A Jó Pásztor, 1955. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1955-09-16 / 37. szám

8-IR OLD AE

Ä Jí? rXs^THir

Pünkösd után 16. vasárnap,

EVANGÉLIUM

Szent Lukács, 14. fej. 1—11

Az időben, mikor Jézus szombati napon egyik főfarizeus házába ment enni, azok szemmel tárták őt. És íme, előtte vala egy vizkóros ember. És meg. szólalván, Jézus kérdé a törvénytudókat és a farizeusokat, mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? Ezek pedig hallgattak. Akkor Jézus fogván amazt, meggyógyitá és elbocsátá. És szólván nekik, mondá: Ha valakinek közületek Szamara, vagy ökre kútba esik, nem huzza-e ki azt rögtön, szombatnapon? És erre nem tudtak felelni neki. A hivatalosaknak pedig példabeszédet monda, észrevevén, miként válogatják az első üléseket, igy beszélvén hozzájuk: Mikor lakodalomba hívnak, ne ülj az első

helyre, nehogy ha náladnál előkelőbb ember volna meghiva, oda jővén az, aki téged és őt meghívta, azt mondja neked: Adj helyet ennek, s akkor szégyenszemre az utolsó helyet kelljen elfoglalnod . . . Hajnem mikor meghívnak, eredj, telepedj az utolsó helyre, hogy mikor jövend, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj feljebb. Akkor dicsőséged leszen az egész asztaltársaság előtt. Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

SZENTBESZÉD

Diogenes, a hires görög bölcs, aki azt tartotta, hogy az ember annál függetlenebb, annál nagyobb, minél kevesebb szükséglete van és aki éppen ezért nem is házban, de csak hordókban lakott, egyszer — a monda szerint — sáros lábát Plátónak, a görögök egyik legnagyobb bölcselőjének szőnyegébe törölte, ezen szavakat mondván: “Plátó gőgjét taposom.”

Mire, ugyancsak a monda szerint, Plátó nagyon okosan és szellemesen igy vágott vissza: “Taposod, de még nagyobb gőggel.”

Aki ugyanis más gőgjét tapossa, és azzal dicsek- i zik, azzal kérkedik, az még gőgösebb, mint akinek a gőgjét tapossa.

Aki valamelyik társaságban csak azért ül az utolsó helyre, hogy azzal tüntessen, hogy észrevegyék és magasabbra vigyék, az látszólag, külsőleg alázatos ugyan, de valójában és belsőleg gőgős, mert csak hiúságból és feltűnésből teszi azt, amit tesz. Avagy aki például csak azért imádkozik, hogy az emberek lássák és dicsérjék, az valóban jobban szolgál magának, mint az Istennek, az jobban imádja önmagát, mint az Istenét.

Nem ilyen látszólagos ájtatosságot, nem ilyen külső alázatosságot követel tőlünk az Ur Jézus, midőn a mai szent evangéliumban azt mondja: “és aki magát megalázza, felmagasztaltatik,” de igenis követel tőlünk tényleges ájtatosságot és belső alázatosságot. Azt követeli az Ur, hogy érezzünk bensőnkben, hogy tisztában legyünk azzal, hogy önmagunkban s önmagunktól semmik sem vagyunk, mindenünk a jó Isten adománya, nincs okunk, nincsen jogunk semmire sem büszkének, gőgöseknek lennünk és akkor ha meg van a belső alázatosság, akkor meg lesz a külső alázatosság is . . . Akkor majd nem azt forgatjuk elménkben, hogy ennél is, meg annál is jobbak vagyunk, hanem azt, hogy semmik vagyunk, hogy mások nálunk sokkal jobbak és akkor majd nem keressük az első helyeket, nem versengünk, nem válogatunk, hanem leülünk, ahová épen jutunk s megelégszünk azzal, ami éppen van.

Ez az egészségtelen verseny, amely tisztán emberi tekintetre van építve, sajnos, épen olyan régi, mint amilyen régi maga az ember. Az elsőt Ádám kezdte meg és befejezni majd csak az utolsó Ádám fogja ... Az első Ádám gőgjében annyira ment, hogy mintegy versenyre kelt az Úristennel, olyanná akart lenni, mint az Úristen. És az utolsó Ádámig minden pártütő Ádám versenyre kél az Istennel, amidőn gőgjében félrelöki az Isten parancsait és lázadó gyanánt azt mondja Istennek: nem szolgálok Neked . . .

Az természetes, hogy az első Ádám elbukott és azután arcának véres verejtékével kellett ennie a ' mindennapi kenyerét . . .

Amint Szent Pál mondja: Legyetek egymás iránt jóságosak, könyörületesek, megbocsájtván egymásnak, mint az Úristen is megbocsájtott nektek az Ur Jézus Krisztusban. Amen.

Hallotta már?

. . hogy Pennsylvania és Mississippi államokban van Kossuth nevű falu és Illinois és Texas államokban van egyegy Buda.

... hogy aleurophobis egy ritka betegség és abban nyilváiíul meg, hogy az ember oktalanul és mértéktelenül fél

macskáktól.

. . . hogy a tiszta arany 24 karátos.

. . . hogy Amerikában évente átlag 400,000 válás történik.

... hogy a vénasszonyok nyara Amerikában Indian Summer, Angliában pedig St. Luke’s Summer.

. . . hogy Kina területének csak 19 százaléka alkalmas megművelésre.

A kansasi Liberal farmon egy galamb mama viselt gondot újszülött kismacskákra. Csőrével csapkod azok felé, akik a kicsinyekhez közelednek, kivéve a macskák anyját.

A Sarkvidék püspöke

Valamennyi kanadai hittérítő közül, akik északon működtek,1 talán legismertebb Isaac O. Stringer püspök, később érsek — “a püspök, aki megette a cipőjét.”

1894-ben végezte el az anglikán egyház kötelékében a theológiát és az északi sarki területekre küldték, hogy az eszkimók közt végezzen muramunkát. Kincardine közelében született és egy szomszédos farmról nősült. Felesége ápolónő lett, hogy segítségére legyen a missziói munkában. Együttesen a Herschel szigetre mentek, amely bálnavadászati lerakodó-hely, a Meckkenzie folyó deltájától északnyugatra.

Sikerült megszüntetniük a bálnavadászok pálinka kereskedelmét az eszkimókkal és eszkimó nyelvre fordították a Szentirás több részét, valamint húsz egyházi éneket. Miután négy évet töltöttek a szigeten, szabadságra indultak egy bálnavadász hajó fedélzetén. E pihenés után Dawson City-be küldték őket, ahol Stringer püspök átvette a Yúkon egyházmegye vezetését.

Bár Dawson City világváros volt Herschel szigetéhez képest, a püspök nem elégedett meg azzal, hogy csak a lakóhelyéhez közel élő lakosság közt dolgozzék. Gyakran tett sok száz mérföldes utakat és egy ilyen alkalommal történt, hogy megette a cipőjét.

1909-ben a püspök és egy világi segítője, C. F. Johnson, Fort Mc Phersonból délre utaztak csónakban. Dawson City felé, mikor beállt a tél. A folyó befagyott és a csónakot nem használhatták. Kettőjüknek át kellett kelniök a Sziklás hegységen, hogy elérjék hegységben eltévedtek és három hétig éltek a csak három napra elegendő élelmiszereken. Fogtak egy nyulat és egy ptarmigant (sarkvidéki madár), de rövidesen szembe kellett nézniük az éhenhalás-sál.

A püspöknek eszébe jutott, hogy indiánoktól hallotta azt, hogy úgy kerülték el az éhenhalást, hogy megették őzbőr saruikat. Neki és kísérőjének volt egy fókabőrből készült tartalék cipőjük. Megfőzték, hogy megpuhuljon, majd pedig darabokat pirítottak meg belőlük és megették. A tél szeptember végefelé érte utói őket. Csak október 28-án értek el egy indián táborba. Mikor a püspök visszanyerte a testi erejét, ismét elindult vadonbeli útjaira, bár látását

erősen meggyengítette a hóvakság, a sarkvidéki csapások egyike.

Később felesége is elkísérte több útjára, bár ekkor már mindketten túl voltak az ötvenen. Stringer püspök a Rupert

föld érseke lett 1931-ben és ezt a tisztséget 19344)en bekövetkezett haláláig viselte. Felesége tavaly télen halt meg egy vancouveri kórházban, 85 éves korában.

Canadian Scene

h Katolikus Aggmenház hire!

Szeptember i25-én, vasárnap kegyhelyzárási ünnepély lesz, délután 3 órai kezdettel a Szent Imre egyházsközség rendezésében. Ft. Mundweil János plébános vezetésével. Aki teheti, jöjjön el és vegyen részt az év utolsó zarándoklásában, Szűz Anyánk különösen azokat várja, akik a kellemetlen időjárás miatt nem vehettek részt a Szt. István-napi ünnepen. Hűsítőkről gondoskodva lesz. Autóbusz a Szent Imre hitközségtől indul 1 órakor, fél kettőkor a Szent Erzsébet templomtól, ez meg fog állani a St. John gör. kát. templomnál, a St. Margit termálomtól fél kettőkor.

*

Szépen sikerült a csirkepaprikás vacsora. A közönség nem győzte eléggé dicsérni a kitűnő paprikást, rétesféléket, stbr Munkájuk 235.05 dollárral gyarapította az Intézet bevételét. Az Aggmenház hálás köszönetét mond elsősorban a bizottsági tagoknak, nevezetesen Fodor Józsefnénak aki 34 csirkét kollektált, Szobonya Lászlónak, aki a vendégeket díjmentesen szállította, az újságoknak, Pokorny Ferencnek, Hudák Ernőnek Szappanos Ferinek, akik díjmentesen hirdették a vacso rát a rádión. Továbbá mindazoknak, akik a vacsorán meg jelentek vagy annak sikerén fáradoztak. A vacsorához adó monyokkal hozzájárultak a következők: Mrs. Csizimár, ifj Takáts Lajos, id. Takáts Lajosné, Mrs. Frank Mauros Snyder Rd., Simkó Károly. Mantua, Mrs. Fidler, Mantua, Mrs. Martin, Mantua, Waranai János, Mantua, Weber Frank, Mantua, Mrs. Mary' Altfate, Mantua, Danker Fe rencné, Ganhettsville, Demcsák Mihályné, Gannettville Strajner József né, Gannettsville, Kramer István, Mantua, Mrs. Antal Willard, Mantua, Rusznák Jánosné, Mantua. Mrs. Simon Mária, Sast 142 St.

Guy H. Bumpass pilóta hadnagy sebesülten tért viszsza Észak Koreából, ahol a vörösök fogva tartották. Kiképző repülőgépét lőtték le semleges terület fölött. A másik pilótát megölték.

Pünkösd után 16. vasárnap

EVANGÉLIUM \

Szent Máté, 25, 14—30

Mondá az Ur e példabeszédet: Egy messze útra menendő ember, eléhivá szolgáit és átadá nekik javait^ És egynek öt talentomot ada, másnak pedig kettőt, ismét másnak egyet, kinek-kinek tulajdon tehetsége szerint, és azonnal elindula. Elméne pedig, aki öt talentomot hoza, mondván: Nram! öt talentomot más ötöt nyere. Hasonlóképen az is, aki kettőt vett vala, más kettőt nyere. Aki pedig egyet vett vala, elmenvén, a földbe ásá és elrejté ura pénzét. Sok idő múlva pedig visszajővén ama szolgák ura, számot vete velők. És eljővén, ki öt telontomot vett vala, más öt teltnomot hoza, mondván: Uram! öt talentomot adtál nekem, más ötöt nyertem rajta. Mondá neki ura: Örülj jó és hiv szolgám! mivelhogy kevésben hű voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljőve pedig az is, aki két talentomot vett vala és monda: Uram! két talentomot adtál nekem, ime más kettőt nyertem. Mondá neki, ura: Örülj, jó és hiv szolgám! Mivelhogy a kevésben hü voltál, sokat bízok rád; menj be urad örömébe. Eljővén pedig az is, aki egy talentomot vett vala, mondá: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, aratsz, hol nem vetettél, és gyüj tesz, hol nem hintettél; félvén tehát, elmentem, és talentomodat a földbe rejtettem; ime itt a tied. Felelvén pedig ura, mondá neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy aratok, hol nem vetettem, és gyűjtök, hol nem hintettem; azért pénzemet a pénzváltóknak kell adnod, és én megjővén, kamattal vettem volna meg, ami enyém. Vegyétek el tehát tőle a talentomot, és adjátok annak, akinek tiz talentoma vagyon. Mert mindannak, akinek vagyon, adatik és bővelkedik; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, elvétetik tőle. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre: ott leszen sirás és fogak csikorgatása. Ezeket mondván, fölkiálta: Kinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.

SZENTBESZÉD

E példabeszéd kioktat bennünket, hogy mily szigorúan fog számot vetni az Ur Jézus a gonoszokkal az ítélet napján, viszont mily nagy jutalomban fogja részesíteni a jámbor hívőket, akik adományaikat Isten dicsőségére serényen felhasználták.

E példabeszédben a messze útra menendő ember alatt értenünk kell Jézus Krisztust ,aki messze útra ment, midőn a földről a mennybe felemelkedett; a halál idején pedig s az utolsó Ítélet napján ismét eljő az Ur. A szolgák alatt értendők a hívek, még pedig úgy a zsidókból, mint a pogányokból lett keresztények és különösen az egyházi elöljárók, akik a példabeszéd szerint az ő uruk javainak sáfáraivá rendeltettek. A javak és a talentumok alatt érteni kell Isten bármely adományát, amelyek nélkül semmit sem vihetünk véghez.

Talentumot nyerni annyit tesz, mint Isten adományait növelni azoknak használata által, leginkább pedig jó cselekedetekkel Isten malasztját önmagunkra és másokra gyarapítani. Ezen példabeszéd arra int, hogy kinek-kinek Isten malasztjával teljes erőből együtt kell működni.

Sokan ahelyett, hogy az Istentől vett kevés adományokat saját és embertársai javára fordítanák, hanyagságba merülnek és csak nyugalomról gondoskodnak. De ám számot fog vetni az Ur Jézus minden egyes emberrel a testi halál után, rögtön bekövetkezendő részletes Ítélet alkalmával, nyilvánosan pedig az utolsó ítélet napján.

Az utolsó ítélet napján, — mondja Szent Gergely —, mindenki meg fogja mutatni, mit munkálkodott. A szentek, kik Istentől nyert kegyelemmel serényen együttműködtek, részesei lesznek Isten dicsőségének, uralkodásának és örömének nagyobb vagy kisebb mértékben, kinek-kinek érdemei szerint.

Serényen munkáljuk tehát lelki üdvösségünket, hogy senki ne találtassák közülünk, aki az utolsó Ítélet napján kétségbeejtő félelemmel s borzalommal lépjen az isteni igaz Biró elé.

A KOMMUNISTA PROFESSZOR. - HAMIS HAJTÁSI ENGEDÉLYE

Néhány hónappal ezelőtt jelentettük, hogy egy éjszaka a rendőröknek gyanúsnak tűnt el egy férfi, aki egy nagy zsákot cipelt. Bekísérték a rendőrségre és ott úgy tetszett, hogy jó fogást csináltak, mert a gyanús ember Hyman Lumer, a Fenn College volt tanára és állítólag a kommunista földalatti mozgalom egyik agitátora volt. Ráadásul Robert Meyers névre kiállított hajtási engedély volt a zsebében.

Mint évek óta a nyilvánosság elől eltűnt kommunistagyanus embernek a biró 25,- 000 dollár biztosítékot irt elő.

amit Lumer nem tudott előteremteni. De másnap egyi másik biró a biztosítékot leszállította 2000 dollárra, mert Lumer ellen csakis a hamis hajtási engedély vádját lehetett emelni. Lumer nővére letette érte a biztosítékot és ő szabadlábra került.

Tegnap került tárgyalásra az egyedüli vád — hamis hajtási engedély használata — Stearns József városi biró előtt. Lumer ezért 10 napi fogházbüntetést kapott, de a biró ezt a büntetést felfüggesztette; azonkivül 100 dollár pénzbírságot szabott ki a vádlottnak a biró.