A Jó Pásztor, 1957. január-június (35. évfolyam, 1-26. szám)

1957-04-05 / 14. szám

B-TE OLDAL A 7Ö PÁSZTÓ!? Fekete Vasárnap. EVANGÉLIUM Szent János, 8. fej., 46-59 Az időben monda Jézus: Ki vádolhat engem kö­­zületek bűnről? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem? Aki Istentől van, Isten igéit hall­gatja, — ti azért nem hallgatjátok, mert nem az Is­tentől vagytok. Felelők azért a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van. Feleié Jézus: Nekem ördögöm nincsen, hanem tisztelem Atyámat és fi gyalázattal illettek engemet. | Én azonban nem keresem a magam dicsőségét, van, aki keresi s megítéli. Bizony-bizony mondom nektek: i Aki az én beszédemet megtartja, halált nem lát mind-! örökké. Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt, a próféták is és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált mindörökké.. Avagy talán na­gyobb vagy Ábrahám atyánknál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat? Feleié Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi, az én Atyám az, aki dicsőit en- j gém, akiről ti azt mondjátok, hogy Istenetek. De ti j nem ismeritek Őt, én pedig ismerem, és ha azt mon-: dóm, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug le-1 szék, ámde ismerem Őt és beszédét megtartom. Áb­rahám a ti atyátok, örömmel kívánta látni az én na­pomat, látta és örvendezett. Mondák azért a zsidók neki: Még ötven eszten­dős sem vagy és Ábrahámot láttad ? Mondá nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt. Ábrahám lett, én vagyok. Köveket ragadának, hogy rája hajítsák, Jézus pedig elrejtőzék és kiméne a templomból. SZENTBESZÉD A lelki élet terén csak akkor lehet kedvvel és örömmel megindulni, ha a lélek először megtisztult és megerősödött. A lelki élet útja, vagyis az az ut, amelyen a lé­iknek az Istenhez kell eljutnia, az az ut, amelyet Krisztus Urunk mutatott nekünk, amikor egyrészt magáról azt mondotta: “Én vagyok az ut ,az igazság és az élet”, másrészt pedig, amikor az embernek hi­vatását ezekben a szavakban jelölte meg: “az pedig nz Isten akarata a ti megszentesüléstek”. Azért ma-1 ga Krisztus így szól az emberekhez: “Aki az én ta­nítványom akar lenni, az tagadja meg önmagát, ve­gye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.” Krisztus az ut s aki erre az útra lép, az megtalálja az igazságot, s aki az igazságot megtalálja, az megta­lálja az életet. Életét, természetesen nem földi, múlandó éle­tet, hanem földöntúli, örök életet, mert hát a földi, múlandó élethez nem kell a Krisztus útja, hiszen lát­juk, hogy az oktalan állatok is leélik az ő földi mú­landó létüket, minden vallás, minden Krisztus-tudás és követés nélkül. A Krisztus-követés útja, vagyis a léleknek az Istenhez vezető útja két nagy állomáson visz keresz­tül. Az első állomás az, hogy az Isten igéjét, tanítását hallgassuk; a második pedig az, hogy azt megtartsuk. Mind a kettőhöz a jó, tiszta, erős lélekre van szükség. Hogy az Isten igéjét szívesen hallgassuk, ahhoz elsősorban az Istent kell kiengesztelnünk s azután ahhoz is tiszta lélek, erős lélek kell. A bűnös nem hallgatja az Isten igéjét, a bűnös menekül az Isten igéje elől, mert az Isten igéje nyugtalanítja lelkiis­­mcretét. Ámde az Isten igéjének hallgatása még csak az első állomás; a második és nehezebb állomás az, hogy az Isten igéjét meg is tartsuk. Maga az Ur Jézus Krisztus figyelmeztet bennün­ket: “Nem minden, aki mondja, Uram, megy be a mennyek országába, hanem aki megtartja Atyám pa­rancsolatait, az megy be a mennyek országába.” És az aptostol is erre int: “Atyámfiái, ne legye­tek az igének csak hallgatói, hanem követői is.” A TEMPLOM SARKA Az ohioi Parma városháza félig összeomlott TOMBOL A TERROR (Szabad Európa) á Nép­­szabadság március 21 és 22-i hírei: A Heves megyéi rendőrika­pitányság befejezte a vizsgá­latot a Népköztársaság meg­döntésére irányuló, Egerben ■működött forradalmi tanács védelmi bizottsága elnevezé­sű fasiszta tiszti •különítmény vezetőinek ügyéiben. A külö­­nibméiny valamennyi vezető­je Horthysta tiszt volt, akik az októberi ellleníorrada'lmi események idején népellenes cselekmények sorozatát kö­vették el. A nagykőrösi katonai kar­hatalom őrizetbe vette Pintér Ferencet, a Horthy-hadsereg volt tábornokát, aki azért utazott Nagykőrösre, hogy ellenforradalmi esoportót hozzon létre. Letartóztatása­kor 90 dkg. aranyat, nagy­mennyiségű ezüstöt és nagy értékű külföldi valutákat ta­láltak nála. Nógrád megyei Drégeiypa­­lánkon a Fehér Könyv egyik fényképe alapján felismerték Szombati Vilmos újpesti la­kos, volt csendőrt, aki a Köz­társaságtéren résztvett Papp ezredes kivégzésében és fel­­! akasztásában. Szombati Vil­mos ügyét a budapesti kato­­: nai bíróság elé terjesztették. A miskolci megyei bíróság a népi demokratikus álam­­rend megdöntésére irányuló szervezkedés büntette miatt Mikulás Gábor cipészt, dr. Tokár Vince tisztviselőt és Mizsei Béla ügyvédet halál­ra, Zámbori József földmű­vest 10 évi börtönbüntetésre ítélte. Röplapgyártó és terjesztő bandát tettek ártalmatlanná i a budapesti rendőrfőkapi­! tányság szervei. Őrizetbe Feilt a- hegyen, a kolostor felett, kékesfeketén kavarog­ták a tavaszi felhők. A csöpp ház körül, mint könnyű fehér felhőpamacsok, lebegtek a vi­­rágbaborult almafák. — Csukjuk be az ajtót, ugye Teréz, néni ? — kérdezi a szer­zetes. A beteg könyörögve int. Nem Nem bírja a virágillatot sem. Az ételszag meg még inkább gyötíi: — Hazajöttek nemrégiben a fiaim. Együtt volt az egész család. És még abban az öröm­ben sem részesülhettem, hogy enni láthatom őket. Olyan a hangja, mint a kiál­tozás, amely nagyon messzi­ről jön: annak a széles folyó­­nak a. közepéről, amelyen egy­szer mindnyájunknak át kell hajóznunk. Hullámokon meg­törő, sziklákon visszaverődő hang . , . Teréz asszonyt egy­szer megragadta az üresszemü révész, hogy áthurcolja a má­sik partra .... . Aztán meggon­dolta magát, ama bizonyos fo­lyó középén kitette egy kőre és otthagyta . . . Immár tizen­hét esztendeje. —•■ Enni tud? — kérdezi to­vább a szerzetes. A beteg a fejével int: — Teát iszom . . . Meg le­vest, ha bírok. — Tizenhét éven át ? — kér­dezem. — Igen — suttog —, levest is csak két ujjnyit egyszer­egyszer, ha nem nagyok a gyötrelmeim. Utoljára — ta­valy ősszel ettem meg egy csirkemájat. A kezét nézem, meg sápadt orcáját a kötelék alatt. Megér­ti a pillantásomat. — Most fel tudom emelni a kezem. Ez a tudomány annyit je­lent, hogy meg tudja fogni a rózsafüzért és fel tudja emelni két ujjnyira a takaróról. Eny­­nyit bir, ha kinjai alábbhagy­nak. Az alattomos kór három­szor- négyszer enged neki egy évben néhány ilyen nyugod­­tabb hetet. Valamiféle agy da­ganat gyötri tizenhét eszten­deje: gyulladásba jön, növek­szik majd lohad, pihenni hagy­ja egy kicsit, hogy újból elöl­ről kezdje. — Ilyenkor sem nem látok, sem nem hallok, de még gon­dolkodni sem tudok, nemhogy enni bírnék!... — suttogta. Betegsége elején majd fél esztendőt töltött eszméletlen állapotban, jó néhány orvos küzködött vele, mig belerok­kant a család a költségekbe, anélkül, hogy bele tudtak vol­na avatkozni a kór dühöngés­be. Azóta ott fulladozik a be­teg a kínok tüzes árapályában. Szégyenkezve szivárog elő a számból a kérdés: — Hogy bírja ezt, kedves? Nagyot lélekzik, és ami erő csak van meggyötört mellé­ben, mind beleadja egyetlen kiáltásba: — Türelemmel! — Lehet birni türelemmel tizenhét esztendeig? A keresztet nézi az ágya mellett. — Ameddig Isten akarja. —• Isten? . . . Nem lázad fel ellene az ember ennyi gyötre­lemben ? Messzire néz: — Eleinte lázad csak az em­ber, később már megérti . . . Mindent megért ... És min­dent elfogad. A sápadt arcon a két szem­ből elindul két könnycsepp. Ha egészséges embertől hallanám ezeket a szavakat, tiltakoznám ellenük és azt mondanám, nem hiszek neki, hazudik, vagy nem tudja, mit beszél. így vi­szont megrázkódom. — Hűvös van, ugye? — kér­dezi. — Nem! mondom hango­sa]! — aíw. borzadok meg, amit mond. Egészséges ember kicsiségekben is elveszti a tü­relmét. Aki pedig tizenhét éve ágyhoz van kötve, ne vesztené el ? ... . Ne kerítené a hatalmá­ban a rettegés, a félelem ? A délután homályába vonja a kis szobát. A homályon ke­resztül újból felhangzik félel­metes erűvel a távoli, erőtlen kiáltozás: — Mitől féljek? Mit veszít­hetek? . . • Ö boldog halál! Én csak nyerhetek vele ... Ki tudna jobban örülni majd a mennyországnak, mint én ? . . Nem kell már nekem semmi itt ezen a földön . . . Sem étel, sem ital ■ • . Jézus az én regge­lim . . . ebédem és. . vacsorám. A szerzetes jó ideje kisur­rant a szobából. Gyakori ven­dég, s inkább az érdekli e pil­lanatban, hogy van-e még ab­ból a kenőcsből, amit a felfek­vés ellen hozott régebben. Is­merőse itt mindenkinek már a szenvedés, csak a távoli és egy pillanatra megálló látogató birkózik vele, mint Titokkal. vették Ivánkái Gábor tedbno- j lógust, egy volt 600 holdas ! tfiöldbirtokos fiát, Hiúba Gé-; zát, Lehel .Miklóst és négy J társukat. PAPOK NYUGDIJA A Social Security törvény 1954 évi módosítása lehetősé­get ad papoknak és egyházi rendek tagjainak, hogy be­lépjenek a Social Security biz­tosításiba. Evégből ki kell ál­­litamiok egy nyilatkozatot a 2031 számú űrlapon, amelyet a Social Security hivatalok­ban és az adóhivatalokban le­het kapni. Jelenleg az ameri­kai papoknak körülbelül a fe­le, 100,000 résztvesz a Social Security biztosításiban. Papoknak, akik csatlakozni akarnak, legkésőbb április 15-ig kell jelentkezni, a 2031 sz. formuláró kitöltésével. És ha. belépnek a biztosításba, annak további fenntartása kötelező mindvégig, épen úgy mint a jövedelmi adó fizetés. Viszont akik most április 15-ig nem lépnek be, azok ké­sőbb nem jelentkezhetnek — legalábbis addig, amig uj tör­vény máskép nem rendelke­zik. Milyen egyszerűek a nagy té­­! nyék, s milyen mindennapi j tud lenni tizenhétesztendős í vértanuság ... A hősiesség : ugylátszik csak akor kezd ! csillogni, mikor bekerül az uj­­j ságba. A valóságban szürke, mint a por, melyből vétettünk ! és amelybe visszatérünk. Felugróm és odafordulok az I ablakhoz. A muskátlibokrok I között belátszik a hegy és a | hegyen a templom. A torony j felett közömbösen hömpölyög­­| nek és úsznak a felhők. Az ősi ! templomhajóra gondolok, a ; gyönyörű márvány kapura. A j felhők alatt a templom női, magasodik: lassan-lassan jel­• képpé tágul. Az immáron ezer­­■ esztendős magyar katolikus Egyházunk és keresztényié-; : -ségünk jelképévé. Vissza.hegyek az ágyhoz: J — Azt hiszem, hogy tudom, ' / j miért olyan nehéz a feje és a j melle, kedves! ; Felemén a szemét. A néma kérdésre felelem : — Rajta ül az öregtemplom ... Legfőképpen . . . Meg a többi vezeklőén. Szerényen elmosolyodik! — Talán az egyik sarka. IGAZI fZINÉSZ Rózsahegyi Kálmán sokáig szinészkedett Debrecenben, • ahol nagyon népszerű volt. j Onnan került fel Pestre s már hires fővárosi szinész volt, amikor a debreceni szinügyi bizottságban felmerült az öt­let, hogy a színház szinvonalá­­lának emelésére pesti vendég­­szinészt szerepeltessenek. Az indítványt elfogadták és vala­ki felállt és Rózsahegyi meg­hívását ajánlotta. Erre szót kért egy Bosznay nevű bizottsági tag és ellenez­te Rózsahegyi meghívását. A felszólalást dermedt csend fogadta, mert közismert volt, hogy Bosznay a nagy mű­vész legjobb barátja volt, aki­vel Debrecenből való eltávo­zása után is fenntartotta a I kapcsolatot. | — Azért vagyok Rózsahe­gyi szerepeltetése ellen—foly­tatta Bosznay felszólalását, I — mert Rózsahegyi nem ját­­j szik a színpadon. Úgy jár-kel | beszél, gesztikulál a színpadon, | mint baráti tásaságban, kávé­házban vagy az utcán sétálás közben. Ezért mondom, hogy hozzunk igazi színészt . . . Rózsahegyi Kálmán, mikor ez az eset tudomására jutott, kijelentette, hogy ez volt a legszebb művészi méltatása, melyben valaha is része volt. Ügyvéd és orvos Dr. Osváth Albert, a kilenc­venes évek ismert orvospoliti­kusa mesélte el, hogy egyszer éjjel rendelték egy házba, ahol a legnagyobb meglepetésére Eötvös Károly is jelen volt, ügyvédi minőségben. Azt kel­lett dr. Osváthnak megállapí­tani, hogy a beteg olyan álla­potban van-e, hogy el lehes­sen szállítani. Eötvös Károly Nagyböjt ötödik vasárnapja EVANGÉLIUM T' \ Szent Márk, 10, 32-45 Azon időben: Magához vevén Jézus a tizenket­tőt, kezde nekik szólani azokról, mik rája követke­­zendők valának. Mert ime felmegyünk Jeruzsálembe, és az Em­ber Fia elárultatik a papifejedelmeknek'és Írástudók­nak; és halálra kárhoztatják őt, átadják a pogányok­­nyak; és megcsufolják őt, és megköpdösik, megosto­rozzák és megölik őt; és harmadnapra feltámad. És hozzá járulának Jakab és János, Zebedus fiai, mondván: Mester, akarjuk, hogy amit kérünk, cselekedő, meg nekünk. Ő pedig kérdé tőlük: Mit akartok, hogy csele­kedjem nektek? És mondának: Engedd meg nekünk, hogy egyi­künk jobbod, másikunk balkezed felől üljünk a Te dicsőségedben. Jézus pedig mondá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e a poharat, melyet én iszom? Vagy a keresztséggel, mellyel én megkereszteltetem, megkereszteltethettek-e ? Azok pedig felelék, neki: Megtehetjük. Jézus pedig mondá nekik: A poharat ugyan, me­lyet én iszom, inni fogjátok, és a keresztséggel, mely­­lyen én megkereszteltetem, meg fogtok keresztel­­tetni, de a jobb vagy balkezem felől való ülést nem engem illet, hogy nektek megadjam, hanem akiknek készíttetett. És hallván ezt a tiz, bosszankodni kezdének Ja­kabra és Jánosra. Jézus pedig elészólitván őket, mon­dá nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fölött vannak, uralkodnak fölöttük; de nem úgy van tiközöttetek; hanem, aki nagyobb akar lenni, legyen a ti cseléde­tek; és aki első akar lenni köztetek, mindenkinek szolgája legyen; mert az ember fia sem jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és éle­tét adja váltságul sokakért. SZENTBESZÉD Virágvasárnap előtt, amikor Jeruzsálembe ment, Krisztus Űrünk magához vevén ismét külön a tizen­két tanítványt, tehát Judást is; kezde nekik szólani azokról, amik rája következendők valának, hogy elő­készítse igy apostolait azon kemény próbára, mely­nek kereszthalálakor ki lesznek téve. Aztán hozzájárulnak Jakab és János, Zebedeus fiai, mondván: Mester, akarjuk, jiogy amit kérünk, cselekedd nekünk, A nagyravágyás ösztönözte Zebedus fiait, hogy a kéréssel forduljanak Krisztushoz. Jézus pedig mon­dá nekik: Nem tudjátok, mit kértek. János és Jakab megértették a pohár jelentősé­gét, tudniillik azalatt a szenvedést értették és mind­ennek dacára, valamint nagyravágyásból kérték az elsőséget Krisztus országában, úgy meggondolatla­nul azzal válaszoltak, hogy ők megihatják a poharat, holott azt valóban meg nem tehették, hanem csak az­­utén tehették meg, amint megkapták Krisztus ma­­lasztját a Szentlélektől Pünkösdkor. Jézus pedig mondá Zebedeus fiainak: A poha­rat ugyan, melyet én iszom ,inni fogjátok és a ke­resztséggel, amellyel én megkereszteltettem, meg fogtok kereszteltetni. Ez az Ur Jézus Krisztusnak az idősb Jakab és János szenvedésére és vértanuságá­­ra vonatkozó jóslata.! Mert Szent Jakab apostolt, aki többi apostoltársainál nagyobb hévvel' hirdette a Krisztust, Heródes karddal ólette meg. Szent János pedig Dominicán uralkodása alatt Rómába idéztetett s forró olajba mártatott, ahonnan azonban sértetle­nül megszabadult. De a jobb vagy balkezem felől való ülést, mondá Jézus, nem engem illet, hogy nektek megadjam, ha­nem akiknek készíttetett, tudniillik azoknak, akik a legjobban küzdenek azért és legnagyobb győzelmet aratnak; ezeknek készítette és ezeknek szánta az Is­ten öröktől fogva a legelső helyet a mennyországban. S hallván ezt a többi tiz apostol, bosszankodni kez­dének Jakabra és Jánosra, nem annyira ezeknek vétsége és nagyravágyása miatt, mint inkább azért, hogy féltették az elsőséget, mivel a többi tiz apostol is vágyott az első helyekre Krisztus országában. Krisztus nem rosszalja a világi és egyházi tekin­télyt és a hatalmat, aminővel fejedelmek és püspö­kök rendelkeznek, mert ez minden társadalomban szükséges a kormányzathoz és azért az isteni S az em­beri jog által szentesítve van, hanem csak a nagyra­­vágyást rója meg és az ebből következő zsarnoki kényuralmat, melyet a pogány fejedelmek alattvaló­ik iránt gyakoroltak és gyakorolnak. azt szerette volna, ha az orvos úgy nyilatkozik, hogy a beteg elszállítható. Viszont dr. Os­váth azt közölte, hogy nem egyezik bele a beteg elszállítá­sába. — Ha én az ön helyén len­nék — mondotta Eötvös Ká­roly —, azt állapítanám meg, hogy a beteg elszállítható. — Az ügyvéd ur ezt megte­heti, de én nem. — Miért? — kérdezte Eöt­vös meglepetten. — Mert az ügyvéd hazudhat de az orvos nem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom