A Jó Pásztor, 1954. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)

1954-07-02 / 27. szám

t'AGI 2. OLDAL

A JO PASZTOa

line. uvjwu jnbrnftiu/y

________Founder: B. T. TÁRKÁNY alapította

Heg jelenik minden pénteken______Published every Friday

Published by — Kiadó

THE GOOD SHEPHERD PUBLISHING COMPANY

Szerkesztő: Muzslay József — Editor Szerkesztőség és kiadóhivatal •— Publication Office 1736 EAST 22nd STREET CLEVELAND 14, OHIO

Telefon: CHerry 1-5028

4M» 53

ELŐFIZETÉSI DIJAK: SUBSCRIPTION RATES:

'gy évre ............ . . . .___ . . $5.00 One Year ................................ .$5.00

él évre ................................,$3.00 Half Year .................................$3.00

intered as second class matter September 1st, 1938, at the Post Office of Cleveland, Ohio, under the Act of March 3rd, 1879.

A ULEK fiYOfiYITASA

Nemrégiben egy pennsylvaniai bírónak határozni kellett, hogy odaítélj e-e a gyerekeket egy olyan anyának, akii egy-ideig elmegyógyintézetben volt. A bíróság az anyának Ítélte a gyerekeket, hivatkozva a híres szerzőre, Joshua Loganra, aki röviddel előtte a televízión nyíltan beszámolt a saját betegségéről.

Logan többek közt arról is beszámolt, hogy legnagyobb sikereit a “South Pacific” “Mr. Roberts” az elmegyógyintézetből való elbocsájtása után irta. Ez a legjobb példája annak, hogy ez ép olyan betegség, mint akármi más és ép úgy kilehet gyógyulni belőle, mint akármelyik más betegségből.

Általában az emberek három dologtól félnek a legjobban mostanában:

1. Hogy az ideg-letörés és az elmebaj sokkal gyakoribb mint azelőtt volt.

2. Hogy az elmebajnak még nincs orvoslása.

3. Hogy az elmebetegek komoly veszélyt jelentenek, ha szabadon vannak.

Körülbelül 20 évvel ezelőtt Tennesseeben és Marylandban komoly kutatást végeztek a lakosság között. Az eredmény kimutatta, hogy 100 ember közül hatnak valamilyen idegbaja volt. A National Association for Mental Health igazgatója, Dr. G. Stevenson szerint ma sincs több, sem kevesebb elmebeteg százalék szerint.

Ez nem jelenti azt, hogy a lelkibajok nem több embert támadnak meg; mint bár mi más betegség, azonban két dolgot nem kell elfelejteni:

100 beteg közül talán csak egy olyan mértékben súlyos, hogy nem élhet a többi ember közt. A betegek 85 százaléka buskomór, hiszteriász, vagy valami bizar rögeszméjük ván, de nem veszélyesek.

A fiatalok közt sokkal kevesebb az elmebajos, mint a 65. éven felüliek közt. A kórházakban az újonnan felvett betegek egyharmada idős ember.

Ami a legfontosabb, hogy ma már 7 elbocsájtott beteg közül csak egy tér vissza és a ^gyógyítás e téren mind nagyobb léptekkel halad előre. Az orvosok szerint a beteg hozzátartozóinak életbevágóan fontos megtanulni, hogy a beteggel ne éreztessék, hogy nem bíznak benne, hanem úgy kezeljék, mint a többi családtagot. Ez a felgyógyulást jelenti.

AZ ATOMENERGIA KEKEKEN

Legjobb tudósaink megmondták, hogy “atomkorszakról” addig nem beszélhetünk, amig ezt az energiát csak háború céljaira használjuk. Akik az atom megbontásán dolgoztak régen, sohasem gondolták, hogy nagy vágyunk a rombolás céljait fogja szolgálni.

Most közel vagyunk az “igazi” atomkorszakhoz. A kongresszus előtt fekszik egy javaslat, amely egyre nagyobb mértékben akarja az atomenergiát a béke szolgálatába állítani. A minap egyik legkiválóbb szakértőnk megjósolta, hogy öt éven belül üzemben lesznek a gyárak, amelyek atomenergiával gerj észtének majd áramot és tiz éven belül áremelésnek tekintélyes része történik majd atomerő utján.

A divatban lévő hajtóerő mindig az emberi fejlődésnek egy-egy korszakát jelezte. Az igavonó állat, a gőz, a villamosság, az olaj fontos fokozatok voltak fejlődésünkben. Ehhez csatlakozik most az atomenergia, amely átformálhatja az emberi társadalom arculatát.. Reméljük szebbre, békésebbre, megértőbbre, mint eddig volt . . .

A FÜGGETLENEK ELMÚLÁSA

Vegyes érzésekkel olvassuk a hirt, hogy a Studebaker és Packard autógyárak egybeolvadnak. Velük az autóipar utolsó “függetlenjei” adták fel a sáncot. Ma már csak hatalmas korporációk vannak az autóiparban, és ez az irányzat az egyre nagyobb szervezet felé, más iparokban is észlelhető.

Biztosak vagyunk benne, hogy a fúzió csak használni fog a két autógyárnak, és ezzel munkások tízezreinek kenyerét teszi biztosabbá, de mégis sajnáljuk a függetlenségnek ezt az elmúlását az iparban. Ebben az évben két másik fúzió is történt az autóiparban. A század eleje óta több mint száz autógyárat alapítottak, és idén már csak hat hatalmas vállalat maradt meg belőlük. Gazdasági szükség a jobb szervezet, a kis vállalatok összevonása és ugylátszik, a függetlenség helyett az egység lesz az uj jelszó az ipar terén.

MAGYARORSZÁGI KÉPESLAP

1865-ben irta Charles Boner, angol iró

Sem a toilettek, sem a bál egyéb külsőségei semmiben sem különböztek egy párisi vagy londoni báltól.

* * *

A pontatlanságban még a bajorokon is túltesznek, Minden áru közül az idő a legolcsóbb. Akit hétre rendel az ember, az esetleg kilenckor jelenik meg és nem is mentegetőzik.

Úgy látszik, Erdély levegőjében van valami, amitől az emberek nem tudnak pontosak lenni.

* * *

Néhol olyan szőnyeget szőnek, amely akármilyen párisi vagy londoni szalonnak díszére válnék.

* * *

A székely fiú nem megy inasnak. Nem lehet rákényszeríteni a libériát és gyűlöli a kalapot.

* * *

Soha életemben ilyen izes mézet nem ettem, mint az erdélyi. Igazán tündérek csemegéje. A lépes méz viaszfalai éppen olyan átlátszóak, mint maga a méz.

* * *

Brassónak van egy uj, nagy vendéglője, Gróf Széchényihez címezve. Itt kóstoltam meg először a hires erdélyi bort. Félüveg hét és fél kraicárba kerül, nem egészen két pennybe. A 30-40 krajcáros bor már egészen elsőrangú és ha néhány évig áll, éppen olyan finom, mint a Sherry vagy a Madeira.

Ellenben a következő esetnek voltam a tanúja:

Egy müncheni urnák annyira Ízlett a medgyesi bor ,hogy rendelt belőle néhány tucat üveggel.

—Üveg! — méltatlankodott a szőlősgazda. — Hol vegyek én üveget? Nekem nincs és különben is drága portéka. És a dugó !Mire jó ilyesmivel bajlódni!

És nem szállította a megrendelt bort, mert nem volt üvegje és dugója.

Máskor meg egy birtokos végig akarta velem kóstoltatni a vidék legjobb borait, de neki magának nem lévén szőlője, egy szomszéd birtokostól kért néhány üveggel. Mikor a dugóhúzóval ki akartuk huzni a dugót ,az belecsúszott az üvegbe ,mert a dugó ujságpapirosból és pecsétviaszból készült.

* * *

Borszéki eset. A paraszt bejön a kocsmába és azt mondja: egy párt kérek! Ami azt jelenti: egy pár üveget: Vagyis egy boros és egy borszéki vizes üveget.

Ezért a borszéki kocsmában nem lehet jó bort kapni, mert itt a biort mindenki a kitűnő ásványvízzel issza és igy a bor minősége nem fontos.

* * *

A román lakosság nem tiszteli az erdőt. Ennek talán a kommunista felfogás: a tradiciók tiszteletének teljes hiánya az oka.

n * * *

A román iskolákban ig ytanit.iák a gyerekeket.

— Ki a mi ősapánk ?

—Romulus.

— Mik voltak elődeink ?

— Félistenek.

— Nevezd meg néhány nagynevű ősünket!

— Vergilius, Cicero, Livius.

❖ * *

Soha semmi nem volt olyan lenyűgöző hatással rám ,mint a marosuivári sóbánya. Nem tudok szabadulni az emlékétől.

Ez a bánya élménye volt az életemnek és ha semmi egyebet nem láttam volna Erdélyből, mint ezt, akkor is érdemes lett volna a hosszú utat megtennem.

(Vége.)

PÉNZ A SZEMÉTBEN

TOLEDO, O — James Thomas, eigy ócskavas gyűjtő a városi szemétdoimlbok körül járva, egy 1000 dolláros bankipjpvfit látott az effvik szemétdombon. Nem akart hinni £ szemének, de felvette a bank j egyet és bevitte a rendőrség re, ahol közölték vele, hogy az igazi. Eddig a legtöbb pénz amit talált, 4 cent volt — nondja.

Az élet nagy viharaiban a szappanbuborékoknak, kicsinyességeknek néha robbantó erej ük van. Ezek a. kis molekulák, lelki atomok gyakran vernek éket a házasfelek közé. Innen van az, hogy a válóperek statisztikája olyan szomorú képet tár elébünk. Amennyire megnehezedett a házasságkötés, annyira gyakoribb lett a válás a polgári körökben is. Természetesen a gazdasági idők, a nehéz megélhetés, a fiatalság problematikus elhelyezkedése a házasodás kerékkötői. De ezzel szemben az volna a logikus, hogy ha már a nehéz körülmények ellenére is és jól megfontolva kötöttünk házasságot, ne szakítsuk el ezt a köteléket olyan könnyelműen.

A fészekrakás gondja, a fiatal férj megindulása, a kiszámított szűkös kenyér beosztása, a feleség alkalmazkodása, bátor lemondása, önfeláldozása felváltja az édes mátkaság holdra épített illúzióit. Sokan ott tévesztik el, hogy a házasságot az öröm, a boldogság és a jólét azileurnának képzelik. Az otthonában kényeztetett, védett, féltett fiatal leány a férjétől elvárja, hogy őt minden gondtól mentesítse és csak élvezeteket nyújtson neki. A férfi pedig ott téveszti el, ahol a fiatal, tapasztalatlan feleségétől rögtön mintaháztartást és teljes behódolást vár. A kezdő házasok legnagyobb segítőtársa az egymás iránti türelem. Egymás kiismeréséhez nem is hónapok, hanem gyakran esztendők kellenek. Hisz néha váratlan események, uj körülmények, egészen uj megnyilvánulást válthatnak ki a házastársakból. A jegyesség idejében szembekötősdit szeretnek játszani a mátkapárok és gyakran megerőltetik magukat, hogy egyéniségüket állandóan ünneplő parádéban tartsák. Ez sokszor tévútra vezeti a jegyeseket és csak a házasélet kijózanító világosságában esik le a hályog a szemükről. Mint amikor a kirakatból megvásárolt és előnyös oldalára fordított árut odahaza kibontjuk dobozából, bosszúsan állapítjuk meg, hogy becsapódtunk.

Van egy népies közmondás a háztüznézők figyelmeztetésére; “vetést ne a harmaton és lányt ne vasárnap délután nézz meg."

A házasság mindig komprimisszum. Mind a két félnek engednie kell igényeiből, szokásaiból, elveiből. Nem a vak szenvedély, az előrelátás legyen a házasság kalauza. Minden cselekedetünknek a következményeivel is számolnunk kell és mivel az élet is rászorít lépten-nyomon a megalkuvásra, miért ne tudnánk ép a házaséletben ezt gyakorolni ?

A válóperekkel foglalkozó ügyvédek, birák általános véleménye, hogy a válások leggyakrabban kicsinyeskedésekből indulnak. és lavinákká nőnek. Gyakran a dac, a dölyf, a makaecság a melegágya a házastársi szakadásnak. Néha pedig a megalázkodástól való rettegés ideginiti el egymástól a férjet a feleséget. Egyik sem akarja a békülqst kezdeni, egyik sem akar magába szállni. Mindig a másikban keresik a hibát. Pedig a megértés és megbocsátás olyan közel állnak egymáshoz.

A közelmúltban történt egy érdekes házassági defektus, amelyről hetekig beszéltek az előkelő társaságokban, ahol az asszonyok közt heves viták fejlődtek ki.

A vita központjában állt a dúsgazdag Kovács földbirtokos, a felesége Evelyn aszszony és annak a kebelbarátnője, Lenke.

Kovácsék szerelmi házasságot kötöttek. A férjnek háromezer holdja volt a Dunántúl, az asszonykának pedig édes babaarca és egy kis titkárnői hivatala, mielőtt Kovácsné lett. A hivatalibeli társnőt és leánykori barátnőt szívesen látták vendégül a Kovács-kastélyban. Végül ő is szerencsét csinált a jóbarátnő révén, meif. Kovácsék derék tiszttartója beleszeretett és feleségül vette. Kováesnénak nagy öröme telt benne, hogy barátnője a birtokon, az ő közelében maradt. Nem volt féltékeny, de ehhez Lenke barátnőjének külseje sem adott tápot, mert az ő ragyogó alakja mellett eltörpült a kis rőthaju, pisze, szeplős tiszttartóné.

s Egy alkalommal Lenke meg- i betegedett* úgyhogy férje Pestre vitte az egyik szana_ tóriumba. A szép Evelyn, ba. rátnője iránti részvétből is un[> szólta az urát, hogy ők is töltá senek egy pár napot a fővás rosban. Kovácsék Pesten is L mondáin életet folytattak. A a szép asszonyt lekötötték a _ toalettgondok, ruhapróbák, a s premierek és a társaság. Ko■_ vácsnak szintén akadt mink dig sürgős dolga. Többnyire csak este találkoztak össze a szimházi páholyokban.

ó Egyik napon Kováesné meg!- látogatta barátnőjét a szana'- tóriumban. Amikor benyitott !- Lenke szobájába, legnagyobb á meglepetésére férjét találta -> ott bizalmasan az ágy szélén a ülni és kezében szorongatta a s- beteg asszony kezét. Nagy zárt varba jöttek mind a hárman. '- De Kováesné uralkodott magán, mialatt férje ügyetlenül t magyarázkodott. Evelyn fi•- gyelni kezdett, mert bizonyos- ságot akart szerezni. Egy máa sík alkalommal szintén vártas lanul toppant a betegszobába. !- A sors szeszélye folytán

ugyanekkor hoztak Lenkének y egy orchideacsokrot és egy le- 5, velet az ura Írásával. Kovácsz né a küldönctől elvette a leveti let, amelyből a következőket i- olvasta;

“Egyetlen Lenkém! Az én a hárpiámtól nem tudok ma időt '' szakítani, hogy meglátogassalak, de holnap talán sikerül, hogy szivére öleljen Oszkárod.”

Kováesné elvesztette lelki egyensúlyát és nekiesett keg belbarátnőj ének és karmolta, tépte, ütötte idegrohamában, [_ azután taxiba vágta magát és a szállodába robogott. Kovács ép cicomázta magát. Evelyn megvető mozdulattal elébe g dobta az orchideás levelet és -- kitört a házassági vihar.

^ Kovács nagyon szégyelte a g leleplezést és felesége szózi^ vataráradatát némán tűrte. Végül ő is megszólalt.

— Mit fog most tenni, [" Evelyn?

— Természetesen a tiszt£ tartó urnák bemutatom ked> vés nejét.

— S mi lesz ebből ? — kér■h dezte csendesen a férj. Kovácsáé haragosan toppantott

_ a lábával és izgalomtól reme- gö hangon kiáltott:

— Válás. Lenke röpül, én | pedig itthagyom magát. Egy I percig sem akarok magával

egy fedél alatt élni.

— Ez esetben természetesen el fogom venni Lenkét — tette hozzá nyomatékosan a férj.

Kovácsnét annyira zavarba hozta ez a kijelentés, hogy elfelejtett tovább sirni. Kovács belekapaszkodott ebibe a némaságba és szelidebb hangon folytatta:

— Jól gondolja meg, Evelyn. Ha felforgatja az életünket, maga jár a legrosszabbul. Maga lesz a legnagyobb vesztes. Nem lesz többé a háromezer holdas földbirtokosné, nem lesz tizenkétszobás kastélya, nem lesz csincsillabundája, platinába foglalt briliánsai, nem lesz hat cselédje és külön autója. De talán lesz szerény apanázsa tőlem és lehet, hogy visszakényszerül az Írógép mellé.

Az asszony szótlanul, ijedten bámult a férfi által festett jövő képéibe. Kovács folytatta :

— Látja, a férfi ilyen. Nem tehet róla, a természete űzi a változatosság felé. Én tudom, hogy maga szebb, jobb, édesebb, mint Lenke, sőt különb minden asszonynál és mégis rávisz a polygámikus férfitermészet, hogy hűtlen legyek magához. Olyan ámokfutás ez. Kárhoztatom magamat s mégsem állhatok ellent. Ha békét hagy és talán egy kicsit sajnál, egy kicsit megért, felülemelkedik a rdaga angyali lelke magaslatába, elfog múlni nálam ez a szenvedély is. Elfelejtem Lenkét is, mint a többit. Azért maga mindig a feleségem lesz, a legtisztelí tebb lény, akinek semmi jóban sem lesz hiánya. Ezt Ígérem.

Azt beszélik, hogy Kovácsné beadta a derekát. Néni csinált válási botrányt. Azt is mondják, hogy Kovács más megyébe küldte a tiszttartóját és Lenke asszony varázsa is hamar megtörött, sőt Kováesmost a saját feleségének udvarol. Mindenki beszél arról a hermelin belépőről, amelyikben az egyik operaelőadáson a páholyban ült. Vett neki a férje uj autót is.

Az asszonytársaságokban még nem csillapodott el a vita és a két tábor közül az egyik a női nem megalázását látta abban, hogy Evelyn aszszony nem vált el. A másik tábor meghatódva a hermelinképp és az uj autó felett, nagylelkűen megbocsátott Kovácsnak.

Hogy melyiküknek volt igaza, nem lehet pontosan rnegállapitani, de az bizonyos, hogy a jó magyar közmondás: “az okosabb enged” ebben az esetben jól bevált.

Ne mindig az Én, a saját személyünk legyen a mérvadó a házassági viharokban, hanem tekintsük a gyermeket. Milyen szánalmas az élete az olyan gyermeknek, akinek a szülők összeférhetetlensége miatt kell az életben ide-oda hánykolódni. Az élete mérgezett, a lelke fertőzött lesz és árvábbnak érzi magát az árvánál. Ő lesz az áldozat. Kegyetlenség a szülők részéről, ha torzsalkodásukat, veszekedéseiket, egymásközti súrlódásaikat a gyermek előtt, az ő jelenlétében bonyolítják

le. A gyermek lelke finom szeizmográf. Mindent észrevesz, megérez és lelkében elraktároz. Nagyon szomorú dolgok a következményei. Elvált szülők gyermekeinek a lelkében mindig ég ez a seb, amit a szülői egyetlenség ütött rajta.

Egy megható kis történet szintén igazolja a gyermek jogait, mely mostanában játszódott le Londonban. Francis White nagykereskedő válóperét tárgyalták. Szerelmi házasságot kötött Emily Loosieel és hét évig boldogan éltek. Egyszerre a férjnek igen sok “hivatalos” dolga akadt. Az asszonyka “szemet szemért” jelszóval viszonozta férje felfogását. Válóper lett belőle. A férj a feleségét vádolta, aki pontos jegyzeteket és bizonyítékokat mutatott fel a hűtlen férj leleplezésére. A békéltető tárgyaláson megjelent a hatéves kislányuk is és amikor meghallotta a különszakadás tervét, sirva, zokogva szólt:

— A papának és mamának együtt kell lakni. Én nem engedem, hogy külön lakjanak. Apukám, anyukám, szépen kérlek, ne haragudjatok egymásra. Ha ti külön laktok, én velem mi lesz?

És ez eldöntötte a házaspár életét, mert szépen kibékültek és boldogan ölelték magukhoz az összetartó kapcsot, a kis leányukat.

Egy kis lélekismerettel, egykis önmegtagadással, megértéssel, a másik ember lelkiállapotába való belehelyezkedéssel el lehet kerülni sok-sok bajt és — tragédiát.

A Jó Pásztor Verses Krónikája

FOURTH OF JULY

Irta: SZEGEDY LÁSZLÓ

FOURTH OF JULY NAPJÁN felujjong a lélek; boldog szabad ajkon szárnyra kél az ének.

Egyszer volt, hol nem volt ... történelem, rege; kinőtt a rab földből Washington serege.

Peregtek a dobok, kürtők sikollottak, mindnyájan elmentek, mindnyájan ott voltak.

De jött a zsarnokság tengernyi ereje, hogy a szabadságot fegyverrel verje le.

Dörögtek az ágyuk, a halál hajrázott s véres kaszájával véres rendet vágott.

Ezrével elestek... de nem hátrált senki: győzni vagy meghalni, készen állt a yankee.

MI IS BÜSZKÉK VAGYUNK ilyenkor egy névre, kinek neve fényt szór a hős magyar népre.

Mert hisz Charlestonnál Washington hadában Kováts ezredes is ott volt a csatában.

Csodával keverve a szent valóságot, tízszeres ellennek bátran neki vágott.

Nyolcvan huszárjával támadt kilencszázra s legendákat müveit kis lovas dandárja.

Mi volt ez a roham? Párbaj a halállal s bátor szivét végül golyók járták által.

S amig történelmet imák majd e honba: ott ragyog neve a yankee Pantheonba!

SZABADSÁG, zsarnokság százszor megmérkőzött, a nyers erőn végül a szent eszme győzött.

A szabadság-eszme most is reánk ragyog s elhomályosulnak tőle a csillagok.

Bár e szent eszmének sok az ellensége,

Amerika lett a világ reménysége.

Zsarnokokkal ,ha kell, megmérkőzünk megint s a rab népek szeme vágyón felénk tekint.

Fourth of July napján büszkén dobog szivünk s rab nemzetek szive együtt dobban vélünk.

Fourth of July lelkűk örökös forrása s készülnek már ők is a feltámadásra!

Asszonyszemmel

irtás SÓLYMOS BEA