A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-11-19 / 47. szám

2 IK OLDAL A JO PA.8ZTOB (THE GOOD SHEPHERD; Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította Megjelenik minden pénteken_______Published every Friday Published by —— Kiadó THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal •— Publication Office ’’’36 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14. OHIO Telefon: CHerry 1-5028 ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES: lgy évre ................... .__...$5.00 One Year ...................................$5.00 ?él évre ...................................$3.00 Half Year ..................................$3.00 ntered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879. A KÁVÉ FEJFÁJÁST OKOZ A kávé, valahányszor megmozdul, fejfájást okoz. Ha drágul, szidjuk, ha leszáll az ára, fájlaljuk. Ne nevessenek elhamarkodottan: igenis baj az, ha olcsóbbodik a kávé. Mindjárt meglátjuk. Mi itt Amerikában annyi kávét iszunk, hogy 1 cent 30 millió dollárt jelent. Ha a kávé ára 1 centtel drágul, 30 millió dollárral többet fizetünk érte. Ha egy centtel olcsóbb lesz, 30 millió dollár hiányt érez­nek a délamerikai ültetvényesek és spekulánsok, a hajótársaságok, a vonatok, a délamerikai és ameri­kai nagykereskedők, kiskereskedők és nagy és kis spekulánsok, kávépörkölők, stb. 10 cent áringadozás 300 millió dollár nyereséget vagy veszteséget jelent. Mi elbírjuk az ilyen hullámzásokat, nálunk 10 cent nem sok pénz és 300 millió dollár is csak egy csöpp az amerikai fogyasztópiac tengerében. De nem úgy a Rio Grande folyótól délre. Ott kis és szegény országok vannak, ott nemcsak 300 millió dollár, ha­nem már 30 millió dollár évi veszteség magy kár az egyeseknek és nagy gond a kormányoknak. Amíg a kávé — hála a spekulánsok ügyes propagandájának — egyre drágult, Brazília, Colombia, Guatemala, Venezuela népe nem lázongott. Miért is, hiszen ott a kávé nem annyira ital, mint inkább kiviteli cikk — sok dollárt hozott be az országba. De most, amikor a kávé fontja 25 és több centtel olcsóbbodott, az árzu­hanás valóságos nemzeti katasztrófává lett a Délen. Kevesebb dollárt kapnak a déliek és kevesebb a kor­mányok részesedése az export profitból. Colombiá­­ból jelentik most, hogy a kormány emiatt kénytelen volt a behozatalt szigorúan korlátozni. Súlyos vámok­kal nehezítik meg a “nem fontos” szükségleti cikkek behozatalát. Nem fontosak: italok, porcellán áruk, - ípSTK^épek, selyem szövetek és ruhák, gramo­fon lemeMk, háztartási villanyos és gáz készülékek és — automobilok. Élelmiszereket pedig egyáltalán tilos külföldről venni; a nép elégedjék meg a hazai termékekkel! Ilyen bajt hozott Colombia népére a kávé olcsób­bodása. De ne higyje senki, hogy Amerikát érintet­lenül hagyja a krízis. Amit Colombia, Venezuela, Brazília, stb. nem vásárol itt, az a gyárosok raktárai­ban marad. Azt mondja Jorge Mejia Palacio, a co­­lombiai kávéexportőrök szövetségének elnöke: “Egy cent veszteség minekünk nyolc millió dollár veszte­ség és emiatt Amerika 500 autóval kevesebbet adhat el minálunk.” BIIIÖIBÚJL LETT BBIIBO Politikai körökben némi meglepetést keltett, hogy az elnök John Marshall Harlan szövetségi kör­zeti bírót nevezte ki a Legfelső Bíróság tagjává Jack­­son halála után. A meglepetés oka az, hogy nem po­litikus, hanem biró került a legfelső bírói székbe. Félreértés ne essék: azok a főbirósági tagok, akik bírói múlt nélkül kerültek a Legfelső Bíróság­ra, szintén jogvégzett emberek, noha nincsen bírói gyakorlatuk. Továbbá el kell ismernünk azt is, hogy a Legfelső Bíróság döntései emelkedett elvi légkör­ben mozognak. Nem praktikus napi döntéseket hoz­nak. ítéleteik alkotmány magyarázó jellegűek. Ők az alkotmány legfőbb őrei és igazi feladatuk annak vizsgálata, hogy az alsóblbfoku bíróságok döntései egyeznek-e az Alkotmány szellemével. Ilyenformán azt mondhatnék, hogy nem szük­séges hétköznapi bírói gyakorlat a Legfelső Bíró­ságon való gyakorlathoz. Valóban az utóbbi évek­ben történtek kinevezések, amikor az uj főbíró egész élete a közélet szolgálatában telt el ugyan, de nem a bíróságon, és a közönség elfogadta ezt a gyakorlatot. A politikának is szerepe van a főbirák kineve­zésében, mert minden kormány a maga politikai fi­lozófiájával egyező embert igyekszik a főbiróságra juttatni. Nem véletlen, hogy ma 6 demokrata és 3 republikánus főbiránk van, léván hogy a demokra­ták hosszabb ideig voltak kormányon az utóbbi év­tizedekben. De a főbíró megszűnik pártpolitikus len­ni, amint magára ölti a palástot. Lett légyen bármi is a politikai gyakorlat, azt hisszük, nem árt, ha a Legfelső Bíróságra időnkint egy biró is kerül — egy biró, aki az életet a földről és nem a felhők magasságából tekinti. Harlen kiváló biró volt, nagyapja a legnagyobb főbirák egyike, és az országnak nem lesz oka megbánni kinevezését. A J0VÖ EMBERE Az ember, tudósaink szerint, Sokmillió éves fej­lődés eredménye. Dr. W. M. Krogman, a Pennsylva­nia egyetem antropológusa azt jósolja, hogy száz­ezer év múlva a tudományos fejlődés olyan fokra jut, hogy az emberiség sorsát, fizikai alakulását is telje­sen irányítani tudják. A “genetics”, a származástani tudomány ma még játék a kísérletezők kezében. De százezer év Ha gázszagot érzünk, sohase keressük a gázszivárgás okát égő gyufával. Ezt tette fVllen oklahcmai városban az iskola igazgatója, és ennek következménye lett, hogy felrobbant a jáz és összeomlott az iskolaépület. POGÁNY ISTEN SZOBRA A VÖRÖSVÁRI RÉTEN IRTA: SZEKULA JENŐ A legszebb arcot, amiről mii­­vész sejtelme valaha ás álmo­dott, egy szűk és regényes múzeumban láttam, valahol Óbuda fölött, kőbe faragottan — és ez Mitra isten arca volt. Gyönyörű, kisértő szépségű ifjú, — igen, emlékezem — balkezével, amelyben mese­­szerű erő szunnyadt, egy bi­kát fogott le szarvainál s jobb jában könnyű tőrt emelt ma­gasra. (Egészen olyan, mint egy antik toreador, a bikát ta­lán ma is ilyen tőrrel terítik é a spanyol arénákban). Alig pár láb széles dombormű,' a márvány kicsorbult és megfe­ketedett, de nem tudtam betel­­ú nézésével. A bűvkörébe so­dort -a szoboitistcn kétezeré« ;~e; szépsége. Talán ugyanazt a megilletődést éreztem, amit a római katona, akit ideállitot­­tak őrnek a Dunapartra, ha vad babonáktól halálrahajszol­ban, először botorkált le a fél­isten földbeázott templomába. A.zt hiszem, sohasem élt ilyen szép ifjú, bizonyára itt a bu­­lai Akvinkumban sem, ahol a művész vésője életre faragta a színtelen márványból. Vagy talán még Rómából hozta el magával a büszke második se­­mdlégió, melynek ő volt a leg­féltettebb és legszentebb kin­cse. Nem hiszem, hogy Anto­nius szépsége vetélkedhetne az övével, de az bizonyos, hogy !ly felemelő és megejtő nézést, "mely Mitra szeméből sugár­zik ki, nem láttam egyetlen Skori isten arcán sem! Mert ő legkésőbben szüle­tett, az antik világ leáldozó és neleg párázatában, mikor a művész yésője már a legfogé­konyabb volt minden ’megál­modható szépség könnyed és finom kifejezésére. Alakja rém volt holt formákhoz köt­­ze és elnyüve, mint a többieké ikár Jupiteré is. Szabadon ’ajzhatta körül mesealakját a nüvész képzelete. A leghatal­masabb volt ő; igen, neki kel­ért tehát a legszebbnek is len­­íi, — milyen természetes! — íem érti senki az antik idők titkát, aki ezt a gondolatot nem tudja a magáévá tenni. I 3 nekem is ide kellett j önnöm I a vörösvári rétre, hogy ezt én megtanuljam. Mert most láttam először Mitrát. De ezt a nézést nem fogom elfelejteni sohasem. Nem láttam még ilyen csodála­tos szemeket kőbefaragottan. Győztes és szerelmektől má­moros tekintet, és mégis von­zó és magához emelő. így csak egy Isten nézhet az ember fiá­nak szemébe! Az Isten. Másfél óráig állottam a regényes, fe­hérre meszelt múzeumiban s csak a titokzatos légió-isten alakját néztem. Milyen külö­nös! Mig csak könyvekben ol­vastam róla, rut és otromba keleti bálványnak képzeltem el. Az öldöklés és a bosszú vad nemtőjéna^S nejn tudtam meg, hogy (rtjUwrd felszentelt istenfia, azé a lkardé, .amely a lovagok kezében suhogott. A KÖVÉRSÉG ÁTKA — Mr. Dick Harrow jön pró­bálni ! — jelentették telefonon egy dublini uriszabó-cégnek. A cégfőnök megvakarta a fejét és sóhajtva vette fel a házit elei ón kagylóját. — Halló, Dicky jön. Minden rendben van? Jó, de minden­kit szigorúan arra kérek, hogy próba alatt maradjon komoly és azt, aki mr. Marrow jelen­létében nevetni mer, elbocsá­tom . . . Dick Harrow a világ legkö­vérebb embere volt a harmin­cas években; testsúlya több, mint 500 font volt. A szegény kövér elhatározta, hogy egy kicsit körülnéz hazájában, Ír­országban, valamint Angliá­ban. A 32 éves kövér fiatalem­ber eddig nagyon zárkózott életet élt, mert nem szerette, ha bámulták és kinevették. Fő­leg akkor volt dühös, ha ne­vetést hallott a háta mögött. Egy-két kisebb útját nem szá­mítva, alig mozdult el hazulról, | mert megjelenése mindenütt komplikációkat okozott. Villa-Milyen különös. Ide kellett jönnöm egy kültelki múzeum­ba, hogy megértsem a Mitra­­kultuszt. Mert eddig rejtelem volt nekem, de most már tu­dom, minthogy azt is megér­tem, hogy miért ordítoztak oly diadalittasan Pompejus részeg matrózai, mikor az ő szobrát először hozták el Rómába. Hogy miért szerette úgy a nép, és miért rajongott érte a ka­tona, a császárság késő idejé­ben, mikor a többi isteneket már megtagadták, vagy elfe­lejtették. Most már tudom. A legszebb volt ő. őt kellett tehát a legjobban szeretni. Uj, Herkules, a keleti mesék va­rázsköntösébe öltözötten. Szép volt és erős; a legnagyobb két erény, ami a római lelket meg­ejthette! (Folytatjuk) mosra nem tud felszállni, taxi sofőr ijedten menekült, ha őt meglátta, székre sehol sem mert leülni, mert attól félt, hogy leszakad alatta. Most azután mégis meggon­dolta magát és elhatározta, hogy körülnéz egy . kicsit a vi­lágban. Nem törődik az embe­rek nevetésével és nem törő­dik a kényelmetlenséggel. Ha másként nem megy, teherko­csin fog utazni vagy teherau­tón. Elindulása előtt a pod­­gyászát hozta rendbe. Néhány rend öltönyt csináltatott ma­gának. A szabóhoz lihegve érkezett, mert gyalog kellett felmásznia a második emeletre. A lift ugyan elbirta volna .negyed­­tonna súlyát, de az ajtót na­gyon szűkre szabták. Külön­ben is a liftes fiú röhögni me­részelt, amikor megpillantot­ta őt. A szabóság főnöke azonnal mentegetőzni kezdett, amikor Harrow megérkezett. — Ne haragudjék, mr. Har­row, ha itt próbálunk a terem­ben, de . . . hm ... a próba­termek ajtajait nagyon szűkre szabták . . . Biztosítom azon­ban, hogy az egyik fülkét leg­közelebb átalakíttatom és ak­kor minden rendben lesz. Az alkalmazottak komoly arccal asszisztáltak a ruhapró­bánál és anélkül , hogy egyet­len arcizmuk is megrándult volna, hozták elő a kabátot, mellényt, az óriási nadrágot, amire három-négy ember elég kényelmesen beleférne . . . Igaz, hogy egyik-másik majd megpukkadt és ha már nem bírta ki, akkor egyszerűen ki­fordult az ajtón és kint jól ki­nevették magukat. Dick Harrow később elme­sélte egy újságírónak, hogy fiatal korában normális test­súlya volt. Apja, anyja sovány emberek és ő csak tízéves ko­rában kezdett rohamosan híz­ni. Várakozáson felül sikerült,. . A gazda egyetlen lányának esküvőjére nagy lakomát csa­pott, amelyre egy egész sereg múlva abban a helyzetben lesznek, hogy tehetséges, sőt zseniális agyvelőket állítanak majd elő mester­séges utón, illetve az agysejtek “ösztönzésével”. A gondolatolvasás ma még szórakoztató időtöl­tés és bűvészmutatvány. De eljön az idő, amikor ez lesz “a beszélgetés” formája az emberek között. Az agyiból kisugárzó gondolathullámokat felfogja a má­sik agyvelő és beszéd nélkül is “megérti.” így a rá­diótelefon is feleslegessé válik majd egy bizonyos idő múlva. Állatok és rovarok már régóta érintkeznek egy­mással ilyen módon. Az, amit ma még jobb hijján “megérzésnek” nevezünk, nem más, mint mások ki­sugárzó gondolathullámainak felfogása. A másik csoda, az emlékezet, javulni fog. Az emberi agy ugyanis határtalan mennyiségű ismere­tek elraktározására és befogadására képes. Ezt a tu­lajdonságát fokozni tudják. A tudás tárháza nem a könyvtár, de az emberi agy lesz. Az emberi élet kor­határa máris kitolódott, de száz, százhúsz évig fog­nak élni jóerőben és egészségben a jövendő szeren­csés nemzedékei. BIRÓVÁLASZTÁS BÓTRÁGYON Részlet Izsák Gyula “Samaritánus” cimü korrajzából (Folytatás) Bótrágy község körül a Kárpátok és a Tisza kö­zött sok vadvizes hely volt, Északkeletre egy nagy, párezer hold nagyságú lapály, ahová csak halász­ni és vadászni jártak. Úgy hívták ezt a helyet, hogy a Gátirét, ha jól emlékszem a Schönburg osztrák grófoknak volt ott birtoka. Valamikor egy mérnök megnézte azt a helyet és azt mondta, hogy azt le le­hetne csapolni a Tiszára és az egész vidék terméke­nyebb és egészségesebb lenne. Hogy hány év telt be­le, mig ez a terv megvalósult, amig vármegyén, or­szággyűlésen keresztülment, azt nem tudom, csak egyszer mégis meglett, hogy hozzáfogtak. Bctrá­­gyon is mérnökök jelentek meg, kimérték, hogy mer­re lesz alkalmasabb a kanálist elvezetni, majd nagy csapat kubikos jött az ország minden részéből és megkezdődött a nagy munka. Mintegy hetven kilo­méter hosszú csatornát teljesen gőz- és lóerő nélkül megcsinálni. Az egyedüli eszközeik az ásó, a lapát és a talicska voltak. A környékbeli falvakat megrakták kubikosok­kal. Ment a munka. Igaz, hogy szombat este és va­sárnap volt is nagy dinom-dánom, a korcsmárosok meg is gazdagodtak. Legnagyobb gondjok a lányos anyáknak lett, őrizni a lányokat a kubikusoktól, de még így is óvhatatlan volt, hogy mire készen lett a csatorna, egy-két zabi gyerek ne maradjon a falu­ban. Abban az időben hatalmas munka volt a csa­torna építés. Annyi föld jött ki belőle, hogy két ol­dalt olyan töltést emeltek, hogy országutnak hasz­nálták a tetejét. A kubikosok után jöttek az ácsok, ellátták remek karos hidakkal mindenütt az útke­reszteződéseket. A csatornára építettek egy pár til­­tót is, zsilipeket, arra az esetre, ha a Tisza áradással fenyeget, hogy el lehessen zárni. Gyerekkoromban a falunak apraja-nagyja, nyá­ri vasárnap délutánonként kijárt erre a csatornára fürödni. Mi csak kanálisnak neveztük. Ebben füröd­­tek a falusiak, külön a gyerekek, a felnőttek és kü­lön a nők. Én is gyakran kimentem a többi gyere­kekkel. így történt, hogy egy alkalommal a csator­nába valami mélyedésbe kerültem és az örvény el­kapott. Már-már azt mondtam, hogy “Isten veled, világ”, de mégis a Teremtőnek más célja volt velem, mire feleszméltem a parton, a nagy fiuk felemelve öntötték belőlem kifelé a vizet. Azóta mindig is tisz­teletben tartottam a közmondást: “Ne menj a vízbe, nem fűlsz bele”. Ahogy később Molnár Pálné elme­sélte, neki köszönhettem, hogy még élve kikerültem az örvényből, mert mikor elkapott az ár, a többi gye­rekek csak sikoltoztak, nem tudtak rajtam segíteni. Ő vette észre, hogy mi a baj, futott szemérmet nem ismerve, félmeztelen a nagy fiukhoz, hogy jöjjenek gyorsan, egy kisfiú fuldoklik. így aztán az életem ha nem is jelentett sokat, mindig hálás voltam az asszonynak és annak, aki kihúzott a vízből. Szegény, pár év múlva meghalt tüdőbajban, ami annyi áldo­zatot követelt még ablban az időben. Jellemző, hogy ugyanabba a kanálisba egyszer az apám is majdnem belefult. Az anyám bátorságá­nak és lélekjelenlétének köszönhette, hogy megsza­badult. Tavasszal, mikor a hó hirtelen olvadt, nagy zaj­­lás volt a csatornában. A látványosság kedvéért a falusiak kimentek nézni, hogy zajlik a jég. Az apám is ott volt közöttük az anyámmal együtt. Apám kö­zel ment a parthoz, amelyet bizonyára a viz alámo­sott. Egyszerre csal^ zupp, a part alászakadt. Apám azzal a földdel, amin állott, lecsúszott a csatornába, ahol az ár elkapta. Nagy szerencse volt, hogy a hid mellett történt. Apám kétségbeesve elkapta egyik ke­zével a hid lábát és ott, élet-halál között tartotta ma­gát. A nép visított, jajgatott, de mire felocsúdtak volna, az anyám odacsuszott egészen a vízpartra, saját életét is kockára téve, benyújtotta kezét, amit apám megfogott és anyám egy hatalmas rántással kirántotta a partra. Azt hiszem, angyalok voltak ott, hogy ez a merész dolog sikerült. A logikus mentési kísérlet természetesen azt lett volna, hogy láncot ké­pezni, egymás kezét megfogni és igy egynek meg­fogni az apám kezét, dehát a nagy ijedelembe kinek jutott volna ez eszébe? . . . (Vége) MAÍiYAK SIKER Büszkeséggel tölti el Amerika magyarságát az a tudat, hogy Eisenhower elnök választása, amikor az atomerőbizottságban megürült helyet kellett be­tölteni, dr. Neumann Jánosra esett. A világhírű ma­gyar matematikusnak nagy szerepe volt az atom és hidrogén bombák megteremtésében. A világ egyik legnagyobb matematikusának nevezik Neuman Já­nost, aki jóbarátja dr. Róbert Oppenheimernek. En­nek ellenére is megkapta a kinevezést, amivel azt mutatta meg Eisenhower, hogy a tudósok értékével, nem pedig magánéletével törődik. Az atomerőbizottság tagjai csakúgy, mint az or­szág más kiválóságai megelégedéssel vették tudomá­sul a döntést. A magunk részéről csak örülni tudunk annak, hogy Amerika és a szabad nyugati világ vé­delmében fontos őrállomásokon magyarok posztói­nak. ember volt hivatalos. Jöttek is annyian, hogy már alig fértek a lakásban. Egyik vendégasszony meg nem állja, hogy oda ne szóljon az örömanyának: — Ugyan, édes lelkem, hogy is tudtak annyi vendéget ösz­­szehivni ? — Há’szen, ki a fránya gon­dolta, hogy mind el fognak jönni? — hangzott a válasz.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom