A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)
1957-04-05 / 14. szám
B-TE OLDAL A 7Ö PÁSZTÓ!? Fekete Vasárnap. EVANGÉLIUM Szent János, 8. fej., 46-59 Az időben monda Jézus: Ki vádolhat engem közületek bűnről? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hallgatja, — ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Istentől vagytok. Felelők azért a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van. Feleié Jézus: Nekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat és fi gyalázattal illettek engemet. | Én azonban nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi s megítéli. Bizony-bizony mondom nektek: i Aki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mind-! örökké. Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált mindörökké.. Avagy talán nagyobb vagy Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat? Feleié Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi, az én Atyám az, aki dicsőit en- j gém, akiről ti azt mondjátok, hogy Istenetek. De ti j nem ismeritek Őt, én pedig ismerem, és ha azt mon-: dóm, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug le-1 szék, ámde ismerem Őt és beszédét megtartom. Ábrahám a ti atyátok, örömmel kívánta látni az én napomat, látta és örvendezett. Mondák azért a zsidók neki: Még ötven esztendős sem vagy és Ábrahámot láttad ? Mondá nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt. Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának, hogy rája hajítsák, Jézus pedig elrejtőzék és kiméne a templomból. SZENTBESZÉD A lelki élet terén csak akkor lehet kedvvel és örömmel megindulni, ha a lélek először megtisztult és megerősödött. A lelki élet útja, vagyis az az ut, amelyen a léiknek az Istenhez kell eljutnia, az az ut, amelyet Krisztus Urunk mutatott nekünk, amikor egyrészt magáról azt mondotta: “Én vagyok az ut ,az igazság és az élet”, másrészt pedig, amikor az embernek hivatását ezekben a szavakban jelölte meg: “az pedig nz Isten akarata a ti megszentesüléstek”. Azért ma-1 ga Krisztus így szól az emberekhez: “Aki az én tanítványom akar lenni, az tagadja meg önmagát, vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.” Krisztus az ut s aki erre az útra lép, az megtalálja az igazságot, s aki az igazságot megtalálja, az megtalálja az életet. Életét, természetesen nem földi, múlandó életet, hanem földöntúli, örök életet, mert hát a földi, múlandó élethez nem kell a Krisztus útja, hiszen látjuk, hogy az oktalan állatok is leélik az ő földi múlandó létüket, minden vallás, minden Krisztus-tudás és követés nélkül. A Krisztus-követés útja, vagyis a léleknek az Istenhez vezető útja két nagy állomáson visz keresztül. Az első állomás az, hogy az Isten igéjét, tanítását hallgassuk; a második pedig az, hogy azt megtartsuk. Mind a kettőhöz a jó, tiszta, erős lélekre van szükség. Hogy az Isten igéjét szívesen hallgassuk, ahhoz elsősorban az Istent kell kiengesztelnünk s azután ahhoz is tiszta lélek, erős lélek kell. A bűnös nem hallgatja az Isten igéjét, a bűnös menekül az Isten igéje elől, mert az Isten igéje nyugtalanítja lelkiismcretét. Ámde az Isten igéjének hallgatása még csak az első állomás; a második és nehezebb állomás az, hogy az Isten igéjét meg is tartsuk. Maga az Ur Jézus Krisztus figyelmeztet bennünket: “Nem minden, aki mondja, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki megtartja Atyám parancsolatait, az megy be a mennyek országába.” És az aptostol is erre int: “Atyámfiái, ne legyetek az igének csak hallgatói, hanem követői is.” A TEMPLOM SARKA Az ohioi Parma városháza félig összeomlott TOMBOL A TERROR (Szabad Európa) á Népszabadság március 21 és 22-i hírei: A Heves megyéi rendőrikapitányság befejezte a vizsgálatot a Népköztársaság megdöntésére irányuló, Egerben ■működött forradalmi tanács védelmi bizottsága elnevezésű fasiszta tiszti •különítmény vezetőinek ügyéiben. A különibméiny valamennyi vezetője Horthysta tiszt volt, akik az októberi ellleníorrada'lmi események idején népellenes cselekmények sorozatát követték el. A nagykőrösi katonai karhatalom őrizetbe vette Pintér Ferencet, a Horthy-hadsereg volt tábornokát, aki azért utazott Nagykőrösre, hogy ellenforradalmi esoportót hozzon létre. Letartóztatásakor 90 dkg. aranyat, nagymennyiségű ezüstöt és nagy értékű külföldi valutákat találtak nála. Nógrád megyei Drégeiypalánkon a Fehér Könyv egyik fényképe alapján felismerték Szombati Vilmos újpesti lakos, volt csendőrt, aki a Köztársaságtéren résztvett Papp ezredes kivégzésében és fel! akasztásában. Szombati Vilmos ügyét a budapesti kato: nai bíróság elé terjesztették. A miskolci megyei bíróság a népi demokratikus álamrend megdöntésére irányuló szervezkedés büntette miatt Mikulás Gábor cipészt, dr. Tokár Vince tisztviselőt és Mizsei Béla ügyvédet halálra, Zámbori József földművest 10 évi börtönbüntetésre ítélte. Röplapgyártó és terjesztő bandát tettek ártalmatlanná i a budapesti rendőrfőkapi! tányság szervei. Őrizetbe Feilt a- hegyen, a kolostor felett, kékesfeketén kavarogták a tavaszi felhők. A csöpp ház körül, mint könnyű fehér felhőpamacsok, lebegtek a virágbaborult almafák. — Csukjuk be az ajtót, ugye Teréz, néni ? — kérdezi a szerzetes. A beteg könyörögve int. Nem Nem bírja a virágillatot sem. Az ételszag meg még inkább gyötíi: — Hazajöttek nemrégiben a fiaim. Együtt volt az egész család. És még abban az örömben sem részesülhettem, hogy enni láthatom őket. Olyan a hangja, mint a kiáltozás, amely nagyon messziről jön: annak a széles folyónak a. közepéről, amelyen egyszer mindnyájunknak át kell hajóznunk. Hullámokon megtörő, sziklákon visszaverődő hang . , . Teréz asszonyt egyszer megragadta az üresszemü révész, hogy áthurcolja a másik partra .... . Aztán meggondolta magát, ama bizonyos folyó középén kitette egy kőre és otthagyta . . . Immár tizenhét esztendeje. —•■ Enni tud? — kérdezi tovább a szerzetes. A beteg a fejével int: — Teát iszom . . . Meg levest, ha bírok. — Tizenhét éven át ? — kérdezem. — Igen — suttog —, levest is csak két ujjnyit egyszeregyszer, ha nem nagyok a gyötrelmeim. Utoljára — tavaly ősszel ettem meg egy csirkemájat. A kezét nézem, meg sápadt orcáját a kötelék alatt. Megérti a pillantásomat. — Most fel tudom emelni a kezem. Ez a tudomány annyit jelent, hogy meg tudja fogni a rózsafüzért és fel tudja emelni két ujjnyira a takaróról. Enynyit bir, ha kinjai alábbhagynak. Az alattomos kór háromszor- négyszer enged neki egy évben néhány ilyen nyugodtabb hetet. Valamiféle agy daganat gyötri tizenhét esztendeje: gyulladásba jön, növekszik majd lohad, pihenni hagyja egy kicsit, hogy újból elölről kezdje. — Ilyenkor sem nem látok, sem nem hallok, de még gondolkodni sem tudok, nemhogy enni bírnék!... — suttogta. Betegsége elején majd fél esztendőt töltött eszméletlen állapotban, jó néhány orvos küzködött vele, mig belerokkant a család a költségekbe, anélkül, hogy bele tudtak volna avatkozni a kór dühöngésbe. Azóta ott fulladozik a beteg a kínok tüzes árapályában. Szégyenkezve szivárog elő a számból a kérdés: — Hogy bírja ezt, kedves? Nagyot lélekzik, és ami erő csak van meggyötört mellében, mind beleadja egyetlen kiáltásba: — Türelemmel! — Lehet birni türelemmel tizenhét esztendeig? A keresztet nézi az ágya mellett. — Ameddig Isten akarja. —• Isten? . . . Nem lázad fel ellene az ember ennyi gyötrelemben ? Messzire néz: — Eleinte lázad csak az ember, később már megérti . . . Mindent megért ... És mindent elfogad. A sápadt arcon a két szemből elindul két könnycsepp. Ha egészséges embertől hallanám ezeket a szavakat, tiltakoznám ellenük és azt mondanám, nem hiszek neki, hazudik, vagy nem tudja, mit beszél. így viszont megrázkódom. — Hűvös van, ugye? — kérdezi. — Nem! mondom hangosa]! — aíw. borzadok meg, amit mond. Egészséges ember kicsiségekben is elveszti a türelmét. Aki pedig tizenhét éve ágyhoz van kötve, ne vesztené el ? ... . Ne kerítené a hatalmában a rettegés, a félelem ? A délután homályába vonja a kis szobát. A homályon keresztül újból felhangzik félelmetes erűvel a távoli, erőtlen kiáltozás: — Mitől féljek? Mit veszíthetek? . . • Ö boldog halál! Én csak nyerhetek vele ... Ki tudna jobban örülni majd a mennyországnak, mint én ? . . Nem kell már nekem semmi itt ezen a földön . . . Sem étel, sem ital ■ • . Jézus az én reggelim . . . ebédem és. . vacsorám. A szerzetes jó ideje kisurrant a szobából. Gyakori vendég, s inkább az érdekli e pillanatban, hogy van-e még abból a kenőcsből, amit a felfekvés ellen hozott régebben. Ismerőse itt mindenkinek már a szenvedés, csak a távoli és egy pillanatra megálló látogató birkózik vele, mint Titokkal. vették Ivánkái Gábor tedbno- j lógust, egy volt 600 holdas ! tfiöldbirtokos fiát, Hiúba Gé-; zát, Lehel .Miklóst és négy J társukat. PAPOK NYUGDIJA A Social Security törvény 1954 évi módosítása lehetőséget ad papoknak és egyházi rendek tagjainak, hogy belépjenek a Social Security biztosításiba. Evégből ki kell állitamiok egy nyilatkozatot a 2031 számú űrlapon, amelyet a Social Security hivatalokban és az adóhivatalokban lehet kapni. Jelenleg az amerikai papoknak körülbelül a fele, 100,000 résztvesz a Social Security biztosításiban. Papoknak, akik csatlakozni akarnak, legkésőbb április 15-ig kell jelentkezni, a 2031 sz. formuláró kitöltésével. És ha. belépnek a biztosításba, annak további fenntartása kötelező mindvégig, épen úgy mint a jövedelmi adó fizetés. Viszont akik most április 15-ig nem lépnek be, azok később nem jelentkezhetnek — legalábbis addig, amig uj törvény máskép nem rendelkezik. Milyen egyszerűek a nagy té! nyék, s milyen mindennapi j tud lenni tizenhétesztendős í vértanuság ... A hősiesség : ugylátszik csak akor kezd ! csillogni, mikor bekerül az ujj ságba. A valóságban szürke, mint a por, melyből vétettünk ! és amelybe visszatérünk. Felugróm és odafordulok az I ablakhoz. A muskátlibokrok I között belátszik a hegy és a | hegyen a templom. A torony j felett közömbösen hömpölyög| nek és úsznak a felhők. Az ősi ! templomhajóra gondolok, a ; gyönyörű márvány kapura. A j felhők alatt a templom női, magasodik: lassan-lassan jel• képpé tágul. Az immáron ezer■ esztendős magyar katolikus Egyházunk és keresztényié-; : -ségünk jelképévé. Vissza.hegyek az ágyhoz: J — Azt hiszem, hogy tudom, ' / j miért olyan nehéz a feje és a j melle, kedves! ; Felemén a szemét. A néma kérdésre felelem : — Rajta ül az öregtemplom ... Legfőképpen . . . Meg a többi vezeklőén. Szerényen elmosolyodik! — Talán az egyik sarka. IGAZI fZINÉSZ Rózsahegyi Kálmán sokáig szinészkedett Debrecenben, • ahol nagyon népszerű volt. j Onnan került fel Pestre s már hires fővárosi szinész volt, amikor a debreceni szinügyi bizottságban felmerült az ötlet, hogy a színház szinvonalálának emelésére pesti vendégszinészt szerepeltessenek. Az indítványt elfogadták és valaki felállt és Rózsahegyi meghívását ajánlotta. Erre szót kért egy Bosznay nevű bizottsági tag és ellenezte Rózsahegyi meghívását. A felszólalást dermedt csend fogadta, mert közismert volt, hogy Bosznay a nagy művész legjobb barátja volt, akivel Debrecenből való eltávozása után is fenntartotta a I kapcsolatot. | — Azért vagyok Rózsahegyi szerepeltetése ellen—folytatta Bosznay felszólalását, I — mert Rózsahegyi nem játj szik a színpadon. Úgy jár-kel | beszél, gesztikulál a színpadon, | mint baráti tásaságban, kávéházban vagy az utcán sétálás közben. Ezért mondom, hogy hozzunk igazi színészt . . . Rózsahegyi Kálmán, mikor ez az eset tudomására jutott, kijelentette, hogy ez volt a legszebb művészi méltatása, melyben valaha is része volt. Ügyvéd és orvos Dr. Osváth Albert, a kilencvenes évek ismert orvospolitikusa mesélte el, hogy egyszer éjjel rendelték egy házba, ahol a legnagyobb meglepetésére Eötvös Károly is jelen volt, ügyvédi minőségben. Azt kellett dr. Osváthnak megállapítani, hogy a beteg olyan állapotban van-e, hogy el lehessen szállítani. Eötvös Károly Nagyböjt ötödik vasárnapja EVANGÉLIUM T' \ Szent Márk, 10, 32-45 Azon időben: Magához vevén Jézus a tizenkettőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája következendők valának. Mert ime felmegyünk Jeruzsálembe, és az Ember Fia elárultatik a papifejedelmeknek'és Írástudóknak; és halálra kárhoztatják őt, átadják a pogányoknyak; és megcsufolják őt, és megköpdösik, megostorozzák és megölik őt; és harmadnapra feltámad. És hozzá járulának Jakab és János, Zebedus fiai, mondván: Mester, akarjuk, hogy amit kérünk, cselekedő, meg nekünk. Ő pedig kérdé tőlük: Mit akartok, hogy cselekedjem nektek? És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyikünk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a Te dicsőségedben. Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? Vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e ? Azok pedig felelék, neki: Megtehetjük. Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan, melyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, melylyen én megkereszteltetem, meg fogtok kereszteltetni, de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem akiknek készíttetett. És hallván ezt a tiz, bosszankodni kezdének Jakabra és Jánosra. Jézus pedig elészólitván őket, mondá nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fölött vannak, uralkodnak fölöttük; de nem úgy van tiközöttetek; hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen a ti cselédetek; és aki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen; mert az ember fia sem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. SZENTBESZÉD Virágvasárnap előtt, amikor Jeruzsálembe ment, Krisztus Űrünk magához vevén ismét külön a tizenkét tanítványt, tehát Judást is; kezde nekik szólani azokról, amik rája következendők valának, hogy előkészítse igy apostolait azon kemény próbára, melynek kereszthalálakor ki lesznek téve. Aztán hozzájárulnak Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, akarjuk, jiogy amit kérünk, cselekedd nekünk, A nagyravágyás ösztönözte Zebedus fiait, hogy a kéréssel forduljanak Krisztushoz. Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. János és Jakab megértették a pohár jelentőségét, tudniillik azalatt a szenvedést értették és mindennek dacára, valamint nagyravágyásból kérték az elsőséget Krisztus országában, úgy meggondolatlanul azzal válaszoltak, hogy ők megihatják a poharat, holott azt valóban meg nem tehették, hanem csak azutén tehették meg, amint megkapták Krisztus malasztját a Szentlélektől Pünkösdkor. Jézus pedig mondá Zebedeus fiainak: A poharat ugyan, melyet én iszom ,inni fogjátok és a keresztséggel, amellyel én megkereszteltettem, meg fogtok kereszteltetni. Ez az Ur Jézus Krisztusnak az idősb Jakab és János szenvedésére és vértanuságára vonatkozó jóslata.! Mert Szent Jakab apostolt, aki többi apostoltársainál nagyobb hévvel' hirdette a Krisztust, Heródes karddal ólette meg. Szent János pedig Dominicán uralkodása alatt Rómába idéztetett s forró olajba mártatott, ahonnan azonban sértetlenül megszabadult. De a jobb vagy balkezem felől való ülést, mondá Jézus, nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem akiknek készíttetett, tudniillik azoknak, akik a legjobban küzdenek azért és legnagyobb győzelmet aratnak; ezeknek készítette és ezeknek szánta az Isten öröktől fogva a legelső helyet a mennyországban. S hallván ezt a többi tiz apostol, bosszankodni kezdének Jakabra és Jánosra, nem annyira ezeknek vétsége és nagyravágyása miatt, mint inkább azért, hogy féltették az elsőséget, mivel a többi tiz apostol is vágyott az első helyekre Krisztus országában. Krisztus nem rosszalja a világi és egyházi tekintélyt és a hatalmat, aminővel fejedelmek és püspökök rendelkeznek, mert ez minden társadalomban szükséges a kormányzathoz és azért az isteni S az emberi jog által szentesítve van, hanem csak a nagyravágyást rója meg és az ebből következő zsarnoki kényuralmat, melyet a pogány fejedelmek alattvalóik iránt gyakoroltak és gyakorolnak. azt szerette volna, ha az orvos úgy nyilatkozik, hogy a beteg elszállítható. Viszont dr. Osváth azt közölte, hogy nem egyezik bele a beteg elszállításába. — Ha én az ön helyén lennék — mondotta Eötvös Károly —, azt állapítanám meg, hogy a beteg elszállítható. — Az ügyvéd ur ezt megteheti, de én nem. — Miért? — kérdezte Eötvös meglepetten. — Mert az ügyvéd hazudhat de az orvos nem.
