A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-20 / 16. szám

S-IE OLDAL' A JŐ PÁS^TOjf Szent István templom Indiában < Ilusvét után harmadik vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 16, —16—22 Még egy kis idő és már nem láttok engem és megint egy kis idő s megláttok engem, mert az Atyá­hoz megyek. Mondák tehát némely tanítványai egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő és nem láttok engem és ismét egy kis idő és megláttok engem, mert az Atyához megyek. Mondák azért: Mi az, amit mond: egy kis idő? Nem értjük, mit beszél. Észrevevé Jézus, hogy kérdeni akarják őt s mon­­dá nekik: Efelől tudakozódtok egymást között, hogy mondottam: Egy kis idő és nem láttok engem és is­mét egy kis idő és megláttok engem? Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sirtok és jajgattok, a világ pedig örvendeni fog, ti majd szomorkodtok, de a ti szomoruságtok örömre fordul. Az asszony, mi­dőn szül, szomorúságban vagyon, mert eljött az ő órá­ja, mikor pedig megszülte a gyermeket, már nem em­lékszik a szorongatásra örömében, hogy ember szü­letett a világra. Ti is most ugyan szomorúságban vagytok, de majd ismét örömötöket senki sem veszi el deni fog szivetek, és örömötöket senki sem veszi el tőletek. SZENTBESZÉD Krisztus Urunk feltámadása után 40 napig még a földön időzik, többször megjelenik apostolai köré­ben, hogy őket tanítsa és előkészítse a nagy munká­ra, a krisztusi tanoknak hirdetésére, másrészt pedig, hogy megbékéltesse őket azzal a gondolattal, hogy távozik körükből és hogy egy időre magukra marad­nak. Amidőn Krisztus Urunk bucsuzködik, komoly' figyelmeztetéseket is ad apostolainak. Különösen ar­ra a nagy igazságra hívja fel figyelmüket, hogy a boldogságukat ne keressék e világon, mert a föld nem az igazi boldogság helye; akik egykoron el akarják nyerni az igazi boldogságot, azoknak a földi élet­ben szenvedniük, fáradozniok, küszködniük kell. Könny és sirás, küzdelem és szenvedés, nélkülö­zés és nyomor, ez volt a sorsuk jobbára az aposto­loknak s az a sorsa ma is szinte minden igaz ember­nek. “A világ pedig örülni fog.” Mialatt a jók, az iga­zak szomorkodnak, a világ fiai örvendenek, vigad­nak. Mindig megvolt a bántó s kegyetlen külömbség a jók és a rosszak sorsa között, mindig megvolt az, hogy a gonoszoknak látszólag jobb sorsuk volt a föl­dön, mint a jóknak, de talán még egy idő sem igazol­ta Krisztus szavait fényesebben, mint a mai idő: “Ti majd könnyeztek és sirtok.” Valóban, az embernek kétségbe kellene esnie a szomorú jelenség fölött, hogy a rosszaknak földi szempontból véve jobb a sorsuk, mint a jóknak, ha az ember nem tudná azt a nagy igazságot, hogy mind­ez csak “egy kevéssé” tart, ha Krisztus Urunk nem mondta volna azt is: “De a ti szomoruságtok örömre fordul és örömeteket senki sem veszi el tőletek!” Ám­de, amikor Krisztus előre figyelmeztette apostolait, s apostolaiban bennünket is arra, hogy a földön ke­reszt vár a jókra, s hogy a jó Isten azokat, akit sze­ret, próbára teszi, ugyanakkor azt is megmondta, hogy mindez csak egy kevéssé tart, a kereszt után ott van a győzelmi zászló, a Nagypéntek után a Hus­­vétvasárnap, a halál után a feltámadás. A világon mindez csak kevéssé tart. És ha egy­szer eljön az emberért a halál, hát akkor ugyan mit használ a vagyon és a nagy hang, mit használnak az előkelő rokonok? Senki, semmi nem szabadit meg a haláltól, mindez akkor már semmit sem használ, sőt ellenkezőleg, mindez akkor csak vádló gyanánt lép fel az ember ellen . . . A halál után a szegény Lázárnak rongya többet ér, mint a dúsgazdagnak minden aranya és ezüstje; a halál után egyetlen egy könny többet ér, mint a földnek minden vidámsága. Az igazaknak az a krisz­tusi ÍGÉRET szolgáljon erősségül és bátorságul, hogy bár most ugyan szomorúságuk van, de az csak egy kevéssé tart s azután — mint Krisztus mondja — meglátlak titeket és örvendeni fog szivetek s öröme­teket senki sem veszi el tőletek. Szívleljük meg Krisztus Urunk szavait, és ne futkossunk az után az öröm után, amelyet a világ ad, de a halál elvesz, hanem keressük azt az örömet, amelyet Krisztus Urunk ad és amelyről azt mondja, hogy: “azt az örömet senki sem veszi el tőletek!” Már régebben hirt adtunk arról, hogy Bengáliában, Csőn dipur faluban a katolikus misszionáriusok Szent István templom építését vették terv­be. A templomépitésnek sok, főleg anyagi akadálya volt, de az erős akarat győzött minden akadály felett és most Father Polgár István jezsuita atya, a Morapai bengáliai faluban szé­kelő misszió vezetője, kis egy­házi lapjában, amelynek ‘Ahol a Pálmák Virágoznak’ a cime, boldogan jelenti, hogy a terv megvalósulás előtt áll. Ezt Ír­ja Father Polgár: Igazán nagy örömmel je­: lénbhetem Összes jótevőim­nek és olvasóimnak, hogy vég­re mégis épül Csondipurban a Szent István temploma! Mintha Szent István egyház építése megismétlődne itt. Bengália síkságán is. Sok el­lenségünk volt már a telek megszerfzése idején. Azután ott voltak az elemek is: a szá­razság, az árvizek. Következ­tek az emelkedő árak, kivált­­képen a vasé. Néhány katoli­kus család kérelmet irt az ér­sekhez, hogy ne építtesse az uj templomot az újonnan vett telken, mert ez “nem szüksé­ges, messze fekszik, stb.” Ez A monacói katedrális oltára, amely előtt Grace Kelly örök hűséget esküdött Raineir hercegnek. Marine újoncok halálmarsa A Parris Island, S. C.-i ma­rine tábor őrmestere a 31 éves Matthew C. McKeon, 24 újon­cot alaposan meg akart taní­tani mérésre, fegyelemre. Büntetésül éjjel masírozni küldte őket a sűrű bozóttal be­nőtt, mocsaras folyópartra. A folyó akkor a tengervizi da­gály folytán kilépett medréből és az amugyis süppedékes ta­lajban a tnarinerek közül ha­tan nem tudtak kigázolni az árból, a vízbe fulltak. A tulibozgó, hatáskörét túllé­pett őrmester minden erejével a bajbajutott újoncok segítsé­gére sietett, de hat fiun már nem tudott segíteni. Az őr­mestert letartóztatták, had­­birósági vizsgálat idult meg. KANADAI NABOB Sir James Dunn kanadai gyáros, aki nemrég meghalt, több mint 66 millió dollár va­gyonthagyott hátra, OLAJMILLIOMOSOK AZ ÉLEN Egy csatát elvesztettek a texasi o 1 ajimil 1 iomosolk, de bíznak abban, hogy a háborút megnyerik. A vesztett ccata pár hónap előtt zajlott le. Az ólaj'éi’dekeltség keresztülhajtott a kongresszus «mind­­kiét házában egy törvényjavaslatot, amely, :az olajvál­lalatok tulajdonában levő földgáz források szövet­jén i ellenőrzését megszüntetné és lehetővé tennél, hogy az olajvállalatok, az ország leggazdagabb vál­lalatai, megszámlálhatatlan milliókkal többet keres­senek. A győzelem már-már teljes volt, amikor Case dakotai szenátor felrobbantott egy politikai bombát: leleplezte, hogy az olajniilliomosok 2500 dollárral «meg akarták őt vesztegetni, hogy1 a gázdrágitási tör­vényjavaslat mellett szavazzon. Erre vizsgálat indult meg, korrupció szaga terjengett a kongresszus palo­tája táján is Eisenhower elnök, csúnya botránytól fél­ve, vétót emelt a törvény ellen. MUNKÁBAN A GÁZDRÁGITŐK De nem hadvezér az, aki egy elvesztett csata után megszeppen. Az olajmilliomosok azóta rendü­letlenül folytatják a honatyák és a haza bölcsei meg­­pulhiitását, hogy «megint és biztosan megszavazzák a jövő évben a gázdrágitást, ugyanakkor a Fehér Ház- és a vidéki golfpályák körül is settenkednek és igye­keznek Eisenhower elnököt rábeszélni, hogy ha me­gint eléje kerül a törvényjavaslat, azt semmiesetre se vétózza meg megint. Washingtoni politikai körök­ben úgy tudják, hogy Eisenhower már ilyen érteleim­ben Ígéretet tett az olaj'millionnásoknak. Ennek nagy jelentősége van azért, mert nincsen még egy ipar az országban, amelynek oly sok vesz­teni és vesztegetni való pénze lenne, mint az olaj- és gáziparnak. Az olaj-gáz-millicimosoknak mindig is nagy volt a befolyásuk a kongresszusra, mert az ő forrásaikból fakad a legtöbb kampány adomány. Moist választási évben vagyunk, a kampány költségek magasabbak (főleg a televízió miatt), mint voltak valaha, és igy a republikánus pártnak óriási érdeke, hogy biztosítsa a jelöltjei részére az olajimilliomosok jó'uLjáratát és kiadó adományait. “PAPA KEDVENCEI” Megbízható becslés szerint évente ezer millió dollárt tesz iki az adókedvezmény, amelyet az olaj­­gáz-millicmoisck élveznek minden más iparral szem­ben: B«evéteilüknek 27 és fél százaléka jövedelmi adótól mentesítve van, mig a kisemberek, fizetéses emberek jövedelmüknek minden egyes dollárja után jövedelmi adót kell, hogy fizessenek. Az olajosok kampány adományait és megvesz­tegetési kísérleteit vizsgáló szenátusi bizottság oly súlyos visszaéléseket fedezett fel, hogy törvény ké­szül a politikai megvesztegetés megnehezítése érde­kében. volt talán a legveszedslracvc’ j roham az uj templom ellen, úgyhogy hívott a «Generális j Vikárius, «hogy számot adjak mindenről. El is mentem «és tisztáztam a helyzetet. így aztán* Isten áldásával 1955 december 6-án. Szt. Mi­kulás ünnepnapján belekezd­­tűnik a munkába. Főmérnö­künk egy Kelet-Bengáliából származó katolikus. Munká­saink javarésze szintén kato­likusok, de van mohamedán és hindu is. Az «uj templom összes aibla­­kait, ajtait, már elkészítette Mr. James Wa-Kin, «kínai ba­rátom, Calcuttában. Előbb már beszámoltam róla, hogy ő megszerette katolikus hitün­ket és hogy nemsokára föl is veszi a kereszténységet. Két idősebb fia, Asansolban a Ke­resztény Testvérek technikai iskolában tanul, dec. 3-án, a Xaveri Szt. Ferenc ünnepén meg lettek keresztelve, ugyan­azon a napon először járultak az első szent áldozáshoz. A csa Iád többi tagjai még otthon tanulnak egy jezsuita páter vezetése alatt, aki tud kínaiul és aki nagy “lélekvadász.’’ Itt Calcuttában már több mint 500 kinait «bevezetett az Egy­házba. Tehát épül a Szét. István templom. D«e mi lesz a tornyá­val és harangjával? Ezekkel nem számítottam, mikor meg­tettem az első terveket. Ép azért megint egy őszinte szót üzenek jótevőimnek és olva­sóimnak. Ha már meglesz Szt. István temploma, legyen an­nak tornya és legalább egy nagy harangja is, «hogy hir­desse az Isten és magyarok dicsőségét a végtelen Bengália síkságán. Bőkezű jótevőkre van szükség, mert még leg­alább $1,000 kellene! Legyen szabad még azt is megmondanom, hogy szeret­ném ha a Déli Harangszó 500- éves jubileumi'évében a Mo­­rápái plébánia templo«ma meg­kapná a második tornyába a harangot. Erre is kellene kb. $300. Adományok a csondipuri és a morápái templomok részére a következő címre küldendők: Rév. Fr. I. Nikolic, S. J., 1150 Carroll St., Brooklyn 25, New York. MSRG. M1HALOVICH AMERIKAI POLGÁR LETT Msgr. Miihalovioh Zsigmonc a magyarországi Actio Catho lica volt igazgatója, Mindszen tá «bíboros leg«közele«bbi mun ■katársa, nagyon súlyos álla pótban fekszik milwaulkee kórházi ágyán. Szélütés érte egyik oldalára megbénult. A kórház vezetősége az egész ío lyosót és a beteg szobáját va lósággos zászlódiszbe öltöztet te. A bíróság eljött a kórház ba az eskü kivétele végett. Ft Forró Alpár és Korvig Béli voltak a tanuk. Az ün-neipélyei formák között lezajlott «híva talos aktus «után szobája ajta ja előtt a Ikór-ház rmrseibő alakult alkalmi énekkar eléne kelte az amerikai himnuszt. A milwauikeei érsek szemé lyesen vitte el a pápa üdvözle tét Msgr. Mihalovich Zsig mondhoz. Hosszabbítsd meg inkább imádságodat és mondd a go­nosz léleknek, ki a szórakozá­sok és kísértések által csakis imádságodnak megrövidítését vagy teljes elhagyását akarja előidézni: nem, ezt nem te­szem és iha már nem imádkoz­­,hatom nyugodtan, az imád­­sáiságban mégis • állhatatos akarok maradni. (Szt. Makár). * Isten szolgájának lenni, a legfőbb tisztelet és az ember­nek legnagyo«bb tiszteletére szolgál. (Szt. Jeromos.) * Valóban csak az erényre nézve van külömbség a tiszta életű ember és az angyal közt. Az angyal tisztasága «boldo­gabb, az ember tisztasága’pe­dig több «küzdelemmel jár és azért nagy jutalmat is vár. (Szt. Bernát.) * Az idő, amelyet az ember bűnben tölt el, el van veszve. (Szt. Tamás.) Az inaszakadtró! nevezett vasárnap EVANGÉLIUM Szent János 5, 1—15 Az időben íelméne Jézus Jeruzsálembe. Vagyon pedig Jeruzsálemben egy fürdőtó, amely zsidó nyel­ven Betszaidának nevezteti, és öt tornáccal bir. Ezek­ben feküdtek a betegek: vakok, sánták, elszáradtak nagy sokasága, akik a vizhullámzását várták vala. Mert az Ur angyala időnkint leszállt a tóba és hul­lámzásba jött a viz; és aki először szállt le a tóba, a vizhullámzás után, meggyógyult, bárminő beteg­ségben sínylődött. Vala pedig ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendő óta betegeskedett. Ezt Jézus feküdni látván és'tudván, hogy már sok idő óta van igy, mondá neki: Akarsz-e meggyógyulni? Feleié neki a beteg: Uram, nincs emberem, aki, midőn a viz hullámzásba jön, en­­gemet a tóba bocsásson, mert amig én oda érkezem, más s»záll le előttem. Mondá neki Jézus: Kelj fel, vedel ágyadat és járj! És azonnal megg.yógyula a napon. Mondák azért a zsidók a meggyógyulnak: Szombat vagyon, nem sza­bad felvenned az ágyadat; Feleié nekik: aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és járj! Kérdék tehát őt: Kicsoda az az ember, aki azt mondta neked: Vedd ágyadat és járj? A meggyógyult pedig nem tudta, ki volt az, mert Jézus eltért ama helyen levő népseregtől. Azután Jézus a templomban találá őt és mondá neki: íme, meggyógyultál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb történjék rajtad. Elméne az az em­ber és hírül adá a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította. SZENTBESZÉD Nem ismerte még eddig az inaszakadt ember Jé zust, sem az ő hatalmát és erejét, mivel sohasem lát­ta őt. íme, Jézus egy szavával meggyógyította az ina­szakadt embert e szavak kíséretében: Kelj fel, vedd ágyadat és járj. Amint Krisztus Urunk megparan­csolta az inaszakadt embernek, hogy vegye fel ágyát, ez azonnal meggyógyult és felvevé ágyát és járt. Mindez pedig szombaton történt; azért a zsidók egész nyíltan szemére vetették a meggyógyult embernek, hogyan merészelte a szombatot megszegni. Abban az időben a zsidóknál szombaton tiltva volt minden munka, különösen a ■ teherhordozás. Krisztus ennek dacára az általa szombaton meggyó­­gyitott embernek az ellenkezőt parancsolta. Tette ezt részint azért, mivel meg akarta mutatni a zsi­dóknak, hogy ő a szombat Ura s ezért annak törvé­nye alól felmentvényt adhat; részint pedig azért, mi­vel a mózesi törvény által tiltott munka szolgai mun­ka volt, nem pedig jámbor és istenes cselekedet. Később a templomban találta Jézus a meggyó­gyult embert és igy szólt hozzá: íme meggyógyul­tál, már ne vétkezzél, nehogy valami rosszabb tör­ténjék rajtad. A betegség tehát az inaszakadt ember bűneinek büntetése volt. íme, bűnei s ezeknek bün­tetése neki már megbocsáttattak, ámde vigyáznia kell, hogy ne ismétlődjenek. Ez a példa lebegjen lelki szemeink előtt. Kerül­jük a bűnt és a vétket. Ha pedig ősszüleink eredeti vétkének az egész emberi nemre kiható súlyos kö­vetkezményei folytán vétkezünk, siessünk a gyón­tató székhez, ahol őszintén tárjuk fel a lelki állapotot, vékeink alól a felolclozást megkaptuk, keljünk fel a tétlenségből és a jó cselekedetekben előhaladni töre­kedjünk. XII. PIUS PÁPA fogadta Dag Hammarskjöld UN főtitkárt, aki Ró­mában megszállt, útban a Szentföld és az arab orszá­gok felé. A pápa annak a reményének adott kifeje­zést, hogy Hammarskjöld missziója sikerrel fog jár­ni és emlékeztette arra az évekkel ezelőtt kinyilvá­nított követelésére, hogy Jeruzsálemet nemzetközi várossá tegyék.

Next

/
Oldalképek
Tartalom