A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-05 / 14. szám

A iö PÁSZTOR

7-IK OLDAL

Irta: TÖLGYESY MIHÁLY

— Ön már megint fenhéjázó. Ön ugylátszik, nem tudja, mivel tartozik ilyen állású hölgyeknek, mint mi vagyunk. Mert ha tudná, akkor bizonyára nem maradna a pamlagon.

Dinnyés most hirtelen felállott.

— Bocsánat, kisasszony, de nagyon fáradt vagyok. — Az órára nézve hozzátette: — kisasszony az idő halad, mondja meg gyorsan, miért jött, mert kora hajnalban távoznom kell innét.

— Tudtára akarom adni, hogy anyám hajlandó ajánlatát elfogadni.

— Előre képzelem, hogy ennek is lesz ára, — kacsintott szemével Dinnyés.

— Egyebet nem kívánunk, mint bizalmat bizalomért, Ha anyám az Ön nejévé akar lenni, akkor meg is kívánhatja, hogy ne legyen előtte titka.

— Az magától értetődik.

— Ebből tehát következik, kedves Dinnyés, hogy a molnárleány tartózkodásának helyét nem fogja tovább eltitkolni előttünk.

— Ah, kedves kisasszony, az nem megy olyan gyorsan. Még nem vagyunk férj és feleség.

— De az Ígéretét anyámnak már bírja, nem éri be ezzel?-— ígéret csaik szép szó, de semmi egyéb, — válaszolta Dinnyés —, ha csakugyan meg lesz, amit óhajtok, majd akkor beszélek.

Etelka ingerült mozdulatot tett.

— Hallja-e, Dinnyés ur, az ön bizalmatlansága valóban sértő.

— Ez nem bizalmatlanság, hanem csak elővigyázat, Oh, én nem vagyok olyan naiv, mint Elemér. Engem nem lehet egy pár mézes-mázos szóval bolonddá tenni.

— Milyen beszéd ez már megint, Dinnyés ur. Ön 'ezzel bebizonyítja, hogy nem való olyan nőhöz, mint '■anyáim. Szerencséjének tarthatja, hogy egy Lorántffyné elfogadja önt és ezzel minden bizalmatlanság ki van zárva. Ám, ha így viselkedik, akkor igen könynyem megeshetik, hogy anyám visszavonja szavát.

— Ebből csak ő nclki lenne kára, mert ebben az esetben egész vagyonát kellene kérnem.

Etelka hátrapattant. Ez az ember, aki eddig a megtestesült alázatosság volt, most egyszerre milyen fenhéjázó lett.

— Valóban, nem találok szavakat magaviseletének megbélyegzésére.

— Nem is szükséges. Kegyed engem mondhat fenbéjázónak, vagy akár arcátlannak is, ez engem cseppet sem bánt. Én megmaradok amellett, hogy sógornőjének hollétét mindaddig el nem árulom, míg csak el nem leszünk jegyezve és kihirdetve az édesanyjával.

Etelka ajakéba harapott. Erre valóban nem volt elkészülve. Ilyennek nem képzelte Dinnyést. I

— Megjegyzem még, — tette hozzá a vénember, — hogy három napnál hosszabb gondolkodási időt nem engedek. Ha ezalatt az idő alatt tisztába nem

..jövünk, akkor baj lesz. Ha esetleg a méltóságok asz. szony a házasságtól visszariadna, akkor én háromszázezer forinttal is beérem.

— Milyen kegyes, — mondotta Etelka gunyo■can.

. y— Háromszázezer forint talán képes lenne engem megvigasztalni és kárpótolni a veszteségért.

Tovább már nem uralkodhatott magán Etelka.

— Arcátlan gazember! — kiáltotta kitörő haraggal.

—- Köszönöm a szép címet, — hajtotta meg magát gúnyosán Dinnyés.

Etelka visszasietett anyjához.

— Nos, mit végeztél? — kérdezte az utóbbi türelmetlenül.

— Ez a Dinnyés alávaló gazember.

— Ch Istenem, — kulcsolta össze kezeit Lorántffyné —, a szerencsétlenséget tehát semmikép se lehet elhárítani rólunk?

— De el fogom hárítani. El kell hárítani.

— Az Istenért, leányom, ne engedd magad valami kétségbeesett tettre ragadtatni.

— Én csak azt fogom tenni, amit többé ki nem lehet kerülni, — felelte Etelka sötét tekintettel.

Négy órakor szürkülni kezdett. Dinnyés felcihelődött, mert elérkezett az idő, hogy távozzék. Fel akarta nyitni az ajtót, de nem bírta. Be volt zárva.

— Ördög és pokol, fogva vagyok, — mormogta ■magában. — No ez szép dolog.

Még egyszer megnyomta a kilincset, mert azt hitte, hogy talán csak nehezen jár, de bizony az ajtó nem nyílt ki.

— Úgy látszik, Etelka rám zárta az ajtót, mig •szundikáltam. Mit akart ezzel elérni? Hogy el ne mehessek? Ebből ugyan kevés hasznuk lesz. Vagy calán Elemért akarják rám zúdítani? Meglássuk, ki

fogja ezt jobban megbánni, én-e vagy pedig ők.

Megnézte az ablakot, talán kimászhatna, de bizony ez a reménye is meghiúsult; az ablakon rostély volt. Dinnyés most visszaült a pamlagra s szerencsésen ismét elaludt.

Hat óra tájban valami neszre felriadt. Az ajtót kívülről felzárta valaki. Dinnyés várta, hogy az illető belépjen, de nem jött senki.

— Akkor hát megyek én, — mormogta magáiban. — Valóban legfőbb ideje.

Ki is ment mindjárt a folyosóra. Úgy számított, hogy a hátulsó lépcsőn lemegy a gazdasági udvarra s a hátulsó kapun, mely most már bizonyára nyitva lesz, kioson.

A folyosó kanyarulatánál azonban hirtelen hátrapattant: János szolga állott előtte, kit Elemér, anyja akaratának ellenére, ismét visszahelyezett. Karika Jánosnak már régóta fájt a foga Dinnyésre s a véletlen most éppen kezére játszotta.

Dinnyés hirtelen el akarta őt kerülni, János azonban útját állotta:

— Hova, hova? — formedt rá.

— Félre az utamból! — kiáltotta Dinnyés. — Fel ne merjen engem tartóztatni.

— Hohó, várjon csak! — rivalt rá ismét János. — Innét bizony el nem megy. A nagyságos ur úgyis keresteti -magát s én végtelenül örvendek, hogy éppen megcsíptem. Most velem fog jönni.

— Bocsásson el! — üvöltött Dinnyés — és ki akarta magát szabadítani János kezéből.

A nagy lármára a szolgák közül többen összeszaladtak. Lorántffyné is meghallotta a zajt s megijedt. Csakhamar jött Etelka.

— Mi történik -ott kint leányom;? — kérdezte idegesen remegve.

— Dinnyést feltartóztatták a szolgáik.

— Tehát még csak most ment el?

— Ne-m mehetett el előbb, mert rázártam az ajtót.

— Az Istenért, mit csináltál, Etelka. Dinnyést -most Elemér elé viszik.

— Azt akarom.

— De majd csupa -bosszúból elárul bennünket.

— Azt ne-m teheti. Ha mégis megteszi, mi tagadni fogunk mindent. Azt fogjuk mondani, Dinnyés maga rabolta el Ilonkát, mert szerelemre gerjedt iránta.

— Lányom, -lányom, -ezt el nem hiszi nekünk senki.

— Légy nyugodt, anyám. Ehhez egyébként csak a legvégső esetben folyamodnánk. Attól függ minden, mit fog vele tenni Elemér.

Dinnyést ezalatt Elemér elé hurcolták.

— Ön -tehát akaratom ellenére ismét ide mert jönni. Úgy látom az éjjelt itt töltötte.

— Úgy van, nagyságos ur.

— És miért jött ide?

— Engedje, hogy ne válaszoljak, nagyságos uram.

— De tudni akarom! — dobbantott lábával Elemér. .

— Sajnálom, de kíváncsiságát nem elégíthetem 'ki.

— Akkor hát majd átszolgáltatom a rendőrségnek, — mondotta Elemér -határozottan.

Dinnyés ettől megijedt. De azért nyugodtnak akart látszani s tettetett nyugalommal kérdezte, hogy miért?

— Azért, mert alighanem ön volt feleségem elrab-oltatásánál a főbűnre.

— De kérem, nagyságos ur.

Elemér egészen közel lépett hozzá.

— Dinnyés, — mondotta —, ön már megérett az akasztóiéra. Ezt én már régen tudom. Bűntársait is tudom. De éppen ezekre a bűntársakra való tekintettel azt hiszi, ho-gy ön is -kímélni fogom. Csalódik. Én csaik atban az egy -esetben 'kímélném, ha mindent bevall. Ezt jól jegyezze meg magának.

— Ugyan az -ég szerelmére, nagyságos ur, hogy 'gondolhat ilyet? Mik-ép jöttem volna én arra a gondolatra, .hogy szépséges feleségét elraboItassam ?

— Igaz, ez ne-m állott önnek személyes érdekében, de érdekében állott anyámnak és nővéremnek, akiknek szolgálatot akart -tenni. Ám, ha ezt be nem vallja, akkor irgalom: nélkül a törvény kezébe szolgáltatom.

— De akkor a méltóságos asszonnyal és a nagyságom kisasszonnyal is ugyanezt kell tenni-e, nagyságos uram, miután, mint monda, ezek béreltek fel engem.

— Szükség esetében az is -meg fog történni, — jelentette ki Elemér.

— Csak -rajta, — mondotta most már szemtelen 'nyugalommal Dinnyés. — Lesz belőle egy óriási botrány, de akit keres, azt mégsem kapja meg.

Elemérnek pillanatról, pillanatra fokozódott a felindulása.

— Dinnyés! — kiáltotta —, vigyázzon magára. Bizonyára azzal kecsegteti magát, hogy semmit se tudunk magára rábizonyítani. De azért mégis rettegjen tőlem.

(FOLYTATJUK)

Mr. és Mrs. megszállnak egy newyo-riki bote-lfoen és- néhány kellemes- éjszakát töltenek el ott. De időről időre megeisdik, iho-gy a kellemes newy-orki vakáció hire az u-jságofciba kerül. -Olyankor nemcsak, az derül- ki-, -hogy az a Mrs-, nem is Mrs. volt, hanem Miss, -mégpedig többnyire szőke, fiatal és- csinos. Ez egymagában még nem lenne újsághír, -de az ilyen felfedezést tragikusába felfedezés előzi meg. Talán még emlékeznek az újságolvasók arra a néhány év előtti hírre, hogy Mr. X (a nevét már el felejtettük) és e-gy fiatal, szőke és cs-ino-s Mis-s * *egy n-ewyorki szállodáiban- halálra égtek. Való-szinüleg az történt, hogy először a ikis cs-ino-s- aludt el, aztán a miszter is hirtelenül mély álomba -szend-erült és az égő szivar kicsúszott a szájából. Az igazi Mrs. valahol Chicagóban vagy még m-eszszebib borzadállyal olvasta az újságban, hogy üzleti- ügyben New Yorkban járt férje hűtlenséget követett el és1 ezért borzalmasan, bűnhődött.

M-ost megint Mr. és -Mi-ss e-set történt New Yorkban, egy Fifth Ave. hotelban. Azzal -a külömfos-éggel, hogy ebben- az esetben a Miss csakugyan -Mrs; volt, de nem a Mr. felesége, -hanem, elvált aszs-zony. Évek óta titokban -szerelmeskedtek -és évek óta szivbaj-b-a-n szenvedtek, -állandóan szivo-rvo-s-ságokat vettek. Reggelre a miehigani gyáros -holtan találta a padlón, az ágy mellett, a -szerelmes elvált asszonyt. Végzetes orvosságcsere -volt aj. halál oka : a hölgy a maga piíulái helyett a férfi erősebb phűiéit v-ette be.

Törvény tiltja és a városi bíróság enyhe büntetéssel s-uijtj a -a Mr. és Mrs-, ha-mi-s hotelbe jelentést. De a sors, vagy a végzet, vagy inkább a buta véletlen néha könyörtelenebbül bünteti ezt a kihágást, -mint a legszigorúbb bíró.

*

Óriás-gombák nőnek ki Manhattan sziklás földjéből. A hó-boru óta 40 -uj felhőkarcoló épiil-t a Nagy Városban, most tölbto mint három tucat van tervezés és -építkezés alatt. v

A Wall Street egy jó nagy darabját most kiássák, ott fog hat emeletnyi mélységbe lenyúlni és 60 emelet magasságiba emelkedni a Chase Manhattan Bank é p ü l e t e. Drága ház lesz, 94 millióba fog kerülni.

Kiivül-ről csak acélrudakat és ablaküvegeket fog látni a szemlélő. Bent egy egész város lesz, 15,000 lako-s-u Város. Hogy a város lakói ilyen szűk területen szabadon és gyorsan mozoghassanak, lesz 12 mozgólépcső és 44 elevátor.

*

Nem lehet szenzáció Z-sa Z-sa nélkül?

Uigy látszik.

Velencében már tizedik hete folyik egy szenzációs bünper, -az egész világsajtót foglalkoztató Wilma Mont esi eset. Piccioni volt külügyminiszter fiát azzal vádolják, hogy sorsára hagyta a fiatal, csinos és tanúvallomások szerint erényes Wiímát a tengerparton, ahol meztelenül és holtan akadtak reá: és vád alatt van Róma volt remdő-r- i főnöke, amiért állítólag el

akarta tussolni az es-etet, és még több vádlottja is van a pernek, amelynek hátterében egy pezsgő», pálinkás, kábítószeres és -szerelmi orgia húzódik -meg.

Harminc védő a déliek szenvedélyess-égévei védi a vádlottakat és most az egyik perdöntő bi-zonyitékkal állt elő: Piecioninak nem lehetett s-e-mmi -rész-e az 1953 április 8-i tivornyában és Wilma április 9-i hajnali halálában, mert ő április- 3-tól 8-ig az Ama-lfi Villáiban vol-t, Gábor Zs-azsa, In-gri-d Bergman, Roberto Rossel ini és George ' Sanders (a Zsa Zsa akkori férje) társaságában, akik ott a “Trip to Italy” filmet készítették. A védő felmutatta a nevezetteket együtt ábrázoló fényképet, amelyet április- 7- én vettek fel.

❖

Türelem rózsát terem, kitartás szabadságot: szül;

Charles Canopiglia a börtönben, ahová 35 évre küldték, 18 éven át jogot tanult, átböngésiz-e-tt minden törvényt és jogi szakkiönytvet, amit csak meg tudott kaparintani, talált a paragrafusok között és- a- -sorok között elrejtett jogi gyöngy-szemieket, amelyek azonban, sajnos, egymásután hamis gyöngyszemeknek bizonyultak, végre 18 végtelenül hosszú év után rábökött egy paragrafusra, amely — magyarán mondva — döfött. A Coram Nobis cimii törvénymagyarázó könyvben azt találta, hogy -egy vádlottat nem lehet elítélni addig, mig nem kérdezték tőle: tud-e okot arra, hogy a hí ró most ne hirdesse ki az Ítéletet?

Csőistől szakad az áldás. Charles Van Dórén, a Columbia egyetem előadója, aki a t-elevizi-ós kérd és-fdelet prog- ‘ ratm-on, 129,000 dollárt -nyert, fizetésemelést is kapott a műit héten az -egyetemtől. Évi fizetését 4400 dollárról felemelték 4500 dollárra.

*

New Yorkban-. írók és újságírók közt még ,'egyre szájró-l-szájra járnak Molnár anekdoták. Egy díszpéldány:

Molnár Ferenc hevesen vitatkozott a Vígszínház igazgatójával, hány százalék' le-. gyen a tantiém. Á színigazgató nyolc százaiékoL akart adni' a bruttó bevételből, de. Molnár tizet követelt. Röpködtek az érvek és ellenérvek. Molnár egyszerre csak így szólt: " ■

—— Tudod mit, jf[izes-9 necem csak hat százalékot! De ez-után ne.: te -számold el ne-i keim a bevételt, h-an-eim én számolom el neked.

«{s

Fellhivá'S. A bromxi Magistrates Court tárgyalótermében Helen Seids, az Ingyenes Jogvédő Egyesület ügyvédnője, felállt és abban a pillanatban valaki elemeibe a székiére letett pénztárcáját, amelyben 60 -dollár volt. A tolvaj szíveskedjék a lopott pénzt elküldeni a Legal Aid Society cinié-re, mert az mégsem járja, hogy a tolvajok ingyenes védőjét bárki is meglopja!

*

Egy texasi tanítónő idegösszeomlás előtt állt és kétségbe esésében ‘levelet irt a newyorki Transit Authorityn-aik, küldjön neki képeket ős i-sim-ertető írásokat a földalattiról.

Azt irta a tanítónő, hogy öt év óta a tanítványai folyton gyötrik őt kérdésekkel, hogy ilyen létezik, igaz-e, ho-gy a newyorikiak tűrik, h-o-gy ilyen szörnyűség létezzék. Hiába minden -erőlködése, irta a tanítónő, a gyerekek seb egysem tudják elhinni a subwayról elterjedt rém-meséket, legkevé-slbbé a kannákba préselt Ikétlábu heringek kedélyességé:, -és béke tűrését.

A tan-itónő és tanítványai megnyugtatására a Transit Authority -elküldte a newyorki subway egész illusztrált irodalmát.

i!c

Joseph A. Martinis bíró közlekedési -dolgában Ítélkezett, de az egyik aktát félretette, mert már előbb lefizette az 5 dollár pénzbírságot id-cmtuli parkolásért.

— Nem akartam a magam ügyében- bíró lenni, — mondta a bíró.

I

Vetélkedés uj tanítókért

Cleveland- é-s külvárosai veté-lkedin-ek, melyik tud több uj tanitöt toborozni. Győzelem reményében Shaker Heights megszavazta a tanítói fizetések felemelését é-vi 600 dollárral. 350 tanító ka-p-ja ezt, -a városnak évi 210,000 dollárba kerül a fizetésemelés a jelenlegi tanerő létszám mellett, de több pénzre1 les-z -szükség, mert uj tanítókat kell felvenni. Fedezet nem lévén, novemberben a külváros lakosságától 5-ezrelékes külön adó •megszavazását fogja kérni -Shaker Heights. Az uj kezdő fizetés 4000 dollár lesz, szemben az eddigi 38Ö0 dollárral.

UJAMERIKÁSOK POSTÁJA

Kneisz, Citrom és Klein -rokonait kedesi: Frederick

Kneisz, E-49 Overslade Hostel. Bilton Road, Warwickshire, England.

Kovács Frigyest és Takács Gyulát, akikkel együtt volt Kilmenben, keresi Mihályi Kálmán, 408 Flowers A ve., Pittsburgh 7, Pa.

született Aranka, leányával, keresi testvére gyermeke: Bőhim János-, Siófok, Battyhányi u. 33, Hungary.

❖

Fahka-s Miklós (Táp, Győr m.) gyermekeitől szeretne életjelt kapni unokatestvérük Mónivá József né sz. Bonnyai Anna, aki novemberben Svédországba került és dime: Sátra Brunn, Sweden.

Keresem két unokaöcsémet és egy unokahővéremot, kik 1910 körül jöttek Amerikába Hátszegről; Apjuk . neve Weisz, anyjuké Lőwy, Az. ón leánynevem Lőwy Irén. Címem: Mrs. Irene Ivanov, 622 N. Philadelphia St., Anaheim, Calif.

*

Gotfried Dávidot és fiát Józsefet, akik kb. 1927-ben jöttek Amerikába és állítólag Mi-chigaüban -élnek, keresi Kore-smáros András-, Aís-ózso-lca, Borsod megyéből-, Palocsai Zsófi fia menekült magyar. Címe: Andy Korcsmáros, 209 Bell St., Port Colborne, Ont. Can.

Böhm Andrást, aki 1918- ban vándorolt Amerikába feleségével a siófoki születésű Erdős® Marival és 1908-ban

Bóniss Mibálynét (Miami) keresi unokaöccse Baka László, értesítést kér e címre: John Jenei, 807 Coronation Ave., Kelowna, B. C., Canada.

s*:

Dr. Bece vegyészmérnököt, sörgyártót, és Rózsa Imrét, aki Budapestről 1956-ban jött keresi: -Steven Szentivanyi,

906 W. 20 St., Eri-e, Pa.

•1*

P. Tóth Já-no-s é-s id. Kecskés János, Nyírtétről, keresik Gervai Istvánt és Józsefet.

$

Kovács Istvánt, aki 1926- ban -ment ki Kanadába, keresi egy kaposszerdahelyi (Somogy m.) menekült csoport. Értesítést kér: Louis B. Horváth, 1545 N. 7th St., Milwaukee 5; Wis,

SZERENCSÉJE

SZÉP ILONKA