A Jó Pásztor, 1956. október-december (34. évfolyam, 43-52. szám)

1956-11-16 / 45. (46.) szám

«-nr orr*AE EVANGÉLIUM * Szent Máté 9. rész, 29. Azon időben bamenvén Jézus a hajócskába, átkele a tengeren és jőve az ő városába. S ime hozának neki egy ágyban fekvő inaszakadtat. S látván Jézus azokrak hitét s mondá az inaszakadtnak: Bízzál fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid. És ime néme­lyek az írástudók közül mondák magukban: Ez ká­romkodik. S látván Jézus az ő gondolataikat, mondá: Miért gondoltok gonoszokat sziveitekben? Kérdem tőletek: Mi könnyebb, mondani-e megbocsájttátnak neked a bűneid, vagy pedig mondani' Kelj fel és járj? . . • Hogy pedig tudjátok, hogy az ember fiá­nak hatalma vagyon a földön a bűnök megbocsátá­sára, akkor mondá az inaszakadt embernek: Kelj fel, vedd ágyadat és menj házadba. És felkelve és haza méné, látván pedig ezt a ‘seregek, megfélemlé­­nek és dicsőiték az Istent, aki ily hatalmat adott az embereknek. SZENTBESZÉD Az írástudók nem tartották Krisztust Istennek, hanem csak embernek és e tévelyben állandóan meg­maradtak; ennélfogva tehát folytonosan üldözték az Urat, egészen a kereszthaláláig. És látván Jézus az írástudók gondolatait, mondá: miért gondoltok go­noszát sziveitekben? Mi könnyebb, mondani-e: Megbocsáttatnak neked a bűneid, vagy mondani: Kelj fel és járj? . . . Isten részéről mind a kettő könnyű, mert mind­két ténykedés csodamüvelet, melyhez Isten minden­ható erejére van szükség. A tehetetlen ember pedig egyiket sem viheti véghez; de az Írástudók előtt ta­lán nehezebbnek látszott a beteget egy szóval meg­gyógyítani, mivel ezzel semmi csalás nem lehetett összekötve . . . Jézus tehát az előttük nehezebbnek látszó dolog véghezvitele által meg akarta nekik mutatni, hogy ami előttük kevésbbé nehéznek látszik, azt is meg­teheti, vagyis a bűnöket is megbocsáthatja. Krisztus nemcsak mint Isten bocsátotta meg a bűnöket, de mint ember is, mivel emberi természete az isteni természettel egy isteni személyben egye­sült s a Fiuisten második személyében állott: azért az egész világ bűneiért eleget tehetett az Ur; ennél­fogva Isten után a legfőbb tekintély és hatalom a bűnök megbocsátására vonatkozólag Krisztusnak adatott; — ezen tekintélyt és hatalmat másokra, tud­niillik a papokra is átruházta az Ur, hogy ők is megbocsáthassák a bűnöket. Végre mondá Jézus az inaszakadtnak: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj házadba. Az Ur Jézus va­lahányszor valami csodát vitt véghez, mindannyi­szor hozzá szokott volt valamit adni, amiből a csoda valódisága s nagysága kitűnjék- így itt megparan­csolta az inaszakadtnak, hogy vegye fel ágyát, amely parancsnak inaszakadt készséggel engedelmeskedett s fölkele rögtön és haza méné, vállaira vevén ágyát, amint megparancsolta Krisztus és pedig a tőle nyert teljes egészség jeléül. Látván pedig ezt a seregek, megfélemlének és dicsőiték az Istent, aki ilyen ha­talmat adott Jézusnak, akit legtöbben csak csoda­tevő prófétának tekintenek. E1B1RIK ÉS FEGYVEREK A fegyver nem sül el magától . . . A magyar nemzet az egész világ bámulatát vív­ta ki hősies szabadságharcával. Még eljövő nemze­dékek is elgendákat fognak hallani és . olvasni a pa­rányi nemzet élethalálharcáról a hatalmasan felfegy­verzett orosz csapatok, ágyuk, tankok rohamai el­len. Mert legenda az, igaz, véres legenda, hogy fia­tal lányok csupasz kézzel megrohantak orosz tanko­kat, hogy legalább a tanktoronyból tüzelő katonát lerántsák az üléséről. Legenda, valóságlegenda az. hogy az utcasarkon egy gyerek spárgával a kezé­ben játszadozik és amikor orosz tank fordul be az utcába, megrántja a spárgát, úgy hogy annak má­sik végéhez kötött akna éppen az orosz tank talpa alá kerül és felrobbantja a tankot . . . Még a spárga is, még gyerek kezében is, gyilkos fegyver, ha a szabadság szeretete és a a zsarnok­ság gyűlölete tölti el a sziveket. Az izraeli hadsereg főparancsnoksága jelenti, hogy a Szinai félszigeten, amelyet hét nap alatt tel­jesen elfoglaltak, hetven millió dollár értékű minden­féle könnyű és nehéz fegyverzetet zsákmányoltak, a legtöbbet harc nélkül, mert egész egyiptomi ezre­­clek megfutamodtak. Ezeket a fegyvereket Nasser diktátor a szovjettől vásárolta. Ezek a legmodernebb fegyverek nem sültek el, mert a nép, amelynek kezé­be adták, nem a hazáját védte, hanem egy őrült dik­tál:::' parancsának engedelmeskedett csupán. A T'A PA 37TOR Eisenhower elnök a világ első atomerővel hajtott kereskedelmi hajójának ter­veit tanulmányozza az atomerőbizcttság tagjaival. Mindszenty bíboros hercegprímás első szózata a nemzethez A magyarországi tragikus események folytán elkésve ér­kezett Amerikába Mindszenty József bíboros ihercegprimás első és egyben utolsó szózata a börtönből történt kiszabadu­lása után a magyar nemzet­hez. Csak nagyon rövid ideig volt szabad a mártír egyház­fő, most a budapesti U. S. kö­vetség épületében van önkén­tes forgságban. A hercegprímásnak ezt a szózatát november 3-án a bu­dapesti Kossuth és a pécsi Pe­tőfi rádióállomások sugároz­ták szét. Mindszenty József beszéde igazi államférfim megnyilat­kozás volt és hosszú ideig út­mutatás lesz a magyarság szá­mára. Miután elmondta, hogy meggyőződésében ugyanaz ma is, aki 8 év előtt volt és hogy, bárha a börtön megviselte, fi­zikailag és szellemileg egy­aránt intakt, köszönetét fe­jezte ki mindazoknak,’ aikik mögéje állottak és szabadulá­sát szorgalmazták: a pápának, a katolikus egyház vezetőinek, a különmböző kormányoknak és parlamenteknek, a közön­ségnek, a világsajtónak és a rádióknak, majd igy folytat­ta: Kicsi nemzet vagyunk, de egyben elől járunk: nincs egyetlen nemzet sem, amely történelme folyamán annyit szenvedett volna, mint mi. Pe­dig ezelőtt 500 évvel, a nán­dorfehérvári győzelem idő­pontjában, Magyarországnak annyi lakosa volt, mint az ak­kori Angliának. A Nyugat vé­delmében örökké harcolnunk kellett. Most történik meg elő­ször, hogy Magyarország az összes kulturnemzetek rokon­­szenvének örvend. Mi nem vagyunk ellenségei senkinek, minden néppel és minden országgal békében aka­runk élni. A régi értelemben vett nacionalizmust újra át kell értékelni. A nemzeti érzés sohase váljék ezután az or­szágok közötti harccá, hanem legyen az igazság és a békés együttműködés biztosítéka. Virágozzék a nemzeti érzés az egész világon, a közös kultú­ra mezején. Mi magyarok úgy akarunk élni, mint az európai nemzetek békéjének zászlóvi­vői. Nem mesterséges béke ez, hanem olyan béke, melyet a nemzetek közötti igaz barát­ság határoz meg. Távolabbra nézve: mi, a kis nemzet, ba­rátságban és kölcsönös meg­becsülésben kívánunk élni a nagy Amerikai Egyesült Álla­mokkal és a hatalmas Szovjet­unióval egyaránt, jó szom­szédi viszonyban Prágával, Bukaresttel, Varsóval és Bel­­gráddal. A baráti megértés a mi jelenlegi válságos helyze­tünkben minden magyar szi­vét Ausztria felé irányítja. Most a mi helyzetünket az dönti el, hogy vájjon a 200 milliós orosz birodalom úgy -határoz-e, hogy határainkon belül álló csapatai itt fognak-e maradni. Mi semlegesek va­gyunk. Mi nem adunk okot az orosz birodalomnak a véron­tásra. De vájjon eszébe ju­­tott-e az orosz birodalom ve­zetőinek, hogy mi még jobban értékelhetjük az orosz népet, ha nem nyom el bennünket? Mi nem támadtuk meg Orosz­országot és őszintén reméljük, hogy az orosz katonai erők visszavonása országunkból ha­marosan megtörténik. Belső helyzetünket kritikus­sá teszi az a tény, hogy a ter­melés az egész országban meg­állt. Éhínségnek nézünk elé­be. Egy csont és bőrré fo­gyott nép vagyunk, mely a sza­badságáért harcolt. A mun­kát, tehát az egész országban azonnal fel kell venni, el kell indítani a termelést. Ez a nemzeti élet továbbfejlődése szempontjából szükséges. Ért­se meg mindenki, hogy a mi harcunk nem forradalom vo’t, hanem szabadságharc. 1945-ben az elvesztett és számunkra értelmetlen hábo­rú után egy olyan rendszert erőszakoltak ránk, amelyet annak örökösei most megbé­lyegeznek. Ezt a rendszert a magyar nép elvetette magától s ezt az örökösöknek meg kell érteniök. Meg -kell érteniük azt, hogy ez a mi harcunk sza­badságharc volt, olyan, amely­hez hasonlót még nem vívtak a világon: ezt a harcot, a fia­tal nemzedékkel az élén, a nemzet vívta azért, hogy ma­ga dönthessen afölött, hogy hogyan kíván élni ? A nép nem akarja tűrni, hogy törvényte­len vagy rejtett célok érdeké­ben mindenéből kiforgassák. Visszaélések nélkül lefolyta­tandó uj választásokra van szükség, amelyeken minden párt indulhat. Ezeknek a vá­lasztásoknak nemzetközi el­lenőrzés alatt kell lefolyniok. Én minden párttól független vagyok és, tisztségem folytán, felettük is állok. Óva intek minden magyart attól, hogy a nemzeti egységnek e szép nap­jai után pártküzdelmekkel és egyenetlenkedésekkel ezt az egységet újra felforgassák. Sok mindenre van ennek az országnak szüksége, de minél kevesebb pártra és olyan ke­vés pártvezérre, amilyen ke­vés csak lehetséges. A politi­kusok maguk nem fontosak ma. A főgond a nemzet léte és mindennapi kenyerre. A magánbosszut el kell ke­rülni, ki kell küszöbölni. Akik a bukott rendszerben részt­­vettek, felelni fognak tevé­kenységükért, mulasztásaik­ért, hibáikért és az általuk ho­zott hamis rendszabályokért. Nem emelek vádat senki el­len, mert e zis csak hátráltat­ná a munka és a termelés megindulását az országban. Ha a dolgok úgy mennek to­vább, ahogyan most látszik, akkor ez nem az én feladatom lesz. Minthogy alkotmányos országban élünk, melynek tár­sadalmában nincsenek osztá­lyok, bárha a magántulajdon alapján állunk, mégis azt kí­vánjuk, hogy a szociális ér­dekek állítsanak bizonyos kor­látokat és a fejlődés marad­jon demokratikus. A kultú­ránkhoz szigorúan ragaszko­dó, nemzeti szellemű nép és ország akarunk lenni; ezt kí­vánja az egész magyar nép. Mint 'a magyar katolikus egyház feje, kijelentem, hogy — amint azt püspöki konfe­rencia 1945-ben is megállapí­totta — nem ellenezzük az ed­digi igazságos haladást és minden téren tovább is kíván­juk fejleszteni egészséges szellemben, de régi, értékes, intézményeinket is fenn akar­juk tartani. Az ország hat és él milliónyi katolikus lakosá­nak tájékoztatására röviden még meg akarom említeni azt is, hogy az egyházi életből is el fogjuk távolítani a régi bukott rendszer minden nyo­mát és hogy gondoskodni fo­gunk a katolikus sajtó újbóli megjelenéséről is. Őrködni fo­gunk azon, hogy az Ígéretek és a tettek összhangban le­gyenek egymással és bízunk az isteni gondviselésben. Mindszenty József nagy be­széde után már másnap kény­telen volt az orosz hadsereg támadása miatt a budapesti U. S. követségre menekülni s még most is ott van. Reszketnek a cseh kommunista vezérek Siroky csehszlovák minisz­terelnök az orosz bolsevik for­radalom 39-ik évfordulója al­kalmából a nemzethez szózatot intézett, amelyben “elpusztít­hatatlan és örök’’ barátságot fogadott a szovjetnek. Éles szavakkal ostorozta az angol­­francia-izráeli “cinikus s gya­lázatos” támadást a magyar­­országi “események” árnyé­kában. A tömeggyülésre ki­rendelt milicia zugó éljenzés­sel és fülsiketítő tapssal visz­­hangozta a miniszterelnök hangos szólamait. Siroky bősz kirohanása a Nyugat ellen nyilvánvaló jele annak, hogy reszketnek Cseh­szlovákia kommunista vezé­rei ; attól tartanak, hogy Nagy Imre és társai sorsára jutnak és országuk Magyarország sorsára j ut, ha nem esküsznek örök hűséget Kruscsevnek és Bulganinnak, Zsukovnak és Molotovnak — a négyfejü uj Sztálinnak, Pünkösd után 26-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Lukácstól, VIII. rész, 71. Azon időben: Tanít vala Jézus a zsinagógában szombaton. És ime egy asszony, kin a betegség lelke tizennyolc év óta vala, ott görbedezve, teljességgel föl nem nézhetvén. Kit midőn látott Jézus, magához hivá őt, és mondá neki: Asszony! mentve vagy be­tegségedtől. És rája tévé kezét, és azonnal fölegye­­nesedék, és dicsőité az Istent. Felszólala pedig a zsi­nagóga fejedelme, bosszankodván, hogy Józus szom­baton gyógyított, és mondá a seregnek: Hat nap va­gyon, mely alatt dolgozni kell, azokon jöjjetek tehát és gyógyittasatok, de ne szombatnapon. Felelvén pe­dig neki az Ur, mondá: Képmutató! Ki közöletek szombaton nem oldja-e el ökrét vagy szamarát a já­­szolytól, és nem viszi-e itatni ? Ábrahám ezen leányát pedig, kit a sátán kötve tartott ime tizennyolc éven át, nem kellett-e feloldani e köteléktől szombatna­pon? És mikor ezeket mondotta, pirulának minden ellenkezői, és az egész nap örvende mindazokon, mik általa oly dicsőségesen vitettek véghez. SZENTBESZÉD A mai evangéliumban olvassuk, hogy a zsidók Jézust a szombat megszegésével vádolták, mivel ezen a napon egy beteget meggyógyított. A zsidók a leg­szigorúbban tartották meg a szombatot, mert hiszen a tízparancsolat harmadik parancsolata ezt mond­ja: Emlékezzél meg róla, hogy a hetedik napot szen­teld meg! Mi keresztények a szombat helyett a vasárnapot szenteljük meg. A vasárnap megszentelése elsősor­ban nemcsak abból áll, hogy ne dolgozzunk, szüne­teljen a munka, ezt követeli nemcsak Isten, de az emberi természet is, mert nem szabad az ember ere­jét mértéktelen munkával kihasználni. A vasárnapi munkaszünetnek másik célja, hogy mikor abbahagyjuk a hétköznapi munkát és igy idő­höz jutunk, fordítsuk azt lelki ügyeink rendezésére. Vasárnap tehát első kötelességünk templomba men­ni és imádkozni, mert vannak akik csak félig szente­lik meg a vasárnapot, nem dolgoznak, de templom­ba sem mennek. Pedig vallásosaknak tartják magu­kat és azt mondják én vallásos vagyok, imádom az Istent, de nem templomban szent misén. A vallásos­sághoz nem kell okvetlenül templomba járni, imádha­tom én az Istent az én szobámban, mert Istent lehet mindenütt imádni. Vallásunk hirdeti ugyan, hogy Istent mindenütt lehet imádni, de hirdeti azt is, hogy nem lehet mindég és mindenütt egyforma melegség­gel imádkozni. Isten ugyan mindenütt közel van hozzánk, de vannak helyek ahol mégis jobban érezzük az ő közel­ségét, sőt mi katolikusok tudjuk, hogy a templom­ban valóban közöttünk van az oltáriszentségben. So­kan hivatkoznak Jézus ezen mondására “te pedig mi­kor imádkozol, menj be kamarádba és az ajtót betéve imádkozzál Atyádhoz rejtekben és Atyád ki lát rej­­tekben megfizet neked.” Ez úgy látszik mintha Jé­zus elitélte volna a nyilvános Istentiszteletet, a temp­­lombajárást. Ez csak látszat, mert Jézus ezt a fari­zeusokra mondotta, akik hivalkodva az utcaszeglete­­ken^ imádkozva mutogatták ájtatosságukat, belsőleg pedig gonoszsággal voltak eltelve. Jézus nem tiltja, sőt ajánlja a közös imát, mikor azt mondja: “Ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” Jézus ezen szavai bizonyítják, hogy a nyilvános, közös imádság Isten előtt kedve­sebb és hathatósabb, mint a magán imádság. A kö­zös ima növeli bennünk a vallásos érzelmet. Ha sokan vannak a templomban, ha egy nagy tömeg ember térdre hullva énekli: “Szent, szent Uram”, vájjon nem örömmel telik-e meg a szivünk, vájjon nem gyul­lad-e fel bennünk nagyobb vallási áhitat? Ha valaki tudott egyedül csendben imádkozni, az bizonyára Jézus volt és ha valaki nem szorult ar­ra, hogy templomba járjon az bizonyára Jézus volt és mégis azt olvassuk róla, hogy minden szombaton rendesen eljárt a templmba. Az apostolok is Rende­sen jártak a templomba. Járjunk a templomba, mert ott találunk valamit amit lelkünk nélkülözni nem tud, amit sehol másutt nem tudunk megtalálni. Mit? Az érettünk magát fel­áldozó Krisztus keresztáldozatát, a szentmisét. A szentmise megújítása Jézus kereszthalálának, le hoz­za lelkűnkhöz Istent és igy a misének az értéke cso­dálatosan nagy. Nincs egyetlen ájtatossági gyakor­latunk, amely értékben megközelítené a misét. Mivel a mise oly nagy értékű, becsüljük azt meg és köny­­nyelmüen ne mulasszuk el annak hallgatását. A szentmise nemcsak lehozza hozzánk az Istent, de felviszi lelkünket az Istenhez és megtanít ben­nünket igazán imádkozni. Ha a szentmisében elbe­szélgetünk az Istennel, lelkünk felfrissül, újból erőt kapunk az élet küzdelmeinek az elviselésére. Minden miséből kell, hogy áldás fakadjon. Nem elég, ha előveszük az imakönyvet és ott egy órát ájtatoskodunk és hazamenve másként cse­lekszünk, mint ahogy imádkoztunk, de kell, hogy az isteni malaszttal, melyet minden egyes szentmisében kapunk, munkálkodjunk is, vezessen az bennünket minden cselekedetünkben, godolataink érzéseinkben, kerülve mindazt, ami érdemtelenné tenne bennünket Krisztus szeretetére, Amen. ________

Next

/
Oldalképek
Tartalom