A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-01-18 / 3. szám

A JÓ PÁSZTOR 4-Öv OLDAL ISMERETEK KINCSESTÁRA ....................................................................= f A TOLVAJFOGÓ MASINA Irta: FRÖHLICH JÁNOS Ki volt Sherlock Holmes őse, a Pinkerton- detek­tívek úttörője? Hát bizony az egy egyszerű francia órásmes­ter volt, akinek boszorkányos ügyességéről a múlt század közepén sokat beszéltek szerte Európában. Houdin Róbert volt a neve annak a párisi órás­nak, akit egy francia nemes, valami Escalopier fe­dezett fel. Egy különös szerkezetű órát vásárolt tő­le, amilyen abban az időben nem volt több az egész világon. Az óra a nap és a hold járását, a perceket és a másodperceket, a hónapokat és a napokat pon­tosan mutatta. Ilyen különleges óra ma is ritkaság, hát még abban az időben, amikor még a legbámula­tosabb elektromos találmány a villamos csengő volt. Escalopier nagyratartotta az ő zseniális órását, akit újabb és újabb találmányokra ösztönözött. Hou­din pedig nemes pártfogójának leereszkedő barátsá­gát azzal viszonozta, hogy Escalopier palotáját olyan ördöngős masinériákkal szerelte fel, hogy a köznép már boszorkányokról kezdett suttogni, amikor Esca­­íopies cselédei elmesélték, hogy miféle dolgok vannak á nemes házában. Ma ezeken a “boszorkányos” ta­lálmányokon fölényesen mosolygunk, de akkor nagy eset volt ám a magától kinyiló ajtó, egy kis gomb a kapuzaton, melyet megnyomva, bent a palotában jelezte jöttünket és a tolvajfogó masina! Igen. Egy gépezet, amely arra szolgált, hogy minden emberi beavatkozás nélkül el lehessen csípni a tolvajt, aki Escalopier pénzesládáját hónapokon keresztül dézs­málta. Erről a masináról akarok most régi feljegyzé­sek alapján egyetmást elmondani. Houdin egy napon azt a tervét közölte Escalo­­piervel, hogy szeretne nyilvánosan föllépni az ő bo­szorkányos gépeivel és kéziügyességén alapuló mu­tatványaival. Escalopier meghívta a szegény órást ázához, hol Houdin ebéd után előkelő asztaltársa- 4g előtt produkálta magát. E magánjellegű mulatságon jelen volt Affre pá­­•i. érsek is, aki az 1849-iki véres napokon a toria­tokon lelte halálát. Az érsek annyira el volt ragad­atva Houdin mutatványai által, hogy egy papirsze­­»stre irt bókot nyújtott át saját névaláírásával az "r>~es órásnak. Houdin, hogy megköszönje ezt a kitűnő figyel­őét, mutatványai végén egy lepecsételt borítékot adott át nézőinek, kérve őket, hogy valamennyien gondosan vizsgálják meg azt. .Ez meguk cénvén, Hou­din arra kérte Affre érseket, hogy egy papírlapra Írjon valami mondatot, vagy akár csak egy szót. Az érsek eleget tett ennek a kérésnek és a papirost a rajtalevő Írással átadta Houdinnak, aki meg sem nézte azt, hanem egy gyertya Iángjáhál 'elégette "és még a hamvát is szótszórta. Most felvette Houdin az asztalon levő lepecsételt borítékot és megkérte Escalopiert, hogy bontsa fel. Escalopier feltörte a pe­cséteket és a borítékban egy ugyanolyan borítékot talált szintén lepecsételve, majd újra egy másikat és igy tovább, egy egész tucatot. Az utolsó borítékban aztán a jelen voltak nagy ámulatára megtalálták az érsek sajátkezű sorait: “Anhélkül, hogy próféta volnék, nagy sikereket jósolok önnek pályájához.” E nap óta Houdint szünetlenül ostromolta Esca­lopier pártfogója, hogy lépjen a nyilvánosság teré­re. De az órás habozott. Nem akarta bevallani, hogy hiányzik a tőkéje ehhez a vállalkozáshoz. Abban bí­zott, hogy majd az órásmesterség hoz neki annyit, amennyiből, mint “szemfényvesztő” elkezdheti szin­te utánozhatatlan művészetét. Vigyázat — hamis csekk! Évente százmilliókkal károsítják meg a jóhiszemű Elet a vasfüggöny mögött amerikaiakat a csekkcsalók A csekkcsalás patinás múlt­ra tekinthet vissza Ameriká­ban. Az olvasó azt hinné, hogy a múltban, amikor az ellenőr­zés gyenge volt és a rendőr­ség nem rendelkezett a mo­dern vegyészet, rádió, TV, te­lefon segítségével, aránylag könnyebb dolguk volt a csekk­­csalóknak. A feltevés azonban téves. Aránylagosan ma sokkal több hamis csekket hoznak forga­lomba minden nap, mint ha­sonló körülmények között a múltban. Az FBI kimutatása szerint a hamis csekkek száma foly­ton nő és “rekord” év volt 1956. Átlagban 30 százalékkal több hamis csekket sóztak el a hamisítók és csalók mint bár­mikor más esztendőkben. Ven­déglők, üzletek, bankok, szál­lodák az áldozatok. Az elmúlt évben több mint hatszáz mil­lió dollárt vesztettek a hiszé­keny emberek, akik a hamis csekkeket elfogadták. Mint a newyorki rendőrsé­gen mondották, a kisemberek, akik 10-20 dolláros vesztesé­geket szenvedtek, rendszerint vonakodnak feljelentést ten­ni. Nem akarnak időt veszíte­ni bírósági tárgyalásokon. A szálloda és vendéglőtulajdono­sok is csak a nagyobb össze­gekkel tartozó csalók üldözését kívánják. Száz dolláron alul még annyi fáradtságot sem vesznek, hogy a rendőrséget vegyék igénybe. A szélhámosok ismerik a “balek” lélektanát és alkal­mazkodnak hozzá. Ötven dol­láros csekkeket, amikor nagy a forgalom, az üzletekben gyorsan váltanak be, nem ér­nek rá sokat kérdezősködni, vizsgálódni. Igazoltatás he­lyett gyakran beérik azzal, hogy a vevő “rokonszenves­nek” ártalmatlannak látszik. Újabban egyre több nő hoz forgalomba hamis csekkeket, mert férfiak könnyebben fo­gadnak el csekket nőktől. Egy kedves mosoly, néhány barát­ságos szó és a pénztáros, vagy A véletlen azonban hamarább segítségére jött. Escalopier kitalálta Houdin vonakodásának okát és ő maga ajánlott fel neki 10,000 frank segélyt mint kölcsönt. De Houdin nem akarta ezt elfogadni. Er­re Escalopier haragosan távozott Houdin műhelyé­ből, ahol hetekig nem is mutatta magát. Egyszer azonban mégis betoppant Houdinhoz. Nagyon izgatottnak látszott és igy szólt: — Kedves Houdin! Ön a minap nem akart egy kis szívességet elfogadni. Én nem vagyok oly büszke és most én kérem önt valamire. — Parancsoljon velem, gróf ur! — felelt előzé­kenyen Houdin, aki egészen kipirult az örömtől, hogy pártfogóiának valamiben szolgálatára lehet. — Utóbbi időben azt tapasztalom, — szólt a gróf — hogy mindegyre meglopnak. Már több Ízben vál­toztattam cselédeimet is, remélve, hogy majd igy megszabadulok a kellemetlen házitolvajtól, de nem értem el a kívánt eredményt. — Hogyan?! — A tolvaj még most is a házamban van, a lopá­sok rendszeresen ismétlődnek. Ámde hasztalan fi­gyeltem a legéberebb módon, kilétét még nem sike­rült felfedeznem. — Ön nyomára vezethetne engem! Houdin nagy zavarban volt. Hiszen ő csak köz­ügyességgel rendelkezik és legfeljebb néhány furcsa gépezetet csinált, ami nem azonos a mindenttudás­­sal! A gróf azonban megnyugtatta: — Készítsen nekem olyan gépezetet, amely pén­zesládámra alkalmazva, megfogja a tolvajt. Houdin arca felderült. Ez már neki való beszéd! Ezt meg lehet csinálni. El is vállalta a rendelést és másfél nap múlva beállított az Escalopier-palotába az ördöngős tolvajfogó masinával. A gróf bezárkó­zott Houdinnal dolgozószobájába és ott megmagya­­ráztatta magának a masinériát. Persze, nagyon meg lehetett elégedve az ő zseniális órásával, mert ott tar­totta ebédre és pompásan megvendégelte. Ebédköz­ben a gróf uradalmi intézője is megjelent és egy zsák aranypénzt hozott magával Escalopier bankházából. Az aranyakat a gróf abba a pénzesládába zárta, amelyre már előbb Houdin tolvajfogó masináiát rá­alkalmazták. Úgy nézett ki ez a gépezet, mint vala­mi otromba nagy lakat. A tolvaj nem gyanakodha­tott, de néhány nap óta mégis kerülte a pénzesládát. Három nap múlva azonban abból a szobából, ahol a pénzesláda állott, erős durranás és orditozás hallatszott: — A gép! A tolvajfogó masina! — szólott örven­dezve Escalopier az éppen nála levő Houdin órás­nak, akivel ama szoba felé tartott, ahol a pénzesláda állott. Itt találták a gróf uradalmi intézőjét halotthal­­ványan, jobb kezét rejtegetve és baljával a palota utcai ablaka felé integetve, jelezve, hogy valaki arra elmenekült: — Mi történt itt? ! — kérdé a gróf, rosszat sejt­ve. — Magam is azért jöttem, hogy megtudjam, ■— dadogta az intéző —, de a tolvaj az ablakon keresztül megugrott, miközben megsebezte a kezemet! Houdin mosolygott magában és intett a grófnak, hogy nézze meg az intéző kezét. Escalopier előhúzta a vérző kezet, amelyen tüszurásokból származó vér­ző helyek a következő szót mutatták: “Tolvaj!” Houdin tolvajfogó masinája ma is látható a párisi rendőrség bűnügyi múzeumában, ahová mint a detek­tívek ősének fortélyos találmánya, Escalopier utó­dainak ajándéka gyanánt került. a főnök nem a csekket, hanem a hölgyet figyeli. A csekklhamisitók szindiká­tusa úgy működött nagyban, hogy kiszimatolt gazdag em­bereket, megtudta, melyik bankban -van a pénzük és az­tán, megszerezve az aláírásu­kat, lehamisitották azt. így kopasztották le a gyanútlan embereket, akik álmukban se sejthették, hogy betétjüket valaki kivette a bankból. A bankcsalásnak ravaszabb módozatait csak a tehetséges csalók értik. Ilyen volt Fre­derick D. George, az alvilág arisztokratája, aki egymillió névértékű hamis csekket he­lyezett letétbe az ország szá­mos bankjában. Rendszerint zárás előtt jelentkezett, aztán, néhány perccel később, egy másik pénztárosnál csekket nyújtott át és “kivett” a letét­jéből. Nem gyanakodtak rá, mert kétezer dolláros “letét­ből” mindössze 100-150 dol­lárt vett ki. Mire a svindlire rájöttek, már bottal üthették a nyomát. Uymódon heti 7- 8000 dollárt keresett, arány­lag kevés munkával a nagy­stílű imposztor. Louisevilleben egy óra alatt három bankot károsított meg. San Antonioban fogták el, amint éppen kilépett egy re­pülőgépből. Az FBI detektiv­­jeink azzal kérkedett, .hogy Iha kiszabadul, uj trükkel még többet fog keresni. Egyelőre tiz évi börtönt kell előbb ki­töltenie, ezalatt bőséges ideje lesz friss trükköket kieszelni. Egy Jack Webb nevű csekk­csaló szállodákra specializált utazónak adva ki magát. Há­rom nap alatt 43 szállodában jelentette be magát és min­denütt hamis csekkkekkel fi­zetett. Főmunkája, a hamis aláírásokon kívül, abból ál­lott, hogy a szállodai szobák ágyait feldúlta, azt a látsza­tot keltve, hogy ott aludt. A végén azért rájárt a rúd és elfogták, amikor kimerül­tén aludt — a barátnője laká­sán. Személyleirás, ujjlenyo­mat az árulójuk a csalóknak. Philip Schacht 45 éves szél­hámos a vidéki klubokat árasz tóttá el csekkjeivel. Nyolc év alatt sok helyen sikerrel mű­ködött, mert a kitünően gol­fozó, ivást, evést, nőket ked­velő férfit mindenütt gyor­san megszerették. Barátai egyszerűen nem akarták el­hinni a detektivnek, aki lelep­lezte előttük a kedélyes cim­borát, hogy Philip csekhami­­sitó. — Valami tévedés lesz a do­logban — mondották. Csak amikor a rendőrség fénykép­­gallérjában meglátták a pro­filját, számmal a mellén, eszméltek rá, hogy gonoszte­vőnek voltak az áldozatai. . . . hogy a puncs hindu ere­detű szó, ötöt jelent, mert öt­féle italból és Ízesítőből készí­tik. . . . hogy az üveg zöldes szí­nét — amelyet oldalról nézve látni lehet — vastartalmától nyeri. . . . hogy Amerikában a be­szennyezett vagy bármi más okból használhatatlanná vált zászlókat el kell égetni. . . . hogy csak a nőstény moszkitó csip. . . . hogy a Nap télen keve­sebb ultra-violet bocsát ki, mint nyáron. . . . hogy a Nagy Tavak so­hasem fagynak be teljesen. . . . hogy Anglia 1807-ben tiltotta meg a rabszolgakeres­kedést. REMÉNYTELEN HELYZET Október 24-től november 24-ig halott volt a Sza­bad Nép, a magyarországi kommunista párt lapja, november 24-én uj néven mutatkozott be mint Nép­­szabadság és folytatta a moszkovita hazudozást ott, ahol a szabadságharc győzelme nyitánya után abba­hagyta. Január elsején ünnepi beköszöntőképpen a Népszabadság komor gyászbeszédet öntött ólom­ba. Itt az irás, olvassák: GYENGÜL A FORINT Gazdaságilag súlyos nehézségekkel küzdünk. In­fláció veszélye fenyeget és már a közeljövőben je­lentős munkanélküliséggel lehet számolnunk. A magyar nép tapasztalatból tudja, hogy az in-, fláció terhe elsősorban a munkások vállára neheze­dik. Ezt a fenyegető veszélyt kell az ország elől el­hárítani. Ez az 1957-es esztendő legfontosabb gaz­dasági feladata. A veszély sajnos reális valóság, hi-, szén már több mint két hónapja alig termeltek va­lamit a gyárak, de munkabért még a normálisnál is többet fizettek. Ez pedig az infláció szülőanyja. S a termelés normális menetét ma is gátolja a szén, az áram hiánya. A szénbányászat állapota súlyos. Csaknem negyvenezer munkáskéz hiányzik a bányák­ból. A népgazdaság szénszükségletének csak egyhar-, madát termelik a bányák. A jövő esztendőben felte­hetően negyven százalékkal kevesebb lesz a szenünk, mint az idén. A baj gyógyítása fájdalmas műtétet követel.' Több — főleg sok energiát fogyasztó — üzemet be kell zárni, sok száz üzemben a termelést csökkenteni kell. S ha a kormány az ország gazdasági erejéhez mérten munkanélküli segéllyel kényszerű szabad­ságolással enyhíteni is próbálja a munkanélküliek gondját, mégis súlyos csapás ez a munkások széles tömegeire. A jövő esztendő tehát nem lehet az életszínvo­nal emelésének esztendeje. Sajnos sem újabb bér­emelésre, sem árcsökkentésre nem lehet számítani. AZ AKASZTÓFA DICSÉRETE A megújuló pártnak és a kormánynak súlyos gazdasági és politikai válságból kell keresni a kibon­takozást. Akadnak mégis, akik számonkérik a párt­tól és a kormánytól, hogy 'eddig viszonylag kevés történt a politikai haladás, a szocialista demokra­tizmus kibontakoztatása tekintetében. Mi sem jogo­sultabb, mint ez a szemrehányás. Ki ne látná, hogy a november 4 utáni időszakban az volt a feladat, hogy az ellenforradalmat fegyveresen leverjük, a termelő­­munka minimális feltételeit megteremtsük. Ehhez pedig kemény kéz kellett. Jó szóval, politikai agitációval, fegyveres ban­diták ellen, sztrájkba uszítok ellen nem sokra lehet menni. Ezt az élet bizonyította be. A kemény rend-­­szabályok bizonyultak a leghatásosabb eszköznek a politikai helvzet, mevszilárditására. . . . hogy Renoir francia fes­tőművész csak olyan szoba­lány és szakácsnőt fogadott fe,l aki hajlandó volt neki meztelenül modelt is ülni. . . . hogy a ceyloni elefántok közül csak nagyon kevésnek van agyara. . . . hogy a szacharin 550- szer édesebb, mint a cukor. . . . (hogy Afrikában nem él­nek tigrisek, hanem csak Ázsi­ában és ázsiai szigeteken. . . . hogy Utah, Colorado, Arizona és New Mexico hatá­rai egy ponton találkoznak és aki azon a ponton házat építe­ne, nem tudná, melyik állam­ban fizessen adót és melyik­ben szavazzon. ......... .4. BÉRLŐK FIGYELEM a javasolt Levy átlagosan 8.30 dollárt tesz ki évente Cleveland otthononként. Nagy házbér emelés tehát nem jogosult! Vagy a Levy vagy egy ujahb jövedelmi adó — a Levy sokkal olcsóbb. Szavazzon a LEVY -re HÉTFŐN, JANUAR 21-ÉN CITIZENS COMMITTEE FOR THE LEVY Elmer L. Lindseth, Chairman John C. McHannan, Treasurer William M. Davy—Thomas E. McDonald—Norma F. Wulff. Vice Chairmen 604 Hanna Building, Cleveland 15, Ohio MAin 1-0479 EMLÉKEK ÉS ÉLMÉNYEK KÉTSZER-ÖZVEGY A Bremenhaven németországi kikötőből jött ha­­jón Amerikába érkezett egy magyar asszony, akit két férjétől fosztott meg a vörös szörnyeteg. Özv. Bischof Firgyesné első férjét, aki fotográfus volt, 1946-ban az ÁVH mint belső ellenséget letartóztatta, a népbiróság öt évi börtönre ítélte, de az öt év többi volt, mint amennyit elbírt volna, ott pusztult el a börtönben. Az özvegy később újra férjhezment, á második férj, Bischof Frigyes, résztvett a szabadság­­harcban és hősi halált halt. A másodszor is özveggyé lett asszony most itt van Amerikában, ahol két nagy­bátyja él — de ő nem tudja, hol laknak. Biztosan je­lentkezni fognak, ha olvassák a lapokban ,hogy Bi­­schofné ide érkezett. HÉT ÉVVEL ADÓS MARADT Erik István szerszámköszörüst a kommunista kormány elleni összeesküvésben való részvétel címén 13 évi börtönre Ítélték. Három évet töltött börtönben, egyescellában, három évet kényszermunkán egy szén­bányában s októberben a szabadságharc győzelmes napjaiban visszanyerte szabadságát. Most Ameri­kában van s a hét évet, amivel a magyarországi kom­munista igazságszolgáltatásnak adós maradt, békes­ségben és munkában fogja eltölteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom