A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-03-29 / 13. szám
s-TTí OLBÁE Ä TŐ PÁSZTÓ w Nagyböjt negyedik vasárnapja. EVANGÉLIUM Szent János 6, 1-15 Az időben Jézus a galileai vagy más néven tiberiási tengeren túlra méné. És nagy sokaság követé őt, mert látták a jeleket, melyeket a betegeken cselekszik vala. Fölméne tehát Jézus a hegyre s leiile ott tanitványaival. Közel vala pedig a husvét, a zsidók ünnepe. Fölemelvén tehát szemeit J ézus és látván, mondá Ftilöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek egyenek? Ezt pedig azért mondá, hogy őt próbára tegye, mert hiszen ő maga tudta, mit akart cselekedni. Feleié neki Fülöp: Kétszáz dénár ára kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson. Mondá egyik tanítványai közül, András, Simon Péternek a testvére: Van itt egy í'iu, akinek öt árpakenyere van és két hala, de mi ez ennyinek? Jézus mondá erre: Telepítsétek le az embereket. Ama helyen pedig sok fii vala. Letelepedőnek tehát a férfiak, számszerint mintegy ötezren. Altierikái itíágyttrák adomány ál lelték lehetővé a templom ielépitését Beiigáliában Osondipurban, .az indiai Bengalia tartomány ikis falujában évek óta missziós, munkát végeznek, térítenek, tanítanak, betegeket is tápoknak, éhezi két élelmeznek katolikus téritek, köztük egy h orvát iskolába járt magyar je-Pár évvel ezelőtt azt olivasa csondipuri kápolna kicsinek bizonyult a páter és miszszió'S társai híveinek egyre növekvő tábora részére és hogy Polgár páter .arról kezdett álmodozni, hogy Csundipurlban fel kellene építeni, KENYEREK ÉS HALAK. Jézus pedig vévé a kenyereket ér- hálát adván, .dosztá a letelepülteknek, hasonlóképen a halakból is .adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, igy szólt tanítványainak: Szedjétek fel a megmaradt hulladékokat, hogy el ne vesszenek. Összeszedték tehát s tizenkét kosarat töltőnek meg az öt árpakenyér hulladékaiból, amelyek megmaradtak az étkezők után. Az emberek pedig, látván a jelt, melyet Jézus cselekedett, mondák, hogy ez bizonnyal az a próféta, ki e világra jövendő. Azért észrevevén Jézus, hogy készülnek jönni és megragadni őt, hogy királlyá te gyék, ismét a hegyre menekülő maga, egyedül. SZENTBESZÉD zsuita páter, Polgár István. Ez a misszionárius, akinek impozáns fekete szak állát már itt-ott felcsillanó ezüst hajszálak teszik még méltóságteljesebbé, szívben-],élekben magyar maradt és ezer dolga és gondja közepette is mégpedig kőből, egy templomot, és azt az országalapi tó magyar apostoli királyró1! 'kellene elnevezni. A páternek ezt az álmát és tervét a Jó Pásztor hetilap, úgyszintén a Szabadság és az Amerikai Magyar Népszava napilapok az Tiszteit kedves Polgár Atya! Engedje meg, hogy bemutatkozzam. Em Magyarországon, Sopron m. Ujlker köziségben, szegény szülőktől származom. Már kicsikoromban kellett harcolnom a megélhetésért. Iskoláiba igen, keveset jártam, mert édesapámnak igen sokszor szüksége volt én reám, és végre kifogott az iskoláiból, és igy >a helyesírássá] nagyon hadilábon állok. De azért T. Atya meg fogja érteni a szándékomat. 1905-ben nősültem és 1906- ban a nehéz viszonyok miatt eljöttünk Amerikáiba. Egy gyáriban kaptam munkát. De nekünk bevándorlóknak abban az időben rosszul fizettek. Aztán közbejött a munkanélküliség is vagy valami betegség. Hát mi bizony igen nehéz időket éltünk egész 10®7-ig. Született 5 fiunk és 2 leányunk. Elgy fiunk 14 éves korában elkezdett dolgozni, ami nekem jő segítség volt, de 18 éveís koráiban elragadta a halál, és ismét vi-szszajiutottiuink a nehéz időkbe. De 1987-ben kaptam egy jobb munkát és jobb keresetet. Most már a feleségem, aki időt talál arra, hogy a magyar nyelviben tökéletesítse magát és hogy minél ékesebb magyarsággal és minél kevesebb helyesírási hibával tudja kiküldeni a világba kis uj-Szent látván arany ruhája tűk a pálma újságban, hogj amerikai katolikus és más felekezetű magyarok tudomására hozlak, azzal a felhívássavai, hogy adakozzanak i templom építésére. A pátei A mai vasárnapi szent evangélium azon nagj csodát állítja lelki szemeink elé, amidőn Krisztus Urunk öt árpakenyérrel és két hallal mintegy ötezer férfit megvendégelt, az asszonyokat és a gyermekeket nem is számítva. A csoda nagy és szemmel látható volt, azért érthető a csodát élvező emberek szándéka, hogy Krisztust királlyá tegyék. Krisztus Urunk azonban, minthogy nem földi királyság volt a célja, észrevevén ezt, a hegyre futott, egyedül. A mai szent evangéliumban több kedves és szép jelenséget látunk, amelyekből sok üdvös tanulságot vonhatunk le. Az első kedves dolog, ami figyelmünket megkapja és lényünket meghódítja, az a szorgos gondosság, melyet az Ur Jézus hallgatóinak nemcsak lelki, hanem még a testi, szükséglete iránt is tanúsít. Az a Jézus, aki magára vonatkozólag azt mondotta: “Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az isten szájából jő”, — ime most kenyeret ad az embereknek az Isten igéje után. Valóra váltotta ezúttal, amit máshol szóval hirdetett: “Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát s a többiek majd megadatnak nektek.” Azok az emberek, akik Jézus után mentek, minden bizonnyal nem azért mentek, hogy nekik kenyeret adjon, hanem, hogy hallgassák tanítását és lássák csodáit, Jézus azonban, minthogy lelkűk üdvösségét keresték, megadta nekik azt is, amire testüknek szüksége volt. Meg lehetünk mi is mindenkor győződve, hogyha nem hanyagoljuk el az Isten szolgálatát, akkor a jó Isten sem fog rólunk az anyagiakat illetőleg megfeledkezni. Hiszen Ő maga mondja olyan szépen a beszédében: “Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Tekintsétek az égi madarakat, ezek nem vetnek, nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem vagytok ti azoknál becsesebbek.” A második megkapóan kedves és tanulságos jelenség az, hogy amidőn Krisztus Urunk kezeibe Vette a kenyeret, először hálát adott mennyei Atyjának. Aki a jó Isten ajándékát kezeibe veszi, annak első dolga a hálaadás. S mégis hány és hány ember él a fold hátán, ki erről nemcsak megfeledkezik, hanem Isten ajándékát, a kenyeret talán haraggal, méreggel, sőt káromkodással emeli ajkaihoz. Ezekre is él lehet mondani, amit Krisztus Urunk a keresztfán mondott : “Atyám, bocsáss'meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekszenek.” És talán jobb, ha nem tudják, mert ha tudnák, mindenesetre nagyobb bűnük lenne. Ságját, amelynek címe: Ahol a pálmáik virágzanak. Élveik óta olvasgatunk ebiben a pálmás újságban és megái lapíthatjuk, hogy a horvát iskola' egykori magyar 'diákja egyest érdemel magyar 'nyelvtanból. felhívásának eredménye hamarosan mutatkozni kezdett, egyre több amerikai magyar küldött pár 'dollárt. És jött South -Bend, Indiánéból 1958 jiulíius 27 kelettel a következő levél: hogy und minden vár még reánk. Es 1947-ig elé szépen takarékoskodott 1947-ben nyugdijat adott. A feleségemet az Ur Isten 1951 március 8-án magához szólitota. Legyen álma csendes. James Wa-Kin-Chow, a misszió kínai jótevője, aki ingyen megcsinálta az összes ablakokat és ajtókat és egy harangot és egy harmóniámat vesz: Miss Wa-Kin-Chow é» I“. —'ki,—y K1 .no í*.. magysir Nagyböjt negyedik vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Márk 9, 14—31 szakasz. Azon időben: Egy ember jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván: Mester, hozzád hoztam fiamat, kiben néma lélek vagyon. Akárhol megragadja őt, lecsapja, és tajtékzik, fogait csikorgatja és elszárad. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki azt, de nem tehették. Ő pedig felelvén, mondá: Óh hitetlen nemzedék, meddig leszek nálatok? Meddig tűrlek titeket? Hozzátok őt hozzám. És elhozák. És amint meglátta őt, a lélek azonnal megháboritá; és a földre esvén, fetreng vala, táltekozvan. És kérdezé atyját: Mennyi ideje, hogy ez esett rajta? Amaz pedig mondá: Gyermekségétől. És gyakorta vetette őt tüzbe és vízbe, hogy elveszítse. De ha valamit tehetsz, segíts minket, könyörülvén rajtunk. Jézus pedig mondá neki: Ha hihetsz, minden lehetséges a hívőnek. És azonnal felkiáltván a gyermek atyja, könnyhullatásokkal, mondá: Hiszek,- Uram, segíts az én hitetlenségemen. És midőn látta Jézus az egybefutó sereget, megfenyegető a tisztátalan lelket, mondván neki: Siket és néma lélek! Én parancsolom neked, menj ki belőle és többé beléje ne menj. És felkiáltván és igen gyötörvén őt, kiméne belőle, és lön, mint a holt, úgy, hogy sokan mondák, hogy meghalt. Jézus pedig kézenfogva, felemelé őt, és fölkele. Midőn aztán bement a házba, tanítványai kérdők őt titkon: Miért nem Űzhettük mi ki azt? És mondá nekik: Ez a baj semmi által ki nem mehet, hanem csak imádság és böjtölés által. És onnan elindulván, átmenőnek Galileán; és nem akarta, hogy valaki tudja. Tanítja vala pedig tanítványait, és mondá nekik: Az ember fia az emberek kezeibe adatik, és megölik őt, de megöletvén, harmadnapra feltámad. É'S most rátérek a tényre: Miikor a Jó Pásztorban a sorait olvastam, kedves tisztelendő Atyám, akikor nekem eszembe jutottak azok a 'nehéz időik, amiken mi ikeresztül mentiünk, és mily jól esett volna, hu valaki segitséhünkre jött volna, Tehát a fejembe az u gondolat jött, hogy én a (kedves Atyának segítségére megyeik. Közöltem a gondolatomat a leányomlmal, mert szerettem volna tudni a véleményét. Ezt azért is tartottam szükségesnek vele közölni, mert nem tudtam, 'hogy mitévő leszek, ha kiadom az utolsó filléreimet és talán hosszú beteg lennék, és nem tudnám a kórház és orvos költséget fizetni. A lányom megnyugtatott, hogy csak tegyem, ahogy elgondoltam. Mert ahogy ő mondja, az egy jő befektetés a számomra, az biztosan nem vesz el. A betegség és a kezelés miatt nem kell félni, a 6 gyermek erről fog gondoskodni. Ilát igy elhatároztam, hogy azt a 2500 dollárt elküldöm, legalább annyival is kevesebb gondja lesz. Gsak .arra kérem, hogy adja meg az utasítást, hogy mi módon avagy ki által küldj em el a pénzt. A pénz a 'bankiban van és mihelyt u választ megkapom, azonnal útnak indítom a pénzt. Maradtam .a T. Atyának hű hive: Torma János. * Elképzelhetjük, hogy könynyes szemekkel olvasta a messzi Indiáiban ezt a levelet a missziós páter, de azt nem kell elképzelni, azt mint tényt lehet közölni, hogy mióta ez a levél a Polgár páter pálmás újságja nyomán a Jó Pásztor hetilapban megjelent, az amerikai magyarok adományai megsokasodtak, s a páter álma és terve ma már nem álom' és terv, hanem valóság, mint kiderült a következő levélből!; amelyet most hozott nekünk a posta: A Jó Pásztor Szerkesztőségének ! , Krisztus békéje! Morapai, 1957 március 4. Mivel a Jó Pásztor többször megemlékezett hasábjain miunkáik adásomról és a propagandájával is előres©? gitette ki'váltképen az uj Szt. István templom építését Osomdipunban, a nagy Bengália síkságán, úgy most örömmel jelentem, hogy husvétfa be is szenteljük >az uj 'templomot. Már majdnem egészen kész. A néhány fénykép, melyeiket még január 28-án csináltam, erről is tanúskodnak. Most 'már a második torony is kész. Még csak hiányzik az oltár és a két harang. A vakolás majdnem befejeződött. Az összes miséruhákat már beszereztem és ‘becsületesen ki is fizettem. A mellékelt fénykép felivételek egy uj, Németországból ajándékozott fényképen voltak felvéve. A teimplomszentelésre felhívjuk az összes calcuttai magyarokat és más jcibarátofcat. Reméljük, hogy színes felvételeiket is csináltathatunk a jótevők számára. Lesz ott ám legalább 6 magyar nemzeti lobogó! Legalább itt a pápai és indiai lobogó mellett legyen a szabad magyar lobogó is. Egy kérésem is volna: t. i. még a harangokra sürgősen kellene klb. 300 dollár. Tehát ha lennének szívesek, hívják fel erre az olvasóik figyelmét. Minden adományt kérem, hogy adják át a következő cím által: Rév. Fr. I. Nikolic, S.J., 1150 Carroll St., Brooklyn, N. Y. Már előre is köszönöm szívességüket és kérem az Isten bő áldását munkájukra. P. Polgár István, S.J. Szibériába csalják a bdgár parasztokat Az orosz kormány és a bolgár csatlóskormány közt tárgyalások folynak arról, hogy a bulgáriai mezőgazdasági munkásfelesleget — körülbelül 15,000 munkanélkülit — áttelepítik Szibéria szűz földjére, amelyeket Kruscsev programja keretében megmüvelhetővé akarnak tenni. Husvét vasárnapján felszentelik a csondipuri ki István templomot nagyon ■ szerény, szorgalmas é;s takarékos volt, tudott félretenni, mert az volt ia jelszava, hbgy minden centet, amit félre tudunk tenni, azt félre kell tenni. Mert nem tudjuk, f. i olgár István és a misszió két jótevője: ivirs. Hyde es Mrs. Wylde.
