A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-11-26 / 48. szám

^-IK OLDAL A Jó PÁSZTOR A JÓ PÁSZTOR (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította degjelenik minden pénteken Published every Friday Published by — Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József •—- Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal — Publication Office •*36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO Telefon: CHerry 1-5028-mm* 53 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: 'gy évre .............................. . $5.00 One Year ...................................$5.00 ’él évre .....................................$3.00 Half Year ...................................$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. AKINEK SIETŐS AZ TTJA A Londoni University három professzora két évi kutató munka után arra a következtetésre jutott, amit a Miami Cancer Research Institute kutatói ugyancsak felfedeztek: hogy nemcsak a dohány, de a cigarettapapír füstje is rákot okoz. A British Medical Journal szerint ez a felfede­zés egyike a század legfontosabb felfedezéseinek, mert emberek milliói “siettetik útjukat a halál felé, amikor cigarettát szívnak.” Eddig nem volt bizonyíték arra nézve, hogy a dohány és a cigarettapapír valóban olyan mérgeket tartalmaz, melyek rákos megbetegedéseket okoznak. De most már minden kétséget kizárólag tudják, úgy Amerikában, mint Angliában, hogy a dohány és a papirfüst benzpyrene nevű anyagot produkál. Az a méreg rákot okoz a szervezetben: torok, gyomor, tü­dő rákot, főleg az utóbbit, amely ijesztő módon el­szaporodott, amióta a dohányzás annyira divatba jött. 30 évvel ezelőtt még alig voltak tüdőrákosok, főleg nem a nők között. Most azonban tízezrével vi­szik őket kórházba, többnyire későn, amikor már ne-1 héz segíteni rajtuk. Az orvosok figyelmeztetik a közönséget: a ha­lál elkerülhetetlen, előbb-utóbb mindenki sorra ke­rül, de minek siettetni a dolgot cigarettafüsttel? A- mig nem küszöbölik ki a mérgező anyagot a ciga­rettából, okosabb leszokni róla, tanácsolják a pro­fesszorok. A TUDÁS VÁGYA Egy Etienne Fajon nevű francia kommunista nagy lármát csapott a minap, kifogásolva, hogy a partujság “unalmas” és jobb írást követelt. A fran­­cia. JfQjmnunista párt hivatalos lapja, a Humanité j.v(L.(W) y1 'jfvyról 121,000 példáríyra esett nefarrTey aTaiT" Fajon elvtárs aggodalmát megértjük, de nem tudunk egyetérteni vele az ok miatt. A kommunista sajtó hibája szerintünk nem az, hogy unalmas, ha­nem hogy hazug. Szemellenzővel dolgozik és azt hi­szi, hogy akik olvassák, egyben vakok is. Ez tévedés. Az adott esetiben egyszerűen az történt, hogy azok a franciák, akik régebben a kommunista lapot olvas­ták, más újságokra tértek át, mert meg akarták tud­ni, mi történik a világban. A párt újságjából pedig nem tudták meg. Franciaországban nem mindenki volt kommu­nista, aki a Humanitét olvasta. Sok embert kiváncsi­­ság vezetett megtudni, hogy “mi történik az ellensé­ges táborban”. Ez érthető és természetes vágy egy szabad ország szabad polgárainál. Ámde a tudás vágya nem szűnik meg és a kom­munista sajtó sohasem tudta kielégíteni ezt a tudás­vágyat. Nem tudta, mert nem akarta. A párt nézete az, hogy a polgárságnak nem szabad megtudni, mi történik a külvilágban. A határsorompókon, akname­zőkön és géppuskás őrtornyokon kívül még egy szel­lemi vasfüggönyt is húz polgárai elé. Olyan országban, ahol a kommunisták vannak kormányon, ez a politika végrehajtható. De Francia­­ország szabad és polgárai azt az újságot olvassák, amelyik nekik tetszik. A Humanité nem tetszik és ezért került a tönk szélére. Ezen nem segít az sem, ha “érdekessé” teszik az ujsjgot. Szabaddá tegyék, mint az igazi demokráciák sajtója — és a Humanité példányszámával nem lesz baj. TÁVBESZÉLŐ TÁRSBESZÉLŐK Sokan ismerik ezt a nem éppen rokonszenves fajtát: a társas telefon másik állomásáról félórákig fecsegő nőt. Hiába emeled fel a kagylót háromszor is, tízszer is, az a beszédes hölgy még egyre beszél. Nincs semmi mondanivalója, de beszél, beszél, ész nélkül és vég nélkül. Hiába van az embernek társ­bérleti telefonja: az a másik, az a nő, mindig éppen akkor élvezi a távbeszélés gyönyörűségeit, amikor a társasviszonvban szenvedő másvalakinek fontos beszélni valója lenne. A szenvedő fél talán a kórházba akar telefonál­ni, hogy feleségének szülési fájdalmai vannak. Talán orvost akar hívni, mert Johnny torkán akadt egy hal­szálka, vagy mert a kis Judith lenyelt pár tucatot ab­ból a candyből, amelynek aszpirin a tudományos ne­ve. Az is előfordulhat egy társ házatáján, hogy gya­nús ember, prowler, settenkedik ott; olyankor aján­latos azonnal telefonálni a rendőrségre. De hiába, a telefon foglalt és a szenvedő fél tapasztalása szerint még legalább, félóráig foglalt lesz. A szenvedő fél könyörgésre fogja a dolgot. Ked­ves társbeszélő, mondja udvariasan, nekem sürgős rövid Ibeszélnivalóm van, lenné szives egy percre megszakitani a beszélgetését, hogy szabaddá váljék a vonal? A távbeszélő hölgy még csak nem is felel ilyen könyörgő szavakra, és — a szenvedő fél tapasz-Kép a Sheppard bűnügy tárgyalásáról. Balról-jobbra: John J. Mahon főügyész, mögötte Sál Danaceau és Tom Paírino h. ügyészek; jobbról: Arthur Petersilge, az egyik védő, dr. Sheppard, a vádlott és William H. Corrigan védő. Háttérben az esküdtszék, a családtagok. MURA, A NAPISTEN IRTA:. SZEKULA JENŐ Győzhetetlen napisten! Ily! jelentéseket küldtek Mitráról a pannon táborhelyeken állo­másozó katonák. Nekik szüksé­gük volt rá és a benne rejlő hitre, jobban, mint bárhol a világon, ezen a kísérteties ha­tárvidéken, hol a légionárius élete ahhoz a szál kardhoz volt kötve, amely az övéhez , volt erősítve. Valóságos lovag­istenné nőtte ki magát a ka­tona vad képzeletében. Kelet babonás királyfia, aki százszo­rosán megszépült azóta ,hogy a vidék titokzatos földjéről világhódító útra kelt.. Ő volt a hűség és az igazság őre, — igy gondolták — megannyi katonaerény, hogyne rajon­gott volna tehát érté a 'Sze­gény második segéd-légió, amely itt vérzett a dunai par­ton s uraitól jutalmul nem ka­pott mást, mint a kegyes és hü címet, amely márványba vésve ragyogott az erőd bejá­rata fölött, az olthatatlan hű­ség jelképéül. De velük volt a hűség istene, a Mitra, aki tá­mogat minden szépet, jót és nemeset, ami csak az ember­fiának a le*ében él. ő volt az isteni rend szeplőtlen tiszta­ságú őre, akinél minden igaz­ságos kívánság meghallgatás­ra talált. Aki kardot ránt az elnyomottak védelmére! Mi­lyen különös! Az éj szaki ég de­rengésénél már sejteni lehetett uj világnak egszületését, a friss földből még nem ismert erény sarjzódott ki, a lovag­erény, amely itt már akkor bontotta ki első virágjait és amelynek ez a Keletről idesza­kadt ústenfiu talán az első hír­nöke volt. Elnéza^ Jgy rémlik, ahogy bikát, mintha Szn'.tlflP^rRjVáW arcát lát­nám, a Amt rálép a hétfejü sárkány nyakára. A kutya, skorpió és az oroszlán ott he­vernek az, ő lábainál is, titok­zatos jelképek, csak nem tu­dom a hűséget, vagy a gonosz­ságot akarják-e kifejteni. Ka­tona isten. Hü és bátor. Alak­ja megnőtt itt a kísértő tábor­talása szerint — ez még a jobbik eset. Mert kaphat­na goromba választ is. Mindenütt vannak távbeszélő társbeszélők. De egyes államokban már sikerült őket megszeliditeni pénzbírság és fogházbüntetés fenyegetésével. Most Ohio államon a sor. Az állami törvényhozó testület­ben felmerült a terv, hogy büntetéssel sújtsák a társ­telefonnal visszaélő népet. Az állami törvény, ha lét­rejön, úgy fog szólni, hogy a társbeszélő, ha emer­gency címén a beszéd megszakítására kérték és ezt megtagadta, 500 dollárig terjedő bírságot vagy há­rom hónapig terjedő fogházbüntetést kaphat. Ha létezik sürgősen szükséges törvényalkotás, ez az. Hállaadás Napján önkéntes gyűjtők házról-házra fognak járni és adományokat kérni a Muscular Dys­trophy nevű gyógyíthatatlan betegség — izomsorva­dás — elleni hadjáratra, kórházak részére. Kansas Cityben Jerry Hammond 9 éves fiú ennek a beteg­ségnek áldozata, egy a körülbelül 200,000 gyermek és felnőtt közül, Harry S. Trumant felkereste és hoz­zájárulást kért tőle. tüzek mellett, ahova a szél el­sodorta messze dunai szigetek felől a vad, halálhirdető lónye­­ritést. Egyetlen vigasz a vi­gasztalanságban a szegény ka­tona előtt, aki itt, a Duna part­ján őrizte a világ végét. Azon­túl néhány körrel — úgy gon­dolták — már az Orcus folyik, a titokzatos fekete folyó, mely körülöleli a világot. Ez a föld az emlékek temető­je. A köveken talán még meg lehetne találni az első aposto­lok sarujának a lábnyomát. Mitra templomát felgyújtot­ták Belamér hun katonái. Ma­gát a győzhetetlen napistent pedig legyőzte egy sápadtar­­cu Istenfia, akinek nemesebb szive volt nálánál is, mert nem kardot forgatott, hanem olaj­­ággal jött, amit Galilea fáiról tépett. Egy Áldozat-Isten, aki maga vérzett el a fán. És szebb volt még Mitránál is, mert nem volt akkor még fara­gott képe sem, csak a rabszol­gák képzeletében élt, de oly szépen, ahogy csak a rabszolga tudja megálmodni a maga is­tenét. Vörös vári réten, szemben éppen Mitra templomával, vö­rös ökör legelt, fehér csilag­­gal a homlokán. Talán egye­nes leszármazottja az áldozati marhának, melyet lebunkóz­­tak a napisten lábai előtt, mi­kor a parton először csapott át a népvándorlás hulláma. ŰRI VILÁG Gorove László miniszter de­mokratikus elveiről sokat be­széltek a kiegyezés utáni évek­ben. Fiatalabb korában köny­vet is irt Gorove a demokráciá­ról s halála napjáig kitartott és küzdött ifjúkori eszményé­ért, amely a miniszteri szék­hez is juttatta. Egy időben mint miniszter­elnök-jelöltet emlegették és Horváth Boldizsár meg volt győződve róla, hogy sikeresen tudta volna ezt az állást is be­tölteni. Nem is rajta múlt az, hogy meg nem lett, hanem az arisztokrata érzelmű kabinet egyes tagjain, akik Gorove de­­mokrataságát kissé túlzottnak találták. Még gróf Andrássy Gyula inasai is annyira kicsibe vet­ték Gorove demokrata elveit, hogy valahányszor ő és Hor­váth Boldizsár a miniszterta­nács helyisége felé tartottak, kényes orrfintorgatások kö­zött szólották egymáshoz: — Itt jönnek a tekintetes miniszterek. ZAMATOS MAGYARSÁG A Szamosuj vár melletti ké­rői gyógyfürdő előtt volt az a jelzőtábla, amelynek feliratá­ért sokat gúnyolódtak a sza-KÉPEK A RÉGI PESTI ÉLETBŐL A KISASSZONY KÉPESLAPJAI Jelentették a pesti rendőrfőkapitányságnak: L. miniszteri tanácsos házánál tegnap furcsa dolog történt. A tanácsos este a színházba ment. A lakásban csak a nevelőnő maradt. A cselédség a kony­hában foglalatoskodott. Mikor a miniszteri tanácsos a színházból hazajött, rémüldözve újságolták neki, hogy a kisasszonyt a szalonban megkötözve a földön fekve találták, szája be volt tömve, arca össze-vissza karcolva. Az izgalmaktól még beteg leány elmondta, hogy este kilenc óra tájban a szalonban ült. Egy kedvenc regényében merült el. Egyszerre csak a földszinti szoba ablakánál két sötét alak bukkant fel, üvegcsörömpölés hallatszott — . . . s a betörők hirtelen előtte teremtek. Kiabálni akart, de a rémülettől megakadt a hang a torkán. Csak mikor megragadták, tért magához. Kétségbeesetten védekezett, de hiába! Vasmarokkal fogták, s nemsokára ájultan terült el, keze összeköt­ve, szája betömve. Mikor felébredt, sötét volt körü­lötte. Sikoltozására aztán berohant a cselédség. A miniszteri tanácsosnak első dolga volt, hogy utána nézzen holmijának. Minden érintetlen volt, csak a szalon melletti férfiszobában az Íróasztal fiók­ja volt feltörve, s onnan az aznap egyik fiókba ideig­lenesen eltett háromezer korona eltűnt. Ez volt a dráma első felvonása. A második és az utolsó felvonást a nyomozásra kiküldött detektív igy mondta el: Elsőbben is a nevelőnőt vettem firtatás alá. — Szende külsejű kis lány volt, de tudj’ isten, mintha tekintetében valami sunyiság lett volna, s félénksé­gében is több zavar, mint félszegség rejtőzött volna. — Hát kérem, betömték a számat zsebkendő­vel . . . Megnéztem a zsebkendőt. Parfümillatos, puha zsebkendő volt, monogrammal. — Kisasszony! Ez az ön zsebkendője. Hogy jut az a betörőhöz? A leány most hirtelen elhallgatott, ijedtség tük­röződött arcán. — Ah igen! Azt hiszem kivették a zsebemből. Nagyon furcsa volt . . . — Egy nagy, magas ember gyűrt le, amint vé­dekeztem, körmeivel megkarcolta az arcomat. A rendőrorvos figyelmesen megnézte a leány­nak csakugyan kissé megkarcolt arcát. Majd oda­­sugta nekem: — Ezek a karcolások gyenge, apró körmöktől erednek. Tisztában voltam most már az egésszel. — Kisasszony, — szóltam rá a lányra —, tud­ja-e, ki lopta el a háromezer koronát?! Nos hát, én megmondom. Maga a tolvaj, aki itt egy nagyszerű komédiát üz. Fákósárga lett erre a nevelőnő arca, de felülke­rekedett a dac. — Uram! — rikácsolta — ne éljen vissza egy védtelen lány helyzetével! Ne sértegessen! — Fentartom, és egyenesen ön ellen irányítom most a vizsgálatot! — feleltem. Kisasszony lesz szi­ves a házkutatásnál résztvenni. Kimentünk a miniszteri tanácsos házába, ahol kissé furcsán néztek rám, mikor a szegény agyonsaj­nált lányt, mint gyanúsítottat kezeltem. * Megkezdődött a házkutatás munkája. A neve­lőnő szobáját ugyancsak felforgattuk, detektivjeim semmitsem hagytak figyelmen kivül . . . mindhiába, semmi . . . semmi! A nevelőnő diadalmasan mosolygott. Már bosszúsan tovább akartam menni. Ez a be­vezetés ugyan nem sikerült. Egyszerre szemem egy az asztalra hanyagul odadobott képeslevelezőlap gyüjtőkönyvön akadt meg. A kezembe vettem, mialatt az embereim még buzgón keresgéltek. Valami kékpapir csücske kilátszott az egyik ké­peslevelezőlap alól. Egy százas bankjegy volt. S most aztán sorra a képeslevelezőlapok alól előkerült a háromezer ko­rona. Lön hát nagy elámulás. — Kisasszony! — Fordultam a tolvajleányzó­hoz — Ön le van tartóztatva! A nevelőnőcske be is vallotta később, hogy az egész rablási komédiát ő maga rendezte, ő törte be az ablakot, össze-vissza karcolta magát, a száját be­tömte, kezeit összekötözte . . . természetesen jóval előbb eltüntetve a háromezer koronát. Azt hiszem lemondott aztán a képeslevelezőla­pok gyűjtéséről. Az a nyolc-tiz hónap a hűvösön ala­posan elvehette a kedvét attól. mosuj váriakkal a deésiek. A táblán ugyanis ez a felirat volt: — Bedes köves kérőji fe­­redő. A szamosuj váriak szégyen­keztek a tatárnyelvü feliraton, de nem szóltak semmit. Deésen jártában G. szamos­uj vári tanácsos felfedezi egy­szer egy borbélyüzlet felett nagy megdöbbenéssel a követ­kező szavakat: — Terem a hevenyen meg­­csorbult szépség ápolására. Ez már nemis tatár, ha­nem kutyanyelv — kiáltotta G. tanácsos s azóta a deésiek nem firtatják többé a szamos­­ujváriak helyesírását.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom