A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-08-27 / 35. szám
ff ÄSE S.' OLDÄE -A JÖ POSZTÓI Katolikus szertartások angol nyelven EGYELŐRE CSAK AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN j> Pünkösd után 12-ik vasárnap ; /, EVANGÉLIUM ß Szent Lukács, 10. fej., 23—37 Az időben tanítványaihoz fordulván Jézus, mondá tanítványainak: Boldogok a szemek, melyek látják, miket ti láttok. Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király kívánta látni, amiket ti láttok, de nem látta és hallni, amiket ti hallotok, de nem hallotta ... * És íme fölkele egy törvénytudó, kisértvén őt és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem? Ő pedig mondá neki'- Mi vagyon Írva a törvényben, miképen olvasod? Amaz felelvén, mondá: Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes lelkedből és minden erődből és egész elmédből, felebarátodat pedig úgy, mint saját magadat És mondá neki: Helyesen feleltél, ezt cselekedjed és élni fogsz. Amaz pedig igazolni akarván magát, mondá Jézusnak: De hát ki az én felebarátom? Felelvén pedig Jézus, mondá: Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba menvén, rablók közé került, akik kifoszták őt és sebesre vervén, félholtan hagyták őt és eltávozának. Véletlenül azon az utón jött lefelé egy pap és látván őt, tovább méné. Hasonlóképen viselkedett egy lévita is, midőn azon helyhez ért és látá őt, elméne mellette. ^ Arra utazván pedig egy szamaritánus, odaméne s látván őt, könyörületre indula. És hozzája járulván, bekötöző sebeit, olajat és bort öntvén azokba, föltevé őt barmára s a szállásra vivé és gondját vitelé. Másnap elővévén két dénárt, a gazdának ada és mondá neki: Viselj gondot reá és ha többet költenél reá, én amikor visszatérek, megadom neked. E három közül, mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, aki a rablók közé jutott? Amaz pedig mondá: Aki irgalmasságot cselekedett vele. És mondá neki Jézus: Menj és te is hasonlóképen cselekedjél. SZENTBESZÉD __ A katolikus életben nagyon sokan, még a jobb érzésű és hitük szerint élők között is olyan vélemény alakult ki, mely szerint a hit nem más, mint nehéz kötelességeknek sorozata. Tényleg vannak kötelességek is a hívők számára, nemcsak lelkileg kell törődniük önmagukkal, hanem anyagiak terén is sokszor nehéz feladatok elé van állítva a katolikus ember. Az amerikai egyházi hatóság kérelmére a Vatikán engedélyt adott arra, hogy amerikai katolikus papok angol nyelven végezhessenek el egyes szertartásokat: keresztelést, esketést és a halotti szentségek' kiszolgáltatását. Ezzel az engedéllyel a pápa és a katolikus egyházi főhatóság az Egyesült Államok iránti megkülönböztetett elismerésének kíván kifejezést adni. Egyelőre az angol nyelv használata csak az Egyesült Államokban van megengedve, a kanadai és angliai egyházak még nem kaptak ilyen felhatalmazást. i Másfél évszázad óta nyilt kérdés nyert ezzel a nagyjelentőségű vatikáni határozattal eldöntést. Az angol nyelv használatát 150 év óta sürgették amerikai és angliai papok, mdg most végre — legalább részben — meghallgatásra találtak. Valószínűleg Spellman newyorki bíboros érsek kérése érlelte meg a Vatikán elhatározását. A múlt év novemberében Washingtonban tartott amerikai püspöki konferencia határozata értelmében kiérte az érsek az engedélyt. A mostani engedély a nyelvi kérdésben nem forradalmi újítás a katolikus liturgiában. Már eddig is meg volt engedve az ország nyelvének használata a missziós munkában, úgyszintén három európai országban : Franciaországban, Olaszországban és Németországban. Közvetlenül a második világháború kezdetén, 1941 és 1942-ben, a katolikus missziók engedélyt kaptak a helyi nyelvek használatára New Guineában, Kínában, Japánban, Indokinában, Indiában, Holland Kelet India szigetein (a mai Indonéziában) és Afrikában. Mindezekben az országokban is azonban a misék nyelve továbbra is a latin maradt, egyedül Kínát kivéve, ahol 1949-ben a missziós papok engedélyt kaptak a mandarin nyelv használatára a miséknél is, a kánon kivételével. Magyary Gyula pápai prelátus Szent István napi ünnepi beszéde "Legyünk mindnyájan szószólói a magyarság szent ügyének” Nehéz hitközségi terhek, amelyeket együttes erővel kell elviselni és amellett más törvények is állnak az emberek előtt, melyek bizonyos fokig korlátokat jelentenek s gátat vetnek annak a szabadosságnak, melynek szabadon áldozhat a hitetlen ember. Túlzás volna azonban, ha valaki csak ezeket mérlegelné az életben és ilyen nehézségek láttára sötét vigasztalannak minősítené a katolikus életet. Olyan valami volna ez, mintha valaki találna egy régimódi, ütött-kopott ládikát és azonmód el is dobná,^ jóllehet, ha kinyitná, azt szinarannyal tömve találná, de mert ő csak az elnyűtt külsőt nézte, elvetette azt és igy annak a birtokába jutnak a kincsek, aki okos megfontolással a belsejébe is beletekint-Az anyagi javakról helyesen akkor gondolkodik az ember, ha nem ragaszkodik hozzá annyira, hogy még attól az áldozattól is irtózik, ami Isten dicsőségére megy. Hiszen templomnak adni annyit jelent, mint a legjobb takarékpénztárba tenni pénzünket, amely dupla kamatot hoz mindenkinek: segít földi, anyagi ügyeinkben is megszerezni az Isten áldását,^ mely nélkül egy tapodtat sem mehetünk tovább és kamatozik az örök élet számára, hisz annak adtuk, akinél bőkezűbben senki sem tudná azt nekünk visszafizetni. Ha valaki igy megfontolja az Egyházával szemben köteles anyagi nehézségeit, akkor nem fog kibújni ez alól soha. . A katolikus élet, virágzása idején épültek azok a világhírű dómok és évszázados hitről tanúskodó régi kolostorok, amelyek azt bizonyítják, hogy azok a kegyes alapítók tudták értékelni az Istennek szánt adományok fontosságát. A vallásos élet egyéb áldozatai, a szentmise hallgatása, szentségek felvétele, bojt, egyházi törvények betartása is csak első pillanatra tűnnek fel nehéznek, de ha megfontoljuk azt, hogy az Isten jósága rendelte ezeket nekünk, hogy Isten gyermekeihez illő nemes és tisztult felfogásban lelki nyugalmat és tartós békességet nyújtó módon élhessük le az életünket, akkor nemcsak hogy nagyra fogjuk becsülni, de szeretni is fogjuk a lelkűnkkel szemben tartozó kötelességeinket. Már az Ószövetségben is hangoztatja az Ur ennek a szükségességét, amikor jóakarattal figyelmezteti az embert arra, hogy a pogányok útjaira ne térjenek, mert az a kárhozatra vezet. GYÁSZOLJÁK A KIRÁLYNŐT Florence Mitchell 44 éves cigánykirálynő autóbaleset áldozata lett. Cigányok az ország minden részéből összesereglettek Quin south-dakotai városban, ahol három napon és három éjszakán át virrasztanak a királynő ravatalánál. Mint már jelentettük, az idei országos Szent István napi emlékünnep New Yorkban, a St. Patrick székesegyházban minden eddiginél hatalmasabb megnyilatkozása volt az amerikai magyarság öszszetartásának. Politikai és felekezeti külömbség nélkül impozáns tömegben sereglettek össze régi bevándorlóit és uj menekült magyarok és tanúságot tettek a szülőföld népe iránt érzett szeretetükről és hűségűkről. Az ünnepségen Msgr. Magyary Gyula pápai prelátus nagyhatású beszéd vi mondott, amelynek fő pontjait a rendelkezésre álló hely mértékében itt közöljük: A magyarság apostolát, keresztény királyságunk alapítóját, Magyarország egyik legnagyobb fiát ünnepeljük. Boldog az a nép, amely ünnepelni tud — írja a királyi zsoltáros. Ez a boldogsága még a hazátlanságban boldogtalan magyarnak is megmaradt. Vannak alkalmak, amikor az ünneplés egyenesen kötelességünk. Ezt a kötelességet érzi minden magyar ember, otthon az elnyomásban, szerte a nagyvilágban s a háború utáni szétszóródottságunkban. Most múlt 916 éve, hoyy a nagy király az örök hazába költözött. 916 éve, hogy a Nagyboldogasszonynak ajánlotta koronáját, országát és népét s kezdődött a Regnum Marianum. Kilenc évszázada, hogy István király bevonult a magyar s a világtörténelembe s az Egyház szentjei sorába. A történelem nemcsak VII. Gergely pápa szentté avatási bullája, hanem a magyar nép mélységes tisztelete, az akkori ismert keresztény világ csodálata alapján adta meg neki a Szent jelzőt. Hogy mit és hogyan Írnak Szent István királyról most otthon, ez nem a magyarság tükre. Az az igazi magyarság képe, melyet Budapest élt át 1945, augusztus 20-án, amikor futótűzként terjedt el a hir, hogy az amerikaiak viszszahozták a dicsőséges Szent Jobbot s a milliós város összeforrott Szent István és csodálatos jobbkeze tiszteletében. Pedig akkor már nem volt hivatalos állami rendezésben tartott körmenet. S ha már azóta ki is maradtak a Szent Jobb körmenetek, de a könynyesszemü magyarok tízezrei ostromolják ilyenkor a budapesti Szent István bazilika hatalmas kapuit, hogy ha csak egy fohászra is, megjelenjenek a Szent Ereklye előtt. A kommunista tanítás a sajtóban, rádióban, egyesületekben iskolákban, és iskolán kívül a hagyományok megbecsülése vagy a Szent Jobb tisztelete ellen vajmi csekély nyomot hagy otthon az igazi, hűséges magyar ember lelkében. A s z e ntistváni hagyományok otthon élnek, sőt még erősebben élnek, mint valaha. A keresztény szellemmel együtt jár a vértanuságra va-Dr. Magyar József a Szent István egyház plébánosa ló kiáltás is. A leigázott országban a keresztény és nemzeti élet hőskorát élik véreink. Mi innen csak a csodálat adóját róhatjuk le velük szemben s együttérzésünk imájával kísérhetjük az ezeresztendős magyar történelem legnagyobb gigászi ellenállását. Hogy mennyire összeforrott a nemzettel augusztus 20, azt éppen a kommunisták eljárása bizonyítja legjobban. Hogy Szt. Istvánt s mindent, ami vele összefügg, kiemeljék a magyarok öntudatából, a Szt. István napot, mint ilyet eltörülték, de az augusztus 20-át nem merték bántani. Lett belőle a “magyar kenyér ünnepe”. S mikor már a kenyér is fogyóban volt, az éhes magyar nép uj alkotmányt kapott augusztus 20-ra, mely igy az uj alkotmány ünnepe lett. De augusztus 20 mindenképen ünnepnap maradt, mig a hatalom vakmerő tollvonással az egész kereszténység több ünnepét törölte el. A kommunizmus, ez a világot megfojtással fenyegető sátáni világnézet sokat ad a jelképekre. Éppen ezért az ellentétes jelképeknek pusztulniok kell. Hogyne lett volna ezen uralomnak tövis a szemében a főváros által emelt szent szimbólum, a Szent István-alapitotta Regnum Marianumot jelképező városligeti templom? Le is rombolták földig, hogy ugyanott állítsák fel a történelem egyik legb o r z almasabb anti-krisztus alakjának szobrát. Eljön az idő, amikor az uj antikrisztus szobra ledől a budapesti Városligetben, hogy helyet adjon újból Krisztus templomának. Szent István király túlnőtt az időn és a téren. Nemcsak történelmi alak, hanem szinte köztünk élő szent valóság is. Jogarának csodásán összefogó erejét érezzük, kik az ő gyermekei vagyunk, akár a rabhazában, akár messze a szülőföldtől. Hogy mennyire egyek vagyunk mi, különben széthúzásra annyira kész magyarok, azt ma érezzük legjobban. Szent István ma is a mi vezérünk. Mintha csak azt jelképezné a halálban ökölbe szorított keze is, hogy a jogart, az ország gyeplőjét még a halálban sem akarta kiadni kezéből. Igenis, mi Szent István népe, a Szent Király gyermekei vagyunk kivétel nélkül. Mindnyájunk fölött tartja a magyar nép atyja szent kezét, mint ahogy 950 évvel ezelőtt kisérte mindenütt áldás a keze nyomát. Irgalmas szeretetével állott Mindszenty bibornok hercegprímás előtt ez a szent király, aki Rómában és Jeruzsálemben zarándokházat alapított. Ezért akart a mártír főpap maga is Szent István Menekült Egyesületet alapítani az Örök Városban, a menekültek ügyeinek intézményes intézésére. A 20-as évek elején egyik budapesti újság szentisvánnapi vezércikke “Szent Ököl” címmel jelent meg. Igen az a serény alapitó és segítő kéz ökölbe is tudott szorulni és le is sújtani, hogy megvédelmezze az uj, keresztény államot külső és belső ellenségek ellen. Igazságossága egyaránt büntette a lázadó rokont vagy nem rokont. Kemény ökle úgy tartotta a rendet, hogy még közvetlen gyönge utódai alatt sem omlott össze az ország uj berendezése. István király kardja a nemzet egyik ereklyéje s erejének szimbóluma. Vajha ez a szent ököl lesújtana országa elleneire és megpróbáltatásunk kemény ideje lejártával győzelemre vinné minél hamarább a magyar igazságot! Tartson is össze bennünket ez az áldott, építő, segítő kéz és fogjon erősen ez a hatalmas királyi ököl. Az otthoniak hősies küzdelmükkel; azok, akik eped ve várják a felszabadulás idejét és hazavágy nak, azzal, hogy tudást, tapasztalatot gyűjtenek, amelyet az édes otthonban kívánnak a haza javára kamatoztatni. Akik pedig régi, meg' települt kivándoroltak, vagy a menekülésben szétszóródott magyarok közül úgy döntöttek, hogy nem térnek vissza véglegesen Magyarországra; órájuk az a nagy feladat vár, hogy lelkűkben emeljenek templomot az elhagyott szülőföldnek s a magyarsághoz, Szent István egy családjához való tártozás tudatát tartsák ébren és kiki a maga helyén legyen szószólója a magyarság szent ügyének. Pünkösd után 12-ik vasárnap EVANGÉLIUM Szent Máté, 19, 16—26. Azon időben; Egy ifjú jőve Jézushoz, térdre esvén előtte és mondván' Jó mester! mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen? Ő pedig mondó neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egyedül az Isten. Ha pedig az életre be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat. Kérdé őt:: Melyeket? Jézus pedig mondá: Ezeket: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj. Atyádat és anyádat tiszteljed, és szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Mondá neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól, mi híjával vagyok még? Mondá neki J*ézus: Ha tökéletes akarsz lenni, akkor menj, add el a mid vagyon, és oszd a szegényeknek, és kincsed leszen mennyben; azután jöjj, és kövess engem. Mikor pedig az ifjú hallotta ez igét, megszomorodva méné el, mert sok jószága vala. Jézus pedig mondá tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy nehéz a gazdagnak bejutni mennyeknek országába- És ismét mondom nektek: Könynyebb a tevének átmenni a tü fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyeknek országába. Hallván pedig ezeket a tanítványok, igen csodálkozának, mondván' Ki üdvözölhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, mondá nekik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. SZENTBESZÉD . ff ffl *85 ÍH D”» m- ■ ('.i we* W [ff A mai evangéliumban —nem elsőizben— Krisztus Urunk nagyon éles szavakkal kel ki a gazdagok ellen, kiparancsolva őket a mennyek országából. Ezt a szenvedélyes kifakadást nem szabad félremagyarázni. Nem minden gazdag ember ellen szól a vád, hogy önzők, kapzsiak s balga módon az aranyban látják a boldogság kutforrását. A példabeszéd egy bizonyos gazdagot említ és persze vonatkozik mindazokra, akik hasonlóképpen gondolkodnak és cselekednek, mint a megszomorodott szivü gazdag, aki embertelenül fukar lévén, még a mennyei örök boldogságot is olcsó pénzen szerette volna megvásárolni. Pedig hát az örök boldogságot megvásárolni nem lehet, se pénzzel, se más földi kinccsel________ Legyen ez figyelmeztetés azoknak, akiket a sors anyagi jóléttel látott el. Legyen figyelmeztetés, hogy a sors nem azért halmozta el földi javakkal, hogy azokban dúskáljon, azokat őrizze és vigyázzon, hogy azokból egy garas, egy falat se jusson a szegényeknek, az ínségeseknek, az éhezőknek. Krisztus megbélyegző szavai csak azokra a gazdagokra vonatkoznak, akik a keresztényi felebaráti szeretet parancsát nem követik: “Szegény gazdagoknak” szoktuk nevezni az ilyen gazdagokat, és joggal igy, mert lelkűk mindig üres lesz, lelkiekben koldusok maradnak világéletükben. És összeharácsolt és felhalmozott földi javaikat nem vihetik magukkal az örök életbe ezek a rövidlátó és szűkkeblű gazdagok. így nyerik el méltó büntetésüket. Előbb vagy utóbb megszólal lelkiismeretük és figyelmezteti őket a szomorú végre: Jaj annak, akinek lelkiismerete akkor szólal meg, amikor más késő. BIBLIAI JELENETEK HONFOGLALÁS Az első világháborúban a németektől elvették délnyugat-afrikai gyarmatukat s azt a népszövetség megbízásából a délafrikai köztársaság igazgatta. Most a köztársaság elnöke, Maian, kijelentette, hogv a népszövetségi megbízatás lejárt és a köztársaság végleg bekebelezi az egykori Német-Délnyugat-Afrikát. Szent Kristóf a kis Jézust átviszi a folyón
