A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)

1955-04-22 / 16. szám

z-iK OLDAL A JÓ PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken Published every Friday Published by —— Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telelőm: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI Egy évre _________ Pél évre _________ DIJAK: ______$6.00 _______$3.50 t* 53 SUBSCRIPTION RATES: One Year _________________$6.00 Half Year _________________$3.50 Qtered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A GARANTÁLT ÉVI BÉR Az egész amerikai gazdasági életnek óriási tét­je forog kockán a most meginduló tárgyalásoknál az autóparban. A unió a garantált évi bérért küzd — egy forradalmian újszerű jogért, amely körül még rengeteg vita lesz, nemcsak az autószakmában, ha­nem valamennyi iparágban. Nyilvánvaló, hogy ha a unió megnyeri követelését, az egész ipar követi a példát. Az autógyárak megígérték, hogy “megértő hang­nemben” fognak tárgyalni az unióval és a hirt öröm­mel könyveljük el. Valóban, előzőleg is hallottuk, hogy az autógyárak nem zárkóznak el mereven a szo­katlan követelés előtt, ámbár megvannak az aggá­lyaik, hogy a lépés túl kockázatos. A magunk részéről is aggodalommal figyeljük a tárgyalások kimenetelét, nemcsak azért, mert szá­mos magyar dolgozik az autóiparban és egy hosszan­tartó sztrájk kínos veszteségekkel járna rájuk néz­ve, hanem mert egy sztrájk az egész amerikai gazda­sági életet érintené. Érintené az acél és gumigyára­kat és az összes rokonszakmákat, amelyeknek mun­kásai milliókra rúgnak. Azzal is tisztában vagyunk, hogy a garantált évi bér egy uj fordulatot jelent az ország gazdasági éle­tében — legalább olyan fontos fordulatot, mint a tö­megtermelési módszerek, futószalagon való gyártás bevezetése. Egy okos egyezmény áldás lehet az or­szágra és egy hosszantartó, keserű sztrájk megtör­heti a mai prosperitást és szilárdságot. Lévén a tét ilyen nagy, reméljük, mindkét oldalon elég felelőség­érzettel kezelik a kérdést. CORSI BUKÁSA New York városában, a nyolcmilliós metropolis­ban, ahol legnagyobb számban vannak képviselve Amerika összes népi kisebbségei, óriási megütközést keltett, hogy Dulles külügyminiszter uj bevándorlási tanácsadóját, az olaszszármazásu republikánus Cor­­sit, alig pár héttel a külügyminsztériumba való meg­hívása után egyszerűen kiebrudalta. Corsi elkerge­­tése, mint már jelentettük, azért történt, mert Wal­ter pennsylvaniai németszármazásu kongresszusi képviselő, a középeurópai (bevándorlás esküdt ellen­sége, ráolvasta, hogy negyed évszázaddal ezelőtt olyan szervezetekkel tartott fenn kapcsolatot, amelyek ak­kor tekintélyesek voltak és köztiszteletben álltak, de azóta kommunista befolyás alá kerültek. Már maga az a tény, hogy ilyesmit szemére hány­tak egy republikánusnak, egy kifogástalan magatar­­tásu és átlagon felül tehetséges közhivatalnoknak megbotránkozást kelett. Lehman new yorki szenátor szemérmetlennek nevezte Walter képviselő vádasko­dását. De ez csak színe és szaga ennek az afférnak. A magva egészen más. A magva az, hogy Corsi, aki sok éven át az Egyesült Államok bevándorlási com­­missionerje volt, mindig ellenezte a középeurópai né­pek mostoha elbánását, a nevetségesen alacsony kvó­tákat, és persze élesen ellenezte az uj bevándorlási tör­vényt, amely ezeket az igazságtalanságokat fenntar­totta. Walter képviselő volt, McCarran szenátorral együtt, ennek a törvénynek társszerzője és ezért fe­dezte fel most Walter, hogy Corsi — kommunista-ba­rát ... Washingtonban a McCarthy-féle boszorkányva­dászat kiujulásáról beszélnek. És Mr. Knebel, Wash­ington hires politikai humoristája, ezt a komoly vic­cet sütötte el: Dulles republkánus külügyminiszter azzal, hogy az olaszszármazásu Corsit ilyen szégyen­­’etes módon kiseperte hivatalából, pár százezer new zorki olasz szavazatot tálcán nyújtott át a demokra­­:áknak. Dulles külügyminiszter a sebet, amit Corsin ej­tett, tapasz rátevésével akarta enyhíteni, más kül­­ügyminisztériumi állást ajánlott fel a megbántott embernek. De Corsi ezt visszautasította és Dulleshez intézett levelében alaposan megmondta a véleményét ellenségeiről, akik valójában nem az ő személyes el­lenségei, hanem a fajelmélet szerint másodrangu ke­let- és középeurópai népek ellenségei. Ezt irta Corsi Dullesnek: “A menekült-bevándorlási törvény végrehajtá­sa nem sikerülhet addig, amig ön és a minisztérium azt nem ragadják ki egy elfogult kisebbségtől, amely a külügyminisztériumban éppen úgy mint a kongresz­­szusban képviselve van, amely kisebbség hisz abban, hogy ezen a földön kétféle fajok vannak: felsőbő­rén düek és alsóbbrendüek. Ezek az emberek szabo­tálják a menekült-bevándorlást. Ezek az emberek tá­volítottak el engem a menekült-bevándorlási törvény igazgatásából.” Hozzátette Corsi, hogy ha a menekült-bevándor­lást továbbra is Scott McLeod (McCarthy barátja) irányítja, vajmi kevés európai menekült fog bejutni Amerikába. A FIRST LADY nvörü uj ruhában jelent meg egy washingtoni teadél­utánon, A jelenlévő hölgyek javában csevegtek, ami-Rövidnadrágos színészek Mindenki játszott valaha színházat. Megszürkült öreg családapáik, kik leányaik eset­leges primadonna hajlamait «váltó felháborodásukban sok­szor tettlegesen szokták ki­űzni — életük alkonyatának ■egy-ögy romantikus, múltba révedező óráján, mikor példá­iul a “Sárga csikó” vagy a “Szökött katona” előadásait olvassák az újságokban — meghatva gondolnak vissza azokra a felejthetetlen időkre, miikor ott ágáltak a “Fehér szekfü” egyesület műkedvelő színpadán és Julius Ceasart szavalták vagy Göndör Sán­dor akkori slágereit énekelték a “Falu rosszá”-ból. A legprózaibb foglalkozá­soktól kezdve egész a közélet és a művészet vezető egyéni­ségéig alig találunk valakit, akinek ifjúságában ne lenne egy ilyen rózsaszínű emlék. Az alakitás — a szereplés — ez a tudat alatti ösztönös vágy al­kalomadtán mindenkiből ki­robban. Nagyon természetes, hogy az ifjúság hevülékeny talaja a legalkalmasabb idő­szak érré a szépséges, mesé­nek álmodott világ átélésére. Ki ne emlékezne az iskolai előadásokra — amikor már a Nemzetibe is eljártunk — és az ottani hősök, a képeslapok­ból megcsodált Amtoniusok és Petur bánok pátoszával és dörgő hangján próbáltunk versenyre kelni — ha a “Zrí­nyi ikiirohaná”-sára is volt csak alkalmiunk a tornaterem alkalmi nyílt színpadán. Suszterinastól éret tségire jelelt diákokig mindenki irt valamiilyen formáiban darabot. A suszterinas, ha háromszor darábot a kakasülőn — haza­ment és telefirlkállt két elemis­ta irkát és a legényegyletben előadta társaival. A gimna­zista ugyanezt csinálta Kató­ra József és Shakespeare után szabadon. A külömbség az volt, ihogy a diáknak legtöbb’ esetben a színpaddá kineve­zett hálószobaaj tóval kellett beérnie. Mindenkinek kedves emlék a gyermekkori színjátszás. íme, három öreg n y i 1 a t k o zata. Mindhárman sziáp karriert fu­tottak be: egyik mint iró, má­sik mint festőművész, a har­madik mint színész, Herczeg Ferenc: , — Odahaza történt, Verse­­cen, szüleim házában. Nem le­hettem több nyolcévesnél. Ir­taim egy mesét és ezt egysze­ribe színpadra is átplántáltam Hogy miről szólt ez. a mese, arra már nem emlékszem, csak azit tudom, hogy ,soka:i játszottunk benne. Sok állat­szereplő volt — azt hiszem, nagy sikerünk volt a rokon­ság előtt. Magyar-Mannheimer Gusztáv — Stern Bernát, a régi “Pester Journal” hires vezér­cikkírójának a fiával rendez­tünk egy előadást. A darabot maga a barátom irta. Nagy bizalommal és lázas ambíció­val készültünk. A darab tör­ténelmi tragédia volt. Elérke­zett az előadás ideje. Az egész rokonság megjelent a nagy ebédlőben, ahol a színpadot felállítottuk. Megindult a da­rab. Államférfiak tanácskoz­tak arról, hogy miként lehet­ne megmenteni az országot a gonosz ellenségtől. A főimi­­niisziter hirtelen ajka elé tette a 'kezét és félbeszakította a tanácskozást. “Pszt”, szólt titokzatosan. “Maradjunk csendben. A ki­rályné jön: hallom a cipője nyikorgásából . . .” A siker olyan viharos volt, ihogy az előadást nem is lehe­tett folytatni. A közönség rosszul lett a nevetéstől. Rózsahegyi Kálmán — Szülőfalumban a “Be­tyár kendőjét” tűzték ki a mű­kedvelők. Valami egészen kis szerep jutott nekem. Bebúj­­tattalk egy háromszor na­gyobb parasztgunyába és folyton a színpadon kellett szaladgálnom. Arra emlék­szem, hogy az egész dbiog nem volt az ínyemre és elhatá­rozásnak lett aztán az eredmé­nye, hogy színész lettem. Nyári időszámítás Vasárnap, április 24Jén haj­naliban, amikor az igazak ál­mát álusszük, az óráinkat elő­re kell csavarni egy órával, mert akkor lép érvénybe a nyári időszámítás. Persze nem kötelező, hoigy ezt a műveletet éjfél után 2- Ikor, a nyári idő hivatalos kez­detével végezzük el; ráérünk erre akkor is, amikor felke­lünk, reggel 7-kor (amikor már 8 óra lesz) vagy . . . dél­előtt 11-kor (amikor megkom­­dul a déli harangszó.) Már szombat este is, mielőtt lefékezünk, átigazithatjuk az órát a nyári menetrendre. Mindenki tetszése szerint uta­zik át a hivatalos nyáriba. El­végre szabad országban élünk. WILLIAMS TERVEI G. Mennen Williams most negyedszer ül a Michigan ál­lami kormányzó székéiben és terveket sző . . . Nagy meg­tiszteltetésnek erezné, mond­ta, ha a demokrata párt elnök­­jelöltjének szemelné ki őt, de megelégednék az alelnöki je­löléssel is. Persze Williams mint elnök­jelölt nem jön számba, ha Stevenson vállalja másodszor is a 'kiállást Eisenhower tá­bornok ellen. Ebiben az eset­iben azonban Williams alelnök­­jelöltsége is kútba esnék, mert kát , szcaiSiZiád'OS' állam fiait nem lelhet elnöknek és alelnök­­nek megválasztani. TILOS A KRITIKA Berliniből jelentik; A drez­dai liberális demokrata napi­lap főszerkesztőjét, Dir. Henz HaiJket letartóztatták, mert szóvá tette, hogy a rendőrség házkutatásokat tart és elko­bozza az éielmisziercsomago­­kat, amelyeket rokonok Nyu-. gat-N é m e tországból külde­nek. Horst Ziegelkaimp, a drezdai lap másik szerkesztő­je, Berlin nyugati zónájába menekült; ő hozta a Ihirt fő­nöke bebörtönzéséről. Ez az eset is mutatja, hogy a keTetnémetországi szovjet­­zónáiban látszatra ugyan meg­engedik neim-k o m m u n i sta pártok és lapok létezését, de — jaj annak, aki komolyan veszi a demokratikus jelsza­vakat és kritizálni mer. NEM R0L0ND Sam Bernardino, Cal. — Az állami elmegyógyintézet má­sodik emeletének folyosóján nézelődött egy ember, mint aki nem tudja, hol jár. Ápolók szó nélkül betuisz'koilták az egyik terembe, a bolondok kö­zé. Csak később, az orvosi in­spekció alkalmával' derült ki, Ihogy az az ember nem bolond, ,hanem — sheriff. Red Scott, Imperial megyei sheriff. A házban volt dolga és véletlenül a második emeleten lépett ki az elevátorból, ahová idegen­nek tilos a bemenet. A bíró és a veje Providence, R. I. — Luigi Depasquale bíró gyorshajtás miatt 5 dollár pénzbírságra és 3 dollár perköltség megtéríté­siéire Ítélte vejőt, Joseph Pao­­linot. — Ezért biztosan kikapok a lányomtól, — jegyezte meg a bíró, — akinek minden dol­lárra szüksége van most, mert baibyt vár. De hát bíró vagyok nem tehettem másíképp. HATOS IKREK Egy jugoszláviai asszony­nak hatos ikrei születtek, de egy seim maradt életben. Az anya túlélte a nehéz szülést. A Jó Pásztor Verses Krónikája ÉLETÁLMOK Megtettük már javát a nagy életutnak; álmok hullnak reánk, azután elmúlnak. De mindig uj álmok hullnak a lelkűnkbe; szivárványos játék múló életünkbe. Álmodunk a múltról, elmúlt ifjúságról; elmúlt szerelemről s tán egy szőke lányról. Álmaink mind bohón a nyárról regélnek s feledtetik velünk viharát a télnek. Álmok, mik valóra többé sohasem válnak s délibábjai csak a rég elmúlt nyárnak. Álmok . . . gyors fecskéi a kéklő azúrnak: szállnak, szállnak, szállnak s végül földre hullnak. MEDDIG TART MÉG a biin? Meddig tart a várás? Mikor teljesül be végre a megváltás? Miért a szenvedés? Mért a kinok-kinja? Miért lett a sorsunk ily feketén irva? óh Isten: azt mondják, mindent látsz az Égbiil, fűszál sem veszhet el akaratod nélkül. Mégis ajkunkra fagy sok ima, sok zsoltár: s százszor megrendülünk: nem segít az oltár. Gyász-zsolozsmás szivünk fel-felsír az Égre: “Megváltó-Szentlélek: jövel közénk végre!” Felgyullad lelkűnkben az Ur Jézes képe: fellángol s kialszik szivünknek reménye. MÉGIS VAN VIGASZUNK, bár a bűn még lángol: Égben nem vakulnak el ettől a lángtól. Azur kárpitján túl a csillagos Égnek Jézus gyertyácskái szelíd lánggal égnek. Gyertyácskák fényéiben Jézus szelíd lénye: nincs oly gyűlölet, mely hozzája felérne. Mig Földön az ember egymást tépi-marja, a keresztre mutat Égből Jézus karja: “Sötét árnyékában bár sok gonoszságnak, nem hiába várnak, akik engem várnak. Vérző lelkem imé Atyámhoz eresztem s meghalok, hogyha kell, újra a Kereszten.” KANADAI ÚTTÖRŐK Részlet Izsák Gyula öregkanadai iró “Samaritánus * cimü nemrég megjelent könyvéből (Folytatás) Igen szívesen fogadtak. Elbeszélgettünk. A lá­nyokkal is elbeszélgettem a magam nyelve szerint. Nővéreik voltak, Juliska és Teréz. Mindegyik szép lány volt, úgy, hogy nehéz lett volna közöttük vá­lasztani. Udvariasságból-e, vagy tényleg tetszettem nekik, visszatartottak vacsorára. Mikor szabadkoz­tam, azt mondja a Juliska: “Maradjon, Izsák ur, va­csora után átjön Iduska is és labdázni fogunk ...” Akkor nem vettem ezt figyelembe, cisau vacsora után. Kit látok, mint az én régi kis utitársnőmét, az Idát. Két éve, hogy nem láttam, nem sokat változott. Magasabb lett és az arca most mintha még pirosabb lett volna. Futkostunk az udvaron a labda körül egy pár óráig. Egyszer, mikor a labda messze gurult, együtt mentünk utána. Kérdeztem tőle, hogy: “Ti erre lak­tok?” “Igen, — szólt —, csak itt a szomszédban”. Megígértem neki, hogy egyszer elmegyek hozzájuk. Tagadólag rázta a fejét, azt mondja: “Nem jön ma­ga!” Miikor hazafelé indultam, elbúcsúztam, és azt mondtam neki, hogy hazakfeérem. Azt mondja: “Hi­szen maga lóháton van”. “Igen, — szóltam —, majd felültetlek a nyeregbe, jámbor az én lovaim”. Nem fogadta el. Igaz, nem is lett volna illendő, a két lány miatt. Hiszen mégis csak az ő vendégeik voltunk mind a ketten. Mint minden fiatalembert csábit a cowboy élet, úgy engem is mindig izgatott. Tartottam külön nyer­ges lovat, ezzel aztán becsavarogtam a vidéket. Sze­rettem a közellévő Moose-Mountain dombjait, tavait, egyszer két hónapot ott töltöttem. Szénát csináltunk egy rangernél, a fizetés az akkori körülményekhez képest szerény volt, 18 dollár havonta. Igaz, nem iis adott pénzt, adott két tarka tehenet, melyekre nagy szükségünk volt, miért a tehenet, amit azelőtt vet­tünk, kipányváztiuk- egy hosszú kötélre, mivel vad volt és úgy lefojtotta magát, hogy egy kis vízbe be­­lefult. A nyár könnyen elment a farmon, a telet már nehezebben lehetet áthúzni. Legtöbb tél hideg volt és a havazások járhatatlanná tették az utakat. A járt utakon felverődött a hó, úgy hogy valóságos töltés lett belőle. Ha két szán jött szembe és ki kellett tér­ni, az egyiknek biztos volt a felborulása. Volt olyan tél is, hogy a farmer az istálló tete­jén mászott be, hogy megetesse a jószágot, mert az istállót teljesen betemette a hó. Az ilyen istálló ter­mészetesen alacsony volt. Egyszer egy barátommal rávettük magunkat, hogy átmegyünk Eszterházára. Jó kétnapi ut volt, 70—80 mérföld. Egy ismerősünknek a lánya férihez­­ment és meghívott bennünket. A lakodalom igazi ma­gyaros volt, — étel, ital. zene, tánc, — igen jó alkal­mat adott az ismerkedésre. Az eszterházi település nem volt olyan tiszta magyar, mint a Ib&kevári, colion laktak ott svédek, norvégek, finnek, igy a fiatalság is hamar összekeveredett. Mi végigtáncoltattuk az összes lányokat, sokan össze is súgtak, különösen a lányos anyák. Kérdezték, hogy: “Ki az a két fiatal idegen legény”. Fehér kesztyű volt a kezünkön. Ak­koriban divatban volt az angoloknál, hogy minden legény fehér kesztyűben táncolt, hogy a két nyomot ne hagyjon a lány derekán. Ezt a szokást ma talán nem is gyakorolják. Mielőtt eljöttünk volna Eszterházáról, rábuk­kantam egy földire, aki apámnak jó embere volt még Bótrágyról. Mondja, hogy el szeretne jönni velünk Békevárra, meglátogatni a földieket. Mondottuk ne­ki, hogy itt az alkalom, most elvihetjük. Azt is mond­tam neki, hogy éppen házat akarunk építeni, és igy még keresethez is jut, ha eljön. Ezen aztán annyira megörült, hogy vissza sem lehetett volna tartani. Ács mesterember volt és kőműves, a faluban csak úgy hívták: “az ezermester”, mert mindenhez értett. Jó­­kezü ember volt, egy kicsit bohém természetű. Úgy került a falunkba, hogy felesége meghalt, újra nősült és egy özvegyasszonyt vett el Ung-megyéből, kato­likus családból. Lett három fia, első feleségétől ma­radt szintén három fiú, feleségének első férjétől volt három lánya és egy fia. Felesége első férjének, első házasságából — mert mint lány már özvegy ember­hez ment, volt két fia, R. Miklós és R. István, ezek Chicago egyik külvárosában laktak. A későbbi évek­ben meg is látogattam őket, igen i óravaló üzletem­berek voltak. Ők segítették az egész családot, hogy ki tudtak vándorolni. (Folytatjuk) SZENT A TEHÉN? Indiában még nem dőlt el a kérdés, hogy üzent állat-e a tehén. A túlzó hindu hívők szemében szent, és megbocsáthatatlan bűnt követ el az, aki tehenet leöl. De a felvilágosodottabb magasabb rendek tag­jai ezt babonának minősítik. Az országos parlamentben egy hindu törvény­javaslatot terjesztett be, amely szerint tehenek levá­gása bünetés terhe alatt tilos. Nehru miniszterelnök élesen ellenezte a javaslatot és kijelentette, hogy kormánya iránti bizalmatlanságnak tekintené annak törvényerőre emelését. A parlament elvetette a ja­vaslatot 95 szavazattal 12 ellen. A kommunisták (akiknek csak Lenin szent) nem szavaztak. OSTOBASÁG Egyes tartományi törvényhozások a maguk ha­tásköréiben megtiltották a szent állatok levágását. Ezek közt van éppen az a tartomány, Uttar Prades, ahol Nehru született. Nehru minisztereinöknek nem volt befolyása az ottani törvényhozás elhatározásá­ra és csak; arra szoritkozott, hogy a 'tehénimádást bo­tor előítéletnek nevezte. kor egy ismert társaságbeli asszony lépett a terem­be. Hirtelen olyan csend támadt, amely a viharokai szokta megelőzni, úgynevezett “vésztjósló” csend. Minden szem a bejáratra meredt. Az előkelő dá­ma ugyanis pontosan azt a ruhát viselte, amit Mrs Eisenhower. Szóról-szóra, nemcsak az anyag, de a model is azonos volt. Ikrek szoktak igy öltözködni hajszálra egyformán, mint a két asszony: Mamie és a vendég. Aki a dámák érzékenységét ismeri, az tisztában van vele, milyen érzés egy asszony számára drága és eredeti párisi modeliének hü másolatát látni eg;y másik nőn. A First Ladyt Amerika tiz legjobban öl­tözködő asszonya közé számítják és nem kétséges, hogy a divfi+szabónő részéről tapintatlanság volt azt a modelt készíteni el egy másik vevőnek. Ezt méa akkor sem illik tenni, ha az első számú vevő Mrs. Ei­senhower,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom