A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-08-13 / 24. (33.) szám

is. oujaí: ^

A JÖ pásztó* ’

KIÉRT NEM HÁBORGATJÁK AZT A TISZABERCELI KÜLÄKOT?

Haragos riport a Szabolcs megyei Néplapból

— A mi tanácsunk cudarul megszégyenítette az egész falut. Most már nemcsak a paszabiak előtt kell szégyenkeznünk, hanem ország-világ előtt! — kiáltott fel Halászná. A többiek is felháborodottan tárgyalták a dolgot.

Alig pár percre hallották a. kongresszusi rádióközvetités során Nagy Imre elvtárs előadásából a kérdést: “Szilárdan állhat-e a tanács a szocialista törvényesség alapján ott, ahol, mint a szabolcsmegyei Tiszabercel községben, az egész tanácsapparátus hátralékos?”

_Szégyen, hogy ezt kellett megérnünk — volt a

rádióhallgatásra összesereglett berceliek egyöntetűen hangsúlyozott válasza. — De holnap teszünk róla . . .

S másnap meg is indultak. Halászná, Pócsi István, Schmidt Pál és a többiek, akik egész évre előre befizették adóinkat, s a legtöbb cikkből beadási kötelezettségüket is teljesítették — felkeresték a község uj párttitkárát, Vas Gusztáv elvtársat, s a községi tanács elnökét. í

— Haladéktalanul érvényt kell szerezni a törvénynek Tiszábercelen — mondották. — Fel akarjuk keresni és kérdőre vonni a hátralékos tanácstagokat, mert ehhez mint választóknak jogunk van. ,

Kupecekkel parolázik

Régóta figyelték ők már a tanácstitkárt, aki kupecekxel ivott, kártyázott, s a vesztett pénzt úgy pótolta, hogy szerződések megírásának áraként nagy Öszegeket vasalt be a dolgozó parasztokon, majd mikor ez sem \ ok elég, kupec barátai révén kölcsönöket vett fel a kulákoktól “jótett helyébe jót várj” alapon. S látták, hogy a kulákok meg is kapták cserébe a “jót” — bár nem teljesítették beadási kötelezettségüket (Görömbei István pl. még a múlt évről 107 kiló sertéssel és 33ó kiló vágómarhával volt hátralékban, s hasonlóképen álltak a többi kulákok is), mégsem háborgatta őket senki. Hogyan is háborgatta volna, amikor a volt községi párttitkár is jobban törődött családi dolgaival, mint a pártszervezet és a község ügyeivel.

*

Elszemteienedtek a kulákok

így nem is csoda, hogy a kulákok elszemtelenkedtek. Uton-utfélen hirdették: “nem érdemes beadni, úgyis elengedek a tartozást” — s mindezek mellett éppen saját háborítatlanságukkal érveltek: “mi is tartozunk — mondották — s lám, mégse zaklatnak.”

Igen sokat hallottak, láttak, tudtak mindebből a dolgozó parasztok eddig is — de ugylátszik a kongresszusnak kellett jönnie ahhoz, hogy cselekvésre szánják el magukat. Most azonban már betelt a mérték.

Az ui párttitkár örömmel fogadta a példamutatók meghazudtolását. Tánácsokkal, tájékoztatással segítette őket. S megindult a nagyméretű beszélgetés a lemaradókkal.

Jönnek a számonkérők

A kulákoknál pedig megkezdték tevékenységüket a járási elszámoltató brigád tagjai. Szabó János kulák eleinte ugyan még siránkozott, hogy “pillanatnyilag” nincs marhája, de amikor látta, hogy itt bizony uj szelek fújnak ms — egy-kettőre előkerült a marha. Most azurn megtört a jég: a többi kulák kénytelenkelletlen, de vitte egyenest a gyűjtőhelyre a beadnivalót. i

Öt nap alatt 800 kiló tojás, 15 mázsa sertés, 15 mázsa marha és — adóba — 34,000 forint gyűlt be. A tanácstagok so a rendezték tartozásaikat; a község élői épett mind a beadási, mind az adófizetési versenyoen. Á tanácstitkárt leváltották.

Lemosnák a gyalázatot!

A község dolgozó parasztjai jó munkával és a kötelező ttsógek teljesítésével azóta is igyekeznek végleg “lemosni a gyégyent”, sőt élenjárni a kongresszus határozatainak végrehajtásában. Nagy Imre elvtárs beszéde idején például a járás 20 községe között még csak 19. helyen álltak a beadási versenyben — és alig három hét alatt a harmadik helyre kerültek előre.”

Guatemala City főtere. A guatemalai antikommunista ellenforradalmat alig egy hónap múltával újabb ellenforradalom követte: ezúttal a kommunistabarát tisztjelöltek próbálták magukhoz ragadni a kormányhatalmat s a rendes katonaság hozzájuk csatlakozott. A harc egyezséggel végződött, az antikommunista Armas kormány engedményeket tett a bukott Arbenz kormány lázadó híveinek.

Jó az öreg a háznál

Kitűnően dolgoznak a "kiselejtezett" öregek

FECSEGÉS

Sajnos, nem ritka az olyan eset sem, amikor a szerző úgy véli, hogy nagy szavak hangoztatásával, hamisan csengő frázisokkal kell megnyerni a dolgozókat. Példának hadd álljon itt egy-két idézet a Feiérmegyei Néplap “Minél előbb fejezzük be a tavaszi búza vetését” cimü vezércikkéből:

“Hogy dolgozó népünket az eddiginél bőségesebben elláthassuk kenyérrel, liszttel és tésztafélékkel, és az életszínvonalat állandóan emeljük, fontos a vetésterületek növelése. Éppen azért, hogy dolgozó népünk kenyér- és lisztszükségletét busásan biztosíthassuk, s ne forduljon elő zavar a kenyérellátásban, a minisztertanács rendeletet hozott arról, hogy minden termelő egy meghatározott területen kenyérgabonát vessen, termeljen. A termelőszövetkezetek tagjainak és az egyénileg dolgozó parasztoknak e »rendeletet végre kell hajtaniok, mert igy biztosítjuk dolgozó népünk kenyérszükségletét. Az ország nagyobb darab kenyeréhez hozzá kell járulniok — a népgazdaságot nem károsíthatják meg stb stb.

Ezek az idézetek úgy tükrözik az egész cikket,

Mikor öregszik ki valaki a munkából? Az állam szerint, amikor 65 éves és jogosult a nyugdíjra, vagy előítéletes vállalatok szerint, akik nem akarnak alkalmazni 45 éven felüli munkást, 45 éves korban.

Az 1950-es népszámláláskor majdnem 43,000,000 amerikai töltötte be a 45-ik születésnapját és több mint 12,000,000 ember volt 65 éven felül. Az elkövetkező 20 évben a 45 éven felüliek száma elfogja érni a 65,000,000-ót a lakosság egyharmadát. A new yorki városi tanács kimutatása szerint a gazdasági lehetőségek, munkaalkalmak nem tartottak lépést a szaporodással.

Arra a kérdésre, hogy égy ember mikor öreg, ina. igen különbözik a válasz attól,, á'nu ötven évvel 'ezelőtt - volté A; századfordulókor, amikt/r az ország ipari fejlődése megkezdődött, a munkás 65 órát dolgozott hetente és a vakáció ismeretlen fogalom volt ä számára. Az asszonyok 8-10 gyermeket hoztak a világra, amellett a házimunka a mai háztartási felszerelések nélkül tizszer olyan nehéz volt. Az emberek ötven éves korukban öregek voltak^ és meghaltak. A mai előrehaladott orvostudomány, kémiai' felfedezések, gépek csak az utóbbi tiz évben is annyi javulást hoztak az amerikai polgárnak, hogy^ az élete több mint 20 évvel hoszszabodott meg. A kérdés e pillanatban az, hogy tényleg adomány-e a sorstól a meghosszabodott öregség?

A cikk Írója heteken keresztül beszélt munkaadókkal, munkásokkal és munkaügyi szakértőkkel és ebből a következők derültek ki:

1. Az évek száma egyáltalán nem mérvadó sem a munkás képeségére, sem az ügyességére.

2. Az ipari munkások legnagyobb része nem akar nyugalomba vonulni. A tény az, hogy igen kevés ipari munkás teheti meg, hogy nyugalomba Vonuljon.

■3. Munkaelhelyező ügynökségeknél az idősebb munkás esélyei rosszak. Ők nem veszik tekintetbe azt, hogy az idősebb munkásnak nagyobb gyakorlata van. Ezt általánosan azzal mentegetik, hogy ha a nyugdíjas korú munkást alkalmazzák, elveszik a lehetőséget a fiataloktól.

Azonban a sok akadály ellenére is jónéhány idősebb munkás teremtett uj érvényesülést a maga számára. Főként olyan helyeken ahol a munka szakértelmet és pontosságot igényel. Azokon a helyeken, ahol idősebb munkásokat' alkalmaztak, a vezetőség kivétel nélkül nemcsak a szakértelmüket és lelkiismereteségüket dicséri, hanem azt is, hogy az idősebb munkás pontosan ott van minden munkanapon a padja mellett. A hiányzó munkás sok kárt okoz a vállalatnak. Az idősebbek ugyananyrtyi mutíkát adnak a bérért mint a fiatal munkás — ha nem többet.

A háború alatt láttuk, hogy milyen kitünően beváltak a nyugdíjba taszigált öregek. Amikor hiány volt munkás kezekben, hozzájuk fordultak a hadiüzemek segítségért s nem is csalódtak bennük. De a háború után elsőnek menesztették őket.

New York államban számos intézmény alakult a dolgozni vá^^öregek elhelyezér

mint például zopgoragyártásra szívesen alkalmaznak 50 éveseket. Nagy áruházak eladói sorában 50 éves nők vannak többségben. Több türelmük van a szeszélyes vevőhöz, hamarább kiismerik ízlését. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy fiatal eladók nem sokat vesződnek a válogatós vagy bizonytalan vevővel. Macy és más nagy áruházak kimutatták, hogy az ötvenen felüli elárusitónők kétszer olyan forgalmat bonyolítanak le, mint a fiatalok.

Kórházakban, ahol nagy a hiány ápolónőkben, örömmel üdvözlik az öregebb nőket. Itt különösen szükség van megértő, szelid, türelmes lelkekre, akik a betegek szeszélyeit kielégítik és szivvel-lélekkel foglalkoznak velük. A betegnek is több a bizalma egy idősebb ápolónőhöz. ,

A Steinway zongoragyárnak egyik nevezetes alkalmazottja Sibak Áron, magyar származású zongorahangoló. Ma már 73 éves, de fürge, fáradhatatlan és nélküle el sem tudják képzelni a világhírű gyár tulajdonosai a napi munkát. 50 éve dolgozik itt Sibak bácsi és előbb végigpróbálja az aeélhurokat gyakorlott ujjaival, csak aztán adja meg az engedélyt, hogy a zongorát elszállítsák valamelyik rendelőnek. “Olyan füle van az öregnek, hogy messziről meghallja a hamisan zengő zongora-hangot” — mesélik nevetve a gyár alkalmazottai.

— Nyugalomba vonulni ? — csodálkozik Sibak apó, amikor az uj ságiró felteszi a kérdést — még ha akarnék se tudnék.

Olive Tompkins könyvelőnő volt, amig nyugalomba nem küldték, most ápolónő a newyorki Joint Disease kórházban dolgozik és az orvosok egyenesen- nélkülözhetetlennek tartják.

Öreg tanítók még egyre tanítanak és ha nem iskolában,

mint egyetlen csepp viz a tengert. Hiába teszi bele a szerző hatszor is a “kenyér” szót, — attól a cikk nem lesz meggyőzőbb, mert az ilyen lélektelen darálás idegen a dolgozóktól.

hát ovóintézetekben foglalkoznak az uj nemzedékkel. Mindenki igyekszik hasznosítani magát és bebizonyítani a tételt, hogy öreg ember nem vén ember, vagy a másik népszerű közmondást, hogy “jó az öreg a háznál.”

NEMET KUTYA PESTEN

Passauból, a Duna partján fekvő bajorországi városból áthajózott a vasfüggöny mögé és szerencsésen megérkezett Budapestre egy rendőrkutya. Úgy történt a dolog, hogy a Duna áradása elsodorta a passaui rendőrség kutyaházát és a hatalmas rendörkutya a megáradt folyam hullámain tette meg az utat — minden szándék nélkül — a Rákosiféle paradicsomba. Miután a magyarországi szovjethatóságok megállapították, hogy a nyugatnémet kutya nem kémkedési szándékkal lopózott be az országba, értesítették a passaui rendőrséget, hogy viszszákaphatják, ha eljönnek érte.

Kaland a szovjet paradicsomban

“Wannsee!” — kiáltotta a berlini földfeletti vonat vezetője, és sokan kiszálltak, mert tudták, hogy ez az utolsó állomás a szabad zónában, a következő megállóhely már szovjet területen van. Charlotte Trego fiatal leány, az utasok egyike, nem szállt ki a vonatból; ő nem ismerős Berlinben annyira, hogy minden megállóhelynek politikai jelentőségét tudná. Befutott tehát a szovjetzónába és — mert amerikai leány — letartóztatták kémkedés gyanúja miatt. Tizenkét óra hosszat megszakítás nélkül vallatták az orosz titkosrendőrségen, aztán elengedték. Szegény leány, Párisból három heti vakációra utazott Berlinbe, de ezek után ott nem volt maradása, elbúcsúzott a barátnőitől és visszatért Párisba, ahol az egyetemre jár.

u

TAZÁS A FÖLD KÖRŰ EGY PERC ALATT

L

LONDON. — A cipőtudatosság hiánya az oka annak, hogy most oly kevés utcai cipőpucoló van Londonban, mondja Mr. Black, aki 53 éven át cipőt pucolt a nagy város fő utcáin. A cipőtudatosság hiányát úgy is lehetne mondani, hogy az emberek ma kevesebbet törődnek azzal, hogy tiszta legyen a cipőjük, de aki 53 éven át cipőt pucolt, illőnek tartja, hogy véleményét lélektani szakszerűséggel fejezze ki. Tény az, hogy Mr. Black aranykorában legalább 1000 cipőpucoló poszton volt Londonban, most — az ő becslése szerint — alig két tucat maradt meg az egykor népszerű mesterségnél.

PARIS. — Marcel Haroche gyári munkás havonta közel 600 dollárt keres. Túlórázik? Naponta 24 óránál többet dolgozik? Nem. Mesés keresetének titka az, hogy ő a munkahelyén nemcsak dolgozik, hanem játszik is. Sorsjáték a fő mellékfoglalkozása. Elad munkatársainak sorsjegyeket s akinek számát a hónap végén kihúzzák, megkapja a Marcel Haroche egész havi fizetését- ami 105 dollár 70 centet tesz ki. A sorsjegyeket 28 centjével vesztegeti, több mint 2000 kollegája vásárol azokból az olcsó sorsjegyekből és a hónap végén, amikor egy szerencsés nyerő megkapja a Marcel Haroche egész havi munkájának bérét, ő zsebrevág pár száz dollár tiszta hasznot. Minek dolgozik egy ember, akinek ilyen nagyszerű kereseti forrása van? Muszáj dolgoznom, mondja Marcel Haroche, mert csak a gyárban, munkaközben tudok eladni oly sok sorsjegyet.

TOKIO. — Nyolc év előtt eltűnt egy kabaré táncosnő s a rendőrség most végre kinyomozta a gyilkosát. Egy most 34 éves gyári munkás bevallotta, hogy a leányt a lakására csalta, amikor a felesége aludt: ott a lakásában fejszével agyonvágta, aztán a holttestet darabokra fűrészelte,és a “jobb darabokat” a konyhába vitte. Másnap a felesége megfőzte a húst, amelyről azt hitte, hogy marhahús.

VALPARAISO, Chile. — Háromszáz mérföldnyire innen nyugatra van a Csendes tengerben Juan Fernandez sziget, amelyet minden gyermek ismer — Robinson szigete néven. Mert ez az a lakatlan kis sziget- amelyen Alexander Selkirk, egy hajótörést túlélt angol, öt éven át élt remeteéletet. A chilei kormány geológusai megállapították, hogy a tenger hullámai és a heves szelek egyre nagyobb darabokat tépnek le a sziget földjéből s félő, hogy az egész hires szigetet egy napon elnyelik a hullámok. Cselekedni kell a sziget megmentése végett, mielőtt késő — intik a kormányt és a népet a geológusok.

BUENOS AIRES, Argentína..— Nicholas Luevitzky a Bretagne nevű francia hajón útban van Marsaidé franciaországi kikötő felé. Mi érdekes ebben? Miért kell ilyen személyi hirt az újságban megírni? Azért, mert ez a Nicholas egy szerencsétlen flótás, akp hogy, hogy nem — elvesztett egy hazát és nem talált újat az elvesztettnek a helyébe. Minthogy pedig nincs hazája, sehová sem engedik be, és a francia kikötőből az argentínai kikötőbe és onnan viszsza, oda-vissza, oda-vissza . . . kilenc hónap óta már hétszer oda-vissza. És ennek a lapnak magyar olvasói számára még érdekes az is, hogy Nicholas Luevitzky, aki kínainak mondja magát, a Bretagne egy kis kabinjában többször együtt ült és együtt álmodozott szárazföldről egy ugyancsak hazátlan magyarral, aki a Patrick O’Brien nevet választotta magának. Ez a magyar — akinek persze csak a hontalanságban volt O’Brien a neve — nemrég, sok viszontagság után, engedélyt kapott arra, hogy Buenos Aireben letelepedjék.

Az angol királyi mezőgazdasági kiállításon, Windsorban, O. S. Hellyer, Eeaton püspökének bikája nyerte az első dijat. Az érmekkel feldíszített állatot sokan megcsodálták. A kiállításnak a belföldi látogatókon kívül 3000 tengerentúli vendéke is volt, köztük sok amerikai.

Éiet a vasíü#öny mögött