A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-11-16 / 45. (46.) szám

A JÖ TASZTOK 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Miért? Legyen meggyőződve, nem fogja meg­bánni. Atyám nem szegény ember, ő az én kéré­semre szép pénzösszeget fog magának ajándékozni. — Szívesen elhiszem ezt, de még sem tehetem. Dinnyés, bármikor tönkre tehet engem. Mit hasz­nálna nekem, ha mindjárt egy milliót kapnék is, ha nem élvezhetném. Ilonka sírva fakadt. Rozália igazán szánta őt s elérzékenyülve szólalt meg: — Csillapodjék le, nagysád. Nem hiszem, hogy sokáig itt tartsák. Nem is lehet, mert a rendőrség ‘ utoljára is észrevenné valamit. Ezt ők is jól tudják. nÉ úgy gondolom, hogy a nyilatkozaton felül még arra is meg akarják esketni, hogy az itt történtek­ről holta napjáig hallgatni fog. E pillanatban jött Dinnyés. Rozáliát itt találta, haragra lbbbant. — Hát maga még mindig itt van? — támadt az — Őrködöm fölötte . . . — Erre most már nincs szükség, — vágott sza­vába Dinnyés. — Arra való vagyok én. Maga most menjen a nagyságos kisasszonyhoz, majd ott meg­tudja, mi lesz a teendője. Valójában csak azért küldte el, hogy egyedül lehessen Ilonkával, kihez vigyorogva közelitett. — Nos, drága nagysád? Mint érzi magát? E bizalmaskodó beszéd mély megbotránykozást keltett Ilonkáiban és sértett önérzettel szól vissza: — Távozzék tőlem. Önnek itt semmi keresni valója sincs. — Nana, kedves nagysád. Nem keli hirtelen­­kedni. Lássa, én nemcsak ártani tudok, de segíthetek is magácskán. — Engem ne mondjon magácskának, — fakadt ki Ilonka. — Nem vagyok én cselédje. — Úgy fogom hát mondani, drága Ilonkám, — mondotta inkább komolyan, mint tréfálva Dinnyés. — Kikérek magamnak minden sértést, uram, — szólt Ilonka elutasitólag. Dinnyést mindez nem hozta zavarba, sőt még inkább feltüzelte. Mosolyogva folytatta. — Milyen durva kegyed irántam, pedig higyje el, én csak javát akarom. Ám, ha nem akarja az én segítségemet igénybe venni, akkor az fog történni amit Etelka akar. És tudja-e, mi a szándéka a nagy­ságos kisasszonynak? Ilonka hallgatott, a nagy felindulás csaknem megbénította. — A kisasszony nem akarja ám kegyedet sza­badon bocsátani. — El akarnak tenni láb alól, — tördelte kezét Ilonka. — Azt éppen nem, csak fogva akarja tartani élte fogytáig. Ilonka felsikoltott, majd egész testében remeg­ve kezdett beszélni. — Az nem lehet igaz. Ha ez lenne a szándéka, akkor minek csikarta volna ki tőlem azt a nyilat­kozatot? — Erre is megfelelek. A nyilatkozat célja nem más, mint rábírni Elemért, hogy ne keresse kegye­det. Ámde szabadon bocsátani már csak azért sem lehet, nehogy maga keresse fel Elemért s ezáltal minden napfényre derüljön. Érti már most a dolgot? Ilonka rémülten meredt Dinnyésre. Ilyen ször­nyű sorsra valóban sem volt elkészülve. Oh, legalább csak azt a nyilatkozatot ne állította volna ki. Diny­­nyés egy percig hagyta igy gyötrődni, aztán igy szólt: — Lássa, kedves nagysád, csak egy ember van a világon, ki segíthet kegyeden s ez én vagyok. És én segíteni is akarok, azért jöttem ide. Ilonka feléje fordította könnytől ázott arcát. — Oh beszéljen hát. Legyen egyszer könyörü­­lettl velem szemben. — Ha akarja, ki fogom innét szabadítani. Ilonka most felszökött s Dinnyés elé állott! — Az égre kérem, tegye meg ezt és én hálás le­szek érte. Meg vagyok győződve, hogy Elemér is feledni fogja régi ellenszenvét ön iránt, s gazdagon meg fogja jutalmazni. — Nekem csak egy jutalom kell, s ezt kegyed adhatja csak meg. — Oh beszéljen Dinnyés. Megadom, ha módom­ban áll. .— Legyen az enyém — mondotta Dinnyés vak­merő szemtelenséggel. Ilonka hátrahanyatlott. Azt hitte, hogy vagy ő nem hall jól, vagy ez az ember megbolondult. Őrült­ség, — suttogta magában, majd alig hallhatóan tör­delte: — Hogy kívánhat ilyet tőlem? — Miért? — kérdezte Dinnyés gúnyos ajkbi­­gvesztésesel. — Elemér már nem akar tudni kegyed­ről. — Nem igaz! — De esküszöm kegyednek, hogy igaz. — Nekem ne esküdözzék. Ennek úgysem hiszek. Dinnyés most sértődve egyenesedik 1«« — Tehát hazugnak tart engem? Ám legyen. Hi­báját majd csak akkor fogja belátni, mikor már ké­ső lesz. Veszem hát, ha nem akarja segítő jobbomat elfogadni. Ilonka egy percig kétségbeesetten tördelte ke­zeit. Majd ismét esdekelve szólt: — Az égre kérem, legyen irántam irgalmas. — Hát hiszen az akarok lenni, de legyen kegyed Is az. Nem látja, mennyire szeretem? Szinte föl­emészt a vágy kegyed után. Legyen enyém, s én ak­kor védője leszek Etelka ellen. Ilonka felzokogott. — Nem tehetem, nem tehetem. — kiáltotta a legnagyob bkétségbeesésben. — Én Eleméré vagyok és leszek utolsó lehelletemig. — Ugyan mit emlegeti Elemért? Arra ne is számítson, hogy őt még egyszer látni fogja. Nincs rá mód. Halála biztos, ha csak én rám nem bízza magát. — Nem, — jelentette ki Ilonka elszántan. — Az öné nem lehetek soha. Inkább a halálé. — Jöjjön hát, aminek jönnie kell, — dörmögte erre Dinnyés s nagy dühösen kimenve, keményen becsapta maga után az ajtót. Ilonka a pamlagra rogyott és keservesen zoko­gott. Mig ezek történtek, egy sajátszerü külsejű egyén jelentkezett Etelkánál, ki szinte megijedt, mert sej­tette, hogy valami rendkívüli dolog történhetett. — Éppen most jövök a városból, — mondotta. — Nem messzire egy rendőri közeget találtam, aki már szemügyre vette a házat. Engem megpillantva kérdezte, hogy ki lakik itten? * — És mit mondott ön erre? — szólt Etelka. — Azt mondtam, én lakom itt s szódagyárat aka­rok létesíteni. Épen most jártam a városban az ipar­­engedélyért. — És elhitte ezt a rendőr? — Nem tudom, elhitte-e, de tovább ment. Ámde lehetséges, hogy nem hitte el s titokban vizsgálódni fog. Etelka gondolkodott egy percig, aztán igy szólt a férfihez: — Jól van. Köszönöm a figyelmeztetést. Majd mtézkedni fogok. Csakhamar Dinnyést hivatta s elmondotta neki amit az imént hallott. — Tovább nem maradhatunk, — hangsúlyozta — Legkésőbb holnap megyünk. — Hova, ha szabad tudnom? .s — Visszatérünk Magyarországra. Előbb azon­ban a lisztes nagyságának minden esetre beadjuk a bojtorján-főzetet. Rozáliában bízok, tehát Rozália fogja neki beadni a reggeli kávéban. — Helyes, — bólintott fejével Dinnyés. Meg kell őt büntetni annak rendje és módja szerint. Mindjárt beszélni fogok Rozáliával. Etelka búcsút intett kezével, mire a száraz kis emberke lakosztályába vonult vissza és csengetett, Rozália legott belépett hozzá és kérdezte, hogy mit kíván? — Rozália, — szólt Dinnyés, — most igazán meg kell mutatnia mit tud. Maga már kora reggel fel fog kelni bojtorjánt főzni. Ezt aztán reggeli kávé­záskor Ilonka csészéjébe önti. — Mi céljuk van önöknek ezzel? — kérdezte Rozália. — Ne keresse! — felelte Dinnyés szinte ingerül­ten. — Maga csak főzze meg a bojtorjánt, s a reg­geli kávéba öntse. A többi nem a maga gondja. Rozália mindössze csak a fejével bólintott, az­tán ő is ledült nyugodni. Másnap már korán talpon volt. — Szegény fiatal asszony, — mormogta magá­ban. — Ezek mindenáron tönkre akarják tenni. Pe­dig milyen kár érte. Milyen szép és fiatal. Szinte saj­nálom. hogy nem segíthetek rajta. De talán* igen . . . Másnap kora reggel talpon volt s kiment a boj­torjánt szedni. Ezt megfőzte és — kiöntötte. Nem vitte rá a lelke, hogy ennek a szerencsétlen ártatlan teremtésnek beadja. De valamit mégis kellett tenni. — Meg van már, — morgott magában. — Azok­ból az altató porokból adok be neki. Attól úgy el­alszik. mint a tuskó s Etelka nagysága nem is fogja sejteni, hogy hamisság van a dologban. Tervét végre is hajtotta. Ilonka mindjárt, amint reggelijét elköltötte, elalélt. Csakhamar két ismeret­len férfi lépett a szobába s tudakozódott, hogy ez-e az, akit el kell vinni? Rozália igenlőleg bólintott fejével. Erre az is­meretlenek megragadták Ilonkát s kivitték a ké­szen álló kocsiba. Rozáliának ama kérdésére, hogy hová viszik, csak annyit válaszoltak, hogy Magyar­­országba. Ilonka mit sem tudott magáról. Aléltan feküdt a csukott bérkocsiban, ellenségei tehettek vele, amit akartak. Pozsony környékén megállapodtak gy vil­laszerű ház előtt, A férfiak egyike leszállott s ismertető jelet ke­resve, körülnézett. Ekkor kinyílt az egyik ablak s egy harmadik férfi nézett ki rajta. Ennek fekete göndör haja ps sárga himlőhelyes arca volt. A két férfi intett egymásnak, mire a kocsi beka­nyarodott az udvarra. Ott leemelték Ilonkát s be­vitték a házba. Kísérői hárman voltak, köztük Diny­nyés, ki az egyikkel a kocsi belsejében volt, a harma­dik a kocsis szerepét vitte. A göndör hajú férfi fogadta őket. E telka kisasszony is nemsokára utánuk fog jön­ni, — szólalt meg Dinnyés. — Úgy hiszem, a mai bé­csi vonattal fog megérkezni. Volt-e a méltóságos asz­­szonynál Faludy ur? — Beszéltem vele. — Természetesen kérdeznem sem kell, hogy megegyeztek ? Faludy igenlőleg bólintott fejével. — A méltóságos asszony fukarkodott s le is csípett valamit a jutalomdijból. — Sebaj, — legyintett kezével Dinnyés, — csak jól végezzünk, akkor majd utólagosan kisajtoljuk belőle, amit lecsípett. A cinkostársak most étellel-itallal megerősítet­ték magukat s a lovakat Faludy nyaralójához tar­tozó istállóban helyezték el. iMndenről gondoskodtak, csak éppen Ilonkáról nem. Étkezés után Dinnyés Faludyval a másik szobá­ba vonult. — Mivel altatták el? — kérdezte Faludy. — Botorján-főzetet adtunk be neki, — felelte Dinnyés. Faludy felhúzta szemöldökét. — Úgy? És mindannak dacára oly nyugodt egész mostanáig? Ez érthetetlen. Jalán meg is halt. • Dinnyés megijedt. — Nézzünk utána mindjárt, — mondotta. — Nem szeretném, ha belehalt volna, mert ennek kel-7 '1 lemetlen következményei lehetnének. — De miért is adták be azt a főzetet? — Önnek akartuk megkönnyíteni a feladatát. Tudtommal botorjánfőzettel őrjöngővé válik az em­ber. — Bolond beszéd, — mormogta Faludy. — Boj­torjántól rosszul lesz az ember, esetleg bele is hal, épp úgy, mint a mérges gombától, de őrült senki sem esz tőle. Ez régi bolond babona. Mondhatom, na­gyon rosszul tették, hogy ezzel altatták el. A dol­got inkább megnehezítették. Mindjárt átmentek Ilonkához a harmadik szo­bába, ki egész nyugodtan feküdt a pamlagon, mint aki mélyen alszik. — Csodálatos, — mondotta Faludy. — Bojtor­ján-főzettől igy nem alszik senki. Dinnyés hirtelen a homlokára bökött. — Már sejtem a valót. Rozália alighanem csupa szánalomból egyebet adott be neki. De majd adok én neki. — Semmit sem fog neki adni. Rozália ebben az esetben okosan tette, hogy nem úgy tett, mint maga meghagyta neki. Most egy üvegcsét vett ki zsebéből, s azt Ilonka orra alá tartá. Ideges vonaglás futott végig az alvó testén . . . E pillanatban kocsi robogott a ház elé. — Bizonyosan a nagyságos kisasszony érkezett meg, — szólt Dinnyés. — Az órára nézve hozzátet­te: igen, igen, ő lesz az. A bécsi vonat ilyenkor ér­kezik. Elébe mentek az érkezőnek. Faludy tisztelettel­jesen üdvözölte őt. Etelka előkelő fejbiccentéssel fogadta bérencei köszöntését. — Nos, mennyire vagyunk? — kérdezte. — Úgy állunk, hogy minden pillanatban meg­kezdhetjük, — felelte Faludy. — Hol van ő? — Méltóztassék velem jönni, majd hozzá veze­tem. Etelkát átvezették Ilonka szobájába, ki még min­dig kábultan feküdt a pamlagon. Etelka rajta nyug­tatta egy percig hideg, gőgös tekintetét. Egy csepp irgalom vagy szánalom nem volt benne iránta. — Felébresszem? — kérdezte Faludy. — Mindenesetre,,— szólt Etelka. — Ön most a kezelő orvos, önnek meg kell figyelnie, milyen má­niában vagy rögeszmében szenved. — Anélkül is menne a dolog, — legyintett kezé­vel Faludy. — Nem, nem, — tiltakozott élénken Etelka, — azt akarom, hogy a kellő színezettel bírjon minden. Önnek bizonyítania kell, hogy valami rögeszmében vagy mániában szenved. — De milyen mániát állapítsak meg? — Azt, amiben valójában szenved. Az istenadta csupa nagyzási mániából Lorántffyné akart lenni, ő a molnárleány. (Folytatjuk) Bosszú a testvérért BÉCS — A United Press itteni tudósitója, aki vissza­érkezett Budapestről, meg­­emlékszik egy Sponga Julia nevű 19 éves lányról, ki bosz­­szuból megölt négy or&sz ka­tonát. A felkelés napján az irodából 'hazaérkezve, meg­tudta, hogy 12 éves öccse az utcai harcok során meghalt. Julia nyomban csatlakozott a szabadságharcosokhoz és egy kapualjban helyezkedve el, géppisztolyával négy oroszt agyonlőtt. A PRAIA neszéül... Kezdi előkészíteni a szovjet közvéleményt a magyar eseményekre MOSZKVA. — A szovjet, hivatalos lapja a Pravda azt jelenti, hogy Igazság, de so­hasem írja az igazat. A ma­gyarországi eseményeket tiz napig eltagadta a szovjet la­kosság előtt és csupán egyik vezércikkében szőri tkozott arra a hirhedt megjegyzésre, hogy Magyarországon “fas­­cista ellenforradalmárok” lá­­zonganak. Most azonban ugy­­látszik, a világ minden részé­tel elég hír szivárgott be a szovjet területére és a Prav­da kénytelen előkészíteni a lakosságot a kellemetlen igaz­ságra. Ideérkező utolsó számában a Pravda első Ízben engedte sejteni, hogy valami nincs i end j én Magyaro rszágon, amikor közölte, hogy a szov­jet csapatok kivonulóban van­nak és hogy a magyar mun­kások sztrájkolnak. “Addig a nem mennek vissza munka­helyeikre, amig követeléseik teljesítve nincsenek”, írja a munkásságnak egyáltalán kö­­’vetelése van. Pravda kétértelműen, miután e lőzőleg nem közölte, hogy a munkásságna kegyá Italón követelése van. A szovjet»nyilvánvalóan elő akarja készíteni a lakosságot, hogy Magyarország kiváló­ban van a rendszerből, mert egyszerre elkezdi hangoztat­ni “a szocialista rendszerű ál­lamok testvéri szövetségét.” Eközben hivatkozik az ösz­­szes csatlós államokra — ki­véve Magyarországot. Arról aznban még egyet­len szóval sem emlékezett meg a Pravda, hogy Magyar­­ország kiválik a varsói pak­tumból. Ez a szám azonban egy nappal előbbi keltezésű, mint amikor a kivonulóban lé­vő orosz csapatok visszafor­dultak és a szovjet uj csapa­tokat kezdett szállítani Ma­gyarországra. ARANYLAKODALOM A pestmegyei Hatvan vá­rosban született Tóth József pittsburghi lakos és Szatmár­­megye. Kántorjánosi község­ben született felesége Gáli Borbála esküvőjük ötvenedik évfordulóját ünnepelték a Szt. Anna templomban, majd családi körben október 27-én. Tóth József 1905-ben jött Amerikába, öt gyermeke és kilenc unokája gyűlt egybe az aranylakolaumi ünneplés­re. WÜIISIiriWC KAVE,KAKAO,TEA,NYLON IjARInWYA IMIVIlylEni 111 SZÖVET VÁSZON,CIPáRánsa KEREKPÁR, CIGARETTA ÉS EGYÉ8B CIKKEKNEK A BUDAPESTI RAKTÁRBÓL VALÓ LESZÁLLÍTÓ SÁRA FELVESZÜNK ÉS 24 ÓRÁN BELÜL TOVÁBBÍTUNK MEGRENDELÉSEKET. BtVrZlTTW Á imGsiEMm ÁRUSÍTÁSÁT /S AMELYEKET ANGOL ÉS SVÁJCI GYÓGYSZERHÁZAK LÉGIPOSTÁN TOVÁBBÍTANAK. KIZÁRÓLAG RUHANEMŰT TARTALMAZÓ ^ POSTACSOMAGOK M/MM& M/HME/VTESLTÉSÉRE SZOLGÁLÓ CÉGÜNKNÉL KAPHATÓK.- Árjegyzéke t tvdmi//7Lók/tt kmamtr/j küldühk -U. S. RELIEF PARCEL SERVICE iwc PiJMMT: BTUÍRU ZföfáST 70 ST NEW VÍ)DR 0/ /V V

Next

/
Oldalképek
Tartalom