A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-09-10 / 37. szám

8-IK OLD AE

J. JŐ P/.S2T02

U

föf Pünkösd után 14-ik vasárnap

EVANGÉLIUM

■«*. * Szent Máté 6. fej., 24—33

Senki két urnák nem szolgálhat, mert vagy az egyiket gyűlölni fogja és a másikat széretni, vagy az^egyiket tűrni fogja és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. — Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, sem testetekről, hogy mibe öltözzetek. Nem többe az élet az eledelnél s a test öltözetnél? Nézzétek az ég madarait hogy nem vetnek és nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek és a ti mennyei Atyátok táplálja azokat. Nem értek-e ti többet azoknál? Ki adhat pedig közületek gondjai. által nagyságához egy könyöknyit? És a ruházatról mit aggódtok? Nézzétek meg a mezők liliomait, mint növekednek, nem dolgoznak és nem fonnak, pedig mondom nektek, hogy Salamon király minden dicsőségében sem volt úgy öltözve, mint egy ezek közül. Ha pedig a mezei füvet, mely ma vagyon és holnap kemencébe vetik, az Isten is ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitüek! Ne aggódjatok tehát, mondván: Mit eszünk vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk. Hiszen tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek vagyon. Keressétek azért először az Isten országát és -az Ő igazságát és ezek mind hozzáadatnak nektek.

'_________ SZENTBESZÉD

Krisztus Urunk a mai szent evangéliumban egy igen nagy igazságot jelent ki tanítványai előtt: “Senki két urnák nem szolgálhat”, majd igy folytatja, hogy a dolog még világosabban álljon szemeink előtt: “Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak”, vagyis nem szolgálhattok Istennek és a pénznek, a világnak. ;

Az emberre nézve földi életben két ur szokott szerepelni: Jó Isten és a világ. Az embert vagy az Isten vezeti, vagy a világ.

A vallásos ember mindenben vallásos meggyőződése cselekedeteit és szavait, de még gondolatait is az Isten törvénye szerint irányítja, vagyis nem tesz, nem 'beszél, de még csak nem is gondol olyasmit, ami az Isten parancsolataival ellenkezik, és ha talán mégis tett, beszélt, vagy gondolt rosszat, azt megbánja s iparkodik jóvátenni. Az ilyen ember az Istennek szolgál.

A világi ember ellenben mindent a saját^ vagy az emberek meggyőződése szerint szeret tenni. Életét, gondolatait, szavait és cselekedeteit csak önmaga vagy az emberek irányítják ... Mindent emberi szempontból, emberi tekintetből tesz. A világi emberre nézve nem az az irányitó, hogy mit mond, vagy mit ir elő az isteni törvény, hanem hogy mit mondok én, hogy mit mondanak az emberek ... És ha valami tette balul ütött ki, azt nem azért bánja, mert azzal ellenkezésbe jutott az Isten parancsaival, hanem azért, mert amiatt valamiféle kárt, szégyent kellett elszenvednie az emberek részéről. ______________

Erre a két hatalomra, erre a két erőre mondja az Ur: “Senki két urnák nem szolgálhat; nem szolgálhattok az Istennek és a világnak!” Két különböző ut ez; az első jobbra, a másik balra vezet. Más a szava az Istennek és más a szava a világnak, azért nem követhetem egyszerre az Istent és a világot.

Ha valahol és valamiben igaz a “vagy”, akkor igaz ebben. Vagy az Istennek szolgálok, vagy a világnak, majr öregségemben szolgálok az Istennek . . . Nem mondhatom, hogy például ezen a héten az Isten parancsait követem, a másik héten pedi g a világ szerint élek, aminthogy a gyerek se mondhatja jogosan: ezen a héten szót fogadok, a jövő héten azt csinálok, amit akarok ... Nem mondhatom becsületesen szemedbe, hogy jó barátod vagyok, a hátad mögött ellenséged.

És mégis valahogy úgy vagyunk, hogy szeretjük magunkat megosztani az Isten s a világ között. Az Istennek is akarunk szolgálni, de azért a világot sem akarjuk elhagyni. Valahogy úgy akarnánk eljárni, hogy a kecske is jóllakjon, de káposzta is megmaradjon. Az Ur kedvében akarunk járni, de hát azért néhanapján — mint mondják — az ördögnek is gyújtunk gyertyát. Hát mindez megalkuvás, kétszínűség. És ilyen a mai ember . . .

Ilyen a templomban, sőt ilyen még a családban is.

Tudja, hogy mindenhol és mindenben mit kell tennie és mégis nem mer úgy tenni, hanem ötven percentre megalkuszik, látszólag, nehogy másikat megsértse, voltaképpen pedig azért, mert gyáva. S az ilyesmi előbb-utóbb megbosszulja magát, már az emberek előtt is, de még inkább az Isten előtt, mert az ilyenről mondja Szent János: “Mivel se meleg, se hideg nem vagy, elkezdlek kivetni számból.” Legyünk tehát jellemesek, álljunk határozottan földi életünkben Krisztus mellé, hogy egykoron Krisztus megvalljon bennünket az ő mennyei Atyja előtt.

Szent Anna leányai

Ä bengáli kedves nővérek arany jubileuma

Polgár István jezsuita páter beszámolója “Ahol a pálmák virágoznak” cimii hitéleti újságjában, mely a bengáliai Morapai faluban jelenik meg.

Akik ismerik bengáli népünket, tudják, hogy itt nagyon nehéz a szerzetesi hivatás. Falusi ifjúságunk, fiuk és lányok egyaránt, nem -nagyon kedvelik a tanulást. A szivük ott van a faluban. Csak nagyon nehezen hagyják el a családi kört. Aztán a falusi munkák és szórakozásai, a saját gyártású cukor elkészítése s a halászat erős kötelékekkel kötik ifjúságunkat a faluhoz. Mégis voltak hős lelkek a leányok között is, akik ezeket a kötelékeket széttépték, mert meghallották az Isteni Mester hivő szavát, és mindent elhagytak Érte.

A nemrég megboldogult Mother Barbara éppen 50 év előtt telepitette át Ráncaiból ide Morapaiba a Dauthers of St. Anne első noviciátusát. Jelenleg 57 nővér -és 4 postuláms vna a kongregációjukban. Persze nem tulnagy szám, de mindent megfontolva nem is csekély. A világ szemében a bengáli nővérek müve nagyon szerény — szerzetesi élet és tanítás az iskolákban; alkalomadtán ápolónők is. Csak ebben az éviben nyerték el részleges önállóságukat.

Jubileumukra megjelentek itt Morapaiban nemcsak a Calcutta! -érsek, Dr. Perier Ferdinand, S. J., hanem még két Misszió főnökké is a Calcutta s Ráncsi S. J. főnök és még 13 S. J. páter. Az utóbbiak közül 8 plébános, akik együtt működ tek a bengáli nővérekkel. Biztosan nem lesz olyan hamar, hogy Morapai plébániánk ismét érseket és 15 más papot lásson itt.

A Loreto apácák Mother iProvinc-iálisa, aki a bengáli nővérek Mother Generálisa is, megtisztelte leányait más 10 Loreto -apáca társaságában.

Megható látvány volt, amikor a bengáli nővérek az ünnepi hálaadó mise alatt három n-agy sorban ültek egy -nagy sátor alatt. Köröskörül a morapai hívek betöltötték minden szabad helyet. Égő gyertyaként tündököltek előttünk és az Isten előtt. Az életükkel bizonyságot adtaik, hogy szeretik az Istent, és hogy azért fáradnak, hogy mentül hamarább kiterjedjen az Istenországa szeretett -szülőföldjükön.

Délután, a színdarab előtt, a papság és a hívők megajándékozták a jubiláló nővéreket. A legszebb szimbolikus adomány volt egy oltárra való ezüst-arany feszület. “Arany” — az arany-jubileumra! “feszület” —hogy a nővérek mindig arra gondoljanak, hogy bármit is tesznek, -a keresztrefeszitett Jézus nevében tegyék.

Aztán következtek a többi adományok. Volt ott pénz is, szobor i,s, és más hasznos tárgyak. Hogy néhányat említsek: 49 pohár, 46 tányér, 26 vödör, 26 virágváza, 17 bögre, 14 kistányér, 10 teás csésze, 5 nagy lábos, 3 nagy teás kancsó, 3 doboz cukor, 2 nagy katlan, stb. Az ember majdnem sirt örömében, mikor meglátta ezt a bőszivüséget. A híveink pedig aránylag nagyon szegények. De aztán az utolsó adomány: két 15 kg-os -tök kicsaita mindenki arcára a mosolyt és -hosszú viharos taps jelezte az adományok végét.

Még azt is el kell mondanom, hogy Morapai falubeli híveink gyönyörű játékkal, a “Sotter Dzsaj” — Az Igazság Győzelmével megmutatták, hogy igazán szeretik a nővéréket. Hónapokon át gyakorolták ezt a darabot. Aztán egy nagy angol-bengáli nyelven nyomtatott köszöntést is fölolvastak — a legszebb volt az összes között — és valami 800 ingyen példányt osztottak szét a közönség körében. Mindezt saját erszényükből fizették ki. A legnagyobb adomány volt Dz'soló Stánisé. Ö a híres St. Xavier’s Hostel, Calcutta, sáfárja.

Mint már tudjuk, híveink nem mindig nagyon épületesek. De ez alkalommal mégis megmutatták, hogy együtt éreznek a bengáli kedvesnővérefckel, hogy nagyra-beesü- Mk és szeretik őket. Ép ezért, legalább ezen a napon én is büszke voltam a híveinkre. Áldja meg ezért őket a jó Isten, tégy e őket jó keresztényeikké.

Mother Mary Barbara Doran, 1855—1953

A bengáli kedvesnővérek története benne van ennek a 98 éves Loreto (Angolkisaszszony) apácának élettörténetében. Ez volt t. i. az az apáca, a;ki ide bevezette a bengáli kedvesnővéreket 50 év előtt.

Hosszú és nagyon termékeny életet élt Mary Barbara Doran anya. Az Ur magához -szólította 19-53 május 21-én. Itt Indiában 1855 május 26-án született. Katolikus iskolákat végzett Calucuttaban és még nagyon fiatalon szentelte életét Istennek és a szegények ügyének. Mint fiatal szerzetesnő bátran helytállt, mikor egy heves földindulás a zárdájuk felét romokra döntötte. Néhány évig dolgozott az akkor nagyon is virágzó Ráncsi misszióban. Mikor az Angolkisasszonyok tanárok hiányában átadták gyönyörű zárdájukat az Orsolyáknak, akkor Mother Barbara elvitt magával a Ráncsi novíciátusból 4 bengáli noviciust, hogy ők legyenek az “alapkövei” a bengáli Daughters of St. Anneraaik.

1904 elején kikötött M. Barbara az első novioiusoikkal a Morapai “kikötőben.” Találtaik is egy nagyon szegény 'épületet — 4 puszta falat. Mindent Calcuttából kell hozni; -be kell bútorozni a házat; kis kápolnának is helyet kell teremteni. De M. Barbara nem fél! Imádkozik, dolgozik és szenved. A jó ég pedig hinti az áldását. Már 1 hónap után ki is nyitnak egy kis iskolát 7 leánnyal; az év végén már volt 117! És M. Barbara nekilát a munkának. És szép nagy zárda, leány-iskola, fonó-kötő intézet, özvegyek otthona, óvoda, patika és egy kórház, valamint egy szép nagy tégla kápolna nőttek ki a rizsfőldeken. M. Barbara áthidalta egy vashiddal a Morapai csatornát. És mikor az árvizek és járványok pusztították a szegényeket, mindenki számára kinyitotta a szivét, a házát, a tenyerét. A patikája sok ezer ember -baján és a kis Szt. Filornéna korháza 900 betegen segített. Ha szegény asszony jött hozzá eladni halat, megfizette neki háromszorosan is az árát, mert nem nézte, milyen fajta hal volt, hanem hány lyuk volt az eladó aszszony ruháján. Ezért az emberek minden ügyükbien-bajukban fölkeresték M. Barbarát. ő volt a bíró; ö s-egitett az éhségben; ő karolta fel az elhagyott gyermekeket és özvegyeket; ezek voltak a földi örömei, de ezek moist biztosan ékesítik a mennyei koronáját.

M. Barbara az első világháború előtt át volt helyezve más állomásokra, ahol szintén áldásos munkát fejtett ki. Aztán megint valami 10 évig -dolgozik Morapaiban. A bengáli ikedVesnőVérek kongregációja, a Daughters of St. Anne, más helyeken is zárdáikat alapit, mint például Rághábpurban é-s Khárriban. A nagy “Madár” kimélyiti a munkáját; az intézeteiben meghonosítja az imaapostolködást, a Szűz Anya Kongregációt. Gondoskodik egy “rizs-bankról” is, amely segíteni fogja a szegényeket, ép akkor, mikor a legnagyobb segítségre szorulnak. Az intézményei tehát most már biztos alapokon vannak. Most mehet máshová -építeni és apostolkodni.

Morapa-it 1931-ben hagyta el véglegesen. Az Ur adott neki még 22 évet, amelyek jól be voltak hintve szenvedésekkel. De a-z utolsó 7 é-v volt igazán a “szenvedés apostolkodása.” Még életének 91. évéig dolgozott, tanított, kormányzott. De azután 7 é-v-en át a betegség, bénulás odaikötöz-te az ágyhoz; orr-rákot kapott; 96. évében teljesen megvakult. De nem búsult a szenvedéseiben; nem kiabált, hanem mindig mosolygott. Sőt mikor kis gyermekek meglátogatták, énekelt nekik, mesélt nekik, szavalt nekik. Igazán Krisztus végtelen szeretete sugárzott egész lényében, és ép ezért a szegény bengáliak oly -nagy hódolattal és tisztelettel emlékeztek -meg Mother Barbaráról, mikor megünnepelték a bengáli kedvesnővérek aranyj ubileumát.

AMERIKAI SEGITTSÉG AZ ÁRVÍZKÁROSULTAKNAK

A magyar szovjetkormány hozzájárult ahhoz hogy az árvízkárosultjainak k ü 1 dendő amerikai élelmiszerek a Vörös Kereszt jelvényén kívül feltüntessék eredetük helyét is e szavakkal: “Az Egyesült Államok ajándéka.”

A magyarországi Vörös Kereszt kötelezettséget vállalt, hogy az amerikai ajándékcsomagok szétosztásánál nem fognak előnyben részesíteni senkit politikai okból.

Washingtonban 75,000 veterán vonult fel az utcákon az American Legion konvenciója alkalmával. A Pennsylvania Ave. fel volt diszitve a régi és uj háborúk emlékezetes csatáit jelző felírásokkal. St. Mihiel és Somme ■— az első világháborúban az amerikai hadsereg els őnagy csatáinak színhelyei voltak.

Szent Máté 22. 1—14

Az időben mondá az Ur e példabeszédet: Hasonló mennyek országa egy királyemberhez, aki menyegzőt szerze fiának. És elküldé szolgáit, hogy a hivatalosakat hívják meg a menyegzőre, de nem akarónak eljönni. Ismét más szolgákat külde, mondván: Mondjátok meg a hivatalosaknak, hogy íme, elkészítettem ebédemet, tulkaim s hizlalt állataim meg vannak ölve és minden kész, jöjjetek a menyegzőre. Azok pedig elmulasztván, el-menének, némelyik majorjába, némelyik pedig keresete után. A többiek pedig megfogák az ő szolgáit és szidalmakkal illetvén, megölök. Hallván ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait s elvesztő ama gyilkosokat, és azok városát felgyujtá. Akkor mondá szolgáinak. A menyegző kész Ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók. Menjetek ki tehát az utszélekre és akiket találtok, azt mind hívjátok a menyegzőre. És kimenvén szolgái az utakra, összegyűjtők mind, akiket találtak rosszakat és jókat és betelek a menyegzős ház települtekkel. Beméne pedig a király, hogy lássa a települteket és láta ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. És mondá neki: Barátom, hogy jöttél be ide, menyegzős ruhád nem lévén? Amaz pedig elnémula. Akkor mondá a király a szolgáknak: Megkötözvén a kezeit és lábait, vessétek őt a külső Sötétségre, ott lészen sírás és fogak csikorgatása . . . Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak.

Pünkösd után 14-ik vasárnap EVANGÉLIUM

SZENTBESZÉD

A mi szent hitünk azt tanítja, hogy a halál után minden ember megjelenik az Isten itélőszéke előtt és ettől az Ítélettől fog függni a mi örök üdvösségünk vagy örök kárhozatunk, mert jó tetteinkért örök jutalom, bűneinkért pedig örök kárhozat vár ránk a másvilágon.

Mi, keresztény katolikusok, mindezt hisszük s mégis Sokan, igen sokan úgy élnek, mintha erről semmit sem tudnának, mintha a földi élet után nem volna se ítélet, se pokol, se mennyország.

Fáradozunk, küzködünk és verejtékezünk a múlandó földi javak megszerzésében, a lelkünk üdvére azonban sokszor nem is gondolunk. Óh és hányán vannak, akik hallani sem akarnak túlvilágról, pokolról, ítéletről és mennyországról! Óh, milyen szerencsétlenek az ilyen emberek! Szerencsétlenek, mert a tülvilági ítéletben örök bünhődés lesz osztályrészük.

Hogy mi is ily szerencsétlenek ne legyünk, tegyük fel a kérdést: mit kell cselekednünk, hogy az örök életet elnyerjük?

Aki üdvözülni akar, annak feltétlen szükséges az, hogy legyen erős hite, mert maga Jézus mondotta: “Aki hiszen, üdvözül.” De még maga a hit sem elégséges az üdvösségre, mert hiszen az ördögök is hisznek s mégse üdvözölhetnek. Feltétlen szükséges tehát, hogy hitünk élő legyen, hogy az a jócselekedetekben nyilvánuljon meg. Vagyis, ha üdvözülni akarunk, feltétlen meg kell tartanunk az Ur parancsait, mert világosan megmondotta azt Jézus Krisztus, hogy “nem mindenki, aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyeknek országába, hanem csak az, aki Atyánk akaratát cselekszi.”

Az isteni parancsolatok megtartása nélkül lehetetlen üdvözölnünk. Azért mondja Jézus: “Ha az örök életbe be akarsz menni, tartsd meg a parancsolatokat.”

Azonban nagyon csodálkozna az az ember, aki azt gondolná, hogy akkor is üdvözölhet, ha az egyik parancsolatot megtartja, a másikat pedig áthágja. Aki üdvözülni akar, annak az összes parancsolatokat be kell tartani, egyet se szabad áthágnia. Mert ha valaki az összes parancsolatokat megtartaná, de az egyiket áthágná, éppen úgy nem várhat Istentől jutalmat, mint az az ember, aki egy parancsot sem tartott meg, mert azt mondja Szent Jakab apostol: “Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egyben vétkezik, vétkezik valamennyiben.”

ELREPÜLT A HÁROM JÓMADÁR

A north-carolinai Iredell börtönből szabadságot kapott a kilenc tagú énekkar, a Mount Sinai templomban rendezett egyházi hangversenyre. Az ünnepély után a gyülekezet megvendégelte az éneklő fegyenceket finom csirkesült vacsorával.

Vacsora közben a börtönőr azt a nyugtalanító felfedezést tette, hogy a kilenc énekes közül éppen a legveszélyesebb alak, a gyilkosság miatt 27 évi börtönre ítélt 59 éves Rufus Peoples eltűnt. Nosza megindult a keresés, az üldözés. A börtönőrökkel együtt

résztvett a hajtóvadászatban két másik fegyenc is, akik négy-négy évi börtönbüntetésre voltak ítélve.

A hajtóvadászat azzal az eredménnyel járt, hogy a másik két fegyenc is eltűnt.

MAYBANK DEMOKRATA SZENÁTOR MEGHALT

Burnet Maybank south-carolinai szenátor nyári otthonában szivszélhüdés következtében váratlanul meghalt 55 éves korában. Vele most már hétre emelkedett azoknak, a szenátoroknak száma, akik a mostani kongresszusi időszakban meghaltak.