A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-09-17 / 38. szám

8-IKOLDAE . 1JŐ PÄ8ZTOB to f J1 / Pünkösd után 15. vasárnap w i EVANGÉLIUM i ..síC Szent Lukács 7, 11—15 Az időben történt, hogy Jézus egy Nairn nevű városba méné és vele ménének tanítványai s nagy népsokaság. Mikor pedig a város kapujához közele­dett, ime egy halottat vivőnek ki, egyetlen fiát egy anvának, aki özvegy volt s a város sok népe méné vele . . . Kit mikor meglátott az Ur, megkönyörülvén rajta, mondá neki: Ne sirj. És oda menvén, illeté a koporsót, mire azok, akik viszik vala, megállanak. És mondá: Ifjú, mondom neked, kelj fel. És felüle a halott és beszélni kezde. És átadá őt az anyjának. SZENTBESZÉD “Az időben Jézus egy városba méné, amely Naimnak nevezteték. Mikor pedig a város kapujá­hoz közeledett, ime egy halott vitetek ki, egyetlen fia anyjának, ki özvegy vala.” Jézus, Naimba megy s ott egy halottal találkozik. A halott egy özvegynek egyetlen fia. Nairn annyit jelent, mint kedves, Jézus tehát egy kedves helyre megy és mégis mily szomorú menet jön elébe. Kedves helyre megy, hogy kissé megpihenjen, hogy lelke felüdüljön, kedélye felvidul­jon s ime pihenésről szó sem lehet; kedélye elborul, a lelke pedig megnehezül, hiszen halottat lát, egy öz­vegy asszonynak egyetlen fiát. Ez az élet, kedves Olvasóim. Ez a világi, a földi élet képe. Kedves helyeket keresünk abban kedves dolgok után járunk szüntelen, valahogy szeretnénk kedvessé tenni körülöttünk mindent: a hajlékunkat, a környezetünket, az embereket és az eseményeket egyaránt, de haj, amidőn “Nairn,” vagyis a “kedves” felé törekszünk, mindig találkozunk mi is egy-egy halottal, egy-egy bánattal, egy-egy szenvedéssel, mely azt mondja nekünk: Ember, az élet nem meny­asszonyi menet és nem lakodalom csupán; van ab­ban, sőt talán még sokkal több halottas menet is, van abban talán még sokkal több temetés is. Ember, az élet nem csupán derű, van abban na­gyon sok ború is, az élet nemcsak fény, van abban nagyon sok árny is és az életbe nem minden rózsa, van abban nagyon sok tövis is . . . Ámde nemcsak testi halottakkal találkozunk az életben, nemcsak testi bajok és szenvedések szegé­lyezik az életnek utait, hanem vannak abban lelki halottak, vannak abban lelki bajok és szenvedések is. És a holt testeknél sokkal szomorúbbak a holt lel­kek, a testi bajoknál és szenvedéseknél sokkal fájób­bak a lelki bajok és szenvedések. A 'holttestnek útja — amint jól tudjuk — a sírba vezet, ahol az a test el­­porhad ugyan, de poraiból előbb vagy utóbb uj élet támad, a holt léleknek útja azonban a kárhozatba visz ,ahol ugyan nincsen poriadás, de nincsen — fel­támadás Sem! De van, igenis van; van Krisztusnál, aki amint annak a naimi halottnak azt mondta: “Ifjú mondom neked, kelj fel,” úgy annak a halott léleknek, a lelki halottnak is azt mondja: “Bízzál fiam, a te hited megszabadított téged.” Igenis, van úgy testi, mint lelki feltámadás annál, aki azt mondta magáról: “Én vagyok az élet és a feltámadás, aki én bennem hisz, ha meg is halt, élni fog.” Meghalt a naimi ifjú, azonban Krisztus szavára feltámadt; meghalt Lázár, de Jézus neki is azt mond­ta: “Lázár, jöjj ki!” sőt meghalt maga Krisztus is, de harmadnapra saját szavára és saját erejéből Ő is feltámadt; meghalunk valamennyien, meghal min­den ember, de egyszer majd az Ur mindenkinek azt fogja mondani: “Kelj föl!” Mert hát, aki teremtett bennünket, az fel is támaszthat, aki testünket a nem­­létezésből a létbe helyezte át, az azt a testet a porból még inkább keltheti fel uj< életre . . . Mert hiszen a teremtés nagyobb csoda, mint a feltámadás. A terem­tés ugyanis egészen uj élet, a feltámadás azonban az életnek csak egy újabb formája. Kelj fel testem az éj sötétségéből a nappal vilá­gosságára, mert a világosság a te mindened, de kelj fel lelkem is a bűn sötétségéből az erény fényessége­re, mert a fényesség a te mindened, mert neked hit, remény és szeretet kell, ezek nélkül sötét vagy, sor­vadt vagy, halott vagy. Ne feledjük el, kedves Olva­sóim, amit Krisztus Jézus a naimi ifjúnak mondott: “Kelj föl!” az voltaképen mi nékünk — mindanv­­nyiunknak szól. Kelj fel, kelj fel az életre, mert ha már a testednek is élnie kell, jóllehet, csak a porból lett, akkor még inkább kell élnie lelkednek, amely az Istentől való. A léleknek élete a földön a hit, azért higyj, remélj és szeress és a hit majd megszabadít téged. Amen. ELSŐ A TEMPLOM (FEP) Az árvíz után visz­­szatért dunakeletiek első kő' zös munkája az volt, hogy a községi római katolikus templomot és környékét meg­szabadították, az iszaptól megtisztították. A kommunista községi ve­zetőség nagy bosszúságára a közös szérüek és raktárak rendbehozására csak másod­sorban tudták a lakosságot mozgósítani, pedig azokra vonatkozóan munkaversenyt is hirdettek. Szerkesztői üzenet Lajos. Illetékes helyre kül­dött alamizsnáját kivánságá­­dött alamizsnáját kívánsá­ga szerinti célra fordították. TEMPLOMOK VÁROSA Mesés kincsek» régi braziliai szent helyeken Aki Ouro Preto brazíliai városban jár, csodálkozik a rengetek templom láttán. Mindjárt, ahogy kilépünk az állomásról, ötöt olvashatunk meg a domboldalakon. Ezen­kívül tizenhárom főtemploma van. Valamennyi (bőkezűen diszitve arannyal, ezüsttel és művészettel. Az az érzésünk, hogy a nép gazdagságának pompáját és hivalkodását a templomok diszitésében akar­ta mutatni. Az igazi ok azon­ban a gyarmati Brazília nagy hite volt. BensziUöttck és bevándorlók Mikor Minas Gerais tarto­mány fővárosában, Vila Ri­cáiban ömlött az arany, még nagy volt az elkülönülés a portugálok és a mulattok, a felszabaditottak s a mamelu­­kok leszármazottai között. Egy bizonyos, a portugálok lenézéssel viseltettek a 'ke­vert fajuabkal szemben és az elkülönülés még az Isten há­zában is megvolt. A portugá­lok még térdelni sem akar­tak egy mulatt vagy egy ma­­m élűik mellett. (Mulatt — a néger-fehér keverék, mame­­luk -— a néger-indián keve­rék). Ennek következtében Vila Rican két plébánia keletke­zett: az Antonio Dias, a fe­keték, felszabadított leszár­mazottaik, mulattok, marnelu­­kok és az itt született ban­­deiranték részére; és az Ig­­reja N. S. do 'Pilar, a Portu­gáliából jöttek részére. Még ma is láthatjuk e két vetélkedő rész ízlését a két templom kivitelezésében. Az Antonio Dias plébániatemp­lom az őserdők kemény és nyers embereinek ízlését mu­tatja. A portugálok megvetet­ték ezt az osztályt és kiszipo­lyozták aranyát a portugál ki rály számára. Ezért ez a tem­plom, bár nagyszerű építésze­ti látvány s oltárai türelmes aranymumká va 1 ékeseik, teres folyosói és tág sekrestyéje van, méltóságteljes mosdó­val, mégsem olyan dús, mint az N. S. do Pilar, amelyre a portugálok rányomták gőg­jük minden bélyegét, csak hogy a gyarmatositottak fö­lötti felsőbbségüket kimutas­sák. Aránk de nei iéntjUk Szűk,«Őribe utcákon jutunk a Pilarljlz. Belépünk a por­tugálok Bus és nagyszerű tem­plomába. A falak teljes szé­lességükben arannyal van­nak burkolva. Első tekintet­re ez nem látható. A plébá­nos azonban megmagyarázza, hogy eredetileg ugyan ara­nyozva vannak a falak, ami ennek a gyarmati, arany­­templomnak csillogó látványt adott. A múlt században azon­ban az egyházi közösség az­zal az indokolással, hogy a templomiban nincs elég vilá­gosság, elrendelte, hogy vilá­­gosszinü festékkel húzzák be a falak egy részét és a külön­böző oltárok szentjeit. Ilyen­formán, aki először látogatja meg a Pilart, az a 'benyomá­sa, hogy csakolyam templom­ban van, inint a többiek. Pe­dig a festék alatt még ma is ott van az arany. Ennek bizonyítására a plébános fel­kaparja a festéket a falon és valóiban, a festék alatt ott ar arany. Csizmás szentek Tekintve, hogy ez a temp­lom a portugáloké volt, szá­most európai érdekességet ta­lálhatunk benne. A csizma abban az időben a nemesség megkülönböztető viselete volt. Ezért a portugálok Szent Józsefet és Szent Joacihimot csizmába öltöztették. A che­­rubok teljesen mezítelenek, mert ezeket is Portugáliából importálták, ahol akkor a po­gány művészet uralkodott. A főoltár áldoztató asztalára függőlegesen van az Úrvacso­ra képe zseniális persektivá­­nan. Aki belép a templomba, úgy látja, hogy Krisztus szemben a belépővel, háttal ül az oltárnak. Viszont, aki a főoltárról néz az oltár mö­gé, úgy látja, hogy Krisztus arccal az oltár felé fordul. Az áldoztatóasztal különböző mértani alakokat vesz fel, négyzet, téglalap,, trapéz, aszerint, honnan nézi a meg­figyelő. A templom gazdag­ságát az arannyal és selyem­mel himzett miseruhák is mutatják, melyeknek érde­kes arab-keresztény stílusa van. A sekrestye kincsei A sekrestyében nagy büsz­keséggel mutat a plébános egy arannyal bevont tömör ezüst szentségtartót. Súlyos és Ízléssel kidolgozott munka. Egyaránt lehetett használni szentségkitételre és áMoztató­­kehelynek. A sekrestyében van még egy csodálatos szobrászattal kidolgozott elefántcsontke­reszt, a sekrestye kincse. Egy haldokló minden mozdulata és érzése bele van vésve.' Tö­kéletesen megfigyelhetjük a felemelkedő szélű merev nyelvet, a fogakat, a nyak és kezek megfeszített izmait. Csak egy nem-közönséges mester képes arra, hogy ilyen szűk helyen kivésse mindeze­ket a részleteket. Azt mond­ják, hogy ez a kereszt vala­mikor V. Károly spanyol ki­rály tulajdona volt. Ouro 'Preto elválaszthatat­lan része a 'brazil hagyomá­nyoknak. A brazil nemzet, fel­ismerve a tradíció nemzet­­megtartó erejét, éppen ezért nemzeti kinccsé nyilvánította Ouro Pretot és ezért szigo­rúan megtiltott mindenféle építészeti és városrendészeti változtatást. Ez a város tu­lajdonképpen egy muzeum. A YUKON ARANYLÁZ TANÚI (Canadian Scene) Hosszú ut vezet montreali Lachine külvárosában fekvő Szent An­na Testvérek zárdájától a Yu­kon tartomány vadonjában fekvő Dawson Cityig, mégis két szelíd kanadai apáca azt vallja, hogy szivük a messzi északi vadonhoz húz. Mary Pudentienne nővér Jóllétté, Que.-ből és Mary Lu­­dovic nővér St. Jean Baptiste, Man.-ból, veteránjai az 1898-i Yukonban tombolt arany-láz kalandokkal teli napjainak, de őket nem az arany csábította északra. Mindketten a Dawson City St. Mary kórházában élték napjaikat, gyógyítva a bete­geket és sérülteket, amely kórház az 1890-es években az akkori világ legészakibb ilyen intézménye volt. Mary Pudentienne nővér 57 évvel ezelőtt ment Dawsonba, mint egyik tagja egy missziói csoportnak. 29 éves volt, mi­kor részt vett a St. Mary kór­ház létrehozásában, közvetle­nül mielőtt egy tífusz-járvány támadta meg a lakosságot. Azóta a kicsiny kórház foly­tatta szolgálatát egészen 4 évvel ezelőttig, amikor tűz­vész pusztította el. 1952-ben Mary Ludovic nővér vissza­ment Dawsonba, hogy újra­építesse a kórházat. Ma már büszkén áll a kórház az arany­bánya vezetőségének volt ott­honában. Mary nővér, akinek emlékei közé tartozik az a látvány, mikor az első autó keresztül­hajtott Dawson városán 1920- ban, — azt mondja, nehéz el­felejteni Észak-Kanadát és azokat, akik ott élnek. 1897 nyarán indult el Klon­­dyke felé először. Az utas-cso­port, amelyikkel együtt ment, Alaszka nyugati partja felől közelítette meg a vidéket, a befagyott Yukon folyón át menve Dawsonba, a hires arany-láz virágzó központjá­ba. Visszaemlékezik rá, hogy Dawson “arany-korszakának” tetőpontján 35,000 lakosa volt. Most pedig mindössze 500. Az amerikai 2. hadosztály négy évi szolgálat után haza­tér. Képünk a bucsuparádéra felsor í kozó katonákat ábrá­zolja — feleltük a repülők parádézna t. Terjessze lapunkat i utiKosd után lö. vasarnap EVANGÉLIUM 5zent Máté 22, 36—46 \ Azon időben: Egy törvénytudó jőve Jézushoz, kísértvén őt és mondván: Mester, melyik a főparan­csolat a törvényben? Mondá neki Jézus: Szeresseed a te Uradat Istenedet teljes szivedből és teljes telked­ből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és eiső pa­rancsolat. A második pedig hasonló ehhez: Szeres­sed felebarátodat, mint tennenmagadat. E két paran­csolaton függ az egész törvény és a próféták. Össze­­gyüjtvén pedig a farizeusokat, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti Krisztus felől? Ki fia? Mondá nekik: Miképen híja tehát Dávid őt lélekben Urának, mondván: Mondá az Ur az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, mig ellenségeidet lábaid zsámo­lyává teszem? Ha tehát Dávid őt Urának hija, mimó­don fia ő? És senki egy szót sem feleihete neki, sem nem meré őt senki az naptól többé kérdeni. SZENTBESZÉD Midőn Jézus a jeruzsálemi templomban tanított, a farizeusok közül előállott egy törvénytudó és, kérdé Jézustól: Mester, melyik a főparancsolat a törvény­ben? Mondá Jézus a törvény tud ónak: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szivedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb és első parancsolat. A második pa­rancs hasonló ehhez, tudniillik a második parancs az első paranccsal együtt van megparancsolva. Szeressed tehát felebarátodat, mint tennenma­gadat. E két parancsolaton, Isten s felebarát iránti szeretet parancsain függ az egész törvény és a pró­féták. Azért mondja Szent Pál a következőket: “Aki felebarátját szereti, a törvényt betöltötte. Mert: ne paráználkodjál, ne ölj, ne orozz, hamis tanúságot ne szólj felebarátod ellen, ne kívánd a másét ... és ami egyéb parancsolat van, mind ebben az igében foglal­tatik: Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat.” Az Ur Jézus Krisztus felhasználta az alkalmat, midőn a farizeusok Őt megkisérték, hogy nekik sze­mélyéről és méltóságáról, hogy ezáltal minket is ar­ra tanítson, hogy a rosszat jóra változtassuk, a kisér­tést oktatásra, a képmutatást tanításra, a rossz tettet jótéteménnyé változtassuk. Tanította Jézus ezen alkalommal a farizeusokat arra, hogy a Messiás, azaz a Krisztus nemcsak tiszta ember, — amint ők vélték —, de Isten is, ember is és pedig, összegyüjtvén a farizeusokat a templomban, kérdé őket Jézus, mondván: Mit tartotok ti Krisztus felől? Vagyis a törvényben megígért Messiás felől? Ki fia a Szentirás vallomása szerint? Mondák a fa­rizeusok Jézusnak: Dávidé. A farizeusoknak azt kel­lett volna mondaniok, hogy Krisztus, mint Isten, Is­tennek Fia — a Szentirásnak eme szavai szerint: “Fiam vagy te, én ma szültelek téged,” mint ember pedig: Dávidnak fia. Ámde a farizeusok, akik isteni sugallat hiányában voltak, emberi elképzeléssel azt hitték, hogy Krisztus csak tiszta ember. A farizeusok részéről helyes lett volna a felelet, ha azt mondták volna, hogy a Messiás, a Krisztus em­beri természete szerint fia Dávidnak, isteni termé­szete szerint azonban úgy Dávidnak, mint mindnyá­junknak Ura. Ámde, mivel a farizeusok a földi Mes­siás eszméjével voltak eltelve, ki nekik Dávid földi országát vissza fogja állítani, azért homályosak vol­tak előttük a Messiás isteni természetéről szóló jö­vendölések; ennélfogva a farizeusok megszégyenül­ve visszavonultak és senki közülök egy szót se felel­hettek Jézusnak, sem nem merték a farizeusok többé fogas kérdésekkel faggatni az Ur Jézust. Isten és felebaráti szeretet vezéreljen minket is az élet utain. Teljes szivünkből, teljes elménkből, tel­jes lelkűnkből szeressük Istenünket végtelen tulaj­donságainál fogva s ama végtelen jótéteményekért, amelyekkel Isten minket elhalmozott és naponkint elhalmoz. Isten iránti szeretettről kifolyólag szeres­sük felebarátainkat, mint önmagunkat, mert Isten az ő képét viselő teremtményeiben is akar szerettetni. AZ ÁRVÍZ ÁLDOZATAI A Duna áradásának áldo­zatai közt voltak többen a váci fegyház lakói közül, akik földalatti celláikban nem tud­tak védekezni a bezönlő víz­tömeg ellen. Az igy megful­ladt rabok közt volt Bozsik Pál pesthidegkuti plébános, akit 1951-ben a Grősz kalo­csai érsek elleni bünperben mint a főpap bűntársát 10 évi fegyházbüntetésre Ítél­tek. Magyarország több részé­ben az árvíz nagy károkat okozott templomépületekben. A győri és az esztergomi ka­tedrálisok erősen megrongá­lódtak. FEJFÁJÁS Philadelphiáiban' H. Stone elment a kórházba és panasz­kodott, hogy évek óta fejfá­jásban szenved; vizsgálnák meg, mi az oka ennek. Meg­vizsgálták és aztán megkér­dezték, emlékszik-e hogy sok évvel ezelőtt valami utcai ve­rekedésben vett részt és vala­ki fejbe'szurta ? Bizony emlé­kezett arra, hogy 28 évvel ez­előtt ilyesmi esett meg vele. Nos, ez volt az oka a tartós fejfájásának. Ugyanis akkor az a bicska beletörött az ő ke­mény pofacsontjába s a hegye bennmaradt az arcában, az egyik üregben, amelynek si­nus a neve.

Next

/
Oldalképek
Tartalom