A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-01-04 / 1. szám
a jő pásztor 7-IK OLDAL Irta: TÖLGYESY MIHÁLY !§ THB IIMMH I III «*-**3= IB> ***—«>^ " II1IIIIIIM« Tudta azt is, hogy ha az öreg egyszer valamit a , fejébe vesz, nem lehet azt egykönnyen onnét kiverni. Mindezt elgondolva magában, engedett atyja ki- 1 ■vánságának, de feltette magában, hogy látogatásuk [ tárgya csupán csak ez lesz, azontúl nem megy. € Estefelé aztán útnak is indultak Vasas háza felé. Itt-ott többen ültek a házak előtt. Az asszonyi nép T mindjárt össze is dugta a fejét és suttogni kezdték, hogy a Szitásék bizonyosan háztüznézni mennek. Lajos egész utón igen szótlan volt és lógatta a ( fejét, mintha orra vére folyna. — Teringettét! — támadt rá az öreg. — Mi a ( mennkő ütött beléd? Miért vagy olyan szótalan? Hát : ilyen siralmas kedélyállapotban kell egy lányos ház- 1 hoz menni? Mindjárt beviszlek a Görbébe és beléd ( diktálok vagy két liter bort. Attól majd több bátorságod lesz. Ilj — Nem ihatnám, apám. Szedd hát össze magad, ne vágj nekem olyan !; arcot, mint az ecetes korsó. Útjukban mankós Hanusra bukkantak. Az öregasszony megállóit az ut szélén és mankóira támaszkodva utánuk nézett. — Leánynézőbe viszi az öreg a fiát, — mondotta félig gúnyosan. — Na, ennek se lesz ám jó vége. Az öreg Szitás Gergely haragosan fordult a vénasszony felé. — Igen, igen, — erősítette Hanus. — Nézzen csak a fiára. Olyan siralmas az arca, mintha vágóhídra vinnék. Ez bizony igaz volt. Szitás Gergely elfordult tőle s valamit mormogott a bajusza alá. Tovább mentükben oldalba bökte Lajost s igy szólt: — Te fiú, ha most mindjárt vidámabb arcot nem csinálsz, akkor én . . . teremtuccse megrázlak. Lajos azonban nem tudott felvidulni. Már hogy is lenne jókedvű, mikor látja, hogy az apja minden áron meg akarja őt házasítani. Ami azt illeti, az öreg a maga szempontjából helyesen jár el. Mert csakugyan asszony kell a házhoz. Mig szegény jó anyja életben volt, addig nem vvolt semmi baj. Az rendben tartotta a gazdaságot; "■"konyhákért,' apróinaTha, láb'asjószág az Ő“kezé‘ alatt szépen gyarapodott s hasznot hajtott. Tejből, vajból, túróból, tojásból kicsinálta a ruhára valót, jutott is, maradt, is. Most azonban semmi sincs úgy, mint kellene. Lépten-nyomon észlelni lehet gondos kezének hiányát. Nem csoda, hogy a jó öreg Szitás, asszonyt akar kapni a házhoz, még pedig jó, ügyes gazdaszszonyt. . * \ m I Jucika ilyen is lenne. Ért a gazdasághoz, szelíd, szorgalmas, iparkodó asszonyka lehetne belőle. — Hej! — sóhajtott fel magában Lajos önkénytelenül, — csak Ilonkát ne ismertem volna előbb. i Annak a képe tölti be a szivemet most is. Nem tudokmást szeretni. Az öreg persze az ilyet nem tudta felfogni. Gondolta magában: majd csak összeszoknak, elég hosszú élet áll előttük. Ily gondolatok között közelítették meg Vasas j házát. István gazda nyilván már várakozott rájuk, mert a kapuban állott, makrapipáját szörcsögtetve. A jövevények a ház elé értek. Az öreg Szitás megemelte bőkarimáju Kossuthkalapját és szerencsés jóestét kívánt. Vasas szívesen viszonozta a köszöntést, e felhívta őket, kerülnének beljebb. Bementek a szobába. Szitás Gergely kedvteléssel tekintett körül. Az asztalon szép tiszta, fehér patyolat-terito, hímzett szegéllyel, Jucinak saját kezemunkája. A tonyos ágy csaknem a padmalyig megrakva cifra betétes párnákkal. Amodább a polcon szép, mázoltedények és házi szőttes takarók, mind, mind Jucikénak kézimunkája. Szitás Gergely kedvteléssel bólingatott fejével. Lajos azonban közönyös maradt s váltig azon gondolkozott, miképpen huzza ki magát ebből a hálóból, j melyet kivetettek utána. Másrészt elgondolta magában, hogy mégis csak szomorú az ilyen magányos élet. Nincs senkije, aki érdeklődik iránta, aki gondját viseli, vagy szeretettel gondol reá. Az, akit ő szeretne, nagyságos asszony akart lenni s őt kijátszotta. Megérdemli-e hát, hogy csak gondoljon is rá? Bizony nem érdemli meg. Mégis csak jobb, ha magához illő feleséget keres. — Hol is van az a leány? — kérdezte Szitás Gergely. Vasas behívta leányát. Lajos kezűé magát igen furán érezni. Egy vádlott nem félhet jobban a szem-! besitéstől, mint ahogy most Lajos rettegett a Jucival való találkozástól. A szegény fiúnak ugyancsak főtt a feje. Juci most belépett. Az öreg Szitás Gergely gyönyörrel nyugtatta rajta tekintetét. Lajos azonban fel em mert pillantani. — Nos, mit állsz itt, mint a faszent! — támadt iára az öreg Szitás. — Nem tudsz illendőséget? Lajos hirtelen összeszedte magát s rávetette sze- , hét Jucikéra, aki szintoly zavarban volt, mint ő. A ,j eány valóban csinos volt, sokkal csinosabb, mintsem , gondolta volna. Eddig úgyszólván ügyet sem vetett i ■á. Sokkal igénytelenebbnek tartotta, semhogy fog- 1 átkozzék vele s ime, milyen szép hajadon állott élőt- 1 :e. Nem szőke, mint Ilonka, hanem barna. Hajának ' jizonyos fénye olyan szépen illik arcához, amely . dyan fehér, mint a cseppentetett tej, most azonban égett a zavartól s pirosodott, mint a kihsfeaclt rózsa. Nem a legutolsó leány biz ez. Lajos mindezt elgondolta magában s egy lépést tett Jucika felé.- — Terringettét! — pattant fel az öreg Szitás. — Tán ólom van a lábszáradban, hogy ily nehezen mozdulsz. Lajos hcmloikán kiütött a verejték. Ilyen pácban életében még sohasem volt. A kínos helyzetnek igazán szeretett volna véget vetni, de nem tudta hamarosan, hogyis kezdje. Végre azonban mégis csak megemberelte magát. — Jucika, — mondta. — Szüléink azt akarják, hogy egy pár legyünk. Már hired után is tisztellek és becsüllek téged. Ha nem idegenkedel tőlem, akkor szüléink vágya beteljesülhet. — Miket nem beszél zavarában ez a fiú — súgta Vasasnak az öreg Szitást. — Hát neked magadnak nincsen vágyad, mi? — Ami engem illet, apám, rajta leszek, hogy Jucikét tőlem telhetőleg boldoggá tegyem. Isten látja lelkem. Az öreg Szitás egészen könnyekig meg volt hatva. — Fogadjátok áldásomat! — kiáltotta elérzékenyülve. —Csak lassan, apám, — szólt most Lajos belemelegedve —, még nem tudjuk, vájjon Jucika akar-e engem. — Hogyne akarna, — válaszolt Szitás. — Ő már nyilatkozott még tegnap. Lajos megragadta Jucika kezét s kérdezte: — Enyém leszel-e hát? Jucika lesüté szemeit, apja biztatására azonban alig hallhatókig igent mondott. Mindjárt ki is cserélték egymás keszkenőjét. — Most már tisztában vagyunk! — kiáltotta örvendve Szitás. — Holnap mentek a paphoz. Vasas nem volt oly vérmes természetű, mint Szitás és fürkészve nyugtatta tekintetét LajíüOT. Úgy rémlett előtte, hogy a fiú inkább az apja kedvéért teszi ezt, mintsem a saját szivének sugallatából. Csakhamar vacsorához láttáik. A fiatalok némán ültek egymás mellett, de annál beszédesebb volt az öreg Szitás s elmondott mindent, amit a kisbirótól hallott. — Én is hallottam egyet-mást, — beszélte Vasas. — A kastélyból itt voltak lovat patkóim s azoktól hallottam, hogy a nagyságos kisasszony nem akart ám lemenni kihallgatásra. Azt mondotta, most érkezett vissza nagy útjáról és kimerültnek érzi magát. A csendőrhadnagy azonban nem tágított ö másnap mégis le kellett mennie. Ekkor szembesítették őt a cigánnyal. . . Lajos csupa fül volt s úgy odafigyelt, hogy a mellette ülő menyasszonyáról teljesen megfeledke- i zeit. Jucika ki isi ment, anélkül, hogy Lajos ezt észre- I vette volna. — Dicsérem a hadnagy urat! — harsogta helyeNőleg Szitás. — Ilyen ember kell ide, aki nem isin er sze m él yv ál ogatást. Vasas folytatta: — A hadnagy ur szóbahozta Etelka előtt azt a bizonyos arcképet s kérdezte tőle, vájjon ő adta-e a cigánynak? Magától értetődik, hogy a legnagyobb megbotránkozással tagadta ezt. Aztán villámló szemeit a cigány lovászra vetette, aki ettől úgy megijedt, hogy töredelmes vallomást tett. — És mit vallott? — Azt, hogy az arcképet lopta. — Ilyen cigányt se láttam még életemben! — kiáltott fel Szitás. — Arcképet lopott. Ugyan mi haszna volna ebből? — Úgy mondják, hogy a bolondulásig szerelmes I a nagyságos gisasszonyba. — Haha! — kacagott fel Szitás Gergely —, képzelem, hogy megörült ennek a nagyságos kisasszony. A szerelemről eszébe jutott Jucika s odanézett, ahol ülni vélte a leányt. — Nini, hova lett Jucika? — kérdezte. Vasas is odanézett s látta, hogy Jucika hiányzik. Lajos szörnyen nestelte figyelmetlenségét s azonnal Jucika keresésére indult. A kovács fejét csóválva nézett utána. Majd az öreg Szitáshoz fordult. — Nászom, — mondotta —, úgy veszem észre, hogy a Lajos fiú nem nagyon lángol . . . — Oh, dehogy nem. Csak nagyon ügyetlen még a fiú. Nem tudja kimutatni, amit érez. Idővel azonban majd csak belejön ő is. (FOLYTATJUK) HA MEGBUKIK Ä BANK NEW YORK. — Egy New i York állami vidéki bank buikása 1,300,000 dollár hiánynyal az egész ország figyelmét arra a kérdésre irányította, hogy mi történik a betevők elveszett pénzével. Köztudomású, hogy 10,000 dollárig minden betét biztosítva van, de a bankbukás következményei nem olyan egyszerűek, mint ez a megállapítás. Mert védelemre szorulnak azok is, akiknek 10,000 dolláron felüli betéteik vannak, illetve elveszték, részben vagy egészben. Amikor egy bank megbukik, az országos biztosító intézmény, a Federal Deposit Insurance Corporation nyomban munkába lép, hozzálát a bank ügyeinek likvidálásához, és a financiális helyzethez mérten két eljárás közt választ. Az egyik az, hogy 10,- 000 dollárig kifizeti a betéteket és ha a likvidálás befejeztével csak ennél kevesebbet tud kapni a bankvagyonból, a külömbözet a vesztesége lesz. A másik megoldási mód az, hogy az Insurance Corporation a bukott bankot egyesíti egy egészséges bankkal olyképen, hogy a bukott bank rossz adósságait, hiányait pótolja. Ebben az esetben a bu• kott bank betevői az uj bank : betevői lesznek és tetszésük szerint benthagyják vagy fel, veszik betétjüket. Ennek a megoldási módnak előnye az, hogy lehetővé teszi a 10,000 dollárt meghaladó betétek teljes összegben való megt mentését. A Federal Deposit Insurance Corporation 1933-ban alakult meg, miután a depressziós években már addig kétezer millió dollár veszteséig get szenvedtek megbukott bankok betevői. Eredetileg 2500 dollárig voltak a bankbetétek bebiztosítva, ezt később felemelték 5000, majd 10,000 dollárra. A 10,000 dollárig terjedő betétet a betevő többnyire két héttel a bank beesulkása után megkapja, ha a biztositó intézmény nem a második megoldást választja: a bank lábraállitását egy másik bankkal való egyesítés utján. A 10,000 dolláros biztosítás egy betevőre vonatkozik. Tehát ha eg^ és ugyanazon személynek a bankban több számlája van, a biztosítás csak 10,000 dolárra, nem többre szól. Férj és feleség külön-1 külön betétei és egy közös be- ! tétjük biztosítva van, tehát I összesen 30,000 dollárra szól a biztosításuk. A Federal Deposit Insurance Corporation biztosítása kiterjed bankokra és takarék bankokra, amelyek takarékbetéteket elfogadnak. A savings és loan associationok egy másik, ugyancsak szövetségi intézménynél vannak biztosítva. Megjegyzendő viszont, hogy egyes bankok nem biztosítják a betéteket. Azt, hogy egy bank vagy más pénzintézet betétei biztosítva vannak, a pénztárnokok rekeszének ablakán feltüntetve találjuk, úgyszintén a takarékkönyvecske fedőlapján. A Federal Deposit Insurance Corporation veszteségei nem nagyok, mert elegendő fedezetet nyújtanak a biztosítási dijak: a bank betétjeinek egytizenketted százaléka. Ezek a biztosítási dijak ezer meg ezer millió dollár betéteknél oly sokat tesznek ki, hogy az Insurance Corporation időnkint több mint a felét visszaadja a bankoknak s csak annyit tart meg, amenylyire a költségeken felül álandó tartalékul szükség van. Jelenleg a tartalék egy Jts háromnegyed billió dollár. 1933 óta, fennállása óta, az Insurance Corporation körülbelül 330 milió dollárt fizetett ki, 1,400,000 betevőnek, 429 bukott bank betevőinek. Ezeknek a bukott bankoknak összesen 500 mil ió dollár betétjük volt és a 10,000 dolláron felüli betétekből 170 millió dollár — mert nem volt biztosítva — odaveszett. Ezzel szemben az Insurance Corporation eddig összesen csak 30 millió dollárt veszített. REPÜLŐ SMARITÁNUSÖK A Trans World Airlines 13,500 font ruhát és orvosságot szállított a szabadságharc sebesültjeinek és menekültjeinek. Amerika és a világ egyik legnagyobb légi forgalmi vállalata, Trans World Airlines, mindjárt a magyar szabadságharc kitörése után munkába állt, bogy segitsen ott, ahol legnagyobb és legsúlyosabb a szükség. Az Amerikai Vörös Kereszt első hivó szavára már október 18-án, vasárnap útnak indította első lalat ingyen szállítást csakis külön engedéllyel végezhet, a nemzetközi szövetség kódexében előirt,, rendkívüli, katasztrofális csapások esetében. Az persze kezdettől fogva nem volt vitás, hogy ami Magyarországon történt, katasztrófa volt. Egy nemzet csupasz kézzel szembeszállt a betolakodott brutális ellenség M»gr. Varga Béla, a Magyar Nemzeti Bizottmány elnöke, megáldja a szabadságharc sebesültjeinek szánt orvosságokat a Trans World Airlnies repülőgépbe való felrakás közben. repülőgépét és azóta egyremásra szállított tengerentúlra mindent, amit segélyakciók, egyházak és a Vörös Kereszt jó emberek jóvoltából összegyűjtöttek: biztositő tűt és tetanusz elleni védőoltást, pelenkát és almapiirét, vattát és oreomycint, vérplazmát, szulfa orvosságokat, csecsemőeledelt, vitaminokat, kötszereket —- december közepéig több mint 13,500 fontot. Tette mindezt az életmentő szolgálatot a Nemzetközi Légi Szállítási Szövetség szives engedélyével. Ez, ügye. különösen hangzik ? Bizony, tény az, hogy egy repülőváltüzetokádó tankjaival és ágyúival, és vérzett, ezer sebből vérzett. TWA egész igazgatósága, irodai személyzete, a technikusok, raktározók, pilóták és kísérők, telefon és teletype kezelek, mind lázas sietséggel végezték feladatukat, hogy egy perc késedelem se álljon he a szállitásnál. Mindenki érezte, hogy történelmi feladatot teljesít, és amikor egyegy rakomány felszállt a magasságba. mindenkinek olyan szivetmelegitő érzése volt, mint a bibliai szamaritánusnak. Magyar Segély hűéi NEW YORK. — A december 21-én a Park Lane Hotelben tartott magyar segély vacsora, amelyet Mrs. Bernard Gimbel és Mrs. Charles Bay sponsoroltak, különbözött minden más segély akciótól, amennyiben a vacsora jövedelmét kizárólag rokkant és vak magyaroknak juttatták. * Sokan a magyar szabadságharc menekültjei közül batyuval a hátukon szöktek át a határon, sokan minden cókmókjukat egy kofferbe gyömöiszölték, amely a nagy utón, a magyarországi kommunista pokoltól Amerikai szabad földjéig, ugyancsak megrongálódott. Ezért Camp Kilm érből kérő szóval fordulnak a magyar családokhoz: küldjenek koffereket a menekülteknek. A cim: Barracks No. 713 Camp Kilmer, N. J. Dr, John- büntetése BONN — Dr. Otto Johnt, a nyugatnémet kormány egykori biztonsági rendőrségének főnökét négy évi börtönre ítélték árulás cimé.n Mint ismeretes, Dr. John átszökött a kommunistákhoz — saj t vallomása szerint “átess 1- ; ták” — majd visszatért Németországba. A bíróság szerint elcsábításának történeté “hihetetlen és fantasztikus”. OKOS KÉRDÉS A conneeticuti Wesleyan University egyik diákja Frank Murphy, a newyorki Daily Newshoz intézett levelében felveti a kérdést: Ha a szovjet atombombát dobna le Írországra, ahogyan bombázta és felgyújtotta Budapestet, mit tenne Amerika? Javasolná az Egyesült Nemzeteknek, hogy dorgálja meg az oroszokat? Hat orosz Bécsben Az Ausztriába érkezett menekültek közt már hat orosz katona van. A szovjet kormány visszaköveteli őket, de az osztrák kormány ragaszkodik jogához, sőt kötelességéhez, hogy politikai menekülteknek menedéket adjon. Még az orosz kormány sem vonhatja kétségbe, hogy a szökött katonák politikai okból lépték át az osztrák határt. HALÄL0Z&S MUNHALL, Pa. — Id. Koskó János öregamerikás magyar. a homesteadi Szent Illés gör. kát. egyház egyik legrégibb tagja, december 1-én meghalt 79 éves korában. Gyászolják: özvegye sz. Harcsánk Juliska, hat gyermeke, 12 unokája és 3 dédunokája. Temetése nagy részvét mellett ment végbe a Szent György templomból, ahol Ft. Orosz Bálint plébános végezte a gyászszertartást. Koskó János a Zemplén megyei Zebegnyő községiből származott, több mint fél évszázad előtt jött az uj hajába és itt kezdettől fogva mindvégig hűséges olvasója vol a lapunknak.
