A Jó Pásztor, 1955. január-június (33. évfolyam, 1-25. szám)
1955-02-25 / 8. szám
8-IK OLDAL Ä JŐ PÁSZTOR Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent Máté 4. fej. 1—11 Az időben Jézust a pusztába vivé a Lélek, hogy megkísérelte őt az ördög. És miután negyven nap és negyven éjjel bőjtölt, azután megéhezék. És hozzájárulván a kísértő, mondá neki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek kenyerekké váljanak. Ki felelvén, mondá: írva vagyon: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely az Isten szájából származik. Akkor magával vivé őt az ördög a szent városba és a templom' ormára állitá és mondá neki: Ha Isten fia vagy, vesd le magadat; mert meg van Írva, hogy angyalainak parancsolt felőled s kezeikben hordoznak téged, hogy kőbe ne üssed lábadat. Mondá neki Jézus: Megint Írva vagyon: Ne kisértsd a te Uradat, Istenedet. Majd ismét egy igen magas hegyre vivé őt az ördög és megmutatá neki a világ minden országait és azok dicsőségét s mondá neki: Mindezeket neked adom, ha leborulván, imádsz engem. Akkor mondá neki Jézus: Távozzál, sátán, mert írva vagyon: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj. Akkor elhagyá őt az ördög és ime, angyalok jövének és szolgálnak neki. SZENTBESZÉD A nagyböjtben mi is nagy munka előtt állunk. Az ördög hatalmát: a sötétséget, a bűnt kell magunkban legyőzni s Krisztusba kell költöznünk. Az Egyház csak Krisztus Urunk példáját követi, amikor böjtöt rendel. Az Egyház csak alkalmat és módot nyújt híveinek, hogy Krisztussal együtt vezekeljenek. Nem igaz keresztény tehát az, aki azt mondja, hogy a böjtöt nem Krisztus rendelte, hanem az Egyház s azért az nem kötelező. Nem mondotta-e Krisztus Egyházának: “Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg.” Nem igaz keresztény az sem, aki azt mondja: akkor bőjtölök, amikor akarok, vagy akkor, midőn nincs mit ennem. Az előbbi semmi más, mint akaratoskodás, az utóbbi pedig kényszerű helyzet. Sem az egyiknek, sem a másiknak Isten előtt semmi érdeme nincs, vagyis a saját akaratunknak, kívánságunknak és vágyunknak alárendelése, megfélezése. Krisztus Urunk is egész földi életében elsősorban az engedelmességet gyakorolta. Ő maga mondja: “Engedelmességet akarok és nem áldozatot.” És egész élete a folytonos engedelmesség volt, a jászoltól a keresztig, Betlehemtől a Kálváriáig, amint az írás is mondja: “Engedelmes volt pedig a halálig, még pedig a kereszthalálig.” “És ha Krisztus engedelmeskedett, akkor követőjének szavad önkényeskednie? Vájjon mióta nagyobb a tanítvány a mesterénél, Ádám fia az Isten Fiánál? Krisztus engedelmeskedett mennyei Atyjának, az igaz kereszténynek pedig engedelmeskednie kell a Krisztus által alapított Egyháznak. Krisztus Urunk nemcsak azért bőjtölt, hogy nekünk példát adjon, hanem azért is, hogy példáját követve és bűneinket vezekelve egyben jót is cselekedjünk. A jó cselekedetek közé sorozza a böjtölést is. Legyünk tehát jók, amint Krisztus is mondja: “Legyetek tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok is tökéletes.” * A KÉT SZERETET TANA Szent Ágoston, az emberi lélek mélységeiben járó gondolkodó, két törekvést, két irányzatot látott meg a történeti folyamat végső eredőiként. A “két szeretet” tanában kifejti, hogy “két világot alkotott a két szeretet, és pedig az Isten megvetéséig eljutó önszeretet a földit, az önmegvetésig elérkező istenszeretet meg a mennyeit.” A földi és a mennyei világ értelmén másfélezer éve töprengenek a gondolkodók s még korunkban is tucatnyi müviaskodik az ágostoni gondolatokkal. Mégis úgy érezzük, hogy a félreértések, a vádak és a magasztalások szövedékéből s a különféle vallásos vagy történetbölcseleti értékítéletekből k i b o n takozik Szent Ágoston történetszemléletének mai nyelvre is lefordítható helyes értelme. FÖLDI ÉS MENNYEI JAVAK A modern gondolkodás más szavakkal fejezheti ki a “két szeretet” tanát, de lényegében felismeri az emberi lélek kettős törekvését: a földit és a mennyeit. Hiszen az ember egyik kezével ma is földet müvei, hajót ácsol és szerszámot kovácsol, a másikkal pedig templomot épit. Jobb gazdasági rendszert kíván, igazságosabb társadalmi rendért csatázik s evégett uralma alá akarja hajtani a természet félelmetes erőit, de ugyanakkor imádkozik és Isten mintájára az értelem uralma alá akarja vetni magát az emberi természetet is. Korunk általános gondolkodásmódja szerint magától értetődő, hogy a szentágostoni “földi” szeretetnek nevezett törekvés nélkül nem élhet meg az emberi társadalom, de azt már sokan vitatták, van-e szükség a “mennyei” törekvésre is, arra, amely az embert szembefordítja a maga megromlott természetével és figyelmét a legmagasabb erkölcsi ideálra. Istenre irányítja ? VALLÁSOS ÉS TERMÉSZETTUDOM ÁN YI ÉLETSZEMLÉLET A katolikus gondolkodás a helyes önszeretetből fakadó “földi” szeretetet, az evilági törekvéseket és a természet felett való uralom igényét nem Ítéli el, azoknak csak öncéluságával nem érthet egyet, viszont a naturalista szemlélet a mennyei” törekvéseket feleslegeseknek, esetleg éppen károsaknak tartja. Ha elménket végigjáratjuk tiz-huszezer éves kultúrák romjain vagy a történet évezredein, a paloták, a kikötők és a müutak mellett mindenkor ott látjuk a templomot is. A történelem azt tanítja, hogy nem volt még civilizáció, nem volt még kulturkör, amely szabadulni tudott volna sorsunk eme kettősségétől: a gazdasági és társadalmi élet formáitól és az emberi lélek igényeinek kultuszától. VALLÁS NÉLKÜL SOHASEM VOLT CIVILIZÁCIÓ Történelmünk és őstörténelmünk lapjai egyaránt arról tanúskodnak, nyelvemlékeink azt árulják el, hogy a föld és a lélek kultiválása, kultúrája egymással párhuzamosan jelentkezett minden időkben. Ez tapasztalati tény. Az inka, a maja, a polinéziai, az ázsiai kultúrák rommezőinek, az afrikai joruba-törzs kulturemlékeinek egybehangzó tapasztalati igazsága. És erről tanúskodnak a történelem Írott forrásai is. A történeti tények azt igazolják, hogy — legalább is a mi korunkig — az emberi kultúrák egyike sem tudott lemondani a “mennyei” törekvések valamiféle kifejezéséről s valamilyen formában mind a “két szeretet” minden népnél, minden korban megnyilatkozott. Szemünk előtt is megmutatkozik, hogy minél szervezettebb erőfeszítéssel törekszik a közösség valamely ‘“földi”, gazdasági vagy társadalmi cél elérésére, annál nagyobbfoku lemondást, önfeláldozást, önmegtagadást vár az egyesektől, vagyis az egyén önszeretetének annál lelkesebb korlátozását követeli meg. Mert, ha a társadalom jobb életviszonyokat kíván, akkor az egyénnek le kell küzdenie társadalomellenes hajlamait, és ha uralkodni akar a természeten, akkor viszont az egyénnek uralkodnia kell a saját megromlott természetén is: azaz lekel 1 küzdenie a bűnt. Ebben az értelemben mondhatta Irenaeus egyházatya, hogy “Isten az államokat a bűn orvosszereként hozta létre.” EGYÉN ÉS KÖZÖSSÉG Edd^j^ijj^g minden történeti iRozoSiíeg tetűfesaitérvc önkorlátozás követelményét támasztotta az egyénnel szemben, az egyén érzelmi életének, indulatainak megfékezésével járt együtt s azt kívánta tőlünk — a családtól az államig — hogy természetünket az értelem által elismert magasabb elveknek vessük alá. Ez az önlegyőzés, az egyéni vágyak zabolátlanságáról való lemondás a közjó érdekében természetesen nehéz, gyakran! keserves is. Éppen ezért minden kultúra és civilizáció az egyének fájdalmas erőfeszítésével járt és sohasem elégítette ki egészen a tökéletes boldogságra vágyó embert. BELSŐ ELLENTMONDÁS Észre kell tehát vennünk, hogy sajátságos benső ellentmondás lappang a földi javakra törő önszeretetben és talán erre is vonatkoztathatók az Üdvözitő szavai: aki életét szereti, elveszíti azt. Ugyancsak ennek az ellentmondásnak a következményeként fogható fel az a tapasztalati tény is, hogy az ember sohasem elégülhetett ki a látható világ földi javaival, a tér* mészet és a kultúra múlandó értékeivel, hanem ezeken tulfekvő javakra, “mennyei” szeretetre, kielégülésre, tökéletes, örök boldogságra és békére vágyott. A JÖVŐ TITKA Ezzel ugyan nem válaszoltunk kimerítően arra a kérdésre, hogy szükség van-e mind a két szeretetre, mind a két törekvésre, csupán azt igazoltuk, hogy e két törekvés többé-kevésbbé kiegészitette egymást és j ól-rosszul zengő harmóniában volt egymással. így kell-e lennie és igy lesz-e a jövőben is, lehetséges-e, hogy az egyik vagy másik irányzat túlsúlyra jusson a történelem folyamán? — nem tudjuk. A jövőt senki nem ismeri, csak Isten. Mi azonban, amikor földtekénk civilizációit szemléljük, mindenesetre úgy látjuk, hogy a természet felett való uralommal nem oszlatták még el az emberek szenvedéseit, nem oldották fel ellentmondásait, békétlenségét s nem küzdötték még le azokat a gyötrelmeket, amelyeket egymásnak okozunk megromlott emberi természetünkkel. Igazat adhatunk Einsteinnek, aki éppen az atomenergia felhasználásának k é r d é sein töprengve, évekkel ezelőtt úgy fogalmazta meg álláspontját, hogy az igazi probléma nem a természet erői felett való uralomban, hanem az emberek elméjében és szivében van. Ferer rirendi papok magyar börtönben A budapesti rádió jelenti, hogy 18 “belső ellenséget” SU- lyoS" nOrtüiibüniefcésektY; ítélt a pesti bíróság. Faddy Otmár és Bonis Lajos ferencrendi szerzetesek é 1 e tfogytiglani fegyházbüntetést kaptak, egy Gajári Kálmán nevű földbirtokos 13 évet kapott, a többiek — akiknek neveit nem közölte a rádió — két és fél évi és súlyosabb börtönbüntetéseket kaptak. A múlt <áv augusztusában Father Faddy egy prédikációjában élesen támadta a kommunista korm á nyzatot. Akkor a budai ferencrendi kolostorban házkutatást tartottak s egy névlistát találtak. A listán' szerepelt személyeket aztán azzal vádolták, hogy meg akarták dönteni a kommunista rendet és visszaállítani a kapitalista államszervezetet. Hogy miben állt a most elitéit “belső ellenségek” biine, azt a pesti rádió nem tartotta szükségesnek részletezni. Kommunista államban a vád maga bizonyíték. Még csak kis háború A kínai tengerpart két fontos kikötője előtt fekvő két fontos sziget, Matsu és Quemoy , birtokáért még csak kis háború folyik és senkisem tudhatja, nem nő-e az nagy háborúvá. Chiang, a nacionalista vezér, akinek katonái tartják megszállva a két kis, de katonailag nagyon értékes szigetet, azt mondja: Amerika Ígéretet tett, hogy segit megvédeni a két szigetet a kínai kommunisták támadása ellen. Washington hallgat. Egyelőre tehát csak kis háborúról számolhatunk be. A kommunisták négy napi szélcsend után újra ágyuzták Que mov szigetét, márpedig pontosan célozva, hiszen a sziget alig négy mérföldnyire van a szárazföldtől. Chiang nacionalistái viszont arról tesznek jelentést, hogy hét kommunista hadihajót — kis ágyunaszádokat — elsülyesztettek Matsu sziget közelében. TERJESSZE LAPUNKAT! A súlyos betegségétől felépült Szentatya a Vatikán ablakából áldást oszt ausztriai zarándokoknak. Nagyböjt első vasárnapja EVANGÉLIUM Szent János 1, 44—52. Azon időben: Ki akart Jézus menni Galileába, és találd Fiiepet. És mondá neki: Kövess engem. Filep pedig Betszadából való volt, András és Péter városából. Filep találkozók Nátánaellel és mondá neki: Akiről Mózes irt a törvényben és a próféták, megtaláltuk Jézust, József fiát Názáretből. És mondá neki Natánael: Kerülhet-e valami jó Názáretből? Mondá neki Filep: Jer és lásd. Látván Jézus hozzája jönni Natánaelt, mondá felőle: íme az igaz izraelita, kiben nincs álnokság. Mondá neki Natánael: Honnan ismersz engem? Felelvén Jézus, mondá neki: Mielőtt Filep téged hivott volna, midőn a fügefa alatt voltál, láttalak téged. Feleié neki Natánael, és mondá: Rabbi, te vagy az Isten fia, te vagy Izrael királya. Felelvén Jézus, mondá neki: Mivel mondottam neked: Láttalak téged a fügefa alatt, hiszesz; még nagyobbakat fogsz látni ezeknél. És mondá neki: Bizony, bizony mondom nektek, mostantól látjátok az eget megnyílni, és az Isten angyalait fel és leszállani az ember fia felett. SZENTBESZÉD Négyezer éven keresztül zárva volt az ég emberek előtt bűneik miatt, midőn végre az Ur Jézus Krisztus megnyitotta azt. A Szentlélek megvilágitá Filep elméjét, minek folytán ő a legnagyobb készséggel engedelmeskedett az Ur hivó szózatának és rögtön követte Krisztust. Amint hallottuk, az alacsony származású és tudatlan halászokat hívta meg Krisztus Urunk az apostolságra, és azok a legnagyobb készséggel azonnal követték az Urat, hálát adva, hogy Jézus őket postolaivá választotta. Isten Mesterünk minket is és minden embert meghívott az üdvözitő hitre; mi is adjunk hálát, hogy tagjai lehetünk Krisztus Anyaszentegyházának, amelynek gazdag kegyelemeszközeit üdvösségünk munkálására használjuk fel és mint az Anyaszentegyház buzgó és élő tagjai, sóhajtsunk fel: "Oh Végtelen lTgalinu isten, ki minket, «mMH lan szolgáidat, érdemeink nélkül csupán kegyelemből a Te szőllődbe az üdvözitő hitre meghívtál, esdve kérünk, nyújts segélyt, hogy mint fáradhatatlan, jó munkások, szent akaratod szerint buzgón működhessünk és a jó munkának jó bérét mennyekben élvezhessük.” HAMVAZÓSZERDA A Iliiiihánal és vezekolés 40 napja A nagyböjt negyven napjának kezdő napja a maga szürkeségével eszünkbe idézi a zsoltár szavát, melyet az esendő és bukásra hajlamos ember minden idegszálával érez: “Tiszta szivet teremts bennem Istenem!” Hiszen áhitjuk annak az életnek szépségét, mely az isteni parancsolatok sövénye között tart meredeken az ég felé. Ha az ember a bűn miatt elvesztette ezt a szépséget, vissza kell szereznie a bíinbánat által. Az Egyház ősidők óta a Negyvennap idejét rendelte a bünbánatra és vezekelésre. Őseink vezeklése nagyon kemény volt. A szentegyház pitvarában szennyes "ruhában, könnyezve térdeltek, gyászolva az elvesztett életet; bőjtöltek, imádkoztak, alamizsnálkodtak s kérlelték az Egyházat. Az Egyház pedig, mint egy nagyon régi imádság mutatja, igy könyörgött érettük: “Könyörgő kérésünket, zokogó szivünket öntjük eléd, Uram. Könyörülj meg azokon, akik bevallják előtted bűnüket! Irgalmazz nekik, hogy ne essenek az Ítéletkor fenyegető büntetésbe; térjenek viszsza a tévedés útjáról az igazság ösvényébe és soha többé ne sértsék őket uj sebekkel!” Ha nekünk nem is kell már ilyen keményen vezekelnünk, lelkünk megtisztulása végett, mi is rászorulunk. Szivünkben olyan vágyak indulatai hullámzanak, amelyeket sem ésszel, sem erővel le nem gyűrhetünk ; ez ellen az imádság gyógyszerét használjuk. A gyónás pedig a léleknek valóságos gyógyfürdője; helyes és gyakori használata kiemeli lelkünket a gyarlóságból és egészségessé teszi. A bünbánat szelleméhez nem elég a gyónás: kell az önmegtagadás is, mert a lélek csak vele lehet tiszta, mint a liliom a tövisek között. Mindennek betetőzése pedig: érintkezésbe kerülni az Élettel. Az igazi Élettel, aki Krisztus. A botlásból felocsúdó lélek odaborul eléje és meghallja vigasztalását: Ne féljetek a világ bűneitől, ne féljetek a testi szenvedély füzétől: Én vagyok a bűnök bocsánata! Ne féljetek a sötétségtől: Én vagyok a világosság! Ne féljetek a haláltól: Én vagyok a feltámadás és az élet! I Távozzál sátán!
