A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)
1956-11-16 / 45. (46.) szám
A JÖ TASZTOK 7-IK OLDAL SZÉP ILONKA SZERENCSÉJE Irta: TÖLGYESY MIHÁLY — Miért? Legyen meggyőződve, nem fogja megbánni. Atyám nem szegény ember, ő az én kérésemre szép pénzösszeget fog magának ajándékozni. — Szívesen elhiszem ezt, de még sem tehetem. Dinnyés, bármikor tönkre tehet engem. Mit használna nekem, ha mindjárt egy milliót kapnék is, ha nem élvezhetném. Ilonka sírva fakadt. Rozália igazán szánta őt s elérzékenyülve szólalt meg: — Csillapodjék le, nagysád. Nem hiszem, hogy sokáig itt tartsák. Nem is lehet, mert a rendőrség ‘ utoljára is észrevenné valamit. Ezt ők is jól tudják. nÉ úgy gondolom, hogy a nyilatkozaton felül még arra is meg akarják esketni, hogy az itt történtekről holta napjáig hallgatni fog. E pillanatban jött Dinnyés. Rozáliát itt találta, haragra lbbbant. — Hát maga még mindig itt van? — támadt az — Őrködöm fölötte . . . — Erre most már nincs szükség, — vágott szavába Dinnyés. — Arra való vagyok én. Maga most menjen a nagyságos kisasszonyhoz, majd ott megtudja, mi lesz a teendője. Valójában csak azért küldte el, hogy egyedül lehessen Ilonkával, kihez vigyorogva közelitett. — Nos, drága nagysád? Mint érzi magát? E bizalmaskodó beszéd mély megbotránykozást keltett Ilonkáiban és sértett önérzettel szól vissza: — Távozzék tőlem. Önnek itt semmi keresni valója sincs. — Nana, kedves nagysád. Nem keli hirtelenkedni. Lássa, én nemcsak ártani tudok, de segíthetek is magácskán. — Engem ne mondjon magácskának, — fakadt ki Ilonka. — Nem vagyok én cselédje. — Úgy fogom hát mondani, drága Ilonkám, — mondotta inkább komolyan, mint tréfálva Dinnyés. — Kikérek magamnak minden sértést, uram, — szólt Ilonka elutasitólag. Dinnyést mindez nem hozta zavarba, sőt még inkább feltüzelte. Mosolyogva folytatta. — Milyen durva kegyed irántam, pedig higyje el, én csak javát akarom. Ám, ha nem akarja az én segítségemet igénybe venni, akkor az fog történni amit Etelka akar. És tudja-e, mi a szándéka a nagyságos kisasszonynak? Ilonka hallgatott, a nagy felindulás csaknem megbénította. — A kisasszony nem akarja ám kegyedet szabadon bocsátani. — El akarnak tenni láb alól, — tördelte kezét Ilonka. — Azt éppen nem, csak fogva akarja tartani élte fogytáig. Ilonka felsikoltott, majd egész testében remegve kezdett beszélni. — Az nem lehet igaz. Ha ez lenne a szándéka, akkor minek csikarta volna ki tőlem azt a nyilatkozatot? — Erre is megfelelek. A nyilatkozat célja nem más, mint rábírni Elemért, hogy ne keresse kegyedet. Ámde szabadon bocsátani már csak azért sem lehet, nehogy maga keresse fel Elemért s ezáltal minden napfényre derüljön. Érti már most a dolgot? Ilonka rémülten meredt Dinnyésre. Ilyen szörnyű sorsra valóban sem volt elkészülve. Oh, legalább csak azt a nyilatkozatot ne állította volna ki. Dinynyés egy percig hagyta igy gyötrődni, aztán igy szólt: — Lássa, kedves nagysád, csak egy ember van a világon, ki segíthet kegyeden s ez én vagyok. És én segíteni is akarok, azért jöttem ide. Ilonka feléje fordította könnytől ázott arcát. — Oh beszéljen hát. Legyen egyszer könyörülettl velem szemben. — Ha akarja, ki fogom innét szabadítani. Ilonka most felszökött s Dinnyés elé állott! — Az égre kérem, tegye meg ezt és én hálás leszek érte. Meg vagyok győződve, hogy Elemér is feledni fogja régi ellenszenvét ön iránt, s gazdagon meg fogja jutalmazni. — Nekem csak egy jutalom kell, s ezt kegyed adhatja csak meg. — Oh beszéljen Dinnyés. Megadom, ha módomban áll. .— Legyen az enyém — mondotta Dinnyés vakmerő szemtelenséggel. Ilonka hátrahanyatlott. Azt hitte, hogy vagy ő nem hall jól, vagy ez az ember megbolondult. Őrültség, — suttogta magában, majd alig hallhatóan tördelte: — Hogy kívánhat ilyet tőlem? — Miért? — kérdezte Dinnyés gúnyos ajkbigvesztésesel. — Elemér már nem akar tudni kegyedről. — Nem igaz! — De esküszöm kegyednek, hogy igaz. — Nekem ne esküdözzék. Ennek úgysem hiszek. Dinnyés most sértődve egyenesedik 1«« — Tehát hazugnak tart engem? Ám legyen. Hibáját majd csak akkor fogja belátni, mikor már késő lesz. Veszem hát, ha nem akarja segítő jobbomat elfogadni. Ilonka egy percig kétségbeesetten tördelte kezeit. Majd ismét esdekelve szólt: — Az égre kérem, legyen irántam irgalmas. — Hát hiszen az akarok lenni, de legyen kegyed Is az. Nem látja, mennyire szeretem? Szinte fölemészt a vágy kegyed után. Legyen enyém, s én akkor védője leszek Etelka ellen. Ilonka felzokogott. — Nem tehetem, nem tehetem. — kiáltotta a legnagyob bkétségbeesésben. — Én Eleméré vagyok és leszek utolsó lehelletemig. — Ugyan mit emlegeti Elemért? Arra ne is számítson, hogy őt még egyszer látni fogja. Nincs rá mód. Halála biztos, ha csak én rám nem bízza magát. — Nem, — jelentette ki Ilonka elszántan. — Az öné nem lehetek soha. Inkább a halálé. — Jöjjön hát, aminek jönnie kell, — dörmögte erre Dinnyés s nagy dühösen kimenve, keményen becsapta maga után az ajtót. Ilonka a pamlagra rogyott és keservesen zokogott. Mig ezek történtek, egy sajátszerü külsejű egyén jelentkezett Etelkánál, ki szinte megijedt, mert sejtette, hogy valami rendkívüli dolog történhetett. — Éppen most jövök a városból, — mondotta. — Nem messzire egy rendőri közeget találtam, aki már szemügyre vette a házat. Engem megpillantva kérdezte, hogy ki lakik itten? * — És mit mondott ön erre? — szólt Etelka. — Azt mondtam, én lakom itt s szódagyárat akarok létesíteni. Épen most jártam a városban az iparengedélyért. — És elhitte ezt a rendőr? — Nem tudom, elhitte-e, de tovább ment. Ámde lehetséges, hogy nem hitte el s titokban vizsgálódni fog. Etelka gondolkodott egy percig, aztán igy szólt a férfihez: — Jól van. Köszönöm a figyelmeztetést. Majd mtézkedni fogok. Csakhamar Dinnyést hivatta s elmondotta neki amit az imént hallott. — Tovább nem maradhatunk, — hangsúlyozta — Legkésőbb holnap megyünk. — Hova, ha szabad tudnom? .s — Visszatérünk Magyarországra. Előbb azonban a lisztes nagyságának minden esetre beadjuk a bojtorján-főzetet. Rozáliában bízok, tehát Rozália fogja neki beadni a reggeli kávéban. — Helyes, — bólintott fejével Dinnyés. Meg kell őt büntetni annak rendje és módja szerint. Mindjárt beszélni fogok Rozáliával. Etelka búcsút intett kezével, mire a száraz kis emberke lakosztályába vonult vissza és csengetett, Rozália legott belépett hozzá és kérdezte, hogy mit kíván? — Rozália, — szólt Dinnyés, — most igazán meg kell mutatnia mit tud. Maga már kora reggel fel fog kelni bojtorjánt főzni. Ezt aztán reggeli kávézáskor Ilonka csészéjébe önti. — Mi céljuk van önöknek ezzel? — kérdezte Rozália. — Ne keresse! — felelte Dinnyés szinte ingerülten. — Maga csak főzze meg a bojtorjánt, s a reggeli kávéba öntse. A többi nem a maga gondja. Rozália mindössze csak a fejével bólintott, aztán ő is ledült nyugodni. Másnap már korán talpon volt. — Szegény fiatal asszony, — mormogta magában. — Ezek mindenáron tönkre akarják tenni. Pedig milyen kár érte. Milyen szép és fiatal. Szinte sajnálom. hogy nem segíthetek rajta. De talán* igen . . . Másnap kora reggel talpon volt s kiment a bojtorjánt szedni. Ezt megfőzte és — kiöntötte. Nem vitte rá a lelke, hogy ennek a szerencsétlen ártatlan teremtésnek beadja. De valamit mégis kellett tenni. — Meg van már, — morgott magában. — Azokból az altató porokból adok be neki. Attól úgy elalszik. mint a tuskó s Etelka nagysága nem is fogja sejteni, hogy hamisság van a dologban. Tervét végre is hajtotta. Ilonka mindjárt, amint reggelijét elköltötte, elalélt. Csakhamar két ismeretlen férfi lépett a szobába s tudakozódott, hogy ez-e az, akit el kell vinni? Rozália igenlőleg bólintott fejével. Erre az ismeretlenek megragadták Ilonkát s kivitték a készen álló kocsiba. Rozáliának ama kérdésére, hogy hová viszik, csak annyit válaszoltak, hogy Magyarországba. Ilonka mit sem tudott magáról. Aléltan feküdt a csukott bérkocsiban, ellenségei tehettek vele, amit akartak. Pozsony környékén megállapodtak gy villaszerű ház előtt, A férfiak egyike leszállott s ismertető jelet keresve, körülnézett. Ekkor kinyílt az egyik ablak s egy harmadik férfi nézett ki rajta. Ennek fekete göndör haja ps sárga himlőhelyes arca volt. A két férfi intett egymásnak, mire a kocsi bekanyarodott az udvarra. Ott leemelték Ilonkát s bevitték a házba. Kísérői hárman voltak, köztük Dinynyés, ki az egyikkel a kocsi belsejében volt, a harmadik a kocsis szerepét vitte. A göndör hajú férfi fogadta őket. E telka kisasszony is nemsokára utánuk fog jönni, — szólalt meg Dinnyés. — Úgy hiszem, a mai bécsi vonattal fog megérkezni. Volt-e a méltóságos aszszonynál Faludy ur? — Beszéltem vele. — Természetesen kérdeznem sem kell, hogy megegyeztek ? Faludy igenlőleg bólintott fejével. — A méltóságos asszony fukarkodott s le is csípett valamit a jutalomdijból. — Sebaj, — legyintett kezével Dinnyés, — csak jól végezzünk, akkor majd utólagosan kisajtoljuk belőle, amit lecsípett. A cinkostársak most étellel-itallal megerősítették magukat s a lovakat Faludy nyaralójához tartozó istállóban helyezték el. iMndenről gondoskodtak, csak éppen Ilonkáról nem. Étkezés után Dinnyés Faludyval a másik szobába vonult. — Mivel altatták el? — kérdezte Faludy. — Botorján-főzetet adtunk be neki, — felelte Dinnyés. Faludy felhúzta szemöldökét. — Úgy? És mindannak dacára oly nyugodt egész mostanáig? Ez érthetetlen. Jalán meg is halt. • Dinnyés megijedt. — Nézzünk utána mindjárt, — mondotta. — Nem szeretném, ha belehalt volna, mert ennek kel-7 '1 lemetlen következményei lehetnének. — De miért is adták be azt a főzetet? — Önnek akartuk megkönnyíteni a feladatát. Tudtommal botorjánfőzettel őrjöngővé válik az ember. — Bolond beszéd, — mormogta Faludy. — Bojtorjántól rosszul lesz az ember, esetleg bele is hal, épp úgy, mint a mérges gombától, de őrült senki sem esz tőle. Ez régi bolond babona. Mondhatom, nagyon rosszul tették, hogy ezzel altatták el. A dolgot inkább megnehezítették. Mindjárt átmentek Ilonkához a harmadik szobába, ki egész nyugodtan feküdt a pamlagon, mint aki mélyen alszik. — Csodálatos, — mondotta Faludy. — Bojtorján-főzettől igy nem alszik senki. Dinnyés hirtelen a homlokára bökött. — Már sejtem a valót. Rozália alighanem csupa szánalomból egyebet adott be neki. De majd adok én neki. — Semmit sem fog neki adni. Rozália ebben az esetben okosan tette, hogy nem úgy tett, mint maga meghagyta neki. Most egy üvegcsét vett ki zsebéből, s azt Ilonka orra alá tartá. Ideges vonaglás futott végig az alvó testén . . . E pillanatban kocsi robogott a ház elé. — Bizonyosan a nagyságos kisasszony érkezett meg, — szólt Dinnyés. — Az órára nézve hozzátette: igen, igen, ő lesz az. A bécsi vonat ilyenkor érkezik. Elébe mentek az érkezőnek. Faludy tiszteletteljesen üdvözölte őt. Etelka előkelő fejbiccentéssel fogadta bérencei köszöntését. — Nos, mennyire vagyunk? — kérdezte. — Úgy állunk, hogy minden pillanatban megkezdhetjük, — felelte Faludy. — Hol van ő? — Méltóztassék velem jönni, majd hozzá vezetem. Etelkát átvezették Ilonka szobájába, ki még mindig kábultan feküdt a pamlagon. Etelka rajta nyugtatta egy percig hideg, gőgös tekintetét. Egy csepp irgalom vagy szánalom nem volt benne iránta. — Felébresszem? — kérdezte Faludy. — Mindenesetre,,— szólt Etelka. — Ön most a kezelő orvos, önnek meg kell figyelnie, milyen mániában vagy rögeszmében szenved. — Anélkül is menne a dolog, — legyintett kezével Faludy. — Nem, nem, — tiltakozott élénken Etelka, — azt akarom, hogy a kellő színezettel bírjon minden. Önnek bizonyítania kell, hogy valami rögeszmében vagy mániában szenved. — De milyen mániát állapítsak meg? — Azt, amiben valójában szenved. Az istenadta csupa nagyzási mániából Lorántffyné akart lenni, ő a molnárleány. (Folytatjuk) Bosszú a testvérért BÉCS — A United Press itteni tudósitója, aki visszaérkezett Budapestről, megemlékszik egy Sponga Julia nevű 19 éves lányról, ki boszszuból megölt négy or&sz katonát. A felkelés napján az irodából 'hazaérkezve, megtudta, hogy 12 éves öccse az utcai harcok során meghalt. Julia nyomban csatlakozott a szabadságharcosokhoz és egy kapualjban helyezkedve el, géppisztolyával négy oroszt agyonlőtt. A PRAIA neszéül... Kezdi előkészíteni a szovjet közvéleményt a magyar eseményekre MOSZKVA. — A szovjet, hivatalos lapja a Pravda azt jelenti, hogy Igazság, de sohasem írja az igazat. A magyarországi eseményeket tiz napig eltagadta a szovjet lakosság előtt és csupán egyik vezércikkében szőri tkozott arra a hirhedt megjegyzésre, hogy Magyarországon “fascista ellenforradalmárok” lázonganak. Most azonban ugylátszik, a világ minden részétel elég hír szivárgott be a szovjet területére és a Pravda kénytelen előkészíteni a lakosságot a kellemetlen igazságra. Ideérkező utolsó számában a Pravda első Ízben engedte sejteni, hogy valami nincs i end j én Magyaro rszágon, amikor közölte, hogy a szovjet csapatok kivonulóban vannak és hogy a magyar munkások sztrájkolnak. “Addig a nem mennek vissza munkahelyeikre, amig követeléseik teljesítve nincsenek”, írja a munkásságnak egyáltalán kö’vetelése van. Pravda kétértelműen, miután e lőzőleg nem közölte, hogy a munkásságna kegyá Italón követelése van. A szovjet»nyilvánvalóan elő akarja készíteni a lakosságot, hogy Magyarország kiválóban van a rendszerből, mert egyszerre elkezdi hangoztatni “a szocialista rendszerű államok testvéri szövetségét.” Eközben hivatkozik az öszszes csatlós államokra — kivéve Magyarországot. Arról aznban még egyetlen szóval sem emlékezett meg a Pravda, hogy Magyarország kiválik a varsói paktumból. Ez a szám azonban egy nappal előbbi keltezésű, mint amikor a kivonulóban lévő orosz csapatok visszafordultak és a szovjet uj csapatokat kezdett szállítani Magyarországra. ARANYLAKODALOM A pestmegyei Hatvan városban született Tóth József pittsburghi lakos és Szatmármegye. Kántorjánosi községben született felesége Gáli Borbála esküvőjük ötvenedik évfordulóját ünnepelték a Szt. Anna templomban, majd családi körben október 27-én. Tóth József 1905-ben jött Amerikába, öt gyermeke és kilenc unokája gyűlt egybe az aranylakolaumi ünneplésre. WÜIISIiriWC KAVE,KAKAO,TEA,NYLON IjARInWYA IMIVIlylEni 111 SZÖVET VÁSZON,CIPáRánsa KEREKPÁR, CIGARETTA ÉS EGYÉ8B CIKKEKNEK A BUDAPESTI RAKTÁRBÓL VALÓ LESZÁLLÍTÓ SÁRA FELVESZÜNK ÉS 24 ÓRÁN BELÜL TOVÁBBÍTUNK MEGRENDELÉSEKET. BtVrZlTTW Á imGsiEMm ÁRUSÍTÁSÁT /S AMELYEKET ANGOL ÉS SVÁJCI GYÓGYSZERHÁZAK LÉGIPOSTÁN TOVÁBBÍTANAK. KIZÁRÓLAG RUHANEMŰT TARTALMAZÓ ^ POSTACSOMAGOK M/MM& M/HME/VTESLTÉSÉRE SZOLGÁLÓ CÉGÜNKNÉL KAPHATÓK.- Árjegyzéke t tvdmi//7Lók/tt kmamtr/j küldühk -U. S. RELIEF PARCEL SERVICE iwc PiJMMT: BTUÍRU ZföfáST 70 ST NEW VÍ)DR 0/ /V V
