A Jó Pásztor, 1957. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)

1957-07-19 / 29. szám

A JÓ PÁSZTOR 7-IK OLDAL Elemér kérdezősködött a vasútnál, de nem nyert felvilágosítást. Ugyan ki is vigyázott volna minden utasra? Etelka bizonyára úgy beburkolta magát, hogy senki sem ismert rá. Kedvetlenül indulj: haza felé. Bánat, elkesere­dés, harag töltötte be szivét. Egyszerre csak egy ri­kácsoló hang kívánt neki jó napot. Elemér, aki bánatos gondolatokba volt merül­ve, szinte összerezzent. Felpillantva, a mankós Ha­mist pillantotta meg. Arca szinte megélénkült a re­ménytől, hogy ez az öreg asszony talán tud valamit. — Jó napot Hanus néni, — mondotta, köszönté­sét viszonozva. — Tudja-e, hogy anyám meghalt? — Tudom, — azt is tudom, hogyan halt meg. — Őt nem sajnálom, téged azonban sajnállak fiam! Elemér engedte, hogy igy szólítsa őt. Szinte ösz­­tönszerüleg sejtette, hogy ez a szerencsétlen asz­­szony valamikor jobb napokat láthatott. — Mondja csak Hanus néni, miért haragszik maga úgy az anyámra? — Hogy miért? Hej, nagy okom van rá! Reszkető karjával magasra emelte mankóját. — Hej, mi voltam én egykor! De hagyjuk azt, — tette hozzá hirtelen. — Ami elmúlt, az többé visz­­sza nem tér! Annak örökre vége! De szólj Elemér fiam, mi van a feleségeddel? — Nem tudom, — felelte Elemér elkeseredetten. — Nem tudok nyomára jönni. Talán maga tud vala­mit Hanus néni? — Mit tudhatna egy ilyen szegény öreg. asszony, mint én? Legfeljebb azt gyanítom, hogy tulajdon vé­reid tették ezt neked! oß ff. — Oh arról én már régen meg vagyok győződve, Hanus néni! Ezt ők nyíltan be nem ismerték még, de minden jel ellenük bizonyít. De mi haszna, ha nem tudom, hova vitték Ilonkámat? — Hej, fiam, olyan helyre vitték őt, ahol nem lehet könnyen ráakadni. — Hát hiszen ez természetes! De ezzel nincs segítve rajtam, Hanus néni! Én magát a helyet sze­retném tudni és ha tüzokádó sárkányok őriznék is azt, még 'azokkal is szembeszállnék Ilonkáért. — Úgy is kell, — bólintott Hanus — Ha szere­ted őt, akkor még az ördögök közé is elmégysz érte. Gondolkozzál fiam, törd a fejedet s lassankint majd csak rájössz, hol lehet ez a hely! — Hanus néni! — kiáltotta Elemér, — már any­­nyit gondolkoztam, hogy már beleőrülök. Az eszem megáll és a megőrülés réme fenyeget. Sokszor úgy vagyok, hogy anyám példáját követve, szeretném le­dobni magamat a várfokról. — Azt ne tedd fiam! Neked élned kell, mert ugyan ki szabadítaná ki Ilonkát, ha te is halálba rohannál? Neked ő érte életben kell maradnod . . . Keresned kell őt! — De hol keressem? — kiáltotta keserűen Ele­mér. — Felforgattam már az egész környéket. — Jaj fiam, messzebbre is kell ám menni! — De merre? Azt se tudom északnak menjek-e, vagy délnek? Nyugatnak vagy keletnek? — Keletnek, fiam, keletnek! Elemér felfigyelt. Az öreg asszony ime kezd már beszélni. — Keletnek? — kérdezte. — Hogy érti ezt Ha­nus néni? Idegen országba kell menni? — Magam sem tudom egész biztosan, fiam. De ha már anyád csinálta neked ezt, akkor csakis olyan helyre vihették Ilonkát, ahol még régi ismerősök van­nak. — Ah, Hanus néni, éppen ezt szeretném tudni, — tépelődött Elemér. — Igazítson útba és meglássa, hálás leszek érte! Mondja meg, hol vannak anyám­nak régi ismerősei? — Az Alföldön, fiam! Elemér meglepetve nézett rá. — Maga is az Alföldről való, mint haliám! Té­­hát még onnét ered az anyám elleni gyűlölet! Talán vannak ott olyan rokonok, akiket nem ismerek? — Ezeket ki kell hagyni a számításból fiam! Azt tartom, legjobban tennéd, ha egy bizonyos Nagy Aladár nevű urat keresnéd fel. — De melyik városban keressem őt? Oh Ha­nus néni, látom már, hogy maga tud valamit. Az égre kérem, beszéljen! Nem látja, hogy csaknem beleőrülök? Az öreg koldusnő feléje forditá kaján arcát. — Hát mit szóljak én, aki többet vesztettem, mint te! Nézz ide erre a két mankóra! Nyomorék vagyok, koldus vagyok, nincs a fejemet hova hajtani! — Jöjjön hozzám a kastélyba holta napjáig el lesz látva és gond nélkül élhet. — Nem, — csóválta fejét Hanus. — Oda nem megyek! Oda legkevésbé. (FOLYTATJUK) Nemzetközi baiáti kapcsolatok a világ békéjének támaszai A PEOPLE—TO PEOPLE PROGRAM FATHER MATE ELSŐ MISÉJE Clevelandban, a Szent Er­zsébet magyar r. k. templom­ban vasárnap mondta első szentmiséjét Ft. Máté József jezsuita pap, az első szabad­ságharcos menekült, aki Ame­rikában pappá lett szentelve. A misén résztvett több uj­­aimerikás, a szabadságharc menekültjei, és a misénél közreműködő papok is a há­ború utáni időik menekültjei, akik néhány évvel ezelőtt jöt­tek Amerikába: Ft. Zrínyi József jezsuita pap és Ft. Ko­­ezán Boldizsár, aki a ceremó­niamester tisztjét töltötte be. Ft. Boldizsárt annakidején Mindszenty József bíboros hercegprímás “bűnügyével” kapcsolatban a kommunisták őrizetbe vették, de neki sike­rült megszöknie. Father Máté első papi áldását Msgr. Tanos I. Árpádra, a Szent Erzsébet egyháznak 1927 óta köztiszte­letben álló plébánosára adta. Resztvettek a misén az uj pap Clevelandiban élő nagy­bátyja Drab Mihály és más rokonok is. Az istentisztelet után Msgr. Tanos látta Father Mátét ven­dégül. Délután Father Máté unokái ivére R. E. Taskey fo­gadást rendezett 10618 Grandview Avenuen levő ott­honában, ahol rokonok és ba­rátok köszöntötték a magas hivatására elindult fiatal, 36 éves menekült papot. Menekül papnak nevezi ő önmagát is, mert az a reménysége és a terve, hogy egy napon felsza­badul Magyarország az orosz gyarmati elnyomás alól és ak­kor hazamehet honfitársai kö­rébe, akik — mint az október­novemberi napok megmutat­ták — nem hódoltak be lelki­leg és szellemileg a szovjet kényuralomnak . UJ NYARALÓHELY Eisenhower elnök nyári va­kációját a .Naratgansett öböl­ben fogja tölteni, Rhode Is­land államban. Ott három golfpálya van a közelben. ä Community Chest uj kampány vezetői Galen Miller, az október 14- től 24-ig tartandó idei Com­munity Chest kampány elnö­ke jelenti, hogy a gyűjtési kampány két fontos osztályá­nak vezetésével D. James Pritchard és Edward Braver­­man jeles clevelandi közéleti személyiségeket bízta meg. PRITCHARD BRAVERMAN Pritchard fogja vezetni a kö­zönség felvilágosításával fog­lalkozó Public Relations bi­zottságot, Braverman pedig a sajtószolgálatot az idegen­­nyelvű lapokban. D. J. Pritchard a Society for Savings és a Society Na­tional Bank alelnöke, a South Euclid-Lyndhurst iskolaszék elnöke, évek óta tevékeny a Kereskedelmi Kamara, a March of Dimes, a megyei könyvtár hivatal, az Adver­tising Club és más közérde­kű intézmények keretében. Edward Braverman több mint 15 év óta szoros kapcso­latot tart fenn az idegennyel­­vü sajtóval, mint a Foreign Language Newspaper Serv­ice vállalat társtulajdonosa. Sok év óta kiveszi részét kü­lönböző egészségvédelmi és közjótékonysági mozgalmak­ból, tevékeny és érdemes tag­ja a Kereskedelmi Kamará­nak, ' az Advertising Clubnak és a Cleveland Press Clubnak, sokat tett a Vörös Kereszt és a Cleveland Heart Associa­tion kampányainak sikere ér­dekében. “Ha elfogadjuk azt az igaz­ságot, hogy a nép maga min­denütt békét kíván, csak azt kell lehetővé tennünk, hogy polgáraink akadály nélkül ba­rátkozhassanak más orszá­gok polgáraival, a kormányok közremüködse nélkül.” Eisenhower elnök szavai voltak ezek, amelyeket az el­múlt év Ószén az amerikai szellemi és gazdasági élet ki­válóságaihoz intézett a Fehér Házban. A kormány nem alkalmaz­hat annyi diplomatát és hi­vatalos informátort, hogy a nemzetközi barátságot ápol­hassa, a nép millióinak tevé­keny közreműködése nélkül. Az eszme nem uj, hiszen a civilizációk kezdete óta, a különböző régiók lakói min­dig érintkeztek máshol lakó embertársaikkal. Uj csak az, hogy ezeknek az egyéni tö­rekvéseknek a számát mil­liókkal szorozzuk meg és össz­hangzásba hozzuk őket. Negy­venkét polgári bizottság jött létre az elnök felhívására, a pénzintézeti és üzleti csopor­toktól a karrikaturisták és a sportbarátok csoportjáig. A különböző bizottságok műkö­désének egyöntetűségét a Peop!e-to| Pfeople Foundation new-yorki központja bizto­sítja. NEMZETISÉGI BIZOTTSÁG A nemzetközi barátkozást azoknak a szervezeteknek az igénybevételével kellett elkez­deni, amelyek már azelőtt is ■működésben voltak ezen a té­ren. A Nemzetiségi Bizott­ságban 34 nemzetiség vezér­emberei kaptak szerepet, akik tapasztalataikat, tudásukat s idejüket szentelik e célra. A Nemzetiségi Bizottság nem dolgozott ki egységes ve­zérelveket az összes csopor­tok részére. Bár vannak tevé­kenységek, amelyeket min­den nemzetiségi csoport tag­jai elvégezhetnek, magukra az egyes csoportokra bízták, hogy a célt a leghathatósabb eszközökkel szolgálják.. A csoportok kultúrája, hagyo­mányai és politikai helyzete határozzák meg, hogy miből álljon a program. Különösen azoknál a nemzetiségeknél fontos ez, amelyeknek tevé­kenységei esetleg a hozzátar­tozók biztonságát veszélyez­tetnék. Ilyen nemzetiség a magyar is. Miből állanak ezek a tevé-KI TUD RÓLA? Marossi nevű rokonát, aki utoljára Clevelandiból, West 28 utcai címről irt, keresi Gothárd László, St. Mary Sa­natorium, Haileybury, Ont., Kanada. * Horváth Piroslkát, aki va­lószínűleg Kanadába került, keresi Vén István és neje Jú­lia, 12709 Soika Ave., Cleve­land, 0. * Özv. Király Györgyné, Po­­lány, Somogy megye, keresi Steve Bartók címét. Régi cí­me keresettnek (1950-ig) 105 Canal Street, Barberton, O. volt. * Horváth Gyulát és felesé­gét Annát (Veszprém m., Pá­pa, foglalkozása esztergá­lyos) keresi Koltár János és felesége Margit, 8910 Cum­berland Ave., Cleveland 4, O. HORVÁTH IMRE MEGHALT NEW YORK. — Horváth Imre, az ismert Horváth Farm és Nyaraló tulajdonosa Three Bridges, N. J.-foen, az elmúlt napokiban, hosszas be­tegedik edés után elhunyt. Gyászoló özvegyét nagy rész­vét veszi körül. kenységek? Egyénileg a le­vélírásból és külföldi diákok és más látogatók itteni szóra­koztatásából. Testű letileg, egész községek és városok összefogása utján, külföldi községek és városok felkaro­lásából. LEVÉLÍRÁS A kölcsönös megértés elő­mozdítására a levélírás a leg­fontosabb módszer, amit az amerikai közönség nagyrésze már is alkalmazásba vett. Ez a legegyszerűbb, legolcsóbb s leghatásosabb eszköz arra, hogy jobö megértést,’ bizal­mat és jóindulatot teremt­sünk a külföldön. A baráthoz, rokonhoz inté­zett bizalmas levelek meggyő­zőbbek, mint az államférfiak szónoklatai. A legkézenfek­vőbb bizonyíték a magánle­velek szuggesztiv erejére az óriási bevándorlási hullám megindulása, amelyet az ame­rikai bevándorlók hazairt le­velei idéztek elő az utolsó százötven éven belül. Miről írjunk? Azoknak, kik levelezésben állnak külföldi — nem a vasfüggöny mögött lakó — rokonaikkal és bará­taikkal, nincs szükségük ar­ra, hogy mi tanítsuk őket ar­ra, mit írjanak. Őszintén em­lékeznek meg ők mindennapi életük eseményeiről — foglal­kozásukról, családjukról, la­kásukról, az iskolákról, egy­házakról, egyletekről és köz­ügyekről. Leveleikhez fény­­képfelvételeket, ujságkivágá­­sókat, képeket, folyóiratok közleményeit, talán még konyharecepteket is mellé­kelnek. Mindez hozátartozik ahoz, hogy levelük nyílt, őszinte tu­dósítás legyen az itteni álla­potokról, ami azután közvet­lenebbül hat, mint szakértők fejtegetése az amerikai élet­módról. A leveleikből kivilág­lik az amerikai demokrácia, szabadság és testvériség lé­nyege. Amerikában már régebben működnek egyesületek, ame­lyek az ilyen levelezéseket elő­mozdítják, a nemzetközi ba­rátság megszilárdítása érde­kében. A “Letter Writing Committee of the People-to People Program” 45 East 65 Street, New York 21, N. Y. szivesen küld jegyzéket az ily egyesületekről. írhatunk vi­szont azonnal “Letters Ab­road” névre, ugyan erre a címre, közölve a mi címűn-1 két, 'korunkat, az idegen nyel­vet, amelyet ismerünk, érdek­lődéseink körét, kedvenc szó­rakozásainkat és mellékel­jünk felbélyegzett borítékot a saját elmünkkel ellátva. A szervezet igyekezni fog a ne­künk legjobban megfelelő külföldi partnert kiválaszta­ni. Levelező-társak összeválo­­gatását amerikai nemzetiségi testvériségi és kulturális egy­letek maguk is elvállalhat­nák. A szervezet lépjen a People-to-People Program “Letter Writing Committee”­­jával érintkezésbe. Kedv ene szórakozásaink, sportjaink révén szoros érint­kezésbe juthatunk külföldi polgárokkal'. Bélyeg-, képes­lap és éremgyüjtők, amatőr fotográfusok, hegymászó tu­risták, modelkés'zitők valósá­gos baráti viszonyba léphet­nek külföldi rokonlelkekkel és levelezésükben sok üdvös esz­mét peditihetneik meg. Aki kedvenc szórakozásá­hoz külföldi partnert keres, írjon a “Hobby Committee of the People-toPeople Program’ címére (H. L. Linquist, elnök) 153 Waverly Place, N. Y. Amerikai könyvéket és fo­lyóiratokat az egész világon szívesen olvasnának. Egy amerikai vállalat, amely kül­földi fiókjainak rendszere­sen küld amerikai folyóirato­kat, jelenti, hogy egyetlen SALK OLTÓSZER VÁMMENTESEN KÜLDHETŐ MAGYARORSZÁGBA Magyarország több részé­ben ijesztő mértékben terjed a polió és — nincsen elegendő Dr. Salik-féle oltószer. Nyug­talanító szükséghelyzet állt tehát elő és mint ilyen hely­zetben mindenütt aviiágon már régóta szokásos lett: Amerikától kérnek segítsé­get. A Kádár kormány kér segítséget a magyar nép szá­mára, ölyikópen is, hogy eny­híti a korlátozásokat, amik­kel az egyéni orvosiságküldést eddig megnehezítette. A polió járványra való tekintettel a a magyar kormány megenge­di, hogy amerikaiak egyéni cimékre küldjenek Dr. Salk féle oltószert és Gamma Glo­bulin orvosszert légiposta ut­ján és az ilyen küldemények­ért a magyarországi címzet­teknek nem kell vámot fizet­niük. Borzasztó a veszély szülő­hazánkban és azért mindenki, aki teheti, segítsen sürgősen. Minden nap késedelem zsenge magyar emberpalánták elsor­vadására vezethet. Küldjünk Salk oltószert és Gamma Glo­­bulint annak az óhazai rokon­nak vagy barátnak a címére, akivel összeköttetésben, leve­lezésben vágytunk. Mindegy, hogy van-e vagy nincsen a családban polió eset, ha a csa­ládiban nincsen, talán van a szomszédságban és az óhazai címzett boldog lesz, ha egy barátján vagy szomszédján segíthet a Salk oltószerrel, amely a polio megbetegedése­ket megelőzi, és a Gamma Globulinnal, amely a beteg gyermekeik gyógyítására' nél­külözhetetlen. Küldessen mindenki, aki té­­heti, a gyógyszerésze utján életmentői orvosságot az ó­­hazába! 50 évi munka után nyugalomba vonult Debreczeni Ferenc McKEE'SPORT, Pa. — Deb­reczeni Ferenc, lapunknak évtizedek óta k é p v i s e lője McKeesporton és környékén, a U. S. Steel Corporation Na­tional Tube osztályának 1913 óta megbecsült alkalmazott­ja, nyugalomba vonult és egy­ben Amerikába érkezésének ás itteni munkájának 50 éves jubileumát ünnepelte meg. Teljes 50 évi jubileum volt ez, mert Debreczeni Ferenc 1907 óta mindössze három napot mulasztott betegség miatt. Beregszász városából jött, különböző munkákkal próbál­kozott, míg aztán 1913-ban megtalálta azt a helyet, me­lyen mindvégig kitartott. Mint tolmács került a U. S. Steel Corporation National Tube üzemébe, az orvosi osz­tályra, ott kitanulta a thera­pist hivatást és éhben a minő­ségben dolgozott azóta, mos­tani n y u ga 1 omb a vo nu lás áig. Debreczeni Ferenc, vala­mint hűséges élettársa tiszte­letiére három ünnepi pártit rendeztek: Az egyik pártit az orvosi osztály vezetői, Dr. C. B. Bryce és Dr. J. M. Dechter és kilenc ápolónő rendezték, a másikat az üzem General Superintendentje, és a har­madikat, az ünnepi búcsú va­csorát, az összes üzemi osztá­lyok superintendentjei ren­dezték a White Oak Inn. nagytermében. A bucsuvacsorán Rev. H. C. Musser mondott asztali imát, Dr. Bryce volt a tesztmester, a jubiláns érdemeit méltató beszédeket mondtak Dr. Dechter és Safety Superin­tendent W. D. Speidel, W. J. MeShane, Berta Garlson, Sophie Surmacz, Mary Helen Rupp. Az ünnepeltet elihal­­mozták szivbeli jókivánatok­­kal és szép ajándékokkal, amelyek közt volt egy jubi­leumi arany gomb, egy arany óra és egy kerti napíürdőző dívány. Ez ünnepi alkalmaikon je­len volt Mrs. Debreczeni és eljöttek az ország több részé­ből gyermekeik: Indiamapo- 1 isihói fiuk Edmund, az RCA mägasrangu alkalmazottja, aki az elhangzott üdvözlő be­szédeket tape recording ké­szülékkel felvette hangszalag­ra, másik fiuk Ernő ipari fel­példányt átlagban 19 személy olvas át. De nemcsak magánszemé­lyek, hanem könyvtárak, is­kolák, egyletek és korházak is hálásan fogadnának ilyen ajándékot. A háziasszonyok divatot, lakásberendezést, bú­tortervezést tanulnak belő­lük, az iparosok részére pedig valósággal nélkülözhetetlenek az amerikai jelentések. (Folytatjuk.) ügyelő, leányuk Violet, aki) Pittsburghban mint ápolónő működik, és a család többi tagjai, akik mind magas Is­kolai képzettséggel bimiak és tekintélyes állásokban az amerikai társadalom megbe­csült tagjai. Az ünneplés, melyben Deb­reczeni Ferencnek része volt, egyben a magyarságot ért megtisztelés volt és ezért itt megemlítjük, hogy a közel-, múltban még három magyar alkalmazottat tüntettek ki 50 éves szolgálatuk elismeré­séül: Füstös Andrást, Kapi­­nusz Andrást és Molnár Jó­zsefet. ÖREGAMERIKÁS PIKNIK Az Öregaimerikások piknik­je a Kossuth Parkban nagyon szépen sikerült, mindenki kel­lemesen szórakozott. A szép­ségverseny győztesei letted!: Jakab Mária a Miss McKees­port címet kapta, udvarhöl­gyei Goes Mária és Jámbor Nancy. Ők fogják képviselni McKeesport szépeit a Magyar Napon a Kennywood Park­ban. Jakab Mária már a múlt évi pikniken is feltűnt szép­ségével és akkor a megvá­lasztott szépségkirálynő ud­varhölgye lett. Festői látvány volt a három szép fiatal ma­gyar leányzó csinos nemzeti viseletben.. VALAMI BŰZLIK AFGHANISZTÁNBAN Afghanisztán középázsiai királyságban állítólag össze­esküvés volt a szovjettel ka­csingató kormány ellen. Mint ily esetekben szokásos, az el­lenfeleket korrupcióval! vádol­ják meg. De valami alapja le­het a korrupciós vádnak, mert a pénzügyminisztert fogságba vetették. AMERIKAI KATONA JAPÁN BÍRÓ ELŐTT William S. Girardot, aki a katonai lövőtéren lelőtt egy japán asszonyt, nem amerikai hadbíróság el,é hanem japán háromtagú bíróság elé állít­ják, miután az amerikai Leg­felsőbb Bíróság úgy döntött, hogy ennek semmi törvényes akadálya nincsen. Onnan is szöknek Jugoszláviából, ahol ezré­vel vannak magyar menekül- / tek, állandóan menekülnek szerbek és horvátok, szlové­nek és mohamedánok —- ki­szebb számban. A múlt héten öt jugoszláviai család, 23 sze­mély, kis csónakon áthajózott az Adriai tengeren és Pesca­ra olasz városban menedék­jogot kértek mint politikai menekültek. Irta: TÖLCYESY MIHÁLY Sr£EJP ILONKA ______________ _ *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom