 502 Banná­­tyne Ave., Winnipeg, Man., Canada. Arthur Miller drámairó, Marilyn Monroe férje, fele­ségével a “The Prince and the Showgirl” cimü film premierjén, New Yorkban. Ujkanadások Híradója SAJTÓHIBA Az “Aalborg Stiftstidende” cimü dániai napilapban apró­hirdetést adtak fel, melyben a hirdető családi házat ajánl megvételre szabad kézből. Érdeklődni lehet a 8716-os te­lefonszámon. Sajtóhiba következtében azonban a 8716-os szám he­lyett a 1716-os telefonszámot közölte a lap. A telefon egész nap csen­gett és az érdeklődők a leg­udvariasabb formában azt az információt kapták, hogy nyilvánvalóan tévedésről le­het szó. Egy rossz szó se hagyta el az 1716-os telefon­állomás tulajdonosának aj­kát. Mint kitűnt, ez az udvarias ember az “Aalborg Stiftstin­­denbe” korrektora' volt. FELELŐTLEN FECSEGÉS VANCOUVER, B. C. — Papp Vid Viktor, a “Szabad Magyarok Kanadai Szerveze­tének” elnöke kijelentette, hogy Kanada nem teljesítette ígéretét a “nagy és nemes” menekültek irányában. Amennyiben a helyzet nem javul kb. 40.000 munkára éhes magyar menekült eseté­ben, úgy a menekülteknek legalább 80 százaléka vissza fog térni Magyarországba egy éven belül, ha a munka­­viszonyok nem javulnak. Alex Lockwood, a körzeti bevándorlási hivatal részéről kijelentette, hogy a becslések szerint 2,000 magyar mene­kült 50 százaléka már el van helyezve és dolgoznak a tar­tomány különböző részében. Semmi jele annak, hogy a me­nekültek 80 százaléka vissza akarna menni. Mr. Lockwood rámutatott arra, hogy Papp Vid nem ré­gen került ki az abbotsfordi (B. C.) táborból saját kérel­mére, mert honfitársai testi­leg akarták bántalmazni. Más bevándorlók ugyancsak élesen szembeszálltak vele, mert toborozni akart. Papp Vid több alkalommal kapott alkal­mazást, de részben maga hagyta ott munkahelyét, rész­ben pedig elbocsájtották, mert nem felelt meg. A confidential nevű botrány magazin egész szerkesztősége a new yorki rend­őrségen. Mint “szökevényeket” kezelték őket és csak 2500 dollár bail ellenében helyezték szabadlábra a diszes társaságot. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE •• *

Next

/
Oldalképek
Tartalom