A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-20 / 16. szám

A JÓ PÁSZTOR

SZÉP ILONKA

SZERENCSÉJE

Irta: TÖLGYEST MIHÁLY

— Mintha nem tudnád, ki az! —- volt a leány felelete, nem minden gúny nélkül.

— Nemrégen szó volt közted és Dinnyés közt róla. Tehát ismerned kell őt. De ő is ismer téged, mert tiszteltet.

— Hja, az eszelős öreg asszony, — vonta vállát Liorántffyné lekicsinylői eg.

— Akkor hát minek engedik őt itt csatangolni. Miért nem vitetik őt oda, ahova kell?

— Eddig nem bántott senkit.

— De most már arcátlankodni merészel. Sőt fenyeget ódzik a mankójával és átkozódik. Ezt tűrni nem lelhet. Miért nem tesz valamit az ellen á vén Dinnyés? Hiába huzza az évi járadékot?

— Hadd el lányom, — szólt megnyugtatói ag Loránffyné. — Az az őrült vén asszony vajmi keveset árthat. NagycUb baj az, hogy Szitás Lajos csakugyan hallotta, amit a halottasáhzban beszéltünk. És most fenyegetődzik.

•— Mivel? *

— Azzal, hogy mindent elárul.

— Hát csak tegye.

— Ugyan, Etelka . . . hogy beszélhetsz így?

— Rosszul tetted mama, hogy a panaszt visszavontad. Engedtetek volna szabadfolyást a vizsgálatnak.

— Igen ám, csakhogy akkor még hamarább elárult volna bennünket, És mindjárt kéznél lett volna a vallomáshoz a hatóság is.

— Ki tudja, elhitte-e volna neki. Egy vizsgálat ■ alatt álló egyén által a vádlók ellen emelt panaszoknak rendszerint nem nagy fontosságot szoktak tulajdonitani. Általában azt látom, anyám, hogy a legutóbbi események nagyon megfélemlítettek téged. És

: azzal a vén asszonnyal is nem tudom mi van. A nyomorult elátkozott engem.

— Ne törődj vele. Hiszen bolond.

— Akkor hát a bolondok házába való.

— Ugyan hagyj fel vele. Sokkal nagyobb baj az, hogy Szitás Lajos, ez a nyomorult, hálátlan, állást foglalt ellenünk. Mig vissza nem vontaim a panaszt, apjával együtt meg se mertek moccanni. Most azonban nyíltan fenyegetődzik. — Hirtelen elhallgatott s (komor ráncokba szedve homlokát, bámult maga elé, majd remegő hangon folytatta: — Ugyan mit gondolsz, mit fog szólni Elemér, ha ezt megtudja? Bizonyára el nem távozik többé menyasszonya mellől és akikor meg kell érnünk majd azt, hogy a molnár leánya, mint Lorántffy Elem érné bevonul a kastélyba s nekünk nyájas ábrázattál kell őt fogadnunk.

— Ezt nem teszem soha! — kiáltotta Etelka, 'sziliéből kikelve.

— Te megteheted, hogy kikerülöd, — de én nem. Éppen azért tenni kell valamit.

— Hát csak rajta. Törjétek a fejeteket . . .

Lorántffyné rosszaié pillantást vetett leányára.

— Micsoda dolog ez, hogy egyszerre így ellanyhultál? A cigány távozta óta — úgy látom — közönyössé lettél minden iránt.

Etelka felszisszent, mintha kígyó csípte volna

meg.

— Ezt a feltevést visszautasítom. Engem semmi sem köt ahhoz a bitanghoz. Eszköz volt a kezünkben, semmi egyéb. Hogy közönyössé lettem ügyeink iránt ennek a te magatartásod az oka. Miért vagy bizalmatlan irántam?

— Ugyan mit beszélsz, Etelka?

— Miért nem mondod hát, mi van közötted és a vén boszorkány között? Dinnyés tudja és én ne tudhatnám.

— Semmi sincs! — kiáltotta Lorántffyné heve-Len.

Etelka elfordult anyjától s keserűen jegyezte meg:

— Bizalmatlanság, bizalmatlanságot szül. Ha ti nem bíztok bennem, én sem bízom bennetek.

— Pfuj, Etelka! Ilyen beszéd! — rivalt rá Lorántffyné.

— Ez az igazság. Én kimondom, amit gondolok. Nem szektám bujósdit játszani érzelmeimmel.

— Anyja erre ingerülten otthagyta őt, mint akinek már kibírhatatlan a további beszélgetés.

— Lehetetlen mindent elmondanom — mormogta magában Lorántffyné —, miközben sietve rohant -végig ia kongó folyosón. — Szégyenemet el nem árulhatom. Ezt a világon senki sem tudja, még Dinnyés sem — csak egyedül Hanus. Ő tudja mi történt, mielőtt Lorántffyné lettem. De Hamisnak hallgatnia ‘kell. Most pedig legfőbb ideje, hogy munkához lássak.

A következő napon az öreg Dinnyés besántikált Szitás Gergely portájára, ahol ismét a rendes kerékvágásba zökkent vissza minden. Az öreg Szitás, miután kiöntötte epéjét, valamivel csendesebb lett Lajossal együtt, s talán abba is maradt volna minden, ha ismét fel nem kavarják a dolgot.

Lajos tett-vett egyet-mást az udvaron. Dinnyés kedveskedve köszöntötte, majd nyájasan kérdezte:

— Hát megy a munka, megy?

A fiatal Szitás meglepetve nézett rá.

— Nem ismerem az urat.

— Dinnyés a nevem.

Lajos most hirtelen mérges pillantást vetett rá.

— Maga bizonyosan a kastélyból való. Annyit mondok, hagyjanak engem békével. Ha a méltceágos asszony küldötte, akkor bizony jobb lesz lódulnia innét.

— Huj, huj, de haragszik a miéltóságos asszonyra. Ugyan mi oknál fogva?

— Az ur még kérdezi? Hát nem tudja, hogy mit tettek velem ?

— Tudom, tudom. De vissza is vonta a vádat s maga most isimét olyan becsületes legény, mint annak előtte.

— Ez nem vigasztalás. Szegény anyámat, kit megöltek, ezzel fel nem lehet támasztani sírjából.

— Ugyan, kedves öcsém, hogy mondhat olyant, hogy megölték? Arra csak nem gondolt senki, hogy szegény jó édesanyját megöljék.

Lajos dühös mozdulatot tett kezével.

— Én nekem ne beszéljen! — kiáltotta. — Maga is egyike azoknak, kik a Lorántffyék szekerét tolják. Most még egyszer mondom, lóduljon innét.

— Lajos, Lajos, mily oktalan beszéd ez. Pedig meghallgathatna engem, mert én javát akaróim. Nem ám a méltóságos asszony érdekében jöttem, hanem a magam érdekében.

— Mit akar hát ?

— Jól tudóim- ión, Lajos öcsém, hogy maga még mindig 'szereti a molnárék Ilonkáját.

— Mi köze hozzá az urnák?

— Csak csendesen, öcsém. Nem kell heveskedni. Az ilyen tapasztalt öreg embereket, mint én — jó ám meghallgatni. Mert mindegyikünk Szintén szerelmes volt ám valamikor — biz én is egjkicr ép úgy szenvedtem, mint most maga . . . épp azért jó tanácsadó lehetek.

— Mit akar mondani, — mordult rá Lajos ingerülten.

— Azt, hogy Lorántffy Elemér ur házasságából nem lesz semmi.

— Haha! — kacagott fel Lajos keserűen. — Hiszen már ki vannak hirdetve — a dispemzáeiőt is megkapták s maholnap meg lesz az esküvő.

— De nem lesz meg.

— Ki mondja azt? — nézett rá meglepetve, de egyben gyanakodva Lajos.

— Én mondom, öcsém.

Lajos megcsóválta fejét.

— Már azt bajosan fogja meggátolhatni.

— Hátha mégis meggátolhatom.

A fiatal Szitás most jobban szemügyre vette a kis öreget, azzal az ő pipaszár lábával és furfangos arcával.

7-jlk. OLDAL

Polio védőoltás

Clevelandban megkezdődtek a polio védőoltások az iskolában. A katolikus és magán iskolákban városi orvosok végzik az oltást, nyilvános iskolák ban iskolai orvosok. Egyelőre csak az 5-9 éves iskolásgyermekeket oltják be, akiknek száma Clevelandban 96,000. A többiekre akkor kerül sor, amikor több oltóanyag fog rendelkezésre álnf. Ezek közül 38,000 már be van oltva, 58,000 gyermek részére jelenleg 54,000 adag áll rendelkezésre, a ihiányt idejében pótolni fogják. A program az, hogy minden gyermek két oltást kap. Dr. Salk, a védőoltás feltalálója, úgy véli, hogy teljes biztonság elérésére három beoltás ajánlatos.

ARANYESŐ A rtlZl r0 IÁBAN

A Woodland-Ninth tűzvész több százezer dollár megtakarítást jelent a városnak

A Woodland Avenue és Elaisit 9-ifc uittea sarkán levő nagy gyári és üzleti épülteit leégése 400,000 dől!ár vagy mlég több kárt okozott, de haszon is származik a kaiteztróifábőll — Cleveland városa résziére. Ugyanis az az épület a tervezett Inner Belt Freeway útvonalába esik és a városnak meg kellett volna vásárolna azt, hogy leírombolhássá. Miután a lángok efemészitettiék a házat, a város bargain áron fogja megkapni a telket és pár füstös falat. Többszázezer dől!ár a város haszna. Az épület tulajdonosai salát ' kárukról majd a fclliziositAárisaiságigial fognak alkudozni.

— Hohó! — -bökött mutatóujjával a homlokára.

— Most miáír tudom, hányadán állunk. Maga volt az, aki Lo'rámtffyn'ét és leányát akkor este a halottas kamrába hozta. Ráismerek a hangjáról.

Dinnyés nem is tagadta.

— No igen, — mondta. — Mi rossz van ebben?

— Elég rossz az, amit ott kifőztek.

— Maga tehát hallotta azt az asszony i terei erét? Arra bizony nem érdemes szót vesztegetni.

— Igen, mert a miéltóságos asszony most már meg van ijedve, jegyezte meg Lajos csípősen.

— Arra bizony mi nem fektetünk nagy súlyt,,

— mondotta Dinnyés —, az egész nem egyéb haszontalan ságnál.

(FOLYTATJUK)

A város nemcsak a bargain ár révén jut haszonhoz, hanem azáltal iis, hogy a tűzvész elvégezte azt a munkát, amit a romboló cégnek kellene fizetni, ha teljes épségben állna az épület. Ez az épület volt a 'legértékesebbek, legdlráígábibalk egyike a: Freeway vonalában és tulajdonosai biztosan borsos árat követeltek volna érte.

Lukács apostol.

ÚJABB HÁZ-ADÓ EMELEST KEI

CELEBREZZE A VÁROS NÉPÉTŐL

’ A város most hamarosan fe’íbeceülteti a romokat és a telket és megindítja a kisajátítása eljárást.

CSALÁDI ÖRÖM

Palasicsné Majoros Ilonka, a népszerű clevelandi dalénekesnő, egészséges fiúgyermekkel ajándékozta meg férjét, Palasics János mérnököt. Az újszülött 6 font súlyú, második gyermeke a boldog szülőknek. Az első kisfiú ifj. Palasics János három és fél éves. Nagyszülők: Palasics József és neje. A kis jövevény nagyapja nevét fogja kapni a keresztségben; ifj. József lesz.

Még nem ült el a vihar a Carney megyei auditor áltgl elrendelt magasabb ház-adók körül, már uj viharfellegek mutatkoznak Cleveland egén: Celebrezze polgármester bejelentette, hogy a novemberi választások alkalmával azt fogja kérni a város szavazópolgárságtól, hogy 1 vagy 2 ezrelékkel emeljék fel a város adóztatási jogát. A város két forrásból kap részesedést: a iház-adólból és a vagyon (tangibles) adóiból. E szerint, iha Cleveland népe novemberben Celebrezze polgármester javaslata szerint szavaz, emelkedni fognak a ház-adók és az ingó vagyon után fizetett (de nagyon-nag-yon sok esetben inkább nem fizetett) adók.

Amit a polgármester a város népétől kér, az, egyszerűen és népszerűén kifejezve, naponta körülbelül egy centtel terhelne meg minden clevelandi loakst, beleértve a ma született csecsemőt és a keresel képtelen rokonokat is. Ez. a “körülbelül 1 cent” csinos összeget tenne ki évente: 3,650,000 dollárt.

A városi felső adlcbatár jelenleg 11.05 ezrelék és ebhez még 1 vagy 2 ezrelék megszavazását fogja kérni a polgármester, azzal az indokolással, hogy másképen a város nem tud gazdálkodni.

1 Mary K, Sota'k, a városi tanács tagja, felvetette az eszmét, hogy, ha a városnak feltétlenül több 'bevételre van szüksége, miért nemi vezetünk be uj adót, amely nem kizárólag a háztulajdonosokat terhelné, hanem minden kereső és jövedelemmel ibiró lakost? Celebrezze ezit ellenzi, mert az emberek keresete nem állandó jellegű és nagyobbfoku munkanélküliség esetében a munkabérekből levonható adóik öszszege nagy mértékben csökkenne.

Hogy tiszta képünk legyen a helyzetről, még a következőt kell tudni: A fentebb említett 11.05 ezrelék adólhatór csak ideiglenes, azt novemberben újra meg kell a város népének szavaznia, hogy érvényben maradjon. Ha novemberben a nép nem szavazza meg a 11.05 ezrelék meghosszabbitását (és annak a polgármester által javasolt 1 vagy 2 centes felemelését), akkor automatikusam visszaesik a város részére való megadóztatás felső határa 8.35 ezrelékre és a városnak nem 3,650,000 dollárral többje, hanem 6,750,000 dollárral a mostaninál kevesebbje lenne.

November még messze van, de a financiális fejfájás már

sokkal korábban, május 8-án kezdődik, amikor — az előválasztások kapcsán. — nem a város, hanem a megye kér p. ház túl aj d on o sok t ól ömk én t&s adóemelést különböző, emberbaráti és közsegélyezési célokra. A május 8-i szavazás eredménye meg fogja mutatni a megye népének hangulatát a Camey-féle ház-adó emelés v i s s z haingjaiképen. Feltehető, hogy amint a megye népe szavaz, úgy fog a város népe is szavazni, hiszen' Cleveland város -a nagy “adóalany” Cuyahoga megyében.

DIÁKOK ÖRÖME

Az orosz közoktatásügyi minisztérium elrendelte a történelemvizsgák szünetelését. A diákoknak majd csak akkor kell vizsgálzniok, amikor elkészülnek az uj tankönyvek az uj igazságot tartalmazzák, hogy Sztálin nem félisten volt, hanem gazember. •

Országos elismerés az Illuminating Compaitynak

Az American Public Relations Association három évein belüli most másodszor a Cleve!'and Electric Illuminating Companynak ítélte meg a Silver Anvil nagyid íjat — ezúttal elismerésül azért, mert a vállalat, amely saját üzleti munkakörén tűi is mindig a köz érdekében is tevékenykedők, az 1953 junius 8-i cilteceilandi tornádó után elvállalta a kidöiátlötit fák helyébe újaknak ültetésiét az e:|;sz! tornádó-dulita területen. Az előző kitüntetést az Illuminating Company ugyancsak a tornádóval kapcsolatban kapta, amikor a katasztrófa következményeinek i e küzdésénél példát mutató tevékenységet fejtett ki.

A n a g y d i j átnyujtása Washingtonban, a Staffer Hotelban, 500 ipari és üzleti igazgató és a kormány képviselői részvételével történt pénteken. A dijat John O. Gunn, az Illuminating Company public relations igazigatója vette át.

Gen. Douglas MacArthur, chairman of Sperry Rand.

Adni. Ben Moreell, chairman Jones & Laughlin Steel

Gen. Leslie Groves, vice president of Sperry Rand

Gen. Ira Kaker, vice president of Hughes Aircraft

Gen. Albert Wedemeyer, president Avco eorp.

Maj. Gen. Cyrus Smith, president American Airlines

Gen. James Doolittle, vice . president of Shell Oil

Gen. Matthew Ridgvvay, Mellon Institute of Industrial Research

Gen. Omar Bradley, chairman of Bulova Research & Development

Gen. Lucius I). Clay, chairman Continental Can eorp.

Lt. Gen. Waiter Bedell Smith, vice chairman American Machine

Gen. Benjamin Chidlavv, vice president of Thompson Products

Gen. Joseph McNarney, president of Consolidated Vultee Aircraft

Adm. William F. Halsey, president International Standard Electric

Adm. Robert B. Carney, an executive of Westinghouse Electric

Adm. Jonas Ingram, vice president of the Reynolds Sales company

Ezek a volt tábornokok, admirálisok, mind jó vezérigazgatói és elnöki állásokban helyezkedtek el azután, hogy nyugalomba vonultak. A legtöbbet Moreell admirális kapja, évi 150,000 dollárt a Jones & Laughlin Steel Companytól,