A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1954-11-26 / 48. szám
A Jő PÁSZTOR 3-IK OLDAL MAGYARORSZÁGI ŐSEMBER-LELETEK Jégkorszak: kialakul az ember Miféle lény volt az az ősember és mikor élt? Amikor nyaranta a Bükk, a Pilis vagy a Gerecse eldugott völgyeiben, hegyoldalain ásatásokat végzünk s a környék lakói csoportosan látogatnak el tanyahelyünkre, gyakorta felteszik ezt a kérdést. Az ember sok százezer év alatt fejlődött ki. A folyamattal egyidősben kialakultak, majd hatalmas fejlődésnek indultak az ember munkaeszközei. Általánosságban szólva: ősembernek nevezzük valamikori elődeinket, akik testi felépítésükben többé-kevésbbé még különböztek tőlünk, munkaeszközeiket pedig durva ütögetéssel alakították ki. Azt a kort, amelyben az ősember élt, jégkorszak néven ismeri a tudomány. A jégkorszak — miként a neve is utal erre — egyes szakaszaiban hidegebb volt korunknál, más szakaszaiban viszont, hőmérséklet tekintetében megegyezett vele, vagy még melegebb volt. Ez az időszak (körülbelül félmillió évig tartott és mintegy tízezer évvel ezelőtt fejeződött be. A jégkorszak volt tehát az ember kialakulásának időszaka. Tiz-huszezer évig tartó, váltakozóan szélsőséges hőmérsékletű szakaszai gyorsították az ember fejlődését. Az embernek ugyanis állandóan alkalmazkodnia kellett az újabb természeti körülményekhez. A hideg időben megtanult tüzet gerjeszteni, bőrruhát készíteni. A nedves, meleg időszakok erdőiben pedig megtanulta felismerni és kiválogatni az ehető növényeket. Az állandóan változó állatvilág vadászati módjának szüntelen fejlesztésére kényszeritette. Ha az időjárás zord volt, ősünk barlangban rendezte be lakását, majd lombkunyhót épített a folyópartokon, ha megengedte az idő. Később már földbevájt, nyeregtetős putrikat is kellett építenie olyan vidékeken, ahol nem volt a közelben barlang, de a bőséges vadállomány kedvező megélhetési feltételeket biztosított neki. Különleges leletek a lillafüredi Szeleta-b&rlangban A barlagokban, a folyópartok kavicsai között, a lőszvidékek talajában máig is megmaradt az ősember életének számos nyoma: hajdani tüzének hamuja és faszénmaradványai, az idő vasfogának ellenálló kovakőeszközei, valamint az ősrégi lakomák maradványai, a megpörkölt, felhasogatott csontok. Mindezek alapján meglehetős pontossággal felidézhetjük az ősember életkörülményeit, megírhatjuk azoknak a távoli koroknak történetét, amelyekből nem maradt Írásos feljegyzés reánk. Magyarországon mintegy ötven ősemberi lakóhelyet ismerünk. Legtöbbet a Bükk barlangjaiban találtak, de vannak ősember-lelőhelyek a budai hegyek, a Pilis, a Gerecse, a Bakony és a Mecsek barlangjai között is. A váci Dunapart környékén és a Balaton mellett viszont a szabad ég alatt ütötték fel tanyájukat a jégkor emberei. E lelőhelyek közül nem egyet világszerte ismernek a szakemberek. A lillafüredi Szeleta-barlang'ban olyan különlegesen érdekes leleteket találtak, hogy az ősember anyagi fejlettsége egy bizonyos fokának a “Szeleta-kultura” elnevezést adták. A szeleta ősembere kemény kalcedonból (kovaféle kőzet) készítette eszközeit. Tiz-tizenöt centiméteres, babérlevélalaku, nagyon szépen kiformált lándzsahegyekre bukkantak itt a kutatók. Ezekkel már nagyobb állatokra is vadászhatott a barlang lakója. A lándzsahegyeken kívül megtalálták az ősember számos más szerszámát, fúrókat, bőrvakarókat, éles kőkéseket is. A kövön kívül csontból és agancsból csiszolta eszközeit. A Szeletában mindössze háromnégy esonteszközt találtak. A bányászat legrégibb emlékei A bányászat legrégibb emlékeire Magyarországon bukkantak. A Balaton mellékén, Lovas község határában több mint ötvenezer évvel ezelőtt fedezte fel az ősember, hogy a kopár dolomit-fennsíkon vörös festékanyag is van a porló dolomit között. A festékre igen nagy szüksége volt. Ünnepélyes alkalmakkor vagy harc előtt azzal diszitette testét, festékkel kente be szerszámait és festékkel szórta be halottait, mielőtt elhantolta. A vörös festék a kezdetleges ősember életében különösen nagy szerepet visz. Pontos tényezője a primitiv vallási elképzeléseknek, feltehetően magát az életet jelképezi. A lovasi embernek tehát felbecsülhetetlen kincset jelentett felfedezése. Előbb a felszínről gyüjthette a festéket, majd amikor innen kifogyott, gödröt ásott utána és kibányászta a kemény kőzetből. Bányászeszközei csontból és agancsból készültek. Ennek a nyersanyagát egy azóta már kihalt, hatalmastestü szarvasféle, az óriásgim csontja és agancsa szolgáltatta. Az ősrégi bányászeszközök most a budapesti Nemzeti múzeum kincsei. A Bükk-hegység egyik fontos lelőhelye: a Cserépfalu közelében fekvő Subalyuk-barlang. Körülbelül íszázezer évvel ezelőtt élt itt az ősember. Csonteszközt még nem készített. Szerszámait kizárólag kőből pattintotta. Legjellegzetesebbek háromszögalaku — a szeletai ősembernél sokkal kezdetlegesebb — lándzsahegyei. Már itt is megtaláljuk azonban a Az orvosok büszkék az elért eredményekre — de nem tudják gyógyítani a betegséget A legközönségesebb betegség a “közönséges megfázás” — ami valójában nem is oly közönséges, mert az orvostudomány eddig tehetetlennek bizonyult vele szemben. Nem mintha az orvosok nem lennének büszkék az eredményekre, amelyeket tiz év óta elértek, de ha a laikus érdeklődnék az eredmények iránt, a válasz zavarba ejtő lenne. Tudniillik az orvosok sokat megtudtak a betegség természetéről, a fertőzés módjairól, de gyógyítani a betegséget nem tudják. Az ország körülbelül két billió munkaórát vészit évente meghűlés miatt és az elvesztett munkabér másfél billió dollár körül mozog. A tél küszöbén, amikor a meghűléssel egyre gyakrabban fogunk találkozni, talán érdemes ennek a ‘rejtélyes’ betegségnek természetéről néhány szót szólni. Számos okozója van . . . Az orvosok nehézsége a meg'hülés elleni küzdelemben az, hogy nem egy, hanem számos okozója van. A megfázás számos úgynevezett “virus” — a bacillusnál kisebb mikroszkopikus élőlény — okozza. Mig minden más betegség kórokozójánál az orvosok egyetlen ellenséggel állnak szemben, a megfázásnál számossal. A gyógyszer hiába öli meg az egyik kórokozót, a többiek vála betegséget. A közhit az, hogy a közönséges megfázást csakugyan megfázás okozza, vagyis, hogy alacsony hőmérsékletnek voltunk kitéve, hidegnek, szélnek, esetleg huzatnak. Ebben annyi az igazság, hogy ha testünk hőmérséklete hirtelen lehűl, szervezetünk iellenáillóképiesssége csökken és fogékonyabbá válunk a megfázás iránt. A meghűlésnek azonban egy kórokozója van, amely akkor is életre kaphat, ha nem vagyunk kitéve hidegnek. Meleg égövi tájakon a megfázás époly gyakori, mint hideg éghajlat alatt. Sőt, az északi és déli sarkvidék körzeteiben, ahol olyan hideg van, hogy a meghűlés kórokozója nem tud megélni, nincs is meghűlés. A vele rokon tüdőgyulladás és légcsőhurutok és bántalmak is ismeretlenek. Valaki megfagyhat, de nem fog megfázni; azért mert a megfázás kórokozója nincs jelen. Az “allergia” Vannak betegségek, amelyek meglepő élethüséggel utánozzák a közönséges meghűlést, holott valójában nem vírustól vagy baciliustól származnak. Ezeket gyűjtő szóval “allergiának” nevezzük. Ez a kifejezés csupán annyit jelent, hogy szervezetünk ellenszenvvel viseltetik bizonyos anyagok iránt — legyen az szőrme, bizonyos élelmiszer, por vagy bármi más —és ha érintkezésbe kerül, vele, náthaához hasonló tüneteket idéz elő. Allergiás “megfázás” esetén jelen vannak a megfázás összes tünetei: az orrfolyás, fejfájás, hurut, még a láz is. Az ilyen betegséget lehet gyógyitani, de rendkívül fárasztó és hosszadalmas kutatás szükséges hozá, amig az orvos kideríti, hogy mily anyaggal szemben allergiás a beteg. Ilyenkor a beteget eltiltják az ártalmas anyaggal való érintkezéstől, azonkívül úgynevezett anti-histaminnal fokozzák szervezete ellenálló képességét vele szemben. Tucatszámra hirdetnek “anti-histaminokat” a gyógyszertárak, de ezek époly hatástalanok, mint a meghűlés többi hirdetett gyógyszerei. Tudniillik az allergiának ezerféle oka lehet és csak az az anti-histamin hatásos, amelyet allergiát kiváltó histaminboí^rkészitenek. Vagyis miiíiflrtBfcdVargia ellen külön antl-HMmminra van szükség. Az öngyógyítás A megfázás ‘öngyógyitásos’ betegség és Amerika közel száz milió dollárt költ rá évente, különféle hirdetett gyógyszerek vételével. Ez rendben is van, mert ezek a gyógyszerek, ha nem is használnak — vagy csak ritkán —, legalább nem okoznak kárt. Fő alkatrészük az aszpirin, amely lázcsillapító, fájdalomenyhitő és csiraölő (hatásával mindig jó a háznál. A veszély csak abban áll, hogy a közönséges nátha által legyengített szervezet fogékonnyá válik más kórokozók iránt. A közönséges megfázás könnyen mehet át tüdőgyulladásba, mellhártyagyulladásba, hörghurutra, stb. Ezeknek a betegségeknek csirája állandóan jelen van, de az egészséges szervezet könynyen leküzdi őket. A meghűléstől legyengített szervezet azonban nem. Általában láz setén tanácsos az öngyógyítást abbahagyni és orvoshoz fordulni. A láz mindig annak a jele, hogy a szervezetbe egy idegen élősdi tolakodott be. Népszerű “gyógyítások” Orvosok tanácsa az, hogy az öngyógyítás egyetlen helyes eszköze az ágybafékvés és pihenés. A pihent szervezet könnyebben küzdi le a meghűlést. Olyan népszerű gyógyító módok, mint forralt bor vagy néhány pohár pálinka, teljesen félrevezetők. Áz alkohol átmenetileg jó közérzetet okoz, ami megtéveszti a beteget. Valójában az alkohol csökkenti a szervezet ellenálló képességét. A normális szervezet néhány nap alatt minden külső beavatkozás nélkül is képes leküzdeni a megfázást. Gyógyszerek, amelyek meggyógyítanák a náthát, nincsenek, de olyanok, amelyek enyhítik a tüneteket, vannak. Leghatásosabbnak bizonyult eddig egy ópium készítmény— a codein és papaverin keveréke, mindkettő az ópiumból származik —, amely igazolni látszik a kinaiaik ősi hitét, hogy megfázás ellen ópium pipát kell szívni. Házi gyógyszerektől — az aszpirinon és pihenésen kívül — tartózkodjunk, mert valószínűleg csak lassítjuk a gyógyulást. Az igazság az, hogy még a “csodagyógyszerek” a penicillin és társai is hatástalanok a náthával szemben. Sose fogják gyógyitani Ellentétben az általános optimizmussal, amely manapság az összes súlyos betegségek gyógyításának kilátása körül kialakult, az orvosok készek azt mondani, hogy a közönséges náthát sose fogják tudni gyógyitani. Az ok, mint fentebb említettük, egyszerű: száz és száz kórokozója van. Ezeket egyenkint kellene minden esetben k-kutatni és az ellene való antibiotikumot megtalálni. A veszély nem éri meg a munkát. Mire a kórokozót laboratóriumban kikutatják és belőle ellenszérumot készítenének — a betegség már el is múlt. Ha gyógyitani nem is tudják a megfázást, az átvitel és fertőzés útjait egyre jobban ismerik. Az egyetlen józan sza bály a megfázás megelőzésére: tartózkodjunk hirtelen hőmérséklet változásától és kerüljünk el olyan embereket, akik meg vannak fázva. Tudjuk, hogy a meghűlés vírusa a légzőszerveken át hatol a testbe, a levegőn át is terjednek. Ne használjunk poharat, tányért, törülközőt, amelyet a megfázott emer használt. Ha megkaptuk a betegséget, kevés, de tápláló étel és sok folyadék — de nem alkoholos tartalmú — legyen a diétánk. A tél küszöbén tanácsos ezeket az egyszerű szabályokat szem előtt tartani. A betegségben pedig az a vigaszunk lehet, hogy minden télen 65 millió amerikaival — a lakosság 40 százalékával — osztjuk meg azt, mert a megfázás a legnagyobb “népbetegség”. Sir Winston Churchill angol miniszterelnök résztvett a harrowi iskola évi “Sing-Song” dalünnepélyén, amely iskolának valamikor régen növendéke volt. kezdetleges Ibőrvakarókat és fúrókat, a hajdani ruhakészités nélkülözhetetlen kellékeit. Hol kell kutatni, ásni Majdnem minden barlang agyagkitöltése tartalmaz ősi maradványokat, ha megfelelő nagyságú a barlang és megfelelő irányba néz a szája, stb. De nem könnyű megtalálni a leletet. Néha napokig folyik az ásatás. Jónéhány köbméter anyagot mozgatnak meg a legnagyobb óvatossággal és néznek át szinte morzsáról morzsára, amig kézbekerül egy-egy ősi eszköz. A lelet pedig csak akkor értékes, ha tudjuk, milyen mélyen, melyik rétegben feküdt, valamint, ha ismerünk a lelettel kapcsolatban számtalan apró részletkörülményt is, A szabad ég alatti lelőhelyekre rendszerint a véletlen vezeti a szakembert. Az eke forgatja ki a régészeti tárgyat vagy1 agyagbányászás közben kerül elő. Ennek alapján azután megkezdődik a céltudatos, tudományos ásatás. UTAZÁS A FÖLD KÖRŰI G(iV PER« ALATT iá CANBERRA, Ausztrália. — Casey külügyminiszter közölte a parlamenttel, hogy Anglia beleegyezését adta, hogy a Kókusz szigeteket Ausztráliához csatolják. És hozzátette, hogy az 1200 lakosú szigetek fehér királya John Clunies Ross tovább is fehér király marad. Hogyan lett John Clunes Ross a Kókusz szigetek fehér királya? Hosszú történet ez, röviden igy szól: 1825-ben Clunies Ross skót kereskedő fedezte fel és Victoria angol királynő nevében birtokba vette azokat a szigeteket. A szigetek maláji lakosai mindjárt fehér királyukká választották a fehér embert és Victoria királynőnek ez ellen nem volt kifogása, nyilván nem félt egy kis angol király konkurenciájától. Sőt mi több, kötelezően kijelentette, hogy a fehér király leszármazottaira is átszáll a királyi cím és rang. John Clunies Ross ükunokája az első királynak. LONDON. — Napoleon, amikor lenyugodott dicsőségének napja, St. Helena szigetére került mint száműzött. Ott töltötte élete utolsó hat évét, mig gyomorrák megölte. Az angol kormány most elrendelte a hires száműzött házának restaurálását. PRÁGA. — Bohumil Lauschman szociáldemokrata vezér volt, emigrációba ment, amikor a^szovjet elnyelte a Benes elnöksége alatt a háború után szinte meseszerűen felvirágzott csehszlovák köztársaságot. De több évi emigráció után elunta a hazátlanságot, hazament és elkezdett beszélni. Sok érdekes dolgot mondott el és ennek következményeképpen most a népbiróság két régi szociáldemokrata vezért életfogytiglani börtönre, kettőt huszonöt évi börtönre ítélt el és több évi börtönbüntetéseket kaptak még mások is, akikről a megtért emigráns rosszat mondott. Mi volt a bünük ezeknek az áldozatoknak? Plazaárulás és kémkedés . . . BUENOS AIRES. — Peron argentin államfő börtönbe vetetett három katolikus papot Cordoba tartományban. Az a vád ellenük, hogy befurakodtak a Peron védnöksége alatt álló munkásszervezetekbe és a Peron kormány ellen izgattak. KOPENHÁGA, Dánia. — A Skandináviai Légi Utazási Vállalat a múlt héten bevezette az utasszállitási szolgálatot az Északi Sarkon át Amerikába. Az első repülőgép Grönlandon, az Északi Sarkon és Kanadán át Los Angelesbe repült. 5800 mérföld utat tett meg. BUFFALO. — Montgomery angol tábornagy kanadai látogatása során sajtókonferenciát tartott s amikor egy újságíró megkérdezte, hogy véleménye szerint Buffalo városnak is kell-e háború esetén atomtámadástól tartania, ezzel a kérdéssel felelt: “Buffalo? Hol van az?” Aztán ellátogatott Buffaloba és ott banketet rendeztek a tiszteletére. A íbanketen Montgomery alázatosan bocsánatot kért a lekicsinylő kérdésért: vegyék tekintetbe, mint enyhítő körülményt, hogy ő egy egyszerű, buta, tudatlan katona. A bűnbánó tábornagyot lelkesen megtapsolták, mire ő kijelentette, hogy Buffalo nagyon tetszik neki, ez a város a bokréta az Isten kalapján. SAN JUAN, Puerto Rico. — Bentley michiganl republikánus képviselő vakációra és vadászkirándulásra Puerto Rico szigetére jött. Miért éppen Puerto Ricoba? Azét talán, mert amikor puertoricoi nacionalista fanatikusok a képviselőház üléstermébe belelőttek, Bentley kapta a legsúlyosabb lövési sebeket .. . MEXICO CITY. — A Nemzetközi Repülőtéren csókolózó szobákat rendeztek be oly utasok számára, akik szeretteiktől érzékenyen — de nem nyilvánosan — óhajtanak elbúcsúzni. KRAKÓ. — Lengyelországban nemcsak az emberek, hanem a farkasok is éheznek. Krakó egész környékén elhatalmasodtak a farkascsordák, a falvakba merészkednek és juhokat falnak fel. TOKIO. — A legújabb népszámlálási adatok Szerint Japán lakossága 1900 óta megduplázódott és jelenleg 88 millió. BERLIN. — Németország nyugati zónájából nickelt csempésznek a szovjetzónába. Ily módon: Nyugaton szénnel megrakott truckokban a szén alatt elrejtik a nickelt, a nyugat-keleti zónahatáron a szovjetzónában a rendelők átveszik a nickelt és a helyét kitöltik szénnel. Amikor a truck Berlin szabad zónájába érkezik, nincsen sulyhiány. Hidegháború . . . Amerikai marine katonák inváziós hadgyakorlaton North Carolina barátságos partján. megfázás A közönséges A TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL