A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-04 / 1. szám

Vizkereszt ünnepére EVANGÉLIUM Szent Máté 2. fej., 1-12 szakasz Mikor pedig megszületett Jézus a judeai Betle­hemben, Heródes király napjaiban, ime, bölcsek jövenék napkeletről Jeruzsálembe, mondván. Hol va­gyon, aki született, a zsidók királya, mert láttuk csillagát napkeleten és eljöttünk imádni Őt. Hallván pedig ezt Heródes király, megzavarodék s vele együtt egész Jeruzsálem. S összegyüjtvén mind a napi fe­jedelmeket és a nép Írástudóit, tudakozódék tőlük, hol kell a Krisztusnak születnie? Azok pedig mon­dák neki: Juda Betlehemében, mert igy van megír­va a próféta által: És te Betlehem, Juda földje, éppen nem vagy legcsekélyebb Juda nagyjai közt, mert belőled származik a vezér, aki kormányozni fogja népemet, Izraelt. Akkor Heródes titkon magához hivatván a bölcseket és pontosan megtudakolá tőlük az időt, mikor a csillag nekik megjelent. S elküldvén őket Betlehembe, mondá: Menjenek, kérdezősköd­jetek szorgalmasan a gyermek felől és ha megtalál­tátok, jelentsétek nekem, hogy én is elmenvén, imád­jam őt. Kik miután meghallgatták a királyt, elmené­­nek. S ime a csillag, melyet láttak vala napkeleten, előttük méné, miglen oda érkezvén, megállapodék a hely fölött, ahol a gyermek vala. Amint pedig meg­látták a csillagot, megörülének igen nagy örömmel. És bemenvén a házba, megtalálák a gyermeket any­jával, Máriával és leborulva, imádák őt. És megnyit­ván kincses ládáikat, ajándékokat adának neki ara­nyat, tömjént és mirhát. És intést kapván álmukban, hogy vissza ne menjenek Heródeshez, más .utón téré­nek vissza országukba. SZENTBESZÉD Sokféle jelentősége van ennek az ünnepnek. Az első keresztények ezen a napon ülték Krisz­tus születésének ünnepét. Vizkeresztnek mondják Jézus keresztelkedésé­­nek emlékére a Jordán vizébe®. Az Egyház vizet szen­tel ezen a napon. ) Háromkirályok ünnepe ez azonkívül. A keresz­tény ember nagy örömmel áll be ezen a napon a há­rom napkeleti bölcs kíséretébe, hogy együttesen ad­ja át szivének adományát a kis Jézusnak a Megvál­tás kegyelméért. [ Mégis igen kevesen gondolunk arra, hogy ez I örömteljes ünnep hátterében fekete árnyékként hu-J zódik meg a gonosz Heródes sötét szándékával. A betlehemi gyermekmészárlás. Miért? Mert a gyer-t mek, akit idegen hatalmak hódolattal látogatnak meg, útjában van Heródesnek. Azért olyan nyugtalan az. éjszakája. Türelmetlenül várja vissza az idegen ven-1 dégeket. S hogy ném jönnek vissza, pokoli terv fo­­gamzik meg az agyában: Halomra öletni parancsol­ja a betlehemvidéki sok száz ártatlan kisdedet . . . Jajveszékelő anyáktól elrabolt kis csecsemők ki­omló vére pirosra festi a mai örvendetes ünnep al­konyát. Jeremiás jövendölése beteljesedett: “Szózat hal­latszott Rómában, nagy sirás s jajgatás: Rachel si­ratta fiait s nem akart vigasztalódni, mert nincse­nek.” Rövid idő múlva az Isten trónja előtt kis gye­­rek-lelkek százai játszadoztak a vértanuság pálmács­­káival. Zokogó szivü bethlehemi anyák emlőiről szag­gatják le durva lelkű katonák magzataikat hogy kardjaikkal vagdalják szét gyönge testüket és meg­fagyasszák a mosolyt hófehér arcocskáikon. Heródesek, ha talán más formában is, de ma is végzik kegyetlen munkájukat az úgynevezett — “mo­dern” családokban. Hány mosolygásra indult kis gyerekarc kerül a modern családi élet büntemetőjé­­be! Keller Pál német költő Írja az “Aprószentek” cimü költeményében, hogy a bethlehemi megölt kis­dedek lelkei évenkint egyszer felkerekednek és meg­találván a gonosz Heródes lelkét, üldözik át minde­nütt s nem hagynak nyugtot neki. Végig üldözik az évszázadokon is. A huszadik századhoz érve, meg­állnak egy Heródes-lelkü “modern”- anya előtt. He­­ródes odamutat. Az aprószentek erre sietve elhagy­ják Heródest; ugyanis az ilyen édesanyák rosszab­bak Heródesnél is! Sinai hegye, ahol Mózes, a Biblia szerint, átvette a Tízparancsolatot tartalma­zó kőtáblákat. az afrikai törpék közt Irta: Veda, S. J. Trockij gyilkosa Jacques Mornard néven 1940 óta mexicoi börtönben ül egy ember, aki Sztálin megbi- j zásából meggyilkolta Trockijí orosz munkásvezért, az orosz vörös hadsereg megalapítóját, akit Sztálin száműzetésbe ker­getett, mert félt népszerüsé-Az orgyilkost 1940-ben 20 évi börtönre ítélték és ő most jó viselkedés címén időelőtti elbocsátását kérte a kegyelmi tanácstól. De kérelmét elutasí­totta a bizottság és kimondta, hogy az elitéit az utolsó napig, 1960-ig a börtönben marad. Kegyelemre nem méltó több okból: Először is, még mindig vonakodik igazi nevét meg­mondani. Nem mutat bünbána­­tot. Nem hajlandó nyilatkozni, hogy miért gyilkolta meg a száműzött szovjet vezérét, vagyis nem akarja még most sem elárulni felbujtóját, Sztá­lint. Minden nagyítás nélkül meg kell mondanunk, hogy valóban a törpék igen kicsikék. Százá­val láttam őket Camerunban,! Itúriban, Ruandában, Kivuban [ és az Egyenlítőn. Mikor élőt- j tem álltak, soha sem érték el a mellkasom magasságát; és mikor kiterjesztettem karjai­mat, fejükkel nem érték el kar­jaimat. Pedig jómagam sem vagyok magás. Mikor még a gimnáziumba jártam, mindig attól féltem, hogy a törpe ala­kom miatt soha sem lehetek misszionárius! Ezek a kis alakok valóban emberek-e ? — Igen! Mégis bevallom az gazságot, mikor először . lát­tam : őket, kételkedtem, hogy valóban emberi lények-e. 1931- ben az Ituri erdőiben barlan­goltunk, Belga Congoban. Már valami 115 kilométert megtet­tünk egy alig látható sövé­nyen és nem láttunk egyetlen sgy élő ellket sem, egyetlen­egy törpét sem. Pedig azt mondták, hogy a Ruwenzori ol­dalon, az Ituri folyamok men­tén van legalább 40,000 ilyen kisember. Tehát egyetlen egyet sem láttam. Visszatér­tem csalódottan a Béni misz­­szióra. Következő nap egy fiatal né­ger meghívott hogy kövessem. “Jöjj utánam, atyám! Én nagyon jól tudom, (hol vannak a Bambutok, a törpék!” Nem is kellett készer mon­dania. Egyet ugrottam és már kint is voltam a szobámból. Az utunk rögtön bekanyargott a párolgó, sötét, sáros erdőbe a liánák és tüskék ágak köze­pette. Itt már nincsen semmi ut. Az útikalauzom megy elő­re. Itt levág egy liánát (futó­növényt), másutt egy ágat. Időről-időre igazán harcolnunk kell a növényzettel. Valami­kor négykézláb kell mennem, hogy átmenjek egy akadályon. Máskor átmaszok egy kidőlt fatörzsön, amiből kiszalad mil­liárd nagy, fekete, dühös han­gya . . . így mendegéltünk már egy óra hosszat és a vezetőm min- ( duntalan fütyörészett. Úgy nézett ki, mintha egy madár­kát utánozna; valóban pedig egy titkos jel volt. E jel nél­kül senki sem férhet közel a törpékhez, mert azok a leg­kisebb gyanús zajra is messzi­re elfutnak és elrejtőznek az erdőiben. Végre az útikalauzom meg­áll és azt jelenti: — “Itt vagyunk”. Bámészkodva nézem és meg kérdem: — Hát hol vannak a törpék? — Ép itt! — volt a válasz. Kiterjeszti a karját és rámu­tat egy csomó levélre mond­ván : — Az a sátorjuk! — Ilyen kicsi ? —kérdezem. Most én is látok egy kis tisz­táson 4 ilyen kis sátort; fél­körben vannak ezek a sátrak. Igazán nagyon kicsikék, zöl­dek ; liána növényekből készült a tető, melyre nagy leveleket tettek; az oldalak a földhöz vannak erősítve, mig a tető csúcspontja egybe van kötve. KIS EMBER KIS SÁTORBAN V Néger vezetőm felemeli a fejét és a fák koronáját szem­léli; azután hívogatni kezd kézmozdulataival. És egyre én is látok az ágak és növények közepette két tágranyilt sze­met, ahogy szúrósan rám néz. Talán egy szürke majom? Ta­lán! Visit is egyet; “Hup!” Erre egyik ágról a másikra ugrik, mig végre felkapaszko­dik egy liánába. Figyelmesen nézem. Mégsem majom, mert nem szőrös a bőre. Egy igazi ember! Ugrásszerűen eresz­kedik lefelé. Végre két méter­nyi magasságban megállt és óvatosan néz rám. — Hup! — É.s még egy ugrás és lent van a földön. Valóban embernek néz ki, csak a karjai nagyon hosszúak Vizkereszt ünnepére EVANGÉLIUM Szent Máté 3-ik rész, 6. szakasz Azon időben eljőve Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkereszteltessék tőle. János pedig ellenzé, mondván: Nekem kell tőled megkereszteltet­­nem és te jössz hozzám? Felelvén pedig Jézus, mon­dá neki: Hagyd ezt most, mert igy illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor ráhagyá. Megkereszteltet­­vén pedig Jézus, azonnal feljőve a vizből és ime meg­­nyilának neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képében lejönni és rászállani. És ime szózat lön meny­­nyekből, mondván: Ez az én szerelmes fiam, akiben nekem kedvem telik. SZENTBESZÉD Azon időben, mikor keresztelő Szent Janos hir­dette az isteni Megváltót és maga föll helyezte, mond­ván, hogy ő arra se méltó, hogy Jézus sarusziját meg­oldja és mikor keresztelő Szent János mindenkit bűn­­bánatra serkentett és keresztelt s igy előkészité az embereket Krisztus malasztjára, eljőve Jézus Gali­leából és pedig Názáret nevű városkából, ahol magá­nosságba vonulva élt törvényszerinti (fogadott) aty­jával, Szent Józseffel, akinek munkájánál segítségé­re volt harminc éves koráig. Ezen idő elteltével Jé­zus a Jordán mellé Jánoshoz ment hogy megkeresz­teltessék általa. i Keresztelő Szent János őt megkeresztelte a Jor­dán vizében, harminc éves korában, Róma építése után 780-ik év január 6-án. Megkereszteltetvén pe­dig Jézus, azonnal feljőve a vizből s ime, megnyitó­nak neki az egek és látá az Isten lelkét galamb képé­ben lejönni és rászállni. Nem keresztelő Szent Já­nos keresztségének erejénél fogva, hanem Krisztus alázatosságának és imádságának az érdeménél fog­va nyílt meg az ég és szállott le a Szentlélek ő reá, mert az imádságra s az imádkozóra szállt le a Szent lélek. Mielőtt Krisztus Urunk tanítói hivatalát meg­kezdte volna, ritka példáját adta az alázatosságnak. A Tanító a tanítványnak, az Ur és az élő Isten Fia a szolgának, a hírnöknek alávetette magát. Ebből nyilvánvaló, hogy minden nagy dolognak jó kezdete az alázatosság. Az Ur Jézus először cselekedettel ta­nította azt, amit később szóval adott elő. Az isteni Megváltónk megalapította a kereszt­­ség szentségét és annak felvételét elrendelte: ime, is­teni Mesterünk saját maga ment előre jó cselekedet­tel és példával, megkeresztelkedvén csupán vízben, hogy a vízben és Szentiélekben történendő kereszt­ig felvételére az embereket ösztönözze. Aki mást jóra oktat, előbb maga is tegyen jót. Mennyi és mily nagy megdicsőité'se ez az alázatosságnak! Aki magát megalázza, felmagasztaltatik. elérik a térdét. A lábai kicsi­kék, a feje nagynak tűnik a száraz kis testéhez. És mit lá­tok a mellén ? Úgy néz ki mint­ha tojással kenték volna meg, de valóban olyan pihés volt mint egy fiatal madárka. Horniét jön ez az ember? Úgy néz ki, mintha hamuban hancurozott volna. Nem feke­te, hanem szürke. Bőre ráncos mint egy asztal almáé. És a hasán látszik néhány piszkos sáv, bizonyíték, hogy nem igen barátkozik a vízzel. Te­hát ez az én első törpém, aki most előttem áll. Olvastam, hogy a törpék na­gyon szeretik a ciagrettát. Ép azért gondoskodtam, bogy hoz­zak magammal. Kihúzom te­hát a paklit. A kis emberkém tágra nyitja szemeit, bámész­kodva kinyitja száját és két sor fehér fog villogni kezd, az emberke mosolyog a boldog­ságtól. Persze most egészen biztos vagyok: egy emberrel van dolgom. Hacsak tudnék vele beszélgetni. Uram Istenem, mi történik körülöttem? A lombok körü­löttünk mintha feléledtek vol­na. Hup, hup, hup,! Két három négy öt kis emberke csúszik le a liánákon és hozzám futnak kinyújtott tenyerükkel, hogy ők is kapjanak cigarettát. Te­hát elmúlt a félelmük. (Folytatjuk) PIUS papa Üzen a hercegprímás Milyen boldogság ez: bizton érezni magunkat az Egyház megszentelt falai között olyan időben, amikor minden inog és erős támaszték seholsem ta­lálható. Dobbanjon meg a szi­vünk a hálás, fiúi szeretettől, tartsuk kezünket az Egyház I ütőerén, vegyünk részt örömé- Iben, bánatában, legyen ben­nünk egyházias érzület. Mindszenty József hegcegprimás Évenkénti karácsonyi üze­netében a béke megóvására szokta helyezni a fősulyt, de mostani karácsonyi üzeneté­ben azt hangoztatta, hogy van jogos háború: az önvédelmi háború. Megemlékezett a Szent atya a magyarországi tragikus eseményekről is és dicséretes­nek mondta a világ segítő készségét a sokat szenvedő magyar nép javára. LONDON — Amire még sohasem volt példa, an­golok tömegesen jelentkeznek most kivándorlásra. Az angol világbirodalom tagországaiba készülnek ki­vándorolni a legtöbben — Kanadába, Ausztráliába, New Zealandba, Dél-Afrikába. A kivándorlási láz oka a gazdasági helyzet leromlása szuezi krízis kö­vetkeztében. BOLDOG ÚJÉVET! Adlai Stevenson, a kétszer vereséget szenvedett demokra­ta elnökjelölt, olyan sok kará­csonyi és újévi üdvözlő kártyát kapott, hogy kampányiródájá­nak két titkárnőjén kívül még hat “önkéntes titkárnő” reg­­geltől-estig írja a köszönő le­veleket. Több mint 40,000 üd­vözlő levélre és táviratra felel­nek rnr kczzznő szóval. A Tfí ?$?7TOH s-TK OLDAL Jezsuita misszionárius

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom