A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-20 / 16. szám
2-IK OLDAL A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; _________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította_________ Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CMerry 1-5028 ________________"^11^ 53__________________ ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: így évre_________________$6.00 One Year__________.______$G.0( fél évre ---------------------------$3.50 Half Year---------------------------$3.5( ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. LICITÁLNI! Libia királya felszólította Uncle Saunet, hogy licitáljon. A szovjet felajánlott nekik útépítést, meg egyéb gazdasági segítséget; hia Amerika többet kínál, Libia elutasítja a szovjet ajánlatot, ha Amerika nemi kínál többet, Libia elfogadja az orosz ajánlatot: a gazdasági segítséget és az ezzel járó kommunista agitátorokat. 37 millió dollár a jó viselkedés ára, üzente Libia miniszterelnöke. Tudják, hogy hol van és mifajta ország ez a Libia? Északafrikai óriási kiterjedésű sivatag, olasz gyarmat volt, pár év előtt Amerika és a szövetségeseik önálló királyságot csinálták belőle. Ennek a fiatal sivatagországnak van egy királya és ennek a királynak van két felesége. Van az országban (az egész országban!) egy orvos és egy mérnök Azonkívül igen sok párduc és oroszlán is van a sivatagban és másfél millió némád, vándorló pásztor, akik sem írni, sem olvasni nemi tudnak és még azt sem tudják, hogy a föld gömbölyű. Annál többet tudnak a király miniszterei; tudják, hogy most olyan világ van, hogy ha a szovjet mumussal fenyegetőznek, dollármilliókat lehet kizsarolni az amerikai adófizetőiktől. Nagy a veszedelem, mert Líbiáiban amerikai és angol légi állomások vannak, amelyeket a sivatagi kiskirály kiebrudalna onnan, ha nem kapna elég dollármillióikat Amerikától. Mit lehet tenni? Pénzzel kell tömni a két- és töbfcfeleséges arab 'kényunaikiat, akik népeiket baromi sorban tartják. FAKULÓ METEOR Alig pár hónapja, hogy az egész világ bámulva tekintett Franciaország felé, ahol a politikai égboltozaton uj meteor tűnt fel: Poujade. A szatócsok szélima 1 omhareosa, akinek az volt a jelszava, hogy “márpedig mi nem fizetünk többé adót”, eleinte sikerrel tündökölt, mint általában a hirtelen jött üstökösök. 51 képviselővel vonult a nemzetgyűlésbe és úgy tekintettek rá, mint aféle francia Hitlerre. De ugylátszik Franciaországban is csak három napig tart minden csoda. A nagy hűhónak vége van és Poujade csillaga elfakult. Kiderült, hogy a “vezérnek” azonkívül, hogy nem akar adót fizetni, semmiféle programja nincs. A politikához annyit ért, mint általában a tudálékos csizmadiáik. “Majd mi megmutatjuk” — harsogta a szatócsok lovagja lés most nem tud mit megmutatni. Ugylátszik Franciaország problémáit nem egy félmüveit, nagyszájú demagóg fogja megoldani. A KIKÉNYSZERITETT VALLOMÁS Ha egy embert igazságtalanul kivégeznek, nem tudjuk, mi íelháboritóbb — a kivégzés puszta ténye, vagy hogy rákémyszeritiik egy vallomásra, amellyel saját sírját kénytelen megásni. Most, hogy a szovjet változtat politikai módszerein, — de nem céljain —, furcsa dolgok kerülnek napfényre. Például annakidején egy Leonid Raimzin nevű szovjet vádlott bevallotta, hogy összeesküvést szőtt egy szökött fehérorosz nagyiparossal Párában. A hiba csak az — mint most kiderült —, hogy az állítólagos nagyiparos akkor már évek óta halott volt. Egy másik esetben egy vádlott orosz bevallotta, hogy Kopenhágáiban, a Hotel Bristolban, tanácskozott Trockyval. Kiderült, hogy ilyen nevű szálloda nincs és nem is volt soha Kopenhágáfoan és Trocky abban az időben nem Kopenhágában élt. Ilyen és hasonló esetek tucatjával kerülnek most napfényre. A vádlott ártatlan, csak éppen halott ma már. Az ilyen esetek egyben megmagyarázzák Mindszenty hercegprímás “vallomását”. A hercegprímás szokatlan testi ellenállóképességgel és lelkierővel Ibiirt, de kínzóinak voltak módszereik, hogy kikényszeritsenelk tőle hamis nyilatkozatokat. Egykor ezekről is ki fog derülni, milyen módon érték el a hóhérok. A mostani szemét, ami a szovjetben felszínre kerül, a leigvádlóbfo bizonyíték a rendszerrel szemben. A JÖ PASziOß Robbanás következtében tűz támadt a 10,000 tonnás Esso Patterson nevű tankhajón, a texasi Baytown kikötőben. Két matróz megsebesült. Azt mondja a magyar ember... Eltörődött, mint a kárádi menyasszony Messziről, még a Tiszán is túlról hozta haza menyaszszonyát a ka-rádi vőlegény. Már útközben, is többször panaszkodott a menyasszony, hogy rosszul érzi magát és a hosszú útban egészen eltörődött. Amint haza értek is, szakítva az ott divatozó helyi szokásokkal, hivatkozva eltörődöttségére, jóval elébb elment aludni, mint a vőfény verselése erre megadta volna a jogot. A lakodalmas nép semmit se gyanítva, vígan mulatozott tovább. Nagy volt azonban a meglepetés, midőn hajnal felé a hátulsó szobából, hova a menyasszony eltörődöttséget ment kipihenni, egy újszülött honpolgárnak a sírása keveredett a zene akkordjai közé. Azóta arról az emberről, aki egy éppenséggel nem várt eseménnyel ejti bámulatba a világot, azt szokták mondani: “Eltörődött, mint a karádi menyasszony”. Divat, mint Inácson a törött sarkú csizma. Mennél magasabb sarkú volt a csizmája, annál külömbnek tartották Inácson a legényt. Annyira ment náluk e tekintetben a versengés, hogy a vásáron már nem is tudtak alkalmas, eléggé magas sarkú csizmát találni, hanem mondva kellett csináltatni a mesternél. Az igy készült csizmának viszont meg volt az a hátránya, hogy a magas sarok alig pár heti viselés után már elferdült a lépést nehézzé tette és egész Inácson alig lehetett egy tisztességes járású legényt találni. —■ Ugyan mi az isten csudájának veszed azt a magas sarkú csizmát? — szólítja meg az inácsi legényt egyik ismerőse, — mikor annak úgy is mindjárt annyira kitörik a sarka, hogy járni se lehet benne. — Hát mit csináljak, — felelt a most is lábujhegyen bicegő legény, — ha nálunk ez a divat. Azóta annak az embernek a viselkedéséről, ki különcködése által akar feltűnést keltepi, azt szokták mondani: ‘‘Divat, mint Inácson a törött sarkú csizma.” Megjavul, mint a Gajdos mustja Az egyháztanács a papnak járuló mustadót szedte össze szüret alkalmával. Egyikbeaz olyan minőségűt öntöztetfey amelyikben anynyi édesség mégis csak volt, hogy ki fog forrni, a másikba pedig azt a mustnak keresztelt folyadékot,, amelyből a legjobb esetben is csak lőre lehet. Gajdos uram is oda vitte egy rocskában a maga járandóságát. Nem lehetett az valami nagyon jó, mert a pap, amint a beleeresztett mustmérőt szemügyre vette, a lőrének szánt hordóba hagyta beöntetni. — Minek abba, tisztelendő uram? — kérdi a ravasz, de magát egy kissé mégis elszégyenlett ember. — Hát csak annak, lelkem, — felelt a pap, — mert az bornak szántam és nem akarnám ezzel a többit is elrontani. — Pedig ezt egész bátran öntheti bele .tisztelendő uram — mondta Gajdos — és meg fogja látni majd, hogy megjavul. Azóta az olyan dologról, melynek már a kezdete is azt árulja el, hogy belőle soha jó nem lehet, azt szokták mondani : “Megjavul, mint a Gajdos mustja.” A kinizsi ember lova A kinizsi ember nyerges lovának megvolt az a huncut természete, hogy indítani végképen nem akart még akkor se, ha üres szekér elé volt fogva. Gazdája, hogy érről a roszszaságáról leszoktassa máskülönben jó lovát, szekere rudjára egy isündisznőnak a bőrét kötözte fel. Ekkor aztán, ha a •másik ló megindult, a rúd ehez vágódott és a sündisznó tüskéje elevenig ható szúrást ejtett rajta. Az indítani nem akaró ló lassacskán kitapasztalta, hogy ha a rángató szóra ő is lépni kezd, a szúrás elmarad és utoljára olyan hámos ló lett belőle, hogy párját rikitotta. Arról agzdárój, ki mindig tud találni valami utat és módot, amellyel rest cselédjét a dologra szorítja, azt szokták mondani: “Elevenére tapintott, mint a kinizsi ember a lovának”. DRÁGA VICC I. Miklós cár párisi látogatása idején egy kabaréba is ellátogatott, ahol Vernet, a kiváló színész bámulatos ügyességgel utánozta a hires emberek beszédét és viselkedését. A cár a művészt az előadás közben a páholyba hivatta és kérte, hogy utánozza őt. A színész megkérdezte, hogy mit mondjon. — Amit akar — válaszolt a cár, — azaz mit mondana ön, ha az én helyemben lenne? Vernet mindjárt a cár kíséretében lévő Volkinsky miniszterhez fordult és I. Miklós hangját a megtévesztésig utánozva, ezt mondta: . — Kedves Volkinsky, gondoskodjék róla, hogy Vernet művész holnap reggel ezer rubel jutalomban részesüljön. — Elég, elég! — vágott közbe a cár nevetve — az ezer rubelt meg fogja kapni, de enynyi elég is á művészetéből. HIZÓKURA Egy párisi péksegéd heteken át két szelet tortát vitt mademoiselle Hailettier gépíró-kisasszonynak uzsonnár.a Mikor vagy két hét múlva megkérdezte a gépiró-kisaszszony a péksegédet, miért hoz neki tortát uzsonnára a szokásos zsemle helyett, a péksegéd ezt mondta: — Mert olyan sovány és én magát feleségül akarom venni. Ä Jó Pásztor Verses Krónikája DALOL AZ ül TAVASZ Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ Itt-ott havas szelek fújnak még valahol, virágos hárfáján már a tavasz dalol. Uj mező, uj virág, uj vetés, uj remény: mindig más és mégis uj örök költemény. De hiába zengem himnuszát a rögnek, ha Keleten újra ágyuk mennydörögnek. Pedig a természet ezernyi szépsége, virágok büvhangján hiv csábos ölébe. De fü, fa és virág mindhiába hivnak, mig távol Keleten vérvirágok nyílnak. Mig az egyiptomi és szentföldi sávon, a halál marsol már vérfolyós csapáson. S kicsi népek földjét vad szadista kéjjel bősz vörös hódítók marcangolják széjjel. Tizedeli fegyver, árvíz, éhség, járvány, s elvérzik sok kis nép, reménytelen, árván. Moszkva a fő központ; onnét parancsolnak, s kis vörös királyok otthon harácsolnak. Kezükben moszkvai fegyverrel, paranccsal, irtják a nemzetet tűzzel, vérrel, vassal. Itt van már ezredszer a magyar kérdés is: ezer éve űzik s él a magyar mégis. Lehull a tél-lakat, fü, fa élni akar: lesz még magyar tavasz, feltámad a magyar! Olykor büszkén nézünk a csillagos égre, s büszkék vagyunk egy-egy dicső magyar névre. Felnézünk az égre, szivünk büszkén dobban: magyar nevet látunk fönt a csillagokban. 164 éve Washington hadában, Kováts ezredes már ott volt a csatában. Ő szervezte meg a U. S. lovasságot, s egyik dicsőségről a másikra hágott. Uncle Samért folyt el magyar szive, vére, s tetteinek örök dicsőség a bére. Neve már ott ragyog, fent a csillagokban: mikor örökítjük meg őt bronzban, vasban? HÁBORÚ A KANADAI HATÁRON (Canadian Scene). — Anglia és az Egyesült Államok utoljára 1812-ben viseltek háborút egymás ellen. Az utolsó eset volt ez, hogy az amerikai-kanadai határ mentén egymásra tüzeltek. Noha a harc számos véres küzdelmét tekintve emlékezetes maradt, a határ egyik oldalán sem volt valami népszerű. A háború főoka az angol-amerikai tengeri hatalom súrlódásában keresendő. Hogy a szigorúbb angol tengerészeti szolgálatot elkerüljék, Számos angliai tengerész csatlakozott az amerikai tengeri erőhöz. Az angolok követelték, hogy az amerikai hajókat angol szökevényeket keresve átvizsgálhassák. Az amerikaiak ellenálltak, a növekvő ellenséges érzület s a csetepaték aztán háborúba torkoltak. Számos belvízi összecsapásra került Sor. Legjelentősebbje a Battle of Lake Erie. 1813-ra azonban az angol tengeri fölény mind érezhetőbbé vált, s néhány döntő jellegű összecsapást követően az angol tengeri erő győzött. A kanadaiaknak e háború rajtaütések sorozatát jelentette a határ mentém, a St. Lawrence folyamtól a Detroit Riverig. A kanadai hadművelteik két kimagasló egyénisége: General Isaac Brocck, az angol katona, kinek hősi küzdelmét s hőisi halálát a Niagara - menti Qeemstom Heightsein hatalmas emlékmű örökíti meg; a másikTécuimiseh, minden indián törzsfő egyik legnagyobbja, ki a kanadai történetbe beírta nevét. Técumseh első összecsapása az 1812-es háborúban az amerikaiakkal a Sandwich (ma Windsor, Ont. egy része) felé előrenyomuló amerikai lovasság megállítását jelenti. Győzelme következtében az amerikaiak visszavonultak Fort Detroitiba. Ezután találkozott Técumseh For Malden, Amhersiburg, önt. közelében Brock tábornokkal. Aligha volt élesebb ellentét két hadvezér (közt: a szigorú indián főnök bőr-ruhájában, miokkaszimjában, a méltóságteljes angel tiszt sziinpompás egyenruhájában. Brock hozzájárult Técumseh tervéhez, hogy Fort Detroition rajtaüssenek. A portya annyira Isikeres volt, hogy a védő sereg puskalövés nélkül megadta magát. Nem sokkal ezután Brock halálhíre nagy1 megdöbbenést keltett fegyvertársában. Teeumseh csapatai erre már erőteljesebben harcoltak az amerikaiak ellen. A hős indián a Thames River partján, a mai Chatham, Cnt. közelében, az amerikaiakkal vívott elkeseredett küzdelemben vesztette jglgtét. Sok más véres és kemény összecsapást jegyez fel a történelem; e háborúból. Az amerikaiak felperzseltiéik a York települést (a mai Toronto), az angolok meg a Washingtoni kongresszus és Fehér Ház épületét borították lángba. Felső Kanada 80,000 lakosa közül 35,000 amerikai, United Empire Loyalista volt, 25,000 további 'amerikai telepes és csak 20,000 angliai eredetű. Kevesen hittek e háborúban. A határ másik részén, főleg a New England államokban, szintén kevesen örültek a testvérharcnak. Massachusetts kormányzója kiáltványban nyilvános vezeklést hirdetett 'meg, hogy ‘'kiengeszteljék az ellen a nemzet ellen elkövetett bűnt, melytől származunk”. A ghenti békével ért véget a háború. Aláírására 1814 december 14-én, ratifikálására pedig 1815 február 18-án került sor. Azóta a hosszú, fegyverrel nem védett határ az egé'sz viliágnak példát nyújt jószomszédságból. EMBERVÁSÁR Az embervásár a kommunista politika és diplomácia olyan bevett szokása lett, mint volt régebben a rabszolgakereskedés. Az oroszok a háború vége óta, több mint tiz év óta, fogva tartanak egykori hadifoglyokat és más személyeket, akiket hol itt, hol ott összefogdostak és Szibériába hurcoltak. A kínaiak a koreai fegyverszüneti egyezmény megsértésével viszszatartottak amerikai hadifoglyokat és politikai előnyöket akarnak kicsikarni szabad onbocsátásuk fejében. A nyugatnémet kancellártól, Adenauertól, azzal az ígérettel csikarták ki az oroszok a kölcsönös diplomáciai kapcsolatot, hogy szabadonbocsátják német hadifoglyaikat. Mint minden Ígéretüket, persze ezt is megszegték, a német foglyoknak csak kis részét küldték haza. Viszont ők követelik a nyugatnémet kormánytól, hogy küldje Oroszországba a német földön levő 50,000 orosz és 50,000 balti és lengyel menekültet. A német kormány azt f elelte erre a követelésre, hogy minden egyes menekült szabadon távozhat az országiból, erőszakos kitelepítésükre tehát nine's szükség. A 100,000 orosz és csatlós menekült közül eddig 31 jelentkezett, hogy vissza akarnak térni Oroszországba. Ezek mind, kivétel nélkül, fegyeneek, akik közönséges bűntények miatt ülnek börtönben.
