A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-03-29 / 13. szám

A JÖ PÁSZTOR T-IK OLDAL Irta: TÖLGYESIT MIHÁLY Lorántffyné hirtelen felemelkedett s merően né­zett leányára. — Ügy látom, rossz hírrel jött az ember. Mi van a molnárleánnyal? — Nem akarja megmondani. — Micsoda? — meresztett nagy szemeket Lo­rántffyné. — Hogy lehet az? Erre Etelka elbeszélt mindent, a végén hozzá­tette, hogy jó lenne, ha beszélne Dinnyéssel. Lorántffyné izgatottsága, amely alig hogy le­csillapodott, most egyszerre ismét kitört. — Mondtam, mondtam leányom, hogy ez a nyo­morult Dinnyés követni fogja Faludy példáját. Óh, bár ne kezdtünk volna vele. Miért nem támadtál rá szigorúan. — Megtettem én ezt, de nem is képzeled anyám, milyen merésszé lett az az ember. — Faludy nyilván felvilágosította öt, — jegyez­te meg Lorántffyné keserűen. — Egyik gazember ta­nítja a másikat. Ez a Faludy már elvitt százezer fo­rintot, Dinnyés bizonyára még ennél is többet akar. — Félek, hogy még egyebet is akar. — Ugyan mit? — Azt nem mondotta ki világosan; elejtett sza­vaiból azt vettem ki, hogy valami szebbet és maga­sabbat akar. — Mit értesz ezalatt? — tűnődött Lorántffyné. — Ezt én sem tudom, — felelte Etelka. — Talán azt akarja, hogy Ilonkát neki adjuk. — Oh, vigye, vigye! — kiáltott fel Lorántffyné. — Én szívesen oda adnám neki. De persze Elemér­nek legtöbb beleszólása van ebbe. Mindenesetre el kell tőle válnia, aztán nem bánom, legyen Dinnyésé. Hívd ide nekem azt az embert. Etelka elsietett Dinnyésért. Lorántffyné úgy érezte, hogy uj életerő lopózott leikébe. Egy uj terv. Ha meglehetne valósítani, akkor az lenne a kérdés legjobb megoldása. Még gazdag hozományt is adna. Csakhamar bejött Dinnyés és sdkatmondólag állott meg az ajtónál. — Lépjen közelebb, kedves öregem, — szólt Lorántffyné. — Úgy hallom, hogy a molnárleányt már jó helyre tették. Nem lenne szives a helyet ve­lünk ig közölni? — Nem biz én, — felelte Dinnyés kurtán. LoránÜfyné meglepetve nézett rá. — És miért nem akarja? * — Nem érzek magamban erre hajlandóságot. — De én kívánom, sőt egyenesen parancsolom. — Szabadságában áll méltóságodnak paran­csolni, de inekem is szabadságomban áll e parancsnak nem engedelmeskedni. — Dinnyés. Micsoda beszéd ez? Maga ezelőtt nem volt ilyen. Úgy látom, bizonyos emberekkel való érintkezem elrontotta önt. De majd beszelek Faludy­­val. . — Oh, hol van már Faludy, — legyintett Kezé­vel Dinnyés..— Ő már szárazra vitte fcáránykáit. Lorántffyné nem tudott szavakat adni felhábo­rodásnak. Egy sötét sjetelem azt súgta neki, hogy ennek az embernek egész más célja lehet, mint, amit ő gondolt. — Dinnyés, — mondotta nagy erőfeszítéssel tür­tőztetve magát—, most utoljára szólítom fel: mond­ja meg, hova tette a molnárleányt? — Méltóságom asszonyom, mindaddig nem men­­dem meg, míg a jutalmam kérdése nincs tisztázba hozva. — De mióta bizalmatlankodik maga? — Ilyen ügyekben nincs helye a bizalomnak. Elég bolond voltam vakon engedelmeskedni minden­ben. Ha én vásárra viszem a bőrömet, akkor tudni is akarom, miért viszem. — Mennyit kíván? — Már a kisasszonynak is emlitettem, hogy a puszta barátságról többé szó sincs. Vagy pénzért dol­gozom, vagy pénz nélkül teszem és akkor több aka­rók lenni, mint pusztán barát. — Több? — kérdezte Lorántffyné csodálkozva. — Hogy értsem ezt? Dinnyés mosolyogva felelt:' — Az idő elérkezett, hogy nyíltan beszéljek. Kegyed tudtommal ötven éves, én csak hatvan . . . nos, tiz év nem lenne éppen valami korkülönbség. Úgy Lorántffyné, mint Etelka, nagy szemekkel bámult reá. — Haha! — kacagott fel végre Etelka —, ugy­­látszik, Ilonka helyett maga ette meg a bolondgom­­bát„ vagy itta meg a botorján-fözetek — Valóban, — tette hozzá Lorántffyné —, ma­ga úgy beszél, mint akinek nincs helyén az esze. — Sőt nagyon is helyén van, — felelte Dinnyés öntelt mosollyal. — Életemben még egyszer sem vol­­íiö<m olyan okos, mint jelenleg. — Bolond, valóságos bolond! — kiáltotta Lo­rántffyné kitörő, indulattal- — Ilyen őrült..emberrel I csepp kedvem sincs tovább érintkezni. Távozzék. Dinnyés csak nevette az izgatottságában remc- I gő Lorántffynét. — Tehát ki vagyok dobva! — mondotta. — Ez azt jelenti, hogy többé nem is szabad ide jönni. — Ha éppen valami mondani valója lesz, közöl­je a leányommal. De az én szemeim elé ne merjen jönni. Dinnyés gúnyos mosollyal kiment. Tudta, hogy azért még hivatni fogják s egyelőre a mellékszobá­ban letelepedett a pamlagra. — Visszariadt! — gondolta magában. — No persze, nem volt rá elkészülve. De úgy hiszem, még meggondolja a dolgot. Az igaz, hogy éppenséggel nem vagyok Adonisz, de azért tudnám adni az urat, ha a hozzáv aló mód b an lennék. És ezt most el akarom érni. Titkomat csak úgy árulom el, ha feleségemmé lesz, vagy pedig nekem adja egész magánvagyonát. Ez kitesz néhány százezer forintot s ez nekem elég. Távozta után Lorántffyné kezeit tördelve né­zett Etelkára.' — No, hallottál már ilyet? Hát hitted volna, hogy ilyen arcátlan és szemtelenül merész tud lenni ez az ember. Hogy én a felesége legyek egy ilyen sen­kinek. Jaj, jaj, mit kellett megérnem. — Kezeibe te­mette arcát, mialatt teste idegesen rángatódzott. — Szörnyűség! — rázta fejét határtalan felin­dulásban Etelka. — Hallatlan, hogy mit merészelnek ezek az emberek. — Lám, lám, Etelka, — szólt valamennyire meg­nyugodva Lorántffyné — kár volt nekünk ilyesmibe kapni. Ezek a gonoszok egészen kiszipolyoznak ben­nünket. Koldusbotra juttatnak. Ér ennyit ez a mol­nárleány? i — Most már nem hagyhatjuk abba, anyám. — De mit tehetsz már most ellenük? Meg va­gyunk fogva. A csapdájukba szaladtunk ostobán. — Még nem vagyunk, anyám. Még segíthetünk magunkon. — De hogyan? hogyan? — tördelte a kezeit a háborgó asszony. — Valahogy meg kell tudni, hol van Ilonka. Ha ez meg lesz, akikor képes leszek magam elbánni vele, de azokat az embereket le kell ráznunk magunkról. — De hogyan gondolod ezt elérhetni? — Van egy eszmém, anyám. — Mi lenne az? — Ki kell fognunk rajta. Túl kell járni az eszén. — Oh, nem hiszem, hogy ez célhoz vezessen. • Dinnyés alattomos fickó. I — Talán mégis becsaphatjuk őt. És ezzel siet­nünk kell. Dinnyésnek már hajnalban mennie kell, mert jaj lesz neki, ha Elemér megtudja, hogy ő itt van. — Szinte kedvem lenne öt Elemér dühének ki­szolgáltatni, — vicsorítottá fogait Lorántffyné. — De ezt nem tehetjük. A gazember a legrosszabb eset­ben azzal bosszulná meg magát rajtunk, hogy inkább Elemérnek szolgáltatná ki Ilonkát, mint nekünk. — Beszélek vele, — jelentette ki Etelka. — De hegy célt érjek, szükségem van támogatásodra. — Már hogyne támogatnálak. Érdekeink közö­sek, a veszély is közös, össze kell tehát tartanunk. De mondd, mivel akarod lefegyverezni Dinnyést? — Enged meg, anyám, hogy nevedben igent mondhassak neki. — Ugyan, mit gondolsz; — riadt fel Lorántffy­né. — Ilyen őrültséget csak nem kívánhatsz tőlem? — Csak szinleg akarok neki Ígéretet tenni, a te nevedben. E pillanatban egyebet nem tehetünk. Diny­­nyés rettenetesen lép re kerített bennünket. Lorántffyné csknem sírva fakadt mérgében. — Oh, ez a nyomorult. Ha már pénzre van szük­sége, adtam volna neki, de hogy ilyen követeléssel merjen előállani, ez mégis borzasztó. — Ne sírj, anyám, — szólt Etelka. -- Ki fogok én rajta. ígéretet teszek neki nevedben és ha kicsa­­lcim tőle a titkot, akkor majd elbánok vele. — Oh, gyermekem, attól tartok, hogy ezzel még jobban megfognak bennünket. — Légy nyugodt anyám, nekem is van ám ma­gamhoz való eszem. — Menj hát, leányom, de az égre kérlek, légy óvatos és ne tedd nagyobbá a bajt. Etelka felkereste Dinnyést, kinek szeme felcsil­lant, midőn a leányt belépni látta. — Tudtam, tudtam, hogy meggondolják a dol­got, mormogta magában. — Dinnyés, — szólt Etelka —, beszéltem anyám­mal az ön ajánlatáról. — Nagyon szép. És mire határozták' el magu­kat ? — Hát tudja, édes Dinnyés, maga nagyon rcsz­­szul csinálta a dolgot. Nem éppen ajánlata háborí­totta fel anyámat, mint inkább a mód, amelyen az ajánlatot tette. Maga nagyon kihívó volt. — Sajnálom. — Ennélfogva remélem, hogy bocsánatot fog tó*e kérni. — Hát olyan nagy szerencse lenne az rám néz­ve? (FOLYTATJUK) A SZOVJET CSAPATOK in MARADNAK, MONDJA MAROSÁN BUDAPEST Az Associa­ted Press tudósítója jelenti, hogy Marosán György kom­munista belügyminiszter ki­jelentette: — A szovjet csapatok addig maradnak Magy ar or szagon, amíg nyugati Németország­ban amerikai katonaság állo­másozik. Ez a magyar mun­kásság védelme érdekében történik, magyarázta Maro­sán, aki most első ízben vál­lalta á nyilvánosság előtt a felelősséget az orosz hadse­reg visszahívásáért. — Igen, én és nem Gerő hivtam vissza az oroszokat, mert nem akartam, hogy a fehér ellenforradalom győz­zön, — harsogta a szovjet bábkormány tagja. Kcizíben a vörös sajtó na­ponta hozza a nép ellenes UJAMERIKASOK POSTÁJA Toldi Jánost, ki a budapes­ti “Május 1” ruhagyárban dolgozott, keresi Michael Se­ver, Cleveland Heights 18, Ohio. Gicy Vincét, aki 1931-ben Potycndon született és Szi­len, Sopron megyében lakott, keresi édesanyja. Aki tud ró­la, értesítse Trestyén Ferenc­nél, 11731 Belmont Ave., Cleveland 11, Ohio. * . Cs. Herczika Mihály (Já­nos unokája) jelenleg Bebreu­­lager No. 448, St. Galten, Switzerland, keresi George Holp nevű nagybátyját, aki 1900 óta él Amerikában. * . Özv Balázs Somámé szül. Bak Szerén, Budapest Wesse­lényi u 4, keresi nagybátyjá­nak Bak Henriknek és nejé­nek szül. Livay Katalinnaik Amerikáiban levő tes z ár ma­­zottait. * Özv. Ringwald Anitáimé, Budapest XIV. Gizella ut 49, keresi anyjának testvérét Kondovics Andrást, és apja elhalt testvérének Fischer Sándornak New Yorkiban élő családját, továbbá férje ro­konait. * Székely (Limdentoaum) László keresi apjának nővé­rét, Mrs. Max Katzot, vagy ieszármazottai't, tóvá b ib á Erecz Ernő övkészitöt. * Özv. Kémenes Jánosiné, Te­kerőpatak, Csiikmegye, Vailea Strimba, Rai Gheorglheni, Romána, keresi Leon Adolfot, aki 1938-ban Bukarestből vándorolt Amerikába. * Lapp Lajos Budapest IX., Kinizsi utca 17, keresi néhai bátyjának Pap Jánosnak öz­vegyét, aki 543 Jacksan Ave., Bronxban lakott és gyerme­keit, továbbá Ohio állaimba lakó rokonát, Miakkai János Írót. * Fehér Imrét és Juliannát, akik decemberben jöttek Camp Khmerből Clevelandiba, keresi Anna Iván, 9119 Buck­eye Rd., Cleveland, 0. * Zubovits Gyulánét (testvé­reimet) és Godella Ferencet keresem. Testvéremet mene­külés köziben vesztettem el, azt hiszem Kanadába jutott el. Mrs. Nicholas Raab, 4732 Second St., Detroit, Mich. * Repcsák Jánost, édesapá­mat, keresem, aki 42 éve ment ki Amerikáiba, vagy ha már nem élne, gyermekeit. Fodor Józsefbe sz. Repceák Teréz, Barabás, Zemplén irt. Hiraiigary. [ hajszáról szóló tudósításokat, persze vörös szájíz szerint tá­lalva azt fel: “A szovjet hősök emlékmű­vét a Vas megyei Nádasli köz­ségiben a múlt év októberé­ben egy fiatalokból álló cso­port, főiként Jóna Bálint és Esztergályos Zoltán, kalapá­csokkal szétverte. Az emlék­mű meggyalázóit előzetes le­tartóztatásba helyezték.” A Népszabadság tudósítása szerint “a tatabányai rendőr­­kapitányság a síkvölgyi mun­­kásszálóban. a diszterem színpada alatt és az udvariban elásva, több mint 30,000 töl-I tényt talált. Both Józsefet I fegyverrejtegetés büntette | miatt, V. Szabó Gyulát és Pataki Gábort feljelentési kötelezettség elmulasztása miatt őrizetbe vették.” “A karhatalmi szervek el­fogták Franczia Béla buda­pesti .lakost, a hírhedt Fran­­czia Kiss Mihály egyik iva­dékát. Már az októberi ese­mények után körözték, de amikor le akarták tartóztat­ni, megszökött budapesti la­kásáról a háztetőn keresztül és az elmúlt hónapokon vi­déken bujkált. Franczia Kiss Béla 1956 októberében és no­vemberében több fegyveres terrorcselekményt irányított. Franczia beismerte vallomá­sában, hogy az ellenforrada­lom napjaiban kapcsolatban állt Nyugatról haza szökött bátyjával, aki novemberiben ismét Ausztriába távozott.” Ujamcríkások Híradója GLEINFIELD S KÖRNYÉKE Szövetségü nk gyűj tésénék eredménye eddig $1334, a gyűjtést tovább folytatjuk. Szövetségünk gyűlése áp­rilis 6-án tesz és akkor tesz­nek a pénzekről az elszámo­lások. Jöjjön el minden tag, és meghívjuk az uj magya­rokat is. Hölgyek hozzanak elemózsiát, mert a gyűlés után lakoma és tánc lesz. S z övét s é günk elnökét, Charles Z. Mihályit a magyar ügyiben végzett sok munka annyira megviselte, hogy a kórházba keltett mennie vizs­gálatra, hol ulcert állapítot­tak meg. ö azonban már to­vább folytatja a menekültek érdekében munkáját. KANADAI BEVÁNDORLÁS OTTAWA. — A bevándor­lási minisztérium közli, hogy Kanada uigyan eredetileg 28,- 000 magyar szabadságharcos menekült befogadását vállal­ta magára, de ezen a számon felül is hajlandó befogadni magyarokat abban a mérték­ben, amint részükre lakást és munkát lehet biztosítani. Kihoznak menekülteket nemcsak Ausztriából, hanem Angliáiból, Franciaországból és Hollandiából is, és pedig 5250-ct Angliából, 3450-et Franciaországból és 2100-at Hollandiából. Hctllandiából az első 300 menekült már ebiben a hónap ban — 19-ém — Halifax ka­nadai kikötőbe érkezik; a többiek áprilisban, május­ban és júniusban jönnek résziben Halifaxba, részben Quebec Citybe. Angliából az első csoport április végén vagy május ele­jén indul el. A franciaországi első cso­port junius második felében érkezik Kanadába. De nemcsak ezekből a nyu­gati országokból — hanem Ausztriáiból is sokan fognak Kanadába jönni, még pedig •tekintet nélkül arra, hogy van-e különleges szaktudá­suk, és egészségi okokból s e fognak senkit visszautasítani kivéve olyanokat, akik fertő­ző betegségben szenvednek. Eddig több mint 13,000 ma­gyar menekült érkezett K a­nadába. HÚSVÉTI MISSZIÓ A CLEVELANDI KÁT. UJAMERIKÁS MAGYAROKNAK Ft. Mundweil B. János, a Szent Imre r. k. Egyházköz­ség plébánosa az 1948 óta Clevelandiba érkezett ujame­­rikás magyarok részére a Szít. Imre templomban, 1904 W. 2'2nd St., húsvéti missziót rendez. A misszió nem csu­pán a Szent Imre Egyházköz­ség kebelébe tartozó katoliku­soknak szól, hanem miniden magyar 'testvérnek, bárme­lyik egyházközségbe is tar­tozik. A húsvéti misszió hitszó­noka Ft. Hites Kristóf, aki április 13, 14, 15, 16 és 17-én este 7:30 órakor fogja misz­sziós beszédeit elmondani- Az amerikai magyarság másik közismert hitszónoka., Ft. Ki­rály Kelemen a nagyhét hét­főjén, keddjén, szerdáján, 15, 16, 17-én, reggel 8:30 órakor fog iszemtbeszédet mondani. Minden este a sziemtibesze 1 után Ft. Hites Kristóf és F\ Király Kelemen gy ón-táti. i fognak. Az 1948 óta érkezett uj­­amerikás magyarság bizo­nyára örömmel fogja venni a hirt, és résztvesz a misszión amelynek hitszónokai közi * merték körünkben. Alig maradt néhány példányi AZ AMERIKAI MAGYARSÁG NAPTÁRA rövidesen elfogy. Ha még nem olvasta volna ezt az érdekes kötetet, rendelje meg még ma! ♦ EREDETI HELYSZÍNI FELVÉTELEK A DICSŐSÉGES MAGYAR SZABADSÁGHARCRÓL. Minden előfizetőnk, aki előfizetésével nincsen hátralékban, INGYEN kapja ezt a vaskos évkönyvét! Aki ajándékozásra még egy vagy több Naptárt akar vásárolni, rendelje meg minél előbb, mert csak korlátolt számban nyomattuk! Ara §1*00

Next

/
Oldalképek
Tartalom