A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-03-09 / 10. szám

AJÖ PÁ5ZT0B Emlékezzünk a régiekről ICY BUKOTT MEG PETŐFI Az 1848-iki választási kampánynak egyik neve­zetes szereplője volt Petőfi Sándor, aki a Kiskunság­iban lépett fel, a szabadszállási kerületben. Ellenje­löltje a szabadszállási református pap fia volt. Az akkori választási tónus egyáltalában nem volt parlamentárisnak mondható. Petőfi ellenjelölt­jei egyáltalában nem válogattak a kifejezésekben, amikor a poéta-jelölt rágalmazásáról volt szó. A leg­enyhébb kifejezésük ez volt: “Hazaáruló, lázitó, földosíztó, sehonnai tintanyaló.” Petőfi korteseit rö­viden “berzenkedő sündisznócsoport”-na'k nevezték. A terror oly nagy volt, hogy Petőfi teljesen tehetet­lenül állt vele szemben s igy a szabadszállási kerü­letiben ellenjelöltjét választották meg egyhangúlag. Petőfi választói petícióval éltek. A költő Barnkos Károly nevű (barátjánál, válasz­tói kívánságára, maga irta meg durva csomagolópa­piroson a választás megsemmisitése végett a minisz­tériumhoz benyújtandó kérvényt, s ezt egy küldött­ség, Petőfivel az élén, nyújtotta iát Deák Ferenc igaz­ságügyminiszternek. A petíció teljese szövegében igy hangzik: — Tisztelt Minisztérium! Alulírottak a junius 15-én tartott szabadszállási kerületbeli országgyűlé­si követválasztást nem ismerjük el törvényesnek, mi­után számtalan törvénytelen lépés követtetett el a végrehajtás előtt és alatt. Nevezetesen: a fülöpszál­­lási, ikunszentmiklósi és szabadszállási urak minden kigondolható, becstelenitő rágalmat terjesztettek el ikövetjelöltünkről, Petőfi Sándorról, többek között, hogy Petőfi Sándor lázitó, hazaáruló, orosz kém, szó­val olyan ember, kinek nemcsak megbuktatását, ha­nem elfogatásit, sőt agyonverését is jó néven fogja venni a minisztérium és az egész nemzet. A vádakat Petőfi Sándor meg akarta cáfolni a szabadszállási és ikunszentmiklósi nép előtt, de mindkét helyen eltilta­­ított a felszólalástól a helybeli tanács által. Midőn Petőfi Sándor a választás helyén és napján a szabad­szállási városházánál megjelent, az ellene felbőszí­tett részeg nép, amelyet a másik követjelölt egész éj- 3el és még aznap reggel is folyvást itatott, rárohant és az uraktól eltanult becstelenitő vádakkal illette és ijgyomveréssel fenyegette. ‘iV — Petőfi a helybeli főbírót, a követválasztási bizottmány elnökét felszólította, hogy ők minden tö’r­­léhéndő balesetért felelősek* mire azok azt felelték, hogy ha tüstént el nem takarodik, ők nem felelnek az életéért. Ilyen helyzetben Petőfi kénytelen volt el­fogadni az eltávozás ajánlatát. Maga a város rendelt neki kocsit és a kocsisnak meghagyták, hogy ne az országúton, hanem mellékes, távoli utakon vigye őt Szentmiklósra, nehogy az országúton menvén, szent­­milklósi és lacházi híveivel találkozzék és őket a tör­téntekről felvilágosítsa. — Midőn mi a választás helyére, Szabadszállás­ra értünk, Petőf it már akikor elvitték onnan s minket azzal fenyegettek az odavaló leitatott választók, kik mindnyájan fel voltak fegyverkezve, hogy agyonver­nek bennünket, ha bemegyünk. Mire mi minden vé­­rengézés elkerülése végett, visszafordultunk és nem vettünk részt a választásokon. — A választás előtti napokban minket városunk tanácsa azzal ijesztett, hogy ők otthagyják hivatalai­kat, ha Petőfire szavazunk és a választás előtti este nem a kezes ménes, hanem a szilaj ménes hajtatott be, úgy játszattunk ki, hogy hárnos lovaink nem hajt­hatván be, sokan közülünk oda sem; mehettek a vá­lasztásra. — Tisztelt Miniszter ur! Ekép tapodtatott meg legszebb jogunk, a követválasztás joga. Ha a fájó sérelmünk nem orvoSoltatik, mi az alkotmány mosto­hagyermekeinek fogjuk tekinteni magunkat, s mint ilyenek kilépünk a nemzetőrségből, melynek eddig legbuzgóbib tagjai voltunk. De bízunk a tisztelt mi­nisztérium igazságszeretetében, bizunk az igazság Istenében, hogy elrabolt jogunk vissza fog szereztet­ni, hogy e követválasztás megtörténik és nem Sza- Ibladiszáliáson, hol minket, békés polgárokat, ellensé­ges indulattal és felfegyverkezve fogadtak, hanem Szentmiklóson. Ez a mi igazságos kivánatunik, kérel­münk a tisztelt minisztériumtól. Kunszentmiklós és Laczházakövetválasztó polgárai (200 aláírás). Deák Ferenc szívesen fogadta a küldöttséget és megígérte, hogy megvizsgálja a követválasztási petí­ciót, “mert semmi sem okoz olyan bajt, mint ha a nép szivében tüske miarad és a sebeiket elmérgesedni hagyjuk.” Az ellenpárt természetesen mindent megkísérelt, hogy a petíció morális hatását csökkentse. Azt a hirt terjesztették, hogy Petőfi nem is az igazságügymi­niszterhez vezette a küldöttséget, hanem egy színész­hez, akit úgy mutatott be a küldöttségnek, mint Deák Ferencet. Petőfi ezt természetesen megcáfolta, de az ő szava nem juthatott el a néphez, mert a szabadszál­lási kerületben egyszerűen elsülyeSztették a lapokat. Maga Petőfi irta cáfolatában: “A nép nem tud a do-Operáción esett át a héthónapos Sammy nevű daxli, törött csontjait foltozták, forrasztották össze Milwaukeeben. Ne legyen balek! Évente milliókat csalnak ki hiszékeny amerikaiak zsebéből a minden hájjal megkent szélhámosok New York város egyik ügyé­sze, J. H. Behan tízmillió dol­lárra 'becsüli az összeget, amit csalók, szélhmosok, élelmes gonosztevők csalnak ki hiszé­keny emberek zsebéből. Nap nap -után jönnek kisirt szemű nők és dúlt arcú férfiak a ren­dőrségre ezzel, vagy -hasonló kiáltással: — Segítség, elvitték megta­karított pénzemet! A tapasztalt detektívek, ren­dőrök és ügyészek már isme­rik a nóta végét. Kezdve a te­nyérjós -cigánya-sszonyoktól, akik a balekot kiviszik egy üres telekre, vagy parkba, hogy “ássa el a pénzét, amely ott majd megfiadzik” a min­den hájjal megkent, gyorsbe­­szédü ügynök-csalókig, vala­mennyien a jámbor áldozatok vagyonára, bankbetétjére pá­lyáznak. PÉNZ A MATRAC ALATT Nehéz elhinni, hoigy a világ legnagyobb metropolisában, ahol nyolcmillió ember él és liheg, - akadnak még emberek, kik pénzüket a matracba dug­ják, ahelyett, hogy bankba vinnék. Az ilyen különcöket szimatolják ki különös tehet­séggel a szemfüles csalók. Mi­kor aztán már terepszemlét tartottak, megkörnyékezik az áldozatot. A “bizalomra” ala­puló csalárd játék lényege az, hogy előbb jóakarójának tün­teti fel magát az idegen. Aján­dékot hoz, segítséget nyújt valami ügyes-bajos dologban. Aztán arról kezd beszélni, hogy Dél Amerikában él egy ■unoka öccse, aki uránium bá­nyát fedezett fel, de sajnos nincs elég pénze a munka meg­kezdéséhez, pedig párezer dol­lárral milliomos lehetne. Ki ne szeretne milliókat ke­resni kevés kockázattal? így aztán a pénz, egy élet keserves munkájának gyümölcse, elő­kerül a matracból és a szélhá­mos karmai közé vándorol. A vakmerő csaló emberismeret­tel rendelkezik. Ha megsejti, hogy a magános férfinek vagy nőnek többje is van, nem éri be párezer -dollárral. Újabb mesével áll elő, mondván, hogy ha még öt ezer -dollárt kapna, akkor az előre nem látott aka­dályokat -elhárítva pár héten belül eladhatná a bányát ke­rek egy miliőért egy érdekelt­ségnek. A balek erre ismét a mat­rachoz fordul és odaadja az utolsót is . . . Csak amikor a nemes lelkű üzlettárs eltűnik, eszmél rá, hogy valami nincs rendben. A rendőrség nyilván­tartójában a gonosztevők fényképgalériájában aztán rá­ismer a “kedves úriemberre” aki kicsalta pénzét utolsó cen­tig. . . De ekkor már késő. Ha el is fogják a tettest, a pénz sohasem kerül elő többé. ELÁSOTT KINCSEK A másik népszerű és még mindig -beváló trükk, hogy a kiszemelt baleknek levelet ír­nak Mexico-bol, vagy Spanyol­­országból. Az ismeretlen egy állítólagos közös ismerősre hi­vatkozik, aki megadta a elmét. Előadja, hogy börtönben ül, mert engedély nélkül kutatott családi kincsei -után. ősei va­lamikor itt (Mexicoban vagy Spanyolországban, aszerint, hogy honnan jött a levél) él­tek, nagyapja innen vándorolt ki Amerikába. A padláson ko­torászva régi iratok között akadt rá a végrendeletre mely­ből kiderült, hogy a forrada­lom alatt,milliós a-rany, ezüst ékszereket drága köveket ás­tak e a&qlpk egy bizonyos he­lyén. A levélíró erre a szóban­­fo-rgó helyre utazott és az éj leple -alatt ásni kezdett. Raj­ta -ütöttek és letartóztatták, mert gyanúsnak találták a dolgot. Nem árulhatta el a ha-HASZTALAN FOGYÓKÚRA CHICAGO. — Michael Kor­zen 43 • éves autóbusz -soff őr válópert indított 44 éves fele­sége Lillian -ellen, azért, mert nagyon meghízott. C. Daugh­erty bíró engesztelési kisérle­­te sikerrel kecsegtetett: A férj megbokrosodott és kije­lentette, hogy mégse kell ne­ki az asszony, még akkor -sem, ha 100 fontnál kevesebbet is nyomna. Füstbement a terv és a bíró kimondta a válást a férj hibá­jából, vétkes elhagyás címén. AZ ERŐSEBB NEM PÁRIS. — Francia felfogás szerint — amelyben más né­pek is osztoznak — a női nem az -erősebb. Oly fölényben van a nő a férfivel szemben, hogy még röptében is el tud bánni vele. Mint azt a sok szép Yvon­ne közül az egyik most bebizo­nyította. Ez a kis »csinos összeveszett a barátjával, Leon Selber nevű tóságoknak, hogy miről van szó, mert akkor a családi kin­cseket elkobozzák. Ha azonban a címzett segítségére siet, po­tom tízezer dollárral, hajlandó vele megfelezni a milliós örök­séget. Tíz levél közül egyre mindig felel valaki. Mármost, ha a ba­lek elutazik “a megjelölt hely­re” a készpénzzel, itt rendsze­rint főbe kólintják és még -sze­rencsés ha nem verik agyon, csak a pénzét rabolják el. A mexicoi hatóságok szám­talanszor figyelmeztették már az amerikai turistákat, hogy ne üljenek fel a szédelgőknek. De hiába, nem mindenki fi­gyel az okos szóra . .. A szédelgők népszerű fajtá­ja a -bázasságszédelgő, ki min­den államban -megnősül és el­szedi a gyanútlan özvegyek pénzét, amit azok boldogult férjük éietbizto-sitásából tet­tek félre. Ezek a hiénák jólis­mertek a-rendőrségen.és a há­zasságszédelgők galériájában több mint kétezer 30-60 közöt­ti férfit tartanak számon. Furcsa, de az idősebb férfiak könnyebben kapnak vagyonos feleséget, mint a fiatalok. Szóval, kedves olvasó, légy résen ez az ügyészség tanácsa. gavallérral. A gavallér a kis csinost, -se szó se beszéd, ki­dobta a negyedik emeleti la­kás ablakából az utcára. Az­után Yvonne leemelt az asztal­ról egy borosüveget és azzal fejbekólintotta a -szeretőjét, Leon Seibert. Hihetetlen, ugy-e. Mégis ez megtörtént. Úgy történt, hogy Yvonne a negyedik -emeleti ab­lakból nem az utca kövezetére pottyant, hanem egy üzletajtó feletti ponyvára, onnan visz­­szapattant — pont a barátja ablakába perdült 'bele. Az ön­kéntelen akrobatikus csúcstel­jesítmény izgalma közepette sem vesztette el lélekjelenlétét, nyomban egy borosfiaskó után ny-ult . . . A többit már tudjuk. És soh­­se becsüljük le a nő erejét. SZIVÜK MÉG FIATAL ... OXNARD, Cal. — Clara Ruth Hartwell 14 éves diák­lány egyheti vakációt-kért és kapott az iskolától, hogy nász útra mehessen Bobby Mims 16 éves fiúval, akivel — dupla szülői áldással és bírói enge­déllyel — másnap megeskü­dött. A mézeshét elmúltával Cla­­ra Ruth visszatér az iskolába. De a ifatal férj is tovább akar tanulni, esti iskolába fog jár­ni, nappalra pedig állást keres mint truck -soffőr. Mert a há­zassághoz nem elég a 'szere­lem. pénz is kell. HALLOTTA MÁR? . . . hogy a Nagy Tavak kö­zül egyedül a Lake Michigan van teljesen az Egyesült Álla­mok határain belül.___ logról semmit, mert ezek az urak azokat az újságokat gondosan el szokták dugni, amelyekből a nép akár­­rnely tárgyban felvilágosodhatnék. Egyébként meg­hagyom nekik, hogy szűnjenek meg irányomban gya­­lázatoskodni. Eddig csak megvetésemet 'bírták; óva­kodjanak, hogy gyülölségemet ne költsék fel, mert akikor, Istenemre (bármily vastag a bőrük, kivált a pofájukon), meg fogom őket nyúzni, mint Apolló Marsyast”. Ezzel a nyilatkozattal ezután le is zárulnak a szabadszállási követválasztás aktái. Néhány hét múl­va Kossuth elmondotta beszédét a “percnek irtózatos nagyszerűségéről” és a képviselőház elintézetlenül hagyta a petíciót. UTAZÁS A FÖLD KÖRÜL ÍGY PERC ALATT BRÜSSZEL. — Belgium leggazdagabb embe­reinek egyike, a 88 '»vés Horace Martin, halálra fa­gyott nyomorult, dülledező viskójában. A példátla­nul kemény télre nem volt felkészülve, kapzsiságból nem vásárolt szenet és viskója falának hiányzó desz­káit sem pótoltatta. Amikor holttestét megtalálták, rongyokba volt öltözve. Még nem tudják, mány ne­vető örökösre várnak a kapzsi milliomos milliói : há­zak, telkek, rengetek készpénz és értékes Kongó rész­vények. FRANKFURT, Németország. — A városi tanács szigorúan megtiltotta Walter Kolb, 54 éves főpolgár­mesternek a városházán való tartózkodást. Ennek a különös tilalomnak oka az, hoigy a polgármester tü­dőgyulladáson esett át, időn előtt ismét átvette hiva­tala vezetését és orvosai súlyos visszaesést állapítot­tak meg. NIENDORF, Németország. — Ennék az 1640 lelket számláló falunak népe csak névről ismerte a régi kivándorolt Wiggert családot. De kellemesen emlékeznek vissza, mert most New Yorkból a hagya­téki bíróságtól értesítést kapott a községi tanács, hogy Wiggert és neje, akik autóbaleset következté­ben egyszerre veszítették el életüket, végrendeletük­ben negyedmillió márkát hagytak a községre, szülő­falujukra. HAMBURG, Németország. — Mara Jakisch operaénekesnő, a “Szibériai Pacsirta”, tiz évi szünet után újra fellépett egy hangversenyen és lelkes ün­neplésben részesült. Tiz év óta azért nem énekelhe­tett itt, mert 1946-ban az oroszok Berlin szovjetzó­nájából elhurcolták és valamiért —ő maga sem tud­ja, miért — 25 évi kényszermunkára ítélték, de most 10 év után a fogolyhazaboesátási akció során szaba­don engedték. Szibériai rabmunkatáborokban, ahol az utóbbi hét esztendőt töltötte, Mara Jakisch éne­kével szórakoztatta sorstársait — igy érdemelte ki a Szibériai Pacsirta diszjelzőt. FEARN, Skótország. — Rev. Duncan Macleavy egyszerre több halász házaspár újszülött gyermekei­nek keresztelésére készült. De előbb felszólította a szülőket, esküdjenek meg, hogy nem vesznek részt az angol sorsjátékban és a jövőben sem fognak sze­rencsét próbálni. A papák és mamáik Sorra letették a kívánt esküt, mire a gyermekeket megkeresztelte a szigorú erkölcsű papa. PORT MORESBY, Uj Guinea. — Ausztráliai repülők nemrég felfedeztek ezen az ősállapotban le­vő szigeten egy völgyet, amely a magasságból való­ságos paradicsomnak nézett ki. Expedíció ment ki a paradicsomba, ahol még soha azelőtt fehér ember, civilizált ember, nem járt. Azzal a hírrel tértek visz­­szia a kalandos felfedező útról a pionérok, hogy nem paradicsom az a völgy, inkább pokol — a levegő for­ró, elviselhetetlenül párás és az ott élő ősemberek va­dak, ellenségesen fogadták őket. Nem lesz ott fehér település. LONDON. — A doktorom az oka a bajnak, ami történt, — mondta Mrs. Elaine Mayes, aki egy füszer­­üzletben elkövetett lopás miatt állt a bíró előtt. A hölgy tudniillik nagyon ideges volt, az orvosa adott neki olyan pilulát, amely meg fogja nyugtatni az ide­geit, szinte el fogja vele feledtetni magát. “Nos, hát ez történt”, mondta Mrs. Elaine, “teljesen megfeled­keztem; miagamról és elemeltem olyan fűszerárukat, amikre nem is volt szükségem ...” A bíró belátással volt, mindössze 2 dollár pénzbirásgra Ítélte a magá­ról megfeledkezett hölgyet. HEIDELBERG, Németország. — A landsbergi várbörtönből, ahol valamikor Hitler ült izgatás mi­att, szabadonbocsátották Kurt Goebel náci tenge­részkapitányt. A háború után Goebeit életfogytigla­ni börtönre Ítélték hét amerikai repülő agyonlövetá­­se miatt. TAIPEI, Formosa. — A kínaiak ősi hagyomá­nya az udvariasság, amelyet változatlanülu gyako­rolnak az antikommunista Formosa szigeten. Nem­rég 40 katona mérgezésben megbetegedett. A száza­dos vizsgálatot rendelt el s azután formálisan bocsá­natot kért a katonáktól, amiért a század szakácsa liszt helyett rovarirtóporból sütötte nekik a kenyeret. TOKIÓ. — Japán közéletében egy súlyos prob­léma merült fel, amelynek megoldásán törik a fejü­ket a császár hü alattvalói. Arról van szó, hogy ami­kor a császár elhalad az utcán, a rendőröknek merre kell nézniük. A régi Japánban a rendőr köteles volt hátat fordítani a császárnak, akit isteni eredetű sze­mélynek tekintettek. Most a demokratikus japánok úgy vélik, hogy az emberi egyenlőség elve alapján a rendőr bátran szembenézhet az uralkodóval. A rendőrségnek más a véleménye: Mégiscsak jobb a régi szokás, mert ha a rendőr hátat fordít a császár­inak, jobban tudja figyelni és kordában tartani az embereket, akik mindjárt oda csődülnek, amerre a császár jár., . _ „ „_É ^ T S-XK OLDAL

Next

/
Oldalképek
Tartalom