A Jó Pásztor, 1956. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-20 / 16. szám
A JŐ PÁSZTOR 3-IK OLDAL Élet a vasfüggöny mögött KIMULATTÁK MAGUKAT A pesti Szabad Nép (kis riportja : Az alábbi történet a technika fejlesztésének egy különös esetéről szól. Történt pedig taz eset Leperdpuisztán, az állami gazdaságban, melynek vérbeli vadászai úgy vélték, hogy ha az ijat felváltotta a puska ,a vadak megközelítését is gépesitemi lehetne az élenjáró technika segítségével. Az elhatározást tett követte, s a gazdaság vadászai traktorral nyargaltak a vadak nyomában. A gazdaságban pedig állt a munka, mert nem folyt rendben a (szállítás, s emiatt elrothadt 30 holdon a lóhere, 50 holdon a rétiszéna, eső verte a kupacokba hányt kukoricát és későn takarították be* a cukorrépát meg a burgonyát.. A vadászatot forradalmasító újítók azonban póruljártak. Az állami gazdaságok Tolna megyei igazgatósága megfelelő vizsgálat után uj igazgatóra bizta a gazdaság vezetését, a motorositott vadászok bánatára, ínyulaik és fácánok örömére, s ami ennél is fontosabb, a gazdaság hasznára, javára. AZ ELVTÁRSNŐ VASÁRNAPJA Jellemző esetet mond el a Dunántúli Napló egy riportjában a pécsi Szikra nyomda pártalapsizervezetének ve zie tőség választó taggyűléséről: Itt van például Piskur Adél jelölése az uj vezetőiégbe. Amikor vitára (bocsátották, hogy felvegyék-e a jelöltlistára, felszólalt az egyik elvtárs. s igy beszélt: Azzal egyetértek, hogy Piskur Adél elvtárfenő fiatal, fejlődőképes, de tudomásom szerint a vallással kapcsolatban még vannak problémái. Megkérdezték Piskur Adélt. Szószerimt igy mondja: “Anymyit tudóik csak mondani, hogy a vasárnapomat megtartom.” Bizony, egyelőre nem jöhet szóba, mint pártvezetőségi tag. Majd talán évek múlva, ha e téren is változik. Ki szavaz amellett, hogy Pisikur Adél elvtársnőt f elvegyük a jelöltlistára ? — kérdezi az elnök. Mellette senki, ellene mindenki. Hiába, nem könnyű leszámolni a múlt maradványaival, ami az ember fejében él és élni akar, — vonja le a konklúziót az újság. Ez az' elvtársnő valóban szívesen végez társadalmi munkát. De még öszsze tudja egyeztetni 'magáiban a két világnézetet, egyikben még hisz, a másikban már hisz. Haladás ez nála? Feltétlenül. Az uj vezetőség feladata lesz, hegy ne hagyja megállni ezen az utón. IDŐK JELE . . . A Magyar Nemzet közli Illyés Gyula egyik legújabb versét “Erdélyben” címmel, melyben az ismert iró és költő legfrissebb erdélyi (benyomásainak ad hangot, érzékeltetve az ott végbement nagy változásokat. Az egykori arisztokratáról igy ir: Fadöntő fejszével hóna alatt, Oly boeskorban, mely könnyű léptet ad, Oly sapkában, mely fület fagytól óv, jő mosolyogva a hajdani gróf. REAKCIÓS NÉV A régváit eseménynek örültek a szülők, örültek (a rokonok, s bizonyára örült az újszülött is, aki akkor még nem sejtette, hogy milyen nehéz az élet. — Legyen a neve Sándor, — igy az apa. — 'Semmiképpen. Viktor legyen, — élveit az anya. A vita hamiaroisan eldőlt, bejegyeztette az anyakönyvbe, ési lett az újszülött neve Viktor. Nőtt, növekedett Viktor, a szülők, tanítók és barátok örömére, mígnem annyira megnőtt, hogy elhatározta : megházasodik. Történt pedig ez az újabb családi esemény 1949-ben, amikor is a Babó-féle anyakönyvi utasítás volt érvényben, melynek melléklete szerint a Viktor nevet nem lehet a házassági anyakönyvbe bejegyezni. Viktor — idegen név; helyette (az utasítás szerint) a magyar megfelelőt, Győzőt kell beírni. Viktorunk a családi eseménnyel összefüggő és érthető türelmetlensége, öröme és zavara nagyobb volt, semhogy hideg fejjel mérlegelhette'volna: mi lesz még ebiből? Pedig lett. Igazolványainak egyik felét eredeti, másik felét megrnagyarositott nevére állították ki, s ezzel megkezdődött hősünk kálváriája. Mert a Győzőnek kiutalt táppénzt nem fizették Viktornak, ahová Viktort hívták, nem mehetett Győző. Noha a belügyminisztérium évekkel ezelőtt törölte a badar anyakönyvi útmutató használatát, sőt lehetővé vált az utónév-változtatás is, nem, csodálkozunk Démuth Viktomé kurityámi olvasónk panaszos levelén, aki egyrészt nem ismeri a hatálytalanító rendeletet, másrészt végképp elvesztette türelmét a kettős utónévből származó bonyodalmak miatt. Nos, hát minden remény megvan ahhoz, hogy Hollywood filmkutyái “születésnapi lakomát” rendeztek a német farkaskutya, Kelly hatodik születésnapja alkalmából. Jó szag-—vagy Jó iz Néhány hasznos tudnivaló szagló szervünkről amelyről a tudomány is keveset tud “Ennek a töltött káposztának nagyszerű ize van” — fogjuk mondani lelkesedésünkben. Pedig helyesebb lenne azt mondani, hogy a töltött káposztának vagy akár a paprikás csirkének vagy rétesnek nagyszerű szaga van. A legtöbb ember — és őszintén -szólva az orvostudomány is — nem tudja pontosan a különbséget az iz és szag között. A kérdést nagyon régen próbálják felderíteni, de egy dolog bizonyos: Ízlésünkben a szagérzet a domináló, nem az iz. Pontosabban szólva: az orrunkkal Ízlelünk, nem a nyelvünkkel, amit az izlelés szervének tekintenek. EGY EGYSZERŰ PRÓBA Mindenki alávetheti magát egy egyszerű próbának és meggyőződhet róla, hogy az orrával élvezi az étel izét. Próbáljuk befogni az orrunkat, mialatt egy izes falatot eszünk és alig fogjuk élvezni az izét. Próbák során, amikor laboratóriumokban emberek szemét bekötötték és orrukat viaszos vattával eltömték, kiderült, 'hogy nem is tudták mit esznek. Másrészt, egy étel izét erősen élvezni tudjuk, ha nem ízleljük meg, csak szagoljuk. Nem kell beleharapni a töltött káposztába, hogy az, izét élvezzük. Magyarázata ennek a jelenségnek az emberi szervezetben van. A nyelv Ízlelő szemölcsei csak hideg, meleg, savanyú, édes és keserű érzeteket tudnak közvetíteni az agyba. Az “iz” azonban a szagló szerven át jut' az agyba, pontosabban az “olfactory” szemölcsökön át, mely az orriireg végén helyezkedik el. A MELEG ÉS HIDEG Ahhoz, Ihogy az étel izét 'élvezzük, nem szükséges szaglásznunk azt. Amint az ételt rágjuk, meleg pára szabadul fel, amely az orr üregen át eljut az agyba. Minél melegebb az étel, annál könnyebben szabadul fel ez a pára. Ezért ragaszkodnak hozzá jó szakácsok, hogy forrón tálalják az ételt. Talán valamennyi érzékszervünk közül a szaglás a legélesebb, és ami a legérdekesebb, a korral nem gyengül. A többi érzékszerv — látás, hallás, tapintás — alá vannak vetve az idő korróziós hatásának. Szagló'Szervünk azonban agg korunkban is ugyanolyan érzékeny és kényes lehet, mint ifj uságunkban. Az ember szaglószerve oly érzékeny, hogy bizonyos ellenséges illatokat hihetetlen hígításban is megérez. Ha a görény mirigyének kivonatából egy cseppet összekeverünk egybillió adag vizzel még mindig megérezzü'k a görényszagot. AZ ILLATOK SOKFÉLESÉGE A közhit szerint az illat egységes. Például azt fogjuk mondani, ennek és ennek a dolognak hagyma vagy kávé vagy narancs illata van. Valójában a kávéban 50, a hagymában 96 és a narancsban 116 különféle “illat összetevő” van. Nincs semmi bizonyiték arra, hogy az ember szagérzéke — legalább ételek iránt — akkor a legélesebb, amikor éhes. Valószínűleg csak nagyobb figyelmet fordít az ételre. Az érdekes az, hogy ha az ember állandóan ki van téve egy bizonyos szagnak .eltompul iránta. Például bőrcserző'gyári munkások vagy vegyi gyárak alkalmazottai, akik a mi számunkra elviselhetetlenül bűzös légkörben dolgoznak, nem érzik többé a szagot, gyengül más illatok iránt. Egyes szakértők azt mondják, hogy az ember a civilizációval fokozatosan elveszti a szagérzékét. Az ősember valószinüleg még több mérföld távolságból megszagolt ellenséget vagy egy más élőlényt. Nekünk nincs szükségünk ily fejlett szagérzékre, de miután az iz — vagyis a szag szükséges a jó emésztésihez — nem fogjuk azt véglegesen elveszíteni. JÓ ÉS ROSSZ SZAG Mi a jó és mi a rossz szag? Ezt nem könnyű megállapitani. Vannak szagok, amelyeket mindenki egyformán kellemesnek vagy ellenszenvesnek talál — de bőven vannak szagok, amelyek körül eltérés van, az egyik ember kellemesnek, a másik kellemetlennek találja. A válasz: a szaggal szemben való magatartásunk az emlékeinkben rejlik: ‘Emlék’ alatt úgy egyéni emlékek értendők, mind pedig az emberiség közös emlékei, amelyek visszamennék a történelem előtti múltba. Például a rothadás, a bomlás szagát kivétel nélkül minden élőlény — beleértve az állatot is — ellenszenvesnek találja, mert az elmúlással, a halállal függ össze. A virágillatot viszont mindenki kellemesnek tekinti. Ha valaki ellenszenvesnek talál egy virágot, bizonyosak leihetünk benne, hogy az oka valami egyéni emlékben rejlik, amely kínos hatású volt az illetőre. A SZAG EMLÉKEI Ezt az utóbbi állítást bizonyítja több orvosi tapasztalat is. A szag nemcsak fizikai hatásból áll, amelyet idegeinkkel felfogunk — hanem emlékekből is. Például emberek autó-Déimjuth Viktor ügye szerencsésen befejeződjék. De előre figyelmeztetjük: jól gondolja meg, milyen nevet választ, mert a kérdéssel foglalkozó Országos Rendőrkapitányság IX-B. osztályán adott felvilágosítási szerint pl. a Viktor, Viktória, Gertrud nevek “eilentétben állnak a szocialista erkölccsel.” Szerintünk nem ezek a nevek, 'hanem a Viktorclk és Gertrudok kálváriáztatása mond ellent a szocialista erkölcs törvényeinek. baleset után gyakran elvesztik szagló érzéküket, és ennek folytán a legkeserübb orvosságot — például a kinint — is be tudják venni. Csukott szemmel bármely ételt megélhetnek és nem érzik az izét. De nem hajlandók egy ételt tmegenni, amelyet a baleset előtt sem szerettek, mert ebben az esetben “érzik a szagát”. Valójában nem érezhetik, mert az ideg, amely a szagérzéket vezetné, nem létezik többé. De az emlék működik. Még egy adatot a szagok világából. A föld kereken legalább 100.000 ember van, aki kifinomult szagérzékével keresi kenyerét: bor és teakóstolók, kávékeverők, parfőmr gyári vegyészek és technikusok, serfőző és Ihansonlók. Ezeknek szagérzéke szokatlanul fejlett. Az átlagembert ebből csak az érdekli, hogy szag nélkül semminek sem tudná élvezni az izét. JÓ KATONA Nagy Frigyes közismert volt arról, hogy igyekezett személy szerint is megismerni tisztjeit. Az egyik tisztjének iminősitési lapján olvasta: “Jó katona, de iszik.” A legközelebbi hadgyakorlaton «Nagy Frigyes figyelte az illető tiszt tevékenységét s rájött, hogy jóval felülmúlja bajtársainak a telj eseményeit. A hadgyakorlat végén Nagy Frigyes elrendelte, hogy az illető tiszt minősítési lapján lévő bejegyzést igy módosítsák : “Aki ilyen jó katona, az ihat is!” SZAKÉRTŐK Mikor Goldmark Károly nagy sikert aratott a “Sába királynője” cimü operájával, felkereste őt két keszthelyi volt iskolatársa is, kik melegen gratuláltak neki abból az aikalomiból, 'hogy hires ember lett. A beszélgetés során kitűnt, hogy a vidéki atyafiak csak hallomásból tudnak Goldmark Károly nagy sikeréről, de a hires operát még nem látták, mire a szerző egy-egy jegyet adott nekik, hogy megnézzék a darabot. Másnap a vidéki barátok bucsulátogatás-ra jöttek, amelynek során megkérdete őket a Goldmark Károly, hogy tetszett nekik az előző esti előadás. — Valami nagyszerű volt az a szinházépület és milyen kényelmesek a támlásszékek — lelkendeznek az atyafiak —és milyen szépek azok a színésznők és a darab is egész jó . . . csak a zene — az megölt mindent . . . A JAVÍTHATATLANOK Hoover FBI-igazgató panaszolja, hogy sok javíthatatlan gonosztevő kap kegyelmet. Ezek aztán újabb és újabb bűncselekményeket követnek el, igy hálálják meg a kegyelmezést. Számos FBI detektívet ilyen visszaeső gonosztevők öltek meg. A MAMELUKOK VÉGNAPJAI Kik voltak ia mamelukok? Valamikor, a Krisztus utáni 13-ik században, a Kaspi-tenger és a Kaukázus vidékéről a török szultánok hoztak ide, a meghódított Egyiptomba, egy sereg rendkívül vitéz és hatalmas erejű idegen rabszolgát. Ezek voltaik a mamelukok, kegyetlen és vad nép, megannyi Herkules, igazán ideális testőriéig minden keleti despotának. A katona-rabszolgák utódai azonban saját uraiknak a fejére nőttek. Gyengekezü uralkodclk alatt teljesem magukhoz ragadták a katonai uralmat. Egyiptom trónján három évszázadon keresztül mameluk szultánok ültek s a konstantinápolyi Magas Porta fentiatóságát csak névleg ismerték el akkor is, amikor Szielim szultán végre meg tudta őket fékezni. A szultán csapatai elfoglalták ugyanis a Citadellát, de a helytartók és az ország igazi urai továbbra is a rettegett és korbáesos mameiuk-urak maradtak, maroknyi hatalmas idegen nép a nemzet testében. A 480 mameluk bej egy-egy kiskirály volt, az állami adminisztráció teljesen az ő birtokuk volt, — és ekkor jött Mohamed Ali. Mohamed Ali szintén idegen volt, mint a mamelukok, egy macedóniai utcaseprő zseniális fia. 1769- bem született, a századforduló idején a török hadseregben küzdött Napoleon és az Egyiptomiba betörő expediciós hadsereg ellen és tüneményes karrierjének megkoronázása volt az, hogy az egyiptomi nép, amely megváltóját látta benne, egy csöndes forradalom erőszakával, 1805-bem őt kiáltotta ki Egyiptom pasájává, az eddigi pasát pedig egyszerűen hazaküldte Konstantinápolyiba. Mohamed Ali hazájának politikai függetlenségére, a nép felszabadítására és gazdasági modernizálására törekedett, ennélfogva egyszerre és nagyon ravaszul kellett 'küzdenie három hatalom: a szultán, az angolok és a mameluk kiskirályok ellen. Mindenekelőtt szövetkezett a miameluikokkal és kiverte az angolokat, a szárazföldi hadsereget épugy, mint az Alexandria előtt horgonyzó flottát; aztán szinte átmenet nélkül, saját 'szövetségesei ellen fordult. Véres csaták után a nubiai 'sivatagba szorította a mamelukokat, majd — minthogy tökéletesen neim tudta ártalmatlanná tenni őket —, béke jobbot nyújtóit nekik. És elkövetkezett a történelem egyik legszösnyübib árulása. A békekötés után a 480 imamelukfőnöík, Mohamed Ali meghívására, ragyogó díszben, lóháton, a nagy nemzeti kibékülés ünnepélyére bevonult Kairóba. 1811 március elseje volt. Az ekéd és a szokásos fekete leves után következett az ünnepély fénypontja, a káprázatos felvonulás a Citadellába, ahol a mindenható pasa várta vendégeit. A 'gyönyörű menet megindult felfelé, a bástyafalak közt. Ekkor egyszerre bezárult előttük és mögöttük minden kapu: Mohamed Ali albán lövészei pedig biztos Fejtekből, védett lőréseik mögül, minden oldalról pokoli gyorstüzelést kezdtek meg a mit sem sejtő vendégseregre. Mit ért hadzsár és pisztoly, minden mamelukvitézség, mit ért a szűk területre összezárt bejeik minden őrjöngő dühe és átikozódása? A hatalmas bástyák mögül, csak rövid negyedóráig, szakadatlanul dörögtek a fegyverek. Az albánoknak még csak se- Jbeisültjük sem volt, ellenben a vár dísztermében várakozó Mohamed Alinak negyedóra múlva már jelentették, hogy a parancs teljesittefett. A 480 mameluk bej közül egyetlenegy seim maradt az élők sorában . . . Azaz hogy egy mégis megmenekült: az egyik bej, látván a biztos halált, amely a zárt falak közt rá vár, a legenda szerint lovával együtt leugrott a mély sámcáraiokba; a ló rögtön megdöglött, ő maga ellenben elhint vánszorogni . . . * A vérengzést követő napon adott jelre még 1100 mameluk főhivatalnokot hánytak kiardélre az egész országban a pasa emberei s ez a szörnyű két nap végleg megoldotta Egyiptom számára a mamieiuk-kérdést. VERESÉG CEYLON SZIGETÉN Az Indiától délre fekvő Ceylon szigetországról legtöbben csak azt tudják, hogy onnan jófajta tea jön. Most tudomást kell venni arról, hogy ott a szabad világ nagy vereséget szenvedett. Az «általános választásokon a nyugat táborába számító miniszterelnök megbukott é® a kommunistákkal kacérkodó párt abszolút többséget nyert s átvette a kormányzást. Az uj kormány csatlakozott a Nehru indiai miniszterelnök vezetése alatt álló ázsiai “béketáborboz”. Ez a szovjet nagy diadala. Emlékezzünk a régiekről
