A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1957-07-05 / 27. szám
Á JÓ PÁSZTOR 7-155 OLDAL Irtás TÖLGYES* MIHÁLY — És fcucsu nélkül távozott volna önöktől? Ödön vállat vont. — Nem az én hibám, hogy úgy távozott, — mondotta. — Egyébként én erre is találok magyarázatot. Attól félt, hogy tartóztatni fogjuk, ezért búcsú nélkül távozott, de remélhető, hogy később jön tőle levél, melyben kimenti magát. A csendőrhadnugy erre nem tudott felelni. Az öreg Nemeshegyinek is tetszett a védekezés és élénk helyeslések között bólintott fejével. — Igen, igen — mondotta. — Más magyarázatot adni nem lehet! A kisasszony bizonyára a környéken keresett magának alkalmas helyet. A két hivatalos közeg e pillanatban le volt-fegyverezve. A váltó ügy, amire a biztos oly nagy súlyt fektetett, ime teljesen jelentéktelenné vált, szétfoszlott, mint a pára! Ajánlották is magukat és eltávoztak. Kint aztán tanakodni kezdtek, hogy mitevők legyenek. A biztos váltig Ödönt tartotta bűnösnek. — Nem kellett volna meghátrálnunk, — erősködött. — Most mondja ezt, mikor már kijöttünk? Miért nem hősködött ott bent? — szólt vissza a csendőrhadnagy. — De maga el is hamarkodta a dolgot! Azt hitte, hogy a váltó dolgával már egészen hatalmába kapja őt s úgy leveri, hogy majd meg se tud mukkani. És ime, mégis kivágta magát, ámbár meg vagyok győződve, hogy a fiatal ur szokötette el Etelkát. — Akkor hát miért nem teszi rá kezét? — Azért ,mert nem lehet! Puszta gyanuokok alapján senkit se szabad vád alá helyezni. — Mit tegyünk hát? — Át fogjuk kutatni a környéket! Maga ki fog menni a vasúthoz s kipuhatolja vájjon elutazott-e Lorántffy Etelka? Feladata nem lesz nehéz, mert ott mindenki ismeri őt. Szintúgy a falubeli gazdák és fuvarosok kötött is puhatolódzni fog, nem-e kocsin távozott innét. Ha 'biztos adat lesz a kezünkben, akkor aztán majd máskép beszélünk ám Nemeshegyi uramékkal. Mindjárt szét is váltak. A biztos kiment a vasútra, a csendőrhadnagy pedig a környéken kezdte el a kutatást. Ámde semmit se bírtak kinyomozni. A vasútnál senki se látta Etelkát, se a jegypénztárnok, se az állomás főnök, se a kalauz, pedig mindannyian ismerik őt! | í* A környékbeli fuvarosoktól is tagadó válaszokat kaptak. A tegnapi napon egyáltalán nem is csináltak egyetlen egy fuvart sem. Etelkának ezek szerint nyoma veszett, senki se tudott róla felvilágosítást adni az egész környéken, pedig keresték őt csaknem minden házban. — Ez valóságos rejtély előttem, — fakadt ki a csendőrhadnagy, midőn este felé egy napi hasztalan fáradozás után újra találkozott társával. — Igazán megfoghatatlan, — bosszankodott a biztos. — Mármár azt kezdem hinni, hogy elemésztette magát. — Én egyebet gondolok, — tűnődött a csendőrhadnagy. — Azt hogy talán álöltözetben utazott el, — ezért nem ismert rá senki. — Ez bizony lehetséges! — kiáltott fel a biztos álmélkodva. — így már meg van fejtve, hogy nem látta őt senki, mert nem ismertek rá. De mikor fogjuk ezt kétségtelenül megállapítani? A csendőrhadnagy nagy feladat előtt állott. Öszsze is kellett szednie minden leleményességét, hogy valamit kipuhatoljon. De aztán a dicsőséget is teljesen magának akarta. — Maga csak menjen haza, biztos ur! — Én ön? — Én még maradok, mert a kastély környékét akarom kipuhatolni. — Önnek van valami eszméje, amit titkol előttem, — mormogott a biztos nem minden vetélyszenv nélkül. — Haha, — kacagott fel a csendőrhadnagy. — Persze hogy van! Hát miért nincs magának is, vagy miért nem volt még tegnap? Menjen csak nyugodtan haza, ha szükségem lesz önre, hivatni fogom. A biztos kelletlenül távozott. Palotás régi tapasztalt ember volt és rendezni kezdte magában tervét. Úgy okoskodott, hogyha csakugyan igaz az, amit az, amit az öreg Nemeshegyi is beismert, hogy a fia úgyszólván jegyben jár Etelkával és ha Etelka csakugyan a környéken lappang, akkor lehetetlen, hogy Ödön titkon fel ne keresse őt. E feltevésben Palotás belopódzott a Nemeshegyiék parkjába s alkonyatkor lesbe állott. A kertész észrevette, hogy valaki a bokrok közé bujt. Tolvajt sejtve rögtön ott termett, hogy őt nyakon csípje. De visszaköhölt, midőn a csendőrhadnagyot látta maga előtt. — Pszt, — intett neki Palotás. — Egy szót se! Menjen szépen a kertészlakba és hallgasson! Még a feleségének se árulja el egy szóval se, hogy én itt vagyok, mert különben baj lesz. — Tolvajt vár a hadnagy ur? — Hogy én mire várok, ahhoz semmi köze magának, — mondotta Palotás. — Menjen nyugodtan haza, meg lehet győződve, hogy tolvaj most nem fog itt garázdálkodni. A kertész elkotródott. Csakhamar egészen besötétedett. A kastély földszinti ablakaiból világosság szűrődött ki. Ott lakik az öreg ur, talán ott van öszszegyülve a család. Palotás most úgy helyezkedett el, hogy mindjárt az első tekintetre megláthatta, ha valaki kijön a kastélyból. Jött is valaki. Palotás jól oda nézett s ahogy közelebb jött az alak, látta, hogy nem Ödön, hanem szolga, aki most megállott s szétnézett. Nyilván várakozott valakire! Csakhamar a kertészlak felől jött egy nő! — Lám,lám, — gondolta magában Palotás, — itt én alighanem érdekes dolgokat fogok tapasztani. Az első pillanatban azt hitte, hogy ez a nő vagy maga Etelka, vagy pedig megbízottja. Figyelni kell tehát, hogy mi történik közöttük. A nő közelebb jött. Annyit már ki birt venni Palotás, hogy nem Etelka, de hogy megbízottja se lehet, arról is csakhamar meggyőződött. A szolga és az ismeretlen nő ölelgetni kezdték egymást és halk enyelgések között a kertnek egy félreeső helyére vonultak. — Szerelmi találka, — gondolta magában. Palotás kiábrándulva. — Ez magában vébe igen kellemes dolog lehet másnak, de engem cseppet se érdekel. Figyelme e pillanatban a kastély felé irányult, mert ismét kijött valaki az ajtón. Palotás megerőltette a szemét. . . Ödön volt! — Ez már jelent valamit, — gondolta magában Palotás s minden érzékét megfeszítette. Ödön mitsem sejtve ment el a bokor mellett, mely mögött Palotás lappangott és egyenesen az üvegháznak tartott. A csendőrhadnagy elő jött rejtekéből és nesztelenül utána indult. Most már bizonyosnak látszott, hogy valamin rajta kapja a fiatal bárót. Ödön eltűnt az üvegházban. Palotás most az ajtó mellé helyezkedett s várta a történendőket. Ödön ezalatt meggyujtott egy száll gyáfut s azzal körülvilágitott. A világosság a következő pillanatban elaludt. " 7 7 Csakhamar léptek hallatszottak. Ödön már jött vissza. Palotás látta, hogy hoz valamit! Az ajtó mellett állást foglalva, megvárta, mig a báró kijön. Képzelhető, mennyire meg volt lepetve Ödön, midőn az üvegházból kilépve, Palotás csendőrhadnagy ct pillantotta meg. Egy percig merően bámult rá s nem tudott szóhoz jutni meglepetésében. — Mit visz? — kérdezte Palotás a kezében levő csomagra mutatva. — Ásót is látok a kezében, ebből azt következtetem, hogy ezt el akarja ásni. Ödön összeszedte magát. — Mit keres ön itt? — kérdezte haragosan. — Nem ez a kérdés, báró ur! Én tudni akarom, mi van ebben a csomagban ? — Semmi köze hozzá! — kiáltotta Ödön. — Mióta vesz magának a csendőrség jogot arra, hogy erőszakosan behatoljon másnak a birtokába? — Erre jogot adott az önök gyanús viselkedése. — A mi kertünkben azt tehetek, amit akarok, — pattogott Ödön. — Önnek semmi keresnivalója sincs itt és ezennel felszólítom, hogy távozzék. Palotás e szavakra azonban ügyet sem vetett s a csomag után nyúlva, azt hirtelen kikapta Ödön kezéből. Most látta, hogy elegáns női ruha van benne. — Én ön ezt el akarta ásni? — kérdezte meglepetten. Ödön egyrészt meg volt ijedve, másrészt a csendőrhadnagy merészsége egészen kihozta sodrából. — Hallja-e hadnagy ur! — kiáltotta szertelen haragra lobbanva, — ez szemtelenség. Most meg Palotás lobbant haragra. — Csak várjon, báró ur, — mondotta fenyegetőig, — e szavai torkára fognak forrni. Ezennel lefoglalom ezt a csomagot. Most már értem az öszszefügést! Lorántffy Etelka álruhában szökött meg, az üvegházban történt az átöltözködés s hátrahagyott ruháit ön most az éj leple alatt el akarta ásni. Ön tehát a bűntárs! Ödön hátrahökkent. Ezek az erőteljes szavak lehűtötték hevességét. — De az Istenért hadnagy ur, hogy gondolhat ön ilyet? — Itt van a bizonyíték, — felelte a hadnagy a csomagra mutatva. — Avagy állítani meri, hogy ez nem Lorántffy Etelka ruhája? Ödön hallgatott. Nem merte eltagadni, mert könnyen be lehet bizonyítani, hogy a ruha csakugyan Etelkáé, (FOLYTATJUK) Ujamerikások Híradója KONKOLY A BÚZA KÖZT ENGLEWOOD, N. J. — B. P. Galanti megyei biró 1000 dollár pénzbírságra Ítélte Baranyi József 33 éves “szabadságharcos menekültet”, gyerekeinek elhanyagolása miatt. A gyermekek az anyjukkal együtt érkeztek újév napján Camp Khmerbe és velük volt Baranyi is, aki a férjnek és apjának adta ki magát, bár feleségétől már régebben elvált Budapesten. Tény viszont, hogy itt az egész család együtt lakott, havi 100 dolláros lakásban. De tény az is, hogy úgy Baranyi, mint elvált felesége kommunisták és azoknak vallják magukat. Továbbá tény az is, hogy Baranyit Budapesten kétszer elitélték közönséges bűncselekmények miatt. E tényállás alapján a biró a bevándorlási hivatalnak azt ajánlotta, hogy deportálják egyelőre az asszonyt a két gyermekkel majd •— a folyamatban levő vizsgálat befejezése után — Baranyit is. Baranyi jó állást kapott egy gépműhelyben, 2 dollár 15 cent órabérrel. De otthagyta a jó állást, mondván, hogy ő iró, szellemi munkás, neki a műhelymunka nem való. KESERŰ TANULSÁG Mint olvasóink emlékeznek a Life magazin a szabadságharcról készített fényképfelvételeket külön kiadásban terjesztette a menekült-segélyezés javára és ez — több nyelvre lefordítva — a világ minden részében milliók és milliók körében megértést és rokonszenvet biztosított a magyar szabadsághősöknek. De tragikus következménye is volt ennek a sikeres amerikai propagandának. Néhány hét előtt egy aszszonyt, aki a Life fényképje tanúsága szerint egy megölt ávóst leköpött, 8 évi börtönre Ítélték, és most Zsigmond Imrét, aki segédkezett egy gyűlölt ávós felakasztásánál — ugyancsak a Life magazinban talált képes bizonyíték alapján halálra ítélték. AZ ELSŐ JEZSUITA PAP NEW YORK.Múlt szombaton volt a szabadságharc menekültjei közt érkezett első magyarnak jezsuita pappá szentelése a Fordham egyetem kápolnájában. Máté József, S. J. az első menekült magyar jezsuita pap Amerikában. Father Máté megbízhatatlanság alapos gyanúja miatt megjárta a magyarországi kommunista börtönöket és koncentrációs táborokat, öszszesen öt évet töltött rabságban és közbe-közbe mint kórházi szolgát dolgoztatták a j Rókus-kórházban. Az októbe- 1 ri forradalom kitörésekor | Bécsbe küldték, hogy orvosságot hozzon a Vörös Kereszttől és a Máltai Lovagrendtől, de mert közben a szabadságharc ügye rosszra fordult november 4-én, ott maradt és Bécsből az első menekültszállítmánnyal repülőgépen Amerikába hozták. Itt a marylandi Woodstock College jezsuita szemináriumban befejezte papi tanulmányait. A ma 35 éves uj pap gazdag tapasztalatokkal jött Amerikába, a kommunista üldözés minden változatán átment. Először . 1945 tavaszán az orosz NKVD titkosrendőrség tartóztatta le, később a romániai titkosrendőrség foglya volt, megjárta a budai és a kis tárcsái koncentrációs táborokat és az Andrássy ut 60- at. Jezsuita kiképzését részben börtöneiben szerezte, bebörtönzött paptársaitól. Egyidőben több mint 60 pappal volt együtt egy cellában, mely egyben iskola is volt. Az uj pap működési utasításait Varga C. András jezsuita provinciálistól, a száműzött magyar jezsuiták fejétől fogja kapni. Rév. Varga C. András, aki a kommunista hatalomátvétel után 1947-ben jött Amerikába, jelenleg a Fordham egyetemen erkölcstant tanít az üzletvezetési fakultáson. Fivére Msgr. Varga Bélának, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnökének. UJAMERIKÁSOK POSTÁJA Keresem Klein Dezsőt, Samut, Bertit, akik Fény községből vándoroltak ki Clevelandba, továbbá Horovitz Miklóst, aki Sátoraljaújhelyről vándorolt ki New Yorkba. Princz Ernő (Olaszliszkatolcsvan menekült) Nansenheim, Bad-Kreuzen bei Grein, Ausztria. * Szekeres János 1903-as Puj, Hunyad m.-i születésű székesfehérvári tanárt és nejét Simon Sárit, és 1941-es születésű Péter fiát, akik Detroitba kerültek 1950-ben, kérési: Frank Knecht, 5746; Maiwell, Detroit 13, Mich. * Vándor Ferenc volt országgyűlési képviselőt keresi Kaffka László, 502 Bannátyne Ave., Winnipeg, Man., Canada. Arthur Miller drámairó, Marilyn Monroe férje, feleségével a “The Prince and the Showgirl” cimü film premierjén, New Yorkban. Ujkanadások Híradója SAJTÓHIBA Az “Aalborg Stiftstidende” cimü dániai napilapban apróhirdetést adtak fel, melyben a hirdető családi házat ajánl megvételre szabad kézből. Érdeklődni lehet a 8716-os telefonszámon. Sajtóhiba következtében azonban a 8716-os szám helyett a 1716-os telefonszámot közölte a lap. A telefon egész nap csengett és az érdeklődők a legudvariasabb formában azt az információt kapták, hogy nyilvánvalóan tévedésről lehet szó. Egy rossz szó se hagyta el az 1716-os telefonállomás tulajdonosának ajkát. Mint kitűnt, ez az udvarias ember az “Aalborg Stiftstindenbe” korrektora' volt. FELELŐTLEN FECSEGÉS VANCOUVER, B. C. — Papp Vid Viktor, a “Szabad Magyarok Kanadai Szervezetének” elnöke kijelentette, hogy Kanada nem teljesítette ígéretét a “nagy és nemes” menekültek irányában. Amennyiben a helyzet nem javul kb. 40.000 munkára éhes magyar menekült esetében, úgy a menekülteknek legalább 80 százaléka vissza fog térni Magyarországba egy éven belül, ha a munkaviszonyok nem javulnak. Alex Lockwood, a körzeti bevándorlási hivatal részéről kijelentette, hogy a becslések szerint 2,000 magyar menekült 50 százaléka már el van helyezve és dolgoznak a tartomány különböző részében. Semmi jele annak, hogy a menekültek 80 százaléka vissza akarna menni. Mr. Lockwood rámutatott arra, hogy Papp Vid nem régen került ki az abbotsfordi (B. C.) táborból saját kérelmére, mert honfitársai testileg akarták bántalmazni. Más bevándorlók ugyancsak élesen szembeszálltak vele, mert toborozni akart. Papp Vid több alkalommal kapott alkalmazást, de részben maga hagyta ott munkahelyét, részben pedig elbocsájtották, mert nem felelt meg. A confidential nevű botrány magazin egész szerkesztősége a new yorki rendőrségen. Mint “szökevényeket” kezelték őket és csak 2500 dollár bail ellenében helyezték szabadlábra a diszes társaságot. SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE •• *
